Hóemberek napja (január 18.)

Mozgásos játék ötletek az http://ovoneni.blog.hu/ oldalról csoportszobába, tornaterembe:

1, A gyerekekkel hógolyókat formázhatunk újságpapírból, majd egy papírzsebkendőbe is belecsomagoljuk. Célozhatunk hullahopp karikába.

2, Festhetünk csomagolópapírra hóembert, és célozhatunk a hóember kalapjára!

Így forgatom, úgy forgatom,

a kezemben összenyomom.

Jó keményre meg is gyúrom,

a hóembert megcélozom.

Puff! Hoppla hó!

Talált a hógolyó!

vagy.

Kép forrása: http://www.growingajeweledrose.com

3, A játékosok körben állnak, a galacsint / hógolyót / kézről - kézre adogatják:

Jár a labda jár, kézről - kézre jár,

nem ejtjük ki a kezünkből, így adjuk tovább.

Száll a labda száll, ide - oda száll,

fiúk, lányok szaladjatok, mert még eltalál.

Akihez az utolsó szótagnál a labda kerül, igyekszik valakit eltalálni a szertefutó játékosok közül. Akit eltalál, újra kezdődik a játék.

Játékok kintre: (forrás: http://blog.mindennapraegyjatek.hu)

-hóangyalka készítése
-gyerkőc a felnőtt lábnyomában próbál lépdelni
-ásunk egy kis gödröt a hóba, és kijelölt távolságból hógolyóval megpróbálunk beletalálni.
-hóbuckákból készítsünk szlalompályát!
-felsorakoztatunk üres műanyag palackokat a hóba. Ki hányat tud eltalálni és felborítani hógolyóval?
-Hógolyókészítő verseny: mindenki kap egy pici hógolyót, elkezdi görgetni, ha lejár az idő, összehasonlítjuk, kié a legnagyobb.
-kincskeresés a hóban. Rejtsünk el néhány színes játékot egy nagy kupac hóba! A gyerkőcök keressék meg! Adjunk nekik kislapátot!

Kép forrása: bloglovin.com

Kisérletek hóval, jéggel és "műhóval, jéggel":


 

"Olvadós" kastély:

Az elkészítéshez szükséged lesz:

- öntőformára

- szódabikarbónára

- vízre

- csillámporra és/vagy kisebb "ékkövekre"

A csillámport, vizet, szódabikarbónát keverd össze, amíg "gyurma" állagú nem lesz és töltsd be az öntőformába, majd tedd be a mélyhűtőbe! Amikor megszilárdult egy kis langyos víz segítségével borítsd ki a formából!

Ha izgalmassá akarod tenni az "olvadás"t:

Szemcseppentőbe tegyetek ételfestékkel szinezett ecetet és csöppentsétek a formákra!

Hóemberes változat (az elkészítés ugyanaz)

(Ha gyorsítani akarjuk az olvadást, akkor ecetes vízzel locsoljuk meg a hóembereinket.)

Hópelyhes, nyúlós "valami/csoda":


Amire szükséged lesz:

- átlátszó ragasztó

- folyékony keményítő vagy bórax

- víz

- csillámpor, hópehely konfetti

- 2 tál

Az egyik tálba keverj össze fél bögre vizet, fél bögre ragasztóval és a csillámporral! A másik tálba mérj ki fél csésze folyékony keményítőt vagy bóraxot és lassan, folytonos keverés mellett öntsd bele a ragasztós keveréket, majd kézzel gyúrd át az egészet!

Egy tiszta gyurmázós lapra, vagy tálba tedd át az egészet és már kezdődhet is a "trutyizás".

Forrás: http://littlebinsforlittlehands.com/

Egy "terepasztal" és egy "fejlesztő" asztal ötlet:

Tóthárpád Ferenc: A szél és a hóember

Szól a szél: - Hát jöjj velem
csillagszórós éjjelen!
Én játszom a lombokon,
te csúszkálsz a dombokon. 

A hóember válaszol:
- Látsz tollat a hátamon?
Ezt a rétet szeretem,
itt a legjobb énnekem.

Hiába hívsz, nem megyek,
sötétek a fellegek.
Véled sosem szaladok,
Hiába csalsz, maradok 

Egy lépést sem mozdulok,
még csak meg se' moccanok.
Lábam fagytól nehezül:
szaladgálj csak egyedül!

