Az oroszlán tekintete avagy GE hét a Cinegében - Ez történt a 11. héten

A Gondolkodj Egészségesen Program már évek óta meghirdeti a GE napot, amikor is a csatlakozni vágyó óvodák, csoportok mindegyike ugyanazon a napon, ugyanazzal a témával foglalkozik úgy, hogy a saját képére formálja. Az idei évben Finny Petra írt egy mesét és azzal telt a hetünk, (mert már egy egész heti "ötlet-tárat" kaptunk az ajánlásban), hogy ezt a mesét életre keltsük és közben sokat "tanuljunk" a másságról, a kapcsolatokról és a barátságról, kitartásról, szeretetről...

A mese: Finny Petra: Az oroszlán tekintete

Állítólag az oroszlán tekintetéből kiolvashatod a jövődet. Hogy vár-e rád boldogság, vagy messzire elkerül. Hogy mi lesz a munkád, merre fogsz lakni, hány barátod lesz, kivel alapítasz családot. Egyszóval mindent.

Nonó hatéves kislány volt. Mindig is szerette volna tudni, mi vár rá, ha felnő.

Legjobb barátját Matunak hívták, egy évvel volt csak idősebb nála.

Házaik kertje összeért. A kertek végében nem állt kerítés, belefolyta a szavannába, melyben vadállatok tanyáztak.

A vadállatok az emberek faluját messziről elkerülték, de Nonó ás Matu tudta, ha elindulnának a száraz füvek között, előbb-utóbb biztosan találkoznának egy antiloppal, zsiráffal vagy akár egy oroszlánnal.

Matu türelemmel viselte Nonó örökös vágyakozását, hogy szeretné megtudni a jövőjét.

Nonó óvatlan volt, Matu türelmes.

Nonó fára mászott, és leesett, Matu nem mászott fára, viszont ott állt a tövében, és elkapta Nonót.

Nonó sokat beszélt, Matu nagyokat hallgatott.

Nonó olyan gyorsan szaladt, mint a szavanna szele. Matu lassan ballagott, de mindig volt nála egy kis víz, hogy adjon Nonónak, aki megszomjazott a nagy  rohanásban.

Nonó visítva menekült, ha meglátott egy ganajtúró bogarat, Matu kedvesen átsegítette az úton, hogy ne tapossák össze.

Nonó habzsolva evett, mint aki még nem kapott ételt, Matu lassan, megrágva minden egyes falatot.

Nagyon különböztek egymástól, mégis jól megértették egymást.

Matu akkor sem csodálkozott, amikor Nonó hadarva előadta neki a tervét. Elmegy, és keres egy oroszlánt, hogy a szeméből kiolvashassa a jövőjét.

-Veled megyek! -  válaszolta Matu.

-Nem jöhetsz, veszélyes! – felelte Nonó.

-Akkor nem engedlek el! – mordult fel Matu.

Nonó rábámult  a göndör hajú Matura. Tudta, milyen makacs. Még akkor is, ha békésnek tűnik.

-Hát, jó, gyere velem! Ki tudja? Talán még te is megláthatod, mi vár rád, az oroszlán szemében.

-Nem kell ahhoz egy oroszlán szemébe néznem, hogy tudjam, boldog leszek-e.

Nonó vont egyet a vállán, majd vállára kapta kis piros hátizsákját.

Elindultak.

-Azt sem tudom, hogy néz ki egy oroszlán – nevetett fel Nonó pár lépés után.

-Karmai vannak – mondta Matu.

-És még? – faggatta Nonó.

-Sörénye van – folytatta Matu.

-És még? –tudakolta Nonó.

-Akkora fogai vannak, mint a vasvillának – jelentette ki Matu.

-Hű! – ijedt meg Nonó, de nem fordult vissza.

Pár lépés után megkérdezte:

-És merre találhatóak az oroszlánok?

-Szerintem keressünk nagy fákat. Szeretnek az árnyékukban hűsölni. Elég lusták ugyanis - világosította fel Matu.

-Mint az öcsém? – akarta tudni Nonó.

-Pont, mint ő - vágta rá Matu.

Ballagtak a szavanna száraz bokrai között.

Nonó hátán a piros hátizsák.

Matu hátán egy kék.

Egyszer csak elértek egy nagy fához.

A fa árnyékában egy sárga bundás oroszlán henyélt.

-Menjetek a területemről! –morogta.

-Eszem ágában sincs, addig amíg a szemedbe nem nézhetek! – toppantott Nonó.

Matu csak sóhajtott egyet, mert sejtette, hogy ennek nem lesz jó vége.

Nonó közelebb ment az oroszlánhoz, de az mérgesen feléje suhintott a farkával. Ám mielőtt megcsaphatta volna vele a kislányt, Matu ott termett.

Karjával megfogta az oroszlánt farkát, és jól megperdítette. Honnan volt ennyi ereje? Talán csak nagyon féltette a barátját, és az tette olyan erőssé.

Mindenesetre az oroszlán nemsokára a földön feküdt magatehetetlenül. Nonó pedig belenézhetett a szemébe.

De a szemében nem látott mást, csak a szivárványhártya élénk színeit.

Nonó nagy búsan szedelőzködni kezdett, és elindult. Matu pedig csendesen követte.

Ballagtak tovább a szavanna száraz bokrai között.

Nonó hátán a piros hátizsák.

Matu hátán egy kék.

Egyszer csak egy újabb fához értek.

A fa árnyékában egy drapp bundás oroszlán henyélt.

-Takarodjatok innen, emberszagúak!

-Sehova sem megyek, addig, amíg a szemedbe nem nézhetek! – kiáltott dacosan Nonó.

Matu ismét csak sóhajtott egyet, mert sejtette, hogy ennek sem lesz jó vége.

Nonó közelebb ment az oroszlánhoz, de az dühösen feléje kapott karmos mancsával. Ám mielőtt megkarmolhatta volna a kislányt, Matu ott termett.

Karjával megfogta az oroszlán mancsát, és jól megperdítette. Honnan volt ennyi ereje? Talán csak nagyon féltette a barátját, és ez tette olyan erőssé.

Mindenesetre az oroszlán nemsokára a földön feküdt magatehetetlenül. Nonó pedig belenézhetett a szemébe.

De a szemében nem látott mást, csak a szivárványhártya élénk színeit.

Nonó nagy búsan szedelőzködni kezdett, és elindult. Matu pedig csendesen követte.

Ballagtak tovább a szavanna száraz bokrai között.

Nonó hátán a piros hátizsák.

Matu hátán egy kék.

Egyszer csak egy harmadik fához értek.

A fa árnyékában egy zsemleszínű oroszlán henyélt.

-Szaladjatok, ha kedves az életetek!

-Addig nem mozdulok innen, amíg bele nem nézhetek a szemedbe! – akaratoskodott Nonó.

Matu ismét csak sóhajtott egyet, mert sejtette, hogy ennek sem lesz jó vége.

Nonó közelebb ment az oroszlánhoz, de az harciasan felé kapott a pofájával. Nem harapta meg, csak a fejével csapott oda.

Ám Matu ezúttal nem volt elég volt gyors, és a kislány ájultan esett össze.

A kisfiú dühében akkorát rúgott az oroszlán fenekébe, hogy az átrepült az egész szavannán.

Majd aggódva odahajolt Nonóhoz.

-Térj magadhoz, kérlek, térj magadhoz! -motyogta könnyes szemmel. Göndör haja még kócosabb volt a szokásosnál.

Akkor Nonó magához tért, és belenézett Matu szemébe. A fiú arca körül a haj úgy borzolódott, mint az oroszlán sörénye. Tekintetében pedig annyi elszántság volt, mint egy nagymacskáéban.

-Hiszen te vagy az az oroszlán, akinek szemében meglátom a jövőt! – mondta  a kislány.

-És milyen jövőt mutat a szemem? Hol lesz az otthonod? Ki lesz a barátod? Mi lesz  a munkád? Kivel fogsz családot alapítani? –kérdezte a fiú kíváncsian.

-Csak annyit látok benne, hogy bármi is történjék velem, te mindig mellettem leszel!

Ennyiben maradtak, majd elindultak hazafelé.

Nonó hátán piros a hátizsák.

Matu hátán pedig egy kék.

Játékaink, tevékenységeink, melyekkel "körbe öleltük" a mesét:

3 kedvenc a tornateremi játékokból:

1. Oroszlán fogó: Egy kiválasztott gyerek az oroszlán, a többiek a zebrák. Védettséget kap az a "zebra", tehát nem fogható meg, aki(k) párba vagy arckörbe, egymás kezét megfogva állnak. (hiszen, mint tudjuk a zebrák valóban kört alkotva védekeznek, ha megtámadják őket)

2. Átváltozós: A gyerekek futkároznak a teremben és, ha meghallják, hogy

- lusta oroszlán, akkor az oldalukra lefekszenek

- játékos oroszlán. akkor a hátukra fekve kezükkel, lábukkal "kapálódznak"

- mérges oroszlán, akkor támadó pózban szoborrá válnak.

3."Oroszlán szem": Az "Egy, kettő, három" mondókát ismét "átírtuk". A héten így hangzott.

Egy, kettő, három

Te vagy a barátom

Belenéztem szemedbe.

Magamat láttam benne.

A gyerekek futkároznak és amikor a mondókában eljutotunk a háromig, akkor egymással szemben megállnak és megfogják egymás kezét és farkasszemet néznek. Tapsra egymásnak hátat fordítanak és megmondják, hogy milyen színű a szeme a párjuknak.

1 játék a folyósóról, melynek szabályait a gyerekek találták ki

Annyi, de annyi minden készült el a héten, hogy bizony kinőttük a csoportszobát, ezért az alkotások egy részét kivitték a folyósóra és ott építkeztek és aztán ebből egyik pillanatról a másikra szabályjáték lett. A felépített oázison úgy kellet a golyókat átgurítani, hogy semmi ne dőljön fel és akinek ez sikerült az kapott egy követ.

Páki a következő szöveggel buzdította a többieket.

- Úgy célozzatok, hogy ha felborul egy ház, akkor nem lesz hol laknia egy családnak, ha felborul egy fa, akkor meghal egy oroszlán és ha felborul egy figura, akkor az nem jut el az oázisba és szomjan hal, ezért figyeljetek nagyon!

Sok, sok játék a csoportszobából

1. Afrika a világítós dobozon lépésről lépésre

A házak színes kartonból készültek és sormintával díszítettük őket.

Amikor már "kinőttük" a világítós dobozunkat behoztuk a benti homok-víz asztalt is:

A pálmafák kisméretű műanyag palackokból készültek krepp papír és karton vágással ragasztással. Pálmafákat azonban nem csak kicsiben készítettünk, hanem óriásiakat is papír hengerekből.

Papírhengerekből festettünk házakat:

Rajzoltunk állatokat, melyeket kábeldobra ragasztottunk:

és PET palackokból, kiselejtezett ékszerekből rongy csíkok ragasztásával bábok is készültek:

Bábok azonban nem csak így készültek. A múlt hétvégi képzésünkről ott maradt betlehemi pásztorok kendő bábjai "marionett" figurákká változtak:

Nono:

Matu.

És a bábok afrikai zenére a hét folyamán sokszor táncra keltek:

 

Nem csak a bábuk táncoltak, hanem a gyerekek is. A hét lezárásaként "táncszínházi" előadást szerveztek a gyerekeink, ahol a fiúk és lányok külön, külön csapatban mozogtak az afrikai népzenére, Sőt, még szóló táncosaink is voltak. Ehhez dobokat készítettünk pohárból, lufiból és a pálmafák is átalakultak esőbottá:

A lányok még ékszereket is készítettek:

(Fergeteges előadás kerekedett, de sajna erről csak videó felvétel született)

A két felvonás között "bananász" turmixxal frissítették fel magukat a fellépők. Nem tudjátok, hogy az milyen, Banán, ananász turmix, melyet a nagy izgalomban "átkereszteltem" és a gyerekeknek annyira megtetszett, hogy egész nap csak azt hallottam:

- Van még bananász turmix? Kérhetek?

És még mindig nincs vége, mert lerajzoltuk azt is, hogy ki mit is látott a barátja szemében:

Volt, aki saját magát, volt aki a csillárok fényét. Volt, aki az "örök barátságot" és volt aki azt, ahogy a barátaival körtáncot jár.

Belenéztünk az "Oroszlánokkal suttogó" filmbe és megnéztük, hogy milyen is egy afrikai óvoda.

Befejezésül az "abszolút favorit játék, melyet majdnem elfelejtettem. "Találd ki, hogy ki vagyok" játék oroszlános változata: Ehhez először is el kellett készíteni az oroszlán álarcot:

Kellett keresni egy jó nagy anyagot és már indulhatott is a játék: az oroszlán szemébe nézve ki kellett találni, hogy éppen kibújt az oroszlán bőrébe.

Talán most már semmi nem maradt ki. Izgalmas, pörgős, érzelmekkel teli hét volt. Köszönjük az ötletet és a mesét!

(A képeket nézegetve nem is tudom, hogy hogy a csodába fért bele ennyi minden!)

 

 

"Száz liba egy sorban"

Kép forrása: google.gr

Kép forrása: zsorika.hu

Kép forrása: tiredtwang.blogspot.com

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Kép forrása: webmail.telekom.hu

Kép forrása: mauriquices.blogspot.pt

Kép forrása: Andi Holnthoner

Kép forrása: Szumper Alexandra

Kép forrása: google.hu

Kép forrása: google.ro

Kép forrása: pinterest.de

Kép forrása: gruenezwerge.wordpress.com

Kép forrása: mindenkrea.blogspot.hu

 

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Kép forrása: Britannia Családi Napközi - Pécs

 

"Lámpa, lámpa lámpácska" - Márton napi lámpások

Mondóka a lámpás készítéshez vagy a felvonuláshoz: Ki megy ott a hegyen át?

