Rigmusok, versek, játékok az állatok behajtásához

Kép forrása: Kép forrása: babosanita.mindenkilapja.h u

Hidegre fordul az idő

Nem nő a fú a legelőn

Előjönnek a farkasok

veszélyben vannak a jószágok

Ma kell haza hajtanunk!

-Bee, bari fekete,
Van-e puha gyapjad?
-Van uram, van uram!
Három zsákkal adjak?
-Egyet a gazdámnak,
egyet asszonyának,
egyet meg a kisfiúnak,
ki itt járt vasárnap.

Kinn a bárány (fogócska)

A játék leírása A gyermekek kézfogással körbeállnak, és körben járnak. Körön kívül jár a bárány, belül a farkas. „Kinn a bárány, benn a farkas, Hízik a bárány, szárad a farkas. Szabad a vásár mindennek. (A kör megáll, a karokat kapuszerûen feltartják. A farkas és a bárány szabadon futhat.) Gazdagnak és szegénynek. (A karokat leengedik.) Hízik a bárány. (Felemelik a karokat, a kör a báránynak segít, a farkast akadályozza.) Szárad a farkas.” (Leengedik a kapukat.

A megfogott bárányból lesz a farkas, bárányt pedig a körben állók közül választanak.)

Benn a bárány (fogócska)

A játék leírása A gyerekek kört alkotnak kaputartással. Bent egy bárány, kint egy farkas.

A körben állók mondják: „Benn a bárány, kinn a farkas, Fuss el innen, lompos farkas, Fuss!”

Mit kapálsz, báránykám? (fogócska)

A játék leírása A gyerekek kört alkotnak, belül áll egy bárány, kívül pedig a farkas, s kérdezi:

– Mit kapálsz, báránykám? –

Sárgarépát!

– Nem adnál belõle?

– Nem! Ha nem jöttél kapálni, ne is gyere zabálni!

– Megfoghatlak?

– Meg, ha tudsz!

A körben állók hol felemelik, hol leengedik a kezüket, aszerint hogy segíteni vagy gátolni akarják a szereplõket.

A farkas és a juhász (bolgár népmese)

Megöregedett a farkas, kihullottak a fogai. Nem tudott már zsákmány után járni. Elcserélte a bundáját egy kutyáéval, és elhatározta, hogy maga is felcsap kutyának.


Így átváltozva, találkozott egy juhásszal. Az megállította: 

- Ki vagy, és hová mész? 

- Én bizony valamikor farkas voltam – felelte a fogatlan ordas. – Ami igaz, sok bajuk volt velem a juhászoknak. De nem énbennem volt a hiba, hanem a bundámban. Most mindent megbántam, hidd el. Levetet­tem a régi bundámat, és a kutya irhájába bújtam. Eddig ellenséged voltam. Most szeretném, ha felfogadnál szolgádnak. Hadd őrizzem a nyája­dat. Bízhatsz bennem! Esküszöm a legkedvesebb báránykádra! Én elfelej­tettem már a múltamat, felejtsd hát el te is, és végy magadhoz. 

A juhász eleinte nagyon csodálkozott a farkas esküdözésén, de végül mégis hitt neki. Elvitte a kutyái közé. Még egy szép kutyaólat is épített neki.

A farkas testvéri egyetértésben élt a kutyákkal. Éberen vigyázott a nyájra. Szinte még az igazi kutyáknál is jobban szolgálta a gazdáját. 

Egyszer a juhász összeszedte az anyajuhokat. Elvitte őket egy jobb helyre. A többit meg a bárányokkal együtt a farkasra bízta, hogy vigyázz rájuk. A farkas lefeküdt a juhakolba, a báránykák pedig vidáman harangoztak körülötte. A vén ordasnak egyszer csak eszébe jutottak a régi szép idők. Gonosz gondolata támadt. „Soha nem tudja meg az öreg ju­hász!” – Azzal felkapott két fiatal bárányt, és be az erdőbe! 

Amikor a juhász visszajött, látta, hogy két báránya hiányzik, őrzőjük­nek is csak a hűlt helyét találta. 

Egyszerre megértett mindent. Csak egy vigasztalta: 

- Még jó, hogy ilyen kis veszteséggel megúsztam! Hiszen a farkas akár az egész nyájamat is elpusztíthatta volna. De most már tudom legalább, hogy a farkas kutyabőrben is csak farkas marad.

Benedek elek: A kiskanász és a farkas

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egy kanászgyerek. Ez a kanászgyerek az erdő szélén lakott s egy este, mikor éppen lefeküdt, az ajtóra jött egy farkas s beszólt neki:- Kis kanász ereszd be a fejemet! - Nem eresztem én, - mondotta a kis kanász - mert megeszel. - Ne félj, kis kanász, csak egy kicsit melegedni akarok.A kis kanász kinyitotta az ajtót annyira, hogy a farkas bedughatta a fejét. Akkor meg arra kérte a kis kanászt: - Kis kanász, ereszd be a derekamat is.- Nem merem, mert megeszel. - Ne félj, kis kanász, csak melegedni akarok.A kis kanász jobban kinyitotta az ajtót, beeresztette a farkasnak a derekát is. - Jaj, de jó meleg van! - mondotta a farkas. - Ereszd be, kis kanász a farkamat is, hadd melegedjék az is. Gondolta a kis kanász: ha már bent van a feje s a dereka, hadd legyen benn a farka is, s beeresztette a farkast egészen. A farkas mindjárt letelepedett a kemence mellé s mondta: - Kis kanász, adj kenyeret s szalonnát!Adott neki kenyerest s szalonnát. Hanem mikor a farkas elszundított vacsora után, meggondolta a kis kanász: ha felébred, még őt is megeszi, - hirtelen egy fazék vizet forralt, kiment a házból, az ablakon keresztül leforrázta a farkast, hogy a fejéről egyszeribe lesuvadt a szőr, s azzal nagy hirtelen felmászott a fára. Hej! Uram, Teremtőm, nagyot ordított a farkas, kiszaladt a házból, felordította az erdőt s egy szempillantás alatt összecsődült három híján száz farkas. Úgy orgonált, s úgy csattogtatta a fogát a három híján száz farkas, hogy zengett, zúgott belé az erdő.Aztán odament a fa alá a három híján száz farkas, s egymás fejetetejére állott, hogy a kis kanászt levegyék a fáról. De a három híján száz farkas nem érte fel a kanászt. Erre elkezdettek ordítani, s még jött három farkas, s azok felállottak a három híján száz farkas feje tetejére. - No kis kanász! Most mit csinálsz? Vége az életednek!-Ő bizony egyet gondolt s elkezdett kiabálni torkaszakadtából: - Forró vizet a kopasznak! Forró vizet a kopasznak!Hej, megijedt a kopasz farkas, kiugrott az egy híján száz farkas alól, s az egy híján száz farkas úgy lesuppant, hogy egyszeribe megdöglött valamennyi.A kopasz farkas elszaladt világgá, az egy híján száz farkas bőrét meg lenyúzta a kis kanász, s eladta a vásáron jó pénzért. Ha a kis kanász az egy híján száz farkas bőrét el nem adta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Várady Mária: Mese a gyémánt szemű kisegérről és a csacsogó furulyáról

Volt egyszer egy kis pásztorfiú. Reggelenként kihajtotta a nagy sza­kállú kecskéket a domboldalra, ő maga meg végigfeküdt a füvön, tarkója alá gyűrte tarisznyáját, elővette csacsogó furulyáját, és fújta, fújta esteiig. Tündérfurulya volt ez: nyírvesszőből metszette, csillagos bicskájával kifaragta szépen; ha megszólalt, egyetlen kecske sem kalandozott el, egyet­len gida sem tévedt el. Más szája hiába fújta: kívüle meg nem szólalt senkinek. Egy nap, amikor a furulyás kisfiú éppen enni készült, egyszerre csak hangot hallott: - Jó kisfiú, éhes vagyok, adj egy darabkát a kenyeredből, adj egy fa­latot a szalonnádból! Körülnézett a kisfiú, de nem látott embert se közel, se távol; hanem egy kicsi egér kuporgott a lábánál, az nézett rá esdekelve. - Amim van, megosztom veled, egyél velem, kisegér – felelte a furu­lyás kisfiú. Megették együtt a fiú kenyerét, szalonnáját. - Jótett helyébe jót várj! – mondta a kisegér. – Ha egyszer baj ér, megsegítlek. Elmosolyodott a furulyás kisfiú: - Hogy is segíthetne nékem egy ilyen kicsi kisegér? Felelte a kisegér: - Amit mondtam, hidd el, szavaimon ne nevess: nem közönséges kisegér vagyok én. Erre már jobban megnézte a furulyás kisfiú a kis állatot: a bundája fénylett, mint az arany, szeme tündökölt, mint a gyémánt, hosszú selyem­szempillája volt, mint egy királykisasszonynak. Másnap délben ismét megszólalt a gyé­mántszemű kisegér: - Jó kisfiú, éhes vagyok; adj egy kis darab­kát a kenyeredből, adj egy falatkát a szalon­nádból! Felelt a furulyás kisfiú: - Amim van, megosztom veled; egyél ve­lem, gyémántszemű kisegér. És szólott a gyémántszemű kisegér: - Jótett helyébe jót várj; ha egyszer baj ér, megsegítlek. Harmadnap már alig várta a furulyás kisfiú, mikor jön a gyémánt-szemű kisegér. Lassan dél lett, majd délután, s ő még egyre várta. Nem evett a kenyérből, nem evett a szalonnából, egyre csak az utat leste, mikor jön a gyémántszemű kisegér. De mivel hiába várta, bánatában, unalmá­ban elnyomta az álom. És amíg aludt, mi történt? Közel a domboldalhoz, a föld alatt volt a csúcsos fejű manók birodal­ma; aranyból, gyémántból épített palotájában ott lakott a manókirály és vele egyetlen leánya, a fekete hajú manó királykisasszony. Meghallotta egy nap a csacsogó furulya hangját a fekete hajú király­kisasszony, és így szólt az apjához: - Felséges apámuram, azt a furulyát hozd el nékem, bárkié is; mert míg azt nékem el nem hozod, nem eszem, nem alszom, és éjjel-nappal sírni fogok. Megrettent a csúcsos fejű manókirály, megparancsolta két alattvaló­jának, siessenek a földre: hintsenek álomport a furulyás kisfiú szemébe; szépen szóló furulyáját a fekete hajú királyleánynak hozzák gyorsan vigaszul. Úgy tett a két manó, ahogy a király megparancsolta: felmen­tek a földre, álomport hintettek a furulyás kisfiú szemére, kihúzták a feje alól csacsogó furulyáját; a szépen szóló furulyával a fekete hajú királyleányhoz repültek, mint a szél. Megdicsérte a két manót a csúcsos fejű manókirály. Nem sírt többé, táncra perdült a fekete hajú királyleány; ajkához emelte a szépen szóló furulyát. Hanem a furulya néma maradt. Elvette a kezéből a csúcsos fejű manókirály, ő is az ajkához emelte: nem szólott a furulya. Elvette az udvarmester, ajkához emelte: nem szólott a furulya. Elvették sorra a miniszterek, udvari méltóságok: mindhiába, nem szólalt meg, néma maradt a szépen szóló furulya. Mondotta a fekete hajú királyleány: - Felséges apámuram, tégy valamit, hogy szóljon a furulya, akárki fújja is, mert míg hangját meg nem hallom, nem eszem, nem iszom, é; jel-nappal sírni fogok. És sírni kezdett azon nyomban, bővizű patakká lett a könnye, elárasztotta az egész manóbirodalmat. Amíg ez történt, a furulyás kisfiú aludt: aludt álomtalan álmot, de nem aludtak a nagy szakállú kecskék, összebújtak körülötte, nyaldosták az arcát, mekegve tépdesték a ruháját. De hiába, csak nem ébredt fel mélyen aludt a furulyás kisfiú. Mikor végre fölébredt, a két manó már messze járt a csacsogó furulyával. Felült, megdörzsölte a szemét, és megkérdezte: - Nagy szakállú csúnya kecskék, miért zavarjátok az álmom? Felelték a kecskék: - Mek, mek. Nyúlt a kisfiú a csacsogó furulya után; hol a csacsogó furulya? Nyúlt a feje alá: nem volt ott a csacsogó furulya. Nyúlt a tarisznyájába: nem vol; ott a csacsogó furulya. Feltúrta maga körül a bokrot, a földet, a mezőt: hanem a csacsogó furulya nem volt sehol. Sírt a furulyás kisfiú, sírt keservesen. Szépen szóló furulyáját sehol sem találta. Amint így sírt, egyszerre csak ott termett a gyémántszemű kisegér. Megkérdezi a furulyás kisfiú: - Gyémántszemű kicsi egér, szépen szóló furulyámat ki vitte el, hol találom? Gyémántszemű kisegér letépett egy gyermekláncfüvet, fehér bóbitáját szertefújta a szél, szárából gyűrűt csinált, szeme elé tette, átnézett rajta. A gyermekláncfű – tündérvirág: mikor gyűrűjén átnézett, belátott a ma­nókirály kastélyába, és meglátta a néma furulyát. Azt mondta hát a furulyás kisfiúnak. - Húzd ezt a gyűrűt az ujjadra, és menj, amerre vezet! Ez a gyűrű tündérgyűrű, elvezet a manókirály kastélyába. Szépen szóló furulyádat csúcsos fejű manókirály hét lakattal őrzi; annak, aki megszólaltatja, kin­cset, aranyat ígér. Ne félj senkitől, bárki megállít, mondd: csodatevő furu­lyás vagy, meg tudod szólaltatni a néma furulyát. Vigyázz: ha kincset ígér a király, mondd: furulyádat kéred; ha országát ígéri, mondd: van neked országod, az éggel határos. Ha leányát ígéri, mondd: van neked már meny­asszonyod, gyémántszemű, aranyhajú. Menj hát! A furulyás kisfiú ujjára húzta a tündérgyűrűt, és elindult. Egyet lé­pett, süllyedni kezdett alatta a föld. Kettőt lépett, smaragdból kirakott szé­les országúton állott. Hármat lépett: előtte volt a csúcsos fejű manókirály palotája. Arany volt a palota, gyémánt az ajtaja, smaragd az ablaka; aljától a tetejéig feketével volt bevonva. Egyik ablakából patak csordogált – a fekete hajú királykisasszony könnyeiből. Kopogtatott a gyémántkapun a furulyás kisfiú. Kinyílott azonnal, két manó lépett ki rajta kétfelől. Szólott a furulyás kisfiú: - Csodatevő muzsikus vagyok, eljöttem, hogy megszólaltassam a né­ma furulyát. - Jöjj hát – mondta a két manó. Kétoldalt közrefogták, s vitték a ma­nókirály tróntermébe. Amerre mentek, csengettyűk szólottak: itt a csoda­tevő furulyás. A manókirály trónterme csupa arany volt, kárpitja csupa fekete; tal­pig feketében ült a trónján a manókirály, talpig feketében sírt, sírt a fekete hajú királykisasszony. Meghajtotta magát a furulyás kisfiú, és azt mondta: - Csodatevő muzsikus vagyok, eljöttem, hogy dalt varázsoljak a néma furulyából. Felelt a manókirály: - Vedd hát a furulyát! De jól vigyázz, ha szavad hazug, fejed lesz az ára! Ajkához emelte a kisfiú a csacsogó furulyát. Hát ím: megszólalt csodahangon, és csodadalt csattogott. Felujjongott a fekete hajú király­kisasszony, lehullott a falról a fekete kárpit. Fekete köntösét bíborpa­lásttal cserélte fel a csúcsos fejű manókirály, és így szólott a furulyás kisfiúhoz: - Csodatevő vagy valóban: kincsem, aranyam téged vár. Szólt a furulyás kisfiú: - Kincs és arany nem kell nékem, szépen szóló furulyám sok drága­kőnél többet ér. Mondotta a manókirály: - Legyen a tied fél országom, s vele szép leányom keze. Meghajtotta magát a furulyás kisfiú, és azt mondta: - Nem kell a te birodalmad, csúcsos fejű manókirály – van énnékem királyságom: ameddig az ég a földet éri. - Vidd hát szépséges leányom – mondotta a manókirály. – Égig érő országodban ültesd királynői trónra. Felelt a furulyás kisfiú: - Nem kell nekem a te leányod, csúcsos fejű manókirály. Van énné­kem menyasszonyom: haja fénylőbb az aranynál, szeme tündöklőbb a gyémántnál, szépen szóló furulyámmal őhozzá sietek én. Haragra gerjedt erre a csúcsos fejű manókirály, intett a két manónak: bilincset tegyenek kezére-lábára a furulyás kisfiúnak. Mikor rátették a lá­bára a bilincset, a kisfiú ajkához emelte a csacsogó furulyát, és ahogy játszani kezdett: lehanyatlott a két manó karja. Ahogy játszott tovább, egy­szerre ott termett száz kicsi egér, lerágták a fiú lábáról a bilincset, hátukra kapták, vitték, vitték, vitték álomnál sebesebben. A kisfiú behunyta a sze­mét, hogy el ne szédüljön. Mikor újra kinyitotta, kint állott a dombol­dalon, a száz kicsi egér pedig nem volt sehol. A száz kicsi egér helyet: azonban ott állott egy kisleány, szőke haja fénylőbb az aranynál, fekete szeme tündöklőbb a gyémántnál, hosszú selyemszempillája akár egy ki­rálykisasszonyé. Ajkához emelte a szépen szóló furulyát, s gyönyörű, csi­lingelő hangokat csalt ki belőle, nem volt néma a csacsogó furulya. Kér­dezte a furulyás kisfiú: - Ki vagy te, mondd, gyémántszemű kisleány? Felelt a kislány: - Én vagyok a gyémántszemű kisegér. Száz esztendőre egérré vará­zsolt a manókirály; a száz esztendő ma letelt. Kérdezte a furulyás kisfiú: - Asszonyom leszel-e? Felelt a leányka: - Az leszek. Meg is tartották az esküvőt. Egy év múlva gyémántszemű kislányuk született. Két év múlva egy okos tekintetű kisfiúk. Anyjuk elringatta, apjuk pedig mesét mondott nekik a gyémántsze­mű kisegérről meg a szépen szóló furulyáról.

