Ma van a holnap tegnapja - az idő körforgása

Az új év első 3 napjában semmi, de semmi mást nem tettünk, mint játszottunk.

Napokig épült, szépült, bővült a "kendő város":

A fa építőkből is izgalmas alkotások születtek.

Rajzok készültek a csoportszoba különböző pontjairól

És sok-sok improvizációs színházi, zenés, táncos játékra is sor került.

A második héttől az idővel játszottunk:

Rajzoltunk és festettünk az évszakokról:

"Eljógáztuk" a napszakokat és az azokhoz kapcsolódó tevékenységeket:

Órákat kerestünk a hangjuk alapján:

Táncoltunk az "Órák táncára":

Fejlesztő játékot készítettünk akarácsonyi mécsestartókból:
(Sorrendbe állítás és megfeleltetés)

Órákat díszítettünk, készítettünk papírból, zsugorfóliából és "igaziakat"dobozkartonból:

A téma "lezárásaként" a Kolibri Fészekben jártunk: A bagoly, aki félt a sötétben

És persze tél lévén kerékpár helyett korira pattantunk:

Angyalszárnyon érkezik a (kis) Karácsony

Mit is jelent a címben az, hogy kis karácsony?

Azt, hogy nálunk a csoportban már évek óta nincs karácsonyfa feldíszítve és nincs "előre hozott" ünnep, ezért aztán nincsenek ajándékok sem és "klasszikus értelemben" műsor sem. A nagy karácsonyi csodát, varázslatot meghagyjuk a családoknak, hiszen ez az egyik legszebb családi ünnep, melynek az otthonokban kell kiteljesedni.

Mi van akkor helyette? A várakozás ideje, mely alatt "díszbe öltöztetjük a lelkünket" és ez legalább annyira fontos része az ünnepnek, mint az amikor elérkezik a várva várt nap.

A várakozás ideje alatt rengeteg minden történik:

- a "lecsupaszított" csoportszoba, folyosó, öltöző, tornaterem díszba öltözik a gyerekek által készített apróbb, nagyobb alkotásoktól. Minden nap elkészül, felkerül valami, amitől egyre ékesebb, fényesebb lesz körülöttünk minden.

- mézeskalácsot sütünk a nagyszülőkkel

- adventi vásárt rendezünk

- várjuk a Mikulást

- Borbála ágat hajtatunk. Luca búzát ültetünk és lessük, hogy kihajt-e, növekszik-e

- tarisznyával felszerelkezve Lucázni indulunk

- gyertyát öntünk és festünk és közösen kitaláljuk, hogy mi is történjen a Karácsonyváró délutánon, amikor a családok apraja és nagyja vendégségbe jön hozzánk.

Ez az egyik legizgalmasabb része a várakozásnak. Ülünk a körben és mindenki elmondhatja, hogy mit is csináljunk ezen a napon. a gyerekek és mi, felnőttek is. Az idei évben a kövtkező ötletek hongzottak el:

Páki Kristóffal karácsonyi dalt szeretett volna énekelni. Emese a barátnőivel bábozni, Liza verset mondani. Zéti zene-bonát szeretett volna, Krisztián meg azt, hogy tanítsunk egy dalt a szülöknek. Zsófi ajándékok készítését javasolta. Jázi táncot, de úgy, hogy a fiúk felkérik a lányokat. Fruzsi szerint teát kell főzni és süteményt sütni. Bonca egy karácsonyi "cipőmese" kitalálását javasolta és Esztók szerette volna, ha együtt rajzolunk. Ehhez még elhangzott a mi kívánságunk is: építsünk közösen egy kandallót a gyerekek által megfestett téglákból. Ennyi ötlettel a tarsolyunkban kezdtük neki a készülődésnek, melynek első lépésként rendszerbe, sorrendbe raktuk őket:

1. Csoportszoba ismét teaházzá változik, ahol a szülők tea és sütemény mellett várakozhatnak, beszélgethetnek

2. A folyosón, a tornaterem felé menet lesz a "zene-bona" ritmujátékokkal, mondókázással, énekléssel

3. A tornaterem ajtajában Páki és Kristóf énekel

4. A tornateremben Liza verset mond. Utána következik a tánc, az ének tanulás, bábozás és végül a rajzolás és befejezésül a közösen felépített kandalló körül gyertyagyújtás és az újonnan megtanult dal eléneklése.

Második lépésben megbeszéltük, hogy mit is kell elkészítenünk és, hogy ki mt vállal ezekből  és napokig folyt a lelkes "munka". Az "önálló produkciókra" vállalkozók hol itt, hol ott verődtek össze próbára. Zsuzsi 26 hatalmas papírorra a megtanulandó dal szövegét festette, A gyerekek tornakarikákat tekertek körbe szalagokkal, téglákat festettek, fenyőfákat ragasztottak gallyakból, ajándékokat készítettek filcből és mi, mint a jó íródeák írtuk a gyerekek szövegeit a Karácsonyról és egy-egy kódot is kitaláltunk mellé.

Zéti: Feldíszítjük a házat, és finomak az illatok.

5; 10; 8; 7;100

Blanka: A havat szeretem Karácsonykor.

csillag, körte, 5

Emese: Akkor születik a Jézuska, és rengeteg ajándékot kapunk.

háromszög;0;csillag;6

Zselyke: Az a jó a karácsonyban, hogy apának és anyának nem kell sokszor mennie a dolgozóba.

2;6;4;6;8

Bogyó: Nekünk már megérkezett a karácsonyfánk, és lassan be lehet vinni és feldíszíthetem a hópelyhes díszeimmel

8;0;11;E;csillag

Jázi: Azért jó a karácsony, mert a fa körül nyitjuk az ajándékokat, és vendégeket várunk.

8;téglalap, A, csillag, 0

Karácsonyváró nap délelőttjén már csak süteményeket kellet sütni, innivalókat készíteni és izgatottan várni a vendégeinket.

Egy kis kitérő: ünnepi menü a kelkáposztafőzelék helyett

Azért, hogy ez a nap ne legyen ilyen "egyzerü" mi még azt is kitaláltuk, hogy a gyerekek által "megszavazott" (tojásleves palacsintával) ünnepi menü kerüljön az asztalra ebédként.

Szerencsére ebben nagy segítségünkre voltak a szüleink, akik délre vagy 100 palacsintával leptek meg bennünket, mely nagyjából 10 perc alatt el is fogyott.

A Karácsonyváró délután


Amíg a szülők gyülekeztek a gyerekeket "jól eldugtuk" egy másik csoportszobában, ahol játszani tudtak, így amíg mindenki megérkezett volt egy pár perc a beszélgetésekre, teázásra és süti evésre, mert innentől kezdve beindult a kavalkád.:

1. játék a szülőkkel: Meg kellett keresni a saját gyereke által díszített és eldugott téglát a kezébe adott kód alapján. (A téglák hátuljára lezárt borítékba tettük a gyerekek szövegeit a Karácsonyról, de itt még nem volt szabad kinyitni és elolvasni) És, hogy miért kód, Mert idén az adventi mamuszaink is így nyíltak és ezt nagyon élvezték a gyerekeink. Gondoltuk a szüleink is. (Ráadásul ezek alatt a kódos napok alatt aztán valóban játszottunk a számokkal, formákkal. Sokat.) Ki kellett húzni egy-egy szépen feltekert, díszített papírt a tartóból, melyen a dal szövege volt megtalálható és ezt sem volt szabad megnézni. Valamint egy-egy mécsest is kézbe kellett venni és a zene hangját követve eljutni a tornaterembe.

