Az idő körforgása

Kép forrása: onderwijsenzovoort.blogspot.com

Az érzékelés és az észlelés kapcsolatáról röviden

A két fogalom szoros kapcsolatban áll egymással. Az érzékelés a külvilágelemeinek, az ezekről érkező ingerinformációknak érzékeinkkel történő fizikai, idegitermészetű megragadása (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás). Az emberi elme azígy nyert érzékleteket összekapcsolja a tapasztalataival, így jön létre az észlelés,amely már pszichikai, intellektuális folyamat. A fizikai természetű érzékelés és apszichikai eredetű észlelés együtt építenek hidat a külső világ és az én belső világa közt.

(Forrás: files.szello.webnode.hu)

Az idő érzékelése és észlelése az egyik leglassabban, legnehezebben kialakuló képesség, mely jó, ha az óvodáskor végére megalapozódik. A kisgyermek időészlelése még leginkább személyes élményein kerszetük válik megfoghatóvá. Egy-egy pozitív vagy negatív élményhez, vele megtörtént eseményhez köti az idő múlását és még nem nagyon érti a tegnapot, a holnapot és a többi idő múlását jelző szavunkat. Könnyedén megtanulja ugyan az évszakok, honapok, napok nevét, de csupán csak, mint a számok esetében csak a szavak sorrendjét jegyzi és nincs még meg mögötte az idő múlását jelző kapcsolat. Óvónőként, hányszor, de hányszor tapasztaltam, hogy a hónap és napsoroló mondókákat nagy élvezettel , hibátlanul modogatják, de bizony amikor  a ritmikus szöveget elhagyatnám és csak a hónapok, napok nevét szeretném hallani, akkor összekeverednek az ezeket jelölő szavak.

Az óvodás a mában és a pillanatban él, de bizony mire iskolába kerül szüksége van arra, hogy minél jobban el tudjon igazodni az időben hosszabb távon is.

Néhány praktikus ötlet:

1. Talán el se hiszitek, de nagyon fontos, hogy minél többet hallják az időt, az idő múlását meghatározó szvakat:

- ha a reggeli ébresztő simogatás közben elhengzik az, hogy "Szép, jó reggelt ezen a téli, hétfő reggelen" máris segítettünk és, ha minden naphoz esetleg kapcsolunk egy-egy zenét, mely halkan szól a háttérben (minden nap, ugyanaz), akkor már több érzékszerv működését is összekapcsoltuk és ezzel is segítettünk. (Egy-két napig talán koncentrálnunk kell, hogy mi magunk ne felejtsük el ezt a mondatot, de aztán már rutinból fog menni.)

- ha reggeli közben megbeszélitek, hogy mi fog történni a nap folyamán, de úgy hogy hozzáteszitek a napszakokat jelölő szavakat is (Reggeli után oviba meggünk és délelőtt ott leszel. Délben borsófőzelék lesz ebédre és délután alvás után megyek érted és együtt elmegyünk bevásárolni. Este játszhatunk a kedvenc játékoddal és lefekvés után folytatom a mesét....)

- ha délután, miután meghallgattad a gyerkőcöd élményeit, Te is elmondod a tieidet a napszakokat beleszőve vagy a holnapi terveidet....... és így tovább, ha hozzászoksz, ahhoz, hogy a beszélgetések, tevékenységek alatt használod az időt meghatározó szavakat már sokat segítettél.

2. A heti és napi ritmus is segíti a gyerekek időészlelésének fejlődését. A jól kialakított, gyerek igényeihez igazodó heti és napi ritmus nem korlátok közé szorítja, hanem segíti, támogatja abban, hogy eligazodjék a világban, az időben és biztonságérzetet ad a számára, hiszen állandóságot biztosít. Nem véletlen az, hogy bár az óvodai programok sokat változtak az elmúlt években, de az egyik "állandó" része mindegyiknek, mely megmaradt az az, hogy minden csoportnak ki kell alakítania a heti és napi "rutinját". Ha jól belegondolunk ezt a rutint egy egészségesen fejlődő, egészséges csecsemő is kialakítja a saját maga számára, ha hagyjuk. Nekünk csak ezt a folyamatot kell "tovább vinnünk" és kialakítani azt a rendszert, mely nap, mint nap ismétlődik, hiszen enélkül nem tudnánk szervezni az életünket, nem tudnánk kielégíteni szükségleteinket. Ahogy piciként a testi szükségletek alakítják ezt, később már a szociális, kapcsolatok iránti igény és tevékenységi vágy is formálja, alakítja. Minden gyereknek szüksége van arra, hogy mindennek meg legyen a "maga ideje", mert ezáltal érzi kiszámíthatónak a körülötte lévő világot. Persze ez a ritmus is változik. Ahogy növekszik, fejlődik, nyit a világ felé más, más időkeretekre van szüksége egy-egy tevékenységhez és ezt figyelembe véve a "napi és heti"ritmusnak is változnia kell, mert különben már nem segít, hanem gátol és nem ugyanaz a ritmusa a télnek, mint a nyárnak, a közösségbe járó időszaknak és a hétvégéknek, a hétköznapoknak és az ünnepeknek.

A heti és napi ritmus önmagában is sokat segíti az időészlelés fejlődését, de még hatékonyabbá tehetjük a fejlesztő hatását, ha láthatóvá tesszük. Egy "képes napirendi tábla vagy óra", melyet akár saját fényképekből is összeállíthatunk vagy egy hét napjait mutató óra, melyre ráragasztjuk az aznapi "kiemelt tevékenységet" (pl. ha van különóra, vagy játszóterezés napja vagy könyvtárlátogatás stb.) is sokat segíthet, hiszen a "megfoghatatlan" időt, láthatóvá teszi.

Kép forrása: gyereketeto.hu

Kép forrása: Alexandra Vilhanová Vaníková

Feladatlap:

Kép forrása: Szabó Anikó

3. Az idő múlásáról, évszakokról, hónapokról, napokról, napszakokról szóló mesék, versek, mondókák és dalok is segítenek. Az interneten rengeteget találhattok és válogathattok köztük kedvetekre, ezért ide csak egy, két kedvencemet másoltam be.

Orgoványi Anikó: ARANYTOLLÚ ÉVMADÁR

Minden évben eljön hozzánk,
az Aranytollú Évmadár!
Tizenkét kis fiókája
tipegve nyomában jár.
Libabőrös január,
bice-bóca február, 
tollászkodó március,
kendermagos április,
selyemtollú május,
ezüstlábú június,
aranyszárnyú július,
csillagszemű augusztus,
holdfényfarkú szeptember,
tűztarajú október,
ködkaparó november,
kopasznyakú december.

Esztendőre mind felnőtt,
fészket raktak, ötvenkettőt,
s láss ekkora örömöt,
fiókák csipognak bennük,
épp háromszázhatvanöt!

Az évszakok és hónapok:

Lengyel Ferenc
Négy vándor

Négy vándor jár egymás mögött,
lépésben mérik az időt,
s ahogy jönnek sorra-sorra,
fordul az év, mint az óra.

A négy testvér a négy évszak.
Egymás mögött vándorolnak,
jönnek-mennek szakadatlan,
soruk végeláthatatlan

Kép forrása: Found on Uploaded by user

Évszakok (angol mondóka)

A tavasz csicsergő, csepergő, tekergő
A nyár darázsló, parázsló varázsló
Az ősz cuppogó, huffogó, puffogó
A tél hőzöngő, berzengő, borzongó

Devecsery László: Évszakok
Egyszer volt…, …hogy’ is volt? Talán egyszer volt, hol nem volt! Ki tudja hol volt? Ki tudja hol van?
Az üveghegyen innen? Az Óperenciás-tengeren túl? Ahol a kurta farkú malac túr?
Dehogy! Sem így, sem úgy! Völgyön innen, hegyen túl, hol sok szikla égbe szúr…
Induljunk el messzire, messzire, hagyjuk el a völgyet, kapaszkodjunk fel magasra, nagyon magasra.