Egy két hete, vagyis három,

hogy a számadómat várom.

Amott jön egy szamárháton,

az lesz a számadóm, látom!

Jónap' Isten, jó bojtárom,

csak azt kérdem,

van-e károm?

Nincsen károm, de nem is lesz,

míg a nyáj a kezeden lesz!

Bojtár volt a nagyapám, bojtár vagyok én is,
Csak a botját hagyta rám, gazdag vagyok mégis!
Kisbáránykám mellém fekszik, szundikálunk sokszor estig, jó'jszakát kívánok!

A juhásznak jól van dolga.
Egyik dombról a másikra
Terelgeti nyáját, fújja furulyáját,
Bú nélkül éli világát.

Ha megunta furulyáját,
Előveszi a dudáját.
Belefújja búját a birka bőrébe,
Szélnek ereszti belőle.
Kifordítom, befordítom,
mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
juhászbunda a bunda,
mégis bunda a bunda!
Leterítem a bundámat,
mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
juhászbunda a bunda,
mégis bunda a bunda!
Ha megázik is a bunda,
mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
juhászbunda a bunda,
mégis bunda a bunda!
Ha rongyos is az a bunda,
mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
juhászbunda a bunda,
mégis bunda a bunda!

Ha valaki vígan él,
a juhász éppen úgy él.
Az erdőben,,a mezőben
sétál, pipál, furulyál,
billeg-ballag, meg-megáll...

Kányádi Sándor. Tavaszi tarisznya /részlet/

Kamrában szegre
akasztva,
üresen lóg a
tarisznya.
Egyszer csak jön a
menyecske.
Leveszi, s tömi
degeszre.
Tömi, pakolja
púposra,
lesz benne cipó,
szalonna,
fő hagyma, só és...
nicsak, ni:
kolbász is még egy
arasznyi.
Készen is már a
tarisznya,
utazhat nyakba
akasztva.
Mehet, amerre
az ösvény....

László Gyula: A juhász, a kanász

Ha megnövök semmi más,
Nem leszek én csak juhász
Nincsen annál nagyobb úr
Folyón innen hegyen túl
Folyón innen hegyen túl

Semmi gondja sétálgat,
Terelgeti a nyájat
Furulyázgat, nótázik
Fellegekkel komázik
Fellegekkel komázik

Falu végén kicsi ház,
Abban lakik a kanász
A kanász s a bojtárja,
görbe botja kutyája
görbe botja kutyája

Kismalaca számtalan,
Nem is tudja mennyi van
Terelgeti, s mint király,
Büszkén lépked, dirigál
Büszkén lépked, dirigál



Rigmusok, versek a Mihály napi vásárra

1. Vásárba csalogatók:

Orgoványi Anikó: Mihály-napi vásár

Szent Mihálynak napja van,  menjünk a vásárba,

kíváncsian fürkésszük, mit tegyünk kosárba.

Piros almát, mosolygóst, körtét, szép kövéret,

szilvát, kéket, gurulóst, szőlőt is fehéret.

Kalapot a fejünkre, a hátunkra gúnyát,

s hogy a télen se fázzunk, jófajta bőrcsizmát.

Tükrös mézeskalácsot, perecet is kettőt,

piros kakas nyalókát, gyerekeknek tetszőt.

Vegyünk tyúkot, kakast is, kacsákat, libákat,

mangalica malacot, báránykát is hármat.

Cirmos macskát, egeret, foltos füle tacskót,

aranyhalat, hörcsögöt, pihe-puha mackót.

Vásároljunk furulyát, fújjuk meg vidáman,

s járjunk csárdást ropogóst együtt mindahányan!

Elöl járja a kakas peckes tyúklépésben,

utána a többiek táncoljanak szépen.

Így egy egész hadsereg tyúkok, libák, macskák,

ünnepeljük meg együtt Szent Mihálynak napját.

A vásárra kéne menni, Vásárfiát kéne venni. Tükrös szívet, ráncos csizmát, A hajunkba kék pántlikát.

Gyere velem a vásárba, fussunk oda hamarjába', vehetsz majd ott minden szépet, ha nincs pénzed, majd csak nézed.."

Vásár (Cinegés rímek)

A vásárban az a jó

Mindenféle eladó:

Alma, körte, zöld dió,

Kemény héjú mogyoró.

Vehetsz mézet, édes krémet,

Zsákbamacskát, nyalókát,

Mindent, ami finomság.

Mindez még ma eladó.

Holnaptól már ne keresd,

Mert elmegyünk messzire,

A világnak végire.

Hangfelismerő játék:

- Árva Panna húgom, mért állsz ott az úton, most kezdődik a nagy vásár

Székelykeresztúron. 
- Én is odamennék, piros csizmát vennék, de a pénzem elvesztettem, így hát hova mennék?"
- Szegény, szegény Panna, segítsünk hát rajta, ha a nevünk kitalálja, forint a jutalma."

Egy gyerek "Panna" hátát megböki : Kukk, ki vagyok?

Ha kitalálja, kap egy krajcárt és viszik magukkal a vásárra.

Végh György: Kakasom, kakasom

Kakasom, kakasom,

udvari kakasom,

nincs kosaram, se kasom,

nem tudlak eladni a piacon,

Minek vagy akkor kakasom:

Udvari kakasom?

2. A vásárban:

Tessék, tessék jó portéka, egynek sincsen maradéka, ma még vehet, holnap mehet.

Erre, erre ifiasszony, más boltosra ne hallgasson. Ma még vehet, holnap mehet.

Perecet vegyenek, frissek, még melegek, ropogósak sósak, szépen mosolygósak.

Olcsó az alma, itt van halomba. aki veszi meg is, eszi, olcsó az alma.

Énekes játék:

Hej, a sályi piacon, piacon,

Almát árul egy asszony, egy asszony.

Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,

Hatot ad egy garason, garason.

A játék menete Az almaárus elõtt, szemben vele guggol egy gyermek, õ az alma. A többi gyerek az alma mögött áll félkörben. A gyerekek közösen eléneklik a dalt. A végén az árus rámutat az egyik félkörben álló gyerekre, aki az alma mögé lép mint vevõ.

Vevõ: – Hogy az alma?

Almaárus: – Egy garas.

Vevõ: – Ki veszi meg?

Az alma ekkor megmondja a mögötte álló vevõ nevét. Új szereplõket választunk.

Párbeszédes játék:

- Jó napot! Eladó a túrócska?
- Nem eladó, nem eladó, csak a vásárra való!
- Mégis hogy adja?
- A kassai toronyér’
Benne levő kincsekér’
Száz arany gyűrűér’,
Egy-két-három csapásér’

Mondóka:

Én se kicsi, te se nagy,
Éppen hozzám való vagy!
Túrót ettem, puliszkát,
Attól nőttem ekkorát!

Énekes játék: Túrót ettem, elejtettem

Hogy a kakas?

A játék leírása A gyerekek kört alkotnak, egy gyermek a körön kívül, a hátuk mögött körbe sétál. Õ a vevõ. Akit kiválaszt, annak megérinti a vállát. Õ kifordul hozzá, majd kezet fognak. Ekkor kezdõdik az alábbi párbeszéd:

– Hogy a kakas?

– Három garas.

– Hát a tyúk?

– Az is úgy.

– Hát a jérce?

– Szaladj érte

– Hogy a kakas?

– Három garas

. – Hát a tyúk?

– Az is úgy.

– Adja alább!

– Nem adom, inkább körülszaladom.

A „szaladj érte”, illetve a „körülszaladom” mondatok után kezdõdik a versenyfutás. Ellenkezõ irányba indulnak, és az a cél, hogy elsõnek vissza- érjenek az üres helyre. Aki lemarad, az lesz a következõ vevõ.

Itt a kalap kerek kalap. Fogd a fülét, mert elszalad.

Kicsit zsíros, kicsit csajla. de a füled eltakarja.

Asszonyok, asszonyok!
Gatyamadzag,
pendelymadzag,
vékony madzag,
vastag madzag,
keskeny madzag,
fehér madzag,
sárga madzag!
Nem dicsérem,
jól megmérem,
tessék kérem!

Itt a köcsög, mi van benne? Aranyalma, aranykörte.

Add tovább, add tovább, te meg fizesd az árát!

Mézes bábot vegyenek, tükrös szívet szépet!

Énekes játék: Hogy a csibe hogy, három forint húsz.
Három forint húsz a csibe ára.
Leteszem az asztalára.

Csere, bere fogadom, többet vissza nem adom,
Aki lovát eladja, többet vissza nem kapja.

Kis tükör, nagy tükör, fel az ár, le az ár, nálam mindenki jól jár!

Ide hozzám, asszonyok,

Hallgassák meg, mit mondok!

Van itt minden, ami kék, Babos kendõ hupikék.

Csak annak lesz, aki vesz,

Aki nem vesz, csúnya lesz.

Vásárfiát vegyenek, ne mindig csak egyenek!

Medvecukor, marcipán,
mézes málé, Marcikám! 
Ha kimondod „m” nélkül, 
elviheted emlékül.

Tessék, tessék, jó portéka,

Egynek sincsen maradéka,

Csak egy tallér csak, csak, csak,

Csak egy tallér, Csak, csak, csak!

T. Nagy Sándor: Mókavásár

Eladó, eladó
Kiáltja az eladó.
Van itt minden
Ami kell
Ez sípol, az kelepel.
Amaz pedig kalapál
Áll a vásár, áll a bál.
Cirókából, marókából
Friss szállítmány érkezett!
Egyedemből, begyedemből
Tessék, kérem, két szelet.
Megéri, nem drága
Három bukfenc az ára.

Bábszínház vagy színházi játék: Az aranyszőrű bárány

Volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, meg még eggyel több. Hol volt mit egyenek, hol nem.

Mondta nekik, menjetek szolgálatba, de egyik restebb volt a másnál. No, mégsem úgy volt egészen. A legkisebb ügyibevaló legényke volt, ő bizony – azt mondta az édesapjának – elmegy világgá s addig meg sem áll, amíg valami jó helyet nem talál.

Elment a legkisebb legényke, ment, mendegélt hegyeken, völgyeken által, s estére kelve egy faluba ért. Ott megtudta, hogy van a faluban egy erős gazdag ember, akinek annyi juha van, mint égen a csillag, s most éppen pásztort keres. Ment a nagy juhos gazdához s elémondta, hogy mi jóba járt.

– Éppen jókor jöttél, mert elcsaptam a juhászomat. Felfogadlak, s ha egy esztendeig hűségesen őrzöd a juhaimat, bizony meg nem bánod.

Megalkudtak, hogy, ha esztendő ilyen a nyájból sem hibádzik, ad egy aranyszőrű bárányt. A juhos gazda adott neki egy szépen szóló furulyát, s a legény kihajtá a nyájat a rétre. A gazdánál három nap volt egy esztendő, de még eddig nem akadt legény, aki az esztendőt kiszolgálta volna, mert éjjel-nappal talpon kellett lennie, s ha csak behunyta a szemét, annyi juh hibádzott a nyájból, hogy egy szegény embernek elég lett volna egész életére.

Ez a legény bezzeg nem aludt el. Amikor egy kicsit elálmosodott, elévette szépen szóló furulyáját, s amennyi juh, mind táncra kerekedett. Amikor letelt az esztendő, hazahajtotta a nyájat. Ott állott a gazda az udvar közepén s számolta a juhait, de csak úgy csillogott a szeme, amikor látta, hogy egy sem hibádzik a nyájból.

– Ilyen szolgám még nem volt. Neked ígértem, neked is adom az aranyszőrű bárányt.

Örült a legény, elbúcsúzott a gazdától, s ment az aranyszőrű báránnyal hazafelé. Estére egy faluba értek. Ott a legény szállást kért egy gazdaembernél. Bement a házba, de magával vitte az aranyszőrű bárányt is. De nézték-e, csudálták-e a bárányt! Különösen a házi leány csudálta, egész éjen be nem tudta hunyni a szemét, mind az aranyszőrű bárányról gondolkozott. Fölkelt s a bárányhoz orozkodott. Ahogy a kezét rátette, a bárány szőrére ragadt egyszeribe. Eközben hajnalodott, s a legény fölébredt. Látja, hogy a leány a bárány hátához van ragadva, gondolkozott, hogy már most mit csináljon. Ő bizony továbbmegy a báránnyal, s hadd jöjjön vele a leány is. Úgy is tett, s ahogy az utcára kiértek, elővette furulyáját s fújta, fújogatta. Hej, láss csudát! Táncolt a bárány, bárány hátán leány, hogy csakúgy porzott belé az utca.

Meglátja ezt egy asszony, aki éppen akkor vetett be kenyeret a sütőkemencébe, kiszalad a sütőlapáttal, üti a leányt s szidja éktelenül:

– Nesze, te világ bolondja! Nem szégyelled magad leány létedre?!

Nem sokáig verte, mert egyszerre csak a lapát a leány hátához ragadt, lapát nyeléhez az asszony, s a legény csak fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját. Táncolt nagy begyesen elöl a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a lapát, lapát nyelén az asszony.

Ahogy a templom elé érnének, jön ki a templomból a pap s utána a sok nép. Kacagtak a népek, de a pap erősen megbotránkozott, odaszalad s üti az asszonyt a pálcájával. De csak egyszer ütött rá, a pálca az asszony hátához ragadt, a pálca végéhez a pap, s az is táncolt a többi után. A vénasszonyok összeverték a tenyerüket s elkezdettek kiabálni, jajgatni: – Jaj, jaj, még elviszik az aranyszájú papunkat, ne hagyjuk!

Nosza, utána az egész falu népe, megfogják a papot, hogy visszahúzzák, de ahogy rátették a kezüket, sorba mind odaragadtak. A legény pedig fújta tovább furulyáját s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát végén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, pap után az egész falu.

Így értek egy városba. Ott a legény betért egy kocsmába. A korcsmáros elmondja, hogy a király erősen szomorú, mert van egy szépséges leánya, aki még soha nem nevetett. Kihirdette az országban, hogy annak adja a leányát, aki meg tudja nevettetni, de még eddig hiába próbálkoztak. – No – gondolá a legény –, szerencsét próbálok!

Ment a király udvarába s mondja, hogy ő megpróbálná, hátha meg tudná nevettetni a királykisasszonyt.

– Jól van, fiam, próbáld meg, de ha meg nem nevetteted, karóba húzatom a fejedet.

Azzal a legény lement az udvarra, a király pedig kiállott a lányával a tornácra s úgy várták, mit tud a szegény legény.

Hiszen mindjárt megmutatta, hogy mit tud! Csak elévevé szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát nyelén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, a pap után az egész falu. Kacagott a király, de hát még a lánya, a könnye is kicsordult! Most még a király kezdett könyörögni, hogy ne táncoljanak már többet, mert ő is meghal, a lánya is meghal a sok kacagásba. A legény eltette a furulyáját s vége volt a táncnak.

