"Rezzen a szélben a gesztenyefa ága" - Ez történt a 7, héten

"Rezzen a szélben a gesztenye ága,

rozsdabarna ingét morcosan cibálja.

Ha potyog a termés, vigyázz kicsit jobban,

ha nem ugrasz félre, kobakodon koppan!"

Középpontban: vadgesztenye

(egy kis kukoricával, őszi levelekkel és festéseel fűszerezve)

Gesztenye babák készültek a Mihály napi vásáron megmaradt mécsestartókból:

Gesztenyét keresgéltünk a lisztes tálban:

Kirakóztunk:

Számláltunk:

Kukoricát morzsoltunk a mezítlábas "ösvényhez":

Festettünk:

Bújócskáztunk az avarban:

A Magyar Festészet Napján festettünk hintán lógva:

Flakonból spriccelve.

Apával/anyával összekötött kézzel:



Jelről jelre - gesztenye

Kép forrása: bebeliv.blogspot.fr

Veres Csilla: Gesztenyefa

Szelíd még a vadgesztenye lombja,

nevet a nyár, nincsen semmi gondja.

 

Majd ha ősz jő, bálba megy,

mérges lánynak vélheted,

zöld ruhája helyett

rőt kabátot szerez.

 

Jön szél úrfi, rázza, rázza,

táncol a fa ezer ága,

új kabátját elcseni,

nem is marad más neki.

 

Dühös lesz és kiabál,

tüskés labdát hajigál,

ha arra jársz, eltalál!

Kép forrása: julica-design.de

Várfalvy Emőke: Gesztenye Emberke mondókája

A Gesztenye Emberkének,

Gesztenye a feje,

Gesztenye a lába,

Gesztenye a keze.

Lábaszára fogpiszkáló,

Karja pedig gyufaszál,

A Gesztenye Emberke,

Így is vígan táncikál.

Pápai Ildikó: A gesztenye születése

Lehullott a gesztenye
levele, lefele,
kopogott sok mosolygós,
gömbölyű gyereke.

Meghíztak egy nyár alatt,
vaskosra, kerekre,
tüskék alatt titokban,
fényesre, veresre.

Zöld kabátjuk kinyílott
hosszába, keresztbe
s levetkőztek hirtelen,
melegből – hidegbe.

Bebújtak a föld alá,
gyökérnek, örökre,
így lesznek gesztenyefák,
talán - már jövőre.
Kép forrása: Meska.hu

Bartos Erika: Gesztenyék

Gesztenye van kosaramban,
gömbölyű és barna,
kiborítom nyomban mindet,
ide az asztalra!

Készüljön a gesztenyéből
elsőként egy cica,
papírból lesz két kis füle,
négy lába pálcika!

Süni háta csupa tüske,
gömbölyded a medve,
malac farka kunkori lesz,
szakállas a kecske.

Lovacskának lófarok kell,
keress hozzá cérnát!
Csíkozd be a gesztenyéket,
formázz egy kis zebrát!

Katicának fess hét pöttyöt,
kukacnak adj csápot,
oroszlánnak vörös sörényt,
készíts kerek rákot!

Zsiráf nyaka hosszú legyen,
alkoss dühös pókot,
tegyél mellé kisegeret,
s betöltik a polcot!

Kép forrása? meinefamilie.at

 

Mentovics Éva: GESZTENYE-MONDÓKA

Rezzen a szélben
a gesztenye ága,
rozsdabarna ingét
morcosan cibálja.

Ha potyog a termés,
vigyázz kicsit jobban,
ha nem ugrasz félre,
kobakodon koppan!

Kép forrása: spirelloskrimskramserier.blogspot.ch

Tóth Bálint: Vadgesztenye csalogató

Bújj ki tüskés kabátodból,

szép vadgesztenye!

Tükrös fényed olyan barna,

mint anyám szeme.

Tükrös fényed olyan barna,

mint húgom haja.

Bújj ki, s akkor velem alhatsz

egész éjszaka!