Sok-sok hegyet, óriási sziklát kell elhagynunk, amíg elérkezünk a Hónapok hegyéhez. Ne kérdezd, merre találod a térképen, hiszen nem árulhatom el senkinek. Még teneked sem! 
Egyik hegy olyan, mint a másik. Miről ismerjük meg ezt a nevezetes helyet? Miről, miről…, különleges formájáról. Mitől olyan különleges? Fényképen vagy a valóságban láttál már hegyet és sziklát eleget. Magasak, hegyesek. Ez is magas, hegyes is. Igen ám, de az óriási hegycsúcs mellett tizenkét kisebb csúcs is emelkedik. Ráadásul, ha megérkeztél, s körülsétálsz a hegyoldalon, akkor egyik ámulatból a másikba esel.
Előbb azt érzed, lefagy a fejedről az a formás fülecskéd, s hozzá fúj a szél és hull a hó, a másik pillanatban enyhe szellő simogat, majd váratlanul pirossá válik az orrod a tűző naptól, a nagy melegtől, azután hűvös szél és köd ölel körül, s a következő pillanatban ismét hóembert építhetnél.
Mi ez a varázslat? Egyszerű a magyarázat: a tizenkét hónap négy évszakot varázsol körénk. Lakásuk körül is mindig ott a tavasz, a nyár, az ősz és a tél, vagyis az

évszakok…

Nézd, a TAVASZ erre jár:
huncut, pajkos kicsi lány.
Szoknya lebben, szellő száll,
jót kacag – és meg-megáll.

Ébresztgeti a Napot,
kancsóból hint harmatot.
Ezerszínű lesz a rét:
ráteríti köntösét.

Virág nyílik, rügy fakad,
minden él az ég alatt.
Ajtó koppan, vendég jön:
illendően beköszön!

Meleget hoz NYÁR-LEGÉNY,
szelíd esőt hint a szél.
Almát, körtét melenget,
eperszemet szemezget.

Aranytenger a vidék,
hullámzik a messzeség.
Búzaszemek megértek:
– Munkára fel, legények!

Patakparton víg a nyár,
ki teheti odajár.
Fürdik, játszik nagyokat,
amíg az ősz kopogtat.

Kedves apó, ez az ŐSZ,
ő is köztünk elidőz.
Szőlőt érlel, szüretel,
emberekkel ünnepel.

Ecsetet vesz kezébe,
azt vette a fejébe,
színt fest minden levélre,
így megy a tél elébe.

Hullanak a levelek,
meg is szólal: – Elmegyek,
mert a TÉL már közeleg:
nagyszakállú, ősz, öreg.

Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csudajó!
A hóember nem fázik,
lyukas pipán pipázik.

A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak hidegen.

Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.
A tizenkét hegycsúcs alatt tehát a tizenkét testvér lakása rejtőzik. Január délceg, fiatal fiú. Odabent csupa-csupa fehér minden. Ablakán jégvirágok nyílnak, ereszén jégcsapok erdeje sokasodik. Ruhája fehér, arca piros. Kéményében hideg szelek muzsikálnak, s hófúvás kavarog háza körül.
Február kedves, mosolygós, csípős nyelvű lány. Világoskék ruhát visel, szoknyája mellett szelek suhognak. A hófelhők mögül, melyek a csúcs körül laknak, néha már előbukkan a Nap.
Március-leány sárgászöld színekkel díszítette szállását, s önmagát. Intésére langyos, könnyű fény köszönt ránk, s az ágakra rügyek szaladnak.
A szomszédságból mindig nevetés, móka, kacagás hallatszik. Április, akit a testvérei csak Ápri Julisnak hívnak, vidám és kiszámíthatatlan. Üde zölddel borít be mindent: házat, fákat, mezőt és rétet.
A tavasz két leányát alig-alig győzi nevelgetni, tanítgatni fiútestvérük: Május. Ő már majdnem komoly férfiember, s ezt sötétzöld öltözetével is bizonyítani szeretné.
Odébb a nyár: Június vidám sárgában, Július narancsszínnel, Augusztus pirosas sárgával, mindannyian a Nap ragyogásával. A három hegycsúcsot is mindig fény ragyogja be.
A fény és a ragyogás mellett, kicsit odébb a komor ősz lakik: Szeptember, világos barnán, Október szürkén, ködbundában, November sötétbarna kabátban.
Kit is felejtettem el? Senkit, most következik a vén, kedves, öreg apóka: December, mintha sötétkék kristályok csillognának körülötte. Havat, szelet, hideget és meghitt ünnepeket hoz nekünk. 
Az évszakok velünk laknak, s mi is ővelük.


Kép forrása: Found on fundamentalsinfirstgrade.blogspot.com

A napok:

Ténagy Sándor: Bolondos mondóka

Hétfőn, egy szem makkot leltem,
Kedden délben földbe tettem.
Szerdán este vödröt vettem,
Csütörtökön megöntöztem.
Péteken csak nézegettem,
Szombaton már büszkélkedtem.
S akár hiszed, akár nem:
Vasárnap az én tölgyfámról,
Annak mind a tíz ágáról
Száz szem makkot leszedtem.

 

Cseh Katalin: Sárkánynaptár

Hétfőn rossz a kedvem,
bús az első fejem.
Kedden víg vagyok,
másik fejem ragyog.
Szerdán öl az unalom,
harmadik főmet vakarom.
Csütörtökön a negyedik
fellegekbe emelkedik.
Pénteken az ötödik 
élménnyel telítődik.
Szombaton a hatodik
a többivel hadakozik.
A hetedik – vasárnap – 
naphosszat szunyókálhat.
Hét fejem van, kérem szépen,
magamat én hétszer érzem


Bartos Erika: Bodobács (Forrás:Gyerekversek minden napra az anyablog.hu-n)

Egy bodobácsot látok hétfőn,
Fölfele megy a hosszú lépcsőn.

Két bodobácsot látok kedden,
Orgona ágán ülnek ketten.

Hány bodobácsot látok szerdán?
Hármat a rózsa szúrós szárán.

Négy bodobácsot látok másnap,
Itt a csütörtök, táncot járnak.

Öt bodobács jön péntek reggel,
Friss füvet esznek édes meggyel.

Hat bodobácsról szól a szombat,
Összefogódzva morzsát hoznak.

Hét bodobács már alszik mélyen,
Nyári vasárnap, csillagfényben.

Egri Mónika: A macska és a holnapután

A holnaputánt próbálta a macska megálmodni.
Nem a holnapot, mert az túl közelinek tűnt. Addig még bármi megtörténhet. (Egy napot illik adni a bárminek.)
De a holnapután épp annyira volt távol, amennyire egy álomhoz szükséges.

Szép kerek napnak indulna. – Álmodta a macska. – Amolyan lustán hömpölygősnek, vajas kifli illatú lábtörlővel, kakaós bárányfelhőkkel a bajuszon. Igazán megnyerő kezdet.
Lett volna...
De nem lett, mert a szúnyog arra járt, és a macska most már beleálmodta a zümmögést is a holnaputánba, mégpedig traktor formájában. A traktor pedig veszedelmes, mert nagy, hangos, és soha nem lehet tudni, merre indul el. Ebben a tekintetben kicsit hasonlít egy pulikutyához.

De a macska nem hátrált meg a traktortól, és jól beleálmodta magát a vezetőfülkébe.
Nem is olyan szörnyű – álmodta a macska, végül is most már én irányítok, és miközben szlalomozni kezdett az udvaron, azon járt az agya, hogyan tudná ezt a tudást a pulikutyán is alkalmazni.
Már épp kezdett volna rájönni, amikor hangos korgást hallott.
Naná, hogy a hasa korgott, de hogy ezt álmában tette, vagy valójában, nem tudta volna megmondani.
Végül is mindegy – álmodta a macska –, ha már úgyis alattam van ez a nagy jármű, elmegyek vele a boltba.
A szomszéd vegyesbolt most valahogy sokkal messzebbinek tűnt. Mintha húzták volna alatta az utat. Kinézett az ablakon, és azt látta, hogy valóban, az utat három kockás szőrű elefánt húzta nagy lelkesedéssel.
– Hát, így nehéz lesz haladnom, de kitolok veletek – álmodta a macska, megfordult, és betolatott a vegyeskereskedés ablakán. A három elefánt annyira meglepődött, hogy összegabalyodott az ormányuk, és a kockáikból sakktáblák lettek.