– Hallod-e, te juhászlegény – mondá a király –, a leányomat megnevettetted, hát neked adom s vele fele királyságomat.

A papot ott tartották, az mindjárt össze is adta a fiatalokat. Ott maradt a falu is az udvarban, s úr lett még a cigányból is. A juhászlegényből lett király egyszeribe hatlovas hintókat küldött az apjáért s testvéreiért. Ezekből is mind nagy urak lettek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

3. Vásár befejezése

Szervusz, kedves barátom, gyere vélem táncba!
– Nem mehetek barátom, mert a lovam sánta.
– Gyógyuljon meg paripád, de most gyalog jöjj el!
//: Száz tündér kisleány várja: táncra kérd fel! ://

Nagy vásár volt tücsökfalván
Ott aludtam éjjel szalmán.
Reggel a vásárba mentem
Három kismalacot vettem
Addig számolgattam őket,
Míg a háromból öt lett.
Hét malaccal hazamentem.
Mind a tízet felnevelem.


 

Cinege mesék. Ez történt a 3. héten

Cinege mesék hétről, hétre

2017. Szeptember 3. hete: Jeljátékok

A hét jelei: macska úr, esőfelhő, cseresznye

 

A heti "kedvenc": Nyíri Attila: Cseresznye

Fehér ruhát öltöttem,

senkinek sem kellettem.

Majd a zöldbe öltöztem,

de azzal sem tetszettem.

Piros ruhát felvettem,

azon nyomban elkeltem.

Hétfőn cseresznyéket nyomdáztunk dugóval, mejd azokat "párosítottuk":

Ezalatt megsült a cseresznyés pite is, melyet pillanatok alatt befaltunk:

A keddi nap "macska úré, amikor a tornateremi futó és fogó játékok után elkészültek a fejdíszek és az egész szoba macskákkal telt meg. Mindenhonnan nyávogó, civakodó, összebújó, mosakodó fehér, fekete, cirmos cicák bújtak elő:

A macskáink kedvenc játéka a tejföl nyalogatás volt, mely amellet, hogy nevetős tevékenységnek bizonyult erősítette a nyelvizmokat is.

Amikor már minden cica, mindenhonnan lenyalta a tejfölt kezdődhetett a mérges cica - dorombolós cica játék, melyben négykézláb állva kellet, hol domborítani, hol homorítani a hátat.

És mesét is hallgattunk: A macska és az egér barátsága (részlet)

Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek.

- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!

A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska:

- Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít.

Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez:

- Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak.

- Csak menj isten nevében - felelte az egér -, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból!

Persze egy árva szó sem volt igaz az egészből; a macskának nem volt se nénjeasszonya, se keresztapának nem hívták meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a bödönhöz, nyalni kezdte a zsírt, mind lenyalta a fölét. Mikor jóllakott, sétált egyet a háztetőkön, nézelődött, szemlélődött, aztán leheveredett, elnyúlt a napon, s nyalta elégedetten a bajuszát, valahányszor eszébe jutott a zsírosbödön. Nem is ment haza előbb, csak estefelé.

- No, megjöttél? - fogadta az egér. - Biztosan jól mulattál.

- Megjárja - felelte a macska.

- Hát a kicsinek mi lett a neve? - tudakolta tovább az egér.

- Lefölét - vetette oda kurtán a macska...

Szerdán, mintha az "égiek" is velünk lennének, kint esett és mi felhők sokaságát készítettünk.

1. Vattakorongból, ételfesték csöppentéssel

2. Borotvahabbal:

4. Poharakkal, borotvahabbal és ételfestékkel "kísérleteztünk":

és ha már poharak: A nagyobbakkal is játszottunk "poharast" 3 nehézségi "fokozattal", melyhez nem kell más, mint 5-6 darab pohár két színben:

1. feladat. az azonos színű poharak  a játéktér jobb és bal oldalán. Két kézzel egyszerre kell egymásba szedni a poharakat.

2. feladat: a poharak maradnak két oldalt, de a jobb kézben lévő pohárral a bal oldaliakat kell felszedni és fordítva úgy, hogy a két kéz egyszerre mozog

3. feladat: A poharak összekeverve. Az egyik kézben az egyik színű. a másikban a másik és úgy kell felszedni a poharakat, hogy a színek felváltva legyenek.

"Esőcseppekből számlépcsőt" építettünk:

És még nincs vége, mert délután jógáztunk az Ilcsivel.

A csütörtöki napot egy dzsúdó bemutatóval kezdtük a tornateremben, ahol Zéti mutatta be a tudományát és egy színházi előadással folytattuk, melynek "rendezője" Krisz volt. Kiválogatta a szereplőket, kiválogatta a kellékeket, kitalálta a mesét és instruálta az egész előadást.  A történet az erdővándorokról szólt, akik összetalálkoznak a boszorkánnyal, aki mindenféle varázslattal kövé akarja változtatni őket, de aztán legyőzik őt és így tovább vándorolhatnak az erdő mélyébe. (Mivel a boszorkány gonosz szerepére nem vállalkozott senki én is aktív szereplőjévé váltam a mesének. Hihetetlenül jó kis kaland volt.)

A rögtönzött színház után ládákból, párban készültek a "környezetkímélő járgányok" Dobozkartonra rá kellet kötni a ládákat, tetszés szerint díszíteni és már kész is:

Nem is közlekedtünk mással sem a csportszobában

Sem a tornateremben:

Sem az udvaron:

Pénteki napra 8Autóentes Világnap) "úthálózattá" változott a csoportszoba:

Ismét párokban kellet gondolkodni

A feladathoz kapcsolódó kérdések:

  • Hányan vagytok a családban?
  • Ha mindenki kerékpárra pattan, akkor hány kerékpárra van szükségetek?
  • Ha a gombok a kerékpár kerekei, akkor hány gombot kell felragasztani ahhoz, hogy mindenkinek legyen kerékpárja?

Adél és a megoldás: "Ha öten vagyunk, akkor az öt ujjam a családom. Az öt bicikli. Ha egy biciklinek 2 kereke van, akkor, ha a két kezemet egymás mögé teszem meg tudom számolni, hogy hány kerék kell. 2, 4, 6..."

Kerékpár készült gombokból és drótból is:

Kép forrása: hative.com

Aztán kerékpárra pattantunk:

Utána kerékpárokat rajzoltunk, hogy hol? Természetesen az úttesten:

És, ha azt hiszitek, hogy ezzel vége, akkor:

Polcra kerültek a Mihály napi vásárra készült lándzsásútifű és kakukkfű szirupok:

Elkészültek a "lyukas almák" a célba dobó játékhoz:

Betont is kevertünk, melyből madáritató készül:

Befejezésül egy kép, mely első ránézésre csupán annyi, hogy 5 lány ül a lengő híd tetején:

Valóban így kezdődött, de aztán mivel folytatódott? Felhangzott az ének "bújj, bújj zöld ág" és Emese leugrott a sorból. A lábak alatt próbált átmenni a hídon, amikor az "leszakadt" és a lábak a fökdre értek. Emese a két oldalán álló lányból kiválasztotta a következőt, aki bújik és vagy 20 percen keresztül (így, saját szabályaik alapján) játszották ezt a játékot. Sőt! egy idő után aztán variálni kezdték: nagyon lassan, lassan, gyorsan, nagyon gyorsan énekelték a dalt és a macskának követnie kellet a mozdulatai ritmusával a dalét. Még nehezítésként a vége felé egyenletes tapssal, majd ritmus tapssal is követték a dalt. Csoda jó érzés volt látni, ahogy a szabályokat meg sem beszélve egymásra hangolódtak és, ahogy élvezték azt a tevékenységet, melyet maguknak alakítottak, formáltak.

Jövő heti előzetes:

- Folytatódnak a Jel játékok és mivel 8 fiókánk van az idén és 6 jellel már játszottunk, maradt 2: fenyő és katica

- Készülődünk a pénteki Mihály napi vásárra

Szép hetet Mindenkinek!

Mihály napi ötletelő 1, - Állatok behajtása

Kép forrása:FamilyFun

ELEK ISTVÁN: Háziállatok (részlet)

Röf-röf - ez a disznó hangja.
Állatok közt nagy a rangja.
Gömbölyűre hízva már,
Valóságos éléstár.

Be-e - béget a kis bari,
Messziről is meghallani.
Milyen szelíd, milyen édes!
Miért béget? Talán éhes.

Mu-ú - bőgi a tehén,
S panaszosan néz szegény.
Tőgye nehéz, tej van benne,
Ha megfejnék, de jó lenne.

Terepasztal készítése

Kép forrása:digibordonderbouw.nl

Kép forrása: facebook.com

Kép forrása: frugalfun4boys.com

Kép forrása: Kép forrása: borsoo.blogspot.com

A tök és a csikó (nógrád környéki népmese)

Mátyás király egyik faluban, ahol meghált, korán reggel, ahogy felkel, megy az utcán végig, és arra lesz figyelmes, hogy egy ember nagyon vígan fütyül. Odaköszön neki:
– Jó reggelt adjon isten, barátom! Magának valami nagyon jól mehet a sora, hogy ilyen korán reggel jólesik a fütyülés.
– Hát hogy a sorom jól menne, azzal nem dicsekedhetem.
– Hát akkor mire van a jókedve?
– Hát arra, hogy most fütyülök egyet, az lesz a früstök. Délben fütyülök egy másikat, az lesz az ebéd, este fütyülök egy harmadikat, az lesz a vacsora.
– Hát enni mikor eszik? – kérdi Mátyás király.
– Hát majd ha lesz – azt mondja. Kérdezi Mátyás király:
– Mondja, mit szokott ebben a kertben termelni?
– Hát krumplit, kukoricát, tököt, zöldségeket.
– Ide figyeljen, barátom! Mátyás király nagyon szereti a tököt. Őszkor a legszebb tököt, ami a kertjében terem, vigye el neki a budai várba.
Hát az ember egész nyáron ápolgatja a tököt. Ősz felére az egyik tök egész hatalmasan megnő. Akkor leveszi, és elindul vele Budára, Mátyás királyhoz. Persze mikor a vár kapujába ér, az őrség megkérdezte, hogy mit akar.
Azt mondja a szegény ember:
– Ezt a tököt hoztam Mátyás királynak.
Az őrök nagyot kacagtak, s el akarták kergetni, de Mátyás király valahogy észrevette, és megparancsolta, hogy engedjék be.
Mikor beér, Mátyás király jól megtraktáltatja, ad neki ezer forintot a tökért, meg még külön útra való zsebpénzt is kapott, hogy az ezer forintot hiány nélkül hazavigye.
Mátyás király a tököt a fogadóteremben helyeztette el.
Mikor megy a szegény ember hazafele, útközben egy kis szíverősítőt is bebegyelt az útszéli kocsmákban. Ahogy beér a faluba, előveszi az ezer forintot, és lobogtatja, hogy mit kapott ő Mátyás királytól a tökért.
A szegény ember szomszédjában egy zsíros nyakú paraszt lakott. Amikor meglátja az ezer forintot, amit a szomszédja a tökért kapott, majdnem megütötte a guta.
De akkor a zsíros nyakú paraszt gondol egyet. Neki van egy hároméves, gyönyörű szép csikója. Olyan, hogy igazán ritkítja párját. Mennyit fog ő ezért kapni Mátyás királytól, ha egy tökért ezer forintot adott!
Egyik reggel fogja a csikót, és elvezeti Budára Mátyás királyhoz.
Mikor a kapuba ér, kérdezik, mit akar.
– Mátyás király őfelségének hoztam ezt a csikót. Mátyás királynak jelentést tesznek róla.
Akkor Mátyás király intézkedik, hogy eresszék ki a csikót a ménesbe, az embert pedig vezessék elébe.
Mátyás megkérdezte a parasztot, hogy hova való.
Amikor a paraszt megmondja, hogy honnan való, Mátyás király mindjárt rájött, hogy a tökös embernek a szomszédja. Azt már ottjártában megállapította, hogy nagyon gazdag paraszt. Intézkedik, hogy jó ebédet adjanak neki. Mikor az ebédnek vége volt, így szól Mátyás király:
– Ide figyeljen, barátom! Látja ott a sarokban azt a tököt?
– Látom, felséges királyom.
– Hát az egy ezerforintos tök. Fogja, ezt adom én viszontajándékba a csikóért.
Felveszi a paraszt a tököt, de alighogy a kapun kijött vele, földhöz puhintotta, és nagy zsörtölődéssel, káromkodással hazaballagott. Amikor hazaért, az első útja a szegény emberhez vezetett nagy adta-teremtettével.
– Az ördögök szánkáztassák meg magát a neve napján a tökével együtt! Azt kaptam a csikóért!
Mikor a faluban az esetnek híre futott, volt, aki a zsíros nyakú parasztot talán sajnálta, de a község nagy része ugyancsak örült rajta, hogy így kibánt vele Mátyás király.

Nagy Bandó András: Pej paripám

Járatom délben a

lépeget vélem a

itt kocog énvelem pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végén a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Baktat az úton a

lépdel a téren a

járogat vélem a pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végen a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Vágtat a réten a

vágtat a völgyben a

vágtat a hegynek a pej paripám. Hej, paripám!

Fölrepül vélem a

ott röpül vélem a

szárnyal az égben a pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végen a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Kép forrása: ARIADNA RUIZ PASCUAL

Kép forrása: Terapeuta da Fala Patrícia Teixeira

Birka

Kép forrása: Found on kamloopsmtpaulgirlguides.com

Az aranyszőrű bárány

Volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Hol volt, mit egyenek, hol nem, s a szegény embert vetette fel a bú s a gond, hogy mit tudjon csinálni ezzel a sok gyerekkel. Eleget mondta nekik, menjetek szolgálatba, de egyik restebb volt a másnál, mind az apjára tátotta a száját. No, mégsem úgy volt egészen. A legkisebb ügyibevaló legényke volt, nem nézhette, hogy a testvérei egész nap ácsorognak, ő bizony - azt mondta az édesapjának - elmegy világgá s addig meg sem áll, amíg valami jó helyet nem talál. A szegény ember bezzeg nem bánta, hadd menjen: eggyel kevesebb kenyérpusztító lesz a háznál.

Elment a legkisebb legényke, ment, mendegélt hegyeken, völgyeken által, s estére kelve egy faluba ért. Ott megtudta, hogy van a faluban egy erős gazdag ember, akinek annyi juha van, mint égen a csillag, s most éppen pásztort keres a nyáj mellé. Ment egyenesen a nagy juhos gazdához s elémondta, hogy mi jóba járt.- Éppen jókor jöttél, - mondá a gazda, - mert elcsaptam a juhászomat. Hát, hallod-e, én felfogadlak, s ha egy esztendeig hűségesen őrzöd a juhaimat, bizony meg nem bánod.

Megalkudtak, hogy, ha esztendő ilyen a nyájból sem hibádzik, ad egy aranyszőrű bárányt: abból megélhet úrimód, míg a világ s még két nap.- Itt a kezem, nem disznóláb! - mondá a legény s kezet csaptak magyarosan.A juhos gazda adott neki egy szépen szóló furulyát, jól feltarisznyáltatta s a legény kihajtá a nyájat a rétre.

Közmént legyen mondva, a juhos gazdánál három nap volt egy esztendő, de még eddig nem akadt legény, aki az esztendőt kiszolgálta volna, mert éjjel-nappal talpon kellett lennie, s ha csak behunyta a szemét, annyi juh hibádzott a nyájból, hogy egy szegény embernek elég lett volna egész életére.

 

 

No, ez a legényke bezzeg nem aludt el. Amikor egy kicsit elálmosodott, elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta s hát, Uram, teremtőm, amennyi juh, mind táncra kerekedett. Az aranyszőrű bárány el nem maradt tőle, ez mindig előtte táncolt, de olyan szépen, olyan módosan, hogy csupa csuda.

Amikor letelt az esztendő, szépen hazahajtotta a nyájat, a kapu előtt elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta, s a juhok táncolva mentek bé az udvarba.

Ott állott a gazda az udvar közepén s számolta a juhait, de csak úgy csillogott a szeme, amikor látta, hogy egy sem hibádzik a nyájból.- No, te legény, - mondá, - megöregedtem, kenyeremnek javát megettem, de még ilyen szolgám nem volt. Neked ígértem, neked is adom az aranyszőrű bárányt, legyen rajta szerencséd.