2. játék a szülőkkel: A tornateremben családonkénti elhelyezkedés után a folyosóról már hol hangosabban, hol halkabban a zene-bona, mondóka, ének, melyet kézjel alapján a gyerekek csaptak a ritmushangszerként használt kanalakkal. Az ajtóba érve a két fiú elénekelte a "Szálljatok le, szálljatok le" dalt és ez után következett az újabb "próbatétel": sötét folyosón álló gyerekeket a hangjuk alapján (Kipp, kopp, kopogok, én is, én is itt vagyok) kellett felismerni és amikor felismerte egy-egy család a gyerkőce hangját, akkor és csak akkor kellett meggyújtani a családhoz tartozó mécsest, hogy ezzel segítse őt a "haza találásban". Amikor az egész család együtt volt, akkor lehetett kibontani a téglán lévő borítékot és felolvasni a rajta lévő szöveget. Ezek után már más "dolga" nem is volt a családnak, mint, hogy a falra rajzolt kandallót a téglájával építse ... és ez a "rituálé" 26-szor megismétlődött.

Hihetetlenül szép látvány és érzés volt, ahogy egyre több és több mécses lángja világított.

Ezután következtek a "Produkciók" és mivel a dalszöveg papírok kidíszítésére már nem maradt időnk, mindenki hazavitte őket és az óvoda első napjára telis tele rajzolva kapjuk majd vissza őket.

"Duruzsol a tűz, darazsol a hó. Ilyenkor idebent, együtt lenni jó"

Jó volt együtt "angyalt lesni" és egy kicsit megpihenni.

 

 

-

Advent első hete - Ez történt a 14. héten

Várfalvy Emőke: Az adventi gyertyagyújtogatáshoz

Gyertek, gyertek, gyújtsunk fényt, pici gyertyalángot,

várjuk együtt örömmel,az eljövő karácsonyt.

1.

Első gyertyánk neve: Hit, erős, mint a szikla,

ha kicsi is, fénye nagy, sötét éjben szikra.

Hétfő:

  • Helyére került mind a családoknak szánt, tevékenységeket "felkínáló" adventi naptár, mind a gyerekeknek szánt adventi cipők, melyekből nap, mint nap előkerülnek a meglepetések:

  • Krampuszok és mikulások sokasága készült:

  • A tornateremben Mikulás fogót, botos játékokat játszottunk és a manók befogták a rénszarvasokat (halászfogó változata)
  • Az első adventi cipőt üresen találtuk (ej, azok a tréfás kedvű karácsonyi manók!)

,de mielőtt még elkeseredtünk volna Páki kitalálta, hogy tán azért, mert kódolva vannak a cipők, mint a felnőttek telefonja, számítógépe. Az ötlet annyira megtetszett, hogy titokban egy számsort írtunk egy papírra, melyet összehajtogatva eldugtunk és miután a gyerekek az öltöző sarkában megtalálták az aznapi kódszámokat és jó hangosan elsorolták, helyes sorrendben a 6 számjegyből és formákból álló sorozatot, lássatok csodát, sikerült hozzájutni a meglepetésekhez. (és ez azóta nap, mint nap így történik)

Kedd:

Délelőtt a múlt héten készült cukros papírból kék angyalok készültek.

és gyertyák a vásárra:

valamint elkészült a Mikulás szánja is:

és a rénszarvasok pihenője:

Délután a már hagyománynak számító mikulásváró uzsonna habos kakaó vajas kaláccsal és az elmaradhatatlan csokis kanállal.

Szerda a Mikulás napja és mi már megint nem találtunk sem ajándékot, sem a cipőinket. (Ajaj! Már megint a manók!). bebarangoltuk az egész óvodát a tornateremtől a konyháig, de hiába, mert a cipőinket sehol sem találtuk. Végül a padláson Zéti észrevett egy zsákot, melyben lehet, hogy a cipőink vannak?

Igen, de csak egy-két pár.

Hol lehet a többi? Hát, itt:

Mire megtaláltuk az összes cipőt a cipökben már ki is találtuk a jövő évi "stratégiát": nem tesszük az ablakba a cipöinket, ahonnan a manók el tudják venni, hanem jól eldugjuk őket és a rejtekhelyet csak a mikulásnak írjuk meg.

(Azért ebédre csak előkerültek a meglepetések:

Csütörtökön, Ambrus napján megsütöttünk vagy 10 kiló mézeskalácsot és, hogy kik segítettek? A nagymamák és nagypapák.

és íme, a lelkes csapat:

Pénteken délelőtt csomagoltuk, díszítettük a délutáni vásárra készült portékákat: csokis lekvárokat, forró csokiport, mézeskalácsot, karácsonyi kirakót, festett gyertyát... és megnyitottuk a "Karácsonyi Teaházunkat", melyben a már kirepült fiókáink szolgáltak ki és fel:

 

 

 

Cipők, botok, manók - Ez történt a 12. és 13. héten

1. Játék a cipőkkel

Összegyűjtöttünk egy Mikulás zsáknyi régi, megunt, kinőtt cipót, melyekkel napokig játszottunk pl:

Érzékelő játékot, melynek során a zsákban lévő cipőket kitapogatva kellett pásosával kivenni

Halmazokat alkottunk alapanyag, szín, fajta alapján és aszerint, hogy melyik évszakban hordjuk őket. gyakoroltuk a páros és páratlan fogalmát.

Cipőpárokat rajzoltunk

Cipőtalp lenyomatokat jártunk ki a hóban és meg kellett találni a sajátunkat közöttük

Cipötalp pár lenyomatokat készítettünk festéssel és ebből párosító játék készült, majd az ajtóra készített mátrixba került, ahol az irányokat lehetett gyakorolni. Amikor már ezt ennek megoldása már túl egyszerű volt egy hosszú papírra ragasztva ugráló iskolává váltak és később a kisebbek utakkal kerítették őket körbe.

Cipőfűző játékot is készítettünk és "meséket" rögtönöztünk: Ez a cipő nem cipő. hanem egy kerek erdő. indul a játék. A következő gyerek levesz s cipőjét és beteszi középre és kitalálja, hogy kivé, mivé válik a cipője és közben tovább szövi a mesét.... és így tovább.

Bartos Erika: CIPŐFŰZŐ

Minden reggel megpróbálom
Bekötni a cipőmet,
Hetek óta ezzel töltöm
Hasztalan az időmet.

Mindhiába próbálgatom,
Tekergetem, hurkolom,
Hibátlanul bekötözni
Semmiképpen nem tudom.

Hogyha végre becsomózom,
Kibontani nem lehet,
Mai napra abbahagyom,
Küzdöttem már eleget!

Addig-addig gyakorolom,
Amíg végre sikerül!
Bekötöttem kis cipőmet!
Bekötöttem egyedül!

De amikor készen lettem,
Észrevettem hirtelen,
Hogy az egész cipőkötést
Elölről kell kezdenem!

Mert ez bizony kacsaláb lett,
Akárhogyan forgatom,
Jobb cipő a bal lábamon,
Bal pedig a jobbomon.