A boltban egy órástücsök szolgált ki, karján megannyi vekker ketyegett.
– Csak hogy mindig tudjam, mikor kell ciripelni – mentegetőzött a tücsök. – Mit adhatok?
A macska elgondolkodott. Ha álmodok, akkor bármit kérhetek.
– Mazsolás kolbászod van? – kérdezte furfangos mosollyal. A tücsök egy pillantás alatt előkapott a pult alól egy hatalmas kolbászt, tele mazsolával.
– Még valamit?
A macska törte a fejét, és most először gondolt arra, hogy talán mégis barátkozni kellene a pulikutyával, mert az egy okos kutya, nyilván okosakat is tud álmodni. Aztán arra gondolt, mit kérne a pulikutya a helyében?...Megvan!
– Csokoládés marhalábszárat kérek flambírozva! – kurjantotta a volán mögül, de végig se mondhatta, máris ott volt előtte egy tálban a marhalábszár. Füstölgött, és fura, égett csokoládé szagot árasztott.
– Ez már igen! – álmodta a macska. Tegyünk egy utolsó próbát.
– Egy meglepetés-menüt kérek... házhoz szállítással.
Egy másodperc sem telt el (már amennyire ezt álom közben mérni lehet), és egy óriási krokodil jelent meg, egyik karjára hűtőszekrény volt tetoválva, a másikra pedig biliárdasztal.
A krokodil egy szót sem szólt, vállára kapta a macskát traktorostól, mazsolás kalácsostól, marhalábszárastól, és egészen a mocsárig ügetett vele.
– Hová viszel? – ijedt meg a macska, hiszen nem is itt lakom!
– Nem bizony – mondta flegmán a krokodil. – Én lakom itt! Házhoz szállítást kértél, és meglepetés menüt. Mondhatom, igazán nagyszerű meglepetés menü leszel! Épp egy ilyen finom vacsorát kértem álmomban...
– Micsoda? Meg akarsz enni? – kiáltotta a macska. – De hiszen nem ehetsz meg, mert én nem álmodtam semmi ilyesmit!
– Te nem is – válaszolta a krokodil. – De én igen! És ez most az én álmom!
– Az nem lehet, én kezdtem előbb, akkor az én álmom... Na de várj csak egy picit.. Melyik napot is álmodod te éppen?
– Én? A holnapot – mondta a krokodil, és közben már a serpenyőjét tisztogatta.
– Na látod, akkor nincs itt semmi hiba. Én a holnaputánt álmodom... Szóval mégsem ehetsz meg.
– Milyen kár – szomorodott el a krokodil. Na de holnap szívesen látlak vacsorára.
– Hát persze – mosolyodott el a macska, és amilyen gyorsan csak lehetett, hazatolatott a traktorral.

Ebben a pillanatban egy légy szállt a macska orrára, és megrángatta a bajuszát.
A macska kótyagosan ébredt, és életében először meg akarta csókolni a legyet.
– Mondtam én, hogy holnapig bármi megtörténhet... morogta maga elé.
Aztán még sokáig nem mert elaludni.

Napszakok

Vörös Andor: Napszakok

Harmat lesiet a
Fű derekán
Reggel érkezik a
Lába nyomán

Arcot simogat a
Nap delelőn
Fönn áll magasan az
Égi tetőn

Halkan beoson a 
Hűs levegő
Álmot vele hoz az
Esti idő

Elmegy hova-tova
Táncol az éj
Tündér viszi el a
Hajnal egén

Az óra

Kép forrása: MP Kolber

Barak László: Időbolt (részlet)

Tegnapelőtt titokban
Időboltot nyitottam.
Kapható volt minden nap:
A holnapután s a tegnap…
Hol van már a tavalyi hó?

Nem gondoltam, hogy a boltban
Olyan lesz a forgalom,
Hogy a percek,
Másodpercek
Nyitás után mind elkelnek.
Itt állok most idő nélkül,
Semmim, semmim sincsen

Kép forrása: sevgi sevra

Mese a kakukkról meg az óráról

Volt egyszer egy erdő. Tele volt fákkal, a fák tele kakukkmadarakkal, az erdő szélén pedig órásmester lakott, aki naphosszat ilyen-olyan órákkal pepecselt, de olyan elmerülten, hogy se látott, se hallott… így élt, éldegélt, s mivel a saját munkáján kívül semmi sem érdekelte, amilyen nagyszerűen ismerte az órák szokásait, annyira fogalma sem volt a kakukkok szokásairól, sőt azt sem igen tudta, mi fán terem ez a madár. Éppen ezért, amikor egy szép nap a nyitott ablakon át beröppent az órával telis-deteli szobába egy kakukk, az órásmester illedelmesen meghajolt előtte, s így köszönt neki: – Jó reggelt fecske! – Én nem vagyok fecske, csak kukk-kukk… kakukkolta hangosan. Kukucs? – csodálkozott az órásmester. Dehogyis. Kakukk! – vágta ki végül a kakukk, és a nagy óra mutatóira pillantott. – Pontosan négy óra van- mondta nyájasan az órásmester, mert azt hitte, azért jött be hozzá a kakukk, hogy megtudja, hány óra van. – Kakukk – kakukk! – kiabált a vendég. – Nem kakukk-kakukk – javította ki az órásmester –, hanem kakukkkakukk-kakukk-kakukk. Négy, érted? Ám a kakukk azt felelte, hogy neki teljesen mindegy, négy óra van e vagy öt, s azzal nézegetni kezdte a sarkokat… Aztán egyszerre csak rátelepedett az órásmester fejére, beleült szép, fészekhez hasonlító gyapjúsapkájába, beletojt egy tojást, s azzal elrepült. – Hej, te kakukkmadár! – kiabált utána az órásmester a fejéhez kapva. – Elvesztettél egy tojást. – Kakukk-kakukk, mesebeszéd! – kiabált vissza az erdő mélyéből a madár. – Nem vesztettem el, hanem odacsempésztem, mert a kakukkok sose rakják tojásukat a saját fészkükre, mindig odacsempészik valaki másnak. És az órásmester ott maradt a tojással… Óvatosan kiemelte a sapkából, s szólt: – Hát legalább már a fejemen nem ül ez a gond. Még óvatosabban berakta egy falióra tokjába, majd rácsukta a kisajtót, hadd pihenjen szép nyugodtan a tojás. Csakhogy az órásmester nem ismerte a tojásszokásokat, így szörnyen elcsodálkozott, amikor egy szép napon, egyszerre kinyílt az ajtó, s egy parányi kakukk ugrott ki belőle. Kakukk- kakukk- kakukk… – kiabálta tizenkétszer egymás után. – Kikeltem a tojásból, itt akarok lakni az órában, és annyit fogok kakukkolni mindig, ahányat kívánsz. – Hát, ha már így van – mondta rá az órásmester –, akkor először is azt kell megjegyezned egyszer s mindenkorra, hogy egy órakor nem szabad tizenkettőt kiabálnod, csak egyet, mert tizenkettőt tizenkét órakor kell kakukkolnod. Egykor egyet, kettőkor kettőt, s hogy háromkor hányat, azt már magatok is tudjátok. Te meg az óra. Így magyarázta az órásmester, és így jelent meg a világon az első kakukkos óra…

1 ötlet: Kakukkos órák barkácsolása a Karácsonyra kapott ajándékok dobozaiból:

Jár a toronyóra, (lassan) bimm-bamm,bimm-bamm.

Jár a falióra, (picit gyorsabban)tiki-taki,tiki-taki.

A zsebóra azt kattogja: (gyorsan) tikitaki,tikitaki,tikitaki,tikitaki,TIKK!
Kép forrása: 
foto.bk4.be
Óra, óra, miért nem ketyeg?
Oly szomorú, biztos beteg.
Ott áll búsan a sarokban.
Órás bácsi, nem lesz jobban?
Azt hirdeti: siessetek,
Egy percet se henyéljetek,
Mert az idő hamar eljár,
Tik-tak, tik-tak, mint a madár.

Kép forrása: funnycrafts.us

Kép forrása: hanneke feijer

Képről képre: óra készítés  „Cinege módra"

Hozzávalók: Végy egy hulahopp karikát, 12 kerékpár csengőt, egy dobozkartont, fakorongot, 2 szívószálat és néhány lelkes gyerek

Az elkészítés menete képekben:

1. lépés: Szereljétek fel a 12 csengőt egy karikára és írjátok rá a számokat!

2. lépés: Színezzétek, díszítsétek ki a dobozkartont, melyből az óra hátlapja lesz!

3. lépés: Rögzítsétek a karikát a kartonra és a közepébe ragasszatok egy fa korongot!

4. lépés: Egy szöggel 2 szívószálból rögzítsétek a mutatókat a fakorongra és már kezdődhet is a játék!

Játék „variációk” (ahogy mi játszottunk)

1. variáció: Kartonból készítettünk kis kártyákat 1-től 12-ig. Összekeverve lefordítottuk őket. A játékos ezek közül megfordított egyet és beállította az órát arra, az időpontra, amit a kártyája mutatott, ha mindezt jól oldotta meg, akkor annyit csöngethetett, ahányat mutatott az óra.