Hej, örült a legény, örömében nem találta helyét. Elbúcsúzott a gazdától illendőképpen s ment az aranyszőrű báránnyal hazafelé. Mentek, mendegéltek, szépen lassan eregéltek s estére egy faluba értek. Ott a legény szállást kért egy jó gazdaembernél, aki azt mondta: Istené a szállás, kerüljön beljebb öcsém uram.

Bement a házba, de magával vitte az aranyszőrű bárányt is. De nézték-e, csudálták-e a bárányt! Különösen a házi leány nézte, csudálta sokáig, egész éjen be nem tudta hunyni a szemét, mind az aranyszőrű bárányról gondolkozott. Addig s addig gondolkozott, hogy fölkelt az ágyból s szépen a bárányhoz orozkodott. Gondolta, hogy amíg a legény alszik, kiviszi a bárányt, s valahol eldugja.

No, hiszen ezt jól elgondolá, mert ahogy a kezét rátette, a bárány szőrére ragadt egyszeribe. Oda bizony mind a két keze. Eközben hajnalodott, s a legény fölébredt. Látja, hogy a leány a bárány hátához van ragadva, gondolkozott, hogy már most mit csináljon. Ő bizony tovább megy a báránnyal, s hadd jöjjön vele a leány is.Hát úgy is tett, s ahogy az utcára kiértek, elővette szépen szóló furulyáját s fújta, fújogatta. Hej, láss csudát! Táncolt a bárány, bárány hátán leány, hogy csakúgy porzott belé az utca.

 

Meglátja ezt egy asszony, aki éppen akkor vetett be kenyeret a sütőkemencébe, kiszalad a sütőlapáttal, üti a leányt s szidja éktelenül:Nesze, nesze, te világ bolondja! Nem szégyelled magad leány létedre?! Nesze, nesze!Hiszen nem sokáig szidta, verte, mert egyszerre csak a lapát a leány házához ragadt, lapát nyeléhez az asszony s a legény csak fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját.

Táncolt nagy begyesen elől a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a lapát, lapát nyelén az asszony, úgy mentek végig az utcán.

Ahogy a templom elé érnének, éppen jön ki a templomból a pap s utána a sok nép. Kacagtak a népek, de a pap erősen megbotránkozott, hogy az ünnepnapot így meggyalázzák, odaszalad s üti az asszonyt a pálcájával. De csak egyszer ütött rá, a pálca az asszony hátához ragadt, a pálca végéhez a pap s az is táncolt a többi után.

A vénasszonyok összeverték a tenyerüket s elkezdettek kiabálni, jajgatni: - Jaj, jaj, még elviszik az aranyszájú papunkat, ne hagyjuk emberek, asszonyok!

Nosza, utána az egész falu népe, megfogják a papot, hogy visszahúzzák, de ahogy rátették a kezüket, sorba mind odaragadtak. A legény pedig fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát végén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, pap után az egész falu.

Így értek egy városba. Ez éppen a király városa volt. Ott a legény betért egy kocsmába, tarisznyába tette a furulyáját, hadd pihenjen egy kicsit a bárány, báránnyal az egész falu.Kérdi a korcsmárost: miféle város légyen ez. Mondja a korcsmáros: ez a király városa. Szóból szó kerekedik s a korcsmáros elmondja, hogy a király erősen szomorú, mert van egy szépséges leánya, aki még soha nem nevetett. Kihirdette az országban, hogy annak adja a leányát, aki meg tudja nevettetni, de még eddig hiába próbálkoztak, a királykisasszony olyan szomorú, mint a háromnapos esős idő. - No, - gondolá a legény, - szerencsét próbálok, hátha én meg tudom nevettetni.

Ment a király udvarába, mellette a bárány, bárány után az egész falu, de az utcán nem táncoltatta őket. Béjelenti magát a királynál s elémondja, hogy ő megpróbálná, hátha meg tudná nevettetni a királykisasszonyt.- Jól van, fiam, - mondá a király, - próbáld meg, de ha meg nem nevetteted, karóba húzatom a fejedet.- Egy életem, egy halálom, akárhogy lesz, megpróbálom - mondá a legény -, csak a királykisasszony álljon ki a tornácba.Azzal lement az udvarra, a király pedig kiállott a lányával a tornácra s úgy várták, hadd lám, mit tud a szegény legény.

Hiszen mindjárt megmutatta, hogy mit tud. Csak elévevé szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta s - uccu neki bolond eszed, ami volt is, mind elveszett! - táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát nyelén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, a pap után az egész falu.

- No, ilyen táncot még nem látott a világ, kacagott a király, de hát még a lánya, a könnye is kicsordult, s csengett a palota a kacagástól. A bárány erre még nagyobbakat ugrott s egyszerre csak levált a hátáról a leány, leány hátáról a lapát, lapát nyeléről a sütőasszony, asszony hátáról a pálca, pálcáról a pap, papról az egész falu s úgy táncoltak egyesbe.

Most még a király kezdett könyörögni, hogy ne táncoljanak már többet, mert ő is meghal, a lánya is meghal a sok kacagásba. No, ha úgy, hát a legény eltette a furulyáját s egyszeribe vége volt a táncnak.- Hallod-e, te juhászlegény, - mondá a király - a leányomat megnevettetted, hát neked is adom s vele fele királyságomat.

A papot ott tartották, az mindjárt össze is adta a fiatalokat. Ott maradt a falu is az udvarban, s úr lett még a cigányból is.

A juhászlegényből lett király egyszeribe hatlovas hintókat küldött az apjáért s testvéreiért. Ezekből is mind nagy urak lettek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Kép forrása: sweetgrace.typepad.com

Kép forrása: Jellybean Park

Kép forrása: La Scuola Cre-Attiva

Kép forrása: Terapeuta da Fala Patrícia Teixeira

Malac

 

Kép forrása: peuterklasjedepuzzel.skynetblogs.be

A ZÖLD DISZNÓ (Magyar népmese)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy király. Volt egy fia, de az nagyon gonosz volt, mert mindent megtehetett, ami csak eszébe jutott.
Örökké a sötét erdőt járta, öldöste a madarakat, vadakat, egyszer még egy rőzseszedő anyókára is rákiáltott, hogy az majd szörnyethalt:
- Kitakarodj ám az erdőmből azonnal! Kutyákkal itatom fel a véred, ha azonnal ki nem takarodsz innen!
Az meg rimánkodással akarta megbékíteni:
- Jó királyfi, hét napja nem fűtöttem, meghalok a hidegtől! Ezt a rőzsét úgysem használod semmire.
Hát még rá is vert érte.
- Na, királyfi, verjen meg az isten! Zöld disznó képében túrjad az erdődet, míg egy királykisasszony meg nem csókol!
És halljatok csodát: megrázkódik a királyfi, s ahogy van, fertelmes zöld disznóvá változik, a palota hatalmas disznóóllá, a sok aranyos minden szalmává!
A szomszéd királynak pedig volt egy igen szép lánya, akit az apja mindenkinél jobban szeretett. Ő is egyetlen gyerek volt, mint a gonosz királyfi, mégis csupa jóság. Pedig semmi kérését senki soha meg nem tagadta néki sem.
Egyszer is azt kérte az apjától, hadd kocsikázhasson a sötét erdőben, s még erre is rálett a király. Intett a kocsisának:
- Jóska! Fogd be a négy szürkét!
Benn az erdőben aztán nagyot zökkent a hintó. Üti-veri Jóska a négy lovat, de a hintót mozdítani sem tudják. Leszállni sem lehet, a hintó ajtajáig feljött a sár, egy pocsolyában akadtak el. Ülni kell, várni, míg a sár felszárad.
Egyszer csak valami nagy zörgést hall a király, s ahogy kinéz a hintó ablakán, kapja máris a puskáját. A többi, az inas, a kocsis is csak jelre vár.
De a királykisasszony is észreveszi ám a zöld disznót, rimánkodni kezd:
- Édesapám! Ne lőjék meg! Hátha tud segíteni rajtunk!
A disznó nem is látja a puskákat, egyenest a hintónak tart, jó messziről rákezdi:
- Röf röf, kedves király uram! Kihúzom én a hintót, ha a lányod feleségül adod hozzám!
A király majd szörnyethalt.
- Néked adjam?! Inkább itt veszek hintóstul, lovastul!
Aztán, bölcsebben, alkudozni kezdett:
- Húzz ki a fele királyságomért!
Csakhogy a zöld disznó nem alkudott.
- Jól van - mondta ki végül a király -, nem maradhatunk itt a pocsolyában.
A zöld disznó meg kitolta a hintót a jó útra, a szürkék elvágtattak.
Nevettek is nagyokat a hintóban:
- Ez sem ér utol bennünket!
De rosszul gondolták, mert a disznó bement az ólba, előhúzta a talicskát, és indult nagy nyikorogva:
- Nyif, nyaf, nyuf, feleségért megyünk!
És így addig ment, mendegélt, míg a kastély kapujához nem ért. A kocsis jól bezárta a kaput, de a zöld disznó kopogtatni kezdett.
- Király uram, nyittasd ki a kaput, hadd vigyem el a feleségemet!
- Lányom, menned kell - mondta a király -, a király szava szent, s én balgán neki ígértelek. De sose félj, megszabadítalak tőle!
A zöld disznó a talicskába ültette a királykisasszonyt, indult is az erdőn át vele.
- Nyif, nyaf, nyuf, feleséget viszek.
Megálltak az ólnál a talicskával.
- Röf röf röf, kedves feleségem, szállj ki a hintóból, itthon vagyunk a palotában!
Bementek, és leültek a szalmára.
- Röf röf röf, kedves feleségem, vess ágyat nekünk!
A királykisasszony sírt-rítt, de a zöld disznó egyre hajtogatta:
- Röf röf röf, vess ágyat, kedves feleségem!
Nem bírta már hallgatni, felugrott, összerendezte a szalmát, a zöld disznó lefeküdt, ő meg betakarta a csipkekendőjével. Gondolta, ha elalszik, elszökik mellőle. De az egyre mondta még a magáét:
- Röf röf röf, csókolj meg, kedves feleségem!
Addig-addig, hogy odahajolt hozzá, képen csókolta, de az iszonyattól el is ájult szegény.
Arra ébredt, hogy csupa ragyogás minden körülötte, aranyos ágyban fekszik, és mellette szépséges királyfi mosolyog.
- Ugye, azt hitted, hogy a disznóólban, a zöld disznó mellett fekszel?
Elmesélte, hogyan lett zöld disznóvá, hogyan fogadta meg, hogy gonoszságot nem művel soha többé. Csengetett, hogy fogják be a hintóba a négy fehér lovat, viszi apjaurához a királykisasszonyt, ne gyászolják tovább. Úgy vágtattak, hogy a patkó alatt szikrázott a föld!
- Nem fogadnak vendéget, gyászol az egész ország - szólott ki Jóska, a kocsis.
De a királykisasszony bekiáltott:
- Nézz csak ki, Jóska, nem én vagyok-e, akit gyászoltok? Vezess az apámhoz!
Lett nagy öröm! Jaj, pedig a király nagyon rossz bőrben volt, szegény! De hogy meglátta az ő kedves lányát, azt se tudta, mit tegyen örömében.
- Hát a zöld disznó hova lett?
- Ott kinn áll, azt várja, hogy behívjad.
- Várhatja!
- Csakhogy nem disznó már, hanem királyfi. Hívass papot, hogy adjon össze minket!
Örült a király, de a két ország is, hogy szerencsésen fordultak a dolgok. Három napig evett-ivott mindenki. Jóska kocsis úgy jóllakott a lagzin articsókával, azóta se tud ételre rágondolni. Eddig volt, fuss el véle!

Kép forrása: etsy.com

Van nekem egy kis malacom,
Debreceni fajta,
éppen olyan tarkabarka,
mint az édesanyja.
Mondja, mondja: röf, röf, röf,
Futok hozzád töf, töf, töf.

Kép forrása: Found on a397.idata.over-blog.com

Kép forrása: Found on parents.co

Kép forrása: Terapeuta da Fala Patrícia Teixeira

Tehén

Kép forrása: Collections Etc.

Bátori Irén: A kíváncsi tehénke


A kert hátsó végében, füves, virágos réten legelt a tehénke. Néha fecske cikázott fölötte, néha rigó fütyült a kerti fán. Békesség, nyugalom volt körülötte. Még a macska is szundikált a padlásfeljárónál, még a kutya is oldalára dűlve süttette magát a jó meleg napon.
Egyszer csak füstszag csapta meg a tehénke orrát. Körülnézett, aztán elindult a füst irányába. Meg is érkezett a konyha küszöbe elé. Ilyenkor szokta főzni az ebédet a gazdaasszony. 
Mi lenne, ha bemenne a konyhába s megnézné, mi van odabent? – gondolta a tehénke. – Vajon miből főzi az ebédet a gazdaasszony? Szénából, szalmából, fűből vagy korpából? – Még álldogált egy kicsit, aztán belépett a nyitott konyhaajtón. 
Az ajtó mellett egy láda állt. A ládán meg szakajtó, tele liszttel. Odább jókora szita, a szitában két tojás, belőlük gyúr majd tésztát a gazdaasszony ebédre. 
A tehénke nézte, nézte a szép fehér lisztet. Még sose látott ilyet. 
„Ezt megkóstolom” – gondolta s azon nyomban hozzálátott. 
De még meg sem ízlelhette igazában, máris tele lett liszttel orra, szeme, nem győzött prüszkölni tőle. Prüszkölt, prüszkölt, a szakajtó lisztet majd mind széjjel fújta. Még a füle is lisztes lett. Olyan volt, mintha bemeszelték volna. 
- Talán az oldalát kell megenni – gondolta – nem a tetejét. 
Azzal a szakajtó oldalába akart harapni. De alig ért hozzá, a szakajtó felborult és legurult a ládáról. Ami liszt még benne volt, az is mind szétszóródott a konyhakövön. 
- Talán emez jobb lesz – találgatta a tehénke s nagy fejét beledugta a szitába. 
Hát! Reccs! Odalett nyomban a két tojás, az összetört tojáshéj meg jól megbökdöste a kíváncsiskodó orrát. 
- Huh! Miféle karmos étel! – ijedezett a tehénke, s odább ugrott. No hiszen! A láda mellett a vizes padka állt, két teli kanna vízzel. Annak se kellett egyéb, mint egy tehénrúgás. Úgy felborult, mint annak a rendje. A két kanna nagy csörömpöléssel a földre esett. A víz meg csak folyt, folyt, folyt … A tehénke nyaldosni kezdte a földről a vizet. 
- Ez legalább jó hűs – gondolta – se nem porzik, se nem karmol … 
De ekkor már a nagy csörömpölésre kiszaladt a szobából a gazdaasszony: 
- Jaj, jaj, mit csinálsz, te cudar? Oda a lisztem! Vége a tojásnak! Úszik a konyhám! – Azzal fogta a seprűt és csihipuhi, jól megtapogatta vele a tehénke lábát, oldalát. 
Szerencse, hogy a seprű cirokból volt, mert ha vesszőből lett volna, a tehénke még ma is sántikálna. S még a kakas is azt kukorékolná, de még a liba is azt gágogná: „Ni, ott megy a kíváncsi tehén, akinek nem volt elég a legelő!” 
De így is megemlegette ezt a napot. Mert ettől kezdve nem járt a kertben szabadon. Kipányvázták a kert végébe, s amilyen hosszú volt a pányva, csak addig tartott a kíváncsi tehénke világa.

Kép forrása: nagykovácsi Diófa csoport

Fejőnóta

Édes tehénkém, adj finom tejet,
Cifra kabátkát csinálok neked.
Róka a gallérja, ezüst lesz a csatja,
Csak a tejecskét, hamar, hamar adjad!
/angol népköltés/

Kép forrása: Cantinho Pedagógico da Sil

Kép forrása: Terapeuta da Fala Patrícia Teixeira

Kép forrása: Katoo Mingneau

Kép Forrása: Jessica

Kép forrása: teacherspayteachers.com

Kép forrása: Found on lacasainfantil.com

Kép forrása: Found on teacherspayteachers.com

 

Cinege mesék: Ez történt a 2. héten

Cinege mesék hétről, hétre

2017. Szeptember 2. hete: Jeljátékok

A hét jelei: hal, alma, körte

A hal napja:

Sólyom nagy örömére folytatódott a horgászos játék:

Készítettünk gyurma halakat kagylótészta díszítéssel:

Játszottunk ”irány” kirakót, melynek szabálya az volt, hogy a halakat a nyíl által mutatott irányba kell úgy egyenes sorba rakni, hogy az asztal széléig érjen a sor és mivel rá kellet jönnünk, hogy ez bizony túl egyszerűen megoldható feladat. Az újabb verzióban már a kis „kuckókba” (négyzetekbe) már nem csak az irányokra kellett figyelni, hanem arra is, hogy mindegyik kuckóba annyi hal ússzon megfelelő irányba, ahány piros körlap van fölé rakva.