Ki megy ott a hegyen át,

Egy-két apró manócska,

Lámpa, lámpa  lámpácska, ragyogj , mint ég csillaga!

Mörmike, megy előre,
lámpást visz a kezébe.

Lámpa,lámpa,lámpácska, ragyogj,mint ég csillaga!

Második a Babberci,
szemét hátra mereszti

Lámpa,lámpa,lámpácska, ragyogj,mint ég csillaga!

Utána jön Kódorgó,
lámpa után bolyongó.
Lámpa,lámpa,lámpácska, ragyogj,mint ég csillaga!

Negyedik az Ici-pici,
ki a földből sem látszik ki.
Lámpa, lámpa,lámpácska, ragyogj,mint ég csillaga!

Csillag, csillag fent az égen, csillag, csillag ragyogj nékem!

Hopp,egy csillag lepotyogott,
tenyerembe belehullott.
Megőrizem magamnak,
hogy sugározzam másoknak.

Kép forrása: Miri (herewearetogether.com)

Kép forrása: showerofroses.blogspot.com

Kép forrása: followpics.co

Kép forrása: mamamisas-welt.blogspot.co.at

Kép forrása: google.nl

Kép forrása: The Crafty Crow

Kép forrása: kindergruppe-kirchentellinsfurt.de

Kép forrása: terndmarkt

Kép forrása: amamisas-welt.blogspot.de

Kép forrása: 2.bp.blogspot.com

Kép forrása: google.at

Kép forrása: Petra Commijs

Kép forrása: allwomenstalk.com

Kép forrása: mamaskram.blogspot.ca

Kép forrása: shop.labbe.de

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Kép forrása: kleas.typepad.com

Kép forrása: Found on twiningoaks.blogspot.co.uk

Kép forrása: mamaviola.de

Kép forrása: pittifours.blogspot.de

Kép forrása: Nagykoácsi Kispatak Óoda

Kép forrása: Enikő Mikics

Kép forrása: Cora Bakker

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Kép forrása: 
darkbluedragon.com

 

 

"Szent Márton a hó és szél nyomán"

Kép forrása: google.nl

Márton legendája

Élt egyszer, réges régen Pannóniában, Savaria városában egy fiú, akit Mártonnak hívtak. Amikor felcseperedett, beállt a római hadseregbe katonának. Büszke lován gyakran kilovagolt, s ha ellenség közé került, fényes kardját megforgatva harcba szállt. Lovaglásai során sok szegény emberrel találkozott. Egyiknek ruhája nem volt, másiknak cipője, harmadiknak élelme. Márton segített, akinek tudott.

Egyszer egy hideg téli napon egy csaknem mezítelen koldussal találkozott;   didergett, vacogott szegény a süvítő szélben. Márton megsajnálta, s mert jó szíve volt, előkapta kardját, egy suhintással kettévágta fényes  köpönyegét. Egyik felét a koldusnak adta, hogy ne fázzon. A társai, mikor ezt meglátták, kicsúfolták:

- Nézzétek, milyen bolond, képes szétvágni ezt a szép köpenyt, hogy egy koldusnak adja! Hová tetted az eszed?

Márton azonban nem törődött a gúnyolódással. Leült egy sarokba, és hamarosan elaludt. Álmában megjelent az Isten, és így szólt hozzá:

- Látom, jó ember vagy, Márton. Ha szépen élsz, beveszlek az én seregembe. Segítsd a szegényeket, gyógyítsd a betegeket, légy hozzájuk továbbra is jó szívvel. De a harcot fejezd be, a kardot tedd le, nem kell több vérontás.

Másnap Márton odaállt a kapitány elé, és így szólt:

- Én már többé kardot a kezembe nem veszek, mert Isten seregébe akarok beállni!

Attól fogva kard nélkül lovagolt. Kard helyett Kereszt volt a kezében,  s ha az ellenség meglátta a magasra emelt keresztet, leborult elé és megadta magát.

Később kilépett a hadseregből, hogy még több ideje legyen segíteni a szegényeken. Adományokat gyűjtött, ispotályokat, kórházakat épített, és gyógyította a szegényeket.

Vándorlásai során elért Franciahonba, Tours városába. Volt ott egy nagy templom, amit Apátságnak neveztek.  Annak az apátságnak már nagyon öreg volt a püspöke, és nemsokára meg is halt. Új püspökre volt szükség. Vajon ki legyen az? Legyen Márton – gondolták az emberek, mert szerették őt. Márton pedig egyre gyakrabban álmodta azt, hogy püspöki ruhában áll, és szembeszáll a pogányokkal, akik nem hisznek Istenben. Ő azonban nem akart püspök lenni, mert jobban szerette az egyszerű életet. Így aztán körül nézett, hová is bújjon, hogy ne találják meg. Hirtelen eszébe jutott:

- A libák! Elbújok a libák közé, ott nem talál rám senki.

De az emberek csak jöttek, és a nevét kiáltozták. Márton csak lapult a szűk libaólban, s várta hogy elmenjenek onnan. A libák azonban gágogni kezdtek. Egyre hangosabban és hangosabban gágogtak, míg az emberek végre felfigyeltek rájuk:

- Mi lehet ez a nagy gágogás? Nézzük meg!

Így aztán megtalálták Mártont. Ő előbújt, s homlokán egy csillag ragyogott. Az emberek ámulva nézték, és egy emberként kiáltottak fel:

-  Éljen a püspök! Éljen Tours új püspöke!

Márton napján pedig azóta is libasültet esznek, és azt tartják: „ Aki Márton napkor libát nem eszik, egész éven át éhezik!”

A libasült mellé pedig akkora rétest nyújtanak, amekkora az a köpönyeg volt, amit  kardjával kettévágott.

Kép forrása: poppenatelierseverine.blogspot.nl

Mesék Márton napra

Alekszej Tolsztoj: Márton lúdja

Egy szegény parasztnak nem volt kenyere. Elhatározta, hogy kérni fog az uraságtól.
Épp Márton napja volt, s hogy ne menjen üres kézzel, megfogta egyetlen libájukat, a feleségével megsüttette, s vitte.
–Köszönöm, jóember – mondta az uraság –, csak azt nem tudom, hogy osztozzunk meg rajta. Feleségem, két fi am és két lányom van. Hogy osszuk el úgy a libát, hogy egyik se sértődjék meg?
–– Én elosztom – feleli a paraszt. Fogta a kést, levágta a liba fejét, s ezt mondta a földesúrnak:
– – Te vagy a ház feje, tied a fej. Aztán levágta a hátsó felét, s odaadta a feleségnek:
–– Neked itthon kell ülni, vigyázni a házra, tied a püspökfalatja. Aztán levágta a liba lábát, s odaadta a fi úknak:
–– Nektek itt a két láb, hogy apátok útján járhassatok. A két lánynak odaadta a két szárnyat:
–– Ti hamar kirepültök a házból, itt van a szárny hozzá. Ami marad, megtartom ma- gamnak. S elvette a liba törzsét. Nevetett az úr, s kenyeret és pénzt adott a szegénynek.

Meghallotta egy módosabb gazda, hogy az úr a szegény parasztot egy libáért meg- jutalmazta, megsütött öt libát, s elvitte az úrnak. Így szólt az úr:
– – Köszönöm, de hát feleségem, két fi am és két lányom van, hatan vagyunk, hogyan tudjuk elosztani az öt libát? Elkezdett a módos gazda gondolkozni, de semmit sem tudott kitalálni.
– Elküldött hát az uraság a szegényemberért, hogy ossza el ő a libákat. A kezébe vett egy libát, odaadta az úrnak és a feleségének, s ezt mondta:
–– A libával hárman vagytok. Egyet odaadott a két fi únak:
–– Ti is hárman vagytok. Egyet a két lánynak:
–– Ti is hárman vagytok. Magának megtartott két libát:
–– Mi is hárman volnánk a libákkal, egyenlő az osztás.
Az úr nevetett, ismét pénzt és kenyeret adott a szegény parasztnak, a gazdagot pedig elkergette.

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Benedek Elek: RÓKÁNÉ FOGA LIBACOMBRA VÁGYIK

- Hej, rókáné komámasszony, ugyan bizony mit gondoltál, mikor hazulról elindultál? - ezt kérdem én tőled.
- Mit gondoltam? - kérdi alázatosan rókáné komámasszony. - Ugyan mit gondoltam volna, kedves Elek nagyapó? Semmit, de semmit nem gondoltam, csak hazulról elindultam.
„Hiszi a piszi” - mondtam én magamban. - Mert ismerem én a komámasszonyt, mindig rosszban sántikál. De azért csak hagytam, hadd menjen útjára, tudom, mindjárt kisül, hogy megint ravaszkodik, mesterkedik őkigyelme.
Hát csak néztem, néztem a komámasszony után, hadd lám, mit csinál! No, egyebet nem csinált, csak billegett-ballagott, meg-megállt, körülnézett, szimatolt, aztán egyszerre csak egyet ugrott, kettőt szökött, ott termett a réten, ahol száz liba legelt. No, lesz itt most galiba!
- Ej, de jó helyre kerültem - ujjongott a komámasszony, s elkezdett nótázni jó hangosan, hogy csak úgy zengett a rét:

Száz liba egy sorba,
Mennek a templomba.
Elöl megy a gúnár,
Jaj de szépen sétál!
Száz liba egy sorba!

De bezzeg nem ment sorba a száz liba, mikor komámasszony nótáját meghallotta, hanem nagy gigágolással szaladt mind a bokorba! Hiszen szaladhattak, mert föld alá mégsem bújhattak, ott állott előttük komámasszony, s köszönt nekik illendően:
- Adj isten, száz liba!
- Gigágágá, mit akarsz? - kérdezte a gúnár.
- Nem akarok én semmi rosszat, gúnár koma - kedveskedett komámasszony -, hát akartam én rosszat életemben? Mit gondol rólam, kedves komámuram? Mindig jót akartam, most is azt akarok, egy-két libát a seregből, tetszik vagy nem, felfalok.
Hej, sokadalom, lakodalom, lett szörnyű nagy riadalom!
- Komámasszony, irgalmazzon! - könyörögtek mind a libák.
De rókáné komámasszony nagyot toppant, nagyot kiált:
- Nincs irgalom, kegyelem, mind a százat lenyelem!
- Drága, kedves komámasszony, bár csak addig irgalmazzon - könyörögtek a libák -, míg elmondunk egy imát.
Mondotta a komámasszony, s közben a szemét forgatta:
- Én mindég vallásos voltam, a templomért majd meghóttam, hát csak rajta, jó libák, mondjátok el az imát.
Hej, száz liba egy bokorba, imádkoznak szépen sorba! Megkezdi a gúnár: gigágágá, gigágá, gigá, gigá, gigá, gá --- reggel megkezdi, s estig sem végzi, s adta száz libája, nem várhat sorára, mind a száz gyújt rája: gigágágá, gigágágá, gigá, gigá, gigá, gá - nem lesz ennek soha vége, győzi ám a libagége!
Hát én szegény fejem, most már mit csináljak? Fussak-e vagy álljak? Mondanám a mesét tovább, nem engedik a gigágák. Gigágáz a libagége, a mesének itt a vége!

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

AZ ARANYLÚD

Volt egyszer egy ember, s annak három fia. A három közül a legkisebbiket Tökfilkónak hívták. Ahol érték, megtréfálták; ha tehették, csúfot ûztek belõle; neki volt a legrosszabb sora, szegénynek.

