Cinege mesék. Dino napok versről versre, képről képre

A vers részletek Kárpáti Zoltán és Várszegi Adél: Kihalni veszélyes című könyvéből valók

Dilophosaurus (részlet)

Külsőre megnyerő. s nem is a nyers erő

okán olyan veszélyes ő.

Úgy, mint egy varánusz,

megmar... s nyála több, mint mérgező.

Ha szétveti az ideg,

merőn néz és sziszeg

s nyakgallérját széttárja.

Brontoszaurusz (részlet)

Más dínót sose bánt,

bár tíz mai elefánt

együtt is kisebb nála.

Szelíd növényevő,

a pálmák fölébe nő,

legelés minden vágya.

Tyrannosaurus rex (részlet)

... bár csekély a karizma,

vérszomlyas ragadozó.

Nyilván úgy gondolja,

a világ egy jókora

nyers húsos falatozó.

Triceratops (részlet)

Nem fér hozzá kétség,

e dinnó egy rémség,

háromszarvú méregzsák.

Pedig növényen él,

pocsolyákban henyél, távolba nem nagyon lát.

Allosaurus (részlet)

Húst habzsol hússal,

és jól bírja szusszal,

csak legyen a gyomra tele.

Gondolnád, tírex ő,

pont olyan ijesztő,

bár kicsit más a feje.

Ankylosaurus (részlet)

Tankszerű a teste.

teknősszínre festve,

a farka hegyén bunkósbot.

Mindennek dacára

Növényt töm magába.

Spinosaurus (részlet)

Roppantul igénytelen,

elvan jó sok ételen,

dögön, húson, avagy halon.

Úgy, mint egy grizzly medve,

amihez éppen kedve

vn, leszalad a garaton.

Hátán egy nagy vitorla

(a csigolyák kitolva)

hosszúkás krokodilpofa.

Parasaurolophus (részlet)

Ritka békés állat,

senkit meg nem támad....

Fején a szép nyakék

nyaka vége felé tekint.

Mire jó-e nyúlvány?

Hangképzésre nyilván.

Plesiosaurus (részlet)

Szilárd tudományos tény,

hogy négyuszonyos rém...

Nem túl rég kitudódott,

hogy csak egy szem utódot

nevel, mint egy mai bálna.

Velociraptor (részlet)

Libányi mérete

sok dínó végzete,

sose látni magába...

Mint a legtöbb hüllő, gondoskodó szülő.

Tojásához sose nyúlj!

Éles eszű állat,

kérlek, ne piszkáljad!

gyors futó, mint egy mai nyúl

Stegosaurus (részlet)

Hátából meredez dupla sor bőrlemez,

mi vöröslik vész esetén.

Így jelzi: Vigyázat! - könnyen elgyepálhat

tüskéivel farka hegyén.

Lakhelye a mocsár, aljnövényt vacsorál.

ropogtatja csőre alatt.

Társaságkedvelő, óriás növényevő.

Pteranodon (részlet)

Repűlő őshüllő. látása kitünő.

szikláspartvidék otthona.

Hosszúkás állkapcsa szabályos halcsapda,

pedig nincs is fogsora.

Tarajos feje búbja, csőrének ellensúlya.

Bőrszárnyon siklik e lény.

Szigorúan véve nem is dínóféle,

ám ez alig ismert tény.


Cinege mesék: Vizes napok

Lépj be a tengerek világába!

Az ajtónk:

A csoportszobában:

A bálnánk asztalból:

A hajónk raklapból:

Az ablakunk:

A bálnák és polipok WC papír gurigából, a halak zsugorfóliából és a ráják papírtánnérból  készültek.

Kedvenceink a héten:

Készültek cápa fajdíszek a "cápa" fogóhoz: A fogó felteszi a fejdíszt és próbál valakit megfogni, ha ez sikerült, akkor a megfogott gyerek is a fejébe nyomja a fejpántját és cápává válik. A játék addig tart, amíg mindenki cápává nem válik.

Iránykirakó ropogtatni való halakból, melyek persze a végén a pocakokban kötöttek ki:

Gyöngyvadászat csipesszel:

Irányok szigetelőszalaggal, ahol arra is figyelni kellet a székpár elkészítésénél, hogy melyik vonal megy alul és felül:

A lábbal rajzolás és a horgászós játékhoz a fólia festés:

A folyosón:

A vízesésünk:

Ár-apály játék: A gyerekeknek együtt kellett mozogni a textília alatt: apálynál hátra, dagálynál előre

Kincskereső a cápa tengerben:

Ez aztán valóban kihívás volt a javából! Az akadálypályán úgy kellett haladni, hogy egyetlen cápát se borítsanak fel. A lépegető dobok azonban minden írányban mozogtak és ráadásul a cél az volt, hogy minél több kincset (kék műanyag dekorkövek) összegyűjtsenek.

Ehhez képest a torna teremben kezdeményezett vizes palackos játékok  kihívásai már könnyen mentek:


 

 

 

Cinege mesék: Kavicsok és kristályok

12+1 tevékenység, játék és fejlesztő játék képekben

1. Kőzet kiállítás

2. Mozgás a torneteremben (átlépések, rálépések, átugrások a köveken) és lábtorna a csoportszobában:

3. Kísérletek, megfigyelések: kristályképződés sóoldatból

4. Kincskereső játék 1.

  • A játék előkészítése:

Purhabból aranyköveket festetettünk:

A folyósóra tornamatracokból elkészítettük a barlangot:

Számkártyákat írtunk:

A játék menete: A játékot párban játszottuk. Az egyik játékos kihúzott egy számkártyát és elrejtett a barlangba annyi követ, amennyi a kártyáján szerepelt. A másik játékosnak bekötötte a szemét, elvezette a barlang bejáratához és meg kellett talánia a barlangban eldugott összes követ. Utána: csere.