És persze játszottunk a tornateremben, ahová felkötöttünk vagy 20 karikát és szétszórtuk az óvoda létező összes óriás és kicsiny labdáját.

Így kezdődött:

Ilyen lett a látvány, amikor már mindenki ott volt.

A körben jókat nevettünk, amikor valaki „hal nyelven”, csak tátogva elmondta, elénekelte a kedvenc versét vagy énekét és nekünk az artikulációról ki kellett találni, hogy vajon melyik is az.

Az alma és körte napok

Új mértékegységet vezettünk be a csoportba és ez az alma: vajon kihez, hány almát kell kiraknunk? Az eredményeket gondosan feljegyeztük a csoportajtóra:

Festettünk hatalmas piros almákat dobozkartonra, melyeknek a közepe lyukas és célba dobó játék lesz belőle a Mihály napi vásáron.

Nyomdáztunk almával, körtével és az ujjunk begyével, de hogy a nagyobbaknak is legyen egy kis nehézsége ritmikus sormintákat kellett kialakítaniuk a csomagoló papírra, mellyel majd a Mihály napi polcaink szélét díszíthetjük.

Egy praktikus ötlet: ha a fél almába vagy körtébe egy villát beleszúrunk a kicsik is könnyedén tudnak nyomdázni.

A Liziéktől kapott maradék lécekre festettünk egy hatalmas alma és körtefát, melyből kirakó játék lett, mely csak az első pillanatban tűnik egyszerűnek, mert ha a kettőt összekeverjük vagy egy-egy lécet fejtetőre állítjuk, akkor azért lehet rajta törni a fejet:

Térbeli alkotások is születtek almakockákból és hurkapálcából.

Mi történt még?

v  Öröm zenéltünk Ivánnal és kipróbáltuk, hogy hogyan válhat hangszerré a testünk

v  Összeszedtük az összes lepotyogott diót az utcánkban található diófa alól

v  Citromfű, menta szörpöt főztünk.

v  Kakukkfű és lándzsásútifű szirupot készítettünk

v  Ismét kerékpárra, futóbiciklire pattantunk

A nagyok is és a fiókák is:

v  Elkészült Páki a manók által őrzött kincses ládikája a vázában elhervadt napraforgóból, hurkapálcából, maradék fonalakból, fenyőtobozból és a lehullott szirmokból:

És ami a héten „kifogott” rajtunk: Add tovább az almát!

A kör különböző pontjain ülő 3 gyereknél van egy-egy alma. Egyszerre indítják, egy előre megbeszélt irányba az almákat mondókára. Nálunk ez a mondóka az ’Alma, alma, piros alma” volt. Akinél az alma van az utolsó szónál, az megy a gyümölcsös tálhoz és onnan figyelheti tovább a játékot. A játéknak van még két fontos szabálya:

v  Az almákat kézből kézbe kell adni

v  Az almát, amikor felénk nyújtják, át kell venni

Próbáljátok ki, ha kedvet kaptatok hozzá, mert bizony nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek az első pillanatban látszik.

Jövő heti „előzetes”:

v  Tovább játszunk a jelekkel (macska úr, esőfelhő, cseresznye)

v  Almaszedés Krisztánál

v  Mesejóga Ilcsivel

v  Kerékpározás

v  Autómentes Világnap

v  Készülődés a Mihály napi vásárra

Ötletelő - szeptember 2. hete: Balesetmegelőzés, tűzvédelem és egy társasjáték

Így játszottunk mi: Biztonságban a világban!

Mi is egyike voltunk az ország 1 600 óvodájának, akik tavaly ósszel bekapcsolódtak a "Gondolkodj Egészségesen program által meghírdetett közös játékba. Nálunk így zajlott:

1. A ráhangolódás: Összegyűjtöttük a gyerekek gondolatait arról, hogy mi jut eszükbe arról a szóról, hogy biztonság és, hogy hol érzik magukat biztonságban, majd "boldogság" képeket rajzoltunk

Egy gyerek sincs veszélyben, mert vigyáznak rá a szülei. A koldusok ellenben veszélyben vannak, mert nincs házuk.
(Kristóf)
A pici babák biztonságban vannak, mert az anyukájuk hasában vannak és víz veszi körbe őket.
(Marci)
Nekem elég csak Anya illatát éreznem és biztonságban vagyok.
(Barnus)
Ha éjjel Anya és Apa között alszom, akkor biztonságban vagyok.
(Emese)
Ha veszélyben vagyok, csak Anyához kell futnom és megvéd mindentől.
(Adél)
Anya és Apa közelében biztonságban vagyok.
(Dia)
Ha arra nézünk, amerre megyünk, akkor az biztonságosabb, mintha nézelődünk.
(Mira)
Ha biciklizünk és sisakot, mellényt veszünk, akkor, ha elesnénk, nagyobb biztonságban vagyunk, mintha ezek nincsenek rajtunk.
(Gergő)
Az autóban, ha bekötjük magunkat, akkor biztonságban vagyunk.
(Doró)

2. A társasjáték  készítése:

A bábuk:

Az alaplap:

A játék "kellékei": bábuk, alaplap, feladatkártyák

A játék menete: A játékot egyszerre 6 gyerek játszhatta, akik kiválasztották az induló mezőjüket és dobás után annyit léphettek, ahányat a dobókockával dobtak, ha "Vigyázz! Veszély!" mezőbe lépett valaki, akkor húznia kellett egy "feladat kártyát", melyre, ha tudta a választ, akkor kettőt előre léphetett, ha nem, akkor kettőt vissza kellett lépnie. A győztes az volt, aki először bejutott középre.

A "feladatkártyák":

- A csoportszobában keress három olyan tárgyat, mellyel óvatosan kell bánni!

- Melyik a kakukktojás? Lámpa, macskaszem, láthatósági mellény, sebességváltó, csengő, bukósisak

- Tapsolj, amikor mérgező növény nevét hallod! Gyilkos galóca, galagonya, tiszafa, szeder, csipkebogyó, gyöngyvirág, rózsa

- Hol és hogyan mehetsz át az úttesten? Zebránál, balra, jobbra körülnézés után

- Az állatóvodában kipróbálták, hogy mit is kell tenni, ha meghallják a tűzriadó hangjelzését.

Az oroszlán ordítva, mindenkit félrelökve rohant az ajtó felé, a nyuszi pedig az óvónőre figyelve megfogta a legközelebb hozzá álló kezét, gyorsan beállt a sorba az ajtóhoz.

Ki döntött jól? (nyuszi)

-  Az épületekben melyik tábla jelzi a menekülési útvonalat?

- Az állatóvodában azt gyakorolták a kölykök, hogy ha nagy füst keletkezne valamiért, akkor kúszva kell a kijárathoz eljutni, mert a földhöz közel marad legtovább tiszta a levegő.

Próbáld ki, hogy milyen gyorsan tudsz eljutni az ajtóig kúszva!

- Sorolj fel 3 olyan dolgot, mellyel tüzet lehet oltani! (Pl. víz, hab, homok, föld)

- Hol érzed magad biztonságban?

- Sorolj fel 5 tárgyat, jelenséget, dolgot, mely könnyen tüzet okozhat?

- Mitől leszel haragos, mérges, dühös?

- Melyik a tűzoltóság segélyhívó telefonszáma? 112  107  105 104

- Mond utánam gyorsan:

„Fenn a hegyen körbe, körbe, tűztáncot jár három törpe

Azt huhogják megpörögve. hipp, hopp, heje-huja avar, muhar, jaj, de puha.”

Találd ki, mi ez?

Pálcikák laknak egy skatulyában,

Könnyen lobbanó piros sapkában,

Ha végig húzod őket a doboz oldalán,

Gyorsan elillannak, mint a szalmaláng. (gyufa)

- Mutasd a kezeddel!

A nyuszi és az oroszlán az erdőben sétálnak egy kanyargós ösvényen. Jobbrakanyarodnak. Megmásznak egy emelkedőt, majd legurulnak a lejtőn, aztán balra, jobbra, jobbra, balra kanyarogva egy tisztásra jutnak.

- Az erdőben járva melyik jelzés mit jelent? (turistaút, barlang, elsősegélyhely)

- Mit jelent, ha séták, kirándulások során ezt a táblát látod?

- Mire figyelmeztetnek ezek a táblák? Tüzet gyújtani tilos! Áramveszély! Nem ivóvíz! Méreg!

- Mit jelent az, hogy egy növény illetve egy állat védett? Mondj egy védett növényt és egy védett állatot?

- Sorolj fel legalább 3 dolgot, amivel védekezhetsz az erős napsütés ellen?

- Változz át rendőrautóvá és akkor indulj el, ha a rendőrség /107/ telefonszámát mondom, és addig mehetsz, amíg ezt a számot hallod. Amikor más számot hallasz, akkor meg kell állnod! Akkor indulhatsz újra, ha megint a 107-et hallod! Pl. 107, 107, 107, 104, 104, 107, 105, 112 …

- Tudod-e? Neved, lakcímed, apukád, anyukád neve, óvoda címe

- Tudod-e, hogy a gyalogos átkelőhelyeken hány színnel világít a jelzőlámpa? /2 piros, zöld/

- Változz át jelzőlámpává! Rajzolj az egyik tenyeredbe egy piros kört, a másikba egy zöldet és tartsd előre zárt ököllel! Mindig azt a tenyered nyisd ki, amit mondok! piros, zöld, piros villog (ujjak nyitása gyorsan egymásután) zöld…

- Döntsd el. hogy mit tennél, ha vásárlás, séta vagy kirándulás során elkeverednél szüleidtől, csoportodtól?

1. Elindulnék megkeresni őket.

2. Megállnék ott, ahol vagyok és egy arra járó felnőttől segítséget kérnék

- Tudod-e, hogy a gyalogos átkelőhelyeken miért szól hangjelzés is? Gyengén látók, vakok

- Sorolj fel 3 szabályt, amit be kell tartanod, ha tömegközlekedési eszközzel utaztok a csoportoddal?

- Tudod-e, hogy az úttesten hol kell közlekedni, ha nincs járda?

1. A forgalommal egy irányban.

2. Mindig a forgalommal szemben.

- Válassz ki egy társadat, akiben megbízol! Csukd be a szemed és hagyd, hogy a társad átvezessen a csoportszobán úgy, hogy közben nem mentek neki senkinek és semminek!

- Igaz vagy nem igaz? Amikor kerékpározol, akkor a zebránál le kell szállnod és úgy kell áttolnod a kerékpárt. (igaz)

- Mondj legalább két olyan eszközt, mely rollerezés és gördeszkázás közben megvéd, ha elesnél!

- Mit tennél, ha a játszótéren megszólítana egy számodra idegen és meghívna pl. egy fagyira?

1. Megköszönnéd a meghívást, de visszautasítanád és megkeresnéd a felnőttet, akivel a játszótéren vagy.

2. Örömmel elfogadnád a meghívást és elindulnál vele.

- Sorolj egy-egy olyan szabályt, melyet a játszótéren be kell tartanod ahhoz, hogy minél kevesebb baleset történhessen hintázás, csúszdázás és homokozás közben!

- Képzeld el, hogy otthon vagytok és csöngetnek. Mit teszel?

1. Szaladsz és kinyitod az ajtót.

2. Megvárod, amíg a veled lévő felnőtt ajtót nyit.

- Melyik játszótéri játékra gondoltam?

o o o ó, ú a, i a, á ó a….. (homokozó, csúszda, hinta, mászóka…..)

3. A játék:

4. A tornatermi változat:

Baleset megelőzés és tűzvédelem 4 napban (még mindig manókkal)

Meselevelek négy kíváncsi, szeleburdi manóról 4 napron át

(baleset megelőzés és tűz megelőzés a négy alapelem mentén)

Hétfő: a föld napja

Halihó, Kedves Cinegefiókák!

Legelőször is szeretnék bemutatkozni: Manó nagyapó vagyok, akinek van sok-sok gyereke és négy nagyon kíváncsi kis unokája. 2 fiú (Parázs, a tűzmanók családjából, aki egy percig sem tud nyugton maradni. Állandóan ficánkol, fut és rohan. Barnabás a föld manó, aki folyton folyvást kincsek után kutakodik a földalatti járatokban és állandóan maszatos a keze, lába) és 2 lány (Kérész a vízi manók nemzetségéből, aki állandóan csacsog és Szellő a levegő manók piciny lánya, aki olyan gyorsan tud futni, hogy senki nem ér a nyomába.

Ajaj! Most aztán nagy a baj! A négy kis kíváncsi manó elindult világot látni. Láttuk, mi láttuk, hogy napok óta súgnak, búgnak, de eszünkbe sem jutott, hogy ezen törik a fejüket. Most aztán valóban csak Rátok számíthatunk, hiszen nagyon, de nagyon nagy galibát okozhatnak a világban, hiszen még nem tanulták meg a manó iskolában, hogy hogyan is használják jóra a hatalmas erejüket. (mert, ha hiszitek, ha nem a manók is járnak óvodába, iskolába, ahol a betűvetés és számolás mellett azt is megtanulják). Segítsetek őket megtalálni, hiszen Barnabás a föld manócsemete ugyan már tudja, hogy neki kell vigyáznia a föld alatt élő lényekre, a növények gyökereire, de azt bizony még nem tanulta meg, hogyha kedvenc vakond paripáján száguldozik a járatokban, akkor azzal bajt okozhat az emberek világában, hiszen hepe-hupák keletkeznek, amerre jár, mozoghat, renghet a föld és akkor….

Akkor mi is történhet? ………..

Igen. Így van: Kövek gördülhetnek az embergyerekek lába alá és eleshetnek. Az úttest buckáin az autók összeütközhetnek… és még sorolhatnám tovább a „bajokat” , ami ez a szeleburdi okozhat, ezért egyrészt arra kérnélek Benneteket, hogy nagyon figyelmesen közlekedjetek! Figyeljetek magatokra és egymást segítsétek abban, hogy bajba ne kerüljetek! Vigyázzatok a kisebbekre és az idősebb emberekre! Ismerjétek meg a közlekedés szabályait és az irányító táblákat és jegyezzétek meg ezt a telefonszámot: 107 Ez a rendőrök száma, hogyha már megtörtént a baj, akkor segíteni tudjanak, és feltétlenül ragasszátok ki azokat a matricákat, melyeket küldök, azokra a helyekre, melyeket veszélyesnek találtok az óvodában, hogy a kisebbek elkerülhessék őket!

Miben is tudtok még segíteni? Találjátok meg nekem Barnabást! Hogy hogyan is csalogathatjátok magatokhoz? Készítsetek egy „manócsapdát” dobozból melyet, ha teleraktok számára fontos kincsekkel (csillogó kövek, tükrök, aranyrögök, drágakövek), akkor ez a kis kíváncsi kópé biztos, hogy rátalál és akkor mi fülön csíphetjük és haza hozhatjuk és vigyázhatunk rá, taníthatjuk addig, amíg az erejével már jól fog tudni bánni.

Köszönöm, ha segítetek! Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

Kiemelt eszköz: lépőkövek

v Járás, futás, át és rálépések, átugrások

v Egyensúlyozó játék (pörgések, forgások)

v Célba dobás kővel karikába, vödörbe

 

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Mozgásbiztonság

v Téri tájékozódás

v Egyensúlyérzék

v Figyelemkoncentráció

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Kőfestés föld festékkel (házak, járművek)

v Lenyomatok kőgyurmába vagy felhőgyurmába

v Rajzolás, formakirakás homokkal töltött tálcába

v Városépítés a csoportszobában

v Memória játék ragasztása köre (közlekedési táblák)

v Dobozból „manó csapda készítése

Nagyobbak feladata:

v Hátra rajzolt formák kirakása homok tálcába

v  Kövek nagyság szerinti sorba rendezése

v Finommozgás

v Együttműködés

v Taktilis érzékelés

v Figyelemkoncentráció

v Képzelet

v Szem-kéz koordináció

Értékközvetítési tartalmak:

v Kőleves (magyar népmese)

Módszerek, eszközök:

v Beszélgetés, magyarázat, cselekedtetés, kísérletezés. szituációs játék

v Kövek, homok, föld, tálca, tornakarika, doboz…

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v Eligazodás a csoportszobában és a hozzá tartozó helységekben (alapvető szokások, hagyományok, viselkedési normák felidézése, megalapozása)

v A föld, mint az élet forrása, fölfajták és tulajdonságaik

v Kövek és kőzetek

Reflexiók:

Kép forrása: Kép forrása: Found on kiwiteacherblog.blogspot.co.nz

Kedd: a levegő

Köszönöm Nektek, hogy Barnabást haza hozhattuk, mert, hogy éjjel ez a kíváncsi kis lurkó bele akart kukucskálni a dobozba és azzal a lendülettel, amivel felmászott bele is pottyant, de nem tudott kimászni, hiszen a kincsekkel, amit beledugott a zsebébe mozdulni sem bírt. Így aztán fülön csíphettük és most békésen hortyog az ágyában, hiszen a sok kalandtól, amit átélt, nagyon elfáradt. Azért, ha felébred, elbeszélgetek vele arról, hogy mennyi bajba is keveredhetett volna, ha nem találunk rá időben.

