A pillangófa /Mester Gyöngyi/

A kis vadcseresznye igazán véletlenül, afféle „talált gyerekként” került az erdőbe. Élete kezdetén, egy öreg gyümölcsfa alatt lelt rá a nagyétvágyú seregély. A fűben szanaszéjjel heverő, utolsó, elfonnyadt szemek közül csippentette fel a csőrébe, s röpült vele a magas égbe, majd leszállt az erdőnek egy bokros részén, hogy avatatlan szemek elől rejtve, nyugodtan csemegézhessen belőle. Csipegette, vagdosta a csőrével, majd amikor már nem talált rajta ennivalót, otthagyta és továbbállt.
A következő napokban a júniusi eső alaposan megáztatta a talajt, s az immár lecsupaszított magocska beágyazódott az erdő földjébe. Telt, múlt az idő, s a borsónyi kis mag megrepedt, apró hajszálgyökerei maguknak utat keresve fúródtak a porhanyós talajba. A gyökerek lefelé törekedtek, mintha látogatást akarnának tenni az anyaföld mélyében, a vékonyka zöld szár pedig fölfelé, a világosság felé húzódzkodott. Eleinte vaskosabbak voltak nála még a gaz, s az erdei gyomok szárai is, aztán lassan megerősödött. Törzse előbb ceruzához, majd seprűnyélhez vált hasonlatossá, később gyermekkar vastagságúra hízott. Sudár, egyenes tartása lett, de semmi több.
Csenevész törzsével, összevissza nyújtózkodó, hajlékony, barna ágacskáival senki nem vette komolyan. Igazán fel sem tűnt az embermagasságú gazban, s amikor még ki is levelesedett, teljesen beleolvadt a környezetébe. Szégyenkezett miatta eleget. Színtelen kis jöttmentnek érezte magát, akit éppen csak megtűrnek a nagyok, és attól félt, talán nem is nő tovább. Főként attól tartott, hogy soha, semmivel nem fog kitűnni az erdő aljnövényzetéből, a cserjék áthatolhatatlannak tűnő, zöld paravánt alkotó sűrűjéből. Szomorú kis életébe csupán a szomjoltó tavaszi langy esők, a nyári szél tikkadtságot hozó forrósága, s az őszi dér hoztak némi változatosságot, na meg az első hó bársonyosan puha érintése, mely habkönnyű fehér palástként borult gyönge vállaira. Még a rovarok is elkerülték. Az éltető napfény csak akkor jutott el hozzá, amikor ősszel lehullott az őt körülvevő szálas faóriások lombja, vagy ha a viharos szél megtáncoltatta, kedvére hajlítgatta a nagy fák koronáját.
Csendben, esemény nélkül teltek a napjai, szelek szárnyán gyorsan röpült az idő. Nem sok minden változott a környezetében. Az idő múlását csak azon érzékelte, hogy egyszer kibújtak a zöld levelei, aztán meg mind lehulltak. Nagyritkán kidőlt egy-egy öreg fa, vagy új madárcsalád fészkelt a vastagabb ágakra, s ez így ment évről, évre.
Egy tavaszon azonban, amikor a természet is még csak ébredőben volt, váratlanul új érzések kerítették hatalmukba. Az első napsugarak, mint ilyenkor mindig, jólesőn melengették ágait, rajtuk azonban a szokásos hosszúkás levélrügyek mellett, kis göböcskék kezdtek kinőni. Először azt hitte, valamiféle kór támadta meg, de fájdalmat nem érzett, a levelei ugyanúgy zöldültek, mint korábban, s a gyökerei sem lazultak meg, sőt, talán még jobban kapaszkodtak, szilárdan kötötték őt a földhöz.
A kis képződmények egyszer csak hasadozni kezdtek. Sajnálta, mert már elfogadta a létüket, hozzászokott a látványhoz, amitől egy kicsit végre ő is más lett. Most azonban úgy tűnt, kifakulnak, elhalnak, majd lehullanak, hogy részévé váljanak az erdő humuszos talajának. Már előre félt attól, hogy megint ugyanolyan jellegtelen lesz, mint volt azelőtt. Nehezen, de próbálta elfogadni az elfogadhatatlant.
A nagy, tüzes golyóbis napról-napra melegebben sütött, beköszöntött az igazi tavasz. Egy reggel arra ébredt, hogy valami megváltozott körülötte. Mintha megint leesett volna a hó. De az nem lehet, ilyen meleg hajnalokon már nem szokott hó esni, legfeljebb eső! Akkor pedig valamiféle hófehér lepkeraj pihenhetett meg ágaimon - gondolta -, bár a szárnyukat egyáltalában nem rezegtették, és amikor kicsit próbaképpen megrázkódott, egyetlen egy se rebbent fel közülük. Jobban szemügyre véve a fehér pillangóhadat észrevette, van közöttük, amelyik még csak félig bújt ki a gubójából. Az meg hogy lehet? Ilyet se látott még, amióta világ a világ! Hirtelen ráismert az előző nap még csak hasadozó, zöld kis gömböcskére, vagyis hogy abból is félig kibújt egy pillangó. De hiszen akkor ő egy pillangófa! Miközben ezen morfondírozott, zümmögő hang hallatszott, és egy sárgacsíkos, pihésen pihés kis rovar telepedett a fehér pillére. Nem mész onnan - rivallt rá -, hagyd békén az én pillangóimat! Micsodáidat?! - ámult el a méhecske. Aztán hirtelen rájött. Te buta kis vadcseresznyefa. Nincs neked pillangód egy se, de csodaszépen kivirágoztál. Biztosan ezek az első virágaid, azért nem ismerted fel őket. Légy büszke magadra, te vagy itt a legszebb!
A kis vadcseresznyefát kimondhatatlanul jó érzés töltötte el. Megdicsérték, szépnek tartják, talán mégsem olyan haszontalan jószág ő! A nap folyamán egyre több méhecske dongta körül, és ő boldogan tárta ki előttük virágai kelyhét, s csak adakozott, adakozott. A körülötte lévő hatalmas, öreg fák is mintha meghajtották volna felé a koronájukat, elismerésük jeléül, s a játékos kedvű szél is azt susogta a fülébe: Nagyra nőj kicsi fácska, te vagy itt a legszebb! Mire az üde tavaszt felváltotta a meleg nyár, a kis fa hófehér virágai helyén piros, később feketébe hajló apró cseresznyeszemek jelentek meg. Többé magányos sem volt. Látogatták a madarak, s az erdő apró rágcsálói is bele-belekóstoltak a földre hullott keserédes csemegébe. Színes bogyóival a zöld paravánélő dísze lett a kis fa. Beköszöntött az ősz, és tarka-barka, sárgás pirosan zöldes barna leveleivel ő megint csak felhívta magára a figyelmet. A tél multával aztán alig győzte kivárni, hogy újra csókot leheljen ágaira az első tavaszi nap, virágot bonthasson, s a bolondos szél erdő szerte hírül adja: kivirágzott a kis vadcseresznyefa, és már megint ő a legszebb…