Nagy ügyességre volt szükség, amikor úgy kellett áthaladni a cipők között, hogy nem volt szabad hozzáérni.

És végül a legizgalmasabb "feladat az volt, amikor a cipők manó házakká alakultak át:

A Hóesésben "téliesített" világító dobozunkra e házak mellé dugóból elkészültek a Mikulás manói is.

2. Játék a botokkal:

A bot elkapós és adogatós mellett ugráló játékként is nagy sikere volt ennek az eszköznek:

Sőt még ecset helyett festettünk is vele

1. variáció: A papírt körbe járva nem szabad a cipőkhöz érni a festékbe mártott botokkal (zene ritmusára kellett gyorsabban, lassabban haladni)

2. variáció: Ritmus tapsot visszakopogva kell a bottal a papírra nyomot hagyni

Mi történt még?

András napján hurkát sütöttünk és célba dobtunk szalmakarikával

Az első hó leesésekor célba dobtunk:

Cukros, szirupos papírra festettünk, melyből a jövő héten elkészülnek a kék angyal bábok:

Gyűlnek a Cipős  doboz akció" számára szánt ajándékok:

Elkészült a Mikulás postaládánk is.

Gyertyákat festettünk az adventi koszorúunkra:

És végül forró te mellett koszorúkat kötöttünk a szülőkkel.


Az oroszlán tekintete avagy GE hét a Cinegében - Ez történt a 11. héten

A Gondolkodj Egészségesen Program már évek óta meghirdeti a GE napot, amikor is a csatlakozni vágyó óvodák, csoportok mindegyike ugyanazon a napon, ugyanazzal a témával foglalkozik úgy, hogy a saját képére formálja. Az idei évben Finny Petra írt egy mesét és azzal telt a hetünk, (mert már egy egész heti "ötlet-tárat" kaptunk az ajánlásban), hogy ezt a mesét életre keltsük és közben sokat "tanuljunk" a másságról, a kapcsolatokról és a barátságról, kitartásról, szeretetről...

A mese: Finny Petra: Az oroszlán tekintete

Állítólag az oroszlán tekintetéből kiolvashatod a jövődet. Hogy vár-e rád boldogság, vagy messzire elkerül. Hogy mi lesz a munkád, merre fogsz lakni, hány barátod lesz, kivel alapítasz családot. Egyszóval mindent.

Nonó hatéves kislány volt. Mindig is szerette volna tudni, mi vár rá, ha felnő.

Legjobb barátját Matunak hívták, egy évvel volt csak idősebb nála.

Házaik kertje összeért. A kertek végében nem állt kerítés, belefolyta a szavannába, melyben vadállatok tanyáztak.

A vadállatok az emberek faluját messziről elkerülték, de Nonó ás Matu tudta, ha elindulnának a száraz füvek között, előbb-utóbb biztosan találkoznának egy antiloppal, zsiráffal vagy akár egy oroszlánnal.

Matu türelemmel viselte Nonó örökös vágyakozását, hogy szeretné megtudni a jövőjét.

Nonó óvatlan volt, Matu türelmes.

Nonó fára mászott, és leesett, Matu nem mászott fára, viszont ott állt a tövében, és elkapta Nonót.

Nonó sokat beszélt, Matu nagyokat hallgatott.

Nonó olyan gyorsan szaladt, mint a szavanna szele. Matu lassan ballagott, de mindig volt nála egy kis víz, hogy adjon Nonónak, aki megszomjazott a nagy  rohanásban.

Nonó visítva menekült, ha meglátott egy ganajtúró bogarat, Matu kedvesen átsegítette az úton, hogy ne tapossák össze.

Nonó habzsolva evett, mint aki még nem kapott ételt, Matu lassan, megrágva minden egyes falatot.

Nagyon különböztek egymástól, mégis jól megértették egymást.

Matu akkor sem csodálkozott, amikor Nonó hadarva előadta neki a tervét. Elmegy, és keres egy oroszlánt, hogy a szeméből kiolvashassa a jövőjét.

-Veled megyek! -  válaszolta Matu.

-Nem jöhetsz, veszélyes! – felelte Nonó.

-Akkor nem engedlek el! – mordult fel Matu.

Nonó rábámult  a göndör hajú Matura. Tudta, milyen makacs. Még akkor is, ha békésnek tűnik.

-Hát, jó, gyere velem! Ki tudja? Talán még te is megláthatod, mi vár rád, az oroszlán szemében.

-Nem kell ahhoz egy oroszlán szemébe néznem, hogy tudjam, boldog leszek-e.

Nonó vont egyet a vállán, majd vállára kapta kis piros hátizsákját.

Elindultak.

-Azt sem tudom, hogy néz ki egy oroszlán – nevetett fel Nonó pár lépés után.

-Karmai vannak – mondta Matu.

-És még? – faggatta Nonó.

-Sörénye van – folytatta Matu.

-És még? –tudakolta Nonó.

-Akkora fogai vannak, mint a vasvillának – jelentette ki Matu.

-Hű! – ijedt meg Nonó, de nem fordult vissza.

Pár lépés után megkérdezte:

-És merre találhatóak az oroszlánok?

-Szerintem keressünk nagy fákat. Szeretnek az árnyékukban hűsölni. Elég lusták ugyanis - világosította fel Matu.

-Mint az öcsém? – akarta tudni Nonó.

-Pont, mint ő - vágta rá Matu.

Ballagtak a szavanna száraz bokrai között.

Nonó hátán a piros hátizsák.

Matu hátán egy kék.

Egyszer csak elértek egy nagy fához.

A fa árnyékában egy sárga bundás oroszlán henyélt.

-Menjetek a területemről! –morogta.

-Eszem ágában sincs, addig amíg a szemedbe nem nézhetek! – toppantott Nonó.

Matu csak sóhajtott egyet, mert sejtette, hogy ennek nem lesz jó vége.

Nonó közelebb ment az oroszlánhoz, de az mérgesen feléje suhintott a farkával. Ám mielőtt megcsaphatta volna vele a kislányt, Matu ott termett.

Karjával megfogta az oroszlánt farkát, és jól megperdítette. Honnan volt ennyi ereje? Talán csak nagyon féltette a barátját, és az tette olyan erőssé.

Mindenesetre az oroszlán nemsokára a földön feküdt magatehetetlenül. Nonó pedig belenézhetett a szemébe.

De a szemében nem látott mást, csak a szivárványhártya élénk színeit.

Nonó nagy búsan szedelőzködni kezdett, és elindult. Matu pedig csendesen követte.

Ballagtak tovább a szavanna száraz bokrai között.

Nonó hátán a piros hátizsák.

Matu hátán egy kék.

Egyszer csak egy újabb fához értek.

A fa árnyékában egy drapp bundás oroszlán henyélt.

-Takarodjatok innen, emberszagúak!

-Sehova sem megyek, addig, amíg a szemedbe nem nézhetek! – kiáltott dacosan Nonó.

Matu ismét csak sóhajtott egyet, mert sejtette, hogy ennek sem lesz jó vége.

Nonó közelebb ment az oroszlánhoz, de az dühösen feléje kapott karmos mancsával. Ám mielőtt megkarmolhatta volna a kislányt, Matu ott termett.

Karjával megfogta az oroszlán mancsát, és jól megperdítette. Honnan volt ennyi ereje? Talán csak nagyon féltette a barátját, és ez tette olyan erőssé.