Ma segítenetek kellene megtalálni Szellőt a levegő manók legkisebbikét, hiszen amilyen picinyke, olyan naggyá válhat az ereje. A levegő manóknak sok-sok dolga van a földön. Nélkülük egyetlen élőlény sem tudna élni. Nem élhetnének emberek, állatok, növények a Földön. Állandóan tisztítgatják a poros leveleket, hogy az elpiszkolódott levegőből tisztát tudjanak készíteni (de ezt már úgyis tudjátok) Segítenek a madarakat, pillangókat, méheket, repülő rovarokat a levegőben tartani. Sőt, még a repülőgépek és helikopterek sem tudnának felrepülni a magasba, ha ők nem segítenének, nem tudnátok a lufikat, labdákat, kerékpárok, autók kerekét felfújni. Mit is csinálnak még, A vízzel teli felhőket terelgetik, hogy ott essen az eső, ahol éppen szükség van rá. Segítik a tűzet, hogy világítani és melengetni tudjon. Hűsítenek a nyári hőségben. Fodrosítják a vizek hullámait….. és még sorolhatnám, hogy azt az ezernyi feladatot, amit végeznek. Igen ám, de amikor valamiért haragossá válnak, akkor veszélyesekké válhatnak, mert…..

Ti tudjátok, hogy milyen bajt okozhatnak?.......

Így van: ha túl sokat vitatkoznak, mérgelődnek, akkor bizony viharossá válnak, és ez erejük megsokszorozódik: fákat téphetnek ki a földből, házakat dönthetnek össze…. és így tovább, ezért aztán hosszú évekig tanulják a manó óvodában és iskolában, hogy a haragúkat hogyan tudják lecsendesíteni. Szellő még oly picinyke, hogy fogalma sincs arról, hogy ha mérgessé, dühössé válik, mit is kell tennie és bizony ő még sokszor dühössé válik, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné. Mérges, ha a felhők másfele mennek az égen, mint ahogy ő szeretné. Mérges, ha a Balaton vizén nem sikerülnek a hullám fodrok egyformára. Könnyen dühbe gurul és abból nagy baj lehet, ezért kérlek, segítsetek őt is megtalálni, mielőtt feldühödik és galibát okoz! (Ha esetleg nem találnánk meg időben, akkor a következő telefonszámon tudtok segítséget kérni: 112. Jól jegyezzétek meg. Ez az életmentők száma, akik akármilyen bajban sergíteni tudnak!)

/Jaj, azt majdnem elfelejtettem, hogy azért is kellene Őt hamar megtalálni, mert ha összetalálkozna Parázzsal, a tűzmanó fiúval és véletlenül valamin összekapnának, akkor abból nagy baj lehet, hiszen a vita hevében tűzmanónk ereje megsokszorozódhat …. és akkor?/

Szóval: Szellőt talán a legkönnyebb úgy hozzátok csalogatni, ha készítetek egy olyan ládát, melyre sok-sok repülni tudó állatot festetek (hiszen ők a kedvenc játszótársai) és madártollakkal, illatos növényekkel és virágszirmokkal rakjátok tele (mert ezek a kedvenc játékai)

Segítségetekben nagyon bízom: Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

v „Szél szalagok” készítése mozgásos játékhoz fűzfa karikára

v Szélforgók készítése

Technika: fonás, vágás, hajtogatás

Témajavaslat:

Nagyobbak: vesszőfonás hármas fonással

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Fnommotorika fejlesztése

 

 

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Szabad mozgás zenére egyénileg, párban és csoportban

v Játék az ejtőernyővel

v Lufi fújás és játék a lufikkal

v „Manó csapda” készítése

v Improvizációs készség

v Ritmus készség

v Mozgás koordináció

v Együttműködési készség, alkalmazkodás

Értékközvetítési tartalmak:

v Kovács Barbara: Levél a szélben

Módszerek, eszközök:

v Bemutatás, beszélgetés, gyakorlás, csoportos tevékenykedés

v Fűzfaágak, szalagok, színes papír, lufi

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v A levegő, mint éltető elem és mint veszélyforrás

v Irányok síkban, térben

Matematikai tapasztalatok: relációk

(hosszabb, rövidebb, szélesebb, keskenyebb, kisebb, nagyobb)

Reflexiók:

Kép forrása: Kép forrása: Found on etsy.com

Szerda: Víz

Szellőt is sikerült a „csapdába” csalnotok és így a reggel már Manófalván találta. Bekucorodott egy sarokba és mérgében meg se szólal. Csak mérgesen néz mindenkire és duzzog. Azonban sem én sem a szülei nem bánjuk, hiszen majd csak megnyugszik. Köszönöm, hogy megtaláltátok, mielőtt még nagyobb bajba keveredett volna.

Ma lesz a legnehezebb dolgotok, mert Kérészt a vízi manók legkisebbik lányát kellene magatokhoz csalogatnotok, de őt nagyon nehéz megtalálni, hiszen nagyon szeret bújócskázni. Hol a föld alá bújik, hol a felhőkbe, hol a levelek belsejébe, hol a gyümölcsökbe és ez még mind semmi, mert álcázni is tudja magát, de még hogy! Van, amikor köddé válik és van, amikor harmattá vagy esőcseppé. Előfordulhat, hogy hópehely vagy jégvirág ruhában pompázik. Nagyon, nagyon nehéz megtalálni, pedig hamar haza kellene térnie, hiszen könnyen bajba sodorhatja a világot, ha egyedül kószál, de ezt még nem tuja. Unokatestvére, Szellő nélkül, aki segíti, hogy a felhőkben utazva oda repüljön, ahol szükség van arra, hogy megöntözze a földet. Előfordulhat, hogy egy-egy helyen árvizet okoz és a Föld másik pontján pedig sokáig nem lenne eső és akkor mi lesz az ott élő emberekkel, állatokkal, növényekkel?

Nem tudom, hol van. Nem tudom, éppen merre jár de remélem még időben megtaláljuk, mert ha nem így történik, akkor vajon mi lesz a folyókkal, tengerekkel, patakokkal és a Földön élő összes élőlénnyel? ……

Nehéz a feladat? Valóban az, ezért elárulok két titkot Kérészről! Kedvence az édes – mézes, illatos és csillogó víz, és aminek biztos, hogy nem tud ellenállni az a vízben ragyogó gyöngyszemek ragyogása. Ha esetleg tudnátok ilyet készíteni, akkor…. Akkor talán őt is megtalálnánk és haza térhetne még mielőtt árvizet vagy szárazságot okozna a Földön.

Törjétek a fejeteket és segítsetek! Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

Mese: Zelk Zoltán: Párácska

Vers.:  Bartos Erika: Bárányfelhők (részlet)

Játék: Kakukktojás játék

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Figyelem

v Szabályok elfogadása

v Logikai képességek

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Mozgásos játékok kék selyemmel

v Tavak, folyók építése textillel

v Érzékelő játék készítése vízből (manó csapda)

v Hagymás virágok ültetése

Nagyobbak: Feladatlap: pontok összekötése vonal, egyenes – hullámos vonalak

v Taktilis érzék

v Egymásra figyelés, együttműködés

v Emlékezet, felidéző képesség

Értékközvetítési tartalmak:

Módszerek, eszközök:

v bemutatás, beszélgetés

v Nagyméretű kék textil, lezárható műanyag tasak. ételfesték, virághagymák, babaolaj

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v A víz éltető ereje és, mint veszélyforrás

v Víz felszíni formák és körforgás

v Csapadék fajták és átalakulásuk

v Nyári élmények felelevenítése

Reflexiók:

Kép forrása: Kép forrása: Found on rockabyebutterfly.blogspot.com

Csütörtök: a tűz

Igen! Igen! Igen! Kérész is hazatért! Sikerült a csel és nem tudott ellenállni a szépséges fényeknek, illatoknak, édes ízeknek és szikrázó gyöngyöknek. Köszönöm, hogy segítettetek.

Már csak egy unokám barangol valahol az emberek földjén (bocs, dehogy barangol, hiszen ő csak futni képes) és az utolsó kérésem az, hogy segítsetek, hogy őt is megtaláljuk! Ő ugyan a legnagyobbik és már sokat tud az erejéről és arról, hogy hogyan és mivel tud segíteni az embereknek: meleget ad, ha fáztok, világít, ha nincs áram, hogy ne legyen sötét körülöttetek… és így tovább, de bizony még ő sem tudja, hogy ha nem figyel eléggé, akkor mekkora galibát okozhat.

Ti tudjátok, mi történhet, ha figyelmetlenül rohangálni kezd a világban?.....

Igen, igazatok van: nagyon nagy baj lehet belőle. Főleg akkor, ha Szellővel melegszik bele a játékba, hiszen ha ők kergetőzni kezdenek, akkor aztán nehéz „megállítani” Parázst, aki egyre nagyobbá növekedik, mert mindent felfal, ami csak az útjába kerül. Ilyenkor szoktuk Manófalván k segítségül hívni Kérészt, a vízi manólányt vagy Barnabást, a föld manót, akik képesek lecsendesíteni, megnyugtatni.  Az ő tudományuk azonban néha kevésnek bizonyul és ilyenkor kell segítségül hívni a tűzoltókat, akiknek a telefonszáma az emberek földjén a 107.

Amennyire Kérész jól tud rejtőzködni, Parázsnak ez szerencsére ritkán sikerül. Ugyan el tud bújni a villámban, a napsugárban, sőt még egy szál gyufában is, de ékes fénye általában elárulja. Éjjel könnyebb észrevenni, mint nappal, de mivel nagy „haspók” és mindent szeret befalni, ezért ha készítetek egy ládát csupa, csupa fa és papír dologgal telerakva (hiszen ezek a kedvenc csemegéi), akkor talán ma éjjel ő is felbukkan nálatok és akkor, talán, végre az utolsó unokám is meglenne. Már nagyon hiányzik, hogy melengessen.

Köszönöm az eddigi segítségeteket és remélem, hogy ma is segítetek: Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

v Tüzet viszek, lángot viszek (ismétlés)

v Zenehallgatás: Hacsaturján: Tűztánc

v Szabad mozgás zenére a héten készített „szél karikákkal)

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Egyenletes lüktetés

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Házak barkácsolás

v Tűzoltós játékok

v Célba dobás „tűzkarikába”

v Célba lövés az udvaron

v Séta az óvoda környékén (dió szüret)

v Tervező készség

v Finommozgás

Értékközvetítési tartalmak:

v Tüzet viszek, lángot viszek (körjáték)

v Tűz, víz, repülő (mozgásos játék)

v Tamkó Sirató Károly: fenn a hegyen (ismétlés)

Módszerek, eszközök:

v Bemutatás, magyarázat, beszélgetés, zenehallgatás

v Tornakarikából készített „tűzkarika, dobozok, csomagolópapír, borotvahab, ételfesték, vízi pisztoly, karton lángok

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v Tűzzel kapcsolatos ismeretek rendszerezése a tűzoltás és a tűzoltók

v Balesetek megelőzésének lehetőségei

Reflexiók:

Kép forrása: Found on two-daloo.com

A történet vége: Kedves Cinegefiókák!

Köszönöm Nektek a segítséget, mert 4 nap után végre újra együtt van mindenki: a 2 lányom, 2 fiam és a 4 unokám. Nem mondom, hogy nem kaptak egy kis dorgálást ezek a rakoncátlan, kíváncsi manócsemeték, mert biza elsőre nagyon, de nagyon haragudtam rájuk, hiszen még nem tanultak eleget ahhoz, hogy tudják, hogy mikor mennyi erőt és varázstudományt használjanak ahhoz, hogy segítsenek, és ne bajt okozzanak. Aztán persze, hogy megnyugodtam és örültem annak, hogy a segítségetekkel épségben, egészségben hazatértek mindannyian. Azt azonban kikötöttem, hogy amíg ki nem járják a manó iskolát, addig nem keresik fel újra az emberek világát. Amikor már Ti is és Ők is mindent tudni fogtok arról, hogy hogyan kerüljétek el a bajt vagy, ha valaki bajba kerül, hogyan tudtok segíteni, akkor… Akkor talán találkozhattok.

Köszönettel: Manó nagyapó

Őszi gyógynövénygyűjtő hét: szeptember 2. hete

Balest megelőzés, gyógynövénygyűjtés és a a manóink

Mint minden óvodában, csoportban nálunk is minél előbb meg kell beszélnünk a gyerekekkel a balesetveszélyes helyzeteket és az azokkal kapcsolatos információkat, de hogyan is lehetne ezeket úgy közvetíteni, hogy közben "hagyományt is őrizzünk és a Mihály napi vásárra is készülődjünk?".

Mint mindig a manóink talán most is segíthetnek. Hogy hogyan? egy újabb levéllel:

Halihó, kedves Cinegék!

Ismét a segítségeteket szeretnénk kérni: Közeledik az ősz és ez annyi, de annyi munkával jár, hogy bizony mi már alig győzzük: a leveleket egyenként be kell festenünk színesre, segítenünk kell az állatoknak téli szállást keresni, építeni, a költöző madarakat útnak indítani.... és még sorolhatnám hosszasan az elvégzendőket, ezért aztán sokkal kevesebb időnk marad arra, hogy vigyázzunk rátok, emberekre.

Kérünk Benneteket, hogy segítsetek!

Hogy hogyan?

- Először is azzal, hogy vigyáztok és figyeltek magatokra és egymásra!

- Aztán azzal, hogy a levélben elküldött veszélyt jelző matricákat elhelyezitek ott, ahol kell, hogy az emberek a nagy sietésben is észrevegyék és ne kerüljenek bajba!

- Segíthetnétek azzal is, ha rajzolnátok egy térképet az óvoda környékéről és bejelölnétek rajta azokat a helyeket, ahol valamiért nagyon óvatosan, figyelmesen kell közlekedni!

- Figyeljétek az apró élőlényeket, akik téli szállást keresve betévednek az óvodába és óvatosan vigyétek a szabadba őket, hogy még a hideg beállta előtt elbújhassanak!

- Séta közben figyeljetek a lábatok elé, mert ők már annyira el vannak foglalva a beköltözéssel, hogy sokkal figyelmetlenebbek, mint máskor!

Kérünk Benneteket, hogy egy időre legyetek Ti az őrző, védő manók helyett, azok, akik figyelnek maguk körül mindenkire és mindenre és, ha kell segítsetek! (és, ha estleg marad még egy kis időtök és elég erőtök, akkor segíthetnétek a lepotyogott diókat felszedni és gyógynövényeket gyűjteni! Az összegyűjtött növényeket, ha ki is szárítanátok és csokorba kötve felakasztanátok a csoportszobában, akkor télen abból mi is tudnánk gyógyító teákat, varázsitalokat készíteni, ha beteggé válne egy-egy kismanó!)

Segítségeteket előre is köszönjük4

Az óvó, védő és gyógyító manók nevében a levelet írta: Valdi a vízi manók nemzetségének ember betűket is ismerő íródeákja

Ugye már értitek, hogy miért is szeretem én is ennyire a manóinkat? Napok óta töröm a fejem azon, hogy hogyan is tudnám ezt az "eklektikus" hetet gördülékennyé tenni és erre tessék a manók már megint mindent megoldottak! Már csak annyi a dolgom, hogy a kérések mentén megszervezzem az életünket és minden rendben is lesz.

1. feladat: Figyelmeztető és tiltó táblák összegyűjtése, nyomtatása, sokszorosítása és laminálása pl.