Kincskereső 2.

A játék előkészítése: gyurmából (só, liszt, víz, kávézacc, fekete tempera és fekete csillámpor) köveket formáztunk, melyekbe egy.egy aranyra festett kavicsot rejtettünk.

A játék menete: Ezt is párban játszottuk. Miután megszáradtak a kövek a páros két követ kiválasztott és eldugta a csoportszobában úgy, hogy a játszótársa ne lássa, majd irányok sorolásával és hangerővel segítette a megtalálását. A mikor mind a ketten megtalálták a "kövüket" vésővel és kalapáccsal szétütötték azt és így megtalálták a kincset.

5. Ékszerkészítés só- liszt gyurmából, melybe mákot és ezüst, aranycsillámport gyúrtunk

6. Arany (drágakő) mosás

7. Kőfestés (Díszítését gombostűfej nyomdázásssal készítettük el és ezekből is ékszerek készíthetők aranyfonal csomózással, tekerésel és fonással)

8. Mérés:

9. Képkirakó 1.

Képkirakó 2.

10. Ritmusjáték

Eszköz: papírlapra ragasztott kövek

1. feladat: ritmus kirakása

2. feladat: letapsolása

3. feladat a nagyobbaknak: lerajzolása

11. Párosító:

Eszköze. Papírpoharakra ragasztott kövek 1 - 8-ig (Minden számhoz két pohár. Az összekevert poharakat párba kell állítani majd növekvő vagy csökkenő sorrendbe rakni)

És amikor véletlenül felborítottam  tálcán lévő poharakat, akkor aztán kiderült, hogy úgy működnek, mint a keljfeljancsi és ebből újabb játék született. a poharak mindegyikét mozgásban kellett tartani. 8nem is volt olyan egyszerű)

12. Kő, papír, olló (egy kicsit másképp)

A játék előkészítése: egy kosár kő, egy kosár olló és egy kosár papír

A játékot egy vagy két játékos játszhatja egyszerre

A játék egy sorozat kirakásával kezdődött:

A kisebbeknél a kézjelek lejátszása volt "csupán" a feladat (és közben persze jó alkalom adódott a siketek kéznyelvéről való beszélgetésre is)

A nagyobbaknál a variációk végtelenek, de feléjük az első feladat minden esetben az volt, hogy ki kellett találni, hogy az általa és párja által kirakott sorozatban vajon ki nserne, ha lejátszanánk a játékot. Jó kis logikai feladat volt. Ezek után el kellett mutagatniuk a sorozatukat vagy a szemben lévő sorozatot vagy minden elemnél kitalálni a nyertest... és így tovább. a sorozat összeszedésénél pedig lehett pl. matekozni (Azt tedd el, amelyikből a legtöbb, kevesebb van! Tedd el minden másodikat!) Irányokat gyakorolni: elsőt, középsőt, utolsót Vagy alapanyagok ismeretét gyakorolni: a legnehezebbeket, ami úszik a vizen, a legkeményebbett.....)

Egy rövid történet, mely a játék közben zajlott és nagyon meghatódtam tőle:

Emesével már vagy egy tucatnyi játékot lejátszottunk és valahogy úgy alakult, hogy mindig az ő általa kirakott sorozat volt a "nyerő" Éreztem, hogy lassan más felé fordul a figylme és szerettem volna, ha még kicsit növelni tudnám, ezért azt kértam tőle, hogy egy menetet játszon még le velem, hátha, végre én is nyerek.

- Rendben, - válaszolta - de akkor most előbb te rakd ki a sorodat!

Így is tettem és akkor megláttam a szemét, ahogy követi az elemeimet és .... És amikor a sajátját rakja borzasztóan koncentrál. Kirakta a sajátját és ..... És én nyertem. Én nyerhettem, mert azt szerette volna. A saját sorozatát úgy rakta ki, hogy az utolsó elemét "legyőzhessem" és én teljesen meghatódtam.

+ 1 ötlet: Egész héten főtt a "köleves" a babakonyhában

Befejezésül egy ötlet, melynek semmi, de semmi köze a kövekhez, de a pénteki nap nagy kedvence volt a nagyok körében. Orbán Tamás és Bulyáki Zsuzsi Betűvetője (www.facebook.com/Betűvető-1271504792951207/…), melyben a szavakkal, betűkkel zenén, szövegen és rajzokon keresztül ismerkedhetnek meg a gyerekek "megihletett."

Feltettem a "nagyjainknak a kérdést: mi lehet az A betűből?
Íme ötleteik: háztető, bohócsapka, madárcsőr, létra, ceruza, piramis, havas hegytető, sátor, fagyi tölcsérben, templom vagy vártorony, ember, vulkán, úrhajó, rombusz. kis háromszög a nagyban, szív alsó csücske, mászóka, propeller, tüske, ruha és néhány rajz az elkészültekből. (ha a lelkesedés továbbra is megmarad ezekből akár elkészülhet a "Cinegék ABC könyve", melyet a kirepülők meg is kaphatnak a tarisznyájukba.)