Mindenesetre az oroszlán nemsokára a földön feküdt magatehetetlenül. Nonó pedig belenézhetett a szemébe.

De a szemében nem látott mást, csak a szivárványhártya élénk színeit.

Nonó nagy búsan szedelőzködni kezdett, és elindult. Matu pedig csendesen követte.

Ballagtak tovább a szavanna száraz bokrai között.

Nonó hátán a piros hátizsák.

Matu hátán egy kék.

Egyszer csak egy harmadik fához értek.

A fa árnyékában egy zsemleszínű oroszlán henyélt.

-Szaladjatok, ha kedves az életetek!

-Addig nem mozdulok innen, amíg bele nem nézhetek a szemedbe! – akaratoskodott Nonó.

Matu ismét csak sóhajtott egyet, mert sejtette, hogy ennek sem lesz jó vége.

Nonó közelebb ment az oroszlánhoz, de az harciasan felé kapott a pofájával. Nem harapta meg, csak a fejével csapott oda.

Ám Matu ezúttal nem volt elég volt gyors, és a kislány ájultan esett össze.

A kisfiú dühében akkorát rúgott az oroszlán fenekébe, hogy az átrepült az egész szavannán.

Majd aggódva odahajolt Nonóhoz.

-Térj magadhoz, kérlek, térj magadhoz! -motyogta könnyes szemmel. Göndör haja még kócosabb volt a szokásosnál.

Akkor Nonó magához tért, és belenézett Matu szemébe. A fiú arca körül a haj úgy borzolódott, mint az oroszlán sörénye. Tekintetében pedig annyi elszántság volt, mint egy nagymacskáéban.

-Hiszen te vagy az az oroszlán, akinek szemében meglátom a jövőt! – mondta  a kislány.

-És milyen jövőt mutat a szemem? Hol lesz az otthonod? Ki lesz a barátod? Mi lesz  a munkád? Kivel fogsz családot alapítani? –kérdezte a fiú kíváncsian.

-Csak annyit látok benne, hogy bármi is történjék velem, te mindig mellettem leszel!

Ennyiben maradtak, majd elindultak hazafelé.

Nonó hátán piros a hátizsák.

Matu hátán pedig egy kék.

Játékaink, tevékenységeink, melyekkel "körbe öleltük" a mesét:

3 kedvenc a tornateremi játékokból:

1. Oroszlán fogó: Egy kiválasztott gyerek az oroszlán, a többiek a zebrák. Védettséget kap az a "zebra", tehát nem fogható meg, aki(k) párba vagy arckörbe, egymás kezét megfogva állnak. (hiszen, mint tudjuk a zebrák valóban kört alkotva védekeznek, ha megtámadják őket)

2. Átváltozós: A gyerekek futkároznak a teremben és, ha meghallják, hogy

- lusta oroszlán, akkor az oldalukra lefekszenek

- játékos oroszlán. akkor a hátukra fekve kezükkel, lábukkal "kapálódznak"

- mérges oroszlán, akkor támadó pózban szoborrá válnak.

3."Oroszlán szem": Az "Egy, kettő, három" mondókát ismét "átírtuk". A héten így hangzott.

Egy, kettő, három

Te vagy a barátom

Belenéztem szemedbe.

Magamat láttam benne.

A gyerekek futkároznak és amikor a mondókában eljutotunk a háromig, akkor egymással szemben megállnak és megfogják egymás kezét és farkasszemet néznek. Tapsra egymásnak hátat fordítanak és megmondják, hogy milyen színű a szeme a párjuknak.

1 játék a folyósóról, melynek szabályait a gyerekek találták ki

Annyi, de annyi minden készült el a héten, hogy bizony kinőttük a csoportszobát, ezért az alkotások egy részét kivitték a folyósóra és ott építkeztek és aztán ebből egyik pillanatról a másikra szabályjáték lett. A felépített oázison úgy kellet a golyókat átgurítani, hogy semmi ne dőljön fel és akinek ez sikerült az kapott egy követ.

Páki a következő szöveggel buzdította a többieket.

- Úgy célozzatok, hogy ha felborul egy ház, akkor nem lesz hol laknia egy családnak, ha felborul egy fa, akkor meghal egy oroszlán és ha felborul egy figura, akkor az nem jut el az oázisba és szomjan hal, ezért figyeljetek nagyon!

Sok, sok játék a csoportszobából

1. Afrika a világítós dobozon lépésről lépésre

A házak színes kartonból készültek és sormintával díszítettük őket.

Amikor már "kinőttük" a világítós dobozunkat behoztuk a benti homok-víz asztalt is:

A pálmafák kisméretű műanyag palackokból készültek krepp papír és karton vágással ragasztással. Pálmafákat azonban nem csak kicsiben készítettünk, hanem óriásiakat is papír hengerekből.

Papírhengerekből festettünk házakat:

Rajzoltunk állatokat, melyeket kábeldobra ragasztottunk:

és PET palackokból, kiselejtezett ékszerekből rongy csíkok ragasztásával bábok is készültek:

Bábok azonban nem csak így készültek. A múlt hétvégi képzésünkről ott maradt betlehemi pásztorok kendő bábjai "marionett" figurákká változtak:

Nono:

Matu.

És a bábok afrikai zenére a hét folyamán sokszor táncra keltek:

 

Nem csak a bábuk táncoltak, hanem a gyerekek is. A hét lezárásaként "táncszínházi" előadást szerveztek a gyerekeink, ahol a fiúk és lányok külön, külön csapatban mozogtak az afrikai népzenére, Sőt, még szóló táncosaink is voltak. Ehhez dobokat készítettünk pohárból, lufiból és a pálmafák is átalakultak esőbottá:

A lányok még ékszereket is készítettek:

(Fergeteges előadás kerekedett, de sajna erről csak videó felvétel született)

A két felvonás között "bananász" turmixxal frissítették fel magukat a fellépők. Nem tudjátok, hogy az milyen, Banán, ananász turmix, melyet a nagy izgalomban "átkereszteltem" és a gyerekeknek annyira megtetszett, hogy egész nap csak azt hallottam:

- Van még bananász turmix? Kérhetek?

És még mindig nincs vége, mert lerajzoltuk azt is, hogy ki mit is látott a barátja szemében:

Volt, aki saját magát, volt aki a csillárok fényét. Volt, aki az "örök barátságot" és volt aki azt, ahogy a barátaival körtáncot jár.

Belenéztünk az "Oroszlánokkal suttogó" filmbe és megnéztük, hogy milyen is egy afrikai óvoda.

Befejezésül az "abszolút favorit játék, melyet majdnem elfelejtettem. "Találd ki, hogy ki vagyok" játék oroszlános változata: Ehhez először is el kellett készíteni az oroszlán álarcot:

Kellett keresni egy jó nagy anyagot és már indulhatott is a játék: az oroszlán szemébe nézve ki kellett találni, hogy éppen kibújt az oroszlán bőrébe.

Talán most már semmi nem maradt ki. Izgalmas, pörgős, érzelmekkel teli hét volt. Köszönjük az ötletet és a mesét!

(A képeket nézegetve nem is tudom, hogy hogy a csodába fért bele ennyi minden!)

