Baleset megelőzés és tűzvédelem 4 napban (még mindig manókkal)

Meselevelek négy kíváncsi, szeleburdi manóról 4 napron át

(baleset megelőzés és tűz megelőzés a négy alapelem mentén)

Hétfő: a föld napja

Halihó, Kedves Cinegefiókák!

Legelőször is szeretnék bemutatkozni: Manó nagyapó vagyok, akinek van sok-sok gyereke és négy nagyon kíváncsi kis unokája. 2 fiú (Parázs, a tűzmanók családjából, aki egy percig sem tud nyugton maradni. Állandóan ficánkol, fut és rohan. Barnabás a föld manó, aki folyton folyvást kincsek után kutakodik a földalatti járatokban és állandóan maszatos a keze, lába) és 2 lány (Kérész a vízi manók nemzetségéből, aki állandóan csacsog és Szellő a levegő manók piciny lánya, aki olyan gyorsan tud futni, hogy senki nem ér a nyomába.

Ajaj! Most aztán nagy a baj! A négy kis kíváncsi manó elindult világot látni. Láttuk, mi láttuk, hogy napok óta súgnak, búgnak, de eszünkbe sem jutott, hogy ezen törik a fejüket. Most aztán valóban csak Rátok számíthatunk, hiszen nagyon, de nagyon nagy galibát okozhatnak a világban, hiszen még nem tanulták meg a manó iskolában, hogy hogyan is használják jóra a hatalmas erejüket. (mert, ha hiszitek, ha nem a manók is járnak óvodába, iskolába, ahol a betűvetés és számolás mellett azt is megtanulják). Segítsetek őket megtalálni, hiszen Barnabás a föld manócsemete ugyan már tudja, hogy neki kell vigyáznia a föld alatt élő lényekre, a növények gyökereire, de azt bizony még nem tanulta meg, hogyha kedvenc vakond paripáján száguldozik a járatokban, akkor azzal bajt okozhat az emberek világában, hiszen hepe-hupák keletkeznek, amerre jár, mozoghat, renghet a föld és akkor….

Akkor mi is történhet? ………..

Igen. Így van: Kövek gördülhetnek az embergyerekek lába alá és eleshetnek. Az úttest buckáin az autók összeütközhetnek… és még sorolhatnám tovább a „bajokat” , ami ez a szeleburdi okozhat, ezért egyrészt arra kérnélek Benneteket, hogy nagyon figyelmesen közlekedjetek! Figyeljetek magatokra és egymást segítsétek abban, hogy bajba ne kerüljetek! Vigyázzatok a kisebbekre és az idősebb emberekre! Ismerjétek meg a közlekedés szabályait és az irányító táblákat és jegyezzétek meg ezt a telefonszámot: 107 Ez a rendőrök száma, hogyha már megtörtént a baj, akkor segíteni tudjanak, és feltétlenül ragasszátok ki azokat a matricákat, melyeket küldök, azokra a helyekre, melyeket veszélyesnek találtok az óvodában, hogy a kisebbek elkerülhessék őket!

Miben is tudtok még segíteni? Találjátok meg nekem Barnabást! Hogy hogyan is csalogathatjátok magatokhoz? Készítsetek egy „manócsapdát” dobozból melyet, ha teleraktok számára fontos kincsekkel (csillogó kövek, tükrök, aranyrögök, drágakövek), akkor ez a kis kíváncsi kópé biztos, hogy rátalál és akkor mi fülön csíphetjük és haza hozhatjuk és vigyázhatunk rá, taníthatjuk addig, amíg az erejével már jól fog tudni bánni.

Köszönöm, ha segítetek! Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

Kiemelt eszköz: lépőkövek

v Járás, futás, át és rálépések, átugrások

v Egyensúlyozó játék (pörgések, forgások)

v Célba dobás kővel karikába, vödörbe

 

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Mozgásbiztonság

v Téri tájékozódás

v Egyensúlyérzék

v Figyelemkoncentráció

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Kőfestés föld festékkel (házak, járművek)

v Lenyomatok kőgyurmába vagy felhőgyurmába

v Rajzolás, formakirakás homokkal töltött tálcába

v Városépítés a csoportszobában

v Memória játék ragasztása köre (közlekedési táblák)

v Dobozból „manó csapda készítése

Nagyobbak feladata:

v Hátra rajzolt formák kirakása homok tálcába

v  Kövek nagyság szerinti sorba rendezése

v Finommozgás

v Együttműködés

v Taktilis érzékelés

v Figyelemkoncentráció

v Képzelet

v Szem-kéz koordináció

Értékközvetítési tartalmak:

v Kőleves (magyar népmese)

Módszerek, eszközök:

v Beszélgetés, magyarázat, cselekedtetés, kísérletezés. szituációs játék

v Kövek, homok, föld, tálca, tornakarika, doboz…

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v Eligazodás a csoportszobában és a hozzá tartozó helységekben (alapvető szokások, hagyományok, viselkedési normák felidézése, megalapozása)

v A föld, mint az élet forrása, fölfajták és tulajdonságaik

v Kövek és kőzetek

Reflexiók:

Kép forrása: Kép forrása: Found on kiwiteacherblog.blogspot.co.nz

Kedd: a levegő

Köszönöm Nektek, hogy Barnabást haza hozhattuk, mert, hogy éjjel ez a kíváncsi kis lurkó bele akart kukucskálni a dobozba és azzal a lendülettel, amivel felmászott bele is pottyant, de nem tudott kimászni, hiszen a kincsekkel, amit beledugott a zsebébe mozdulni sem bírt. Így aztán fülön csíphettük és most békésen hortyog az ágyában, hiszen a sok kalandtól, amit átélt, nagyon elfáradt. Azért, ha felébred, elbeszélgetek vele arról, hogy mennyi bajba is keveredhetett volna, ha nem találunk rá időben.

Ma segítenetek kellene megtalálni Szellőt a levegő manók legkisebbikét, hiszen amilyen picinyke, olyan naggyá válhat az ereje. A levegő manóknak sok-sok dolga van a földön. Nélkülük egyetlen élőlény sem tudna élni. Nem élhetnének emberek, állatok, növények a Földön. Állandóan tisztítgatják a poros leveleket, hogy az elpiszkolódott levegőből tisztát tudjanak készíteni (de ezt már úgyis tudjátok) Segítenek a madarakat, pillangókat, méheket, repülő rovarokat a levegőben tartani. Sőt, még a repülőgépek és helikopterek sem tudnának felrepülni a magasba, ha ők nem segítenének, nem tudnátok a lufikat, labdákat, kerékpárok, autók kerekét felfújni. Mit is csinálnak még, A vízzel teli felhőket terelgetik, hogy ott essen az eső, ahol éppen szükség van rá. Segítik a tűzet, hogy világítani és melengetni tudjon. Hűsítenek a nyári hőségben. Fodrosítják a vizek hullámait….. és még sorolhatnám, hogy azt az ezernyi feladatot, amit végeznek. Igen ám, de amikor valamiért haragossá válnak, akkor veszélyesekké válhatnak, mert…..

Ti tudjátok, hogy milyen bajt okozhatnak?.......

Így van: ha túl sokat vitatkoznak, mérgelődnek, akkor bizony viharossá válnak, és ez erejük megsokszorozódik: fákat téphetnek ki a földből, házakat dönthetnek össze…. és így tovább, ezért aztán hosszú évekig tanulják a manó óvodában és iskolában, hogy a haragúkat hogyan tudják lecsendesíteni. Szellő még oly picinyke, hogy fogalma sincs arról, hogy ha mérgessé, dühössé válik, mit is kell tennie és bizony ő még sokszor dühössé válik, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné. Mérges, ha a felhők másfele mennek az égen, mint ahogy ő szeretné. Mérges, ha a Balaton vizén nem sikerülnek a hullám fodrok egyformára. Könnyen dühbe gurul és abból nagy baj lehet, ezért kérlek, segítsetek őt is megtalálni, mielőtt feldühödik és galibát okoz! (Ha esetleg nem találnánk meg időben, akkor a következő telefonszámon tudtok segítséget kérni: 112. Jól jegyezzétek meg. Ez az életmentők száma, akik akármilyen bajban sergíteni tudnak!)

/Jaj, azt majdnem elfelejtettem, hogy azért is kellene Őt hamar megtalálni, mert ha összetalálkozna Parázzsal, a tűzmanó fiúval és véletlenül valamin összekapnának, akkor abból nagy baj lehet, hiszen a vita hevében tűzmanónk ereje megsokszorozódhat …. és akkor?/

Szóval: Szellőt talán a legkönnyebb úgy hozzátok csalogatni, ha készítetek egy olyan ládát, melyre sok-sok repülni tudó állatot festetek (hiszen ők a kedvenc játszótársai) és madártollakkal, illatos növényekkel és virágszirmokkal rakjátok tele (mert ezek a kedvenc játékai)

Segítségetekben nagyon bízom: Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

v „Szél szalagok” készítése mozgásos játékhoz fűzfa karikára

v Szélforgók készítése

Technika: fonás, vágás, hajtogatás

Témajavaslat:

Nagyobbak: vesszőfonás hármas fonással

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Fnommotorika fejlesztése

 

 

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Szabad mozgás zenére egyénileg, párban és csoportban

v Játék az ejtőernyővel

v Lufi fújás és játék a lufikkal

v „Manó csapda” készítése

v Improvizációs készség

v Ritmus készség

v Mozgás koordináció

v Együttműködési készség, alkalmazkodás

Értékközvetítési tartalmak:

v Kovács Barbara: Levél a szélben

Módszerek, eszközök:

v Bemutatás, beszélgetés, gyakorlás, csoportos tevékenykedés

v Fűzfaágak, szalagok, színes papír, lufi

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v A levegő, mint éltető elem és mint veszélyforrás

v Irányok síkban, térben

Matematikai tapasztalatok: relációk

(hosszabb, rövidebb, szélesebb, keskenyebb, kisebb, nagyobb)

Reflexiók:

Kép forrása: Kép forrása: Found on etsy.com

Szerda: Víz

Szellőt is sikerült a „csapdába” csalnotok és így a reggel már Manófalván találta. Bekucorodott egy sarokba és mérgében meg se szólal. Csak mérgesen néz mindenkire és duzzog. Azonban sem én sem a szülei nem bánjuk, hiszen majd csak megnyugszik. Köszönöm, hogy megtaláltátok, mielőtt még nagyobb bajba keveredett volna.

Ma lesz a legnehezebb dolgotok, mert Kérészt a vízi manók legkisebbik lányát kellene magatokhoz csalogatnotok, de őt nagyon nehéz megtalálni, hiszen nagyon szeret bújócskázni. Hol a föld alá bújik, hol a felhőkbe, hol a levelek belsejébe, hol a gyümölcsökbe és ez még mind semmi, mert álcázni is tudja magát, de még hogy! Van, amikor köddé válik és van, amikor harmattá vagy esőcseppé. Előfordulhat, hogy hópehely vagy jégvirág ruhában pompázik. Nagyon, nagyon nehéz megtalálni, pedig hamar haza kellene térnie, hiszen könnyen bajba sodorhatja a világot, ha egyedül kószál, de ezt még nem tuja. Unokatestvére, Szellő nélkül, aki segíti, hogy a felhőkben utazva oda repüljön, ahol szükség van arra, hogy megöntözze a földet. Előfordulhat, hogy egy-egy helyen árvizet okoz és a Föld másik pontján pedig sokáig nem lenne eső és akkor mi lesz az ott élő emberekkel, állatokkal, növényekkel?

Nem tudom, hol van. Nem tudom, éppen merre jár de remélem még időben megtaláljuk, mert ha nem így történik, akkor vajon mi lesz a folyókkal, tengerekkel, patakokkal és a Földön élő összes élőlénnyel? ……

Nehéz a feladat? Valóban az, ezért elárulok két titkot Kérészről! Kedvence az édes – mézes, illatos és csillogó víz, és aminek biztos, hogy nem tud ellenállni az a vízben ragyogó gyöngyszemek ragyogása. Ha esetleg tudnátok ilyet készíteni, akkor…. Akkor talán őt is megtalálnánk és haza térhetne még mielőtt árvizet vagy szárazságot okozna a Földön.