Galambos Bernadett: Hernyónóta

Erőszakos fráter vagyok,
állandóan rágcsálgatok.
Addig eszek, addig rágok, 
amíg mozdulatlan bábbá válok. 
Színem tarka, szivárványos, 
pöttyös, foltos, csíkos, sávos. 
Talán nem is tudhatod, 
hol rejtőzök, lapulok? 
Hátulról is fejnek látszom, 
elölről is fejnek látszom, 
így hát vigyázz jól, barátom, 
megijeszthet az álarcom! 
Néha olyan turpis vagyok: 
nem láthatod, merre bújok. 
Életben csak így marad, 
kit ..szeretnek a madarak.. 
És, ha eljön az az idő, 
vár a puha, csendes bölcső, 
álmodok egy csoda álmot, 
csúf hernyóból "széppé" válok!

Kép forrása:  http://anationofmoms.com/

Kép forrása: www.juxtapost.com

Tóthárpád Ferenc: Átváltozó

Nem érdekli, mi lesz holnap,
csak eszik és araszolgat.
Szekálják is sokan érte,
ám senkivel nem cserélne.

Petéből kelt, óvta erdő,
lombzabáló csúf tekergő
lett belőle – mondják róla.
Régi álma vált valóra,

bábbá vénült istenadta,
langyos szellő babusgatta…
Aztán… nocsak! Új varázslat:
napsugártól pille szárnyak

öltöztetik új ruhába.
Még a páva is csodálja!
S lám egy lepke a magasba'
hernyóságát kikacagja.

A lepke születése - mozgással

A lepke születése - varázsfőzettel:

A "varázsfőzet receptje": Közösen gyűjtött gyógynövények, fűszerek, ételfesték, csillámpor

Amitől pezseg: ecet, szódabikarbóna

Amitől "működik": 13 keverés visszafelé

Bolla Gábor: A lepke cípője

Pille egy fűszálon ébredt fel, amikor az első napsugarak megérintették a csápocskáit. Hamar kitárta szárnyait a fény felé, mert csak akkor tud repülni velük, ha felmelegednek. Megmosta az arcát egy csepp hűvös, reggeli harmatban, felhörpintett egy másikat, majd elrugaszkodott a fűszálról.