Cinege mesék: Tündérles

Halkabban! Csendesebben! 
Tündér alszik a tenyeremben. 
Csitt, csak csendben! 
Pszt, csak halkan.
Ne zavard meg az álmában! 
Halkabban! Csendesebben! 
Tündér alszik a tenyeremben”

Finy Petra: A tündér szoknyája (nagyobbaknak)

Csini-bini, csini-bini habszoknya
Tündértűvel lett varva.
Csini-bini, csini-bini tüllfodrok,
Hálót szőnek, úgy forgok.
Csini-bini, csini-bini holdfénykorc
Szikrát szór rád, míg táncolsz.
Csini-bini, csini-bini gyöngyház-csat,
Hátán fények mászkálnak,
Csini-bini, csini-bini habszoknya
Víztől tóvá változna

A héten a lányok kívánságára teljesült: a tündérek birodalmában jártunk és tündérekké változtunk mi magunk is. Készültek a „habszoknyák” tüllből, varázspálcák gyöngyfűzéssel. Tündérvárak dobozból és hengerekből. Elkészült a tündérjárgány és a tündérkút, melyből a ’kincseket” két fakanállal kellett kiszedni. Játszottunk „boszorkányos fogót”, melyben a boszorkánynak (fogó) a tündérek (futók) hátáról kellett a varázserőt rejtő ékköves csipeszekből minél többet megszerezni.

„Boszorkányfogó” szabálya

Minden gyerek készített magának három ékkövekkel díszített csipeszt, melyben a varázs ereje van. Ezeket a hátukra csippentettük. A fogó célja: összegyűjteni minél több csipeszt az idő lejárta előtt.

A varázspálcák és tündérvárak

Készültek a tündérkapuk, melyhez kapcsolódott egy „kulcsos feladatlap” is:

3 az 1-ben feladat:

v  Az előre kivágott kulcsok helyének megkeresése és ráhelyezése a lapra

v  A kulcsok lerajzolása az üres részre

v  Párok összekötése

Tündérországba azonban nem lehetett akárhogy belépn csak akkor, ha három „feladatot” megoldott a belépni vágyó:

A játék menete.

Minden játszani vágyó kap egy kisérő párt, aki beköti a játékos szemét és segíti a játékost:

  1. feladat: Az arany tündérfonalat megtalálni a segítő instrukciói alapján  és a rajta lévő varázsvizes palackot át kell csúsztatni a túl oldalra (a játékos megforgatása után)
  2. feladat. A segítő össze, vissza vezeti a játékost a térben és annak a kendő levétele nélkül meg kell határoznia, hogy éppen hol is van.
  3. feladat: Bekötött szemmel le kell rajzolnia azt a formát, amit a segítője a hátára rajzolt.

A tündérjárgány egy a fiúk által kiválasztott kép alapján készült:

Tündérkutat is építettünk, melyekből a kincseket két fakanállal kellett kiszedni úgy, hogy a fala ne dőljön le:

Mi történt még?

Mesét hallgattunk (tündérszép Ilona) és rajzoltunk. Mindenki kitalálta a saját tündér nevét, varázs erejét és varázsmondókáját.

Befejezésül álljon itt a közösen kitalált tündér versünk:

Tündért láttam álmomban


Tündért láttam álmomban,
Egy tündérrel találkoztam.
Ez a tündér talált egy kerekerdőt,
Ahol felvett egy zsebkendőt.
A zsebkendőben volt egy ház,
Abban lakott a hangyász.

A hangyász épp evett egy pipit.
A tündér varázsolt egy kicsit.
Aztán hazaballagott, kinyitott egy ablakot.
Itt a versünk vége,
Fussatok el véle!!!

Ma van a holnap tegnapja - az idő körforgása

Az új év első 3 napjában semmi, de semmi mást nem tettünk, mint játszottunk.

Napokig épült, szépült, bővült a "kendő város":

A fa építőkből is izgalmas alkotások születtek.

Rajzok készültek a csoportszoba különböző pontjairól

És sok-sok improvizációs színházi, zenés, táncos játékra is sor került.

A második héttől az idővel játszottunk:

Rajzoltunk és festettünk az évszakokról:

"Eljógáztuk" a napszakokat és az azokhoz kapcsolódó tevékenységeket:

Órákat kerestünk a hangjuk alapján:

Táncoltunk az "Órák táncára":

Fejlesztő játékot készítettünk akarácsonyi mécsestartókból:
(Sorrendbe állítás és megfeleltetés)

Órákat díszítettünk, készítettünk papírból, zsugorfóliából és "igaziakat"dobozkartonból:

A téma "lezárásaként" a Kolibri Fészekben jártunk: A bagoly, aki félt a sötétben

És persze tél lévén kerékpár helyett korira pattantunk:

Angyalszárnyon érkezik a (kis) Karácsony

Mit is jelent a címben az, hogy kis karácsony?

Azt, hogy nálunk a csoportban már évek óta nincs karácsonyfa feldíszítve és nincs "előre hozott" ünnep, ezért aztán nincsenek ajándékok sem és "klasszikus értelemben" műsor sem. A nagy karácsonyi csodát, varázslatot meghagyjuk a családoknak, hiszen ez az egyik legszebb családi ünnep, melynek az otthonokban kell kiteljesedni.

Mi van akkor helyette? A várakozás ideje, mely alatt "díszbe öltöztetjük a lelkünket" és ez legalább annyira fontos része az ünnepnek, mint az amikor elérkezik a várva várt nap.

A várakozás ideje alatt rengeteg minden történik:

- a "lecsupaszított" csoportszoba, folyosó, öltöző, tornaterem díszba öltözik a gyerekek által készített apróbb, nagyobb alkotásoktól. Minden nap elkészül, felkerül valami, amitől egyre ékesebb, fényesebb lesz körülöttünk minden.

- mézeskalácsot sütünk a nagyszülőkkel

- adventi vásárt rendezünk

- várjuk a Mikulást

- Borbála ágat hajtatunk. Luca búzát ültetünk és lessük, hogy kihajt-e, növekszik-e

- tarisznyával felszerelkezve Lucázni indulunk

- gyertyát öntünk és festünk és közösen kitaláljuk, hogy mi is történjen a Karácsonyváró délutánon, amikor a családok apraja és nagyja vendégségbe jön hozzánk.