Törjétek a fejeteket és segítsetek! Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

Mese: Zelk Zoltán: Párácska

Vers.:  Bartos Erika: Bárányfelhők (részlet)

Játék: Kakukktojás játék

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Figyelem

v Szabályok elfogadása

v Logikai képességek

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Mozgásos játékok kék selyemmel

v Tavak, folyók építése textillel

v Érzékelő játék készítése vízből (manó csapda)

v Hagymás virágok ültetése

Nagyobbak: Feladatlap: pontok összekötése vonal, egyenes – hullámos vonalak

v Taktilis érzék

v Egymásra figyelés, együttműködés

v Emlékezet, felidéző képesség

Értékközvetítési tartalmak:

Módszerek, eszközök:

v bemutatás, beszélgetés

v Nagyméretű kék textil, lezárható műanyag tasak. ételfesték, virághagymák, babaolaj

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v A víz éltető ereje és, mint veszélyforrás

v Víz felszíni formák és körforgás

v Csapadék fajták és átalakulásuk

v Nyári élmények felelevenítése

Reflexiók:

Kép forrása: Kép forrása: Found on rockabyebutterfly.blogspot.com

Csütörtök: a tűz

Igen! Igen! Igen! Kérész is hazatért! Sikerült a csel és nem tudott ellenállni a szépséges fényeknek, illatoknak, édes ízeknek és szikrázó gyöngyöknek. Köszönöm, hogy segítettetek.

Már csak egy unokám barangol valahol az emberek földjén (bocs, dehogy barangol, hiszen ő csak futni képes) és az utolsó kérésem az, hogy segítsetek, hogy őt is megtaláljuk! Ő ugyan a legnagyobbik és már sokat tud az erejéről és arról, hogy hogyan és mivel tud segíteni az embereknek: meleget ad, ha fáztok, világít, ha nincs áram, hogy ne legyen sötét körülöttetek… és így tovább, de bizony még ő sem tudja, hogy ha nem figyel eléggé, akkor mekkora galibát okozhat.

Ti tudjátok, mi történhet, ha figyelmetlenül rohangálni kezd a világban?.....

Igen, igazatok van: nagyon nagy baj lehet belőle. Főleg akkor, ha Szellővel melegszik bele a játékba, hiszen ha ők kergetőzni kezdenek, akkor aztán nehéz „megállítani” Parázst, aki egyre nagyobbá növekedik, mert mindent felfal, ami csak az útjába kerül. Ilyenkor szoktuk Manófalván k segítségül hívni Kérészt, a vízi manólányt vagy Barnabást, a föld manót, akik képesek lecsendesíteni, megnyugtatni.  Az ő tudományuk azonban néha kevésnek bizonyul és ilyenkor kell segítségül hívni a tűzoltókat, akiknek a telefonszáma az emberek földjén a 107.

Amennyire Kérész jól tud rejtőzködni, Parázsnak ez szerencsére ritkán sikerül. Ugyan el tud bújni a villámban, a napsugárban, sőt még egy szál gyufában is, de ékes fénye általában elárulja. Éjjel könnyebb észrevenni, mint nappal, de mivel nagy „haspók” és mindent szeret befalni, ezért ha készítetek egy ládát csupa, csupa fa és papír dologgal telerakva (hiszen ezek a kedvenc csemegéi), akkor talán ma éjjel ő is felbukkan nálatok és akkor, talán, végre az utolsó unokám is meglenne. Már nagyon hiányzik, hogy melengessen.

Köszönöm az eddigi segítségeteket és remélem, hogy ma is segítetek: Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

v Tüzet viszek, lángot viszek (ismétlés)

v Zenehallgatás: Hacsaturján: Tűztánc

v Szabad mozgás zenére a héten készített „szél karikákkal)

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Egyenletes lüktetés

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Házak barkácsolás

v Tűzoltós játékok

v Célba dobás „tűzkarikába”

v Célba lövés az udvaron

v Séta az óvoda környékén (dió szüret)

v Tervező készség

v Finommozgás

Értékközvetítési tartalmak:

v Tüzet viszek, lángot viszek (körjáték)

v Tűz, víz, repülő (mozgásos játék)

v Tamkó Sirató Károly: fenn a hegyen (ismétlés)

Módszerek, eszközök:

v Bemutatás, magyarázat, beszélgetés, zenehallgatás

v Tornakarikából készített „tűzkarika, dobozok, csomagolópapír, borotvahab, ételfesték, vízi pisztoly, karton lángok

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v Tűzzel kapcsolatos ismeretek rendszerezése a tűzoltás és a tűzoltók

v Balesetek megelőzésének lehetőségei

Reflexiók:

Kép forrása: Found on two-daloo.com

A történet vége: Kedves Cinegefiókák!

Köszönöm Nektek a segítséget, mert 4 nap után végre újra együtt van mindenki: a 2 lányom, 2 fiam és a 4 unokám. Nem mondom, hogy nem kaptak egy kis dorgálást ezek a rakoncátlan, kíváncsi manócsemeték, mert biza elsőre nagyon, de nagyon haragudtam rájuk, hiszen még nem tanultak eleget ahhoz, hogy tudják, hogy mikor mennyi erőt és varázstudományt használjanak ahhoz, hogy segítsenek, és ne bajt okozzanak. Aztán persze, hogy megnyugodtam és örültem annak, hogy a segítségetekkel épségben, egészségben hazatértek mindannyian. Azt azonban kikötöttem, hogy amíg ki nem járják a manó iskolát, addig nem keresik fel újra az emberek világát. Amikor már Ti is és Ők is mindent tudni fogtok arról, hogy hogyan kerüljétek el a bajt vagy, ha valaki bajba kerül, hogyan tudtok segíteni, akkor… Akkor talán találkozhattok.

Köszönettel: Manó nagyapó

Őszi gyógynövénygyűjtő hét: szeptember 2. hete

Balest megelőzés, gyógynövénygyűjtés és a a manóink

Mint minden óvodában, csoportban nálunk is minél előbb meg kell beszélnünk a gyerekekkel a balesetveszélyes helyzeteket és az azokkal kapcsolatos információkat, de hogyan is lehetne ezeket úgy közvetíteni, hogy közben "hagyományt is őrizzünk és a Mihály napi vásárra is készülődjünk?".

Mint mindig a manóink talán most is segíthetnek. Hogy hogyan? egy újabb levéllel:

Halihó, kedves Cinegék!

Ismét a segítségeteket szeretnénk kérni: Közeledik az ősz és ez annyi, de annyi munkával jár, hogy bizony mi már alig győzzük: a leveleket egyenként be kell festenünk színesre, segítenünk kell az állatoknak téli szállást keresni, építeni, a költöző madarakat útnak indítani.... és még sorolhatnám hosszasan az elvégzendőket, ezért aztán sokkal kevesebb időnk marad arra, hogy vigyázzunk rátok, emberekre.

Kérünk Benneteket, hogy segítsetek!

Hogy hogyan?

- Először is azzal, hogy vigyáztok és figyeltek magatokra és egymásra!

- Aztán azzal, hogy a levélben elküldött veszélyt jelző matricákat elhelyezitek ott, ahol kell, hogy az emberek a nagy sietésben is észrevegyék és ne kerüljenek bajba!

- Segíthetnétek azzal is, ha rajzolnátok egy térképet az óvoda környékéről és bejelölnétek rajta azokat a helyeket, ahol valamiért nagyon óvatosan, figyelmesen kell közlekedni!

- Figyeljétek az apró élőlényeket, akik téli szállást keresve betévednek az óvodába és óvatosan vigyétek a szabadba őket, hogy még a hideg beállta előtt elbújhassanak!

- Séta közben figyeljetek a lábatok elé, mert ők már annyira el vannak foglalva a beköltözéssel, hogy sokkal figyelmetlenebbek, mint máskor!

Kérünk Benneteket, hogy egy időre legyetek Ti az őrző, védő manók helyett, azok, akik figyelnek maguk körül mindenkire és mindenre és, ha kell segítsetek! (és, ha estleg marad még egy kis időtök és elég erőtök, akkor segíthetnétek a lepotyogott diókat felszedni és gyógynövényeket gyűjteni! Az összegyűjtött növényeket, ha ki is szárítanátok és csokorba kötve felakasztanátok a csoportszobában, akkor télen abból mi is tudnánk gyógyító teákat, varázsitalokat készíteni, ha beteggé válne egy-egy kismanó!)

Segítségeteket előre is köszönjük4

Az óvó, védő és gyógyító manók nevében a levelet írta: Valdi a vízi manók nemzetségének ember betűket is ismerő íródeákja

Ugye már értitek, hogy miért is szeretem én is ennyire a manóinkat? Napok óta töröm a fejem azon, hogy hogyan is tudnám ezt az "eklektikus" hetet gördülékennyé tenni és erre tessék a manók már megint mindent megoldottak! Már csak annyi a dolgom, hogy a kérések mentén megszervezzem az életünket és minden rendben is lesz.

1. feladat: Figyelmeztető és tiltó táblák összegyűjtése, nyomtatása, sokszorosítása és laminálása pl.



2.  feladat: Nagykovácsi Térképének kinyomtatása
3. feladat: Kosarak előkészítése, gyógynövénygyűjtő táskák készítése, ha nincs időnk ilyen szépséges textilt varrni:  egy színes kartont félbe hajtunk és a tetején két helyen kilyukasztjuk, melybe spárgát fűzünk. Ez lesz a növénygyűjtő táska fogója. A karton lap közé betesszük a gyűjtött növényeket. Összecsukjuk a táskát és már szállíthatjuk is a növényeket. A táskákat a gyerekek  növények lenyomatával díszíthetik is.
Kép forrása: cocukrehberi.net
4. feladat: gyógynövényes képeskönyv összeállítása a növények gyűjtéséhez
Pl. dió, galagonya. bodza, csipkebogyó, lándzsásutifű, katáng, cickafark...
Nem árt, ha Te is tudod!

A szakszerű gyógynövény gyűjtés legfontosabb szabályai.

A növény felismerése…

Az első és legfontosabb szabály a gyűjteni kívánt faj pontos ismerete, különös tekintettel azokra a küllemi (morfológiai) bélyegekre, amelyek alapján más hasonló rokonfajoktól megkülönböztethetőek. Sok esetben egy növénycsaládba több külsőre, nagyon hasonló, de eltérő hatóanyagtartalmú gyógynövény is tartozik, melyek közül értékes drogot nem mind ad.

Néhány gyógynövény esetén fokozottan fontos a fajok pontos felismerése a közeli rokon mérgező fajok miatt, mivel ezek a fajok nemcsak nagyon hasonlítanak egymásra, de hasonló élőhelyen is fordulnak elő. Jó példa erre a gyöktörzséért gyűjtött mezei zsurló és mérgező alkaloidot tartalmazó rokona, a mocsári zsurló. Vagy az igen kedvelt, virágáért és bogyójáért gyűjtött fekete bodza, melyet a mérgező gyalogbodzával keverhet össze a gyakorlatlan gyűjtő.

Mely részét kell gyűjteni a növénynek?

Általában a növénynek azt a részét gyűjtjük, amiben a legmagasabb a hatóanyagtartalom. Ha például a mezei cickafark herbáját gyűjtjük, legfeljebb 40 cm-es szárral szedjük a virágzó hajtásokat, mivel a szár alig tartalmaz illóolajat. A virágáért gyűjtött kamilla esetén a virágzati szárak hossza ne legyen túl hosszú (legfeljebb 5 cm).Csipkebogyó esetén az elfeketedett és túl világos, míg borókánál az éretlen, zöld színű bogyókat nem szabad begyűjteni.

Mikor kell gyűjteni?

Alapvető szabályként elmondható, hogy napos, száraz időben célszerű gyűjteni, a párás, esős napok nem alkalmasak gyógynövénygyűjtésre.

Hol gyűjthetünk?

Elsőre talán nem is gondolnánk, de igen fontos helyesen megválasztanunk azt a helyet, ahol gyógynövényeket gyűjtünk. Tilos gyógynövényeket gyűjteni azokon a területeken, amelyek bármilyen természetvédelmi oltalom alatt állnak.

Ajánlatos kerülni az út menti területeket is, itt ugyanis magas lehet a növények por- és nehézfém szennyezettsége, különösen jellemző utóbbi a csalánra. Szántóföldek környékén szintén nem tanácsos gyűjteni, mivel ezeken a helyeken a korábban kijuttatott növényvédőszerek, toxikus anyagok halmozódhatnak föl a növényekben.

Végül a legfontosabb: a fenntarthatóság…

Hogy nemcsak mi, de később gyermekeink, unokáink is élvezhessék a természet ajándékait, eredeti épségében kell azt megőriznünk a következő generációknak is. Gyűjtés során tudatosan törekednünk kell, arra hogy az élőhelyek ökológiai egyensúlyát ne bontsuk meg.

Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy mindig kíméletesen gyűjtsük be a növényi részeket, úgy hogy ne pusztuljon el a növény. A fás növényeknél (hárs, boróka) sose az ágak megcsonkításával gyűjtsük be a virágdrogot vagy bogyót. A herbát adó fajokat (kisezerjófű, mezei cickafark) pedig nem szabad gyökerestül kiszakítani a földből!