Forrás: http://kovacsneagi.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1161686

Kép forrása: cutediyprojects.com

A magányos hóember

Eltelt december, s vele együtt a karácsonyi ünnepek mozgalmas időszaka is elcsendesedett. Az erdő fehér pihepaplanba takaródzott, és egész nap alig mozdult valami. A tisztásról azonban egyre-másra sóhajtozás hangjait vitte szét a téli szél.
- Olyan remek az idő, csak ne lennék mindig egyedül! - panaszkodott a hóember.
- Csirip! Hogy vagy? - röppent egy kis veréb a hóember tökfödőjéül szolgáló fazékra.
- Irgum és búrgurum! Mit gondolsz, hogy csak úgy a kalapomra állsz? Hogy fogok kinézni, ha félrebillented? - támadt rá morcosan a hóember.
Szegény apró madárka még mentegetőzni is elfelejtett, úgy megijedt. Gyorsan felröppent a legmagasabb fenyő csúcsára, s onnan pislogott vissza.
- Hiába, ez a hóemberek sorsa - kezdte megint a hóember -, magányosan éljük az életünket.
- Szervusz, hóember! - köszöntötte ekkor rókamama. - Mondd, kölcsön vehetném pár percre a seprűdet? Szeretném elsöpörni a vackom elől a havat, hogy a fiaim kijöhessenek játszani.
- Hogy gondolsz ilyet? - fortyant mérgesen a hóember. - Hogy néz ki egy hóember a seprűje nélkül? Mindenki kinevetne, a világ csúfja lennék!
Szegény rókamama nagyon megszeppent a rádörrenő hangtól, hátracsapott füllel oldalgott minél messzebb a hóembertől.
-Ó, hogy szeretném, ha nekem is lennének barátaim, akikkel lehetne beszélgetni! - hangzott a hóember újabb sóhaja. De a hangját elnyomta néhány nyuszi gyerek kacagása, akik futva közeledtek a tisztás felé, gyorsan hógolyókat készítettek, és vidám csatába fogtak.
- Azonnal hagyjátok abba! Még a végén kiveritek az orromat a helyéből! Micsoda csúfság lenne, ha a gyönyörű piros orrom nélkül kellene mutatkoznom! - ripakodott hangosan a kis nyuszikra a hóember.
- De ezt már nem hallgathatom tovább! - reccsent az öreg fenyő hangja. - Egyfolytában azon sopánkodsz, hogy magányos vagy, közben meg mindenkit elüldözöl magadtól! Nem tudtad, hogy aki barátokat szeretne, annak magának is barátságosnak, kedvesnek kell lennie? Még hogy a kis veréb elferdítené a kalapod? Ugyan már, hiszen olyan aprócska, hogy meg sem tudná mozdítani. Bezzeg ha a rókagyerekek kijöhetnének, ha nem lettél volna olyan irigy, és kölcsönadod a seprűdet, bizonyára szívesen játszanának veled. A kis nyuszik meg nagyon vigyáztak volna az orrodra, ha szépen megkéred őket, és lehet, hogy még szívesen beszélgetnének is veled - sorolta egy szuszra a bölcs fenyő.
A hóember csak hallgatott, és nagyon elszégyellte magát. Oda fordult az egyik kis nyuszihoz, és megkérdezte:
- Elvinnéd a seprűmet rókamamának, hogy elseperhesse a vacka elől a havat?
A kis nyuszi szívesen segített. Hamarosan ott játszottak valamennyien együtt a tisztáson a hóemberrel. Mielőtt hazaindultak, készítettek maguk helyett egy kis rókát és egy kis nyuszit hóból, hogy a hóember többet ne legyen magányos.
- Köszönöm szépen! - hálálkodott a hóember. - Kedves barátaim, nagyon örülnék, ha holnap is eljönnétek hozzám!