Vidáman lebegett a kergetőző, könnyű szellők hátán. Táncoló pitypangernyőcskék között szállt csapongva, és látta, hogy lent a réten ezerféle, szebbnél szebb virág nyílik. Ennek nagyon megörült, mert szívesen szívogatott volna egy kis mézédes nektárt. Így hát lassan leereszkedett egy kamillaágra, ahol rátalált hamar a finom eledelre. Ott kényelmesen elhelyezkedett, és eszegetett. Hirtelen megpillantott egy nagy bogarat a földön, éppen a kamillabokor alatt. 
– Hát te ki vagy, és mit csinálsz itt!? – kiáltott le a pillangó. 
– H…h… hogy én? K…k…ki vagyok? – dadogta meglepődésében a bogár. – Én vagyok a futrinka, és éppen a cipőmet kötöm, ha tudni akarod. 
– A micsodádat? 
– A cipőmet. 
– Az meg mire jó? 
– Hát, nem kopik el a lábam a sok futástól. Tudod, egész nap szaladgálok, azért is hívnak futrinkának. 
Pille csodálkozva hallgatta, közben nem vette le a szemét a cipőről, ami meggymagból volt faragva.

Bizony, kellene nekem az a cipő – gondolta –, jól mutatna a lábamon.

– Add nekem a lábbelidet, te futrinka! – kérlelte. Szükségem volna rá!
– Nem, nem! Nem lehet! – mondta a bogár. – Azt nem adhatom, hacsak… 
– Hacsak? 
– Tiéd lehet, ha cserébe adsz a szárnyad aranyporából! 
– Rendben, áll az alku! – válaszolta Pille, és mindjárt meg is töltött egy virágkelyhecskét aranyporral. 
Cseréltek, a bogár fogta a port, és nagy örömmel elsietett vele. Pille Pali megkopogtatta a cipőt, beledugta a lábát, mászkált benne egy kicsit, majd megpróbált felszállni. Igen ám, de túl nehéz volt a cipő, mindig visszahúzta a földre, nagyokat huppant, néha fejreállt. Mindenféle bogarak, csigák, kukacok gyűltek köré, és a hasukat fogták a nevetéstől.
A végén már ő is csak nevetni tudott, meg sem próbált már felrepülni. Amikor aztán jól kimulatta magát, hirtelen levette a cipőket, és így szólt: 
– Sajnos túl nehéz ez a cipő. Nem vihetem magammal, mert mindig lepottyanok. Talán majd egyszer veszek magamnak egy kisebbet. Most azonban irány a lég! – kiáltotta, és felemelkedett a magasba, ahonnan újra láthatta a sok-sok piros pipacsot meg fehér margarétát. Boldogan lebegett a virágos mezők felett, közben elhatározta, hogy a következő napon még azt a széles folyót is át fogja repülni, amin olyan nagy hajókat látott, vagy az erdőt, de az is lehet, hogy a várost.

Kép forrása: http://www.iheartcraftythings.comhttp://www.iheartcraftythings.com

Pille, pille, pillangó

Pille, pille, pillangó,
Szállj le a kezembe,
szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!

Pille,pille,pillangó!
Olyan,mint az álom.
Mitől lettél ilyen szép?
Én majd kitalálom.

Libbenő szép virág,
felhő közelében,
hernyóból lett tündérlány
Odafönn az égen.

Pille,pille,pillangó!
Szállj le a kezembe,
Szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!
Mese a tarkaszárnyú pillangóról

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy tarka pillangó.