Azzal is kímélhetjük környezetünket, gyűjtőhelyünket, ha nem minden évben ugyanazon a területen gyűjtjük beszokásos éves gyógynövény szükségletünket.

Forrás: http://napidoktor.hu/blog

És még egy 2jó" tanács:

Ha kirándulás, túrázás közben bajba kerülnénk és esetleg nincs térerő, akkor a nemzetközileg elfogadott egységes hegyi vészjelzés, az egy perc alatt hat jelzés (pl. kiáltás, fütty, vagy fényjel), majd egy perc szünet. A szünet után pedig ismét hat jelzés. Ezzel jelezzük, hogy bajba kerültünk. A válasz egy perc alatt három jelzés (pl. kiáltás, fütty, vagy fényjel), és kb. egy perc szünet. Ha ilyen segélykérő jelet hallunk, csak akkor adjunk rá választ, ha biztosan elindulunk segíteni. Ha nem tudunk segíteni, de tudjuk továbbítani pl. telefonon, vagy a közelben tudunk segítséget kérni, akkor tegyük meg. Hiszen mi is kerülhetünk még bajba.

Forrás: http://erdeicsavargo.blogspot.hu/

5. feladat: Receptkönyv összeállítása a gyűjtött növények feldolgozásához és a Mihály napi portékák készítéséhez:

Füszersó, fűszerecet és olaj készítése

Citromos-kakukkfüves fűszersó

Hozzávalók:

  • 5-6 ág friss kakukkfű
  • 1 db citrom héja
  • 30 dkg durvaszemcsés tengeri só
A keveréket is ki kell szárítani, majd utána üvegekbe tölteni.

Lekvár recept:
Bodzalekvár:

Kép forrása: nekedholfaj.blogspot.com

Hozzávalók:
2 kg bodzabogyó
1,5 kg cukor
3 citrom leve

Elkészítés: A bogyókat leszemezem, majd alaposan megmosom, és kevés vízben felöntve puhára főzöm. A megfőtt szemeket egy szitán átpréselem. Az így kapott gyümölcshúshoz hozzáadom a cukrot, a citromok kifacsart levét, és elkezdem összefőzni. Forrástól számítva közepes lángnál még 20 percet főzöm, majd üvegekbe töltöm. Az üvegeket fém fedővel zárom, majd fejreállítva hagyom néhány percet, végezetül száraz dunsztba teszem az üvegeket.

Recept forrása: http://www.mindmegette.hu/

Lándzsásutifű szirup és kakukkfű szirup:

Hozzávalók:

1 maréknyi (kb. 2-3 evőkanál) szárított vagy friss útifű levél

1 csésze (kb. 2-2,5 dl) víz

200 g méz (cukorbetegeknek kizárólag akácméz!)

1 db steril befőttes- vagy szörpös üveg

1. Forrald fel a csésze vizet.

2. Mikor gyöngyözik a víz, vedd le a gázról, majd öntsd rá az úrifű levélre.

3. Takard le és hagyd kihűlni.

4. Ezután szűrd le. Az eltávolított leveleket kézzel  is nyomkodd ki, hogy minél több hatóanyag legyen lében.

5. A leszűrt útifű levet forrald fel újra, majd közepes lángon felére sűrítsd be (vagyis várd meg, míg a víz kb. fele elpárolog belőle.)

6. Egy picit hagyd hűlni, de csak annyira, hogy a méz még feloldódjon benne. Add hozzá a 200 g mézet, majd jól keverd el. Ha nem elég sűrű, tehetsz még hozzá mézet. Arra figyelj, hogy melegen hígabb, ahogy hűl, úgy sűrűsödik.

7. Még melegen öntsd bele steril üvegbe.

A szirupot célszerű sötét üvegbe helyezni és fénytől védett, hűvös hhelyen tartani. Ha nincs sötét üveged, akkor fesd be az üveget fekete táblafestékkel és akkor egyből rá is írhatod a tartalmát,

Kép forrása: Crafthubs

Kakukkfű cukorral lerakva

Szedj annyi kakukkfüvet, amennyit csak tudsz! Tedd egy lábosba és öntsd fel vízzel, épp hogy ellepje. Ez után végy egy nagy üveget. Tégy az aljára kakukkfüvet (amit a vízből kiszedtél, nem kell lecsepegtetni, pont azért volt a vízben, hogy azt a keveset, ami rajta marad, az üvegbe magával vigye), aztán szórd meg bőven cukorral. Ezután ismét egy réteg nedves kakukkfű, majd ismét cukor következik. Ne sajnáljuk róla a cukrot! A tetején kakukkfű legyen. Ha ezzel elkészültünk, zárjuk le az üveg tetejét és tegyük ki legalább hat hétre a napra. Ez után fogyasztható, kis üvegekbe elraktározható

Citromfüves fürdősó

Csináld magad: gyógyfüves fürdősó

Hozzávalók:
Himalája-só, szárított citromfű és levendula

Mit is kell még keresgélnem?

Mesét, verset, éneket és mindenféle egyéb ötletet, melyekhez a gyűjtött növények használhatók:

Ilyenek, mint a csuhé levelek színezése bodzával

A csuhélevelek viszonylag  könnyen festhetők. Növényi festőlevekkel szép, finom árnyalatokat hozhatunk létre.
A bodza bogyóját törjük össze, majd áztassuk vízbe.Ezután  egy órát főzzük, majd tegyük bele a leveleket.Néhány óráig hagyjuk állni, így szép lilás, bordós színt kapunk.Ha citromlevet csavarunk bele, lilás rózsaszínre világosodik.
Minél töményebbek a festőlevek, és minél hosszabb ideig áztatjuk benne a csuhét, annál erősebb színt érünk el.
Forrás: raczildiko.blogspot.com
Virágszövés:
Festés virágokkal:

Gipsz és beton öntés

Elkészítés menete: http://alllkoto.blogspot.hu/2012/09/levellenyomatok-gipszban.html

A mese: Tompa Mihály: A pitypang meséje

A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, és megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók?

A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres – mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyelte a viola édes illatát. Azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.

A virágok tündére jószívű volt, amint az egy tündérhez illik. Megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát. A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani. A liliom élesebb kardokat kért. Az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.

A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt. Rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat. Lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé az erdőben.

Így történt, hogy meglátta az út szélén a porban virító pitypangot.

Megállt előtte:

– Mondd, kedves pitypang van valami kérésed, kívánságod?

A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.

– Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek.

Nem kívánt semmit, de mikor a tündér továbbment, felsóhajtott.

Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:

– Talán mégis szeretnél kérni valamit?

– Hiába minden, kedves tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni – mondta a pitypang. – Messze földről kerültem ide, ebbe az országba. Meggyökereztem itt. Tudom, hogy soha többet nem láthatom a hazámat. De ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyermekeim elmehetnének…, de hát azoknak sincs szárnyuk!

Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert csodatévő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái – a termésbóbiták – ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, repíti őket hegyen-völgyön át. Messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya visszaröpülhet a régi, elhagyott hazájába.

A vers: Osvát Erzsébet: Sárga pitypang bóbitája

Mennyi, mennyi
forgó, pergő
pöttömnyi kis
ejtőernyő!
Könnyű, 
mint a 
lehelet.
Száll a rét,
a tó felett.
Apró ejtőernyők
száza –
sárga pitypang
bóbitája –
repül a földre,
repül fára.
Hajamra is száll, száll, száll.
Bóbitás a hajam már.

És, ha ezeket az ötleteket sikerül napi tevékenységi tervekbe összerendeznem kezdődhet is a második hét.


Cinege mesék: Ez történt az első héten

Első napok az óvodában

Ismerkedtünk, barátkoztunk, egymásra és újra egymásra találtunk és közben készültek a tündérkertek a manó tisztáson és az erdőben gyűjtött kincsekből:

Gomba házak készültek gyurmából:

 

„Gombamező” játék a nagyobbaknak szívószálból és pomponokból, mely aztán valódi összpontosítást igényelt:

A játék alapja só-liszt gyurma, melybe a gyerekek által felvágott hosszabb, rövidebb szívószálakat szúrtunk és ezekre kellett csipesszel feltenni a gombák kalapját.

Elkészült az első „saját társasjátékunk:

Szilvalekvárt főztünk a Mihály napi vásárra és, hogy a „feladat” nehezebb legyen a szilvákat úgy kellett szorosan egymás mellé rakni a tepsibe, hogy a héjuk nézzen lefelé:

Mi történt még? Ölelő kör, melynek szabálya oly egyszerű: öleld át a melletted ülőt

Egy re kisebb a takaróm. a játék lényege, hogy az egyre kisebbre hajtott takaró alá jól összebújva minél többen beférjenek

Játszottunka tornateremben:

A felnőttekkel is eljátszottuk az első szülői találkozón a gyerekeink heti kedvenc mozgásos játékát Róka, tyúkok, kakasok (A róka az egyik sarokban áll háttal. A tyúkok, kakasok egy csoportban a szemben lévő sarokban és megegyeznek egy számban, melyre a róka megfordulhat, de úgy, hogy a róka azt ne hallja meg. Megegyezés után elindulnak a róka felé a számokat egyre hangosabban sorolva, A róka akkor kezdhet el tyúkot, kakast fogni, amikor a kitalált számot már kiabálva mondják. Akit elkapott az is rókává válik. Ház: a bordásfal.

Játék párban: Szavak nélkül párkeresés és egymással szemben kell vonalban felállni, Jól meg kell nézni a pároknak egymást, majd háromra hátat fordítanak egymásnak a párok és 3-4-5… dolgot meg kell változtatniuk magukon. Miután újra egymás felé fordulnak. rá kell jönni, hogy ki, mit is változtatott magán. (pl. másképp áll a haja, a nadrágja, levette az övet, órát, ékszert stb.)

Aztán pénteken. Fecskehajtó kisasszony napján egy újabb manó levél és egy hatalmas csomag érkezett a csoportba. A borítékban a következő levelet kaptuk Gomba nagyapótól:

Kedves Cinegék!

Köszönöm Nektek a sok-sok szép képet, melyet a szülinapomra hoztatok. Amikor rájuk találtam egyből fel is tettem őket a szobám falára és mindenki, aki csak vendégségbe jött hozzám a csodájukra járt.

Most azonban ismét egy kéréssel kell, hogy forduljak hozzátok. Hogy miért? Mert levelet kaptam az Afrikában élő Homokmanóktól, hogy utazzam el hozzájuk, mert sok-sok kismanónak kell óvodába, iskolába indulnia a napokban és nem tudják másképp megoldani azt, hogy mindegyiküknek legyen valaki, aki elkíséri őket, csak úgy, ha én is segítek. Úgy döntöttem, hogy segítek és elutazom Afrikába és mivel ma van Fecskehajtó napja, amikor is a fecskék útra kelnek és Afrikáig repülnek, fecskeháton teszem meg ezt a hosszú utat. Amíg nem érkezem vissza Rátok bíznám a kincseimet, melyet egy nagy csomagban elküldtem Nektek. Ugye vigyáztok rájuk?

Segítségeteket köszönöm: Gomba nagyapó

A csomagot kibontva megtaláltuk az összes születésnapra készített meglepetésünket és csak azt. A gyerkőceink öröme leírhatatlan volt, amikor rájöttek, hogy manó nagyapó legféltettebb kincsei. az általunk készített ajándékok és persze, hogy vállalták, hogy vigyázzunk rájuk. Így aztán ezek felkerültek a csoportszoba ajtajával szembeni falra a folyósón, hogy mindig szem előtt legyenek és várják nagyapó hazatértét.

Kalendárium: szeptember

Világnapok, ünnepnapok, néphagyományok és "Cinegés" keverednek ebben a kicsit "eklektikus" felsorolásban, de megpróbáltam egy csokorba gyűjteni azokat a napokat, melyeket felhasználhatunk az iskolában, óvodában és otthon is ahhoz, hogy egy-egy hagyományt felelevenítsünk, egy-egy fontos fogalmat körbe járhassunk a gyerekekhez közel hozhassunk.

Mindegyik héthez egy-egy Cinegés hagyományt is kapcsoltam, hátha megtetszik valakinek.

„Most milyen hónap következik? - kérdezte Picinyke az Öreg Verébtől.