2. variáció: 2 dobókockával dobtunk és összeadtuk a pöttyöket és az óra mutatóját oda kellet állítani, ami kijött eredménynek (és persze ismét lehetett csöngetni.)

3. variáció: Előkészítettünk 12 db pompont. A játékos becsukta a szemét és a kezébe adtunk ezekből valamennyit. Csukott szemmel meg kellet számlálnia, hogy hány darab van a tenyerében és még mindig csukott szemmel be kellet állítania az órát arra a számra, mely megegyezett a kezébe adott pomponok számával. (Az órát minden játékos előtt Visszaállítottuk 12 órára)

Zenehallgatás és mozgás zenére:

PONCHIELLI * AZ ÓRÁK TÁNCA:

https://www.youtube.com/watch?v=Arn03CUb9j8

4. Egy, egy ajándék vásárlása során sem árt, ha eszedbe jut, hogy az idővel foglalkozó könyveket és játékokat is szemügyre vedd, hiszen jobbnál, jobbak vannak már a polcokon

5. Befejezésül: mi magunk is készíthetünk játékokat ezzel kapcsolatban:

pl. saját képekből (ahogy növekedett a gyerkőc) időbeli sorba rendezés vagy egy-egy esemény, tevékenység sorrendje vagy naptár készítése vagy...... az ötletek a végtelenségig folytathatók lennének és ha van olyan, melyet már kipróbáltál, akkor köszönöm, ha megosztod velünk.

 

 

A három kismalac

Adjon Isten bort, búzát, barackot,

tarka farkú malacot,

csutoránknak feneket,

szekerünknek kereket,

Ebben az űj évben!

A hét meséje: A három kismalac és a farkas

Volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg koca s annak három malackája. Amikor már nagyocskák voltak a malacok, azt mondta nekik az anyjuk:

- Drága gyermekeim, én már eleget fáradtam érettetek, megöregedtem, el is híztam, eredjetek, próbáljatok szerencsét.

Nosza, elbúcsúzott a három kismalac a kocától, s elindultak hárman háromfelé.

Az első malac hamarosan találkozott egy emberrel, aki nagy szekér szalmát vitt.

- Gazduram - kérte a malac -, adjon nekem egy kevés szalmát, hadd építek egy kis házikót magamnak.

Kép forrása: Found on Uploaded by user

A gazda adott jó szívvel, a malac meg egykettőre házikót épített a szalmából. De alig költözött be, odament farkas koma, kopogtatott az ajtón.

- Eressz be kismalac!

- Hogyne! Hogy felfalj! - szólt ki a malac.

- Bizony ha nem eresztesz be szép szóra, összedöntöm a házadat, s megeszlek! - fenyegetőzött a farkas.

Amit mondott, meg is cselekedte, a házacskát összedöntötte, s szegény malacka alig bírt kereket oldani.

Ezalatt a második malac is ment, mendegélt, s ez is találkozott egy emberrel, aki egy szekér ágat vitt.

Kép forrása: Found on love-and-lollipops.blogspot.com

- Gazduram - szólította meg a malac -, adjon nekem néhány ágacskát, hadd építek magamnak házacskát.

Adott ez a gazda is jó szívvel ágacskát, a malacka egykettőre felépítette a házacskát, de alig ült be, már jött farkas koma, kopogtatott.

- Eressz be, kismalac, a házacskádba!

- Dehogy eresztlek! Tán hogy felfalj! - válaszolt a malac.

- Bizony, ha szép szóra be nem eresztesz, lerontom-bontom a házacskádat, s megeszlek!

Úgy tett, ahogy mondotta, a házacskát lerontotta-bontotta, s a malacka épphogy el tudott iszkolni; vitte az irháját.

Kép forrásaq: Found on ovivarazs.blogspot.hu

Hát a harmadik malackával mi történt? Ez is találkozott egy emberrel, aki téglát vitt a szekerén.

- Gazduram - kérte a malacka -, adjon nekem néhány téglácskát, hadd építek magamnak házacskát.

Adott az ember téglácskát, s épített a malacka egy szép, csinos házacskát.

Kép forrása: Found on images.search.yahoo.com

Bezzeg hogy mindjárt odasomfordált farkas koma, kopogtatott az ajtón.

- Eressz be, kismalac!

- Kinn tágas, benn szoros, fel is út, le is út! - szólt ki a kismalac.

- No, megállj! - ordított a farkas, s azzal döngetni kezdette a házacskát, erőlködött szörnyen, hogy szétrontsa-bontsa, de a házacska meg se mozdult, a malacka meg hasát fogta nagy nevettében.

Farkas koma, amikor látta, hogy nem tudja szétrontani-bontani a házacskát, szép szóra fogta, s mondta lágy, hízelkedő hangon:

- Tudod-e kismalac, hogy közel ide egy jó répaföld van?

- Hol? - kérdezte a kismalac

- Éppen itt, a szomszéd gazda telkén. Holnap reggel kimehetnénk oda ketten, s megszereznénk az ebédrevalót.

- Ej, de jó lenne - mondta a kismalac. - Hány órakor menjünk?

- Hat órakor.

- Jó.

Kép forrása: Found on earlyliteracymama.blogspot.com

A kis okos malacka azonban már reggel öt órakor ott volt a répaföldön, kihúzott egy nagy csomó répát, teletöltötte a zsákját, s hat órakor már otthon is volt. Mindjárt jött farkas koma is.

- Jössz-e kismalac?

- Ó, én már vissza is jöttem, hoztam is egy zsákocskával! - kacagott a kismalac.

- Majd megpukkadt farkas koma, de nem mutatta a haragját, lágyra, hízelkedőre fogta a hangját, s azt mondta:

- Lám, lám, nem is hittem volna, hogy ilyen korán kelsz. Tudod mit, kismalac? Van itt közel egy almafa, piros alma terem rajta. Eljönnél-e oda?

- Hogyne, hogyne. Hol az az almafa?

- Éppen a répaföld mellett. Itt leszek reggel öt órakor, odamegyünk, s leszedjük a szép piros almát.

- Ó, de jó, ó, de jó! - csettintett a nyelvével a malacka. - Ott leszek, ott!

Bezzeg hogy az okos malac már négy órakor fölkelt, kiment az almafához, de farkas koma hazudott, az almafa messze volt, s mire a kövér malacka felszuszogott-maszogott a fára, megérkezett a farkas koma is.

Kép forrása: Found on images.search.yahoo.com

,,Ehe, most nem jársz túl az eszemen" - mondta magában a farkas koma. De bizony túljárt a kismalac a farkas koma eszén, mert egy szép piros almát leszakított, azt eldobta jó messzire, nosza, a telhetetlen farkas koma utánaszaladt, az alma meg gurult, gurult, s mire farkas koma utolérte az almát, a kismalac teletömte almával a zsákját, s - uccu neki, vesd el magad! - hazaszaladt a házacskájába.

Dúlt-fúlt farkas koma, de másnap mégis elment szerencsét próbálni, kopogtatott az ajtón.

- Hallod-e, kismalac, ma estefelé nagy vásár lesz a városban, nem akarsz ejönni oda?

- Hogyne, hogyne, mikor induljunk?

- Három órakor.

- Jól van!

Kép forrása: Found on busybeekidscrafts.com

A kismalac azonban már két órakor elindult, a vásáron vett egy vajköpülőt, s azzal indult hazafelé. Hát, uram teremtőm, amint mendegél hazafelé, megpillantja farkas komát, aki meg a városba igyekezett. No, most mit csináljon? Hová bújjon? Mit gondolt, mit nem, nagy hirtelen belebújt a köpülőbe, aztán lökött egyet rajta, a kölpülő meg gurult, gurult, mint egy hordó. Hej, ha láttátok volna, hogy megijedt farkas koma, amikor meglátta a guruló köpülőt! Azt hitte, hogy maga az eleven ördög gurul. Uccu, nyaka közé kapta a négy lábát, s szaladt, szaladt, meg sem állott hazáig! De másnap megint elkullogott a malackához, bekopogtatott s kérdezte:

- Voltál-e a vásáron, kismalac?

- Voltam biz én. Hát te mért nem jöttél el?

- Hiszen elindultam, de útközben láttam valamit, gömbölyű volt, kerek volt, ördög tudja, hogy mi volt, csak gurult, gurult; bizonyosan az eleven ördög gurult abban.

- Hahaha, hehehe, huhuhu! - kacagott a kismalac. - Hát ilyen nagy vitéz vagy te? Vajköpülő volt, amit láttál, én vettem a vásáron, s én gurultam benne.