2.  feladat: Nagykovácsi Térképének kinyomtatása
3. feladat: Kosarak előkészítése, gyógynövénygyűjtő táskák készítése, ha nincs időnk ilyen szépséges textilt varrni:  egy színes kartont félbe hajtunk és a tetején két helyen kilyukasztjuk, melybe spárgát fűzünk. Ez lesz a növénygyűjtő táska fogója. A karton lap közé betesszük a gyűjtött növényeket. Összecsukjuk a táskát és már szállíthatjuk is a növényeket. A táskákat a gyerekek  növények lenyomatával díszíthetik is.
Kép forrása: cocukrehberi.net
4. feladat: gyógynövényes képeskönyv összeállítása a növények gyűjtéséhez
Pl. dió, galagonya. bodza, csipkebogyó, lándzsásutifű, katáng, cickafark...
Nem árt, ha Te is tudod!

A szakszerű gyógynövény gyűjtés legfontosabb szabályai.

A növény felismerése…

Az első és legfontosabb szabály a gyűjteni kívánt faj pontos ismerete, különös tekintettel azokra a küllemi (morfológiai) bélyegekre, amelyek alapján más hasonló rokonfajoktól megkülönböztethetőek. Sok esetben egy növénycsaládba több külsőre, nagyon hasonló, de eltérő hatóanyagtartalmú gyógynövény is tartozik, melyek közül értékes drogot nem mind ad.

Néhány gyógynövény esetén fokozottan fontos a fajok pontos felismerése a közeli rokon mérgező fajok miatt, mivel ezek a fajok nemcsak nagyon hasonlítanak egymásra, de hasonló élőhelyen is fordulnak elő. Jó példa erre a gyöktörzséért gyűjtött mezei zsurló és mérgező alkaloidot tartalmazó rokona, a mocsári zsurló. Vagy az igen kedvelt, virágáért és bogyójáért gyűjtött fekete bodza, melyet a mérgező gyalogbodzával keverhet össze a gyakorlatlan gyűjtő.

Mely részét kell gyűjteni a növénynek?

Általában a növénynek azt a részét gyűjtjük, amiben a legmagasabb a hatóanyagtartalom. Ha például a mezei cickafark herbáját gyűjtjük, legfeljebb 40 cm-es szárral szedjük a virágzó hajtásokat, mivel a szár alig tartalmaz illóolajat. A virágáért gyűjtött kamilla esetén a virágzati szárak hossza ne legyen túl hosszú (legfeljebb 5 cm).Csipkebogyó esetén az elfeketedett és túl világos, míg borókánál az éretlen, zöld színű bogyókat nem szabad begyűjteni.

Mikor kell gyűjteni?

Alapvető szabályként elmondható, hogy napos, száraz időben célszerű gyűjteni, a párás, esős napok nem alkalmasak gyógynövénygyűjtésre.

Hol gyűjthetünk?

Elsőre talán nem is gondolnánk, de igen fontos helyesen megválasztanunk azt a helyet, ahol gyógynövényeket gyűjtünk. Tilos gyógynövényeket gyűjteni azokon a területeken, amelyek bármilyen természetvédelmi oltalom alatt állnak.

Ajánlatos kerülni az út menti területeket is, itt ugyanis magas lehet a növények por- és nehézfém szennyezettsége, különösen jellemző utóbbi a csalánra. Szántóföldek környékén szintén nem tanácsos gyűjteni, mivel ezeken a helyeken a korábban kijuttatott növényvédőszerek, toxikus anyagok halmozódhatnak föl a növényekben.

Végül a legfontosabb: a fenntarthatóság…

Hogy nemcsak mi, de később gyermekeink, unokáink is élvezhessék a természet ajándékait, eredeti épségében kell azt megőriznünk a következő generációknak is. Gyűjtés során tudatosan törekednünk kell, arra hogy az élőhelyek ökológiai egyensúlyát ne bontsuk meg.

Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy mindig kíméletesen gyűjtsük be a növényi részeket, úgy hogy ne pusztuljon el a növény. A fás növényeknél (hárs, boróka) sose az ágak megcsonkításával gyűjtsük be a virágdrogot vagy bogyót. A herbát adó fajokat (kisezerjófű, mezei cickafark) pedig nem szabad gyökerestül kiszakítani a földből!

Azzal is kímélhetjük környezetünket, gyűjtőhelyünket, ha nem minden évben ugyanazon a területen gyűjtjük beszokásos éves gyógynövény szükségletünket.

Forrás: http://napidoktor.hu/blog

És még egy 2jó" tanács:

Ha kirándulás, túrázás közben bajba kerülnénk és esetleg nincs térerő, akkor a nemzetközileg elfogadott egységes hegyi vészjelzés, az egy perc alatt hat jelzés (pl. kiáltás, fütty, vagy fényjel), majd egy perc szünet. A szünet után pedig ismét hat jelzés. Ezzel jelezzük, hogy bajba kerültünk. A válasz egy perc alatt három jelzés (pl. kiáltás, fütty, vagy fényjel), és kb. egy perc szünet. Ha ilyen segélykérő jelet hallunk, csak akkor adjunk rá választ, ha biztosan elindulunk segíteni. Ha nem tudunk segíteni, de tudjuk továbbítani pl. telefonon, vagy a közelben tudunk segítséget kérni, akkor tegyük meg. Hiszen mi is kerülhetünk még bajba.

Forrás: http://erdeicsavargo.blogspot.hu/

5. feladat: Receptkönyv összeállítása a gyűjtött növények feldolgozásához és a Mihály napi portékák készítéséhez:

Füszersó, fűszerecet és olaj készítése

Citromos-kakukkfüves fűszersó

Hozzávalók:

  • 5-6 ág friss kakukkfű
  • 1 db citrom héja
  • 30 dkg durvaszemcsés tengeri só
A keveréket is ki kell szárítani, majd utána üvegekbe tölteni.

Lekvár recept:
Bodzalekvár:

Kép forrása: nekedholfaj.blogspot.com

Hozzávalók:
2 kg bodzabogyó
1,5 kg cukor
3 citrom leve

Elkészítés: A bogyókat leszemezem, majd alaposan megmosom, és kevés vízben felöntve puhára főzöm. A megfőtt szemeket egy szitán átpréselem. Az így kapott gyümölcshúshoz hozzáadom a cukrot, a citromok kifacsart levét, és elkezdem összefőzni. Forrástól számítva közepes lángnál még 20 percet főzöm, majd üvegekbe töltöm. Az üvegeket fém fedővel zárom, majd fejreállítva hagyom néhány percet, végezetül száraz dunsztba teszem az üvegeket.

Recept forrása: http://www.mindmegette.hu/

Lándzsásutifű szirup és kakukkfű szirup:

Hozzávalók:

1 maréknyi (kb. 2-3 evőkanál) szárított vagy friss útifű levél

1 csésze (kb. 2-2,5 dl) víz

200 g méz (cukorbetegeknek kizárólag akácméz!)

1 db steril befőttes- vagy szörpös üveg

1. Forrald fel a csésze vizet.

2. Mikor gyöngyözik a víz, vedd le a gázról, majd öntsd rá az úrifű levélre.

3. Takard le és hagyd kihűlni.

4. Ezután szűrd le. Az eltávolított leveleket kézzel  is nyomkodd ki, hogy minél több hatóanyag legyen lében.

5. A leszűrt útifű levet forrald fel újra, majd közepes lángon felére sűrítsd be (vagyis várd meg, míg a víz kb. fele elpárolog belőle.)

6. Egy picit hagyd hűlni, de csak annyira, hogy a méz még feloldódjon benne. Add hozzá a 200 g mézet, majd jól keverd el. Ha nem elég sűrű, tehetsz még hozzá mézet. Arra figyelj, hogy melegen hígabb, ahogy hűl, úgy sűrűsödik.

7. Még melegen öntsd bele steril üvegbe.

A szirupot célszerű sötét üvegbe helyezni és fénytől védett, hűvös hhelyen tartani. Ha nincs sötét üveged, akkor fesd be az üveget fekete táblafestékkel és akkor egyből rá is írhatod a tartalmát,

Kép forrása: Crafthubs

Kakukkfű cukorral lerakva

Szedj annyi kakukkfüvet, amennyit csak tudsz! Tedd egy lábosba és öntsd fel vízzel, épp hogy ellepje. Ez után végy egy nagy üveget. Tégy az aljára kakukkfüvet (amit a vízből kiszedtél, nem kell lecsepegtetni, pont azért volt a vízben, hogy azt a keveset, ami rajta marad, az üvegbe magával vigye), aztán szórd meg bőven cukorral. Ezután ismét egy réteg nedves kakukkfű, majd ismét cukor következik. Ne sajnáljuk róla a cukrot! A tetején kakukkfű legyen. Ha ezzel elkészültünk, zárjuk le az üveg tetejét és tegyük ki legalább hat hétre a napra. Ez után fogyasztható, kis üvegekbe elraktározható

Citromfüves fürdősó

Csináld magad: gyógyfüves fürdősó

Hozzávalók:
Himalája-só, szárított citromfű és levendula

Mit is kell még keresgélnem?

Mesét, verset, éneket és mindenféle egyéb ötletet, melyekhez a gyűjtött növények használhatók:

Ilyenek, mint a csuhé levelek színezése bodzával

A csuhélevelek viszonylag  könnyen festhetők. Növényi festőlevekkel szép, finom árnyalatokat hozhatunk létre.
A bodza bogyóját törjük össze, majd áztassuk vízbe.Ezután  egy órát főzzük, majd tegyük bele a leveleket.Néhány óráig hagyjuk állni, így szép lilás, bordós színt kapunk.Ha citromlevet csavarunk bele, lilás rózsaszínre világosodik.
Minél töményebbek a festőlevek, és minél hosszabb ideig áztatjuk benne a csuhét, annál erősebb színt érünk el.
Forrás: raczildiko.blogspot.com
Virágszövés:
Festés virágokkal:

Gipsz és beton öntés

Elkészítés menete: http://alllkoto.blogspot.hu/2012/09/levellenyomatok-gipszban.html

A mese: Tompa Mihály: A pitypang meséje

A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, és megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók?

A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres – mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyelte a viola édes illatát. Azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.

A virágok tündére jószívű volt, amint az egy tündérhez illik. Megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát. A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani. A liliom élesebb kardokat kért. Az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.

A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt. Rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat. Lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé az erdőben.

Így történt, hogy meglátta az út szélén a porban virító pitypangot.

Megállt előtte:

– Mondd, kedves pitypang van valami kérésed, kívánságod?

A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.

– Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek.

Nem kívánt semmit, de mikor a tündér továbbment, felsóhajtott.

Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:

– Talán mégis szeretnél kérni valamit?

– Hiába minden, kedves tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni – mondta a pitypang. – Messze földről kerültem ide, ebbe az országba. Meggyökereztem itt. Tudom, hogy soha többet nem láthatom a hazámat. De ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyermekeim elmehetnének…, de hát azoknak sincs szárnyuk!

Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert csodatévő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái – a termésbóbiták – ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, repíti őket hegyen-völgyön át. Messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya visszaröpülhet a régi, elhagyott hazájába.

A vers: Osvát Erzsébet: Sárga pitypang bóbitája

Mennyi, mennyi
forgó, pergő
pöttömnyi kis
ejtőernyő!
Könnyű, 
mint a 
lehelet.
Száll a rét,
a tó felett.
Apró ejtőernyők
száza –
sárga pitypang
bóbitája –
repül a földre,
repül fára.
Hajamra is száll, száll, száll.
Bóbitás a hajam már.

És, ha ezeket az ötleteket sikerül napi tevékenységi tervekbe összerendeznem kezdődhet is a második hét.


Cinege mesék: Ez történt az első héten

Első napok az óvodában

Ismerkedtünk, barátkoztunk, egymásra és újra egymásra találtunk és közben készültek a tündérkertek a manó tisztáson és az erdőben gyűjtött kincsekből:

Gomba házak készültek gyurmából:

 

„Gombamező” játék a nagyobbaknak szívószálból és pomponokból, mely aztán valódi összpontosítást igényelt:

A játék alapja só-liszt gyurma, melybe a gyerekek által felvágott hosszabb, rövidebb szívószálakat szúrtunk és ezekre kellett csipesszel feltenni a gombák kalapját.

Elkészült az első „saját társasjátékunk:

Szilvalekvárt főztünk a Mihály napi vásárra és, hogy a „feladat” nehezebb legyen a szilvákat úgy kellett szorosan egymás mellé rakni a tepsibe, hogy a héjuk nézzen lefelé:

Mi történt még? Ölelő kör, melynek szabálya oly egyszerű: öleld át a melletted ülőt

Egy re kisebb a takaróm. a játék lényege, hogy az egyre kisebbre hajtott takaró alá jól összebújva minél többen beférjenek

Játszottunka tornateremben:

A felnőttekkel is eljátszottuk az első szülői találkozón a gyerekeink heti kedvenc mozgásos játékát Róka, tyúkok, kakasok (A róka az egyik sarokban áll háttal. A tyúkok, kakasok egy csoportban a szemben lévő sarokban és megegyeznek egy számban, melyre a róka megfordulhat, de úgy, hogy a róka azt ne hallja meg. Megegyezés után elindulnak a róka felé a számokat egyre hangosabban sorolva, A róka akkor kezdhet el tyúkot, kakast fogni, amikor a kitalált számot már kiabálva mondják. Akit elkapott az is rókává válik. Ház: a bordásfal.

Játék párban: Szavak nélkül párkeresés és egymással szemben kell vonalban felállni, Jól meg kell nézni a pároknak egymást, majd háromra hátat fordítanak egymásnak a párok és 3-4-5… dolgot meg kell változtatniuk magukon. Miután újra egymás felé fordulnak. rá kell jönni, hogy ki, mit is változtatott magán. (pl. másképp áll a haja, a nadrágja, levette az övet, órát, ékszert stb.)

Aztán pénteken. Fecskehajtó kisasszony napján egy újabb manó levél és egy hatalmas csomag érkezett a csoportba. A borítékban a következő levelet kaptuk Gomba nagyapótól:

Kedves Cinegék!

Köszönöm Nektek a sok-sok szép képet, melyet a szülinapomra hoztatok. Amikor rájuk találtam egyből fel is tettem őket a szobám falára és mindenki, aki csak vendégségbe jött hozzám a csodájukra járt.

Most azonban ismét egy kéréssel kell, hogy forduljak hozzátok. Hogy miért? Mert levelet kaptam az Afrikában élő Homokmanóktól, hogy utazzam el hozzájuk, mert sok-sok kismanónak kell óvodába, iskolába indulnia a napokban és nem tudják másképp megoldani azt, hogy mindegyiküknek legyen valaki, aki elkíséri őket, csak úgy, ha én is segítek. Úgy döntöttem, hogy segítek és elutazom Afrikába és mivel ma van Fecskehajtó napja, amikor is a fecskék útra kelnek és Afrikáig repülnek, fecskeháton teszem meg ezt a hosszú utat. Amíg nem érkezem vissza Rátok bíznám a kincseimet, melyet egy nagy csomagban elküldtem Nektek. Ugye vigyáztok rájuk?

Segítségeteket köszönöm: Gomba nagyapó

A csomagot kibontva megtaláltuk az összes születésnapra készített meglepetésünket és csak azt. A gyerkőceink öröme leírhatatlan volt, amikor rájöttek, hogy manó nagyapó legféltettebb kincsei. az általunk készített ajándékok és persze, hogy vállalták, hogy vigyázzunk rájuk. Így aztán ezek felkerültek a csoportszoba ajtajával szembeni falra a folyósón, hogy mindig szem előtt legyenek és várják nagyapó hazatértét.

Kalendárium: szeptember

Világnapok, ünnepnapok, néphagyományok és "Cinegés" keverednek ebben a kicsit "eklektikus" felsorolásban, de megpróbáltam egy csokorba gyűjteni azokat a napokat, melyeket felhasználhatunk az iskolában, óvodában és otthon is ahhoz, hogy egy-egy hagyományt felelevenítsünk, egy-egy fontos fogalmat körbe járhassunk a gyerekekhez közel hozhassunk.

Mindegyik héthez egy-egy Cinegés hagyományt is kapcsoltam, hátha megtetszik valakinek.

„Most milyen hónap következik? - kérdezte Picinyke az Öreg Verébtől.