- Szeptember - felelte az Öreg Veréb. - Az ősz első hónapja…

Az erdőn már sárgult, pirosodott, barnult a sok levél. A madárfészekaljak kis csapatokba gyűltek, a csapatok pedig nagy seregbe. Vándorútra készülődtek. Egyre - másra megjelentek olyan madarak is, amilyeneket soha azelőtt nem látott Picinyke. Hosszú lábú, tarka szalonkák, különös fajtájú kacsák. Leszálltak a patakpartra vagy a mocsárba, egy napig ettek, pihentek, éjjel aztán felkerekedtek, továbbszálltak arrafelé, ahol delel a nap.”

(Bianki, Vitalij Valentinovič: Cinege naptár: Szeptember (Rab Zsuzsa fordítása)

Szeptember 1. hete:

Néphagyományok, jeles napok

Zöld ünnepek, világnapok

„Cinegés” hagyományok

v  Egyed napja (1.)

v  Lőrinc nap (5.)

v  Jótékonysági Világnap (5.)

v  Nagyszülők Napja

(első vasárnap)

v  Gyerekek fogadása

v  Az első szülő-kör megszervezése

Szeptember 1. Egyed napja

Szeptember első napjához kapcsolódik egy hagyomány –a búza ültetésé -, mely nálunk csoport hagyománnyá vált. Az első nap nehézségein is sokszor átsegít, hiszen izgalmas tevékenységeket kínál a gyerekek számára.

Van egy kiskertünk, ahová a gyerekekkel ültetni tudunk. Júliusban „learatjuk a búzánkat” csokrokba kötve a termünket díszíti és közben persze kiszárad. Augusztus utolsó napjaiban a kalászokból kiszedegetjük vagy egy nagy lepedőben kicsépeljük a gyerekekkel és egy nagy tálba rakjuk. Egyed napján aztán elkezdődik a vetőtarisznya díszítése, mely nem más, mint egy-egy tarisznya, melyet textil filccel kidíszíthet mindenki és az év során ezekkel mehetünk kirándulni, kincseket gyűjteni. Ezen a napon azonban búza kerül bele. Búza, melyet a hagyományokhoz híven előző délután kiteszünk az udvarra, hogy a harmat megmossa, hiszen ettől lesz jó termés jövőre. A megtöltött tarisznyákból aztán már kezdődhet is a vetés. Mindenki meghúzza a maga barázdáját, elszórja a magokat és betakargatja és a sor végére betűzi a „jelölő pálcikáját”, melyen a jele és neve van. (Erre nálunk a törött cserépdarabok váltak be a leginkább, melyre ráfestettük a jeleket, neveket, mert ez télen sem megy tönkre.) Aztán tavaszig várjuk, hogy „ekkorára nőjön a Cinegék búzája”

„Égi búza-szál:
hajnal-csóva száll.
Segits engem, napsugár,
dalra kelni már!”

(Weöres Sándor)

Ötletek az első szülői-körhöz, avagy a szülői ráhangolódás segítése

Mint mindenhez a szülői együttlétekhez is van hagyományunk. Az első szülő - kört már az első hétre megszervezzük és az elején mindig játszunk, mert ha bevalljuk, ha nem: minden felnőtt szeret játszani, persze van, aki nehezebben szánja rá magát, van aki könnyebben. Nem állítom, hogy az „új” családok először nem lepődnek meg, de ezen segítenek a „régiek”, akik már az első percekben azt kérdezgetik, hogy vajon mit is találtunk ki erre az alkalomra? Az első alkalommal játékok kiválasztásánál figyelembe vesszük, hogy hány új család került be a csoportba, ha sok, akkor be inkább egyszerűbb, kapcsolatépítő játékokat, kiscsoportban, párban, egyénileg megoldható játékokat, „feladatokat” választunk ki. (pl. pókháló fonás, kéz körberajzolás, melyre ráírnak a gyerekükről 5 fontos információt, vagy szemkontaktussal helycserés játék … ) Amelyik évben „rutinosabb” a csapat, akkor már inkább együttműködésre, egymás segítésére szükséges ötletekkel várjuk őket. Ehhez rengeteg ötletet lehet találni a drámajáték gyűjteményekben és mindenki válogathat közülük, de „kedvcsinálónak” kiválasztottam egyet-egyet, mely segíthet abban, hogy oldott hangulatban tudjunk később beszélgetni (vagy, ha már elfáradtunk, akkor feltöltődni.)

v  Egy tárgy (ha többen vannak az „újak”)

Mindenki otthonról hoz magával egy tárgyat, mely vagy őt jelképezi, vagy valamiért fontos a számára. Körben leülünk és mindenki egy mondatban (vagy röviden) elmeséli, hogy miért azt hozta magával. A története végén beteszi s kör közepére. Amikor már mindenkié bekerült a körbe a játékvezető rámutat valakire és annak ki kell választania egy tárgyat és vissza kell adnia a tulajdonosának. (Nehezebb változat, ha azt is meg kell mondania, hogy miért is fontos a számára az a tárgy)

(Eredeti játék: Bagdy, Telkes, 1990)

v  Bogozd ki a csomót! (ha, már összeszokottabb a társaság)

A csoport egy tagja kimegy a teremből. A többiek körbe állva megfogják egymás kezét. Majd – anélkül, hogy egymás kezét elengednék – néhányan felemelik a kezüket, mások átbújnak alatta, addig, amíg egy nagy élő „csomó” nem keletkezik. A kitaláló feladata, hogy kibogozza a csomót, helyreállítsa az eredeti kört, de úgy, hogy közbe senki ne engedje el a másik kezét.

Egyéb megjegyzések: Hívjuk fel a kitaláló figyelmét, hogy óvatosan „bontogassa” a „csomót”, nehogy sérülést, fájdalmat okozzon

(Benedek, 1992)

v  + 1 ötlet:

Ha szülői értekezletet Lőrinc napján (szeptember 5.) vagy annak közelében tartjuk, akkor a gyerekekkel délelőtt elkészíthetjük a „vendégváró finomságokat dinnyéből. Persze arra számítani kell, hogy többszörös mennyiségre lesz szükségünk, hiszen nagy adagokban elfogy belőle már nem kis mennyiség a gyerekek örömére.

Dinnyegolyók citromos, joghurtos saláta öntettel:

- Végy egy nagy görögdinnyét és karalábé vájóval készíts golyókat a húsából!

- 2 dobot joghurtot keverj össze tetszőleges mennyiségű mézzel, 1 citrom kifacsart levével!

- Töltsd vissza a dinnyehéjba és tedd hűtőbe pár órára!

Dinnyefagyi:

- A dinnyét szeletekre vágjuk, kimagozzuk, kockára vágjuk, majd robotgéppel pépesítjük, ha szükséges egy kis mézzel édesítjük és formákba töltjük Pár óra a mélyhűtőben és már kínálhatjuk is.

Hibiszkuszos vagy mentás dinnyelé:

4 bögrényi hibiszkusz tea – fél bögre szárított hibiszkusz, vagy 4 hibiszkuszos (mentás) tea filter, 4 bögrényi dinnyelé, 1/2 bögrényi lime lé, édesítő
Főzzük le a teát, a hibiszkuszt 10 percig hagyjuk állni benne, majd várjuk meg, míg kihűl teljesen. A dinnyét kimagozzuk, majd gyümölcscentrifuga segítségével kinyerjük a levét. A kihűlt teába beleöntjük a dinnye és lime levet, ízlés szerint édesítjük, majd hidegen tálaljuk.

(Forrás: http://www.optime.hu)

Szeptember 2. hete:

Néphagyományok, jeles napok

Zöld ünnepek, világnapok

„Cinegés” hagyományok

v  Gyógynövénygyűjtés hete

v  Kisasszony napja (8.)

v  Elsősegélynyújtás Világnapja (14.)

v  „Cinege Műhely”:

gyógynövények felhasználása

(szirup, lekvár, tea, illatpárna, festő lé készítése)

Szeptember 2. hete: Gyógynövénygyűjtő hét

Kép forrása: www.hazipatika.com

Szeptember második hétvégéjének az egyik napjára mindig meghirdetünk egy családi kirándulást, melyre, aki tud, az eljön. Barangolunk a közeli erdőben, falatozunk, beszélgetünk és játszunk az egyik útba kerülő réten és közben „gyógyító növényeket” gyűjtünk. Hol egy-egy hozzáértő szülő, nagyszülő segít ebben. Hol meghívunk „egy ennek tudóját” és, ha egyik sem sikerül, akkor a biztosra megyünk: pásztortáska, gyermekláncfű, útilapu kerül a kosarakba és a hét elején az oviba., melyeket a gyerekekkel el kezdünk „feldolgozni”. Szörpöket, ajakrúzst, szirupokat készítünk, melyek a Mihály napi vásáron majd gazdára lelnek. Ekkor hirdetjük meg az első „Cinege Műhely” programot, mely ezentúl hétről, hétre azt jelenti, hogy a hét egyik kiválasztott napjának délutánján nyitva van az ajtónk a szülők számára. Be lehet jönni és együtt lenni. Azzal, aki éppen még ott van. Lehet a gyerekekkel játszani vagy csak üldögélni egy kicsit vagy lehet segíteni. Mindig abban, amire aktuálisan szükség van. Mihály nap előtt, gyógynövénygyűjtő hét után persze, hogy ezek tartósításában és az elkészült portékák díszítésében, csomagolásában, hogy kelendőbbek legyenek.

v  +1 ötlet: Lándzsásútifű szirup Antal Vali módra:

  • 2 marék nyers, friss útifüvet és 2-3 szál kakukkfüvet leforrázok annyi vízzel, hogy épp ellepje, majd hagyom kihűlni.
  • ha kihűlt, pépesítem vagy összeturmixolom
  • majd nagyon lassú tűzön visszamelegítem, és 15-20 dkg kakukkfű mézzel besűrítem
  • még melegen palackozom

Rengeteg ötlet és recept található az http://erdokostolo.blogspot.hu oldalon

 

Szeptember 3. hete:

Néphagyományok, jeles napok

Zöld ünnepek, világnapok

„Cinegés” hagyományok

 

v  Mozdonyvezetők napja

(15.)

v  Takarítás Világnapja (17.)

v  Alma ünnep

v  „Cinege Műhely”:

- almalé készítés és alma aszalás

Alma-ünnep

Kép forrása: www.raspunsuri-pixwords.ro

Minden csoport élete tele van kisebb, nagyobb saját hagyományokkal. Nálunk ilyen hagyomány például az, hogy manókkal „élünk” együtt és egy ilyen hagyománnyá válhat az „Alma ünnep”, mert minden évben el tudunk menni almát szedni, hiszen ha a környékünkön nincs roskadásig teli alma, akkor találunk helyet magunknak a „Szedd magad Program” felkínálói között. Évek óta szedjük az almát, hol egy család kertjében, hol messzebb és aztán indul az „alma-hét”, melynek lezárása lehet ez az ünnep, melyre péntek délutánra meghívjuk a szülőket is:

v  Az alma ünnep előkészítése

- Almák, fényesítése, mérése, halmazokba rendezése

- Papírzacskók díszítése (melybe hazavihetik az almákat)

- Mese kitalálása, próbák az „színdarab” eljátszásához a gyerekek által kitalált formában

- Almás pite sütőverseny meghirdetése a családok számára

- Táncház megszervezése

v  Az alma ünnep programja:

A vendégek fogadása: egy nagy lavór vízben piros almák, mellyel arcot lehet mosni (szépség és egészség varázslás a néphagyomány világából)

Program:

- Ügyességi csapat és sorversenyek, játékok családi csapatokban (pl. almagurítás, hordás, átrakás egyik helyről a másikra)

- A gyerekek által kitalált mese „előadása” a gyerekek ötletei alapján és szereplésével

Egy iciri-piciri piros alma története (saját mese)

Hol volt, hol nem volt, egyszer egy domb és azon a dombon állt egy hatalmas, vénségesen vén almafa. Olyan öreg volt már, hogy csak egyetlen virágot nyitott ki tavasszal, és abból az egy virágból egyetlen iciri-piciri kis alma piroslott ősszel az ágon. Nagyon unatkozott és úgy döntött, hogy elindul világot látni. Addig izgett-mozgott, míg le nem pottyant a földre, és vígan gurult a domboldalon lefelé. Az öröme azonban nem tartott soká, mert útjába került egy nagy kő, és nem engedte tovább gurulni. A kicsi, piros alma dühében sírni kezdett. Sírt-sírt és ezt meghallotta egy arra ugráló nyuszi.

- Miért sírsz-rísz ennyire? - kérdezte.

- Azért, mert elindultam világot látni, de nem tudok tovább gurulni ettől a hatalmas kőtől. – válaszolta az iciri-piciri piros alma.