Ez az egyik legizgalmasabb része a várakozásnak. Ülünk a körben és mindenki elmondhatja, hogy mit is csináljunk ezen a napon. a gyerekek és mi, felnőttek is. Az idei évben a kövtkező ötletek hongzottak el:

Páki Kristóffal karácsonyi dalt szeretett volna énekelni. Emese a barátnőivel bábozni, Liza verset mondani. Zéti zene-bonát szeretett volna, Krisztián meg azt, hogy tanítsunk egy dalt a szülöknek. Zsófi ajándékok készítését javasolta. Jázi táncot, de úgy, hogy a fiúk felkérik a lányokat. Fruzsi szerint teát kell főzni és süteményt sütni. Bonca egy karácsonyi "cipőmese" kitalálását javasolta és Esztók szerette volna, ha együtt rajzolunk. Ehhez még elhangzott a mi kívánságunk is: építsünk közösen egy kandallót a gyerekek által megfestett téglákból. Ennyi ötlettel a tarsolyunkban kezdtük neki a készülődésnek, melynek első lépésként rendszerbe, sorrendbe raktuk őket:

1. Csoportszoba ismét teaházzá változik, ahol a szülők tea és sütemény mellett várakozhatnak, beszélgethetnek

2. A folyosón, a tornaterem felé menet lesz a "zene-bona" ritmujátékokkal, mondókázással, énekléssel

3. A tornaterem ajtajában Páki és Kristóf énekel

4. A tornateremben Liza verset mond. Utána következik a tánc, az ének tanulás, bábozás és végül a rajzolás és befejezésül a közösen felépített kandalló körül gyertyagyújtás és az újonnan megtanult dal eléneklése.

Második lépésben megbeszéltük, hogy mit is kell elkészítenünk és, hogy ki mt vállal ezekből  és napokig folyt a lelkes "munka". Az "önálló produkciókra" vállalkozók hol itt, hol ott verődtek össze próbára. Zsuzsi 26 hatalmas papírorra a megtanulandó dal szövegét festette, A gyerekek tornakarikákat tekertek körbe szalagokkal, téglákat festettek, fenyőfákat ragasztottak gallyakból, ajándékokat készítettek filcből és mi, mint a jó íródeák írtuk a gyerekek szövegeit a Karácsonyról és egy-egy kódot is kitaláltunk mellé.

Zéti: Feldíszítjük a házat, és finomak az illatok.

5; 10; 8; 7;100

Blanka: A havat szeretem Karácsonykor.

csillag, körte, 5

Emese: Akkor születik a Jézuska, és rengeteg ajándékot kapunk.

háromszög;0;csillag;6

Zselyke: Az a jó a karácsonyban, hogy apának és anyának nem kell sokszor mennie a dolgozóba.

2;6;4;6;8

Bogyó: Nekünk már megérkezett a karácsonyfánk, és lassan be lehet vinni és feldíszíthetem a hópelyhes díszeimmel

8;0;11;E;csillag

Jázi: Azért jó a karácsony, mert a fa körül nyitjuk az ajándékokat, és vendégeket várunk.

8;téglalap, A, csillag, 0

Karácsonyváró nap délelőttjén már csak süteményeket kellet sütni, innivalókat készíteni és izgatottan várni a vendégeinket.

Egy kis kitérő: ünnepi menü a kelkáposztafőzelék helyett

Azért, hogy ez a nap ne legyen ilyen "egyzerü" mi még azt is kitaláltuk, hogy a gyerekek által "megszavazott" (tojásleves palacsintával) ünnepi menü kerüljön az asztalra ebédként.

Szerencsére ebben nagy segítségünkre voltak a szüleink, akik délre vagy 100 palacsintával leptek meg bennünket, mely nagyjából 10 perc alatt el is fogyott.

A Karácsonyváró délután


Amíg a szülők gyülekeztek a gyerekeket "jól eldugtuk" egy másik csoportszobában, ahol játszani tudtak, így amíg mindenki megérkezett volt egy pár perc a beszélgetésekre, teázásra és süti evésre, mert innentől kezdve beindult a kavalkád.:

1. játék a szülőkkel: Meg kellett keresni a saját gyereke által díszített és eldugott téglát a kezébe adott kód alapján. (A téglák hátuljára lezárt borítékba tettük a gyerekek szövegeit a Karácsonyról, de itt még nem volt szabad kinyitni és elolvasni) És, hogy miért kód, Mert idén az adventi mamuszaink is így nyíltak és ezt nagyon élvezték a gyerekeink. Gondoltuk a szüleink is. (Ráadásul ezek alatt a kódos napok alatt aztán valóban játszottunk a számokkal, formákkal. Sokat.) Ki kellett húzni egy-egy szépen feltekert, díszített papírt a tartóból, melyen a dal szövege volt megtalálható és ezt sem volt szabad megnézni. Valamint egy-egy mécsest is kézbe kellett venni és a zene hangját követve eljutni a tornaterembe.

2. játék a szülőkkel: A tornateremben családonkénti elhelyezkedés után a folyosóról már hol hangosabban, hol halkabban a zene-bona, mondóka, ének, melyet kézjel alapján a gyerekek csaptak a ritmushangszerként használt kanalakkal. Az ajtóba érve a két fiú elénekelte a "Szálljatok le, szálljatok le" dalt és ez után következett az újabb "próbatétel": sötét folyosón álló gyerekeket a hangjuk alapján (Kipp, kopp, kopogok, én is, én is itt vagyok) kellett felismerni és amikor felismerte egy-egy család a gyerkőce hangját, akkor és csak akkor kellett meggyújtani a családhoz tartozó mécsest, hogy ezzel segítse őt a "haza találásban". Amikor az egész család együtt volt, akkor lehetett kibontani a téglán lévő borítékot és felolvasni a rajta lévő szöveget. Ezek után már más "dolga" nem is volt a családnak, mint, hogy a falra rajzolt kandallót a téglájával építse ... és ez a "rituálé" 26-szor megismétlődött.