Weöres Sándor: Gesztenye úrfi

Hej, gesztenye úrfi
Bundácskádból bújj ki!
Ugorj le a fáról
Érkezésed várom.

Nini, itt van, koppan
Fáról földre pottyan
Futok zsebre dugni
Jöjj, gesztenye úrfi!
Kép forrása: Found on decor4all.com

Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Gesztenyéből fabrikálok
buksi fejű barna bábot.

Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Ha vagytok már jó néhányan,
Megnyitom a bábszínházam.
Kép forrása: 
melogranoantico.blogspot.com

Tarbay Ede: A hiú törpe

Törpe ül a gesztenyefán,
vadgesztenye-törpe, 
feje barna, a sipkája 
zöld és csupa tüske. 

Feje fölé esernyőt tart: 
- kopp! - kopog a zápor; 
lics-locs eső, amint eláll, 
lemászik a fáról. 

Térül-fordul, tócsát keres, 
megy a sáros partra, 
megnézi, hogy elég zöld és 
szúrós-e a sapka? 

Amíg hajlong, zöld sipkája 
toccs! a vízbe toccsan, 
így bosszúsan tovább sétál, 
ma sem tudni, hol van!
Kép forrása:
Kiss Melinda: A gesztenyehéj kabátka

Végefelé járt már az ősz, s az erdő lakói a hideg tél fogadására készülődtek. Meleg kuckókat rakta, odúkat hordtak tele élelemmel. Némelyik állat még bundát is váltott. Dús, meleg, téli bundát. Látva ezt, a kis sün nagyon elszomorodott.

– Csak nekem nincs téli bundácskám! Szörnyen festek ebben a fekete, tüskés kabátban. Ezt hordhatom életem végéig! – panaszkodott anyukájának.

– Ebből is láthatod, hogy elnyűhetetlen – válaszolta sünmama. – A tüskék pedig megvédenek minket ellenségeinktől, méltóságot kölcsönöz nekünk, és ez egyben a díszünk is. Na és ha összegömbölyödsz, mint egy labda, felszurkálhatod a lehullott faleveleket. Versenyezz a testvéreiddel, ki tud több levelet gyűjteni! Úgysem sokáig játszhattok már, hamarosan itt a tél. Meg aztán minek nekünk téli gúnya, mi úgy is átalusszuk a telet – vigasztalta fiacskáját sünmama. – De most menj! Hívd haza a nővéreidet, nekem sok még a tennivalóm. Segítek sünpapának a vacokkészítésben.

Elindult a kis sün az erdei úton a sűrű levélesőben.

– Lám, még a fák is levetik megunt ruhájukat, hogy tavasszal újat, szebbet öltsenek…

Így morgolódott magában, amikor egyszer csak lógó gomborrára egy gesztenye koppant. Felugrott a kis sün fájdalmában, ekkor meg valami tüske szúrta meg a lábát. Már éppen duzzogni akart, amikor megpillantotta az avarban a tüskés gesztenyehéjat.

– Nahát! Eldobta a gesztenye a kabátkáját. Milyen szép zöld és néhol barna foltos, és ezek a tüskék is csodálatosak rajta! – lelkendezett. Összegömbölyödött, felszúrta saját tüskéire, és elégedetten nézegette magát az erdei tó tükrében.

– Végre nekem is van téli gúnyácskám!

Arra repült szarka néni, s meglátván az ugrándozó süngyereket, kikacagta.

– Micsoda dolog ez?! Más tollával ékeskedni… – csörögte.

– Kár, kár – károgott rá egy csapat varjú, akik inni jöttek a tóhoz. – Kár, hogy a régi gúnya kilátszik alóla!

De a kis sün örömét nem tudták elrontani. Most már vidáman folytatta útját. Mire megtalálta nővérkéit, már alkonyodott. Azok észre sem vették kisöccsük új ruháját. Mindnyájuknak tele volt a tüskéje fakéreg darabokkal. Elhullott madártollal, nagyobb falevelekkel, mohával, amiket a vacokrakáshoz gyűjtöttek. Csak sünmama vette észre, amikor hazaérkeztek a nagy tölgy alatti odúba.