Bódai-Soós Judit: Január

Amikor a Tél megrázza a szakállát, hullani kezd a hó a Földön. Január, a Tél középső fia, kisgyermek korában nagyon irigyelte ezért édesapját. Szerette volna, ha neki is van valami hasonló tudománya, de ahhoz persze még mindenképpen kicsi volt, hogy szakállt növesszen. Mivel azonban ez a dolog annyira érdekelte, hogy emiatt rengeteget nyaggatta szüleit, apja megengedte, hogy segítsen megrajzolni a hópelyhek mintáját.
A kis Január az elején nagyon örült ennek a feladatnak, és rendkívül ügyesnek bizonyult; szebbnél szebb mintákat formázott a hópelyhekből. Sokan megcsodálták munkáit, és gyakran dicsérgették ügyességét.
Hamarosan viszont, úgy érezte, a sok dicséret ellenére is, hogy neki ez nem elég. Arra vágyott, hogy hatalmas virágokat rajzolhasson, óriási képeket komponálhasson. Fantáziája határtalan volt; lendületes, nagy íveket, ezernyi mintát, alakot képzelt maga elé, de hiába, mert ceruzájával csak apró csillagocskákat lehetett formázni, amikből csak kis hópelyheket tudott összerakosgatni. Így nem csoda, hogy egy idő után már cseppet sem élvezte a munkát, ráunt, mert szabadságra vágyott.
Volt Januárnak egy unokatestvére és egyben legkedvesebb játszópajtása: Március. Ő volt a Tavasz legidősebb fia. Neki panaszkodott egyszer munkája unalmasságáról a kisfiú, amikor is Márciusnak hirtelen eszébe jutott valami. Kotorászott egy darabig a zsebeiben, végül előhúzott egy ceruzát, pontosabban egy fél ceruzát, és odaadta Januárnak.
– Mit kezdjek én ezzel? – kérdezte csodálkozva a fiú. – Van nekem éppen elég ceruzám.
– Tudom, – válaszolta Március mosolyogva – de ez varázsceruza. Édesanyámé volt, de eltörött, és kidobta a szemétbe. Én pedig kimentettem onnan, és most neked adom, mert lehet, hogy hasznát veheted.
– Azt mondod, hogy varázsceruza? – kérdezte Január csillogó szemekkel.
– Igen, édesanyám ezzel szokott szivárványt rajzolni az égre. Talán te is rajzolhatnál szivárványt vele, vagy bármi mást, hisz olyan ügyesen rajzolsz.
Január megköszönte és zsebre vágta a varázsceruzát, és csak este vette elő újra, amikor barátja már hazament. Egyedül szerette volna kipróbálni, mert félt a kudarctól, és szégyellte volna magát, ha valami rosszul sikerül.
Kezébe fogta a kis ceruzacsonkot, és megpróbált vele szivárványt rajzolni az égre, amint azt nagynénje teszi, de hiába próbálkozott, nem járt sikerrel. Már éppen el akarta hajítani a haszontalannak tűnő eszközt, amikor észrevette, hogy a Földön, a házak befagyott ablaküvegein megjelent a szivárvány íve, pontosan úgy, ahogyan ő rajzolta.
Megörült a felfedezésnek, de nem volt benne biztos, hogy ez csakugyan az ő keze munkája, ezért gyorsan rajzolt egy kis virágocskát, és csodák csodájára, ez a kis virág is rögtön megjelent a házak ablakain.
„Nagyszerű, – gondolta – most végre szabadon rajzolhatok, amit csak akarok!” És valóban így lett. Egész éjszaka dolgozott, és reggelre, mire felébredtek a Földön az emberek, szebbnél szebb jégvirágok borították be ablaküvegeiket.
Ettől a naptól kezdve, a jégvirágok rajzolása lett Január kedvenc időtöltése, és mindenki, aki látta, nagyon meg volt elégedve munkáival.
Amikor a Tavasz meghallotta, hogy mi történt, megajándékozta unokaöccsét egy egész készlet varázsceruzával, hogy Január az ő ablakaira is tudjon mindig jégvirágot rajzolni.

Vers ajánlat:

Krecsmáry László: Hóember

December, december-
készül már a hóember,
hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a kabátja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a keze, lába,
hóból van a nyaka, válla,
hóból van a füle, szája.
Csak az orra répa,
csak a szeme szén,
s egy lyukas lábas
csücsül a fején!