- Mit! Te voltál?! - ordított a farkas koma. - No megállj, vége az életednek! Nincs pardon, kegyelem, a húsodat lenyelem!

- Orgodom, borgodom, megakad a torkodon - ingerelte a kismalac.

Kép forrása: Found on c-monetiquette.fr

Hopp! - egyet ugrott, kettőt szökött farkas koma, felugrott a házacskára, aztán mászott a kéményre, hogy azon majd leereszkedik a házacskába. De a kismalac sem volt rest, egy nagy üstben vizet forralt, éppen a kémény alatt, s bezzeg hogy farkas koma beleesett, de azután úgy ugrott ki a fazékból, mint a puskagolyó. Azóta is bottal üthetik a nyomát.

A kismalacka pedig jót mulatott a póruljárt farkas komán, mulat talán ma is.

Kép forrása: Found on redtedart.com

"Széna, szalma, széna, szalma, széna szalma

Építettem egy kis házat, ablakot rá párat,

Jött egy farkas ss,ss,ss, s összedőlt a házam.

Bükkfa, deszka, bükkfa, deszka, bükkfa, deszka

Építettem egy jó házat, ablakot rá százat,

Jött egy farkas, ss, ss, ss, s összedőlt a házam

Malter, tégla, malter, tégla, malter, tégla,

Építettem egy nagy házat, ablakot rá százat,

Jött egy farkas ss, ss, ss, s megmaradt a házam"

Kiszámoló: "Dob, dob, bőrmalac, ha rád ütök visítasz!"

Dal meghallgatásra:


 

Kézműves ötletek:

(kiselejtezett kertipárnából)

Kép forrása: bedrestedteacher.blogspot.com

Kép forrása: Etsy

(pezsgősdugóból)

Ötletek sütéshez, főzéshez, keveréshez, kavaráshoz:

- Disznótoros sütése

- Puliszka főzése

- Kukoricalepény sütése

  • Hozzávalók:
  • 25 dg friss kukoricaliszt
  • 3 dl tej
  • 2 db tojás
  • 2 dkg vaj, vagy margarin
  • 8 dkg méz
  • 1 kávéskanál szódabikarbóna
  • egy csipet só
  • 1 db citrom reszelt héja
Elkészítés:
Öntsük rá a felforrósított tejet a kukoricalisztre, majd jól dolgozzuk össze és hagyjuk állni néhány órán át, hogy megduzzadjon. Ezt követően adjuk hozzá a tojások sárgáját, az olvasztott mézet, az olvasztott vajat, a szódabikarbonát, egy csipetnyi sót, a citrom reszelt héját és keverjük simára. Utána egy kisebb zománcozott tepsi alját vékonyan vajazzuk ki és hintsük meg kukoricaliszttel. A sütőt melegítsük elő 180 °C–ra. A tojásfehérjéket verjük kemény habbá, és finoman keverjük a kukoricás péphez. Öntsük a masszát a kikent tepsibe, egyenletesen kenjük szét benne, és mérsékelt tűzön süssük kb. 25 percig, amíg a teteje világos pirosra pirul. A sütő ajtaját hurkapálcikával támasszuk ki, hogy a keletkező gőz eltávozhasson. Ha lehűlt, vágjuk fel nagyobb kockákra. Vaníliás porcukorral jól megszórva tálaljuk. Még finomabb lesz, ha dzsemet is rakunk a tetejére. Hűtőszekrényben nem szabad tárolni.
(Forrás: http://www.mindmegette.hu)

Jó szórakozást és szép hetet kívánok!



Kalendárium: január

 

Néphagyományok, jeles napok

Zöld ünnepek, világnapok

„Cinegés” hagyományok

Újév (1.)

Háromkirályok napja (6.)

v  Hóemberek Világnapja

(18.)

v  Szülők fogadása az újév első napjaiban

v  Teadélután –szülői kör

v  Nyitott délután

„Cinege Műhely”:

1. Téli zöldség és gyümölcssaláták készítése, kóstolása, receptek cseréje

 

2. Madáreleségek készítése meghívott „előadóval”

3, Farsangi jelmezkészítés

A gyerekek és a szülők „visszafogadása”

Az ünnepek utáni első napok ismét a visszafogadásról, az egymásra találás segítéséről szólnak. Az első napokra olyan tevékenységi tervet állítunk össze, mely a közös játékokról, tevékenységekről, az nyugodt együttlétekről szól. Megtaláljuk a karácsonyi „meglepetéseket”, megtanuljuk azok használatát. Beszélgetünk az otthoni élményekről és közben persze jár a kezünk, lábunk: sokan festünk egy papírra, körtáncokat járunk, terepasztalokat készítünk, építményeket hozunk létre és olyan játékokat kezdeményezünk, ahol egymásra kell figyelni, egymást kell segíteni és így napok alatt ismét egymásra hangolódunk. Ezekben a napokban újra előkerülnek az év elejét is segítő kapcsolatteremtő játékok, az egymás felismerését segítők, bizalomjátékok és a két nagy „kedvenc”: a bot elkapó és az ölelő kör.

A „bot elkapó” játék szabálya nagyon egyszerű. Egy hosszú bottal, mely legalább másfél méter magas középre áll valaki, a többiek nagy körben körbeállják. A középen álló szemkontaktust teremt azzal, aki felé el fogja engedni a botot, és amikor ez megtörtént elengedi. Akinek „küldi” el kell kapnia azt, még mielőtt a földre esne.

Az „ölelő kör” is ugyanúgy kezdődik, mint az előző játék azzal a különbséggel, hogy a középen álló szemkontaktussal és mozdulatokkal, de hang nélkül magához csalogat valakit, akivel össze kell ölelkeznie és addig kell ezt a testhelyzetet megtartaniuk, ameddig mind a ketten jól érzik magukat a szoros kapcsolatban. (Milyen egyszerűnek tűnik ez a játék, pedig bizony sok-sok ismétlés kell ahhoz, hogy valóban mindenkinek örömöt okozzon, mert van, akinek nehezen megy, hogy a személyes terébe engedje a másikat, de egy idő után már mindenki el kezdi érezni, „ahogy árad a szeretet” egymás felé.

Játékötletek az Újév első napjaira a gyerekekkel való játékhoz

Készítsünk egy-egy kalapot vagy előre, vagy a gyerekekkel együtt. Fontos elem, hogy mindegyiken jelenjen meg az óra úgy, hogy 1-től 12-ig mutatja az egész órákat és, hogy mindegyikből két darab készüljön!

Az elkészült kalapokkal már játszhatunk is:

1. variáció, ha páratlanul lennénk: Egy jól körülhatárolt helyre letesszük az összes kalapot és háromra mindenkinek fel kell vennie egyet és meg kell találnia a párját (akinek az órája ugyanannyit mutat, mint az övé.) Aki kalap nélkül marad az lesz a kalap lopó (fogó) és a célja az, hogy "elcsenje" valakinek a kalapját. Akinek a kalapját megszerzi, annak a helyébe áll és a "kalaptalan" lesz az új fogó. Fontos szabály: a párok futás közben nem engedhetik el egymás kezét!)

2. variáció, ha párban vagyunk: A gyerekek választanak egy kalapot, majd szaladgálnak a megadott térben. Előre meghatározott jelre párt keresnek és elvégzik a játékvezető által kitalált "feladatot" (pl fogjátok meg egymás kezét, guggoljatok le, majd álljatok fel stb.) A feladat végrehajtása után elmondják a köövetkező mondókát két ill, egy vagy keresztezett kéz összeütésével):

Ecc, pecc, bejöhetsz, a barátom te lehetsz!

Egyet, kettőt tapsolunk, aztán tovább szaladunk! (Fruzsi mondókája)

Aztán kalapot cseélve szétválnak és tovább futnak.

Fontos szabály: Ugyanazt két egymás utáni játékban nem választhatja párjának!

(Egy egész mozgás fejlesztő foglalkozás felfűzhető erre a játékra, hiszen minden párban végezhető mozgást megadhat a játékvezető.)

Persze még sok-sok játék kitalálható erre a napra, de ami nem maradhat el az a "terülj, terülj asztalkám", amihez kérjük a szülők segítségét, hiszen biztos, hogy mindenhol maradt valami finomság az ünnepekről. (Ha még a megmaradt szerpentineket, konfettit, csillagszórót is bekérjük biztos a siker.) (Egy praktikus tipp: Almát vagy narancsot állítsunk bele egy pohárba vagy üvegbe és abba szúrjuk meggyújtás előtt a csillagszórót!