- Segítek rajtad! Beleteszlek a tarisznyámba, és együtt mehetünk tovább. – mondta a nyuszi, és így is tett. Felemelte az almát, és beletette a tarisznyájába. Mentek, mentek, mendegéltek és elérkeztek egy magas hegyhez, melynek a tetején egy gyémántos, aranyos, ezüstös fa állt. Elkezdtek mászni, és másztak, és másztak, három nap és három éjjel, amikor elérték a fa tetejét. Ott megláttak egy madárfészket, ahol egy tűzmadár etette éppen a fiókáit. Csendben lecsusszantak a fáról, és egy kacskaringós, girbe-gurba úton hazatértek.

Itt a vége fuss el véle, kerek erdő közepébe.

Táncház vagy közös körjátékozás

Lezárás:

- A pite sütő verseny eredményhirdetése (az nyer, akinek a leghamarabb elfogyott a süteménye és az ajándéka az, hogy először választhat ki két almakupacot, amit hazavihet.

Búcsúzó ajándék: A gyerekek által díszített zacskónyi alma

v  + 1 ötlet: Almatánc:

A gyerekek párba állnak és homlokuk közé szorítanak egy almát. Zenére mozognak addig, amíg az alma ki nem pottyan. Amikor kipottyan, az almát elfelezik. Az a győztes páros, aki a lekésőbb eheti meg az almát.

Szeptember 4. hete:

Néphagyományok, jeles napok

Zöld ünnepek, jeles napok

„Cinegés” hagyományok

v  Mihály nap (29.)

v  Kukoricatörés napja

(30.)

v  Magyar népmese napja (30.)

v  Autómentes Világnap (22.)

v  Hulladékgyűjtő nap

(23.)

v  Turizmus napja

(27.)

v  Vásár szervezése

v  Színház vagy könyvtár látogatás

v  Őszi családi kirándulás

v  „Cinege Műhely”:

- vásári portékák díszítése, csomagolása

Miháky nap

Kép forrása: www.programok-debrecen.hu

Mihály napjához sok-sok hagyomány kötődik, melyek mindegyike alapja lehet egy-egy témahétnek, projektnek. Az állatok behajtása, a cselédek elszámoltatása, a vásár mindegyike sok-sok játék, munka és tevékenységekbe integrált tanulási lehetőséget biztosít a számunkra. Választhatjuk ezt is, azt is, de az biztos, hogy mozgalmas napokat élhetünk meg az ehhez kötődő hagyományok felelevenítésével, újra gondolásával.

Nálunk már vagy 10 éve vásárt szervezünk a gyerekek és a szülők által készített portékákból. Mi ezt a készülődést már kora tavasszal megkezdjük. Az első portékánk - az ibolyaszörp - már márciusban a polcra kerül és az utolsó - a szilvalekvár – csak napokkal a vásár előtt készül el és közben folyamatosan készülnek az erdő, mező, kert kincseiből a befőttek, savanyúságok, lekvárok. Valahogy úgy alakult, hogy az óvodában a mi csoportunk lett a „kamra” felelős.

„Cinege kamra”

1. Kamra:

v  A gyerekekkel és otthon eltett befőttek, ivólevek, lekvárok, savanyúságok …...

v  Gyerekekkel gyúrt száraztészták (lebbencs, reszelt tészta, csipetke, széles metélt)

v  Ízesített túró, zsír, vaj …..

2. Lacikonyha:

v  Sült hurka vagy sült kolbász vagy szelet hús

v  Házi sütésű kenyér

v  Mustár, uborka és „Süni csalamádé”

v  Házi szörp

v  Perec, palacsinta, rétes vagy pogácsa

3. Portékák:

v  Egerek, macskák minden mennyiségben (és amit még a szülők készítenek)

4. Játékok, játékos feladatok:

v  Alma kihorgászása vízből vagy célba dobó játék (egeres, sajtos) vagy mind a kettő

v  Feladatlap: Hova bújtak az egerek?

Ajándék a játékban résztvevőknek:

v  Zsákbamacska: Gyerekekkel tört dió, mogyoró és egy-egy dióegér

(2015. évi vásár „forgatókönyve”)

Manók és a Cinegék

Ha hiszitek, ha nem nálunk valóban manók és tündérek élnek, akik évek óta, hol valamilyen kalamajkába keverednek, hol valamit elcsennek, hol tőlünk várják, hogy megoldjuk a problémáikat és mi természetesen segítünk is. Erre a segítségre valahogy mindig az óvoda nyitásakor van a legnagyobb szükségük ezeknek a mesebeli lényeknek, ezért az első héten már évek óta a manók körül forog az életünk

Az idén manó nagyapó virágait a virágtündérek rossz helyre ültették. Meg kellet találnunk és a  272. születésnapjára a háza köré raknunk. Ehhez azonban szükségünk volt 26 virágra és 26 meglepetésre, melyet elrejtettünk a virágok kelyhébe.

Így készültek a virágok:

És így a kelyhekbe rejtett meglepetések:

"Évadnyitó" játék a Manó tisztáson:

1. játék: Kakukkfű keresés a tisztáson, hogy illatossá varázsolhassuk a kezünket, azért, hogy megtalálhassunk családonként 5 "kincset, melyből manó házak, kertek készülhetnek.


2. játék: Virágkereső:

3. játék: Családok "befogadása": Haj vára, vára, nadavára vára, manófa közepébe, annak a tetejébe, hej vár vedd be!

És az "utolsó feladat": A szülinapi torta eltüntetése:

Ezek után miről is fognak szólni az első napjaink?

"Hej vára, vára, manók kicsiny háza"

G. Joó Katalin: Manók

Manófalván manó-lak,
a kismanók ott laknak.
Erdőt-mezőt bejárnak,
és vidáman ugrálnak.
Manósapka és kalap,
senkiről le nem marad!
Piros, zöld, és a sárga,
ez a három szín járja.

Huncut manók is vannak,
ők mindenkit becsapnak.
Zöld sapkákat viselnek,
arról megismerheted.

Kik piros sapkát hordanak,
ők segítenek te rajtad.
Meghallják a kérésed,
S máris hozzád sietnek.

Sárga sapkás kismanók,
ők az álmot hordozók.
Álomporral altatnak,
szép álmokat ők hoznak.

 

A három kismanó és a nyúl

Egyszer volt három kismanó. Elmentek a rétre játszani. Ott volt a nyuszi háza, aki jó barátjuk volt. Egyszer csak, miközben a manók a mezőn szaladgálnak így szólt a legkisebb, akit Miskának hívtak:
- Testvéreim, hallgassátok!
A manótestvérek elcsendesedtek és füleltek, majd elindultak a hang irányába. Útközben találkoztak Nyuszival. Szegény Nyuszi sírt. A három kismanó megkérdezte mi a baj? A nyuszi hüppögve így felelt:
-  Éjszaka a nagy viharban egy fa rádőlt a házamra.
-         Semmi baj, majd mi segítünk rajtad. – mondták a manók. – Te csak áss olyan üreget, amilyen a házadnak volt! Mi addig elmegyünk és összeszedjük a szemetet az erdőben, amit az emberek eldobáltak, és a hasznos dolgokat felhasználjuk az építkezéshez.
Így is tettek. Miska talált négy farönköt, a középső kismanó, Domi rábukkant három kartondobozra, aztán elindultak Manó Apóhoz.
-         Manó Apó! Légy szíves a rönköket faragd ki nekünk kockákra!
Manó Apó szívesen megtette, amit a manógyerekek kértek. Megköszönték a manók és elbúcsúztak. Visszaindultak a nyuszihoz. Eközben a legnagyobb manót, Marcit elküldték, hogy az állatokat kérje meg, hogy gyűjtsenek az erdőből újrafelhasználható anyagokat, műanyagpalackot, üveget, papírt, dobozokat. Az őzike azt mondta:
-         Szívesen segítek, ti is visszahoztátok a kicsikémet, amikor elveszett.
Azt mondta Marci:
-         Most váljunk szét, és itt találkozzunk a vízesésnél.
Az őzike elment a diófához és onnan kiabált:
-         Mókus koma, gyere le!
A mókus köszönt illendően:
-         Szia, őzbarátom, miben segíthetek? Gyorsan mondd el, mert épp nagytakarítást tartok,ki kell dobni a már nem használt holmikat. Ennek az őz nagyon megörült:
-         Jaj, de jó, van köztük talicska is?
-         Van bizony!
-         Megkaphatom azokat a holmikat?
-         Persze, de miért kellenek neked? – kíváncsiskodott a mókus.
-         Nem nekem kellenek, hanem barátunknak, Nyuszinak. Éjjel a viharban rádőlt egy fa az otthonára és estére építenünk kell neki egy másik házat, nehogy megfázzon!
Mivel a mókus megsajnálta a nyuszit, így kérdezte szerényen:
-         Én is segíthetek?
-         Hát persze, minél többen vagyunk, annál előbb kész lesz nyuszi lakása.
-         Gyere velem, én tudok egy nagyon szemetes helyet! – mondta a mókus.
-         Jó, menjünk együtt!
Eközben Miska is odaállt egy fa mellé, és felnézett:- Lám csak, a jó öreg sárgarigó barátom, biztos segítene nekem! - gondolta.
-         Csirip! - Csirip lenézett. Mindketten illendőképpen köszöntek egymásnak, aztán Miska megkérdezte:
-         Csirip, tudnál nekem segíteni?
-         Persze, miről lenne szó?
-         Hulladékot kellene gyűjteni, amivel meg tudnánk építeni nyuszi lakását.
-         Természetesen, de mit szeretnél, én mit tegyek? – kérdezte Csirip.
-         Felrepülhetnél, és megmondhatnád hol van rengeteg szemét.
-         Jó, ha ezzel segítek, én megteszem - Csirip felrepült, körülnézett, és így szólt: - A mező sarkában sok a hulladék.
Mikor odaértek Csirip és Miska találkozott az őzikével és a mókussal:
-         Mit kerestek itt? – kérdezte Miska Így felelt az őz:
-         Mókus ezt a helyet tudta nagyon szemetesnek, így elindultunk errefelé.
-         Jó, akkor most dolgozzunk együtt! Van valamitek, amibe szedhetnénk a szemetet? – kérdezte Miska.
-         Van egy talicskánk, az megteszi?
-         Hát persze, hogy megteszi! – lelkendezett Miska. Nekiláttak a munkának. Szedtek kupakot, műanyagot, kartondobozt, üveget, üvegszilánkot, majd így szólt Miska:
-         Ez már elég lesz, menjünk.
Amikor megérkeztek Nyuszi házához, ő éppen akkor fejezte be az ásást. A testvérei is pont akkor készültek el a ház megtervezésével. Serényen dolgoztak, minden anyagot fel tudtak használni a lakás megépítéséhez, az otthon gyorsan elkészült.
A nyuszi annyira hálás volt, hogy barátai ajándékot kaptak; egy közös képet, amit nyuszi fényképezett le, amint mindenki dolgozik.
Csirip, a mókus és az őzike hazamentek, nyuszi is beköltözött új otthonába, a kismanók is hazaértek és arra gondoltak milyen jó érzés segíteni egymásnak, és hogy a hulladékot is fel lehet használni.
Kép forrása: http://fanciliciousfairylands.blogspot.hu/

Vigasztaló és varázsmondókák.

Pl.: Áj, háj, varjúháj, ha megfújom, majd nem fáj!

Áspis kerekes, útifüves, leveles, bíbola, bíbola, paccs, paccs, paccs!

Halandzsa mondókák:

Pl.: Angyal, kangyal, mikula, nyolc dob meg egy pikula, irgum, burgum parafin, ince-pince, te vagy kint!

Ecem, pecem, pompodáré, sárgarépa kacincáré,

Cérnára, cinegére, hess ki madár a mezőre!

Álé! Álé! Álé! Pukk!

Mielőtt még teljesen elkészülnének a születésnapokra szánt manók játhatunk is velük:

1. variáció: Testrészek megnevezése, beazonosítása, saját tetskép fejlesztése: Mutatom a manón, mutasd magadon!

2. variáció: Halmazalkotás, számlálás: Keresd meg a  pl, csíkos nadrágos manókat és add a bal kezembe! Kersd a piros pólósokat és kérem a jobb kezembe! Melyik kezembe hány manót bujtattál? Melyikbe van több, melyikbe kevesebb? (egyforma és üres halmaz)

3, variáció: Igaz és hamis állítások

4. variáció: Megfigyelés fejlesztée: Rakd össze a manók ikertestvérét! Vigyázz, mert úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ezért minden apró részletükben ugyanolyanok!

5. variáció: Rakd ki a manók tükörképét az üres oldalra!