– Milyen kár, hogy tavaszra elfonnyad, így senki sem láthatja majd a szép, új kabátod. De azért meg kell hagyni, nagyon csinos! – tette hozzá vigasztalva.

Sünpapa rövidlátó szemeivel csak most vette észre, s a fejét csóválva morgott a bajusza alatt.

– Ugyan, semmire sem való, haszontalan dolog. Aztán majd ha álmodban viszket a tüskéd töve, nehogy megszúrja a kis csülköcskéidet! Munkára, gyerekek, reggelre el kell készülnünk a kuckórakással! Kertek alatt már a fagy. Érzem is minden porcikámban.

Valóban: reggelre leesett az első hó, s a süncsalád befészkelte magát a jó meleg odúba. De alighogy elhelyezkedtek, a süngyerekek máris fészkelődni kezdtek.

– Szúr a kabátod! – nyafogta az egyik.

– Nem tudok hozzád bújni! – így a másik.

– Fázom! – rikkantotta a harmadik.

– Én is, én is! – visongták a többiek kórusban.

– Talán lyuk van valahol a kuckó falán? – tűnődött sünmama.

– Itt van, ni, a kánya fogja meg! – bosszankodott sünpapa. – Nem valami jó már a látásom – fogta be a lyukat mellső lábaival. – Most aztán mivel tapasztjuk be?

Ahogy körbejáratta rövidlátó szemeit gyerekein, egyszer csak felkiáltott:

– Az ám! A gesztenyehéj gúnya! Éppen akkora, mint a lyuk. Csak hát – nézett megszeppent fiácskájára –, mi fog akkor téged melegíteni, és mi takarja el majd el undok, fekete tüskéidet?

– Majd melegítenek a testvérkéim… és nem is olyan csúnyák ezek a fekete tüskék – mondta a kis sün.

Az igazság az volt, hogy már neki sem tetszett az új bunda. Viszketett is alatta, húzta is a tüskéjét, ahogy száradt össze, nem is tudott tőle jól összegömbölyödni. Így hát örömmel segített betömni vele a lyukat.

A süncsalád kuckójába most már béke és nyugalom költözött.

A kis sün félig lecsukódó pillái alól még azt rebegte:

– Azért mégis csak jó lett valamire a gesztenyehéj kabátkám!