A pillangó egyik szárnya megsérült, amikor megszületett. Ahogy nőtt növekedett, s kezdte megismerni a világot,lassan elfeledkezett a sérült szárnyáról, s boldogan repkedett a virágok között. Szép  sárga  és  vörös rózsákra, liliomokra,  színpompás nyári orgonákra. Egy napon egy vörös rózsa szirmán pihent, amikor a rózsa a kelyheibe szorította, és a legvörösebb szirmával szinte megégette a kis pillangó, amúgy is sérült szárnyát..., amikor kiszabadult, visszarepült a pillangóházba, ahol hosszú ideig gyógyítgatta sebeit. Az ablakokat sem nyitotta ki,  a virágokra sem volt kíváncsi. Szomorú volt. Így éldegélt,  csak  messziről figyelte   a lepketársakat, amint boldogan repkedtek. Félt, nem  mert újra a virágok közé menni. Történt egyszer, hogy  a kertben az emberek ünnepeltek. Szép zene szólt, erre figyelt fel a kis tarka pillangó. Kinyitotta a lepkeház ablakát, de még   csak egy kis résnyire, úgy  hallgatta a zenét.  Amint így szemlélődött, egy kék rózsát pillantott meg a sok tarka virág között. A rózsa egészen más volt, mit a többi virág. Szirmainak kéksége és egyedi illata arra sarkalta a kis pillangót, hogy nyissa ki a lepkeház ablakát egészen. Minden nap kicsit többet nyitott ki belőle, s rózsa is egyre többször nézett a pillangóház felé...

Szinte hívta, hogy repüljön hozzá. Egy szép napsütéses reggelen a kis tarka pillangó kirepült újra...egyenesen a kék rózsához. Heteken át minden nap megtette ezt az utat, mert a kék rózsa hívta...s ringatta a szirmain . Bármilyen rossz is volt az idő, ők ketten minden nap egy kis időt együtt töltöttek. A pillangó más virágra nem repült többé, csak a kék rózsát szerette. A többi virágot észre sem vette, ahogy azt sem, hogy minden nap egy kicsit több lett a szárnyain a kék szín. Lassan elvesztette eredeti tarkaságát, miközben a rózsára figyelt.  A kék rózsa azonban már más pillangók után vágyott,  megunta a kis lepkét,  már nem várta,  nem hívta, s nem ringatta...

Szirmai egyre hűvösebbé váltak, napról napra kevesebb időt töltöttek együtt, mert érezte a kis pillangó, a kék rózsa hűvösödő, távolságtartó sóhajtását.  Amikor a szárnya szinte teljesen kék lett, megértette, hogy a rózsának már nincsen szüksége rá.

A tarka virágok azonban egyre erőteljesebben hívták, de már nem akart a virágok közé repülni. Lepkeházának ablakát újra bezárta, s csak egy kicsi rést hagyott rajta, hogy ne legyen sötétben.  Figyelte kékké vált szárnyait, nézte, ahogy a kék összes árnyalata megpihen rajta.   Nem volt szomorú, de tudta, hogy ez a lepke már nem az a pillangó, aki valaha volt...

Egy napon harangszóra lett figyelmes. Kikukucskált az ablakon és látta, hogy egy különlegesen szép virág nyílt ki a kertben. Egy hófehér harangvirág. Csendesen húzódott meg a kert egyik sarkában. Fejét lehajtotta, mint aki sír...

A kékké vált pillangó elindult, hogy közelebbről is megfigyelhesse. Az égen sötét felhők gyülekeztek és megeredt az eső. Nagy, erőteljes cseppekben zúdult a földre... A kis pillangó nem jutott el a különleges, hófehér harangvirághoz.  Az eső  nagyon átáztatta a gyenge szárnyakat.   A kertben levő virágok figyelték, ahogyan lassan lemosódik róla a kék szín…

A harangvirág pedig a nap felé emelte  fejét…

- Kérlek süss fel… szárítsd meg a kis  pillangó szárnyát, hadd éljen még…, most, amikor  visszakapta az esőtől az igazi színét. Újra a régi lehet...

A Nap pedig rámosolygott a szerény , de jó lelkű harangvirágra…s  gyógyító meleg  sugarait a pillangóra irányította…
Kép forrása: DIY 101
Szállj ide,
szállj oda,
ez a virágszálloda. Égre nyíló ablaka,
rétre néző ajtaja,

lepkeszárny-függönye,
a csillárja száz bibe.

Szállj ide,
szállj ide!

Mennyi nektár és virágpor!
Ilyet nem lelsz sehol máshol!

Szállj ide,
szállj oda:
most nyílt meg a szálloda.
A lepkék és a mezei virágok
Az aranyszínű lepke, a tó fölött repkedett a szikrázó napsütésben.
Amikor elfáradt, megpihent egy bárányfelhőn, és onnan nézegette magát a tó tükrében:

- Én vagyok a legeslegszebb, kerek e világon - hajtogatta folyton.
Társai, a tarka lepkék, kedvesen hívogatták maguk közé:
- Gyere aranylepke, játsszál velünk a színes virágok között.