Egyszer a legidõsebb testvér fát vágni ment az erdõre. Mielõtt elindult, anyja adott neki egy szép kalácsot meg egy flaskó bort, hogy legyen mit ennie-innia, ha megéheznék, megszomjaznék. Ahogy a fiú beért az erdõbe, szembejött vele egy õsz öregemberke, jó napot köszönt, s azt mondta:
- Adj egy darabkát a kalácsodból meg egy kortyot a borodból! Nagyon éhes, nagyon szomjas vagyok!
De a fiú nagy bölcsen azt felelte:
- Ha neked adom a kalácsomat meg a boromat, mi marad nekem? Szedd a lábad, eredj a dolgodra!
Azzal otthagyta az emberkét, s ment a maga útján. Kiért az irtáshoz, nekilátott a munkának, nagyokat vágott a fa tövére, hanem egyszer csak elvétette a csapást, beleszaladt a fejsze a karjába, haza kellett mennie, hogy bekötözzék. És ez mind az õsz öregemberke miatt történt.
Most aztán a középsõ fiú indult az erdõre. Anyja annak is adott egy kalácsot meg egy üveg bort. Az emberke vele is szembejött, õt is megszólította, tõle is kért egy falat kalácsot meg egy korty bort. De a középsõ fiú is azt mondta nagy bölcsen:
- Amit neked adnék, azzal magamnak volna kevesebbem; szedd a lábad, eredj a dolgodra!
Azzal otthagyta az emberkét, s ment a maga útján.
A büntetés õt is utolérte: alig sújtott egyet-kettõt a fa tövére, félreszaladt a fejsze, bele a lábába, úgy kellett hazavinni.
Harmadnap elõállt Tökfilkó.
- Édesapám - mondta -, engedj ki egyszer az erdõre fát vágni!
- Hogy mehetnél, mikor a két bátyád is rosszul járt, te meg még csak nem is értesz hozzá!
De Tökfilkó olyan állhatatosan kérte, addig rimánkodott, míg végül az apja azt mondta:
- Hát csak eredj! Majd tanulsz a saját károdon!
Anyja hamuban sült lepényt adott neki és hozzá egy üveg árpasört. A fiú útnak indult, beért az erdõbe, találkozott az õsz öregemberkével. Az ráköszönt és megszólította:
- Adj egy darabot a tésztádból meg egy kortyot a flaskódból, megéheztem, megszomjaztam!
- Nincs egyebem, csak hamuban sült lepényem meg keserû árpasöröm; ha azzal beéred, üljünk le, lássunk neki.
Letelepedtek. Tökfilkó leakasztotta a tarisznyáját, hogy elõszedje a hamuban sült lepényt: hát finom tejeskalácsot talált benne a keserû árpasör helyett pedig zamatos bort. Jót ettek-ittak; akkor az emberke azt mondta:
- Mert jó szíved van, és szívesen megosztod a magadét mással, szerencséssé teszlek. Ott áll egy öreg fa, azt vágd ki, lelsz majd valamit a gyökerei közt.
Azzal az emberke eltûnt.
Tökfilkó nekiállt; beékelte az öreg fát, s kidöntötte. Hát egy lúd ült a övében színaranyból volt a tolla. Kiszedte a ludat a gyökerek közül, és magával vitte. Betért egy fogadóba, ott akart meghálni:
A fogadósnak volt három lánya, kíváncsian nézték a ludat, miféle csodamadár ez. Szívesen téptek volna egy-két aranytollat a szárnyából. "Majd csak adódik rá alkalom; hogy kirántsak egyet" - gondolta a legnagyobbik, s amikor Tökfilkó kiment a szobából, odakapott a lúd szárnyához, de ujja-keze azon nyomban hozzáragadt. Jött nemsokára a középsõ lány, annak sem volt más szándéka, mint hogy egy aranytollat kerítsen magának, de ahogy véletlenül a nénjéhez ért, hozzáragadt a keze.
Jött végül a harmadik lány is, s az se másért.
- Ne gyere ide - kiáltotta a másik kettõ -, az ég áldjon meg, ide ne gyere!
De az nem értette, miért ne mehetne oda.
- Ha ti ott vagytok, én is ott lehetek - mondta, azzal megfogta a nénje karját, s odébb akarta húzni, hogy õ is odaférjen az aranylúdhoz; azt hitte javában kopasztják már, s a végén neki nem marad semmi a tollából. Hanem amint a testvéréhez ért, többé el sem tudott válni tõle; hozzáragadt a keze neki is.
Így aztán ott éjszakáztak a lúd mellett mind a hárman.
Másnap reggel Tökfilkó a hóna alá vette a ludat, és továbbállt; ügyet se vetett a lúdhoz ragadt három lányra. Azok meg szép libasorban szaladtak utána, s hol jobbra tartottak, hol balra fordultak, ahogy a fiúnak éppen kedve hozta. Kint a mezõn szembejött velük a pap; meglátta a menetet, s rákiáltott a lányokra:
- Nem röstellitek magatokat, szégyentelen fehérnép! Illik ez, ország-világ elõtt így szaladni a legény után?
Megfogta a legkisebbiket, és vissza akarta ráncigálni, de nyomban hozzáragadt a keze, szaladhatott most már õ is utánuk.
Ahogy így mentek, találkoztak a sekrestyéssel. Annak az álla is leesett, mikor meglátta a papot a három lány nyomában.
- Hej, tisztelendõ úr, hová olyan sebesen? - kiáltott rá. - Talán csak nem felejtette el, hogy ma még egy keresztelõnk is van?
Odaszaladt, megrántotta a kabátja ujját, és menten hozzáragadt. Most aztán már öten loholtak a lúd után, libasorban. Jön szembe két paraszt, kapával a vállán; nosza, kiabálni kezd nekik a pap, szabadítsák meg õt is meg a sekrestyést is. Hanem azok, ahogy a sekrestyéshez értek, rajta ragadtak mind a ketten. Így hát heten lettek, elöl Tökfilkó az aranylúddal, õk meg utána.
Csakhamar egy városba jutottak. Ott a királynak volt egy lánya, de az olyan rettenetesen szomorú volt, hogy még soha senki nem látta nevetni. Törvénybe is hozta a király, hogy aki a lányát megnevetteti, azon nyomban megkapja feleségül.
Meghallotta ezt Tökfilkó, és ment egyenest a királylány elé az aranylúddal meg a kíséretével. Az meg, ahogy meglátta, hogyan üget a hét ember egymás után, úgy, de úgy elkezdett kacagni, hogy, még a könnye is kicsordult. Erre Tökfilkó feleségül kérte, de a királynak nem tetszett a vejeura formája, mindenféle kifogást tett, s végül azt kötötte ki föltételnek, kerítsen neki Tökfilkó olyan embert, aki az egész királyi pincét egymaga kiissza.
Tökfilkónak eszébe jutott az õsz öregemberke, hátha az segíthet rajta. Kiment az erdõbe, egyenest oda, ahol a fát kivágta. Ott ült egy ember, s igen elkámpicsorodott képet vágott. Tökfilkó faggatni kezdte, árulná el, mi nyomja úgy a szívét.
- Rettenetes szomjúság kínoz - felelte az -, és sehogyan sem tudom csillapítani. A hideg vizet nem állom; megittam ugyan az elõbb egy hordó bort, de hát mi az? Egy esõcsepp egy egész tûztengernek!
- No, ha csak ez a bajod, könnyen segíthetek rajtad - mondta a fiú -, gyere velem, annyit vedelhetsz, amennyit csak akarsz.
Azzal bevitte a király pincéjébe. Ott az ember nekifeküdt a hordóknak, kiszítta egyiket a másik után, ivott, ivott, majd beleszakadt. Még be sem esteledett, s egy csöpp nem sok, annyi bor sem maradt a pincében.
A fiú újra elõállt, és követelte a királylányt. A király váltig bosszankodott, hogy egy ilyen senkiházi legény, egy ilyen tökfilkó kösse be a lánya fejét; megint kitalált egy feltételt: kerítsen elõbb a fiú olyan embert, aki egy egész kenyérhegyet föl tud falni.
-A fiú nem sokat töprengett, ment egyenesen az erdõbe. A régi helyen megint ott talált egy embert: épp egy nagyot húzott a hasán a szíjon, s azt mondta nagy keservesen:
- Most ettem meg egy kemence kenyeret, de hát mi az akkora éhséghez, amekkora engem kínoz? Csak úgy kong a hasam az ürességtõl, össze kell szíjaznom, ha nem akarok éhen veszni.
Tökfilkó megörült neki, azt mondta:
- Sebaj! Gyere velem, majd én jóllakatlak!
Bevezette a királyi udvarba. Összehordatott minden lisztet az országban, s abból akkora kenyeret süttetett, mint egy magas hegy. Az erdei ember meg nekilátott, enni kezdte, s egy nap alatt fölfalta az egész hegyet.
Tökfilkó harmadszor is elõállt, és követelte a feleségét. De a király megint csak kibúvót keresett, s azt kívánta, elõbb hozzon neki egy hajót, amelyik szárazon is, vízen is tud menni.
- Ha azzal idevitorlázol, tüstént megkapod a lányomat!
Tökfilkó sietett az erdõbe. Ott találta az õsz öregemberkét, akivel egykor megosztotta az étkét. Azt mondta a kis ember:
- Ittam érted, ettem érted, megkapod a hajót is, mindezt azért, amiért jó szívvel voltál hozzám.
Azzal adott neki egy hajót, amelyik szárazon is, vízen is jár. Ahogy azt a király meglátta, nem teketóriázott többet, ki kellett adnia a lányát. Megülték a lakodalmat, s a király halála után Tökfilkó örökölte mind az egész országot Boldogan él még ma is a feleségével, ha ugyan meg nem halt azóta.

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Szekeres Ilona: Pipitér

Egyszer volt, régen volt, Nekeresdfalván túl, de Sosemvoltváron in­nen, volt egyszer egy gazdag ember.
Ennek az embernek annyi libája volt, mint fűszál a réten, de még annál is több, egy sánta kislibával. Libapásztor is tartozott, persze, a tö­méntelen sok, gágogó jószághoz; Jutkának hívták az anyátlan-apátlan fa­luárváját, aki a libákat őrizte naphosszat a réten. S míg a gágogó nyáj vidáman csipkedte a kövér füvet, a kis sánta odahúzódott Jutkához, és hízelkedve dörzsölte csőrét a libapásztor arcához. Bizalmas jópajtások vol­tak ők ketten; Jutka meg a nyomorék libácska. 
Egy napon a gazdag ember kijött a rétre, és elégedett ábrázattal szem­lélte a temérdek fehér jószágot; s amint így nézelődött megpillantotta Jut­ka mellett a kislibát. 

„No, majd véget vetek én ennek a nagy barátságnak” – gondolta, és csak úgy félvállról odaszólt a kislánynak: 

- Holnap levágjuk ezt a sánta ludat. Gondod legyen rá, hogy jókor reggel a konyhára kerüljön! 

Ezzel visszadugta szájába a pipáját, sarkon fordult, és hazaballagott. 

Sírt, sírdogált Jutka keservesen; könnyei odahullottak a kis sánta fe­jére. Mit csináljon? Hova rejtse? Mi lesz belőle az ő kedves pajtása nélkül? Egyszerre csak – hallj csudát! – megszólalt a kisliba:

- Ne búsulj, édes gazdám, dehogyis válunk mi el! A patak partján, tudod, van egy öreg, odvas fűzfa. Oda bújok én most el, s holnap reggel ott várok rád! Aztán majd meglátod, nem lesz többé semmi baj! 

A libácska ezzel elsántikált a patak partjára, ott is az odvas fűzfához, elbújt, ahova mondta, Jutka pedig hazahajtotta a többi libát. 

Másnap kora hajnalban nagy kiáltozásra ébredt; a gazdasszony keres­te a sánta libát, le akarta vágni, hogy idejében megsüthesse. A lármára kijött a gazda is, előrángatta Jutkát: 

- Hol az a liba? 

A kislány csak sírt, rítt keservesen, és nem felelt semmit. 

- Bizonyosan elloptad, mert te akarod megenni! – kiáltotta a gazda, és kilökte Jutkát az udvarról. 

Az pedig futott, futott, s meg sem állt a patak parti odvas fűzfáig. A kisliba már várta: 

- Ne sírj, kicsi gazdám, meglásd, minden rendbe jön! – mondta vidá­man. – Most azonban gyere, bújjunk el ide a sűrű bokrok közé, mert előbb teljesíteni akarom a gazdag ember kívánságát. 

Sietve elbújtak, s ezt jól is tették, mert már jött is a gazda, maga előtt hajtván töméntelen sok libáját. 

Az egyik kövér lúd – amely mindig irigyelte a kis sántát, merthogy Jutka azt szerette legjobban -, így árulkodott a gazdának: 

- Gi-gá-gá… Én tudom, hova bújt el a libapásztor kedvence! 

- No, ha tudod, keresd meg tüstént! – mordult rá a gazdag ember. 

- Én is tudom! Gá-gá, én is tudom! – gágogták a többiek is, és nyom­ban elszéledtek a rét minden sarka felé. 

A gazda meg leült az útszéli eperfa árnyékába pipázni, meg hűsölni. Még el is szundított a nagy fáradtság után… 

Mikor felébredt, eszébe jutottak a libák; de bizony rémülten látta, hogy csak itt-ott fehérlik egy-egy gágogó a távolban. Nosza, nagyot ugrott ijedtében; kapta a botját, hogy összeterelje őket. S amit így futkosott a libák után, tekintete megakadt a rét virágjain, milyen szépen megvannak azok egyhelyben! Még őrző sem kell melléjük, csak hajladoznak, bókolgatnak kedvesen… Amint ezt így elgondolta, megbotlott egy kiálló kődarabban, és akko­rát esett, amilyen hosszú volt. 

Miközben feltápászkodott, dühösen rázta az öklét a távolban fehérlő libái felé: 

- Ó, hogy változnátok virágokká! – kiáltotta. 

- Gi-gá-gá-gá… – hallatszott most a feje felett. 

A gazda feltekintett, s hát – uramfia, mit látott? A levegőben, maga­sabban, mint a legmagasabb jegenyefa legfelső ágának hegyében lengede­ző legszélső levélke – ott repült a sánta liba, a liba hátán pedig vidáman kacagott a libapásztor Jutka. 

No, tátva felejtette most a száját a gazda… De még csudálkozni is elfelejtett ijedtében, amikor körülnézett a réten. Mert a libái ebben a szem­pillantásban változtak át fehér pipitér virágokká. 

Bizony, virág lett a gazdag ember töméntelen libájából! 

Jutka pedig a sánta liba hátán repült árkon-bokron, hegyen-völgyön át, messze, messze, s meg sem álltak Lúdláb kastélyig. Ott pedig még aznap este Lúdláb hercegnő lett a libapásztor Jutka… 

Aki nem hiszi, menjen ki a rétre, szedjen egy nagy csokor fehér pi­pitér virágot!

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Mátyás király ajándékoz

Szeretett adni, annyi bizonyos. Az arra érdemeseket, ügyeseket, szorgal­masokat jutalmazta, ahogy csak tehette.

Az ítélete szerinti méltatlanokat, mihasznákat, naplopókat, csalókat, ha­zudozókat csúfolta, büntette.

Egyszer egy szegény ember a maga kis kertecskéjében akkora sütni való tököt talált fölnevelni, hatan ráülhettek egyidejűleg. A gyerekei is dicsekedtek vele: akkora tökünk van, hogy hat fölnőtt ráülhet, akkora tökünk van, hogy ha szorul a helyzet, heten is ráülhetnek.

A szájtáti népek látására jártak, hogy is tud ekkora tök nőni egy szegény ember kicsinyke kertjében.