 

 

"Szent Mártonnak ünnepén" - Ez történt a 10. héten

Az őszi szünet mi másról is szólhatott volna, mint arról, hogy Márton napi "díszbe" öltösztettünk minden szegletet és vagy száz libát szétszórtunk mindenhova (Na jó ez azért egy kis túlzás)

Még a virágtartókba is libákat ültettünk:

Az ajtó külső oldalára Bulyáki Zsuzsi jóvoltából elkészült a Szent Márton legendáját feleleventő "árnyjáték doboz", melyben elektromos mécsesek világították meg a képeket.

Az ajtó belső oldalára ismét felkerült a libás mátrix:

Előkészítettük a libás "feladatlapokat", melyeket szintén Zsuzsinak köszönhettünk:

És végül addig keresgéltünk a könsvesboltokban, amíg rá nem találtunk megtaláltuk Márton történetére.

És, hogy mi is történt a héten?

Célba dobtunk a "ludak létrájára2:

Formákat rajzoltunk a világítós dobozunk tetejére, melyet kukoricával bortottunk:

Kislámpásokat készítettünk zsírkréta olvasztással:

Lámpásokat készítettünk a felvonulásra papír tépéssel ragasztással PET palackokból:

Elkészítettük Márton történetét újságpapít vágással, ragasztásaal:

És persze ludakat festettünk mindenhova:

És még énekeltünk, körjátékoztunk, kukoricával, tökmaggal játszottunk, libazsíros kenyeret majszoltunk, sütőtököt ettünk és a hét befejezéseként - a főtéren - bekapcsolódtunk a Mihály napi forgatagba. Megnéztük a tökökből készített szebbnél szebb alkotásokat, táncoltunk, játszottunk muzsika szóra, tökös finomságokat kóstoltunk.

J

"Esik az eső, hajlik a vessző" - Ez történt a 8, héten

Középpontban az eső (esernyő és gumicsizma)

1. Ezen a héten a tornateremben "kiemelt tornaeszközzé" váltak az esernyők és a gumicsizmák:

  • esernyővel egyensúlyoztunk a padok tetején
  • esernyőket forgattunk jobbra, balra
  • felkötött, kinyitott esernyőkbe kellett minél több kislabdát bedobni
  • esernyőket, gumicsizmákat kerülgetve kellett labdát gurítani és pattogtatni
  • gumicsizmákba kellett célba dobni és a földre fektetettekbe esernyő nyéllel begurítani
  • a középre rajzolt körben lévő össze-vissza kevert gumicsizmákat minél gyorsabban párosítani és a párokkal a két szélen lévő vonal mögé futni és a végén a csizmákat a körbe visszahajítani ....  és így tovább.

A sok-sok játék közül a heti "kedvenc" azonban a "tócsás játék" volt. A gyerekek egyik fele egymás mellé lefeküdt a földre. Ők voltak a tócsák". A másik felének meg sorban át kellett ugrani, lépni a tócsákon. Bátorság próba volt ez a javából. (főleg, amikor a tócsákat még a "szél is fodrozta" és a földön fekvők keze - lába is mozgott, miközben a többiek átlépkedtek, ugrottak felettük:

2. A csoportszobában a gumicsizmák hol házakká váltak, hol családdá, hol barátokká, hol egymással civakodó testvérekké. Rögtönzött előadások, építmények, városok születtek a szőnyegen, asztalon, asztal alatt. Minden zugban esernyőket, csizmákat kerülgetve éltük az életünket és közben készültek a hajtogatott esernyők is:

A hét legösszetettebb alkotását mindenki több napon keresztül készítette:
Első lépésként cukorszirupos vízzel lefestett körlapokra kellett festéket csöpögtetni. (A cukorsziruptól száradás után szép, fényes felületet kapunk.)
Második "lépésben" műanyag tálcára festettünk és a téglalap alakú rajzlapot ráfektetve hengereltünk:

Harmadik lépésben "gumicsizmákat" kellett kivágni, kicifrázni:

Negyedik lépés már majdnem az utolsó, melyben össze keleltt állítani a képet, de nem ám akárhogy, hanem a körlapból felhőt vágva, a téglalapból tócsát. Az egyik a lap tetejére, a másik az aljára és a csizma a tócsába ragasztva. (Formák és irányok gyakorlása egy kicsit másképp.)

Befejező lépésben vonalzóval vonalakat kellett húzni a felhőtől a tócsáig és azokra fentről, lefelé "ráültetni" az esőcseppeket és már kész is az alkotás, mely úgy érzem elég "komoly" fejlődést segítő feladat volt.

Mi történt még?

  • Esőtáncot táncoltunk Ivánnal és jógáztunk Ilcsivel.

  • Elkerekeztünk a kápolnához és ugyan egy kicsit megkésve, de a Hospice Világnapja alkalmából nárciszokat ültettünk. Mielőtt elindultunk egy jó kis beszélgetés kerekedett arról, hogy a Halottak napján kikre és hogyan emlékezünk azokra, akiket szeretünk, és már nem lehetnek velünk és persze arról, hogy miért is ültetjük el a nárcisz hagymákat.

(Évekkel ezelőtt kapcsolódtunk a "Nárcisz ünnephez", mert hittem és hiszem, hogy egy-egy ilyen alaklom segít a gyerekek "érzékenyítésében". Ezen az indulás előtti beszélgetésen szóba került a halál, a súlyos betegség, a gyógyulás, a segítségnyújtás és rengeteg saját élmény, átélt félelem került kimondásra. Érzelmekkel teli percek voltak, melynek végén Zéti "összefoglalta" ezen ünnep "lényegét":

"Most, ősszel elültetjük a hagymákat és közben arra gondolunk, hogy tavaszra, amikor majd virágozni fog, a kórházakban lévő gyerekek és felnőttek meg kell, hogy gyógyuljanak, hogy lássák ezt a virágmezőt")

Befejezésül még egy beszélgetés, mely mélyen megérintett:

Arra, hogy Esztóval hogyan is jutottunk el a "hajléktalanokról" szóló beszélgetéshez nem emlékszem, de arra igen, hogy azt vettem észre, hogy a padon és aluljárókban alvóknál tartunk éppen és én azt próbálom elmagyarázni éppen, hogy mit is jelent lakás és pénz vagy nagyon kevés pénz nélkül létezni a világban.

- Értem, amit magyarázol, - válaszolta az elmondottakra Esztó - de azt nem értem, hogy miért nem építenek maguknak házat.

- Hogyan és hova építenének, ha nincs rá elég pénzük?

Esztó egy kicsit elgondolkodott és el kezdte nekem - értetlen felnőttnek az 5 évesek elképesztő logikájával:

- Úgy, mint a három kismalac a mesében. Mindenkitől kérnek valamit, ami annak éppen van: szalmát, deszkát, téglát, ablakot, ajtót, cserepet és kimennek egy üres tisztásra vagy rétre az erdőben vagy a falu szélén és a kapott dolgokból felépítik a házukat és akkor nem kell többet a padon aludniuk.

"Rezzen a szélben a gesztenyefa ága" - Ez történt a 7, héten

"Rezzen a szélben a gesztenye ága,

rozsdabarna ingét morcosan cibálja.

Ha potyog a termés, vigyázz kicsit jobban,

ha nem ugrasz félre, kobakodon koppan!"