Hihetetlenül szép látvány és érzés volt, ahogy egyre több és több mécses lángja világított.

Ezután következtek a "Produkciók" és mivel a dalszöveg papírok kidíszítésére már nem maradt időnk, mindenki hazavitte őket és az óvoda első napjára telis tele rajzolva kapjuk majd vissza őket.

"Duruzsol a tűz, darazsol a hó. Ilyenkor idebent, együtt lenni jó"

Jó volt együtt "angyalt lesni" és egy kicsit megpihenni.

 

 

-

Advent első hete - Ez történt a 14. héten

Várfalvy Emőke: Az adventi gyertyagyújtogatáshoz

Gyertek, gyertek, gyújtsunk fényt, pici gyertyalángot,

várjuk együtt örömmel,az eljövő karácsonyt.

1.

Első gyertyánk neve: Hit, erős, mint a szikla,

ha kicsi is, fénye nagy, sötét éjben szikra.

Hétfő:

  • Helyére került mind a családoknak szánt, tevékenységeket "felkínáló" adventi naptár, mind a gyerekeknek szánt adventi cipők, melyekből nap, mint nap előkerülnek a meglepetések:

  • Krampuszok és mikulások sokasága készült:

  • A tornateremben Mikulás fogót, botos játékokat játszottunk és a manók befogták a rénszarvasokat (halászfogó változata)
  • Az első adventi cipőt üresen találtuk (ej, azok a tréfás kedvű karácsonyi manók!)

,de mielőtt még elkeseredtünk volna Páki kitalálta, hogy tán azért, mert kódolva vannak a cipők, mint a felnőttek telefonja, számítógépe. Az ötlet annyira megtetszett, hogy titokban egy számsort írtunk egy papírra, melyet összehajtogatva eldugtunk és miután a gyerekek az öltöző sarkában megtalálták az aznapi kódszámokat és jó hangosan elsorolták, helyes sorrendben a 6 számjegyből és formákból álló sorozatot, lássatok csodát, sikerült hozzájutni a meglepetésekhez. (és ez azóta nap, mint nap így történik)

Kedd:

Délelőtt a múlt héten készült cukros papírból kék angyalok készültek.

és gyertyák a vásárra:

valamint elkészült a Mikulás szánja is:

és a rénszarvasok pihenője:

Délután a már hagyománynak számító mikulásváró uzsonna habos kakaó vajas kaláccsal és az elmaradhatatlan csokis kanállal.

Szerda a Mikulás napja és mi már megint nem találtunk sem ajándékot, sem a cipőinket. (Ajaj! Már megint a manók!). bebarangoltuk az egész óvodát a tornateremtől a konyháig, de hiába, mert a cipőinket sehol sem találtuk. Végül a padláson Zéti észrevett egy zsákot, melyben lehet, hogy a cipőink vannak?

Igen, de csak egy-két pár.

Hol lehet a többi? Hát, itt:

Mire megtaláltuk az összes cipőt a cipökben már ki is találtuk a jövő évi "stratégiát": nem tesszük az ablakba a cipöinket, ahonnan a manók el tudják venni, hanem jól eldugjuk őket és a rejtekhelyet csak a mikulásnak írjuk meg.

(Azért ebédre csak előkerültek a meglepetések:

Csütörtökön, Ambrus napján megsütöttünk vagy 10 kiló mézeskalácsot és, hogy kik segítettek? A nagymamák és nagypapák.

és íme, a lelkes csapat:

Pénteken délelőtt csomagoltuk, díszítettük a délutáni vásárra készült portékákat: csokis lekvárokat, forró csokiport, mézeskalácsot, karácsonyi kirakót, festett gyertyát... és megnyitottuk a "Karácsonyi Teaházunkat", melyben a már kirepült fiókáink szolgáltak ki és fel:

 

 

 

Cipők, botok, manók - Ez történt a 12. és 13. héten

1. Játék a cipőkkel

Összegyűjtöttünk egy Mikulás zsáknyi régi, megunt, kinőtt cipót, melyekkel napokig játszottunk pl:

Érzékelő játékot, melynek során a zsákban lévő cipőket kitapogatva kellett pásosával kivenni

Halmazokat alkottunk alapanyag, szín, fajta alapján és aszerint, hogy melyik évszakban hordjuk őket. gyakoroltuk a páros és páratlan fogalmát.

Cipőpárokat rajzoltunk

Cipőtalp lenyomatokat jártunk ki a hóban és meg kellett találni a sajátunkat közöttük

Cipötalp pár lenyomatokat készítettünk festéssel és ebből párosító játék készült, majd az ajtóra készített mátrixba került, ahol az irányokat lehetett gyakorolni. Amikor már ezt ennek megoldása már túl egyszerű volt egy hosszú papírra ragasztva ugráló iskolává váltak és később a kisebbek utakkal kerítették őket körbe.

Cipőfűző játékot is készítettünk és "meséket" rögtönöztünk: Ez a cipő nem cipő. hanem egy kerek erdő. indul a játék. A következő gyerek levesz s cipőjét és beteszi középre és kitalálja, hogy kivé, mivé válik a cipője és közben tovább szövi a mesét.... és így tovább.

Bartos Erika: CIPŐFŰZŐ

Minden reggel megpróbálom
Bekötni a cipőmet,
Hetek óta ezzel töltöm
Hasztalan az időmet.