Gondolta a szegény ember, ha ennyien csudájára járnak, hát mennyire megörül majd a király, ha megmutatja neki.

Kapta, fogta magát, a tököt óriási szőrszütyőbe tuszkurálta, s a teherrel fölcihelődött Budára. Az ajtónállók sietve a király elé bocsájtották, nehogy a lábukra ejtse a szegény cipekedő ember a tököt. Mert azt meg kellett, mondja, hogy mit visz. Óriás tököt. Sütni valót.

Beengedték a szegény embert, aki a királynak kijáró tisztelgő hajlongások után előmutatta jövetele okát, a tököt.

Az ajándékban mutatkozó tiszteletnek a király szemlátomást megörült, azonnal az oldalszobába vezette a tökös embert, hogy ott tegye le terhes ajándékát. Kicsinység kikérdezte a tehertől lihegő tököst, hogy miképp fért el ekkora gyümölcs a tenyérnyi kertecskében, mire megtudta, hogy a kert kerítését mindig kijjebb ásogatták, szinte a szomszédot is kitökölték már a sütni valóval.

A király ezt nagy örömmel tudomásul véve, némi aranypiculákkal útjára engedte a tökajándékozó embert azzal a meghagyással, hogy útközben n éhezzen, szomjazzon.

Ballagott a szegény ember hazafelé, a király dicséretétől se éhség, se szomjúság az úton nem gyötörte, az arany piculák szépen csilingeltek Majsáig. Ott éppen hetivásári nyüzsgés kavargott, vett a pénzén két girhes, de jó kiállású, hízónak való süldőt. Azzal állított haza.

Ahogy a felesége megtudta az ura nagy dicsőségét, le se tette a kezéből s szitát, végigfutotta a hírrel az egész falut. Így jutott fülébe a tőszomszéd megelőzött gazdájának is a szegény ember szerencséje.

Ezen elgondolkodott. Ha Mátyás király egy közönséges sárga bélű tökért ilyen nagylelkű pénzeket szurkol a szegény ember markába, ő bizony megajándékozza a királyt a két legszebbik ökrével, de tudomisten ád érte annyi aranyat, a megmaradt hat ökör is csak nagy kínnal, szuszogással húzza haza a tehertál recsegő szekeret. Akkor lesz ám nagy ámulat meg bámulat a faluban.

A király a hatökröst is nagyra tárt karokkal fogadta, míg megkérdezte, mi jóban forog a palota pádimentumán.

Mire mondja a hatökrös, hogy két legszebb ökrét hozta a királynak ajándékba, de mivel a palotaőrök a lépcső aljánál följebb nem engedték, ott állnak az ajándékok, a király ablakából is látni lehet őket. Ahogy látta is őkegyelmessége.

A királyi elfogadás mindenkori kérdései közé tartozott annak a kitudako­lása, hogy honnét való az ember, meg az ajándéka. Amikor meghallotta, hogy badallói, mindjárt tudta, honnét fúj a szél. Mivel a tegnapelőtti töka­jándékozó ember is Badallóból szerencséltetett.

Nosza, vezette is Mátyás király a hatökröst az oldalszobába, és annak ajándéka viszonzásául az óriás tököt markoltatta meg a hatökrössel. Az ilyen királyi kegy is parancsnak számít. Megtagadni ki is merhetné?

Búcsúzás közben azt mondta a király, hogy a két, ajándékba kapott ökrét meg adja oda Badallóban a tökös szomszédnak. Mert megígérte volt neki, hogy az útiköltséget megtetejézi majd. Adja oda, mint a király ajándékát, jó egészséget kívánva annak is, meg a kedves családjának.

A király kívánsága megkerülhetetlen parancsnak számít. Mit tehetett a hatökrös. Átvezette a két legszebb ökrét a szegény ember portájára, mint a király ajándékát, miközben ő meg a méregtől pulykavörösen előkapta az erdőirtó nagyfejszéjét, ízzé-porrá szabdalta az óriás tököt, minden darabját átdobálta a szegény ember udvarába. A hízónak valók éppen kint szala­doztak. Nekiestek. Éltek rajta két hétig. Jókedvűen röförésztek.

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Ludas Matyi

Volt egyszer egy asszony; volt annak egy fia, Matyinak hívták. Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni; nem tudta napszámba eregetni, pedig már legényszámba ment. Inkább a kuckóban ült.

- Nem dolgozom másnak! - mondta az anyjának, ha az noszogatta. Nem is csinált semmit, legfeljebb arra volt kapható, hogy őrizte a libákat. Tizenhat volt a kisliba, a két anyával meg a gúnárral együtt tizenkilenc.

A libák éppen akkorra növekedtek meg, mikor Döbrögben vásár volt. Azt mondja a legény az anyjának:

- Anyám, én elhajtom most ezeket a libákat a vásárra, Döbrögre.

De az anyja:

- Hová hajtanád! Majd elkelnek azok itthon is.

De a legény csak felcihelődött, hogy ő elhajtja a libákat a vásárra. Az anyja már nem ellenkezett, sütött neki egy jó tepsi pogácsát az útra; ha már olyan mehetnékje van, hát menjen. A legény a három nagy libát visszaverte, a tizenhat fiatalt meg elhajtotta.

Odaér a döbrögi vásárra. Odamegy hozzá a vásárban Döbrögi úr, a város ura, és azt kérdi tőle:

- Hát hogy adnád nekem ezeknek a libáknak párját?

- Ennek két máriás párjaként az ára. S még az apámnak sem adom alább - mondja a legény.

- Ejnye - mondja a döbrögi Döbrögi úr -, te huncut akasztófáravaló, nekem, földesúrnak, eddig sem szabta meg senki a portékájának az árát, de te sem szabod ám meg! Odaadod-e egy kurta forintért?

- Nem adom! Két máriás az ára, mondtam!

Döbrögi úr mögött ott volt két katona.

Rájuk parancsol:

- Fogjátok meg ezt az akasztanivalót, és kísérjétek a házamhoz. A libákat is hajtsátok oda.

Odakísérték Matyit Döbrögi úr házához. A libákat ingyen elvették tőle, Matyira meg jó huszonötöt rávertek. Ez lett a libák ára!

Azt mondja Matyi, amikor föltápászkodott a deresről:

- Jól van! De visszafizetem én ezt még háromszor az úrnak!

Döbrögi urat elöntötte a méreg. Nosza, mondja a legényeknek:

- Fogjátok meg a huncutot, vágjatok rá még harmincat!

Újra megfogták Matyit, lefektették a deresre, megint harmincat rávertek. Avval eleresztették. Kiment Matyi, most már nem szólt, de amit gondolt, az annál jobban a begyiben maradt.

Eltelt néhány esztendő, Matyi szégyenében és mérgében világgá ment. De csak nem emésztette meg a mérgét. Visszajött hát a szülőföldjére. Még aznap mit hall? Azt, hogy új kastélyt csináltat a Döbrögi úr! Felöltözött erre Matyi ácsruhába, úgy ment el a Döbrögi úr városába. Az új kastély fele már készen volt. Az épületfák mind ott feküdtek a kastély mellett, szépen kifaragva. Matyi odament, méregeti a fát, mint egy ácsmester.

Döbrögi úr meglátja, hogy valami külső országi ácsmester van az ő házánál. Kimegy, s kérdezi tőle, hogy kicsoda, micsoda is ő.

Azt mondja Matyi:

- Külsőországi ácsmester vagyok! Igen híres, mondhatom.

Döbrögi úr mindjárt aggodalomba esett a kastély miatt. Megkérdezte:

- Jó lesz ez az épületfa?

Azt mondja az ácsmester:

- Az épület, az megjárja, hanem kár volna ilyen dibdáb fával berakni, mivel ez nem erre való.

Döbrögi úr gondolkodik, hogy hát mit csináljon. Azt mondja végre az ácsmesternek:

- Van nekem egy erdőm, szebbnél szebb fák vannak benne. Ha ez nem rávaló, hát szebbet vágatok. Jöjjön ki velem, válassza ki!

Mindjárt kiparancsoltatott száz fejszés embert az erdőbe. Õ maga persze hintóra ült az ácsmesterrel.

Mennek ki az erdőbe. Haladnak a sűrűbe. Bemennek oda, ahol a legsűrűbb. Keresi, keresi az ácsmester az alkalmas fát, hogy melyik is volna jó az épületre. Kijelölgeti őket, és nekiállítják a száz fejszés embert, hogy vágják ki a fákat sorra.

S mennek beljebb, még beljebb. Végül elérkezik az ácsmester a döbrögi úrral egy mély völgybe, ahová a favágásnak még a hangja se hallik. Talált itt is egy alkalmasnak tetsző fát. Rászól az ácsmester a döbrögi úrra:

- Mérje csak meg az úr a törzsét; alighanem jó lesz ez is.

Döbrögi úr átöleli a fát, hogy lássa, elég vastag-e. Ezt várta csak Matyi. A fa másik oldalán egyszeribe összekötötte az úr két kezét, zsineggel. A száját meg betömte száraz mohával, hogy a kiáltozást ne hallják. Aztán levágott egy hajlós botot, s addig hegedült vele az úron, amíg kedve tartotta. Kivette a zsebéből a libák árát, a maga zsebébe rakta, s indult. De még azt hozzátette, mivel az úr a némaságában is nagyon kérdezőn meregette és forgatta a szemét:

- Nem vagyok én ács, hanem én vagyok Matyi! Emlékszik: a ludas! Az is leszek most már mindég, Ludas Matyi! Akinek az úr erőszakkal elvette a lúdjait. Akit az úr fizetség helyett jól megveretett! Még kétszer eljövök, mert három visszafizetést ígértem, s két megveréssel adósa vagyok!

Evvel otthagyta Döbrögi urat. A száz fejszés levágta a fákat, aztán elpihentek, és várták Döbrögi urat az ácsmesterrel vissza. Elunta várni végül őket a száz fejszés ember, hát elindultak láncba állva, mint mikor vadászok nyulat hajtanak, és bekeresik az egész erdőt. Nagy sokára megtalálják Döbrögi urat, de az ácsmester sehol: már-már aggódtak érte. Odamennek Döbrögi úrhoz, hát látják, inkább a másvilágon van, mint az innensőn. Úgy meg van csépázva, hogy alig tud szólni. Nyögi inkább:

- Nem ács volt az! Hanem a gazember Ludas Matyi, akinek a lúdjait egyszer elvettem. De mikor volt az! Én már el is feledtem! Õ meg azt mondta, hogy még kétszer eljön, és megver!

Hazavitték Döbrögi urat, lepedőben; majd hogy végleg meg nem kukult az ijedtségben. Ki sem kelt az ágyból. Leveleket küldözgetett mindenféle doktoroknak, hogy jöjjenek orvosolni, de semmiféle doktor nem merte felvállalni a gyógyítását. Egy pár nap múlva azonban Matyinak is fülibe jutott a dolog. Gondolt egyet.

Felöltözött tudós doktornak, kocsit fogadott, s elhajtatott Döbrög városába. Megszállt a fogadóban, ott egy kicsikét mulat s beszélget, mint afféle külső országi doktor.

Kérdi a fogadóstól:

- Mi újság másképp ebben a városban?

Azt mondja a fogadós:

- Nincs egyéb, ha csak az nem, hogy Döbrögi úr rémisztően nagy beteg. Ha akadna doktor, aki meggyógyítaná, igen nagy fizetséget kapna.

Mondja erre Matyi, megsimogatva a fölragasztott szakállát:

- Én fel merem vállalni, meg is tudom gyógyítani!

Megörül ennek a fogadós. Mindjárt üzentet fel Döbrögi úr házához, hogy van itt egy külső országi doktor, az mindenkit meggyógyít. Jöjjenek érte!

Hintón mentek érte. Odalép a doktor a beteghez, végigtapogatja, nézegeti, csóválgatja a fejét. Ránéz Döbrögi úr az ókulárés doktorra, s azt mondja neki lassú hangon:

- Ugye, nem bízik hozzám, hogy meggyógyulok?

Az orvos nagy vártatva válaszol:

- Ha lehet, meggyógyítom!

Megvidámult egy kicsit Döbrögi úr. Ludas Matyi pedig mindjárt tüzet rakatott a szakácsnéval, és fürdőnek való vizet melegíttetett. Aztán mindenféle cselédet elküldött az erdőre füvekért, gyökerekért. A háznál nem maradt senki más, csak Döbrögi úr meg Ludas Matyi. Mikor a háznál levők mind eltakarodtak, Matyi elővett egy jó erős botot, s odaáll az úrhoz:

- Most jön a kúra! - mondta neki, s ugyancsak megkúrálta. Az úr most beszélhetett volna, de rémületében most is csak a szemét meresztette.

- Nem vagyok én doktor, hanem Ludas Matyi! - mondta Matyi.

Amennyi pénzt csak talált a sublótban meg az almáriumban, mind előszedte, és elvette belőle a ludak árát.

Aztán azt mondta:

- Már kétszer itt voltam! De még egyszer eljövök!

A veréstől Döbrögi úr persze még betegebb lett. Hazajöttek a cselédek a füvekkel, gyökerek­kel; de az úr csak nyögni tudta, amikor a doktor után kérdezősködtek:

- Nem volt az doktor! Hanem Ludas Matyi!

No, a sok pénzért csak eljöttek a doktorok, és akadt egy, aki valóban meggyógyította Döbrögi urat. Az ettől fogva mindig strázsáltatta magát a katonáival, nehogy hozzáférhessen a Ludas Matyi. De lassan el is felejtkezett róla.