 

Kovács Barbara: Hógolyó mondóka


Amikor a hóba nyúlok,
mindig egy új golyót gyúrok.
Túl sok golyót gyúrtam,
lefagy már az ujjam.
Mégis gyúrom rakásra,
készülök a csatára.

Ha ha ha havazik,
He he he hetekig, 
Hú hú hú hull a hó, 
Hi hi hi jaj de jó.

 

Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
Kalapjára, subájára havat szór a szél.

Hóember, hóember itt áll az útszélen, hízik egész télen.
Ha meleget ad a tavaszi nap,
Ide - oda düledezik, csöpög, mint a csap.

 

 

 

Aki fázik, vacogjon
fújja körmét, topogjon, 
földig érő kucsmába, 
burkolózzék bundába, 
bújjon be a dunyhába, 
üljön rá a kályhára - 
mindjárt megmelegszik.

Hóemberes "tanulás":

Kép forrása: Found on marcheseclowns.blogspot.com

Képek forrása: Kép forrása: ovoneni.blog.hu

Egy-két ötlet barkácsoláshoz:

Kép forrása: ovoneni.blog.hu

Kép forrása: Via Laura Vazquez

Kép forrása: Via Kyla Jayy

Befejezésül ugyan nem hóemberes, de legalább hógolyós recept:


Hozzávalók:

  • 50 dkg túró
  • 2 tasak vaníliás cukor
  • 50 dkg porcukor
  • 3 zacskó kókuszreszelék
  • 2 citrom

Elkészítése:

A túrót egy tálba öntjük és alaposan áttörjük (én erre egy krumpli törőt használtam). Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a porcukrot, a kókuszreszeléket és a reszelt citromhéját.

Jól összedolgozzuk. Egy tányérba szórjuk a maradék kókuszreszeléket.

Kisebb diónyi golyókat sodrunk a két tenyerünk között, majd megforgatjuk a kókuszreszelékben.

Forrás: http://receptneked.hu/sutes-nelkul/hogolyo/

"Mi kell neked? Fatető, deszka madáretető"

Kép forrása: Growing a Jeweled Rose (KID FUN)

A madár etetés néhány "szabálya":

  • az ősz végétől kis eleségadagokkal kell kezdeni az etetőhöz szoktatást
  • az etetőt mindig tisztán kell tartani
  • a rendszeres etetést a fagyok beállta után kell elkezdeni, és amíg tart a hideg idő, folyamatosan etetni kell
  • jó, ha reggel is etetünk – hogy gyorsan pótolni tudják az éjszaka elszenvedett energiaveszteséget - és a sötétedés beállta előtt pár órával is – hogy a madarak a hideg éjszaka beállta előtt még egyszer jól tudjanak lakni. Mivel a madaraknak nincs „kályhájuk” ezért a testüket használják melegítésre, hogy ne fázzanak ezért naponta legalább annyi táplálékot – fűtőanyagot - kell megenniük, mint a saját testük súlya
  • sós szalonnát és töpörtyűt kirakva, ártunk a madaraknak, mert hamar megszomjaznak és nem találnak a hideg időben innivalót
  • innivalóról is gondoskodni kell

Kép forrása: wildlifegadgetman.com

  • a tavaszi idő beálltával, nem szabad már etetni, mert a kismadár elkényelmesedik, a kártékony rovarok meg elszaporodnak a kertünkben. Fiókái etetésére is a megszokott etetőhelyről hordaná a magot, de a kismadarak még nem tudják emészteni a magokat, emiatt el is pusztulhatnak.

A madáretető szinte bármiből készülhet.  A lényeg, hogy a kihelyezett madáreleséget ne lepje be a hó és ne ázzon meg.

Képek forrása: Ötletpláza

Képek forrása: hildashem.se

Kép forrása: Found on lushome.com

Matos Maja: Madáretető

Építettem egy kis házat.
Minden madár ki-bejárhat.
Jönnek is a kis cinegék,
Hogy a magot mind kiegyék.

Szórtam belé napraforgót, 
Nem is csuktam be az ajtót. 
Tárva, nyitva vendéget vár, 
Ahány madár, mind idejár. 

Ázva, fázva bekopognak, 
Ablakomban toporognak. 
Csipegetnek, eszegetnek, 
Jóllakottan tovább mennek.

Mit adhatunk a téli madarainknak?