Ám az aranylepke, kényeskedve válaszolt:

- Én soha nem szállok rá ilyen hitvány mezei virágokra - mondogatta fölényesen.
A mezei virágok nagyon megsértődtek ezen.
- Te egy önző, gonosz lepke vagy! - kiáltották az aranyszínű lepkének.
- Ti meg irigyek vagytok, mert én sokkal szebb vagyok nálatok! - feleselt a lepke,
és felrepült a magasba
- Ilyen csillogó, aranyszíne nincs a világon senkinek - illegette magát kényeskedve.


Az esőfelhő megelégelte a lepke kényeskedését, és elébe repült:
- Azt tanácsolom neked, te kényes lepke, - mordult haragosan a hangja - hogy menj oda a mezei virágokhoz és kérjél tőlük menedéket,
mert pórul jársz! Az aranyszínű lepke nagyot kacagott ezen, ám ekkor hirtelen beborult az ég, és eleredt az eső.
- Azonnal hagyd abba, mert vizesek lesznek a csodás szárnyaim! - kiáltozott a lepke, ám az eső egyre erősebben zuhogott.
A mezei virágok megsajnálták az aranylepkét.
- Gyere, repülj ide közénk, itt biztonságban leszel te is - hívogatták, de a kényes lepke szárnyai, már teljesen átáztak.
Nem tudott tovább repülni, és lepottyant egy szamárkóró közelébe. A szamárkóró kedvesen átölelte az ágaival,
és menedéket adott a bajban levő lepkének. Az eső, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elállt. Újra kisütött a napocska.
A mezei virágok boldogan nyiladoztak, a tarka lepkék vidáman repkedtek fölöttük. Az aranylepke is meglebegtette szárnyait,
és szó nélkül otthagyta a szamárkórót. Egyenesen a tó fölé repült és kényeskedve belenézett a tó tükrébe:
- Jaj, jaj, jaj! - jajveszékelt, amikor meglátta magát.
- Hova lett a csodás, aranysárga színem? - nézegette magát kétségbeesetten. A tarka lepkék mind odarepültek és ámulva látták,
hogy az aranyszínű lepke szárnyai, haloványak lettek. Az eső lemosta róluk az aranysárga csillogást.
- Te így is nagyon szép vagy - vigasztalták kedvesen.
- Köszönöm szépen. Ti olyan jók vagytok hozzám, hogy azt meg sem érdemlem - mondta meghatódva a kényes lepke.
- Meg tudtok nekem bocsátani? - kérdezte.
- Te közénk tartozol, hiszen a társunk vagy - mondták a tarka lepkék - gyere, velünk játszani! - kiáltották,
majd kézen fogták társukat és elrepültek vele, a virágos mezőre. A tarka-barka virágok fölött vidáman kergetőztek.
A kényes lepke, csak ámult, bámult: - Sosem gondoltam volna, hogy ti ilyen szépek vagytok - mondta a mezei virágoknak,
majd odarepült a szamárkóróhoz: - Te vagy az én legeslegjobb barátom - súgta oda neki és szárnyaival megsimogatta a szamárkórót,
majd vidáman a társai után repült. A szamárkóró boldogan kiáltotta utána: - Te így is a legeslegszebb lepke vagy, az egész világon!

A lepkék kacagva helyeseltek, és egymásba kapaszkodva, vidám táncot jártak a fénylő napsütésben.
A napocska elégedetten mosolygott ott fent a magasban, és bársonyos melegével megsimogatta a tarka-barka mezőt, és a felette repkedő,
színes lepkéket.

Kép forrása: enlastejasverdes.blogspot.nl

 

Drégely László: Csillagjáró három lepke

Szederje-bederje -
Gesztenyefa ágon
Három sárga lepke.
Egyik elszáll reggel,
Másik elszáll délbe'
A harmadik este
A csillagos égre,-
Csillagokról seper
Harmatot a rétre.
Hinda Vichi: Harmatszitáló Pillangó

Réges-régen, messze-messze, a messzi tengeren túl, az égig érő hegyekben volt egy kerek völgy. Egy völgy, ahová abban az időben, amikor még nem repültek repülőgépek, soha nem járt ember.

Ebben a kerek völgyben nem lakott más, csak a fák, a virágok, a pillangók, no és a völgy bölcs irányítói, a gombamanók. A fák, a virágok, a pillangók, de még a réten táncoló napsugarak is hozzájuk fordultak tanácsért, ha valamit tenni akartak. Tőlük kérdezték a fák tavasszal, eljött-e már az ideje, hogy virágba boruljanak, tőlük kérdezték a virágok, kinyissák-e már szirmaikat, és tőlük kérdezték a pillangók is, eljött-e már az ideje, szárnyra kapjanak, és a virágok közt táncoljanak.