Kép forrása: www.redtedart.com

Várady Lilla: a kis gesztenye története

Ősz volt, ősz, a fák színesbe öltöztető ősze. Minden fa különböző színben, sötétbarna rücskös törzsben tündökölt. A legszebb azonban a fák legöregebbike, a kitudja hány éves gesztenyefa volt. Szép ágai boldogan nyúltak a magasba, rajtuk a gyönyörű barna, sárga, piros levelekkel, mintha csak a mennyországot akarták volna elérni. Pár napja a gyerekek leszedték termését, így már csak egy gesztenye maradt a fán. Ez a gesztenye nagyon magányos volt
Csak néha-néha látogattak el hozzá a szelek, kisebb-nagyobb záporok, hegyek-völgyek mezők, erdők tündérei.
Ám egy nap különleges látogatója érkezett: egy kislány. Aranybarna hajába belefújt a szél, ugrándozva közeledett a gesztenye felé. Valamit keresett. Hirtelen rávetette kutató szép szemét, és elmosolyodott. Odament, gyöngéden leszakította, aztán vidáman csengő hangon azt mondta:
-Gyere szépen! Haza viszlek a beteg kishúgomnak, elültetlek, hogy később kikelj, és örömet szerezzek neki.
A kis gesztenye bizonyára összecsapta volna kezét örömében, ha lett volna neki. Így hát a kislány hazavitte a gesztenyét, elültette az ablak alá.
A lány húga, Kata hallotta az ajtócsapódást, és felkiáltott:
-Blanka, te vagy az?
-Igen!
Ez volt a válasz.
-Van egy kis meglepetésem számodra, Kata!
-Tényleg? Jaj, de jó! És mi az? – Hallatszott a rekedt kis hang az ágy felől.
-Várjál csak, megmutatom!
Azzal odament az ablakpárkányhoz, óvatosan levette a cserepet, Kata ágyához ment, és a kezébe adta ajándékát.
A beteg elkeseredetten mondta:
-Hiszen ez csak egy üres cserép! Nem volt szép, hogy becsaptál!!! – Kata elsírta magát.
-Várj, Kata! Ebben a cserépben nem tudod, hogy milyen nagy kincs van, egy gesztenye mag. Ha sokat törődsz vele egy kis idő elteltével cserje lesz belőle, és ha még többet vársz, olyan szép gesztenyefa lesz belőle, amilyen a parkban van! Hiszen te is láttad! Onnan hoztam ezt a kis gesztenyét is, amit eltemettem ebbe a cserépbe.
-Téhényhleheg? – szipogta Kata.
-Hát persze, csak várj türelmesen!
Eközben a kisgesztenye arra készülődött, hogy kicsírázzon, ám ez nem sikerült azonnal.
„Úgy látszik még várnom kell, amíg több táplálékhoz jutok”-gondolta.
Telt-múlt az idő, és ahogy a gesztenye a föld alatt fejlődött, Blanka húga, ha ő maga nem is érezte, de gyógyult. Hamarosan a kis gesztenye szára kibújt a föld alól, nagyot nyújtózott, és amikor ez megtörtént, Kata fölállt az ágyban. Úgy érezte, hogy oda kell mennie a gesztenyéhez. Amikor odaért az immár fiatal csírához, akkorát kurjantott örömében, hogy Blanka felpattant a fotelból, sietett Katához, hogy vajon mi lehet a baj. Amikor ő is odaért, még nagyobbat kurjantott, de akkorát, hogy a kisgesztenye fölébredt legédesebb álmából.
Ez így ment tovább.
Amikor a gesztenye leveleket hajtott, újabb kurjantás.
Amikor a gesztenye kivirágzott, újabb kurjantás.
Eközben Kata csak gyógyult, és gyógyult, és gyógyult.
Mire a gesztenyéből magonc lett, Kata már olyan egészséges volt, mint a makk, bocsánat, mint a gesztenye.
Minden nap odaült a gesztenye mellé, beszélgettek, játszottak.
Amikor Kata, és Blanka már felnőttek voltak a gesztenyéből kész fa vált, és kis társakra talált.
Hogy miért? Azért, mert Blanka, és Kata faiskolát nyitott.
Itt a vége, ültesd el a gesztenyéd végre !

Kép forrása: agnesingersen.dk

Gesztenye sütéshez:

Kép forrása: Cristina André


Játékok gesztenyével:
  • Mindent vagy semmit: Ezt a játékot két játékos vagy két csapat játszhatja. A játékterületet válasszuk ketté egy vonallal vagy bottal! Mindkét oldalra tegyünk le 10-10 gesztenyét. Dobókockával felváltva dobnak az ellenfelek. Amennyit dobnak, annyi gesztenyét vehetnek el a másik térfélről, és ezeket letehetik a saját oldalra. Az nyer, akinek az oldalára átkerül az összes gesztenye.
  • Gesztenyepiramis: Mindenki kap egy bizonyos számú gesztenyét, összesen kb. 30-40 darabot érdemes szétosztani a játékosok közt. Középre tegyünk egy lapos tányért vagy tálcát! A játékosok felváltva tesznek egy-egy gesztenyét a tányérra, a rajta lévő gesztenyekupac tetejére is lehet pakolni. Ha leesik egy gesztenye a tányérról, fel kell vennie annak, akinél leesett. Az nyer, akinek legelőször elfogy a gesztenyéje, vagy akinél a legkevesebb marad.

Kép forrása: KATRIN HERTING

Feedek
Megosztás