+ 2 ötlet a szülők újévi fogadásához:

A szünet után a szülőket is játékokkal, meglepetésekkel várjuk. Ilyen meglepetés a „jó kívánságok fája” és a szerencsét hozó „lencse” guriga:

1. Szedjünk faágakat (ha van időnk és kedvünk fújjuk le aranyfestékkel és szórjuk meg csillámporral) és kis kártyákra írjunk mindenféle kívánság rigmusokat vagy kérjünk meg érkezéskor mindenkit, hogy írjon egyet-egyet az előre elkészített kártyákra (megmaradt ajándékkísérőre is jó) vagy előre írjanak otthon egyet (a mai internetes világban nem nehéz a kéréseinket időben eljuttatni mindenkihez) vagy a nap folyamán a gyűjtsük össze a gyerekek szövegeit és délutánra már az fogadhatja a szülőket az öltözőben, faliújságon.

2. Készítsünk kis lencse "batyukat" (persze ezt is csinálhatjuk a gyerekekkel pl. WC papír gurigából és maradék ajándékcsomagolóból, szalagokból)) és akasszuk fel az öltözőben a gyerekek jeléhez!

Vízkereszt avgy a Háromkirályok napja

Napi terv

A témanap címe: Háromkirályok napja

A témanap megvalósulásának tervezett ideje: január 6.

A témanapra tervezett tapasztalat és élménynyújtás: Betlehemes játék

A témanap megvalósítása során kiemelt céljaink, feladataink, kiemelten fejleszthető képességek:

ü  A karácsonyi ünnepkör lezárása

ü  Hagyományok felelevenítése

ü  Együttjátszás élményének elmélyítése

ü  Szociális képességek fejlesztése

A témanap programja, tevékenységei:

Mozgásos játékok:

1. játék: Kövesd a csillagot!

Játék előkészítése és eszközei: egy nagyobb boton egy aranycsillag és a játéktérben előre felrajzolt (szigetelőszalagból ragasztott) 3-4 féle "út", mely lehet egyenes, hullámos, cikkcakk vonal stb.)

A játék: A gyerekek oszlopban állnak, és amíg tart a mondóka a csillagot átadják a mögöttük/előttük lévőnek. Akinél vége van a mondókának a sor elejére áll, kiválasztja az "utat", melyen végig vezeti a sort.

/Fejlesztő hatás: pl. térérzékelés, figyelemkoncentráció, vágyak késleltetése, irányított szerep elfogadása, irányító szerep vállalása, egyensúlyérzék)

A mondóka:

Ez a csillag körbe jár, mindenkire rátalál,

Akinél ott marad, az mutatja az utat.

2. játék: Ajándék hozó

A játék előkészítése, eszközei: annyi sajtos doboz tető, ahány gyerekünk van, egy nagy kosár aranyra lefújt dió (persze, ha nincs rá időnk a festés el is maradhat). a karácsonyi betlehem vagy egy bölcső egy bepólyált babával és egy nagyobb üres kosár.

Tornaszerekből, csoportszobai bútorokból vagy udvari játékokból építsünk két /egy könnyebbet a kisebbeknek pl. tárgyak kerülése, le és fellépések és egy nehezebbet a nagyobbaknak pl. egyensúlyozás padon, átlépések, egyensúlyozás magasabb pallón, billenős játékon stb./ akadálypályát.

A játék: Mindenki kap egy doboztetőt és kivesz e kosárból egy-egy diót és megpróbálja átvinni az akadálypályán, hogy a dió ne essen ki belőle. Az akadálypálya végén belerakja a betlehem elé helyezett kosárba. A játék addig tart, amíg minden dió át nem kerül a betlehem előttibe.

(Fejlesztő hatás: egyensúlyérzék, mozgás koordináció)

3, játék a mindenki által ismert "Adj király katonát”, mely erő, gyorsaság és bátorság fejlesztő is egyben

"- Király, király, adj katonát!

- Magamat vagy rongyos bakát?"

"- Király, király, nagykatona!

- Magam vagyok egy katona!

- Jó lesző te magad is!"

 

"- Eresszetek át a Jordán vízén!

- Nem eresztünk, mert nem tudjuk ki katonái vagytok!

- Lengyelország királyáé!

- Az is a mi ellenségünk!

- Miféle ellenségtek?

- Hidunk lábát eltörtétek, soha meg nem csináltátok!

- Ácsok vagyunk, ácsorgunk. Holnap délben visszajövünk. Fenyőfából faragott aranyalmával kocogtatunk!"

Környező világ felfedezése

1. Ismerkedés a földgömbbel, térképpel (Hol van Betlehem? Melyik földrészen? Vajon milyen közlekedési eszközzel juthatnánk el oda? Mit jelent az, hogy sivatag és oázis?)

2. Kép válogatás: Összekeverünk növények és állatok képeit úgy, hogy bele vannak keverve a sivatagban élők és a gyerekeknek szét kell válogatni vagy kiválasztani azokat, melyeknek a nevét mondjuk! (pl. kaktuszok, jukkák, pálmák, sivatagi róka, teve, ásóbéka, skorpió stb.)

3. Érzékelő játékok:

Ízek felismerése, megnevezése: narancs, citrom, kókusz, datolya, ananász

Illatok felismerése, megnevezése:

A játék kellékei: 4 -6 jellemző illatú illóolaj (nem kevert illat), ami között ott van a mirha és a tömjén is + pl, fahéj, narancs, citrom, szegfűszeg, ananász + annyi egyforma kisüveg vagy parafa dugó, ahány illatunk van és nyomtatott vagy rajzolt kép azokról a növényekről, melyeket felhasználtak az olajok készítése során.

Feladat: az illat és kép párosítása (érdemes az üvegre, dugóra ráírni az illóolaj nevét, mert nem biztos, hogy lesz elég időnk másképp ellenőrizni a megoldást.)

Mézes gyümölcssaláta készítése a trópusi gyümölcsökből

4. Feladatlap: Útvesztő típusú feladatlap, melyben a három bölcset el kell vezetni Betlehembe vagy különbség kereső

A képzelet szárnyán (mese, vers, játék)

1. Mese: http://eletfa.uw.hu/januar/haromkiraly.html

2. Versek:

Sarkady Sándor: Háromkirályok

József Attila: Betlehemi királyok

3. Képzelet játék

A játék kellékei: 3 korona, három különböző színű palást

A játék menete: A gyerekekkel megbeszéljük, hogy a kiválasztott három király közül az egyik pl. Gáspár hozza a nehéz, Menyhért a könnyű és Boldizsár a törékeny ajándékot.

A három kiválasztott gyerek kimegy és megbeszéli, hogy melyikük, melyik király és úgy jön vissza, hogy eljátssza, hogyan hozza az ajándékot. Akik elsőként kitalálják, hogy melyik gyerek, melyik király azok lesznek a következő királyok.

Kézműves

1. Koronák barkácsolása gurigákból, díszítése szabadon választott technikával

2. Mozaikkép ragasztása (pl a maradék ajándékcsomagolók felhasználásával)

3. Bábok készítése tobozból, gyapjúból és a történet eljátszása

Hangok birodalma

1. Cserépcsengők készítése (csengők, szélharangok bekérése otthonról)

2 Karácsonyi dalok ismétlése (halk - hangos, erősödő (közeledő hangok)- halkuló (távolodó) hangok

3. Hol szól a csengő?

4. Képzelet játék: Hova szállt el (bújt el) a karácsonyi csengő hangja, mely legközelebb csak egy év múlva szólal meg?

5. „Háromkirályok napján” – új ének

A témanap képeiből:

Befejezésül egy feladatlap a témához: Keresd meg a 12 különbséget a két kép között (Ha van kedved, próbáld megoldani, de légy türelmes és figyelmes, mert nagyon nehéz! A 8 iskolába készülődő gyerkőcünk mindegyike könnyedén eljutott a 10-ig, de bizony a tizenkettőt csak kettőnek sikerült megtalálnia.)

(A feladatlapot Bulyáki Zsuzsi rajzolta)

Hóemberek napja

Több éve már, hogy rátaláltam erre a „bolondosnak” tűnő világnapra és egyből megtetszett, hiszen a hóember a gyerekek által nagyon kedvelt figura és a hóember építés a tél egyik legjobb mókája. Magamban gratuláltam annak, aki kitalálta és egyből be is „emeltem” csoportom ünnepnapjai közé és már évről évre alig várjuk, hogy építhessük (hó híján készíthessük) azokat a mosolygós, mérges, morcos hóembereket. (Valójában ez is egy „komoly” zöld ünnep, melynek célja nem más, mint felhívni az emberek figyelmét a klímaváltozással járó veszélyekre.)