Egyszer megint vásár esett abban a városban. Ludas Matyinak megint csak eszébe jutott, hogy újra el kellene már menni Döbrögi urat megkeresni. Lókereskedőnek öltözött, szerzett magának egy jó lovat, és így ment el a vásárba. Odaállt ő is a többi gazda közé, és árulta a lovát.

Amikor eladta, tovább ténfergett, nézelődött a vásárban, várta az urat. Egyszer csak hallja, amint az egyik ember dicsekszik azzal, hogy az ő lova a legjobb futó ló a környéken.

Ludas Matyi odalép, s azt mondja annak az embernek:

- Igazán? Mert én épp olyan lovat akarok! Megveszem, ha megteszi oda a próbafutást, úgy, ahogy kívánom.

Az ember ráállt; azt mondja:

- Megteszem.

- No, hát - mondja Ludas Matyi -, álljon ide a lovával az útra, üljön föl rá, s ha majd Döbrögi úr jön a hintóval, akkor kiáltsa el magát, hogy: Én vagyok Ludas Matyi! Hanem aztán vágtasson ám, mert különben eloltják a gyertyáját.

Az ember erre is ráállt. Ki is mentek két órakor a város végére. Akkor érkezett Döbrögi úr a hintón. Az ember odalovagolt a hintóhoz, elkiáltja magát:

- Én vagyok Ludas Matyi!

De aztán jól megcsapkodta a lovát.

Hamar mondja erre Döbrögi úr:

- Fogd ki, kocsis, a lovakat! Utána! Aki elfogja a gazembert, két aranyat kap. Menjetek, mind!

A kocsis hamar felült az egyik lóra, a hajdú a másikra, utána eredtek. Döbrögi úr maga maradt a hintón, onnan nézte az üldözést.

A Ludas Matyi akkor szépen melléje állt, s csendesen odamondta neki:

- Nem az volt a Ludas Matyi! Hanem én vagyok az!

Az úr majdnem ájultan nyeklett vissza az ülésre. De Ludas Matyi csak megadta neki a harmadik részletet is. Azután a ludak árát megint kivette a zsebéből, s megmondta neki, hogy ez volt az utolsó.

Azzal Matyi eltűnt, s egy más tájon telepedett meg, ott vett magának feleséget, s még ma is él, ha meg nem halt.

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Mondókák, versek:

Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.

Kõ kút körül út körbefutja hosszú nyakú fehér lúd.

Öt ördög öt tököt gödörbe dögönyöz.

Tökkelütött ördög töméntelen tökmagot tarisznyába tömköd.

Görögdinnye, török tök,
szerda után csütörtök.
Török, török hömbörög,
egy zsák diót megtörök.
Csörgő-börgő mogyoró,
te leszel most a fogó!

Pákolicz István: Kiolvasó


Gi-gá, gi-gá gúnárom
elveszett a vásáron,
vártam, majd csak hazajön,
s az ablakon beköszön;
de nem jött meg a betyár,
tepsibe való gúnár,
akire jön a három:
keresse meg gúnárom.

Csiteri, csütöri, csütörtök

Tököt lopott az ördög,

Nem is ette, nem is itta,

Liba ólba beledugta.



Csiteri, csütöri, csütörtök

Dinnyét lopott az ördög,

Bugyogójába dugta,

Úgy vitte a pokoolba.

"Sütőben a tökmag,

befűtöttünk tegnap,

ripeg-ropog, zeng a nád,

szél röpíti víg dalát.

Ég öt éjjel, öt nap,

odasül a tökmag.

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Jelenetek, játékfűzések:

Száz liba egy sorba Márton-napi ludas játék

Szereplők: sas, héja, farkas, ijesztő legény, libát lopó legény, libapásztorok, libuskák, gazdasszony, nagymama

Kellékek: az állatoknak fejdíszek, botok, kukoricaszárak

Játék menete: A gazdasszony a lányait elküldi libákat őrizni. Megszámolják, hány libát hajtanak ki (kukoricaszár alatt bújnak ki) A nagymama elkíséri a lányokat, akik terelgetés, őrzés közben mondókáznak, énekelnek, játszanak.

Liba mondja gá, gá, gá, Elmegyünk mi világgá.

 

Gá, gá, gá, megy a liba világgá,

A gazdája nem szereti,

Búzaszemet nem ad neki.

 

Kő kút körül út, körbefutja hosszú nyakú Fehér lúd.

 

Nincs szebb madár…

 

Paradicsom, paprika, Papucsban jár a liba.

A legelésző libákhoz héja közelít, a libák hangoskodnak, a lányok elzavarják a héját:   Héja, héja, nincs itt liba…

Héja, héja, vaslapát

Ne vidd el a kislibát

Se apját, se anyját

Se a libapásztorát.

A libapásztorok biztatják a libákat:   Libuskáim, egyetek, Szép kövérek legyetek.

A kislibák mondogatják: Papatyi, papatyi, a nagylibák: Bele, bele, bele, bele   Árok partján a liba Azt gágogja: taliga.

Újra veszély fenyegeti a libuskákat: sas közelít hozzájuk. A lányok elzavarják:           Sas, sas, vakulj meg,

Hogy a libát ne lásd meg.

Sas, sas, lakatos,

Látom, lábad ripacsos.

Addig libát nem adok

Míg százat nem fordulok.

A libapásztorlányok úszkálni a tóra terelgetik a libákat:  Száz liba egy sorba

Mennek a nagy tóra

Elöl megy a gúnár

Jaj, de begyesen jár.

Úszkálás után visszaterelgetik a libuskákat a legelőre, közben néhány legény libát próbál lopni.

Szentendrei legények,

Libát loptak szegények,

Nem jól fogták a nyakát,

Elgágintotta magát.

A legények elfutottak, a lányok játszanak még egyet:      Egy petty, libapetty,

Terád jut a huszonegy.

Akire jutott, ő vezeti a játékot. Hatan vannak… Biztatják a libákat: Egyél libám egyél…

Egymástól kérdezgetik:                        Sűrű csillagos az ég,

A te libád kinn hál még?

Farkas lapul a bokorban, figyeli a kislibákat. A gazdasszony hazahívja a libákat, de előbb a lányoknak megsúgja, hogy mire jöjjenek haza:                Gyertek haza ludaim…

A farkas megfog néhány libát. A gazdasszony megszámolja a libákat, miután hiányzik néhány, keresésükre indulnak. Beszélgetnek a farkassal:                Farkas koma, nem látott erre libákat?

Ott repülnek a levegőben.

Mi zörög a padláson? (libák zörögnek)

A fiaim diót törnek.

Hadd nézzük meg!

Elveszett a kulcsom.

Majd megkeressük.

A libapásztorlánykák megtalálják a kulcsot, kiszabadítják a libákat, a farkast pedig megketgetik. Hazaérkezik mindenki nagyin éhesen.

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Árok partján egy liba

Helyszín: udvar, füves terület, tollfosztó

Szereplők: libák, libapásztorok

Kellékek: farkas fejdísz, kosarak, zsákok a libatollnak, fehér lepedők az ijesztőknek

 

A libuskák gágognak, a libapásztorok számolgatják őket, hányat terelnek legelni: Tíz, húsz, harminc …. Száz!

Száz liba egy sorba,

Mennek a nagy tóra,

Elöl megy a gúnár,

Jaj, de begyesen jár!

Gi-gá-gá!

Az utolsó mindig előrefut, utána ő vezeti a sort. Így megy addig, míg el nem érik a tavat. Itt vígan fürödnek a libák:

S     sl      s      ss    sl     s    sm   sm     sm       sm      sm     sm   s

Egy, kettő, ha; gelegonya fa, Aki úszik, le nem bukik, az lesz a liba.

Míg a libák fürdenek, a libapásztorok játszanak:              Játsszunk gólya viszi a fiát!

Gólya viszi a fiát,

Hol felveszi, hol leteszi,

Viszi, viszi, itt leteszi, hopp!

 

Most meg törjünk sót!          Mit látsz?

Eget, földet, csillagot,

Papok hátán kalapot,

Sós kenyérbe harapok,

Tegyél le, mert meghalok!

 

Míg a pásztorok játszottak, közéjük osont a farkas:        Hú-ú-ú üvölt a farkas és ásogat.

Mit ás, mit ás, farkas koma?

Kemencét!

Minek az a kemence?

Vizet forralni.

Minek az a forró víz?

Libát kopasztani.

 

A pásztorok hívni kezdik a libákat:     Gyertek haza ennyire! (kezükkel mutatnak egy kis távolságot)

Nem megyünk!

Gyertek haza ennyire!

Nem megyünk!

Gyertek haza ennyire!

Megyünk!

Ügyesen kell cselezve átszaladniuk, nehogy a farkas elkapja őket. A megmenekült libákat terelgetve indulnak haza a pásztorok.          Siess libám, begyet rakni…

Otthon a gazdasszony várja őket. Számlálgatja a libáit, nézegeti, ettek-e eleget? Begyeiket nézegeti: tele-üres, tele-üres.. Bizony keveset ettetek, meg kell tömni benneteket, hogy jó kövérek legyetek, szép legyen a tollatok!

A nagyobb gyerekek terpeszülésben ülnek, maguk elé ültetik a kisebbeket –a libákat- és megtömik, majd megtépik őket. S libák gágognak, a tépkedők pedig vigasztalják őket:       Paradicsom, paprika,

Papucsban jár a liba.

Árok partján ül egy liba,

Azt gágogja, hogy taliga.

Kosárba, zsákba teszik a tollakat, libatollal felsepernek. Egy hét múlva tollfosztóba várunk ide mindenkit!

A lányok készítik a tollfosztáshoz a kosarakat, anginokat, a fiúk kimennek (lepellel fedik magukat). Gazdasszony énekel:

S  s   f   l      s   m  r  t,  rr      dt,   l,    t,  s, s,   s  s   f     l    s  m   r  t,     r   r     dt,    l,l,   t,   s,  s,

Este van már, késő este, kilencet ütött az óra. Az én kedves kisangyalom mégse jön ide a fosztóba.

S   s  s   s     s     d’  l      m     f  l     s    r  m   r       s    s    f    l    s  m   r   t,    r  r     dt,     l,   s,  s,

Vagy aluszik, vagy beteg, vagy talán nem is szeret? Így hát kedves kisangyalom tiltva leszek én tőled.

-          Mikor jönnek már a legények a fosztóba?

-          Hej lányok, ne csak a legényeket várjátok, hanem a tollat szaporábban fosszátok, különben sose telik meg a dunyhátok, párnátok!

Kintről félelmetes hangok hallatszanak be: a legények lepleket terítenek magukra, ijesztgetve jönnek. A lányok remegő hangon kiáltanak ki:                Ihi-uhu ki jár erre?

Mér nem mégy el valamerre?

Talán a hosszú drótostót?

Zárd be hamar az ajtót!

A fiúk kintről:        Asztal alá, szák alá, Bújj hamar az ágy alá!

Beszaladnak a házba a fiúk, a lányok visítozva szedik le róluk a lepleket. Mikor meglátják, kik azok, maguk közé ültetik a legényeket. Vidáman beszélgetnek egymással, próbálnak segíteni a lányoknak: kiborogatják a fosztott tollat, belefújnak a tollkupacba, száll mindenfele a toll. Ha valaki fején megállt egy tollcsomó, hangosan énekelik:

S   mm     ss     mm       ss        mm    s   m      ss     mm    ss       mm        ss      m    d   d

Ég hátán gólyafészek, minden ember látja, Csak a Pista olyan szamár, hogy ő nem  látja.

 

Persze ő is továbbadta másnak a fejére a tollat.

-          Na fiúk, ezt mondjátok utánunk: Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál.

Próbálgatják, de mindig beletörik a nyelvük. Jókat kacagnak. Egy fiú a lányok mögé kerül, befogja egyiknek a szemét:

Egy kislány a börtönbe,

Be van zárva sötétbe,

Írjunk neki levelet,

Ki van a hátad megett?

Ha kitalálta, párba állnak. A többi fiú ugyanígy tesz. Páros tánccal zárják a fosztót:   Járjunk táncot, ripegőt-ropogót,..

A lányok utána rendet tesznek: a tollakkal tömött zsákokat kiakasztják levegőzni; megtömik a párnákat, kisöprik az utolsó tollpihét is.

Forrás: http://kovacsneagi.qwqw.hu)

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Dalok, énekes játékok:

A gúnárom elveszett,
keresésére megyek,
Nincsen annak más jegye:
szárnya, tolla fekete.

Az én tyúkom megbódult
A fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám,
Te leszel a vacsorám.

A kis tücsök ciripel,
Hátán semmit nem cipel,
Jobbra dűl meg balra dűl,
Talán bizony hegedül.
(magyar népdal)

(Tudok én egy igazán jót … dallamára): Elesett a lúd a jégen,

Majd fölkel a jövő héten.

Összeveri a bokáját,

Sárga sarkantyús csizmáját.

 

Elment a tyúk búcsút járni,

Nem kell onnan visszavárni.

Majd visszajön sülve-főve,

Nem ül többet az ülőre

Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!

Egyél libám egyél már, nézd a napot lemegy már, éjféltájban,

nyolc órára, esti harangszóra hipp, hopp, hopp.

Hatan vannak a mi ludaink, három szürke, három fekete. Gúnár, gúnár, libagúnár gúnár az eleje, akinek nincs párja, az lesz a gúnárja.

Kép forrása: Nagykovácsi Kispatak Óvoda

Ötletelő: "Szent Márton a hóban lovagolt"

Márton nap (november 11.)