Mert Kerekvölgyet szorgalmas népség lakta. Mindenkinek megvolt a maga feladata, és mindenki örömmel végezte azt. A fák gyümölcsöt érleltek, a virágok virítottak és illatoztak, a pillangók pedig, a völgy kis kertészei, a virágokat gondozták.

Egyik kis pillangó a virágok szirmait színezte ki, a másik az élősködő bogarakat zavarta el leveleikről.

A mi kis pillangónk, akiről ez a mese szól, hajnalonta harmatot szitált a virágokra kis vödréből, melyet a forrásnál merített meg, ahol a víz a legtisztább volt.

Harmatszitáló Pillangót minden reggel a játékos Napsugarak ébresztették, akik beszöktek a szobája ablakán, és megcirógatták szárnyait.

- Jó reggelt, Harmatszitáló pillangó! –mondták. – Itt az ideje, hogy felébredj, a virágok szomjasak!

Harmatszitáló Pillangó pedig felkelt, fogta kis vödrét és szitáját, és elszállt a forrásra. Ott először friss vízzel megmosakodott, azután megtöltötte kis vödrét, és szitácskáján keresztül a völgy minden virágára harmatot hintett.

- Jó reggelt Harmatszitáló Pillangó! – mondták a virágok, és kérték, fésülje meg szirmaikat ujjacskáival.

- Gyere Harmatszitáló pillangó! – kiáltotta a Szellő. – Lovagolj a hátamon!

És a kis pillangó vígan lovagolt a Széllel egész délelőtt.

- Gyere Harmatszitáló Pillangó! – kiáltották a Napsugarak. – Fogócskázz velünk!

És a pillangó egész délután a Napsugarakkal fogócskázott.

Történt azonban egy szép napon, hogy Harmatszitáló Pillangó rosszkedvűen ébredt. Hiába bíztatták munkára a Napsugarak, csak morgott. Hiába köszöntötték, a virágok, oda sem figyelt rájuk. Nem akart játszani még legkedvesebb pajtásával, a Szellővel sem.

- Mi történt kis Pillangó, talán beteg vagy? – kérdezték aggódva a Gombamanók

- Unom már ezt a mindennapi buta munkát! - felelte a Pillangó. – Unom a virágokat itatgatni, csinosítgatni! Elvágyom innen, messzire! Egy nap szárnyra kelek, elszállok az Égig érő hegyek felett, és megnézem, mi történik az Emberek országában.

- Jaj, Harmatszitáló Pillangó! – szörnyedtek el a Gombamanók. – Nem bírnák a te gyenge szárnyacskáid azt a hatalmas utat. És hideg is van ám a hegyekben, megfagynál, lezuhannál. Maradj inkább itt a Völgyben, ahol minden meleg és vidám!

De a Pillangó nem hallgatott rájuk. Másnap reggel korán, még a Napsugarak ébredése előtt felkelt, elrepült Kerekvölgy szélére, ahol a Nagy Sziklák kezdődnek. Szállni kezdett fölfelé, amerre a hegyek tetejét sejtette. De jaj! Az út nehéz volt. Minél feljebb jutott szárnyacskái annál jobban elfáradtak, a hideg egyre jobban dermesztette, míg végül egyszercsak nem tudott többé repülni. Zuhanni kezdett lefelé, vissza a völgybe. Zuhant, zuhant, míg végül egy kemény szikla útját állta. Nagyot esett. Bizony minden tagja belefájdult. Szegény kicsi pillangó mozdulni sem tudott.

Lent a Völgyben kis barátai egyre csak keresték. A gombamanók egyre kérdezgették:

- Napsugarak! Nem láttátok Harmatszitáló Pillangót?

- Nem láttuk - felelték a Napsugarak. – Mire mi felébredtünk, Harmatszitáló Pillangó már nem volt az ágyacskájában.

- Szellő! Nem láttad Harmatszitáló Pillangót?

- Nem láttam – felelte a Szellő. – Mire én felébredtem, Harmatszitáló Pillangó már nem volt az ágyacskájában.

Végül megkérdezték a Völgy felett szálló nagy és komor esőfelhőt:

- Felhő, te sem láttad Harmatszitáló Pillangót?

- Láttam bizony! – felelte a Felhő. – Az Égig érő hegyek teteje felé szállt, intettem is hogy orduljon vissza, de nem hallgatott rám.