Középpontban: vadgesztenye

(egy kis kukoricával, őszi levelekkel és festéseel fűszerezve)

Gesztenye babák készültek a Mihály napi vásáron megmaradt mécsestartókból:

Gesztenyét keresgéltünk a lisztes tálban:

Kirakóztunk:

Számláltunk:

Kukoricát morzsoltunk a mezítlábas "ösvényhez":

Festettünk:

Bújócskáztunk az avarban:

A Magyar Festészet Napján festettünk hintán lógva:

Flakonból spriccelve.

Apával/anyával összekötött kézzel:



"Úton megyen két karó" - Ez történt a 6. héten

A hét fogalmai, amivel játszottunk: önmagunk és társaink felismerése, nevek – jelek, barátok, testrészek, család egy kis ősszel fűszerezve

1. Játékok a tornateremben: szembekötősdi. keresztezett mozgások, irányok, játékok párban, testrészek felismerése, gyors reagáló képesség, gyorsuló – lassuló mozgások, egyensúlyozó képesség fejlődésének segítése.

A "csillag játék", mely fejleszti a gyors reagálóképességet, a figyelemkoncentrációt és egyben matematika, kapcsolatteremtő és testrészek nevét gyakorló (és még az írányok gyakorlására is alkalmas):

A játék előkészítése nagyon egyszerű: a földre leragasztottunk sok-sok csillagot két színben és már kezdődhet is a játék:

Például:

  • A gyerekek szaladgáltak és megadott jelre rá kell állniuk egy csillagra az előre megbeszélt testtartásban (törökülés, magastartás, félláb, terpeszállás csípőre tartás....)
  • A gyerekek szaladgáltak és megadott jelre meg hozzá kellet érniük egy csillaghoz az előre megbeszélt testrésszel (láb, kéz, könyök, homlok, has. hát....) A "nehezített" változatban más, más volt a feladat (sárgánál jobb kézzel, zöldnél bal lábbal vagy sárgánál hüvelykujjal. zöldnél gyűrűssel....)
  • Egy-egy csillagnál párban (3, 4-es csapatban kellett megállni egymáshoz érve a megbeszélt testrészekkel 'összekapcsolódva

"Tükrös" játék, mely  a megfigyelő képesség, mellet a figyelmet és a koncentrációt is fejlesztette:

A gyerekek a játékvezető felé fordultak és utánozniuk kellet annak mozdulatait, melyek nagyon lassúak voltak, de folyamatosak. (például mimika változása: szemöldök felhúzása, csücsörítés. mosolygás, fej billentés, kéz és ujjtartások ...

Ugráló egy kicsit másképp, mely a testközépvonal "megtalálását" segítette és ezzel segíti az egyensúlyérzék fejlődését

"Tapsoló", mely segíti a kapcsolatok alakulását és a keresztezett mozgások fejlődését :

A gyerekek kettős körben álltak egymás felé fordulva és a következő mondókára mozogtak.

Egy. kettő, három (minden gyerek oldalzáró lépéssel, minden számnál jobbra lép

Te lettél a párom (keresztezett kézfogás jobb, majd bal kézzel)

Tapsolj velem egyet! (párok két tenyerének összeütése)

Tapsolj velem kettőt! (párok jobb tenyerének összeütése)

Tapsolj velem hármat! (bal tenyerek összeütése)

Tapsolj velem négyet (párok tenyerének összeütése keresztezve)

Azután már tovább léphetsz! (tovább lépés jobbra oldalzáró lépéssel)

2. Játékok, fejlesztő játékok, tevékenységek a csoportszobában

  • Kézlenyomat koszorút készítettünk:

Megmásztam öt hegyet,
egy dundit,
egy magasat, 
egy hegyeset,
egy ékeset,
egy icike-picikét
és ez nekem pont elég

  • Vizes papírtra festettünk. Amikor megszáradt újságpapírra lerajzoltuk magunkat és befejezésül szivárvánnyal körbe öleltük (Ez bizony nem is olyan könnyű, hiszen a vonalaknak nem volt szabad "összefutniuk. Íráselőkészítés ez a javából)

Ezzel látok, ezzel is, ezzel hallok, ezzel is, ezzel érzek illatot,
ezzel mindent bekapok, mindent el is mondhatok,
ezzel fogok, ezzel járok, boldoggá csak ezzel válok.

  • Embert raktunk ki gombokból és fülpiszkálóból, melyet ugyanúgy le kellett másolni és, hogy még nehezebb legyen a feladat két fajta volt a fülpiszkáló.

  • A sütőtököt nem csak megsütöttük és megettük, hanem abból is emberkék készültek:

Úton megyen két karó.
azon felül nagy hordó,
azon felül kis hordó,
azon felül ákom-bákom,
azon felül szörcsöm-börcsöm.
azon felül illom-pillom,. 
azon felül két kis domb,
azon felül sűrű erdő, abban lakik siska disznó!

  • Papírtányér "önarcképek" is készültek:

  • Játszottunk a családi fotókkal is: Fel kellett ismerni egymást és a képek mellé lehetett ragasztani az óvodai jeleket.

Mi történt még?

  • A vadgesztenyék egy részér befestettük és ezek kirakós, matematikai, számlálós, számlépcsős, sormintás játékok sokasága alakult ki.

+ 1 ötlet: A kosárba összekevert diókat, gesztenyéket kellett kanállal kiemelni és leesés nélkül a karikákba csoportosítani:

  • Páki a tánchoz készített dióképekből kitalált egy játékot, mellyel az írányokat "gyakorolhattuk:

A dió képek kirakása után kézzel kellett mutatnunk, hogy melyik irányba mutat annak csúcsos része és emellett még sorolnunk is kellett, hogy jobbra, balra, jobbra, fel, le...

Ezen túl még

  • Befőztük a Barnusék által behozott több kilónyi zöldparadicsomot:

Zöld paradicsom lekvár

Hozzávalók:

  • 2 kg zöld paradicsom
  • 65 dkg cukor
  • 1 citrom reszelt héja és leve
  • 1 cs vaníliás cukor
  • 2 cs 3:1-ben dzsem fix
  • Aki ízesítené, fahéjat is tehet bele (1-2 kk).

A megtisztított paradicsomokat felkockáztam és egy lábasba tettem. Ráreszeltem a citrom hájét és belefacsartam a levét is, majd elkezdtem főzni. Míg nem enged levet, fokozottabban figyeltem rá. Kb 40 perc főzés után, hozzáadtam a cukrot és a vaníliás cukrot, majd tovább főztem.

További 30 perc főzés után 2 részre osztottam.

Az egyiket turmixoltam, visszatettem főni, jött a dzsemfix, majd üvegbe töltöttem a felét, az üveget a tető rácsavarása után, 5-10 percre fejre fordítottam.

A másik felét még melegítettem és kevertem bele némi fahéjat kb 1 kk-al, illetve az ő dzsemfix adagját is megkapta, majd ez is üvegbe került.

A másik adag, melyet nem turmixoltam, darabosan került az üvegbe, persze nem kell nagy darabokat elképzelni. :)

Ebből a mennyiségből, 3 normál üveg lekvár készült.