7 csodákat, meglepetéseket rejtő "manós" zsák a hét minden napjára, melybe minden napra elrejthetünk egy-egy figyelemfelkeltő tárgyat, mesét, verset, könyvet vagy játékot:

Kiszáradt a diófa (dióverés kezdő napja: szeptember 8.)

Kiszáradt a diófa,

Nem játszhatunk alatta.

Majd megújul tavaszra,

Majd játszhatunk alatta!

 

A három dió (magyar népmese)

Volt egyszer egy igen-igen szegény ember. Olyan erősen szegény volt, hogy a három árva gyermekén kívül egyebe sem volt. Még azokat sem tudta mivel eltartani. Egy nap azt mondta nekik: 
- Na, fiaim, vegyétek az utat elejetekbe, s menjetek, ki merre lát, mert én nem tudlak titeket tartani. Nincs mivel, mert én szegény ember vagyok. 
El is ment a három testvér, s mikor egy keresztúthoz értek, azt mondták, hogy három esztendő múlva itt találkoznak, s akkor meglátják, ki mit szerzett. El is váltak, elmentek, ki merre. 
Mikor betelt a három esztendő, eszébe jutott a legkisebb fiúnak, hogy haza kell indulnia. Egy öregembernél szolgált. De olyan becsületesen szolgált, hogy örökké jobban megcsinált mindent, mint ahogy mondták. Egy nap az öreg elé állott. 
- Na, öregapám, betelt a három esztendő, s immár el kell mennem, hogy találkozzam a testvéreimmel. Amit megérdemlek, azt ad nekem fizetségbe. 
Az öregember fel is kelt, elővett háromszáz aranyat, három diót, s letette az asztalra. 
- Na, fiú, ha a pénzt elveszed, tudd meg, nem adom tiszta szívből. De ha elveszed a diót, azt tiszta szívből adom. 
A fiú azt gondolta magában: ,,Amilyen tiszta szívből én őket szolgáltam, ha olyan tiszta szívből találja adni a diót, akkor azt veszem el." Mondja is a fiú: 
- Na, maradjon békével, öregapám! Elveszem a három diót, mert azt tudom, tiszta szívből adja, s ha élünk, még megtérek ide. 
- Járj békével, s az Isten adjon szerencsés utat, de én tudom, hogy ide hozzám soha meg nem kell térned. 
Ment a fiú a keresztúthoz, s összetalálkozott a testvéreivel. Kérdik is egymást, ki mit kapott, mutassa meg. Testvérei elővették a sok aranyat, ő pedig a három diót. Kezdték szidni a testvérei, hogy három esztendőt három dióért szolgált. 
- Nem baj, én ezt is szeretem. Nekem ez is jó, mert tiszta szívből adták. 
A testvérek elzavarták a kisebbet, hogy ne egyszerre menjenek haza, mert ha édesapjuk meglátja a három diót, nem állja meg szidalom nélkül. 
A kicsi bement az erdőbe, megvárta, míg testvérei előremennek, majd ő is elindult utánuk. Mentében megéhezett, de étele nem volt. Egy kúthoz ért, s azt gondolta magában: ha nincs mit egyen, legalább igyon. De mi jön eszébe? Törjön csak meg egy diót, megeszi, arra csak jobban esik a víz. 
Elő is veszi a diót, de mikor megtöri, megrémül. Csorda juh kezdett kifolyni belőle. Csengettyű a nyakukban, de annyi volt, hogy nem is tudta megolvasni! ,,Ej - gondolta magában -, van mivel édesapámhoz hazamenjek." Elfelejtette a szomorúságát, étlenségét, csak mehessen haza. 
Az úton eszébe jutott, hogy még egy diót meg kéne törni. Mikor azt is megtörte, marhák kezdtek kifolyni belőle, s ökrök. Legutoljára egy szekér, két szép ökörrel befogva. Felült a szekérre, a juhok s a marhák, mintha parancsra tennék, olyan szépen ballagtak utána. 
Közel a házhoz eszébe jut a harmadik dió is. ,,Törjem csak fel ezt is, ne vigyem épen haza." Abból meg egy világszép leány szállott ki. Mikor a fiú meglátta, úgy megörvendett, azt se tudta, hol van. 
Mikor a másik két testvér hazaért, éppen csak megmutatták az aranyat, ki mit kapott, hát csak megérkezett a kisebb is. Egy esztena juhval, egy csorda marhával, s egy szép leánnyal az ökrös szekéren. Megijedt a két testvér, mikor meglátták, hogy honnét kapta ő azokat, mert mikor elváltak, csak három diója volt. 
- Ugye, mondtam én nektek, hogy azt tiszta szívől adták. Nem lehet, hogy az ember csak a pénznek örvendjen. Abból a három dióból kelt ki minden, amit itt láttok. Most kacagjatok, ha tudtok! 
Elindult a másik két testvér is, hogy megkeressék az öreget, akinél szolgált, de sem az öreget nem kapták meg, sem ők nem tértek meg többet soha. 
Kisebb öccsük otthon maradt, s eltartotta édesapjukat is haláláig. S ő maga máig is él, ha meg nem halt. Még most is feji azt a nagy esztena juhot.

Kép forrása: Kép forrása: Found on etsy.com

A bocskor a köpönyeg és a dió

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Mikor meghalt minden vagyonát egyetlen fiára hagyta. Nem volt az egyéb, mint egy bocskor, egy dió és egy köpönyeg. Felvette a fiú a bocskort, magára terítette a köpönyeget és zsebre vágta a diót. Gondolta, elmegy világot látni, szerencsét próbálni. Aztán ha megéhezik, majd előveszi a diót és megeszegeti. Ám ahogy ment, mendegélt észrevette, hogy az emberek észre sem veszik.

-          Vajon miért néznek át rajtam? Talán szakadt a köpönyegem? Szegényes a gúnyám?

Gondolta próbát tesz. Épp jött két asszony a mezőről. Beszélgettek. A legény meg átment köztük. De azok rá sem hederítettek. Nem látták. Ekkor jött rá a legény, hogy milyen értékes ajándékot hagyott rá az édesapja.

-          Vajon mit tud a bocskor? Hátha annak is van valami tudománya! Próbára teszem.

A gondolatot tett követte. Így szólt hangosan:

-          Bocskor! Vigyél fel annak a diófának a tetejére!

S lássatok csudát! Abban a szempillantásban felszaladt a diófa tetejére.

-          Jaj! Mi lesz velem? Gyorsan utasítom a bocskort. Hé, te bocskor, vigyél vissza azonnal a diófa alá!

Még szinte ki sem mondta, máris ott állt a diófa alatt.

-          Nocsak! Ez is értékes ajándék! – nézett örömmel a bocskorára.

No de a diócskát nem merte még kibontani. Ezzel a két ajándékkal is sokra viszi. Vígan lépkedett tovább. Ment egyenest a királyi palotába. Bezörgetett a palota ajtaján és jelentkezett szolgálatra. A király felfogadta szívesen, mert nagy szüksége volt épp katonára. De nem ám azért, mert veszélyben forgott a vár, hanem azért mert minden katonája a királykisasszonyt kereste szüntelen. A király lányának az volt a szokása, hogy elbújt és napokig elő sem került. Hiába keresték, hiába kutatták. Bánatos volt a király, mert nagyon szerette egyetlen leányát és féltette őt. Most is éppen az egész udvar a királykisasszonyt kereste, így hát jól jött a segítség. A legény a hátára terítette a köpönyeget. Lábára húzta a bocskorát és így parancsolt:

-          Hipp-hopp, legyek azonnal a királylánynál!

Abban a pillanatban a legmagasabb vártorony legeldugottabb kis szobácskájában termett. Ott volt a királylány. De az olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. S mit hallott? Sírdogált a királykisasszony. Épp a galamboknak panaszolta szíve fájdalmát:

-          Óh, drága galambok! Milyen jó nektek, hogy szabadon jártok-keltek a világban! Lám én itt a palotában csak rab vagyok. Soha el sem hagyhatom a várat. Apám nem enged szabadon. Rab madár vagyok díszes kalitkában.

Nagyon megsajnálta a legény a királylányt. Nem fedte fel magát, hanem halkan odasúgta a csodabocskornak:

-          Hipp-hopp, legyek azonnal a királynál!

A következő pillanatban ott állt a trónteremben. Szépen levette magáról a csodaköpönyeget és láthatóvá lett. Odalépett a királyhoz és így szólt:

-          Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom! Rendelkezzél életemmel, rendelkezzél hű szívemmel! Megmondom én, hogy hol van a királykisasszony.

-          Hol? Hol? Ezer arany üti a markod, ha megmondod!

-          Elárulom, de nem az ezer aranyért, hanem a királykisasszony kezéért.

-          Nagy árat kérsz érte! Miért kell neked a királylány?

-          Azért, felséges királyom, mert nagyon megszerettem.

-          Neked adom a kezét, ha ő is úgy akarja. De tudd meg, hogy nagy veszélyben van a királykisasszony. Megjósolták nekem, hogyha kilép ebből a palotából, elragadja egy sárkány és soha többé nem láthatom.

A legény megígérte, hogy megóvja a királylányt minden bajtól. Csak adja neki a király a kezét. Utasította a csodabocskort, hogy legyen azonnal a királykisasszonynál a toronyban. Most azonban szépen bekopogtatott az ajtón.

-          Ki az? – kérdezte a bús királylány.

-          Én vagyok az, aki megment téged a keserű rabságból.

Ezt hallva a királylány azonnal kinyitotta az ajtót. Nagyon megtetszett neki ez a bátor legény. Szíves örömest a felesége lett. Csaptak hét országra szóló lakodalmat. A lakodalom után felvette a legény a csodabocskort. Magához ölelte a kedves feleségét és parancsolt a bocskornak:

-          Hipp-hopp, azonnal legyünk a világ legszebb helyein!

Így járták be a világot. Nagyon boldog volt a királylány, hogy olyan legényt kapott, aki minden kívánságát teljesíti. Örült a szabadságnak. Örült a sok csodálatos látnivalónak. Mégis egy napon épp aludt a férje, amikor csendesen ellopta a bocskort és a köpönyeget. Felvette a bocskort. Magára terítette a köpönyeget és hipp-hopp, eltűnt. Az ifjú férj mikor felébredt kereste mindenhol a feleségét, de nem találta.

Nagyon elszomorodott. Hol keresse? Merre találja? Nincs semmije! Nincs senkije ezen a világon! Keservesen sírni kezdett. Épp így kesergett, mikor zsebkendőért nyúlt a zsebébe, hogy könnyeit letörölje és mit talált ott? A diót, amit apjától örökölt.

-          Ha a bocskor és a köpönyeg varázserejű volt, talán ez a dió is az – gondolta. Azzal feltörte a diót. S mi történt? Halljatok csudát! A dióból előugrott egy pici kis manócska.

-          Mit parancsolsz édes gazdám? Teljesítem a kívánságod.

-          Jaj, de jó, hogy itt vagy kicsi manócskám! Eltűnt a feleségem. Elvitte a csodabocskort és a láthatatlanná tevő köpönyeget. Ha meg nem találom, elfogy az életem gyertyája a nagy bánatban. Nélküle semmit sem ér az életem!

-          Ne keseregj, kedves fiú! Segítek. De tudd meg, hogy csak egyetlen kívánságod teljesíthetem, azután diófává válok és többé engem nem látsz.

-          Semmi másra nem vágyom, mint az én kedves feleségemre!

-          Rendben van. Fogd meg a kezem és csukd be a szemed, mert olyan gyorsan repülünk, mint a gondolat.

A legény szót fogadott. Amikor kinyitotta a szemét azt látta, hogy az ő kedves felesége épp a delfinekkel játszik a tengerben.

-          Jaj, de jó, hogy látlak, kedves feleségem!

-          Jaj, de jó, hogy látlak, kedves férjem!

-          Miért mentél el, édes feleségem?

-          Azért, mert szerettem volna egyedül is világot látni.

-          Hát nem szeretsz engem annyira, hogy velem láss világot?

-          Már hogyne szeretnélek! De a palotában sohasem lehettem egyedül. Vágyódtam a szabadságra. Vissza is akartam menni hozzád, csak egy kicsit kívántam a világot egyedül is látni. Meg tudsz nekem bocsátani?

Megölelték, megcsókolták egymást. Magukra terítették a láthatatlanná tevő köpönyeget és kiadták a parancsot a bocskornak:

-          Hipp-hopp, legyünk újra a királyi palotában!

A király nagyon megörült, hogy újra láthatja a kedves leányát és a férjét. Nekik is adta egész birodalmát. A legény jó király lett. A leány jó királynő. Szerette is őket az egész ország. Máig is élnek boldogan, szeretetben, ha meg nem haltak.