Kép forrása: bences.hu

Márton nap (november 11.) a néphagyomány szerint az éves gazdasági munkák lezárásának ideje is, egyben a téli pihenés időszaka a természet számára. Ekkor vágták le abban az évben először a hízott libákat és az újbort is ekkor kóstolták meg először.
Márton nap története
A legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal.
Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta.
Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték.
A (legelterjedtebb) monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban.
A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték.
"Valamikor réges régen élt egyszer egy kisfiú, akit úgy hívtak, Márton. Márton édesapja katona volt. Amikor a kisfiú nagyobbacska lett, ő is szeretett volna katona lenni és jelentkezett a római hadseregbe. Sisakban, páncélban, lóháton ülve kardozott bátran a csatákban. Bátorsága mellett jószívű is volt, ezért katonatársai megszerették őt.

Egy napon egy város felé lovagoltak és az út szélén egyszer csak megláttak egy koldust. Hideg volt, de a szegény kolduson alig volt valami ruha, reszketett, fázott, amikor megszólította Mártont:
- Segíts rajtam, megvesz az Isten hidege!
Márton tanakodni kezdett, mit is adhatna ennek a szegény embernek, mert saját ruháján kívül nem volt nála semmi más. Hirtelen levette köntösét, kardjával kettévágta és az egyik felét a didergő koldusra terítette.
Később, amikor Márton lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak.
Márton nemsokára otthagyta a hadsereget és pap lett belőle. Nagyon szerették mindenütt, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. Az emberek hamarosan meg akarták választani püspöknek. Márton nem akart püspök lenni, aki díszes palotában lakik és szolgák veszik körül, ő ezután is egyszerű életet akart élni. Ezért elbújt az emberek elől, hogy ne találják meg. Képzeljétek, milyen jó búvóhelyet talált! A libák közé bújt el, az ólban.
De a libák nem maradtak csendben, hangosan gágogtak, és gágogásukkal elárulták Márton búvóhelyét. Így az emberek megtalálták és mégiscsak püspök lett belőle, de ezután isugyanolyan jóságos és szerény maradt, mint előtte. Nagyon sokat segített a szegényeknek és az emberek egész életében nagyon szerették őt.
Amikor meggyújtjuk majd a Márton napi lámpásunkban a gyertyát, gondoljatok Ti is arra, amikor valakinek segítettetek,"
Forrás: http://oviselet.blogspot.hu/
Kép forrása: Vivian Maas Innemee
Kép forrása: 
allcolored.com

Kép forrása:
zaubereinmaleins.de
Kép forrása: 
ideenreise.blogspot.de
Márton napi lámpásfelvonulás
A német nyelvterületekről ismert lámpás/fáklyás felvonulás, Martinsumzug, szintén Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez.
Az ilyen felvonulások egyre elterjedtebb hazánkban is, leginkább gyerekek, kisgyerekes családok vesznek benne részt.
Sötétedés kezdetekor maguk készített lámpásokkal (benne mécses vagy kis égő) járják az utcákat és közben Márton napi dalokat énekelnek.
Kép forrása: 
google.at

Kép forrása:
mukketing.blogspot.de
Ahol mód van rá, a vonulókat a lován ülő Szent Márton (piros köntösben, római katonának öltözve) vezeti a megemlékezés központi helyszínére.
A gyerekek gyakran kis műsort adnak elő, jellemzően eljátszák Szent Márton és a koldus találkozóját.
A műsor befejezéseként Márton napi tüzet gyújtanak, liba alakú sütemény, weckmann (amely egy édes tésztából készülő, ember alakú figura) és meleg italok fogyasztásával zárul a felvonulás. Ilyen felvonulásokat jellemzően német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szerveznek hazánkban.  (forrás:tutitippek.hu)
Weckmann elkészítése:
250 g alacsony zsírtartalmú túró , 5 evőkanál tej , 8 evőkanál olaj , 1tojás , 100 g cukor , 1 o vaníliás cukor , 1 csipet , 400 g liszt , 1 p + 2 teáskanál sütőpor , Csokoládé csepp
1. lépés
Keverjük össze a hozzávalókat, kivéve a lisztet, feldolgozni a lisztet a sütőport a földre, és a hét egy sima tésztát.
2. lépés
Tegye a tésztát egy enyhén lisztbe fórumon kiépítése nem túl vékony, és kivágták Weckmänner. Díszítse csokoládé chips.
3. lépés
160 ° C (felső / alsó hő) 10-15 perc. sütjük.
Forrás: http://www.kuechengoetter.de/

Szent Márton-dal

(A „Sárga csikó, csengő rajta dallamára énekelve)

Szent Márton hóban lovagolt,

lova a szélnél is gyorsabb volt.

Rád gondolunk Szent Márton.

Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.

Rád gondolunk Szent Márton.

A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.

Rád gondolunk Szent Márton.

"Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz Isten hidege!"

Rád gondolunk Szent Márton.

Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.

Rád gondolunk Szent Márton.

Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.

Rád gondolunk Szent Márton.

Felét Szent Márton od'adja,
koldus hálásan fogadja,

Rád gondolunk Szent Márton.

Álmában jő egy tiszta fény

és lágyan kélő hang beszél

Rád gondolunk Szent Márton.

Amit tettél te jó lovag,

érte hálánkat elfogadd.

Rád gondolunk Szent Márton.

Kép forrása: Blogvin

Nagykovácsiban ez a nap kiegészül a Tökfesztivállal, ahol a gyerekek, családok által készített töklámpásokből, faragott tökökből, tökfigurákból kiállítást rendezünk a Főtéren, mely a felvonulás végcélja, ahol libazsíros kenyér és forró tea várja a vendégeket.

Márton napi népszokások, hagyományok
Libavacsora és az újbor kóstolásának napja:
A Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ma is sok helyen táncos mulatságot csapnak, ahol az asztalról nem hiányozhat egy libafogás és az újbor.
A hiedelem szerint ludat illik enni ezen a napon, mert, aki Márton-napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. Úgy hitték minél többet isznak, annál egészségesebbek lesznek. Tipikus ételek ezen a napon a libaleves és libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. A rétessütés is nagy jelentőséggel bír ezen a napon, a rétes nyújtása jelképezi Márton oltalmazó köpenyének kinyújtását. Márton az újbor bírája is, ilyenkor ugyanis már iható az újbor. A Márton-napi lúdpecsenyés vacsora végén már kiforrott újborral szokás koccintani, ezt hívják Márton poharának.

Márton napja, mint időjóslás napja:
A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő és leesett az első hó. Ha hó esett, akkor azt mondták, hogy Szent Márton püspök fehér lovon jött.

Ha Márton napja fehér lovon köszöntött be, hosszú telet jósoltak, ha barna lovon jött, vagyis nem esett a hó, úgy tartották, karácsonyig nem is lesz. Ha kevés hó esett: Márton csak megrázta a szakállát.

"Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton,  borongós tél" - mondja a rigmus.

Úgy tartották, hogy a Márton napra levágott lúd mellcsontja megmutatja, hogy milyen idő várható; ha barna volt: esős, ha fehér: havas telet vártak.

A galgamácsaiak szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent.

Göcseji hagyomány, hogy Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz.

A népi megfigyelések szerint "ha Márton napján lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál".

A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.  (forrás:okosanya.blog.hu)

Márton vessző

Márton napja a paraszti életben a téli negyedév kezdőnapja volt. Ezen a napon történt a bérletek és bérek kifizetése. A termésvarázsló szokások közé tartozott, hogy a pásztorok vesszőnyalábot ajándékoztak azoknak a gazdáknak, akiknek a barmaira vigyáztak a legelőn. A gazdák ekkor kifizették a pásztorok járandóságát, a kapott vesszővel pedig megveregették a jószágot, hogy egészségesek, jó evők és sok hasznot hozók legyenek. Márton vesszeje több ágú is lehetett. A sokágú vessző azt jelezte, hogy a kocadisznónak sok malaca fog születni tavasszal. Néhol a vesszőt a disznóólak tetejére szúrták, hogy megvédjék a jószágot a dögvésztől. Tavasszal ezzel a varázserejű vesszővel hajtották ki az állatokat a legelőre.

A pásztorok házról házra járva Márton vesszőt átadva Köszöntőt mondtak a  gazdára, az egész háznépre s a háziállatokra. E köszöntő jutalmaképpen a gazda megfizette a "bélesadót", vagy másképpen nevezve a "rétespénzt".

"Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét.

A szokást nem mi kezdtük, és nem mi végezzük.

Állataiknak annyi szaporulata legyen,

Ahány ága-boga van a vesszőnek."

Márton vesszeje rendszerint többágú fűzfaágból font fonat volt.

(forrás:okosanya.blog.hu)

www.javorka-tata.sulinet.hu

Kalendárium: november

„Az Öreg Veréb novembernek mondta az új hónapot, s hozzáfűzte, hogy ez a harmadik és utolsó hónapja az ősznek.
A folyópartra is megérkezett az ősz. Lefoszlott a levél a rekettyefüzekről, megbarnult, elfonnyadt a fű. Néha hó esett, el is olvadt. A folyó még futott, de reggelente már jéghártya vonta be. eltűntek a partról a szalonkák is. csak a vadkacsák maradtak. Azt hápogták, hogy itt húzzák ki a telet, ha a folyó nem fagy be egészen. A hó pedig hullott, egyre hullott, és már nem olvadt el, hanem egyre nőtt.”

Bianki, Vitalij Valentinovič: Cinege naptár: November (Rab Zsuzsa fordítása)

Néphagyományok, jeles napok

Zöld ünnepek, világnapok

„Cinegés” hagyományok

v  Mindenszentek (1.)

v  Halottak Napja (2.)

Márton nap (11.)

Magyar Népművészet hete (3. hét)

Erzsébet nap (19.)

András nap (30.)

 

v  Lámpás felvonulás

Gombócfőzés

„Cinege Műhely”:

1. hét: Lámpás készítés

2. hét: Papír készítés

3. hét: Képeslap és ajándékkísérő készítés

4. hét: Adventi koszorú kötés

1. „Cinege Műhely” - lámpás készítés

2. Tématerv napi bontásban Márton napra

Tevékenységi tervek

Tervezett projektek a tevékenységekbe integrált tanuláshoz

A témahét címe: Márton nap

A projekt megvalósulásának tervezett ideje: 2014. november 3 – november 7.

A projekt tervezett indító élménye: Szent Márton legendája

A projekt várható lezáró élménye: Lámpás felvonulás és tökfesztivál

 

A projekt megvalósítása során kiemelt céljaink, feladataink:

v  Hagyományok felelevenítése

v  Együttélés szokásainak, szabályainak elfogadása

A projekt során kiemelten fejleszthető képességek pl:

v  Együtt működés, egymás elfogadása, tolerancia fejlesztése

v  Feladattudat, Koncentrációs képesség fejlesztése

v  Mesetudat fejlesztése

v  Hallási figyelem fejlesztése

 

 

Játék

/beszélgető-kör játékai/

 

Mozgást utánzó játék (A gyerekek vonalban állnak egymás mellett. Az első kiáll a többiek elé és mozgásokat mutat, amit utánozni kell. Amikor a többiek más „mutatót akarnak, akkor azt mondják: „Tejbekása lipitylotty, tökkáposzta kapaszkodj”, akkor a „mutató” a sor végére megy, és azt mondja ”Hazamegyek, haza megyek, tököt eszek.” és a következő gyerek mutat.)

Tollpihék egy helyre fújása

Tollpihék összegyűjtése kosárba (Hüvelyk és mutató, hüvelyk és középső, hüvelyk és gyűrűs, hüvelyk és kisujj – ujjkiolvasók ismétlése (Hüvelyk ujjam almafa, cseresznyefa)

Tökpiramis építése

Mi van az üvegben elrejtve a kukorica közé?

Párosító játék: Keresd a párját a kukoricaszemek között!

Márton és a ludak: egymás hangjának felismerése

Ludak és a róka (mozgásos drámajáték)

Figyelj a hangra! (hang felismerő játék)

 

 

 

Munka

 

v  Kukoricamorzsolás

v  Tökmag pirítás

v  Tök és alma sütése

v  Töklekvár főzése

Sütőtökös-csokis keksz sütése

  • 40 dkg megsütött sütőtök (nyersen kb.1 kg-os kicsi sütőtök) +
  • 20 dkg kristálycukor
  • 25 dkg vaj +
  • 1 tojás
  • 20 dkg liszt
  • 20 dkg Graham liszt+
  • 10 dkg dió +
  • 10 dkg csokoládé +
  • 20 dkg zabpehely (apró szemű)+
  • 2 kk szódabikarbóna
  • 2 kk fahéj
  • 1 csipet só

Elkészítés:

  1. A cukrot és a puha vajat a tojással összekeverjük.
  2. A sütőben megsütött sütőtököt bot mixerrel pépesítjük, azt is hozzáadjuk.
  3. A liszteket külön összekeverjük az apóra vágott dióval és csokoládéval, a zabpehellyel, illetve a fűszerekkel.
  4. A lisztes keveréket jól összeforgatjuk a sütőtökös vajjal, hogy kézzel formálható legyen.
  5. Diónyi darabokat gömbölyítünk a kezünkkel, majd ellapítva sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk. Lehet közel tenni egymáshoz, de ne érjenek össze, mert kicsit azért megnőnek.
  6. Addig sütjük, míg az alja pirulni nem kezd (Az időt sütője válogatja).

 

 

Külső világ tevékeny megismerése, matematikai tapasztalatok

Tevékenységekbe integrált fejlesztés

v  Háziszárnyasok jellemzői

v  Libatoll és libatojás

v  Tökfajták és felhasználásuk

v  Tő és sorszámnevek

v  Feladatlap: útvesztő típusú feladatok

 

Vers, mese, könyvnézegetés anyanyelvi játékok, szabad alkotások

Mese:

-      A libák és a róka

-      Mátyás király ajándéka

-      A róka és a ludak

Mondókák:

Csiteri, csütöri csütörtök

Tököt lopott az ördög,

Nem is ette, nem is itta,

Liba ólba beledugta.