A Gombamanók rögtön Harmatszitáló Pillangó keresésére indultak a hegyekbe. A sziklán fekve találtak rá. Hazavitték, lefektették ágyacskájába és bekötötték a sebeit. Ott feküdt szegény kis pillangó, és egyre csak sírdogált.

- Gyere, Harmatszitáló Pillangó! – hívta a Szellő. – Lovagolj a hátamon!

- Jaj nem tudok, kedves Szellő! Nagyon fáj a hátam.

- Gyere Harmatszitáló Pillangó! – hívták a Napsugarak. – Fogócskázzunk!

- Jaj nem tudok, kedves Napsugarak! Nagyon fájnak a szárnyaim.

- Kócosak vagyunk, Harmatszitáló Pillangó! - kiabáltak be ablakán a virágok. - Gyere, fésülj meg bennünket! - De a pillangó nem tudott kimenni hozzájuk.

- Látod, látod Harmatszitáló Pillangó! – mondták a Gombamanók. – Így jár, aki engedetlen és nem hisz az okosabbnak!

Harmatszitáló Pillangó hamar meggyógyult, és pár nap múlva már újra együtt játszhatott barátaival. De a leckét sosem felejtette el. Ezután mindig hallgatott a Gombamanók szavára. Amikor felnőtt, és megerősödtek a szárnyacskái, útrakelhetett, és meglátogatta a hegyeken túli, messzi vidékeket is.
Kép forrása: 
Fine Craft Guild

Gryllus Vilmos: Reggeli harmat

Reggeli harmat

kelti a lepkét.

Virág a rétentárja a kelyhét.

Látja a lepke,

billen a szárnya,

virágkehelyben

reggeli várja.

Kép forrása: Kép forrása: www.wookmark.com

Pillangó etető, itató készítése:

  • egy mély tányérba vagy tálba (az még jobb, ha virágos) töltesz egy kis vizet, majd raksz bele gyümölcsöket (pl. dinnye, narancs, stb).
  • befőttesüveg etető: a tetőt egy szöggel (és kalapáccsal) kilyukasztod, ebbe beletuszkolsz egy hosszú darab szivacsot. Az üveget megtöltöd 9 rész víz és 1 rész cukor keverékével (felforralod, hogy teljesen elolvadjon a cukor, majd ha kihűlt betöltöd az üvegbe), rácsavarod a tetőt és fejjel lefelé felakasztod egy fára.
  • Tálkába is rakhatsz 9 rész víz és 1 rész cukor keverékét, majd bele egy feltűnő színű szivacsot.

A kép forrása: inspirationgreen.com

Forrás: http://bernikert.blog.hu

Ha szeretnénk, hogy az óvoda kertje lepkebarát kertté változzon:

A lepkeház megrendelhető: http://www.webshop.bernikert.hu/Pillango-haz-d131.htm

Lepkecsalogató virágok:

Nyári orgona (Buddleia davidii)

Gyönyörű növény (a fenti képen), és nagyon szeretik a pillangók. Gyorsan növő félcserje, melynek hatalmas fürtvirágzatai júliustól októberig nyílnak. Ha napos helyre ültetjük és tavasszal mindig visszametsszük dús bokorrá fejlődik. Minden évben csak az új hajtásokon hoz virágot. Napos helyet, és jó vízelvezetésű talajt kedvel.

Bugás lángvirág (Phlox paniculata)

phlox.jpg

A kép forrása: bhg.com

Finom illat és a nektár miatt kedvelik nagyon a lepkék. 60-90 cm magasra növő évelő. Július-augusztusban hozza illatos, dús virágait a felálló szárak végein. Napos, félárnyékos, kissé párás helyet kedvel. Talaja jó vízelvezetésű legyen. Dugványozással és tőosztással szaporítható.

Ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum)

anise.jpg

A kép forrása: floralencounters.com

Észak-Amerikából származó gyógynövény. Erőteljes növekedésű évelő, mely nyár közepétől őszig hozza gyönyörű levendulakék vagy fehér ajakos virágokból álló virágzatait, melyek vonzzák a lepkéket és a méheket. Szára szögletes, levele lándzsás és ánizs illatú. Leveleit és virágait ízesítésre és gyógyteák készítésére is használják. Napos vagy félárnyékos helyet és jó vízelvezetésű talajt kedvel. Ha visszavágjuk elvirágzott szárait, további virágzásra ösztönözzük. Lisztharmatra érzékeny lehet száraz nyarakon.