Mindhiába próbálgatom,
Tekergetem, hurkolom,
Hibátlanul bekötözni
Semmiképpen nem tudom.

Hogyha végre becsomózom,
Kibontani nem lehet,
Mai napra abbahagyom,
Küzdöttem már eleget!

Addig-addig gyakorolom,
Amíg végre sikerül!
Bekötöttem kis cipőmet!
Bekötöttem egyedül!

De amikor készen lettem,
Észrevettem hirtelen,
Hogy az egész cipőkötést
Elölről kell kezdenem!

Mert ez bizony kacsaláb lett,
Akárhogyan forgatom,
Jobb cipő a bal lábamon,
Bal pedig a jobbomon.

Nagy ügyességre volt szükség, amikor úgy kellett áthaladni a cipők között, hogy nem volt szabad hozzáérni.

És végül a legizgalmasabb "feladat az volt, amikor a cipők manó házakká alakultak át:

A Hóesésben "téliesített" világító dobozunkra e házak mellé dugóból elkészültek a Mikulás manói is.

2. Játék a botokkal:

A bot elkapós és adogatós mellett ugráló játékként is nagy sikere volt ennek az eszköznek:

Sőt még ecset helyett festettünk is vele

1. variáció: A papírt körbe járva nem szabad a cipőkhöz érni a festékbe mártott botokkal (zene ritmusára kellett gyorsabban, lassabban haladni)

2. variáció: Ritmus tapsot visszakopogva kell a bottal a papírra nyomot hagyni

Mi történt még?

András napján hurkát sütöttünk és célba dobtunk szalmakarikával

Az első hó leesésekor célba dobtunk:

Cukros, szirupos papírra festettünk, melyből a jövő héten elkészülnek a kék angyal bábok:

Gyűlnek a Cipős  doboz akció" számára szánt ajándékok:

Elkészült a Mikulás postaládánk is.

Gyertyákat festettünk az adventi koszorúunkra:

És végül forró te mellett koszorúkat kötöttünk a szülőkkel.


Az oroszlán tekintete avagy GE hét a Cinegében - Ez történt a 11. héten

A Gondolkodj Egészségesen Program már évek óta meghirdeti a GE napot, amikor is a csatlakozni vágyó óvodák, csoportok mindegyike ugyanazon a napon, ugyanazzal a témával foglalkozik úgy, hogy a saját képére formálja. Az idei évben Finny Petra írt egy mesét és azzal telt a hetünk, (mert már egy egész heti "ötlet-tárat" kaptunk az ajánlásban), hogy ezt a mesét életre keltsük és közben sokat "tanuljunk" a másságról, a kapcsolatokról és a barátságról, kitartásról, szeretetről...

A mese: Finny Petra: Az oroszlán tekintete

Állítólag az oroszlán tekintetéből kiolvashatod a jövődet. Hogy vár-e rád boldogság, vagy messzire elkerül. Hogy mi lesz a munkád, merre fogsz lakni, hány barátod lesz, kivel alapítasz családot. Egyszóval mindent.

Nonó hatéves kislány volt. Mindig is szerette volna tudni, mi vár rá, ha felnő.

Legjobb barátját Matunak hívták, egy évvel volt csak idősebb nála.

Házaik kertje összeért. A kertek végében nem állt kerítés, belefolyta a szavannába, melyben vadállatok tanyáztak.

A vadállatok az emberek faluját messziről elkerülték, de Nonó ás Matu tudta, ha elindulnának a száraz füvek között, előbb-utóbb biztosan találkoznának egy antiloppal, zsiráffal vagy akár egy oroszlánnal.

Matu türelemmel viselte Nonó örökös vágyakozását, hogy szeretné megtudni a jövőjét.

Nonó óvatlan volt, Matu türelmes.

Nonó fára mászott, és leesett, Matu nem mászott fára, viszont ott állt a tövében, és elkapta Nonót.

Nonó sokat beszélt, Matu nagyokat hallgatott.

Nonó olyan gyorsan szaladt, mint a szavanna szele. Matu lassan ballagott, de mindig volt nála egy kis víz, hogy adjon Nonónak, aki megszomjazott a nagy  rohanásban.

Nonó visítva menekült, ha meglátott egy ganajtúró bogarat, Matu kedvesen átsegítette az úton, hogy ne tapossák össze.

Nonó habzsolva evett, mint aki még nem kapott ételt, Matu lassan, megrágva minden egyes falatot.

Nagyon különböztek egymástól, mégis jól megértették egymást.

Matu akkor sem csodálkozott, amikor Nonó hadarva előadta neki a tervét. Elmegy, és keres egy oroszlánt, hogy a szeméből kiolvashassa a jövőjét.

-Veled megyek! -  válaszolta Matu.

-Nem jöhetsz, veszélyes! – felelte Nonó.

-Akkor nem engedlek el! – mordult fel Matu.

Nonó rábámult  a göndör hajú Matura. Tudta, milyen makacs. Még akkor is, ha békésnek tűnik.

-Hát, jó, gyere velem! Ki tudja? Talán még te is megláthatod, mi vár rád, az oroszlán szemében.

-Nem kell ahhoz egy oroszlán szemébe néznem, hogy tudjam, boldog leszek-e.

Nonó vont egyet a vállán, majd vállára kapta kis piros hátizsákját.

Elindultak.

-Azt sem tudom, hogy néz ki egy oroszlán – nevetett fel Nonó pár lépés után.

-Karmai vannak – mondta Matu.

-És még? – faggatta Nonó.

-Sörénye van – folytatta Matu.

-És még? –tudakolta Nonó.

-Akkora fogai vannak, mint a vasvillának – jelentette ki Matu.

-Hű! – ijedt meg Nonó, de nem fordult vissza.