Csiteri, csütöri, csütörtök

Dinnyét lopott az ördög,

Bugyogójába dugta,

Úgy vitte a pokolba

"Sütőben a tökmag,

befűtöttünk tegnap,

ripeg-ropog, zeng a nád,

szél röpíti víg dalát.

Ég öt éjjel, öt nap,

odasül a tökmag.

Nyelvtörők:

-      Öt ördög, öt tököt gödörbe dögönyöz

-      Tökkel ütött ördög töméntelen tökmagot tarisznyába tömköd

-      Kő körül kőút. Körbefutja egy hosszúnyakú fehér lúd

„Lúdanyó meséi” – meseszövés egyénileg

 

Énekes és hangszeres játékok, körjátékok, zenehallgatás, zenei képességek, hangszerek készítése

Dalok, körjátékok:

-      Márton – dal

-      Egyél libám, egyél már!

-      Gyertek haza ludaim!

Zenei képességek fejlesztése:

-      Hallási figyelem fejlesztése

-      Egyenletes lüktetés

-      Ritmus visszhang

„Hangszerkészítés” tökből, tökmagból

 

 

 

 

 

Rajzolás, festés,

mintázás, kézimunka

Lámpás készítés:

-      üvegből papír tépéssel és ragasztással

-      tejes dobozból papírlyukasztással

Só-liszt kerámia díszek készítése

Faliképek készítése tökmag és kukorica ragasztásával

Mese illusztráció ceruzarajzzal

Liba bábok készítése kesztyűből

Kukoricacsuhé szövés

 

 

 

 

 

Mozgás fejlesztés, mozgásos játékok

Tökgurítás, tökgurító „verseny” akadályok kerülésével (kukoricacsövek és torzsák) (sor és csapatjáték)

- Lábtorna: torzsák emelése, összegyűjtése talpakkal

Mozgást utánzó játék

(A gyerekek vonalban állnak egymás mellett. Az első kiáll a többiek elé és mozgásokat mutat, amit utánozni kell. Amikor a többiek más „mutatót akarnak, akkor azt mondják: „Tejbekása lipitylotty, tökkáposzta kapaszkodj”, akkor a „mutató” a sor végére megy, és azt mondja ”Hazamegyek, hazamegyek, tököt eszek.” és a következő gyerek mutat.)

Tökfogó: Ki lesz a tökkel ütött?

(A fogónál van egy kis tök és futás előtt azt mondja: „Este virágzik a tök, én a fejedre ütök”. Akit megfog annak a fejét „megkoccintja a tökkel és az azt kiabálja: „Égszakadás, földindulás, fejemen egy koppanás. Én vagyok a fogó)

Célba dobás karikával tökre

 

 

 

 

Mondóka a lámpás készítéshez vagy a felvonuláshoz: Ki megy ott a hegyen át? (részlet)

„Ki megy ott a hegyen át? Egy, két apró manócska:….

Mörmike megy előre, lámpást visz a kezében….

Második a Bab Berci, szemét hátra mereszti…

Utána jön Kódorgó, lámpa után bolyongó….

Negyedik az Icipici, ki a földből sem látszik ki.

Lámpa, lámpa. lámpácska, ragyogj, mint ég csillaga!

Csillag, csillag fenn az égen, csillag, csillag ragyogj nékem!

Hopp, egy csillag lepotyogott s tenyerembe belehullott….”

(Forrás: operenciasovoda.blog.hu)

+ 1 ötlet: LÚDTALP FÜZET készítése

„Én ekkor szoktam megnézni a gyerekek lúdtalpát. No, nem csak úgy megnézni, hanem valóban lenyomatozni, mégpedig sima vízzel. Egy lavórba vizet teszek, a földre pedig szép színes (narancssárga) papírt (A/4). A gyerkőc belelép a vízbe, majd a felnőtt kiemeli, hogy a lába ne mozduljon el. A víz nyomot hagy a papíron, ezt gyorsan körberajzolom és ráírom a gyerkőc jelét-nevét. Így a papíron nem marad más, csak valóban a talp nyoma. Nem kell festegetni és lemosogatni, mint amikor festékezzük, gyorsan meg lehet csinálni és ugyanazt a célt érjük el vele. Az elkészült lapokat lefűzzük egy füzetbe, aminek az elejére ludat rajzolunk meg egy nagy lábat.”

(Szabó Orsolya- Kispatak Óvoda)

 

Lúdanyó meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gúnár és egy liba lány.

Megszerették egymást, összeházasodtak. Fészket készítettek és beletettek három tojást. Melengették őket és megszülettek a kislibák: egy ezüst, egy arany és egy fehér lúd.

Jól érezték magukat, de egyszer csak egy farkas lopózott a házukhoz. A kislibák elkezdtek gágogni, mert nagyon féltek. Lúdanyó elbújtatta őket.

A farkas elkezdte keresni a libákat. Szaglászta a földet, de nem talált semmit. Szomorúan elkullogott, mert éhes maradt a pocakja.

Ezután a kislibák elő mertek bújni és elmentek a tóra úszkálni. Ekkor jött egy róka és meglátta a libákat, de már olyan ügyesek voltak a kislibák, hogy felrepültek a legmagasabb fa tetejére. A róka elment a farkasért, hogy segítsen neki libát fogni. A farkas megpróbálta megfogni őket, de túl magasan voltak, úgyhogy segítségül hívta a medvét.

A medve felmászott a fára, de a ludak olyan furfangosak és leleményesek voltak, hogy átrepültek egy fenyőfára és a medve ide már nem tudott felmászni, mert a tüskék megszúrták. A fenyőről pedig átszálltak a tó közepére, így mind a róka, mind a farkas, mind a medve éhesen maradtak, mert ők bizony nem tudtak úszni.

Amikor beesteledett hazamentek a házukba, amely egy szivárványos tökből készült. Megvacsoráztak, lefeküdtek és elaludtak. A farkasról, a rókáról, és a medvéről álmodtak.

A baj csak az volt, hogy ez igazándiból is így volt. Az éjszaka sötétjében a medve, a farkas és a róka igazából is a ház körül ólálkodtak, de szerencsére nem tudták a tökházat kinyitni. Megpróbáltak ugyan a kéményen bebújni, de túl szűk volt és beszorultak. A medve tolta-tolta a farkast és a rókát és azok belepottyantak a tűzbe. Úgy megijedtek, hogy világgá futottak.

A kislibák boldogan éltek, amíg meg nem haltak-

(Andris – 5 éves – meséje)

3.  Népművészet hete és Erzsébet nap

Cinege Hírmondó (részlet egy, a szülőknek szóló levélből)

„Kádár, takács, kötélverő, szénégető.... és sorolhatnám még hosszasan a mára már "elavultnak" tűnő mesterségeket, melyek nélkül nagyszüleink, dédszüleink hétköznapjai elképzelhetetlenek lettek volna. Fazekasság, szövés, fonás, nemezelés, kelmefestés... népi kismesterségek, melyek a mai napig élnek, újra és újra gyönyörködtetnek. Néha a hagyományokat újra élesztve, néha kicsit átalakulva, de az biztos, hogy sok-sok évszázad tudását, tapasztalatát közvetítve. A Magyar Népművészet hete jó alkalom arra, hogy gyerkőceinket, - ha alapfokon is -, számukra izgalmas módon, színes tevékenységek felkínálásával megismertessük és megszerettessük ezeket. Igen ám, de egy hét az elég kevés idő lenne arra, hogy elmélyedjünk a sok-sok technikában, melyek közül válogathatunk, ezért aztán kitaláltuk, hogy a karácsonyi készülődés idén egy kicsit "formabontó", de az biztos, hogy nagyon "hagyományőrző" lesz. Kiválasztottunk 10 mesterséget, hagyományos technikát és azt elosztottuk 5 hétre, amennyi időnk még van Karácsonyig:

1. hét: Fazekasság, agyagozás - szövés, fonás

2. hét: Mézeskalács készítés - gyertyaöntés, készítés

3. hét: Gyékény, szalma, csuhé – vessző

4. hét: Kelmefestés – papírkészítés

5. hét  Nemezelés – gyöngyözés

Tématerv napi bontásban a Magyar Népművészet Hetéhez

Tevékenységi terv

Témahét terv/ napi bontás

Dátum: 2015. november 16 – november 20.

Feldolgozásra szánt téma: Népművészet hete

Jeles napok, zöld ünnepek: Erzsébet nap

Hétfő: nemezelés, szövés

Kiemelt tevékenység tartalma: mozgás

Gurítások, célba dobások

v  Szabad mozgások, játékok padon, karikával, dióval

Kiemelten fejleszthető képességek:

v  Egyensúlyérzék

v  Szem –kéz koordináció

v  Mozgások összerendezettsége

v  Szabályok elfogadása

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

Matematikai tapasztalatok: relációk (több, kevesebb, kisebb, nagyobb, hosszabb, rövidebb)

Ének – zene - tánc: Vékony vászon lepedő, Erre csörög a dió

Kézművesség: nemezelés (dió, gyapjú fonat, gyapjú - filckép ragasztás), papírtálca szövés

Meseszövés: Galagonya király és Csipke hercegnő története (a gyerekek ötlete alapján)

Séta az erdőbe

v  Ritmusérzék fejlesztés

v  Hallásfejlesztés

v  Finommozgás

v  Érzékszervek működése

v  Beszéd, figyelem koncentráció

Értékközvetítési tartalmak:

Módszerek, eszközök:

v  beszélgetés, magyarázat, cselekedtetés

v  dió, kosár, gyapjú, szappan, papír tányér, fonal

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v  Gyapjú tulajdonságai

v  Nemezelés, szövés technikája

v  Az őszi erdő kincsei (galagonya, csipkebogyó)

Reflexiók:

 

Kedd: agyagozás

Kiemelt tevékenység tartalma: mintázás

v  Falikép agyagból tésztalenyomattal

v  Mécses tartó levegőn száradó gyurmából

v  Díszek porcelángyurmából

Kiemelten fejleszthető képességek:

v  Konstruáló, tervező képesség

v  Finom motorika

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

Kéztorna

Ujjkiszámolók ismétlése

Nagyobbaknak. magfigyelést fejlesztő játék

 

v  Ujjízületek erősítése

v  Emlékezet fejlesztése

v  Megfigyelőképesség fejlesztése

Értékközvetítési tartalmak:

Mondóka: Hüvelykujjam mustáros

Mese: Kobak meséi

Módszerek, eszközök:

v  Bemutatás, magyarázat, beszélgetés, cselekedtetés

v  agyag, gyurma, tészta, csipke terítő, hajgumik

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v  az agyag „története”, tulajdonságai (föld festékek)

Reflexiók:

Szerda: gyertyaöntés

Kiemelt tevékenység tartalma: mese. vers

Mondókák:

Gombolyag cérna, faggyúgyertya,
lángot vetett a kemence,
táncot is jár a gerlice guug!

Ég a gyertya, ég, 
El ne aludjék! 
Míg a szikra lobbot nem ad, 
Guggoljunk le mind!

Kiemelten fejleszthető képességek:

v  Ritmusérzés fejlesztés (gyors –lassú, egyenletes lüktetés

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v  Gyertyaöntés csészébe

v  Falmászás

v  Bátorság, egyensúlyérzék

Értékközvetítési tartalmak:

v  Ég a gyertya, ha meggyújtják (ismétlés)

Módszerek, eszközök:

v  magyarázat, bemutatás, cselekedtetés

v  maradék gyertyák, csészék, üvegek

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v  Gyertya tulajdonságai

v  Világítás régen és ma

Reflexiók:

Csütörtök: Erzsébet nap

Kiemelt tevékenység tartalma: ének - zene - tánc

v  Hol jársz, hová mész Erzsébet asszony?

Kiemelten fejleszthető képességek:

v  mozgás koordináció

v  együttjátszás öröme

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v  Várfoglaló játékok a tornateremben

v  Várfal festése kartonra

v  Rózsák mintázása porcelángyurmából

v  Almás rózsasütemény sütése

v  Nagyobbaknak: rózsás feladatlap (mi a különbség?)

v  gyors reagáló képesség

v  finommozgás fejlesztés

v  megfigyelő képesség

Értékközvetítési tartalmak:

v  Szent Erzsébet legenda

v  A rózsát nevető királykisasszony

Módszerek, eszközök:

v  bemutatás, magyarázat, beszélgetés

v  karton, festék, porcelángyurma, sütés alapanyagai, feladatlap

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v  hagyományok felelevenítése

Reflexiók:

Péntek: papírkészítés

Kiemelt tevékenység tartalma: környező világ felfedezése

v  Papír készítés menete

v  Papírfajták és tulajdonságai

v  Papír újrahasznosítás

Kiemelten fejleszthető képességek:

v  ismeretek bővítése

v  környezettudatos gondolkodás alapozása

v  érzékszervek fejlesztése

v  kreativitás fejlesztése

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v  Újrapapír készítése tojástartóból, újságpapírból

v  Szabad alkotások térben, síkban különböző papírfajtákból

v  Párosító játék csukott szemmel (papírok párosítása bekötött szemmel)

v  Rögtönzött papír jelmezek készítése (kivé váltál?)

v  finommozgás

v  kreativitás

v  érzékszervi fejlesztés

Értékközvetítési tartalmak:

 

Módszerek, eszközök:

v  bemutatás, magyarázat, beszélgetés, cselekedtetés

v  maradék papírok, olló, ragasztó, tojástartó

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v  Papírral kapcsolatos ismeretek bővítése

Reflexiók:

4. „Cinege Műhely” - „Újrapapír” készítése lépésről lépésre

(Egy „gyerek kedvenc”, vizezős, maszatolós technika)

Hozzávalók:

• papírhulladék
• víz
• turmixgép vagy bot mixer
• lavór
• vékony törlőrongy
• vastagabb, nedvszívó alátét (filc vagy törülköző)
• sodrófa vagy szivacs a víz kipréseléséhez
• fakeret
• sűrű drótháló

1. lépés: Az összegyűjtött, lehetőleg matt felületű papírokat (újságokat, firka papírokat, melyből rengeteg összegyűlik nap, mint nap az óvodában) apró darabokra tépkedjük a gyerekekkel. A z így elkészített „fecniket” beáztatjuk egy nagyobb edénybe (lavórba, vödörbe) és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje és egy napig ázni hagyjuk.
Amíg ázik a papír, készítünk egy-két egyszerű merítő szitát. Ehhez egy fakeretre (egy használaton kívüli képkeret is tökéletesen megfelel) és hozzá illő méretű, sűrű szövésű dróthálóra vagy szúnyoghálóra lesz szükség. A hálót erősen ráfeszítjük a keretre, majd szöggel vagy tűzőgéppel stabilan rögzítjük. Merítő szita helyett használhatjuk akár azt a hálós, kerek konyhai eszközt is, amelyet eredetileg az olaj felfröccsenésének megakadályozására találtak ki.