(recept forrása: https://receptneked.hu)

  • Kerékpároztunk:

  • Zene-bonáztunk Ivánnal, melyhez hangszereket is készítettünk lufiból magokkal töltve, fakanálból gyöngyöket ráfűzve és falevél csokrokból, melyre csengőket fűztünk:

  • És még bábszínházban is voltunk a Diófásokkal:

Kép forrása: http://kolibriszinhaz.hu

Tor Age Bringsvaerd-Horváth Péter-Novák János: Locspocs, a kis tengeri szörny

Locspocs, a nagy tenger kis szörnye azt hiszi magáról, hogy gyáva és rossz gyerek. Pedig bátor, erős és jószívű. Legyőzi víziszonyát, segít a pizsamás polipon, és megtanul úszni. Megment egy viharba keveredett hajót, megfutamítja a kalózokat, beleszeret egy fogszabályzós, szemüveges japán sárkánylányba, s végül megtalálja elveszettnek hitt szüleit a távoli Landia partjainál.
Képek forrása: Nagykovácsi Diófa csoport

Cinege mesék - Magyar népmese napja avagy ez (is) történt az 5. héten

Meseösvény vándorai

Az idén első alkalommal Nagykovácsiban, a Faluházban és annak udvarán, környékén kialakítottunk egy meseösvényt, melyen, 7 próbán kellett átjutnia minden gyerkőcünknek.

Az első akadálynál rögtön két "feladatot" is kaptunk:

Gyűjtsünk a réten lándzsásútifűvet és töltsünk a bográcsba vizet a patakból, hogy elkészülhessen a "minden bajra jó" varázsital

Tovább indulva át kellett jutnunk a kakasos kishídon úgy, hogy egy arany és szurkos szalag se szakadjon le és egyetlen csengő se szólaljon meg:


A faluház udvarán egyből 3 újabb akadályba ütköztünk. Az almásnál át kellet dobni a labdákat a lyukas almákon. Célba kellett dobni a tűzkosárba és, ha ez még nem lett volna elég, akkor csipesszel ki kellett szedni az almákat a vízzel teli tálból:

A diós akadálynál kincseket kellet keresni a dióval teli teknőben, majd gyorsan lecsapni a csőből kiguruló aranydiókra és csak azokra. Befejezésül, Pet palackokból, konzerves dobozokból és lufiból diós hangszereket készíteni:

A kemencénél fát hordtunk, kenyeret dagasztottunk és mi magunk is kenyérré változtunk, akiket ki kellett húzni a kemencéből, hogy meg ne égjünk:

A faluház ajtajában már semmi más dolgunk nem volt, mint kitalálni, hogy melyik meséről is szólt a játék és, hogy hol is "hibáztunk" a játékok összeállítása során. Aztán persze ki is derült, hogy jó mesére gondoltunk-e vagy tévedtünk, mert a "mese kuckóban" elhangzott a mese is.

A szorgalmas és a rest leány

Volt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Az öregasszonynak az előbbeni urától volt egy leánya, s a bácsinak is volt egy leánya az előbbeni feleségétől. De az öregasszony haragudott a férjének a lányára. Nem szívelte egyáltalán. Annyira jutottak, hogy a leányt elhajtotta, hogy menjen el szolgálni. Azt mondta az öreg ember:

- No, ha nem szíveled az én leányomat, akkor süss neki hamuba sült pogácsát, s menjen el, amerre a szeme lát.

Elindult a lány, s ment, ment egy darabig. Egyszer elért egy almafát. Azt mondja az almafa neki:

- Hova mész, te leányocska?

- Megyek szolgálni.

- Leányocska, gyere, tisztíts le engem a száraz ágaktól. Hogyha engemet megtisztogatsz, jótettedért jót kaphatsz.

Odament a leányocska, az almafát szépen letakarította s továbbment. Elért egy szőlőbokrot. A szőlőbokor is azt mondta neki:

- Hova mész, te leányocska?

- Megyek szolgálatra.

Akkor azt mondta a szőlőbokor is neki:

- Gyere, tisztíts meg a száraz vesszőktől, metsszél meg s kapálj meg, mikor visszafordulsz, meglásd, jótettedért jót kapsz.

A leányocska szépen megmetszette, megkapálta s továbbment. Ment, ment, amíg elért egy kemencét. Az a kemence összevissza volt omladozva, olyan rossz volt. Azt mondta neki:

- Gyere ide, leányocska, sikálj meg engem, meglásd, mikor visszafordulsz, jótettedért jót kapsz.

Akkor a leányocska mindjárt földet gyúrt, megsikálta és továbbment.

Elért egy forrást, egy kutacskát, egy kicsike kutacskát. De az a kutacska rendetlen, elhanyagolt volt. Azt mondja a kutacska neki:

- Hova mész, te leányocska?

- Megyek hosszú útra, szolgálatra.

- Gyere ide, takaríts ki engem szépen, meglásd, mikor hazatérsz, jótettedért jót kapsz.

Akkor a leány szépen kitakarította, kimerte az állott vizet belőle, és továbbment. Ment, ment, s ahogy ment, találkozott egy kiskutyával. Azt mondja az a kutya neki:

- Hova mész, te leányocska?

- Megyek szolgálni.

- Gyere, takaríts meg engem, s nyírj meg, s mikor visszafordulsz, akkor jótettedért jót kapsz.

Akkor a leányocska megnyírta, szépen megtakarította. A kutya megköszönte, s a leányocska továbbment. Ment, ment, s egyszer csak elért egy szép házat. Tündérek laktak benne. Kérdezik, hogy milyen útban van. Azt mondja nekik is, hogy megy szolgálatot keresni. Azt mondja az egyik neki:

- Maradj meg itt nálunk. Itt van hét szoba. Hatot seperj ki, de a hetedikbe be ne menj. A leányocska ott maradt, és ott szolgált egy esztendeig. Meghallgatta az öregasszonyt, és úgy csinált mindent, ahogy ő mondta. Mikor az esztendőnek vége lett, így szólt az öregasszonyhoz:

- Most már haza akarok menni, hogy megmutassam apámnak s anyámnak, hogy mit szolgáltam. Akkor azt mondja az öregasszony:

- Na, most gyere velem, meghallgattál szépen, és most meg is kapod, ami jár neked.

Akkor az öregasszony benyitott a hetedik szobába. Ott volt egy rakás ezüstpénz s egy rakás aranypénz. Azt mondja az öregasszony a leánynak:

- Most hengergőzz meg ebben az ezüstpénzben, ami reád ragad, az a tied.

Mikor a leányocska felállott, akkor megint azt mondta:

- No, most hengergőzz meg szépen az aranyban.

Akkor meghengergőzött a leányocska abban is, azután felállott s elbúcsúzott. Jött az úton visszafele, elérte a kutyát. A kutya olyan szépen táncolt, olyan öröme volt, mikor odaért hozzá, s azt mondta:

- No, leányocska, most gyere ide hozzám, s innen rólam vegyél, ami neked tetszik, s amit te szeretsz. A jótettedért most visszajár!

A kutya tele volt aggatva gyönggyel, s a leányocska vett, amennyi kellett, s szépen felrakta magára. Ment tovább. Mikor odaért a kutacskához, az olyan szép volt, hogy csupa gyönyörűség, csészikék, kancsócskák voltak ott kirakva, amivel lehetett merni. S a leányocska merített, egyet ivott s megnyugodott. Azután szépen felkelt, s jött hazafelé. Mikor odaért a kemencéhez, ott sültek a bélesek, kalácsok. Azt mondja a kemence:

- Gyere ide, egyél, amennyi jólesik, mert a jótettedért visszajár.