Pár lépés után megkérdezte:

-És merre találhatóak az oroszlánok?

-Szerintem keressünk nagy fákat. Szeretnek az árnyékukban hűsölni. Elég lusták ugyanis - világosította fel Matu.

-Mint az öcsém? – akarta tudni Nonó.

-Pont, mint ő - vágta rá Matu.

Ballagtak a szavanna száraz bokrai között.

Nonó hátán a piros hátizsák.

Matu hátán egy kék.

Egyszer csak elértek egy nagy fához.

A fa árnyékában egy sárga bundás oroszlán henyélt.

-Menjetek a területemről! –morogta.

-Eszem ágában sincs, addig amíg a szemedbe nem nézhetek! – toppantott Nonó.

Matu csak sóhajtott egyet, mert sejtette, hogy ennek nem lesz jó vége.

Nonó közelebb ment az oroszlánhoz, de az mérgesen feléje suhintott a farkával. Ám mielőtt megcsaphatta volna vele a kislányt, Matu ott termett.

Karjával megfogta az oroszlánt farkát, és jól megperdítette. Honnan volt ennyi ereje? Talán csak nagyon féltette a barátját, és az tette olyan erőssé.

Mindenesetre az oroszlán nemsokára a földön feküdt magatehetetlenül. Nonó pedig belenézhetett a szemébe.

De a szemében nem látott mást, csak a szivárványhártya élénk színeit.

Nonó nagy búsan szedelőzködni kezdett, és elindult. Matu pedig csendesen követte.

Ballagtak tovább a szavanna száraz bokrai között.

Nonó hátán a piros hátizsák.

Matu hátán egy kék.

Egyszer csak egy újabb fához értek.

A fa árnyékában egy drapp bundás oroszlán henyélt.

-Takarodjatok innen, emberszagúak!

-Sehova sem megyek, addig, amíg a szemedbe nem nézhetek! – kiáltott dacosan Nonó.

Matu ismét csak sóhajtott egyet, mert sejtette, hogy ennek sem lesz jó vége.

Nonó közelebb ment az oroszlánhoz, de az dühösen feléje kapott karmos mancsával. Ám mielőtt megkarmolhatta volna a kislányt, Matu ott termett.

Karjával megfogta az oroszlán mancsát, és jól megperdítette. Honnan volt ennyi ereje? Talán csak nagyon féltette a barátját, és ez tette olyan erőssé.

Mindenesetre az oroszlán nemsokára a földön feküdt magatehetetlenül. Nonó pedig belenézhetett a szemébe.

De a szemében nem látott mást, csak a szivárványhártya élénk színeit.

Nonó nagy búsan szedelőzködni kezdett, és elindult. Matu pedig csendesen követte.

Ballagtak tovább a szavanna száraz bokrai között.

Nonó hátán a piros hátizsák.

Matu hátán egy kék.

Egyszer csak egy harmadik fához értek.

A fa árnyékában egy zsemleszínű oroszlán henyélt.

-Szaladjatok, ha kedves az életetek!

-Addig nem mozdulok innen, amíg bele nem nézhetek a szemedbe! – akaratoskodott Nonó.

Matu ismét csak sóhajtott egyet, mert sejtette, hogy ennek sem lesz jó vége.

Nonó közelebb ment az oroszlánhoz, de az harciasan felé kapott a pofájával. Nem harapta meg, csak a fejével csapott oda.

Ám Matu ezúttal nem volt elég volt gyors, és a kislány ájultan esett össze.

A kisfiú dühében akkorát rúgott az oroszlán fenekébe, hogy az átrepült az egész szavannán.

Majd aggódva odahajolt Nonóhoz.

-Térj magadhoz, kérlek, térj magadhoz! -motyogta könnyes szemmel. Göndör haja még kócosabb volt a szokásosnál.

Akkor Nonó magához tért, és belenézett Matu szemébe. A fiú arca körül a haj úgy borzolódott, mint az oroszlán sörénye. Tekintetében pedig annyi elszántság volt, mint egy nagymacskáéban.

-Hiszen te vagy az az oroszlán, akinek szemében meglátom a jövőt! – mondta  a kislány.

-És milyen jövőt mutat a szemem? Hol lesz az otthonod? Ki lesz a barátod? Mi lesz  a munkád? Kivel fogsz családot alapítani? –kérdezte a fiú kíváncsian.

-Csak annyit látok benne, hogy bármi is történjék velem, te mindig mellettem leszel!

Ennyiben maradtak, majd elindultak hazafelé.

Nonó hátán piros a hátizsák.

Matu hátán pedig egy kék.

Játékaink, tevékenységeink, melyekkel "körbe öleltük" a mesét:

3 kedvenc a tornateremi játékokból:

1. Oroszlán fogó: Egy kiválasztott gyerek az oroszlán, a többiek a zebrák. Védettséget kap az a "zebra", tehát nem fogható meg, aki(k) párba vagy arckörbe, egymás kezét megfogva állnak. (hiszen, mint tudjuk a zebrák valóban kört alkotva védekeznek, ha megtámadják őket)

2. Átváltozós: A gyerekek futkároznak a teremben és, ha meghallják, hogy

- lusta oroszlán, akkor az oldalukra lefekszenek

- játékos oroszlán. akkor a hátukra fekve kezükkel, lábukkal "kapálódznak"

- mérges oroszlán, akkor támadó pózban szoborrá válnak.

3."Oroszlán szem": Az "Egy, kettő, három" mondókát ismét "átírtuk". A héten így hangzott.

Egy, kettő, három

Te vagy a barátom

Belenéztem szemedbe.

Magamat láttam benne.