Várfalvy Emőke: Dió ébresztő

Vastag, zöld kabátkájában barna gömböc szundikál,

Ébredj már fel te, hétalvó, a szél neki így kiabál,

Átaludtad a szép nyarat, mikor minden fényes,

Bújj elő hát te lustaság, ne légy ilyen kényes!



Nyújtózkodik hát a gömböc s lepattan a gombja,

Hajlik az ág, hullik már a fának sárga lombja,

Kinyílik a zöld kabát s a dió hopp, lepottyan,

Kemény barna héjja lent nagyot kacagva koppan.
Kép forrása: wunschkind-herzkind-nervkind.blogspot.hu

 

Kányádi Sándor: Jön az ősz


Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.

 

Kép forrása: wunschkind-herzkind-nervkind.blogspot.de

Várfalvy Emőke: A diófa és a varjú

 


A Varjú ült az ágon lesett a Diófára,

De jó lenne egy nagy dió vacsorára!

Várja türelmesen a száraz faágon,

A sok érett dió végre földre szálljon.

Korog már a gyomra, szomorúan károg,

Közelebb repül az öreg Diófához,

Adj nekem egy diót, nagyon éhes vagyok,

Ha nem adsz most ennem, biztos éhen halok.

Rendben, adok neked, de előtte kérlek,

Dalolj csak valamit, kedvencem az ének,

A madárdalnál nincs szebb ezen a világon,

Énekelj hát nekem, dióért kívánom!

A Varjú nekifogott hát a dalolásnak,

Hogy kedvére tegyen az öreg Diófának,

De bárhogy próbálta csak károgott egyre,

S nagyon igyekezett, hangokat keresve,

Nem sikerült megtalálni a dallamot sehogy,

S az öreg Fa biz’ neki diót nem adott.

Ejnye, hát ezt mi volt, tán gúnyolódsz rajtam?

Eredj innen, e zajt még egyszer meg ne halljam!

Még hogy diót adjak, ilyen borzadálynak,

Hogy nevezheted magad, ilyen hanggal madárnak?

Eloldalgott a Varjú s találkozott a Széllel,

A legnagyobb, s legügyesebb természet-zenésszel.

Ne szomorkodj Varjú, szedek diót neked,

Nem bűnhődhet senki, amiről nem tehet,

A Szél rázta a fát s csak potyogtak a szemek,

S a Varjú boldog volt, hogy végre mégis ehet.

Pákolitz István: Dió

Kihasad a dió
zöld zakója;
nem csoda, viseli
tavasz óta.

Őszanyó megvarrná
ökörnyállal,
de az a pár öltés
mit használna?

Lábadozik a szél
közel-távol:
kirázza a diót
zakójából.

Kép forrása: Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Juhász Magda: Csörög már a dió

Jaj de jó, jaj de jó,
csörög már a dió,
kis manó van benne,
és vidám a kedve.

Ki van benn, kis manó?
- Úgy bizony, halihó!
Ő gurítja széjjel
a diókat éjjel.

Törd csak fel a diót,
nézd meg a kis manót,
óvatosan szentem,
mert elszalad menten.

Ha mégis elszalad,
ne sírj, mert ott marad
a dióbél szentem,
de azt kapd be menten!

Kép forrása: http://turultanc.hu/

Erre csörög a dió,
Erre meg a mogyoró.
Erre csörög, erre,
Erre gyere, erre.
Falat törtek, az csörög,
Hordót vittek, az dörög.
Itt a dió, mogyoró,
Te vagy a hunyó!


Ismeritek Orosz Péter Diókönyvét? Ha nem, akkor itt megtalálhatjátok: http://dioskonyv.hu

Minden benne van, amit a dióról tudni érdemes. Ezeket a játékokat is itt találtam:

"Diótorony:

Ehhez a játékhoz szabad térre és sok dióra van szükség. A pályát úgy kell kijelölni, hogy a földre rajzolunk egy hatalmas T betűt. A T keresztvonala elég, ha egy lépés hosszú, szára azonban legyen legalább tízlépésnyi. A rövidebbik vonal az alapvonal, onnan céloznak a játékosok, a hosszabbikra pedig öt-hat diótornyot telepítünk egymástól legalább egy lépés távolságra. Egy diótorony négy dióból áll. A tornyot úgy kell felépíteni, hogy a hosszabbik vonalra háromszög alakban szorosan egymás mellé teszünk három diót, s a negyediket úgy rakjuk fölébük, hogy az az egymással érintkező diók mindegyikére támaszkodjék. Minden játékos kap öt diót, és felváltva dobnak célba a tornyocskákra. Miután mindenki dobott egyszer, újra kezdik a kört. Aki eltalált egy tornyot, s a torony diói szétgurultak, az fölveszi a négy, tornyot alkotó diót, valamint azt, amelyikkel eltalálta a többit. Ha nem talált, a saját diója is a földön marad. Az nyer, akinek az utolsó kör végén a legtöbb dió van a kezében.

Dió a lejtőn

A játékhoz nagyjából másfél méter hosszú deszkára és sok-sok dióra van szükség. A kb. kétarasznyi széles deszka két szélére jó, ha két vékony lécet erősítünk, mert így a leguruló diók nem tudnak a deszka oldalánál leesni, hanem úgy gurulnak, mintha egy vályú vagy sín irányítaná őket. Minden játékos kap öt diót, s ezeket megjelöli valamilyen módon, pl. filctollal. A deszka egyik végét fel kell támasztani valamire, de úgy, hogy a deszkáról leguruló dióknak elég szabad terük legyen, és ne ütközzenek bele semmibe.

A játékosok felváltva gurítanak. Úgy kell gurítani, hogy a diót leteszik a lejtő legmagasabb pontján, és elengedik. Nem szabad erősen meglökni a diót gurításkor! Célozni csak azzal lehet, hogy a deszka felső részén középre, jobbra vagy balra helyezzük a diót.

Miután az első játékos egy diót legurított, a következő jön sorra. Ő is egy diót gurít. Ha egy leguruló dió eltalál egy olyan diót, amely már a földön van, a szerencsés gurító mindkét diót fölveszi, akkor is, ha saját diójával ütközött. Ha a dió több diónak ment neki, a játékos mindegyiket felveheti. Minél több dió hever a pályán, annál gyakrabbak lesznek az ütközések.

Miután mindenki elgurította mind az öt dióját, a játékosok fölveszik azokat a diókat, amelyek a földön maradtak. A játék végén összeszámolják, hány dió van a kezükben a megmaradt és zsákmányolt diókkal együtt. Természetesen az nyer, aki a legtöbb zsákmány szerezte, s akitől a legkevesebbet sikerült elvenni.

Cél a gödör

A játékosok egy sima, homokos területen ásnak egy öklömnyi nyagyságú gödröt, és 5-6 lépésre tőle húznak egy vonalat. Mindegyik játékos kap öt-öt diót. A játékosok a vonal mögül dobnak célba a gödörre egymás után. Nemcsak dobni, gurítani is lehet a diókat. Célszerű akkora gödört kiásni, amibe valóban belefér öt dió. Az más kérdés, hogy minél több dió lapul már a gödörben, annál nehezebb egy újat begurítani. Miután az első játékos megszámolja, hány diója maradt a gödörben, öszeszedi dióit, és átadja a terepet a második játékosnak.

Ha már sorban mindegyikük befejezte a dobást, összeszámolják, kinek ért a legtöbb diója a célba. Csak azok a diók számítanak, amelyek benne maradtak a gödörben, amelyek kipattantak onnan, azok nem. Ha több játékos ért el azonos eredmény, döntőt játszanak köztük. A döntőket addig ismétlik, amíg egyértelműen ki nem derült, hogy ki a győztes.

Cél az edény vagy a faodu

A játék szabályai megegyeznek az előzőével, csak nem gödörbe, hanem egy edénybe kell beletalálni a diókkal. Legjobb az olyan edény (pl. régi cserépkancsó), amelynek a szája kicsit összeszűkül, így a célba ért diók nem pattannak ki belőle olyan könnyen, mint a gödörből. Ebben a játékban dobhatunk közelebbről is.

Ha faoduval játsszuk, a játék érdekesebb, de a játékhoz egy odvas fára is szükség van. Legalább olyanra, amelynek a gyökerei a talajon üreget fognak közre. Minden játékos 3-5 diót kap, és felváltva dobnak egy vonal mögül. A cél a faodu vagy a természetes mélyedés eltalálása. Aki nem találja el, nem kap pontot. Aki beletalál, két pontot kap. Az a legértékesebb, ha úgy esik a dió az oduba, üregbe, hogy annak széléről pattan be. Ezért három pont jár.

Cél a kör

A játék szabályai nagyjából megegyeznek az előző két célbadobóssal, azzal a különbséggel, hogy nem gödörbe vagy edénybe, hanem egy földre rajzolt körbe kell beletalálni.

A játékosok rajzolnak a földre egy kb. fél méter átmérőjű kört, s e körtől 5-6 lépésre húznak egy vonalat.

Minden játékosnak van öt-öt diója. A vonal mögött kell megállni, s onnan kell célba venni a földre rajzolt karikát. A játékosok ezúttal felváltva dobálnak, vagyis egyszerre mindegyikük csak egy diót dob el. Így aztán lehet, hogy valakinek a körbe talál a diója, de egy másik játékos kiüti onnan. A diókat gurítani is lehet, s a gurítás során még több diót lehet kiütni a körből. A viták elkerülése végett jó, ha diókat előre megjelölik, mert akkor pontosan lehet tudni, melyik kié.

Az nyer, akinek a legtöbb diója marad a játék végén a körben.

Diók a kosárban

Egy kisebb szakajtót vagy kosárkát rakjunk tele diókkal. A játék annál érdekesebb, minél több dióval játsszák. A játékosok üljék körbe a kosárkát, és kezdjenek el a diókat kivenni a kosárból. Egy játékos addig húzhat folyamatosan, amíg a többi golyó meg nem mozdul. Csak annak a golyónak szabad megmozdulni, amelyet éppen ki akarnak venni a kosárból. Vigyázzunk, ne lökjük meg a kosarat vagy az asztalt, amin a kosár áll. Mert akkor elromlik a játék.

A játék addig tart, amíg golyó van a kosárban, s az nyer, akinek a játék végére a legtöbb diót sikerült összegyűjtenie.

Rontom-bontom

Tizenhárom diót kell szorosan egymás mellé tenni, és egy vonal mögül egy tizennegyedik, festékpöttyel megjelölt dióval kell rádobni. Vagy gurítani. A játék célja az összerakott diók szétlökése. A játékos annyi pontot kap, ahány diót tud egy dobással kilökni, úgy, hogy a többi dióval ne érintkezzen. Minden dobás előtt a tizenhárom diót szorosan egymás mellé kell rendezni.

Pétanque dióval

A francia Riviérán, de máshol is ma is szívesen játszott golyódobálós játék őse. Egy vonal mögül először eldobnak egy diót. Minden játékos más színre festett dióval játszik. Az nyer, aki a dióját a jelöletlen dióhoz legközelebb tudja dobni. Közben más diója távolabb lökhető.

Kifelé a körből

A homokban a dió köré építünk egy kört. Kavicsból, de ha más nincs, akkor homokból. A cél a dió kipöckölése, egy mozdulattal.

Királyfi-királylány

Egy nagyobb kört kell rajzolni, amiből játék közben nem szabad kilépni. Egy játékos feldob egy diót, és egy másik játékos nevét mondja. A megszólított királyfi vagy királylány elkapja a diót, és elkap egy másik játékost. De legfeljebb csak hármat léphet. Ha nem kapott el senkit, ő marad a királyfi vagy királylány, és neki kell feldobni a diót. Az nyer, aki a legkevesebbszer dobja fel a diót.

Dióleső

Hosszabb csövön gurítják végig a diót, és a vállalkozó szellemű játékos kalapáccsal a kezében a cső végén várja. Csak egyszer üthet, amikor a dió a cső végén megjelenik."    (Orosz Péter)

És, hogy neglegyen az egy tucat:

Dombon érik a dió

Játékszabály: Ebben a játékban mindenki körbe áll. Elkezdik énekelni a Dombon érik a dió nótát. Kezet fogva elkezdenek futni egy irányba. Ahogy elérik a szöveg "rajta vissza" részét, gyorsan irányt változtatnak, és vissza haladnak. A "csüccs" szóra pedig mindenki leguggol. Azok akik csak lábbal érintik a földet, nyertesek. 

A Dombon érik a dió dalszövege:

Dombon érik a dió a dió,
Rajta vissza tessék kérem megbecsülni,
És a földre lecsücsülni - csücss! 