A témahét címe: Hóemberek hete

A projekt megvalósulásának tervezett ideje: 2015, január 12 - 15.

Január 18. Hóemberek világnapja

A projekt tervezett indító élménye: Téli terepasztal építése az ablakba

A projekt várható lezáró élménye: Hólabda sütése

 

A projekt megvalósítása során kiemelt céljaink, feladataink:

Ismerkedés a téli csapadékok tulajdonságaival

Kísérletezések, megfigyelések technikái

A projekt során kiemelten fejleszthető képességek pl:

v  Együttműködés, egymás elfogadása, tolerancia fejlesztése

v  Koncentrációs képesség, figyelem fejlesztése

v  Környezettudatosságra nevelés

v  Finommozgás fejlesztése

v  Hallási figyelem fejlesztése

 

 

Játék

/beszélgető-kör játékai/

 

v  Téli terepasztalok építése az ablakba, tálcákra, karton alapra

v  Hangok differenciálása, hangok keresése

v  Hóemberes kirakó és társasjáték készítése

v  „Hó csata” papírgalacsinnal

 

 

 

Munka

 

v  Téli képeskönyv összeállítása

v  Hógolyó sütése

v  Hópelyhes, hóemberes dekoráció készítése

v  Madáreleség készítése

 

 

Külső világ tevékeny megismerése,

matematikai tapasztalatok

Tevékenységekbe integrált fejlesztés

v  Beszélgetés a klímaváltozásról és annak okairól

v  Téli időjárás jellemzői

v  Téli csapadékok és tulajdonságai

v  Kísérletek jéggel, hóval

v  A növények és állatok élete télen

v  Madáretetés, madarak megfigyelése, felismerése, megnevezése

v  Kör és gömb tulajdonságai

v  Több, kevesebb, ugyanannyi

v  Relációk

v  Összehasonlítások és sorozatok nagyság szerint

v  Számlálás, számlépcső

 

Vers, mese, könyvnézegetés anyanyelvi játékok, szabad alkotások

v  Mese: A magányos hóember, Január

v  Vers: Kovács Barbara: Hógolyó mondóka

Krecsmáry László: Hóember

v  Mondóka:  Ha-ha-ha havazik
Aki fázik vacogjon

v  Könyvek nézegetése a télről, az északi és déli sarkról

v  Meseszövés: A félős hóember

 

Énekes és hangszeres játékok, körjátékok, zenehallgatás, zenei képességek, hangszerek készítése

v  Dal: Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
Kalapjára, subájára havat szór a szél.

Hóember, hóember, itt áll az útszélen, hízik egész télen.
Ha meleget ad a tavaszi nap, ide - oda düledezik, csöpög, mint a csap.

v  Körjáték: Ácsorogjunk, bácsorogjunk

v  Zenehallgatás: Állatok farsangja

v  Zenei képességek: relációk (magas-mély, gyors –lassú, halk-hangos)

v  Hangszerkészítés műanyag kanálból és lencséből

 

 

 

 

 

Rajzolás, festés,

mintázás, kézimunka

 

v  Mintázás fehér gyurmából

v  Vágás, legyező hajtogatás („csipke dekoráció)

v  Kanál csörgő készítése

v  Barkácsolás zokniból és filcből (hóemberek)

v  Gyűrés

v  Ragasztás (téli fák)

 

 

 

 

 

Mozgás fejlesztés, mozgásos játékok

 

v  Mozgások karikával, labdával

v  Célba dobás papírgalacsinnal

v  Fogó és futó játékok

 

 

 

Mozgásos játék ötletek az http://ovoneni.blog.hu/ oldalról csoportszobába, tornaterembe:

1, A gyerekekkel hógolyókat formázhatunk újságpapírból, majd egy papírzsebkendőbe is belecsomagoljuk. Célozhatunk hullahopp karikába.

2, Festhetünk csomagolópapírra hóembert, és célozhatunk a hóember kalapjára!

Így forgatom, úgy forgatom,

a kezemben összenyomom.

Jó keményre meg is gyúrom,

a hóembert megcélozom.

Puff! Hoppla hó!

Talált a hógolyó!

3, A játékosok körben állnak, a galacsint / hógolyót / kézről - kézre adogatják:

Jár a labda jár, kézről - kézre jár,

nem ejtjük ki a kezünkből, így adjuk tovább.

Száll a labda száll, ide - oda száll,

fiúk, lányok szaladjatok, mert még eltalál.

Akihez az utolsó szótagnál a labda kerül, igyekszik valakit eltalálni a szertefutó játékosok közül. Akit eltalál, újra kezdődik a játék.

Játékok kintre (ha leesne a hó): (forrás: http://blog.mindennapraegyjatek.hu)

- hó angyal készítése
- gyerkőc a felnőtt lábnyomában próbál lépdelni
- ásunk egy kis gödröt a hóba, és kijelölt távolságból hógolyóval megpróbálunk beletalálni.
- hóbuckákból készítsünk szlalom pályát!
- felsorakoztatunk üres műanyag palackokat a hóba. Ki hányat tud eltalálni és felborítani hógolyóval?
- Hógolyókészítő verseny: mindenki kap egy pici hógolyót, elkezdi görgetni, ha lejár az idő, összehasonlítjuk, kié a legnagyobb.
- kincskeresés a hóban. Rejtsünk el néhány színes játékot egy nagy kupac hóba! A gyerkőcök keressék meg! Adjunk nekik kislapátot!

Vers ajánlat:

Krecsmáry László: Hóember

December, december-
készül már a hóember,
hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a kabátja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a keze, lába,
hóból van a nyaka, válla,
hóból van a füle, szája.
Csak az orra répa,
csak a szeme szén,
s egy lyukas lábas
csücsül a fején!

Kovács Barbara: Hógolyó mondóka


Amikor a hóba nyúlok,
mindig egy új golyót gyúrok.
Túl sok golyót gyúrtam,
lefagy már az ujjam.
Mégis gyúrom rakásra,
készülök a csatára.

Ha ha ha havazik,
He he he hetekig, 
Hú hú hú hull a hó, 
Hi hi hi jaj de jó.

Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
Kalapjára, subájára havat szór a szél.

Hóember, hóember itt áll az útszélen, hízik egész télen.
Ha meleget ad a tavaszi nap,
Ide - oda düledezik, csöpög, mint a csap.

Aki fázik, vacogjon
fújja körmét, topogjon, 
földig érő kucsmába, 
burkolózzék bundába, 
bújjon be a dunyhába, 
üljön rá a kályhára - 
mindjárt megmelegszik


Hóemberek Világnapja – nyitott délután a szülőknek

Programajánló::

1. Hóemberek, hó és jég szobrok, versenye

2. Iglu építés

3. Hó festés temperával

4. Hó csata

Kép forrása: tidal-art.tumblr.com

(Ha nincs hó:

- Csoportszoba ajtajának, ablakának díszítése

- Hóemberek barkácsolása

- „Hó csata” papírgalacsinnal vagy hungarocell golyóval a tornateremben)

Teadélután – szülői kör

Az év közbeni szülői beszélgetés központi témáját a szülők kérései, kérdései alapján választjuk ki. Ettől persze évről, évre változhat az, hogy éppen miről is beszélgetünk, milyen területet járunk körbe. Ami nem változik az az, hogy minden kiválasztott témához –még a Cinege Teaház – „megnyitása” előtt kézhez kapnak egy „szösszenetet”, mely tartalmazza az aktuális kérdéssel kapcsolatos gondolatainkat és ezeket megismerve, ezek mentén folyik a beszélgetés.

Ezekből a „szösszenetekből” választottam ki két egy, de valószínűleg mindenhol kérdésként felmerülő témát:

1. Iskolaérettség:

Mit is jelent az, hogy iskolaérettség?

Ez az egy szó magában foglalja több száznyi testi, pszichikai és gondolkodási képesség bizonyos fokú,  - az iskola megkezdéséhez szükséges – fejlettségi szintjét. Ezek felsorolására nem vállalkozom, hiszen képtelenség lenne mindet felsorolni, de azért egy kifejezést talán érdemes körbe járni:

Érés: egy gyerekre jellemző, belső fejlődési folyamat, melynek tempója gyerekenként változó. Gondoljatok csak egy virágos kertre. Ott sem egyszerre nyílik minden virág. Van amelyik, az első napsugárra teljes pompájában virít és van, amelyik csak ősz végére, de előbb vagy később mindegyikben gyönyörködhetünk. Ezt az érési folyamatot segíteni ugyan tudjuk, de mivel egy belső „munka”, felgyorsítani nem lehet és nem is szabad, ezért fontos, hogy a gyerekek akkor kerüljenek iskolába, amikor éretté válnak.