Elsőrangú téli eleség a napraforgómag, amit az etetőn megforduló minden madár szívesen fogyaszt. Emellett mindenféle olajos magvat kitehetünk (pl. tökmag, összetört mogyoró, dió), illetve fák, bokrok ágaira akaszthatunk szalonnát is. Mind a magok, mind a szalonna esetében nagyon fontos, hogy azok só- és fűszermentes natúr változatok legyenek!

Kép forrása: Mia Stokman

A pintyféléknek adhatunk darált kukoricát, apró magvakat (len, kender, köles, cirok, muhar, repce). Rigóféléknek adhatunk mindenféle konyhai maradékot (pl. burgonya, almahéj, reszelt répa, sajt, túró), melyeket hómentes talajra bokrok, vagy fák alá kell kihelyezni. A rigók és a cinegék is szívesen fogyasztják a fák, bokrok ágaira tűzött fél, vagy egész almát.

Kép forrása: http://happyserendipity.com

Az óvoda kertbe előrelátóan ültethetünk mindenféle bogyós bokrokat: pl. fagyalt, berkenyét, tűztövist.

Készíthetünk madárkalácsot is. Ennek készítésekor só- és fűszermentes olvadt faggyúba, zsírba napraforgó és más olajos magvakat is keverhetünk, majd mielőtt megdermed, egy madzagot teszünk bele, amivel a fára akasztható.

Kép forrása: Jen Tills

Mit ne adjunk a madaraknak?

Kenyeret, morzsát, péksüteményféléket nem szabad adni a madaraknak. Ezek ugyanis hamar átnedvesednek, megsavanyodnak, megromlanak, amitől a madarak bélgyulladást és hasmenést kaphatnak, amitől legyengülnek és akár pusztulásukhoz is vezethet.

Egy tucat itthon telelő madarunk:

Cinege: Hétvári Andrea: Havazgató

Kristály levelét, jégcsap gyökerét,

zengeti-pengeti két cinke.

gyöngén takaró, felhőt kavaró

zúzmara-hódara elhintve.

hó-fagy citerát, zengő aranyát

pörgeti-zörgeti erdők holdfény özönét,

fátyol feketét, lengeti-röpteti kék éjbe.

Madarak fonalból:

Kép forrása: Found on fabartdiy.com

Veréb:

Rigó:

Ökörszem:


Sármány:

Barátposzáta:

Rozsdafarkú:

Csilpcsapfüzike:

Zöld küllő:

Tengelic:

Vörösbegy:

Zöldike:

A mese: B. Fór Andrea. a százéves diófa és a madáretető

A 100 éves vén diófa hatalmas színes levélkoronáját már szerte hordta az északi szél. Várta a hosszú hideg évszakot, hiszen téli álmát ilyenkor nem zavarta semmi, és senki. Ekkor megdöbbenve pillantott az egyik vaskos ágára felszerelt valamire. 
– Ez meg mi? – kérdezte csak úgy magától? 
– Én vagyok a Madáretető. – felelte az lentről. 
– Micsoda? – kérdezte ijedten.
– Hogy alszom én akkor a nagy csivitelésben? – tette az önző megjegyzést.
– Azt én nem tudom, csak azt tudom, hogy nekem itt kell lennem. – válaszolta. 
S lepillantott szép kis etető tálkáira, itató edényekre melyek tele voltak ami „csőrnek-begynek” ingere, két szép házikója menedéknek jó a cinkéknek, rigóknak, királykáknak.
Hopp, már le is szállt két kis cinke, mert a köles, és az almadarabkák hívogatták Őket. Éhesek voltak, fáztak, hiszen ebben az időben már nem találnak eledelt maguknak.
– Húú de finomat tettek ide nekünk! – csipogták egymásnak. 
– Na, tessék megmondtam, hogy nem lesz itt nyugalom. – morgott a vén fa. 
– Jaj, mi nem csináltunk semmi rosszat, csak csipegetni jöttünk ide. – felelték a kismadarak.
– Persze, csak… de közben nem tudtok csendben maradni. – morgolódott tovább az öreg fa. 
A madáretető, ha lett volna, keze jól fejbe kólintja, illetve bocsánat ágkoronán billentést adott volna a diófának. De mivel nem voltak kezei, csak körbenézett a házikószemeivel, és fogadta a következő odareppenő kisrigókat. 
– Ne legyél már ennyire utálatos! – csattant fel kis vendégei védelmére.
– Ezek a picinyke madarak nem ártottak Neked semmit, télen nincs, eleségük és, enni jönnek.
– Persze! Tavasszal, nyáron is itt csivitelnek, hangoskodnak az ágaimon. – panaszolta.
– Diióófaa. – hangzott a félénk szólítás.
– Tessék, Te ki vagy? – kérdezte megrázva ágait. 
– Rigó Benő vagyok, és a társaimmal jöttem ide enni, és melegedni, hogy nehogy megfagyjunk. Mi nem messziről jöttünk, de vannak, akik ide költöznek, a még hidegebb elöl. 
Ekkor gyermekhangot hallott.
– Nézzétek, de szép nagy diófa, és Madáretetője is van! – kiáltotta lentről egy kisfiú.
A gyermeksereg csodálva nézte a diófát, és az etetőben csivitelő madárkákat.  Ezt meghallva az öreg diófa meglepődve kihúzta magát, hogy még szebben látszódjon a koronája. 
– Na, látod milyen jóérzés ez, Téged is dicsérnek a gyerekek, hiszen segítesz nekem azzal, hogy fent vagyok rajtad. – jegyezte meg a Madáretető.
– Jól van, lehetséges van benne valami igazság, amit mondasz. – mormogta az ágai alatt.
Rendíthetetlenül állt ott 100 éve, hogy a nyári tűző Nap elöl, árnyékot nyújtson az arra járó pihenőknek, és diószüret után királyi gyümölcsével néha fejére koppintson valakinek. 
De már tudta, hogy télen is van egy nagyon fontos feladata, hogy a kismadarak át tudják vészelni itt nálunk a telet. 
A Nap a látóhatáron már vörösen kezdett lebukni, hogy a Hold, és a Csillagok felválthassák. Közben minden csendesedett, a madarak is elfáradva, összebújtak, és álomra hajtották fejüket. 
– Na, barátom jó éjszakát! – szólalt meg a nagy diófa.

Kép forrása: http://laclassedellamaestravalentina.blogspot.hu/search/label/galline

Kép forrása: Romana Baškovská

Kép forrása: Found on facebook.com

Kép forrása: facebook.com

Befejezésül néhány madaras játék ötlet és egy feladatlap:

- Annyit ugrik a kismadár, amennyit a dobókocka mutat. A játékmezőket együtt rajzoljuk vagy ragasztjuk, a bábuk szintén saját készítésűek, úgy lesz belőlük bábu, hogy a kivágott madárkát egy félbe vágott duóba szorítjuk.

- Annyi kismadár repül a fáról az etetőbe, amennyit a kockával dob a játékos. (kinek mennyi, kinek több, kinek kevesebb, mennyi kellene hozzá, hogy 4. 5 12 legyen…? Amennyit tapsolok, annyi repüljön vissza a fára…

- Kukoricagyűjtő – Fölreppen a madár (létrára másznak a gyerekek), és a szekrényre ragasztott „kukoricát” hordja a madáretetőbe a számképes kártyának megfelelően

Madaras színazonosító: 6 féle színből madarakat vágunk ki. A madarakat felültetjük egy fára. Minden kisgyerek kap egy madáretetőt. Színes dobókockával dobunk. Amilyen színt dobunk, olyan madarat vehetünk le a fáról a saját madáretetőnkbe. A játék végén számlálunk, összehasonlítunk.

Madaras memóriakártyák: krumpli nyomdával, különböző színű párokat nyomtattunk, másik variáció – a színes papírból nyírt, ragasztott változat.

Madaras ujjügyesítő játék Apró magvakat (napraforgó, kukorica, köles, tökmag…) szedegetünk, válogatunk, töltögetünk különféle edényekbe kézzel, kiskanállal, csipesszel. Kilyuggatott madárformákat varrtunk, ki-ki tehetsége szerint - nagy lyukakat cipőfűzővel, kis lyukakat tűvel.

Madárpárokat, árnyékokat, ellentéteket, válogattunk színek szerint, sorakoztattunk nagyság szerint.

 

Feedek
Megosztás