Más változatban:  Úgy is lehet játszani hogy kiesik az aki a földet érinti, és addig megy a játék amíg csak ketten maradnak.

 

Diófesték, tinta készítése (ahogy mi csináljuk):
Ez bizony nem egy tudományos eljárás, de egyszerű és nagyon élvezetes "játék":
1. Dió szüret alkalmával mindent összegyűjtünk: burkot, levelet, szél által letört ágat
2. Megtöltjük a festékkészítő fazekunket mindezzel és még a megtört dió héját is belezuttynatjuk.
3. A fazekat megtöltjük vízzel, de csak annyira, hogy a forrásban lévő lé ne fusson ki.
4. Feltesszük a fazekat a tűzhelyre és takarékon órákig forraljuk. (10-12 óra és az elforrt vizet pótoljuk, ha kell)
5. A kihült levet gézen vagy neylon harisnyán átszűrjük és beletesszük a festeni, batikolni kívánt textilt, fonalat, gyapjút és újra forraljuk. Közben belekeverünk egy marék sót és nagyjából 1 dl ecetet. Pár óra után levesszük a tűzről és a festett anyagokat benne hagyva megvárjuk, amíg kihül az egész. A megfestett anyagokat ecetes vízben kiöblítjük és megszárítjuk.
Festettünk már faliújság borítására textilt, terítőket csipkeszegéllyel a vásárra, fehér pólókat "cinegés pólónak.... Érdemes kipróbálni
Megjegyzés: A mardék levet is felhasználhatjuk, merha tovább forraljuk, akkor tinta lesz belőle, mellyel a gyerekek papírra tudnak festeni vagy kisebb üvegekbe töltve pár csepp citromolajjal jó szúnyog, darázsriasztó.
Kép forrása: dioskonyv.bionuss.eu

 

A hét receptje: Csokis, karamellizált dió

20131221_123331

Hozzávalók:

- 140 g apróra vágott dió
- 100 g cukor
- 1 teáskanál vaj
- 200 g tejcsokoládé
- 200 g étcsokoládé (én 52%-os bevonót használok)
- 1 teáskanál mézeskalács-fűszer, vagy szegfűszeg és fahéj
- 30 g aszalt vörös áfonya

A diót felaprítjuk, majd egy fazékban karamellizáljuk a cukrot. Tulajdonképpen felolvasztjuk, és ha aranybarna színt vesz fel a folyadék, akkor félrehúzzuk a tűzről és gyorsan belekeverjük a diót, majd a vajat. Ezután az egészet sütőpapírra borítjuk, majd két villával széthúzgáljuk nagyjából a diót.

Készítsünk elő egy 24-24-es formát, vagy több kisebbet. Ha szilikon, nincs vele dolgunk, ha nem, akkor ki kell bélelnünk sütőpapírral egy tálcának az alját, vagy egy műanyag tárolódobozét.

A csokoládékat egy hőálló tálba tördeljük és a mikróban felolvasztjuk. Közben vegyük ki néhányszor és keverjük át, adjuk hozzá a fűszert, majd azt is alaposan keverjük át. Gyorsan öntsük az előkészített formába, oszlassuk el egyenletesen, és rendezzük el rajta a diót, majd az áfonyával töltsük ki a lyukakat. Minimálisan azért nyomjuk őket bele a csokoládéba. A diót egyébként érdemes még egyszer késsel elvagdosni, mielőtt a csokiba kerül, abban az esetben, ha nagyobb darabokban állt össze. Vágjuk fel csinosan, ha ajándékba lesz, vagy törjük rusztikus darabokra, ha kínálni szeretnénkSzáraz helyen tároljuk…

Forrás: http://rupanerkonyha.cafeblog.hu/

Fecskehajtó kisasszony napja (szeptember 8.)

Mi mással is kezdhetném ezt a bejegyzést, mint azzal, hogy nagy kedvenceim az eresz alól költözésre készülődnek? Végig nézhettem, ahogy megérkezvén rendbe rakták a fészküket. Láthattam, ahogy a levegőben csetlő-botló fiókák szárnyra kaptak és megerősödve szárnyalltak és most azt látom, hogy a villanydróton gyülekeznek. Készülődnek a nagy utazásra. Mostantól számolhatom a napokat, hogy mikor is ébredhetek legközelebb hajnalonként vidám ficsergésükre.

Kisérik még sokan őket, szebbnél szebb nevű társaik: gólya, barátposzáta, csilcsapfűzike, gyurgyalag, szalakóta, vörösbegy, zöldike, a récék és még sokan ...

Kép forrása: kockolada1.blogspot.cz

"Fecskét látok, szeplőt hányok"

"Fecske csicsereg,
mindent kifecseg.
Azt is:jön a nyár,
azt is: tovaszáll."


Kép forrása: nipiagogoi2011kastor.blogspot.gr

Miért szállnak el a fecskék?

 

Tavasszal a fecskék megé­pítik maguknak az eresz alatt kis lakásukat, a fészküket. Szomszédságukban, a padlá­son, verebek telepedtek meg. Hamarosan a két családnál csipogás, csicsergés, csivitelés hallatszik. A kis verebek és a fecskefiókák zajonganak.

Múlik az idő, a napok, a hetek,a kis madarak növögetnek, összebarátkoznak. Együtt röpködnek az udvar fölött, mintha kergetőzné­nek.
- Csip, csirip!... - hangos­kodnak a verebek.
- Csirip, csirip... - felel­nek kórusban a kis fecskék.
Egy napon, amikor már őszre jár az idő, a kis verebek ébredeznek, nézik a fecske­fészket - üres! Csodálkoznak, talán meg is riadnak.
- Mama! Hol vannak a barátaink? - kérdezik izgatottan.
- Azok bizony már messze... - feleli a veréb mama. - Ilyenkor minden fecske melegebb vidékre költözik. Legközelebb tavasszal találkoztok ismét velük.
Csip-csirip! hangoskodnak, kicsit mérgelődve, a veréb-gyerekek. - Elmentek, és el se köszöntek tőlünk? Nem is akarunk többé tudni róluk! És... és... ne is jöjjenek ide vissza!
- Mit beszéltek, fiacskáim! - szomorodik el veréb mama. Hiszen kora hajnalban indultak el, ti még aludtatok. És ha jön az ősz, nekik menniük kell! nem maradhatnak itt a hidegben, a télen, elpusztulnának ennivaló nélkül.
- Hogy-hogy, mama? - értetlenkednek a kis verebek. - És hát a magok? És a kenyérmorzsa nekik nem kell?
- Ezek, fiacskáim, verébeledelek. Télen ilyen ennivalót nem találnak. Ezért repültek el délre, messzi vidékre. De tavasszal visszajönnek.

Osvát Erzsébet: A fecskerepülőtéren

A Nyár gondolt egyet és nagytitokban összecsomagolt. Elvitte az égről a kéket, a fákról a zöldet, elvitte a virágok szép színes szirmát, a napsugarak melegét és elrepült messze tájak felé.
Az Ősz csak ezt leste. Mindjárt a Nyár helyére költözött, de nem egyedül. Magával hozta barátait, a mindig mérges Szelet és a hol pityergő, hol síró-rívó Esőt.
Hűvösre fordult az idő. A legöregebb fecskék nagy gyűlésre hívták össze az öregeket, fiatalokat a fecskerepülőtérre, a villanydrótokra.
A fiatal fecskék szüleik körül csivogtak. Nem értették, micsoda nagy esemény van készülőben, bár hallották már a fecskerokonságtól emlegetni.
- Itt az ideje, hogy elköltözzünk.
De a kisfecskék, akik itt születtek, nem tudták elképzelni, hogy itthagyják puha fészküket, a gyerekeket, akikkel egy fedél alatt laktak. Az ő ereszük alól repdestek ki és be fészkükbe, onnan kukucskáltak kíváncsian ki a fogócskázó, bújócskázó kislányokra, kisfiúkra. Megszerették őket, de a gyerekek is örültek nekik. A gyülekezés előtt nem sokkal azonban a kis fecskék furcsa dolgokat láttak, amikor bekandikáltak az ablakukon. Piros, kék, sárga táskákba könyveket, füzeteket rakosgattak. ”Talán ők is elköltöznek?” - gondolták a kisfecskék. Fecskemama akkor elmesélte nekik, hogy ilyenkor iskolába készülődnek a gyerekek, ahol - mondta büszkén - róluk is tanulnak.
- És mi hova költözünk? - kérdezték a kisfecskék.
- Figyeljetek csak, mindjárt megtudjátok - hangzott a válasz.
Valóban. A legöregebb fecske csendet kért és fecskenyelven érdekes dolgokat mondott a fiatal fecskéknek, amikor már megtelt a fecskerepülőtér:
- Ti, akik itt születtetek, nemsokára meglátjátok majd messze-messze másik hazátokat, a mi téli otthonunkat. Itt már hidegre fordult az idő- folytatta a bölcs öreg fecske-, és mi fecskék csak a meleget szeretjük, a napsugarat. Télen tollunk nem óv meg a hótól, fagytól, elpusztulnánk, ha itt maradnánk. Ott túl a tengereken, a másik hazánkban nyár van, amikor itt hideg a tél. Kék az ég, zöld a fű, simogató a napsugár. Ott is várnak, szeretnek minket a gyerekek. De nem leszünk hűtlenek ehhez a hazánkhoz sem. Amint meghalljuk a tavasz csengetését, visszatérünk ide, a régi fészkünkbe.
Az öreg fecske ezután elhallgatott. A fiatal fecskék elámultak azon, amit a másik hazáról, a tengerekről hallottak. Izgatottan várták már az indulás idejét. Nem kellett soká várniuk - mint egy titkos jelre - egyszerre repültek fel a fecskerepülőterekről-villanydrótokról, háztetőkről a fecskék.
Egyszercsak megpillantották lent a piros, sárga, kék hátitáskás kis iskolásokat, amint búcsút integettek feléjük a magasba.
- Gyertek vissza nemsokára! - kiáltották.
De ezt már nem hallották a messze magasan szálló fecskék. Barátságos, fodros felhők kisérték őket, vigyáztak rájuk hosszú útjukon.
Kép forrása:
Dzikina Laďka
Tóthárpád Ferenc: A fecskék visszavágynak

Minden évben jönnek,
Sárral fészket raknak.
Fiókát nevelnek,
Itt mégse maradnak.

Mert amikor érzik,
Vége van a nyárnak,
S vége van az ősznek,
Messze, délre szállnak.

Hosszú útra kelnek,
Szállnak Afrikáig.
Ám egy fél év múlva
Mind, mind visszavágyik.

Kép forrása: María José Salvador

Találós kérdések:

Ficsicsergek, csicsergek,villás farkam tavaszt lenget.

Sárból rakott vár a házam,Reggel, délben, este látom.Gazdájának háta bársony,Farka villa, hasa vászon.

Vászon a nyaka, muzsika a szája,bársony a háta, villa a farka.

Kép forrása: krokotak.com

Játékok:

 

Fecskék a dróton

A teremben a földön két-három vonalat húzunk, v. anyagcsíkokat fektetünk le. A játékban a gyermekek lesznek a kis fecskék, akik menetirányban futkároznak. Figyelniük kell nagyon, mert amikor az óvónő jelez, gyorsan odafutnak egy vonalhoz ( kötélhez ) és megállnak rajta. Majd az óvónő újabb jelzésére tovább futhatnak.

Fészekfogó
A gyermekek egymással szemben párban kezet fognak és egy fészket alkotnak. A teremben megkeresi a helyét az előzőleg kiválasztott futó és fogó játékos is. A fogó gyermek elkezdi kergetni a futót és próbálja őt megfogni. A futó ha tud gyorsan bemenekül az egyik fészekbe, és akivel szemben megáll annak igyekszik megfogni a kezét, ezzel alkotva egy új fészket. Akinek háttal állt meg, annak kell az ő szerepét átvennie és neki kell a fészkek körül tovább futnia a fogó elől. Akit a fogónak sikerül megfognia, az lesz az új fogó.

Kép forrása: Adrijana Leko

 

Befejezésül néhány madár, akik télre költöznek hazánkba:

 

Többnyire északról, észak-keletről érkeznek madárvendégeink. Ezek a madarak úgy vannak nálunk, mint a mieink Afrikában. Nem költenek Magyarországon, és visszahúzódnak tavasszal hazájukba. Több fajuk rendelkezik magyar populációval is, ezek nem tekinthetők vonulóknak. Ismertebbek: vetési lúd, récék, egerészölyv, gatyásölyv, halászsas, viharsirály, csonttollú, nagy őrgébics, csúz.

Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúg madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Feedek
Megosztás