- Szeptember - felelte az Öreg Veréb. - Az ősz első hónapja…

Az erdőn már sárgult, pirosodott, barnult a sok levél. A madárfészekaljak kis csapatokba gyűltek, a csapatok pedig nagy seregbe. Vándorútra készülődtek. Egyre - másra megjelentek olyan madarak is, amilyeneket soha azelőtt nem látott Picinyke. Hosszú lábú, tarka szalonkák, különös fajtájú kacsák. Leszálltak a patakpartra vagy a mocsárba, egy napig ettek, pihentek, éjjel aztán felkerekedtek, továbbszálltak arrafelé, ahol delel a nap.”

(Bianki, Vitalij Valentinovič: Cinege naptár: Szeptember (Rab Zsuzsa fordítása)

Szeptember 1. hete:

Néphagyományok, jeles napok

Zöld ünnepek, világnapok

„Cinegés” hagyományok

v  Egyed napja (1.)

v  Lőrinc nap (5.)

v  Jótékonysági Világnap (5.)

v  Nagyszülők Napja

(első vasárnap)

v  Gyerekek fogadása

v  Az első szülő-kör megszervezése

Szeptember 1. Egyed napja

Szeptember első napjához kapcsolódik egy hagyomány –a búza ültetésé -, mely nálunk csoport hagyománnyá vált. Az első nap nehézségein is sokszor átsegít, hiszen izgalmas tevékenységeket kínál a gyerekek számára.

Van egy kiskertünk, ahová a gyerekekkel ültetni tudunk. Júliusban „learatjuk a búzánkat” csokrokba kötve a termünket díszíti és közben persze kiszárad. Augusztus utolsó napjaiban a kalászokból kiszedegetjük vagy egy nagy lepedőben kicsépeljük a gyerekekkel és egy nagy tálba rakjuk. Egyed napján aztán elkezdődik a vetőtarisznya díszítése, mely nem más, mint egy-egy tarisznya, melyet textil filccel kidíszíthet mindenki és az év során ezekkel mehetünk kirándulni, kincseket gyűjteni. Ezen a napon azonban búza kerül bele. Búza, melyet a hagyományokhoz híven előző délután kiteszünk az udvarra, hogy a harmat megmossa, hiszen ettől lesz jó termés jövőre. A megtöltött tarisznyákból aztán már kezdődhet is a vetés. Mindenki meghúzza a maga barázdáját, elszórja a magokat és betakargatja és a sor végére betűzi a „jelölő pálcikáját”, melyen a jele és neve van. (Erre nálunk a törött cserépdarabok váltak be a leginkább, melyre ráfestettük a jeleket, neveket, mert ez télen sem megy tönkre.) Aztán tavaszig várjuk, hogy „ekkorára nőjön a Cinegék búzája”

„Égi búza-szál:
hajnal-csóva száll.
Segits engem, napsugár,
dalra kelni már!”

(Weöres Sándor)

Ötletek az első szülői-körhöz, avagy a szülői ráhangolódás segítése

Mint mindenhez a szülői együttlétekhez is van hagyományunk. Az első szülő - kört már az első hétre megszervezzük és az elején mindig játszunk, mert ha bevalljuk, ha nem: minden felnőtt szeret játszani, persze van, aki nehezebben szánja rá magát, van aki könnyebben. Nem állítom, hogy az „új” családok először nem lepődnek meg, de ezen segítenek a „régiek”, akik már az első percekben azt kérdezgetik, hogy vajon mit is találtunk ki erre az alkalomra? Az első alkalommal játékok kiválasztásánál figyelembe vesszük, hogy hány új család került be a csoportba, ha sok, akkor be inkább egyszerűbb, kapcsolatépítő játékokat, kiscsoportban, párban, egyénileg megoldható játékokat, „feladatokat” választunk ki. (pl. pókháló fonás, kéz körberajzolás, melyre ráírnak a gyerekükről 5 fontos információt, vagy szemkontaktussal helycserés játék … ) Amelyik évben „rutinosabb” a csapat, akkor már inkább együttműködésre, egymás segítésére szükséges ötletekkel várjuk őket. Ehhez rengeteg ötletet lehet találni a drámajáték gyűjteményekben és mindenki válogathat közülük, de „kedvcsinálónak” kiválasztottam egyet-egyet, mely segíthet abban, hogy oldott hangulatban tudjunk később beszélgetni (vagy, ha már elfáradtunk, akkor feltöltődni.)

v  Egy tárgy (ha többen vannak az „újak”)

Mindenki otthonról hoz magával egy tárgyat, mely vagy őt jelképezi, vagy valamiért fontos a számára. Körben leülünk és mindenki egy mondatban (vagy röviden) elmeséli, hogy miért azt hozta magával. A története végén beteszi s kör közepére. Amikor már mindenkié bekerült a körbe a játékvezető rámutat valakire és annak ki kell választania egy tárgyat és vissza kell adnia a tulajdonosának. (Nehezebb változat, ha azt is meg kell mondania, hogy miért is fontos a számára az a tárgy)

(Eredeti játék: Bagdy, Telkes, 1990)

v  Bogozd ki a csomót! (ha, már összeszokottabb a társaság)

A csoport egy tagja kimegy a teremből. A többiek körbe állva megfogják egymás kezét. Majd – anélkül, hogy egymás kezét elengednék – néhányan felemelik a kezüket, mások átbújnak alatta, addig, amíg egy nagy élő „csomó” nem keletkezik. A kitaláló feladata, hogy kibogozza a csomót, helyreállítsa az eredeti kört, de úgy, hogy közbe senki ne engedje el a másik kezét.

Egyéb megjegyzések: Hívjuk fel a kitaláló figyelmét, hogy óvatosan „bontogassa” a „csomót”, nehogy sérülést, fájdalmat okozzon

(Benedek, 1992)

v  + 1 ötlet:

Ha szülői értekezletet Lőrinc napján (szeptember 5.) vagy annak közelében tartjuk, akkor a gyerekekkel délelőtt elkészíthetjük a „vendégváró finomságokat dinnyéből. Persze arra számítani kell, hogy többszörös mennyiségre lesz szükségünk, hiszen nagy adagokban elfogy belőle már nem kis mennyiség a gyerekek örömére.

Dinnyegolyók citromos, joghurtos saláta öntettel:

- Végy egy nagy görögdinnyét és karalábé vájóval készíts golyókat a húsából!

- 2 dobot joghurtot keverj össze tetszőleges mennyiségű mézzel, 1 citrom kifacsart levével!

- Töltsd vissza a dinnyehéjba és tedd hűtőbe pár órára!

Dinnyefagyi:

- A dinnyét szeletekre vágjuk, kimagozzuk, kockára vágjuk, majd robotgéppel pépesítjük, ha szükséges egy kis mézzel édesítjük és formákba töltjük Pár óra a mélyhűtőben és már kínálhatjuk is.

Hibiszkuszos vagy mentás dinnyelé:

4 bögrényi hibiszkusz tea – fél bögre szárított hibiszkusz, vagy 4 hibiszkuszos (mentás) tea filter, 4 bögrényi dinnyelé, 1/2 bögrényi lime lé, édesítő
Főzzük le a teát, a hibiszkuszt 10 percig hagyjuk állni benne, majd várjuk meg, míg kihűl teljesen. A dinnyét kimagozzuk, majd gyümölcscentrifuga segítségével kinyerjük a levét. A kihűlt teába beleöntjük a dinnye és lime levet, ízlés szerint édesítjük, majd hidegen tálaljuk.

(Forrás: http://www.optime.hu)

Szeptember 2. hete:

Néphagyományok, jeles napok

Zöld ünnepek, világnapok

„Cinegés” hagyományok

v  Gyógynövénygyűjtés hete

v  Kisasszony napja (8.)

v  Elsősegélynyújtás Világnapja (14.)

v  „Cinege Műhely”:

gyógynövények felhasználása

(szirup, lekvár, tea, illatpárna, festő lé készítése)

Szeptember 2. hete: Gyógynövénygyűjtő hét

Kép forrása: www.hazipatika.com

Szeptember második hétvégéjének az egyik napjára mindig meghirdetünk egy családi kirándulást, melyre, aki tud, az eljön. Barangolunk a közeli erdőben, falatozunk, beszélgetünk és játszunk az egyik útba kerülő réten és közben „gyógyító növényeket” gyűjtünk. Hol egy-egy hozzáértő szülő, nagyszülő segít ebben. Hol meghívunk „egy ennek tudóját” és, ha egyik sem sikerül, akkor a biztosra megyünk: pásztortáska, gyermekláncfű, útilapu kerül a kosarakba és a hét elején az oviba., melyeket a gyerekekkel el kezdünk „feldolgozni”. Szörpöket, ajakrúzst, szirupokat készítünk, melyek a Mihály napi vásáron majd gazdára lelnek. Ekkor hirdetjük meg az első „Cinege Műhely” programot, mely ezentúl hétről, hétre azt jelenti, hogy a hét egyik kiválasztott napjának délutánján nyitva van az ajtónk a szülők számára. Be lehet jönni és együtt lenni. Azzal, aki éppen még ott van. Lehet a gyerekekkel játszani vagy csak üldögélni egy kicsit vagy lehet segíteni. Mindig abban, amire aktuálisan szükség van. Mihály nap előtt, gyógynövénygyűjtő hét után persze, hogy ezek tartósításában és az elkészült portékák díszítésében, csomagolásában, hogy kelendőbbek legyenek.

v  +1 ötlet: Lándzsásútifű szirup Antal Vali módra:

  • 2 marék nyers, friss útifüvet és 2-3 szál kakukkfüvet leforrázok annyi vízzel, hogy épp ellepje, majd hagyom kihűlni.
  • ha kihűlt, pépesítem vagy összeturmixolom
  • majd nagyon lassú tűzön visszamelegítem, és 15-20 dkg kakukkfű mézzel besűrítem
  • még melegen palackozom

Rengeteg ötlet és recept található az http://erdokostolo.blogspot.hu oldalon

 

Szeptember 3. hete:

Néphagyományok, jeles napok

Zöld ünnepek, világnapok

„Cinegés” hagyományok

 

v  Mozdonyvezetők napja

(15.)

v  Takarítás Világnapja (17.)

v  Alma ünnep

v  „Cinege Műhely”:

- almalé készítés és alma aszalás

Alma-ünnep

Kép forrása: www.raspunsuri-pixwords.ro

Minden csoport élete tele van kisebb, nagyobb saját hagyományokkal. Nálunk ilyen hagyomány például az, hogy manókkal „élünk” együtt és egy ilyen hagyománnyá válhat az „Alma ünnep”, mert minden évben el tudunk menni almát szedni, hiszen ha a környékünkön nincs roskadásig teli alma, akkor találunk helyet magunknak a „Szedd magad Program” felkínálói között. Évek óta szedjük az almát, hol egy család kertjében, hol messzebb és aztán indul az „alma-hét”, melynek lezárása lehet ez az ünnep, melyre péntek délutánra meghívjuk a szülőket is:

v  Az alma ünnep előkészítése

- Almák, fényesítése, mérése, halmazokba rendezése

- Papírzacskók díszítése (melybe hazavihetik az almákat)

- Mese kitalálása, próbák az „színdarab” eljátszásához a gyerekek által kitalált formában

- Almás pite sütőverseny meghirdetése a családok számára

- Táncház megszervezése

v  Az alma ünnep programja:

A vendégek fogadása: egy nagy lavór vízben piros almák, mellyel arcot lehet mosni (szépség és egészség varázslás a néphagyomány világából)

Program:

- Ügyességi csapat és sorversenyek, játékok családi csapatokban (pl. almagurítás, hordás, átrakás egyik helyről a másikra)

- A gyerekek által kitalált mese „előadása” a gyerekek ötletei alapján és szereplésével

Egy iciri-piciri piros alma története (saját mese)

Hol volt, hol nem volt, egyszer egy domb és azon a dombon állt egy hatalmas, vénségesen vén almafa. Olyan öreg volt már, hogy csak egyetlen virágot nyitott ki tavasszal, és abból az egy virágból egyetlen iciri-piciri kis alma piroslott ősszel az ágon. Nagyon unatkozott és úgy döntött, hogy elindul világot látni. Addig izgett-mozgott, míg le nem pottyant a földre, és vígan gurult a domboldalon lefelé. Az öröme azonban nem tartott soká, mert útjába került egy nagy kő, és nem engedte tovább gurulni. A kicsi, piros alma dühében sírni kezdett. Sírt-sírt és ezt meghallotta egy arra ugráló nyuszi.

- Miért sírsz-rísz ennyire? - kérdezte.

- Azért, mert elindultam világot látni, de nem tudok tovább gurulni ettől a hatalmas kőtől. – válaszolta az iciri-piciri piros alma.

- Segítek rajtad! Beleteszlek a tarisznyámba, és együtt mehetünk tovább. – mondta a nyuszi, és így is tett. Felemelte az almát, és beletette a tarisznyájába. Mentek, mentek, mendegéltek és elérkeztek egy magas hegyhez, melynek a tetején egy gyémántos, aranyos, ezüstös fa állt. Elkezdtek mászni, és másztak, és másztak, három nap és három éjjel, amikor elérték a fa tetejét. Ott megláttak egy madárfészket, ahol egy tűzmadár etette éppen a fiókáit. Csendben lecsusszantak a fáról, és egy kacskaringós, girbe-gurba úton hazatértek.

Itt a vége fuss el véle, kerek erdő közepébe.

Táncház vagy közös körjátékozás

Lezárás:

- A pite sütő verseny eredményhirdetése (az nyer, akinek a leghamarabb elfogyott a süteménye és az ajándéka az, hogy először választhat ki két almakupacot, amit hazavihet.

Búcsúzó ajándék: A gyerekek által díszített zacskónyi alma

v  + 1 ötlet: Almatánc:

A gyerekek párba állnak és homlokuk közé szorítanak egy almát. Zenére mozognak addig, amíg az alma ki nem pottyan. Amikor kipottyan, az almát elfelezik. Az a győztes páros, aki a lekésőbb eheti meg az almát.

Szeptember 4. hete:

Néphagyományok, jeles napok

Zöld ünnepek, jeles napok

„Cinegés” hagyományok

v  Mihály nap (29.)

v  Kukoricatörés napja

(30.)

v  Magyar népmese napja (30.)

v  Autómentes Világnap (22.)

v  Hulladékgyűjtő nap

(23.)

v  Turizmus napja

(27.)

v  Vásár szervezése

v  Színház vagy könyvtár látogatás

v  Őszi családi kirándulás

v  „Cinege Műhely”:

- vásári portékák díszítése, csomagolása

Miháky nap

Kép forrása: www.programok-debrecen.hu

Mihály napjához sok-sok hagyomány kötődik, melyek mindegyike alapja lehet egy-egy témahétnek, projektnek. Az állatok behajtása, a cselédek elszámoltatása, a vásár mindegyike sok-sok játék, munka és tevékenységekbe integrált tanulási lehetőséget biztosít a számunkra. Választhatjuk ezt is, azt is, de az biztos, hogy mozgalmas napokat élhetünk meg az ehhez kötődő hagyományok felelevenítésével, újra gondolásával.

Nálunk már vagy 10 éve vásárt szervezünk a gyerekek és a szülők által készített portékákból. Mi ezt a készülődést már kora tavasszal megkezdjük. Az első portékánk - az ibolyaszörp - már márciusban a polcra kerül és az utolsó - a szilvalekvár – csak napokkal a vásár előtt készül el és közben folyamatosan készülnek az erdő, mező, kert kincseiből a befőttek, savanyúságok, lekvárok. Valahogy úgy alakult, hogy az óvodában a mi csoportunk lett a „kamra” felelős.

„Cinege kamra”

1. Kamra:

v  A gyerekekkel és otthon eltett befőttek, ivólevek, lekvárok, savanyúságok …...

v  Gyerekekkel gyúrt száraztészták (lebbencs, reszelt tészta, csipetke, széles metélt)

v  Ízesített túró, zsír, vaj …..

2. Lacikonyha:

v  Sült hurka vagy sült kolbász vagy szelet hús

v  Házi sütésű kenyér

v  Mustár, uborka és „Süni csalamádé”

v  Házi szörp

v  Perec, palacsinta, rétes vagy pogácsa

3. Portékák:

v  Egerek, macskák minden mennyiségben (és amit még a szülők készítenek)

4. Játékok, játékos feladatok:

v  Alma kihorgászása vízből vagy célba dobó játék (egeres, sajtos) vagy mind a kettő

v  Feladatlap: Hova bújtak az egerek?

Ajándék a játékban résztvevőknek:

v  Zsákbamacska: Gyerekekkel tört dió, mogyoró és egy-egy dióegér

(2015. évi vásár „forgatókönyve”)