Evett is, hozott is. S ahogy jött hazafelé, odaért a szőlőbokorhoz. Hát ott olyan szép szőlő volt, bor poharakban kitéve, ehetett-ihatott, amennyi kellett. A bélesre éppen jólesett. Tovább jött hazafele, s odaért az almafához. Nagyon meleg volt, mikor odaért, s azt mondja az almafa neki:

- Gyere ide, leányocska, már nagyon sok ideje várlak. Megért az alma. Vegyél és egyél, amennyi jólesik, s haza is vigyél, amennyi kell.

Még közeledett hazafelé, már a kakas meglátta, hogy jön. Felállott a kapu tetejére, és szólani fogott:

- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém ezüsttel, arannyal teli futtatva. Mikor közelebb jött, meghallotta a leány is, s szaladni kezdett, hogy örömet hozzon az apjának. Megint szólott a kakas:

- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém arannyal és ezüsttel futtatva. De az öregasszony azt kiabálta:

- Hallgass te, nem igaz! Megint kiáltott a kakas:

- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém arannyal és ezüsttel futtatva.

Mikor a leányocska bement a kapun, mondta az öregasszony:

- Elég sokat kaptál, de most elmegy az én leányom is, s az sokkal többet hoz, mint te hoztál!

Akkor az asszony sütött neki is egy hamuba sült pogácsát, betette a tarisznyájába, és elment az ő lánya is. Abban a nyomban odaért az almafához. Azt mondja az almafa:

- Gyere ide, leányocska, takaríts meg engem a száraz ágaktól, jótettedért jót kapsz!

Akkor a leány azt mondja neki:

- Én a csecsebecse lábacskáimat s vacsavacsa kezecskéimet nem csipkézem meg, akármi is lesz! - És továbbment. Elérte a szőlőbokrot. A szőlőbokor is azt mondta neki, hogy menjen oda, és metssze meg, mert a jótételért jót kap; de a leány neki is azt mondta, hogy ő a csecsebecse lábacskáit, vacsavacsa kezecskéit össze nem szurkálja, ha akármi is lesz. Akkor továbbment, s elérte a kemencét. A kemence azt mondta neki: - Gyere ide, te leányocska, gyúrjál földet, s sikálj meg engem, mert jótettedért jót kapsz. De a leány azt mondta, hogy ő a csecsebecse lábacskáit, vacsavacsa kezecskéit nem mártja a sárba, ha akármi is lesz. Akkor továbbment, elérte a kutat, és a kút azt mondta:

- Gyere ide, leányocska, merd ki ezt az állott vizet, mert jótettedért jót kapsz. De a leány neki is azt mondta: - Én a csecsebecse lábacskáimat, vacsavacsa kezecskéimet be nem piszkítom, akármi is lesz.

Akkor továbbment. Elérte a kutyát. A kutya mondja neki:

- Gyere ide, leányocska, nyírjál meg! De a leány azt mondta neki:

- Én reád nem teszem a vacsavacsa kezecskéimet, csecsebecse lábacskáimat, én be nem piszkítom, akármi is lesz. Akkor továbbment, és elérte ő is azt a nagy kastélyt, és bekérezkedett, hogy ott aludjék. Õt is megkérdezték, hogy hova megy. Azt mondja a leány, hogy megyen hosszú útra, szolgálatra. Akkor azt mondja az az előbbeni öregasszony neki, hogy maradjon ott náluk, mert ott már volt egy Leány, s az nagyon jól viselte magát, s nagyon jól is járt. Ott is maradt, és az öregasszony azt mondta neki:

- Itt van ez a hat szoba, seperd ki, de a hetedikbe be ne menj. A leány a hat szobát kiseperte, s a hetedikbe se ment be egy darabig, de egyszer mégis bement. Még nem telt le fele az esztendőnek, mikor benyitott oda. Akkor látta csak, hogy mi van odabenn: kígyók, békák, s azok úgy összemardosták, hogy véres lett egészen. Mikor kijött onnan, odament a gazdasszonyhoz, s azt mondta, hogy ő nem szolgál tovább. Nem is fizették ki, mert nem fogadott szót, s hazafele indult. Amint jött, útközben összetalálkozott a kutyával. Odament hozzá, hogy kérjen a gyöngyökből, de a kutya azt mondta:

- Nem akartál megtisztítani, most maradsz a csecsebecse lábacskáiddal s a vacsavacsa kezecskéiddel! Mehetsz utadra!

Jött nagy szomorúan, s odaért a kúthoz. Nagyon szomjas volt, s el akart venni egy kancsót, hogy igyon. De a kancsó elhúzódott tőle, s azt mondta a kút:

- Menj el innen, mert sajnáltad a kezedet s a lábadat. Semmit sem kapsz!

Akkor elért a kemencéhez. Ott sültek már a bélesek, kalácsok. Mikor nyúlt oda a kemence szájához, hogy vegyen, sütötte a kezét, nem tudott venni. Azt mondja a kemence:

- Menj el innen, nem érdemled, hogy jót egyél, mert sajnáltad, hogy bemártsad a csecsebecse lábacskáidat s a vacsavacsa kezecskéidet.

Akkor továbbment. Elérte a szőlőbokrot, azon szőlő, ott a bor, csak enni s inni kellett volna. Odament, hogy szakítson egy gerezdet, s vegyen egy pohár bort. Akkor a szőlőbokor eltaszította a kezét, s azt mondta neki: - Menj el, mert nem akartál megmetszeni, s nem akartál megkapálni. Most nem érdemled meg.

Elért az almafához, de ott sem tudott szakítani egy almát sem. Mikor közeledett haza, akkor a kakas felhágott a kapu tetejére, és szólani fogott:

- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém vérrel futtatva!

Akkor az ördöngős asszony odament, s azt mondta:

- Nem igaz, arannyal jő futtatva! De a kakas megint elkezdte:

- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém vérrel futtatva!

De az öregasszony megint csak azt mondta:

- Nem igaz, mert arannyal jön futtatva! Harmadszor is azt mondta a kakas:

- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém vérrel futtatva! Mikor elmondta, akkor belépett a lány a kapun, s akkor meglátta az anyja is.

- Nem igaz, nem igaz! - kiabálta, de az öregember azt mondta: - Látod, az én leányom jobban szolgált, mint a tied! - S akkor összevesztek, s az öregasszony és a leánya elment a háztól. Az öregember és a leánya, ha meg nem haltak, ma is élnek.

Az utolsó "állomáson" színes kréták vártak és mindenki lerajzolhatta a mes legjobban tetsző részletét:

és, amit majdnem elfelejtettem: kaptunk egy emléklapot:

Emléklap

a Nagykovácsi Meseösvény vándorainak. akik túl jutottak 7 akadályon

2017.

 

„A mese örök. A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök. Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz…”

(Csukás István)

és, ha elhiszitek, ha nem mire az ösvény végére jutottunk elkészült a lándszásútifű szirup is, melyből kaptunk is egy kis üvegcsével és kisültek a cipók is, melyet hazafelé jóízűen el is majszoltunk. Valójában nincs min csodálkozni, hiszen varázslatokkal, mesével teli ösvényen jártunk, ahol minden csoda megtörténhet. (Azért egy kis segítség nem ártott, ezért aztán a szirup már a hétvégére kész volt és a cipók is megsültek hajnalban az otthoni sütőben.)

Feedek
Megosztás