Miből is vesszük észre ezeket a jeleket? A fizikai változásokon kívül (pl. fogváltás) például abból, ha ő maga, külső ráhatások nélkül, már vágyik az iskolába vagy érdeklődik a betűk, számok iránt vagy, ha egyre többször elhangzik az a mondat attól a gyerektől. aki addig szeretett oviba járni: unatkozom. Már kevés neki, ami ott történik. (Lehet, hogy furcsának tűnik, hogy örülni kell az ehhez hasonló kijelentéseknek, de higgyétek el, hogy ez a legnagyobb dicsérete a munkánknak, hiszen egy nagycsoportos korú gyerektől ez azt jelzi, hogy kinőtte az óvoda kereteit és már nagyobb kihívásokra vágyik.)

Hogyan segítjük, mi az óvodában azt, hogy iskolaéretté váljanak a gyerekeink? (A legfontosabbakat sorolom csak fel, hiszen ezzel is oldalakat lehetne megtölteni)

  • Úgy dolgozunk, szervezzük gyerekeink életét nap, mint nap személyre szólóan is, hogy tudjuk az iskolára való felkészítés az óvodába lépés első napjával megkezdődik és az utolsó napjával zárul. Nem az utolsó egy vagy fél év eredménye az, ha a gyerekek iskolaéretté válnak, hanem 3-4 év folyamatos tevékenykedéséé.
  • Kialakítunk egy rugalmas, gyerekek életkorához, fejlettségi szintjéhez igazodó heti és napi ritmust, mely állandóságot és biztonságot nyújt a gyerekeknek és bőven biztosít időt arra, hogy fejlődhessenek, beépíthessék az élményeiket, tapasztalataikat, kipróbálhassák képességeiket, kielégíthessék a rájuk jellemző igényeiket.
  • Rengeteg időt biztosítunk a szabad játékra és a mozgásra, a szabadban való tevékenykedésre, hiszen óvodáskorban ezek a legfejlesztőbb „elfoglaltságok”, melyekben bátran kipróbálhatja újonnan kialakult képességeit és gyakorolhatja a már meglévőket.
  • Mesélünk, énekelünk, barkácsolunk, megmutatjuk a világ száz és száz csodáját, melyből kedve szerint válogathat, melyek segítenek megtalálni számára azokat a kifejezésformákat, melyek leginkább segítik őt a saját élményeinek feldolgozásában, közvetítésében a külvilág felé.
  • Fejlődésük üteméhez igazodva újabb és újabb „kihívás” elé állítjuk őket olyan feladatokkal, melyeknek megoldása erőfeszítést igényel a részéről, de képes a megoldásra. Egyre önállóbb tevékenységekre ösztönözzük őket….. és így tovább.

Mivel tudjátok otthon segíteni azt, hogy iskolaéretté váljon?

Hasonló dolgokkal. Az otthoni napi ritmussal, a sok-sok közös tevékenységgel, melybe beletartozik akár az is, hogy van „feladata” (pl. mosogatógép kipakolása, cipők elrakása, terítés stb.). Azzal, hogy ha kell, negyedórával előbb kezditek a készülődést az óvodába induláshoz, de egyedül öltözhessen, gombolhasson, húzhasson, köthessen. Azzal, ha a rosszul kiejtett szavakat, hangokat nem kijavítod, hanem a következő mondatodban helyesen ejtve elrejted. Azzal, ha vezetés vagy séta közben elhangzik pl. jobbra, balra, lefelé, felfelé megyünk….. Túl egyszerűnek tűnik? Nagyobb „feladatokra” vártál ebben a felsorolásban? Azokkal „nem szolgálhatok”, mert hiszem, hogy ahogy az óvodában eltöltött idő minden percében a következő életszakaszra készítünk fel, ugyanúgy otthon is ezt tesszük. Persze lehet különórákra vinni és feladatlapokat megoldani (és mértékkel, a gyerek érdeklődését és teherbírását figyelembe véve ezekre is szükség lehet), de valójában azzal segítesz a legtöbbet, ha együtt vagytok, együtt tevékenykedtek, sokat beszélgettek, meséltek és a legfontosabb, hogy mindig érezze, hogy bízol benne, bízol abban, hogy képes a problémahelyzetek, feladatok megoldására, az új élethelyzetekhez való alkalmazkodásra.

Mit tehetsz, ha bizonytalan vagy és még van lehetőséged még dönteni abban, hogy menjen vagy maradjon?

Legelőször is kérj egy fogadóórát az óvónőktől, hiszen 3- 4 éven keresztül rá bíztad a gyerekedet és rajtad kívül ő ismeri a legjobban és beszélgessetek. Tedd fel kérdéseidet, mond el kétségeidet és ők a legjobb tudásuk szerint segíteni fognak. Abban az esetben, ha még így sem tudod eldönteni, hogy mi legyen kérjél időpontot az óvoda fejlesztőpedagógusától és beszélgess vele is. (Ha még mindig nem tudsz dönteni, akkor az óvodában van egy jó kis pszichológusokból álló csapat, akiket megkereshetsz, akik kérésedre elvégzik az iskolaérettségi vizsgálatot vagy csak egyszerűen beszélgethettek egyet.)

Nézz körül az iskolában, iskolákban! Menj el a szülői értekezletekre, nyílt napokra és, ha lehetőséged van rá, beszélgess a leendő első osztályos tanítókkal, hogy saját tapasztalatid alapján tudjál dönteni!

Az iskola választásról

A legszerencsésebb eset az lenne, ha tanítót tudna választani mindenki, hiszen hosszú évekre szóló együttműködésről szól az a kapcsolat, mely az iskolába lépéssel megkezdődik. Erre nem mindig van lehetőség, de egy dologban biztos vagyok: minden tanító, aki ezt a hivatást választotta és gyakorolja felkészülten, izgatottan, minden tapasztalatát, tudását „csatasorba” állítva készül az új elsősök fogadására, ezért aztán hiszem, hogy minden gyerek a legjobb helyre kerül.

Fontosnak tartom, hogy amennyiben nincs valamilyen speciális indoka (pl. egy-egy területen olyan kiemelkedő képesség, hogy „szakosított” iskolára lenne szüksége a gyereknek a kiteljesedéshez vagy olyan részképesség hiány, melynek fejlesztése kis létszámú osztályban valósítható meg a legjobban…. stb.), hogy a gyereked utaztatva járjon iskolába, akkor helyben kell elkezdeni az iskolai életet. Ez fontos a gyereked szempontjából, hiszen a közlekedés rengeted időt és energiát elvesz a számára fontos, őt fejlesztő, kikapcsolódást biztosító tevékenységektől: játéktól, szabadban való mozgásoktól. Ezekre még jó pár évig szüksége van ahhoz, hogy egészségesen, jó ütemben fejlődhessen. Másrészt: a kapcsolatainak, barátságainak alakulását nagyban segíti, ha egy-két ovis társával együtt kezdheti meg az iskolai életét és a későbbiek során könnyen és egyszerűen tud a barátaival együtt lenni, játszani, focizni, programokat szervezni.

(Ennek a kérdésnek az eldöntésében is számíthatsz az óvónők segítségére, hiszen ők amellett, hogy ismerik a gyerekedet, ismerik a helyi iskola lehetőségeit és az „alternatív” lehetőségekkel is tisztában vannak.)

Befejező gondolatok

Lehet, hogy kicsit furcsállani fogod, de az utolsó gondolat, amit megosztok Veled az az, hogy Neked, mint szülő is „iskolaéretté” kell válnod:

  • tudom, hogy sokszor nehéz elfogadni és elengedni a kezüket.
  • tudom, hogy nehéz életmódot, megszokott rutint váltani
  • tudom, hogy borzasztóan félted az új kihívásoktól, az esetleges kudarcoktól,

de már erre van szüksége, ezért tudatosan készítsd fel magadat arra, hogy iskolássá válik a gyereked, mert csak teljes bizalommal és hittel tudod segíteni Őt ebben az időszakban. (és már egy óvodába lépést is „túléltetek)

Feedek
Megosztás