2. lépés: Ha már eleget áztak a papírdarabkák turmixgépben vagy bot mixerrel pépesítjük, ha úgy érezzük, hogy „erőlködik a gép, akkor az áztatóvízből öntsünk még hozzá.

3. lépés: A pépet a lavórba öntjük, és ha szükséges adunk hozzá még vizet. Akkor jó, ha joghurt sűrűségű. Ha színes papírt szeretnénk, ekkor kell színezni a masszát. (ételfestékkel vagy természetes színező anyagokkal – tea, kávé, cékla lé, diófesték, spenót lé, hagymahéj – is megfesthetjük)

4. lépés: Előkészítünk egy vászon konyharuhát, kiterítünk egy törölközőt

5. lépés: A szitát függőlegesen belemártjuk a masszába, majd vízszintesre fordítjuk és enyhén megrázogatjuk még a masszában, hogy egyenletesen borítsa be a hálót. Kiemeljük a keretet és lecsorgatjuk róla a felesleges vizet. Letakarjuk a nedves konyharuhával és gyors mozdulattal a kiterített törölközőre fordítjuk. (alul a törölköző, azon a textil azon a papírmassza és felül a szita). Ezután sodrófával vagy szivaccsal kinyomkodjuk a vizet a papírból egészen addig, amíg a papír el nem válik a szitától.

6. lépés: A kendőt a rátapadt papírral vízszintesen vagy függőlegesen kötélre csipeszelve megszárítjuk. Száradás után a kész papír könnyedén elválik a textiltől. Ezután már csak formára kell vágni és már készülhetnek is pl. a karácsonyi meghívók, képeslapok, ajándékkísérők.
+ tipp: A gyerekekkel sokszor készítünk csak tojástartóból papírmasszát. Ilyenkor színek szerint szétválogatjuk, daraboljuk, áztatjuk, aprítjuk a tartókat. A felesleges vizet lecsöpögtetjük, majd a masszához hozzákeverünk tapétaragasztót és kézzel kinyomkodjuk még egyszer a vizet úgy, hogy jól formázható anyaggá váljon. Ezután már más dolgunk nincs is, mint a fantáziánkat szabadon használva elkészíteni az alkotásokat, mely lehet egy tál, egy karácsonyfadísz, a kedvenc állat figurája vagy virága. (Ha olajozott formákra, formákba tapasztjuk a masszát, akkor száradás után könnyen levehető. Temperával, vízfestékkel megfesthető, terményekkel díszíthető és, hogy tartósabb legyen az alkotás matt lakkal le is fújható.)

Apróra szaggatva, keverve, kavarva készül a papírmasé és belőle egyszer tán elkészül a vásári portékának szánt mécses is.

4. András napi gombóc Cinege módra

Hozzávalók kb. 12 gombóchoz:

  • 25 dkg tehéntúró
  • 2 db tojás
  • 2-3 dkg vaj
  • csipet só
  • 3 evőkanál (5 dkg) búzadara
  • Valamint:
  • 2 evőkanál olaj
  • 5 dkg zsemlemorzsa
  • kb. 1,5 dl tejföl
  • cukor vagy édesítő (ízlés szerint)
  • fahéj

Elkészítés:

  • A túrót villával finomra törjük a vajjal, sóval és a 2 tojás sárgájával. A fehérjét kemény habbá verjük, lazán a túróhoz keverjük, majd hozzáadjuk a búzadarát is. Körülbelül 1 órát hűtőben pihentetjük.
  • Később sós vizet forralunk, és vizes kézzel kis tojás nagyságú gombócokat formázunk, és a lobogó vízbe dobáljuk őket. Fedő alatt kb. 10 perc alatt puhára főzzük.
  • Miközben a gombócok dagadnak a fazékban, kevés olajon megpirítjuk a zsemlemorzsát, ízesítjük a tejfölt, előkészítjük a málnát. A végeredmény egy habkönnyű csoda. Nem túlzás!

Megjegyzés: Először a felvert tojásfehérje 1/3-át keverjük a túróhoz, így egy kicsit fellazul a massza, majd a maradék tojáshabot óvatosan tudjuk beleforgatni.

(Forrás: http://www.mindmegette.hu/habkonnyu-turogomboc.recept)

5. „Cinege Műhely” – a koszorú kötéshez

Az adventi koszorúról és az adventi angyalokról

A hagyományőrző adventi koszorú fenyőágakból készül, melynek zöld színe az eljövendő reményt szimbolizálja. Formája kör alakú, mely forma az örökkévalóság szimbóluma.

A gyertya színe lehet vagy 4 piros, vagy 3 lila és 1 rózsaszín melyben egy-egy gyertyához, egy-egy fogalom társul. Az első gyertya a hité, a második a reményé, a harmadik a szereteté, a negyedik az örömé, de követheti az adventi angyalok köpenyének színét is: kék, piros, fehér, lila. A lila, rózsaszín esetében a 3. vasárnapon kell meggyújtani a rózsaszíntű gyertyát. Az utóbbinál az angyalok érkezésének sorrendjében kell vasárnaponként gyertyát gyújtanunk.

Ezenkívül lehet rá fagyöngyöt tűzni és kék szalaggal átkötni. A fagyöngy a levegőt, a kék szalag a lélek gondjait elmosó vizet jelképezi.

Az adventi angyalai

Az első vasárnap angyala: Négy héttel karácsony előtt egy angyal kék köpenybe leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez és keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt. A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy törékeny, finom szövésű serleget hoz, mely a Nap sugaraiból készült. Észrevétlen végigmegy a világ összes házán és önzetlen szeretettel tölti meg a serleget. Visszarepül vele az égbe, ahol az angyalok fényt készítenek belőle a csillagoknak. Advent harmadik vasárnapján egy fehér, ragyogó palástba öltözött angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, s akit csak megérint a fénysugárral, azt átjárja a boldogság, béke és szeretet érzése. A karácsony előtti utolsó vasárnap egy lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Adventi ének:

Ég a gyertya ég, 
el ne aludjék, 
szíveinkből a szeretet
ki ne aludjék. 

Ég a gyertya ég, 
el ne aludjék, 
szívünkből a rosszaság is
kitakarodjék. 

Ég a gyertya ég, 
nő a fényesség,
sötét Földhöz a fényesség 
egyre közelébb.

Ég a gyertya ég, 
az adventi négy, 
azt lobogják, azt hirdetik: 
Jézus üdvözlégy!

(Forrás: http://www.gyerekdal.hu)

Befejezésül egy jelenet Karácsonyváró délutánra, mely pár évvel ezelőtt nagy-nagy kedvencévé vált a szüleinknek és gyerekeinknek egyaránt

Ördögök és angyalok

Karácsonyváró jelenet, melyet a Nagykovácsi Cinege csoport gyerkőcei és óvónői találtak ki és állítottak össze

A gyerekek 6 -8 fős csoportokban ördögök és angyalok

Kellékek: angyalszárny, ördögszarv, ördög farok, „láncos” botok,

elektromos mécses minden gyerek karjára erősítve tépőzárral

(az angyaloké világít, az ördögök csak a végén a táncos improvizáció közben kapcsolják be)

 

Ördögök: (első csapatnyi ördög bejön a játéktérre a mondókával és a bottal egyenletes ritmust üt)

Tetőtől talpig fekete,

Vicsori krampuszok serege

Jövünk nagy dérrel, dúrral

Rikoltjuk hangos szóval:

Mi volnánk az ördögök!

Angyalok (énekelve bevonul az első csapat lány):

Ma három angyal ringat el, ringat el, ringat el.

Az egyik angyal énekel, énekel, énekel,

A másik angyal, átölel, átölel, átölel,

A harmadik most szárnyra kel, szárnyra kel, szárnyra kel

És szárnyalunk az égre fel!

Ördögök:

- Odanézzetek! Mi van ezeknek a szárnyasoknak? Olyan kell nekem is! Nekem is! Nekem is! Ijesszük meg őket és csenjük el tőlük! (Hangosan, egy más szavába vágva)

Lipem, lopom a lángot

Elcsenem az angyaltól

Kell nekem, kell nekem

És ezért most elveszem!

Angyalok:

Állj! A szépséges csillagfényt csak úgy nem adjuk, ha a próbát kiálljátok, ördögből angyallá válhattok, ha mi veszítünk, akkor bizony angyalból ördögök leszünk.

1. próba: ritmus játék (Egy-egy angyal eltapsol egy ritmust, melyet az ördögöknek hiba nélkül vissza kell tapsolniuk)

Ördögök:

Ennek így sosem lesz vége, nem lesz mienk a csillagfénye.

Hívjunk még pár fiókát és megnyerhetjük a próbát!

2. csapat ördög:

Tetőtől talpig fekete,

Vicsori krampuszok serege

Jövünk nagy dérrel, dúrral

Rikoltjuk hangos szóval:

Mi volnánk az ördögök!

2. csapat angyal:

Ma három angyal ringat el, ringat el, ringat el.

Az egyik angyal énekel, énekel, énekel,

A másik angyal, átölel, átölel, átölel,

A harmadik most szárnyra kel, szárnyra kel, szárnyra kel

És szárnyalunk az égre fel!

Ördögök:

- A próbát most mi mondjuk, csillagfényét elorozzuk, előletek jól eldugjuk, hisz nem tudtok egyebet, csak egy nyafka éneket!

Angyalok:

- Ti beszéltek nagy hangon? Hát, ti aztán mit tudtok? Dübörögni, veszekedni, csínyeket kitervelni, ijesztgetni, maszatosan reggelizni!

Ördögök:

- A szájatok akkora, mint egy nagy, zöld uborka!

Angyalok:

- Felvágták a nyelvetek, de forog-e az eszetek?

 

Ördögök:

- Jobban, mint a tietek!

Angyalok:

- Hát akkor azt tudod-e?

2. próba: találós kérdések

Aranydiót gyűjt a hajnal ezüst kosarába, hogy az este felhordja majd sötét padlására. (csillag)

Ördögök:

Ahova a vörös kutya fekszik, fű ott többé nem növekszik (tűz)

Angyalok:

Fehér pokróc egész földön, nem is szövik, az égből jön. (hó)

Ördögök:

Nem vagyok pék, de nem ám! Nincsen lisztem, nincs szitám. Ám amerre én járok-

Sűrűn-sűrűn szitálok. (köd)

 

Angyalok:

Nem keltem én magból, nem voltam palánta,

nem ültetett kertész, tövem se kapálta.

Kivirultam mégis hideg téli éjjel…

Csak a nap sugára ne hervasszon még el! (jégvirág)

Ördögök:

Fölül vastag, alul vékony, hogyha Nap süt, folyékony. Kicsit répa, kicsit csap, de nem répa s nem is csap (jégcsap)

Ennek így sosem lesz vége, nem lesz mienk a csillagfénye.

Hívjunk még pár fiókát és megnyerhetjük a próbát!

3. csapat ördög:

Tetőtől talpig fekete,

Vicsori krampuszok serege

Jövünk nagy dérrel, dúrral

Rikoltjuk hangos szóval:

Mi volnánk az ördögök!

3. csapat angyal:

Ma három angyal ringat el, ringat el, ringat el.

Az egyik angyal énekel, énekel, énekel,

A másik angyal, átölel, átölel, átölel,

A harmadik most szárnyra kel, szárnyra kel, szárnyra kel

És szárnyalunk az égre fel!

S ma mindenkiből angyal lesz, angyal lesz, angyal lesz ki csak táncra kel!

Az ördögből így angyal lesz, angyal lesz, angyal lesz s szárnyalhat az égre fel

3. próba: Mozdulat tükörkép játék zenére (egy gyerek középen a többiek utánozzák a mozdulatát) (3 -4 gyerek)

- Ebből a táncból elég volt, elég volt, elég volt, elég volt, mert most én jövök

Szabad tánc zenére (egy-két perc)

A tánc vége kézfogás, félkör háttal, közben ének:

Ma mindenkiből angyal lesz, angyal lesz, angyal lesz ki csak táncra kel!

Az ördögből így angyal lesz, angyal lesz, angyal lesz s szárnyalhat az égre fel

(Ördögszarvak, sötét pólók levétele, ördögfarkak „forgatása”)

Vagy mégse?

(Az angyalok „dala” egy angol karácsonyi ének, melynek kottája megtalálható a falovacska.hu oldalon)

Feedek
Megosztás