"Esik az eső, hajlik a vessző" - Ez történt a 8, héten

Középpontban az eső (esernyő és gumicsizma)

1. Ezen a héten a tornateremben "kiemelt tornaeszközzé" váltak az esernyők és a gumicsizmák:

  • esernyővel egyensúlyoztunk a padok tetején
  • esernyőket forgattunk jobbra, balra
  • felkötött, kinyitott esernyőkbe kellett minél több kislabdát bedobni
  • esernyőket, gumicsizmákat kerülgetve kellett labdát gurítani és pattogtatni
  • gumicsizmákba kellett célba dobni és a földre fektetettekbe esernyő nyéllel begurítani
  • a középre rajzolt körben lévő össze-vissza kevert gumicsizmákat minél gyorsabban párosítani és a párokkal a két szélen lévő vonal mögé futni és a végén a csizmákat a körbe visszahajítani ....  és így tovább.

A sok-sok játék közül a heti "kedvenc" azonban a "tócsás játék" volt. A gyerekek egyik fele egymás mellé lefeküdt a földre. Ők voltak a tócsák". A másik felének meg sorban át kellett ugrani, lépni a tócsákon. Bátorság próba volt ez a javából. (főleg, amikor a tócsákat még a "szél is fodrozta" és a földön fekvők keze - lába is mozgott, miközben a többiek átlépkedtek, ugrottak felettük:

2. A csoportszobában a gumicsizmák hol házakká váltak, hol családdá, hol barátokká, hol egymással civakodó testvérekké. Rögtönzött előadások, építmények, városok születtek a szőnyegen, asztalon, asztal alatt. Minden zugban esernyőket, csizmákat kerülgetve éltük az életünket és közben készültek a hajtogatott esernyők is:

A hét legösszetettebb alkotását mindenki több napon keresztül készítette:
Első lépésként cukorszirupos vízzel lefestett körlapokra kellett festéket csöpögtetni. (A cukorsziruptól száradás után szép, fényes felületet kapunk.)
Második "lépésben" műanyag tálcára festettünk és a téglalap alakú rajzlapot ráfektetve hengereltünk:

Harmadik lépésben "gumicsizmákat" kellett kivágni, kicifrázni:

Negyedik lépés már majdnem az utolsó, melyben össze keleltt állítani a képet, de nem ám akárhogy, hanem a körlapból felhőt vágva, a téglalapból tócsát. Az egyik a lap tetejére, a másik az aljára és a csizma a tócsába ragasztva. (Formák és irányok gyakorlása egy kicsit másképp.)

Befejező lépésben vonalzóval vonalakat kellett húzni a felhőtől a tócsáig és azokra fentről, lefelé "ráültetni" az esőcseppeket és már kész is az alkotás, mely úgy érzem elég "komoly" fejlődést segítő feladat volt.

Mi történt még?

  • Esőtáncot táncoltunk Ivánnal és jógáztunk Ilcsivel.

  • Elkerekeztünk a kápolnához és ugyan egy kicsit megkésve, de a Hospice Világnapja alkalmából nárciszokat ültettünk. Mielőtt elindultunk egy jó kis beszélgetés kerekedett arról, hogy a Halottak napján kikre és hogyan emlékezünk azokra, akiket szeretünk, és már nem lehetnek velünk és persze arról, hogy miért is ültetjük el a nárcisz hagymákat.

(Évekkel ezelőtt kapcsolódtunk a "Nárcisz ünnephez", mert hittem és hiszem, hogy egy-egy ilyen alaklom segít a gyerekek "érzékenyítésében". Ezen az indulás előtti beszélgetésen szóba került a halál, a súlyos betegség, a gyógyulás, a segítségnyújtás és rengeteg saját élmény, átélt félelem került kimondásra. Érzelmekkel teli percek voltak, melynek végén Zéti "összefoglalta" ezen ünnep "lényegét":

"Most, ősszel elültetjük a hagymákat és közben arra gondolunk, hogy tavaszra, amikor majd virágozni fog, a kórházakban lévő gyerekek és felnőttek meg kell, hogy gyógyuljanak, hogy lássák ezt a virágmezőt")

Befejezésül még egy beszélgetés, mely mélyen megérintett:

Arra, hogy Esztóval hogyan is jutottunk el a "hajléktalanokról" szóló beszélgetéshez nem emlékszem, de arra igen, hogy azt vettem észre, hogy a padon és aluljárókban alvóknál tartunk éppen és én azt próbálom elmagyarázni éppen, hogy mit is jelent lakás és pénz vagy nagyon kevés pénz nélkül létezni a világban.