Őszirózsa (Aster)

aster.jpg

A kép forrása: henrydomke.com

Ősszel ez lesz a pillangók kedvence. Nagyon sok fajtája van: az egészen alacsonytól kezdve akár az 1 méteres magasságig. Bokros növekedésű, felálló szárú évelő, tagolatlan levelekkel és a jellegzetes fészekvirágzattal. Napos helyet és jó vízelvezetésű talajt kedvel. Az öntözést gazdagabb virágzással hálálja meg. Szaporítása tőosztással vagy magvetéssel történhet.

Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)

echinacea.jpg

A kép forrása: pallensmith.com

80-90 cm magas, évelő dísz- és gyógynövény. Gyönyörű, nagyméretű, illatos virágai júliustól szeptemberig csalogatják a pillangókat. Levelei vékonyak és lándzsásak. Tápdús, laza szerkezetű talajt kedvel, ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Tőosztással és magról is szaporítható.

Ligeti zsálya (Salvia nemorosa)

salvia.jpg

A kép forrása: botanikaland.hu

40-50 cm magas, kompakt kis bokrokat alkotó évelő, hosszú (20-25 cm) füzérvirágzatai vonzzák a pillangókat. Májustól júniusig virágzik, majd augusztustól szeptemberig tart a másodvirágzása. Napos helyet kedvel. Igénytelen növény, a szárazságot és a félárnyékos helyet is jól tűri. Ősszel, virágzás után vágjuk vissza.

Sétányrózsa (Lantana camara)

lantana.jpg

A kép forrása: botanikaland.hu

Gyönyörű, vidám növény. Konténeres vagy balkonnövényként ültessük, ugyanis a mi klímánkon a telet nem bírja. Levelei: keresztben átellenesen állnak és sötétzöldek. Többszínű ernyővirágzata egészen őszig nyílik, finom citromos illata pedig csalogatja a pillangókat. Mérsékelten mérgező növény! Napos helyet (nem tűző nap) kedvel, de vízigénye is nagy. Magról vagy dugványozással szaporítható.

Pompás titónia (Tithonia rotundifolia)

tithonia.jpg

A kép forrása: bhg.com

Magas termetű (80-200 cm), egynyári virág. Gyönyörű, élénkszínű virágai egész nyáron nyílnak, szép kontrasztot adnak sötétzöld levélzetével. Napos helyet és jó vízelvezetésű talajt kedvel. Tápdús talaj nem szerencsés, mert a növény szárai nem lesznek elég erősek. Csigák károsíthatják.

Ernyős verbéna (Verbena bonariensis)

verbena.jpg

A kép forrása: flowerona.com

1m magasra is megnövő egynyári növény, szárai négyszögletesek, levelei sötétzöldek, vékonyak, virágai lila bogernyőben nyílnak. Nyár közepétől szeptember végéig virágzik. Virágait nagyon kedvelik a pillangók. Napos, félárnyékos helyet, jó vízelvezetésű talajt kedvel. Magvetéssel szaporítható.

Kokárdavirág (Gaillardia pulchella)

gaillardia.jpg A kép forrása: botanikaland.hu

Feltűnő színű egynyári virág. Fészekvirágzatának nyelves virágai legtöbbször kétszínűek, ez adja különleges báját. Júniustól októberig virágzik. Napos helyet, átlagos kerti talajt kedvel.

Gumós selyemkóró (Asclepias tuberosa)

asclepia.jpg

A kép forrása: nwf.org

Sárga virágai nemcsak gyönyörűek, hanem nektárban gazdagok is, így a lepkék és a méhek nem tudnak neki ellenállni. Igénytelen növény, mely jól tűri a szárazságot és a kavicsos talajt is. Világoszöld levelei lándzsa alakúak, sárga virágai bogernyőben nyílnak júniustól augusztusig. Hegyes termései ősszel jelennek meg. Magassága: 30-90 cm. Napos helyet és jó vízelvezetésű talajt kedvel.

Forrás: http://bernikert.blog.hu
Ha kedvet kapnátok a lepke "neveléshez" az óvodában:
http://www.operencia.com/135-pillangok/pillangok/402-pillangoneveles
Lepkefogó társasjáték.
Megfigyelőképességet és gyorsaságot fejlesztő játék, melyben a játékosoknak a leghamarabb kell lecsapniuk a két színes oldalú dobókockával dobott kombinációval megegyező színű pillangóra. Aki a legügyesebb volt, egy korongot kap, a lepke visszakerül az asztalra, így az újra játékba kerül. Az lesz a nyertes, aki leghamarabb gyűjt össze az ügyességéért járó korongból 5 db-ot.
Játék megrendelhető pl: https://www.jatekliget.hu/