A gyerekek futkároznak és amikor a mondókában eljutotunk a háromig, akkor egymással szemben megállnak és megfogják egymás kezét és farkasszemet néznek. Tapsra egymásnak hátat fordítanak és megmondják, hogy milyen színű a szeme a párjuknak.

1 játék a folyósóról, melynek szabályait a gyerekek találták ki

Annyi, de annyi minden készült el a héten, hogy bizony kinőttük a csoportszobát, ezért az alkotások egy részét kivitték a folyósóra és ott építkeztek és aztán ebből egyik pillanatról a másikra szabályjáték lett. A felépített oázison úgy kellet a golyókat átgurítani, hogy semmi ne dőljön fel és akinek ez sikerült az kapott egy követ.

Páki a következő szöveggel buzdította a többieket.

- Úgy célozzatok, hogy ha felborul egy ház, akkor nem lesz hol laknia egy családnak, ha felborul egy fa, akkor meghal egy oroszlán és ha felborul egy figura, akkor az nem jut el az oázisba és szomjan hal, ezért figyeljetek nagyon!

Sok, sok játék a csoportszobából

1. Afrika a világítós dobozon lépésről lépésre

A házak színes kartonból készültek és sormintával díszítettük őket.

Amikor már "kinőttük" a világítós dobozunkat behoztuk a benti homok-víz asztalt is:

A pálmafák kisméretű műanyag palackokból készültek krepp papír és karton vágással ragasztással. Pálmafákat azonban nem csak kicsiben készítettünk, hanem óriásiakat is papír hengerekből.

Papírhengerekből festettünk házakat:

Rajzoltunk állatokat, melyeket kábeldobra ragasztottunk:

és PET palackokból, kiselejtezett ékszerekből rongy csíkok ragasztásával bábok is készültek:

Bábok azonban nem csak így készültek. A múlt hétvégi képzésünkről ott maradt betlehemi pásztorok kendő bábjai "marionett" figurákká változtak:

Nono:

Matu.

És a bábok afrikai zenére a hét folyamán sokszor táncra keltek:

 

Nem csak a bábuk táncoltak, hanem a gyerekek is. A hét lezárásaként "táncszínházi" előadást szerveztek a gyerekeink, ahol a fiúk és lányok külön, külön csapatban mozogtak az afrikai népzenére, Sőt, még szóló táncosaink is voltak. Ehhez dobokat készítettünk pohárból, lufiból és a pálmafák is átalakultak esőbottá:

A lányok még ékszereket is készítettek:

(Fergeteges előadás kerekedett, de sajna erről csak videó felvétel született)

A két felvonás között "bananász" turmixxal frissítették fel magukat a fellépők. Nem tudjátok, hogy az milyen, Banán, ananász turmix, melyet a nagy izgalomban "átkereszteltem" és a gyerekeknek annyira megtetszett, hogy egész nap csak azt hallottam:

- Van még bananász turmix? Kérhetek?

És még mindig nincs vége, mert lerajzoltuk azt is, hogy ki mit is látott a barátja szemében:

Volt, aki saját magát, volt aki a csillárok fényét. Volt, aki az "örök barátságot" és volt aki azt, ahogy a barátaival körtáncot jár.

Belenéztünk az "Oroszlánokkal suttogó" filmbe és megnéztük, hogy milyen is egy afrikai óvoda.

Befejezésül az "abszolút favorit játék, melyet majdnem elfelejtettem. "Találd ki, hogy ki vagyok" játék oroszlános változata: Ehhez először is el kellett készíteni az oroszlán álarcot:

Kellett keresni egy jó nagy anyagot és már indulhatott is a játék: az oroszlán szemébe nézve ki kellett találni, hogy éppen kibújt az oroszlán bőrébe.

Talán most már semmi nem maradt ki. Izgalmas, pörgős, érzelmekkel teli hét volt. Köszönjük az ötletet és a mesét!

(A képeket nézegetve nem is tudom, hogy hogy a csodába fért bele ennyi minden!)

 

 

"Szent Mártonnak ünnepén" - Ez történt a 10. héten

Az őszi szünet mi másról is szólhatott volna, mint arról, hogy Márton napi "díszbe" öltösztettünk minden szegletet és vagy száz libát szétszórtunk mindenhova (Na jó ez azért egy kis túlzás)

Még a virágtartókba is libákat ültettünk:

Az ajtó külső oldalára Bulyáki Zsuzsi jóvoltából elkészült a Szent Márton legendáját feleleventő "árnyjáték doboz", melyben elektromos mécsesek világították meg a képeket.

Az ajtó belső oldalára ismét felkerült a libás mátrix:

Előkészítettük a libás "feladatlapokat", melyeket szintén Zsuzsinak köszönhettünk:

És végül addig keresgéltünk a könsvesboltokban, amíg rá nem találtunk megtaláltuk Márton történetére.

És, hogy mi is történt a héten?

Célba dobtunk a "ludak létrájára2:

Formákat rajzoltunk a világítós dobozunk tetejére, melyet kukoricával bortottunk:

Kislámpásokat készítettünk zsírkréta olvasztással:

Lámpásokat készítettünk a felvonulásra papír tépéssel ragasztással PET palackokból:

Elkészítettük Márton történetét újságpapít vágással, ragasztásaal:

És persze ludakat festettünk mindenhova:

És még énekeltünk, körjátékoztunk, kukoricával, tökmaggal játszottunk, libazsíros kenyeret majszoltunk, sütőtököt ettünk és a hét befejezéseként - a főtéren - bekapcsolódtunk a Mihály napi forgatagba. Megnéztük a tökökből készített szebbnél szebb alkotásokat, táncoltunk, játszottunk muzsika szóra, tökös finomságokat kóstoltunk.

J

Feedek
Megosztás