- Értem, amit magyarázol, - válaszolta az elmondottakra Esztó - de azt nem értem, hogy miért nem építenek maguknak házat.

- Hogyan és hova építenének, ha nincs rá elég pénzük?

Esztó egy kicsit elgondolkodott és el kezdte nekem - értetlen felnőttnek az 5 évesek elképesztő logikájával:

- Úgy, mint a három kismalac a mesében. Mindenkitől kérnek valamit, ami annak éppen van: szalmát, deszkát, téglát, ablakot, ajtót, cserepet és kimennek egy üres tisztásra vagy rétre az erdőben vagy a falu szélén és a kapott dolgokból felépítik a házukat és akkor nem kell többet a padon aludniuk.

"Elbotlott a felhő, elesett, eleredt a könnye, leesett"

Kép forrása: nashvilleparent.com

Garai Gábor: Elbotlott a felhő

Elbotlott a felhő,
elesett.
Eleredt a könnye,
leesett.
Plötty,
plotty,
tocs.
Plötty,
plotty,
tocs.
Kész locs - pocs.

Állok az esőn, nézem, hogy potyog,
sok kicsi cseppecske orromon kopog,
csiklandozza arcomat, befogom az orromat,
kinyitom a számat, be is kapok hármat!

Kép forrása: sugarspiceandglitte

Csepp, csepp, esőcsepp

Fut, fut a sok esőcsepp:
kicsi, kisebb, legkisebb.
Fut, fut egymás hegyén-hátán,
versenyt fut az ablaktáblán.
Kopog a sok esőcsepp:
kicsi, kisebb, legkisebb.
Kopogásuk hallgatom.
játszótér lett ablakom.


Kép forrása: http://munchkinsandmoms.com

Osvát Erzsébet: Felhőűző

Távozz, felhő,
esőt hozó!
Távozz, felhő,
záporozó!
Eleget áztunk,
eleget fáztunk,
libabőrös
lett a lábunk.
Bújj el,
tűnj el,
gyorsan,
gyorsan!
A szárnyas szél
már úton van.
Ha megvárod,
akkor véged,
mint a pelyhet,
elfúj téged.
Választhatsz más
mesterséget.

Orgoványi Anikó: Pocsolya (részlet)

Ez aztán a nagy csoda!

Locsi-pocsi pocsolya!
Fejen áll benne az ég,
boldog, aki belelép.

Óvakodok egy lábbal,
hullámzok a világgal,
beleugrok kettővel,
manók ugranak széjjel....

Licsi-pocsi pocsolya,
ez aztán a nagy csoda!
Nézz bele és meglátod
a nagy kerek világot!

Dagi tócsa, pocsolya,
de nagy a kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik,
minden csupa víz és sár:

ez az ősz. És nem a nyár!

Szutyejev: A gomba alatt

A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt, és elbújt a gomba kalapja alá.
Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott.
Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
Hangyácska, Hangyácska, engedj ide engem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
Már hogyan is engednélek – kérdezte a Hangya – , hiszen magma is csak éppen hogy elférek alatta?!
Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke.
Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.
Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá.
Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
Nincs már több hely!
Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
Na jól van.
Összébb húzódtak – jutott hely a Verébnek is.
Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
Bújtassatok el! – kiáltozta.- Mentsetek meg! Üldöz a róka!
Sajnálom a Nyulat – szólt a Hangya. – Tudjátok mit? Húzódzkodjunk összébb!
Alighogy a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
Nem láttátok a Nyulat? – kérdezte.
Nem láttuk bizony!
Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
Nem itt bújt el?
Ugyan, hogy bújhatott volna ide?
Megcsóválta farkát a Róka, és elment.
Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek.
A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem agomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
Brehehehe! Brehehehe! – heherészett valaki.
Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
Ó ti okosok! Hiszen a gomba….
A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta.
Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitaláltak, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.
Ti is kitaláltátok már?

Kép forrása: www.meska.hu/ (Jam81)

Ez a gomba, de megnőtt!
Hordom majd, mint esernyőt!
Künn az esőn nem ázok,
gombám alá beállok.
Vígan nézem az esőt,
hordok gomba-esernyőt!

Kép forrása: media-cache-ec0.pinimg.com

Kép forrása: Nicole Best

Kép forrása: krokotak.com

Kép forrása: Education.com

Kép forrása: sempreclarisse.blogspot.it

+1 ötlet: esőbot készítés:

Kép forrása: Education.com

Feedek
Megosztás