Cinege mesék. Ez történt a 3. héten

Cinege mesék hétről, hétre

2017. Szeptember 3. hete: Jeljátékok

A hét jelei: macska úr, esőfelhő, cseresznye

 

A heti "kedvenc": Nyíri Attila: Cseresznye

Fehér ruhát öltöttem,

senkinek sem kellettem.

Majd a zöldbe öltöztem,

de azzal sem tetszettem.

Piros ruhát felvettem,

azon nyomban elkeltem.

Hétfőn cseresznyéket nyomdáztunk dugóval, mejd azokat "párosítottuk":

Ezalatt megsült a cseresznyés pite is, melyet pillanatok alatt befaltunk:

A keddi nap "macska úré, amikor a tornateremi futó és fogó játékok után elkészültek a fejdíszek és az egész szoba macskákkal telt meg. Mindenhonnan nyávogó, civakodó, összebújó, mosakodó fehér, fekete, cirmos cicák bújtak elő:

A macskáink kedvenc játéka a tejföl nyalogatás volt, mely amellet, hogy nevetős tevékenységnek bizonyult erősítette a nyelvizmokat is.

Amikor már minden cica, mindenhonnan lenyalta a tejfölt kezdődhetett a mérges cica - dorombolós cica játék, melyben négykézláb állva kellet, hol domborítani, hol homorítani a hátat.

És mesét is hallgattunk: A macska és az egér barátsága (részlet)

Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek.

- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!

A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska:

- Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít.

Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez:

- Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak.

- Csak menj isten nevében - felelte az egér -, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból!

Persze egy árva szó sem volt igaz az egészből; a macskának nem volt se nénjeasszonya, se keresztapának nem hívták meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a bödönhöz, nyalni kezdte a zsírt, mind lenyalta a fölét. Mikor jóllakott, sétált egyet a háztetőkön, nézelődött, szemlélődött, aztán leheveredett, elnyúlt a napon, s nyalta elégedetten a bajuszát, valahányszor eszébe jutott a zsírosbödön. Nem is ment haza előbb, csak estefelé.

- No, megjöttél? - fogadta az egér. - Biztosan jól mulattál.

- Megjárja - felelte a macska.

- Hát a kicsinek mi lett a neve? - tudakolta tovább az egér.

- Lefölét - vetette oda kurtán a macska...

Szerdán, mintha az "égiek" is velünk lennének, kint esett és mi felhők sokaságát készítettünk.

1. Vattakorongból, ételfesték csöppentéssel

2. Borotvahabbal:

4. Poharakkal, borotvahabbal és ételfestékkel "kísérleteztünk":

és ha már poharak: A nagyobbakkal is játszottunk "poharast" 3 nehézségi "fokozattal", melyhez nem kell más, mint 5-6 darab pohár két színben:

1. feladat. az azonos színű poharak  a játéktér jobb és bal oldalán. Két kézzel egyszerre kell egymásba szedni a poharakat.

2. feladat: a poharak maradnak két oldalt, de a jobb kézben lévő pohárral a bal oldaliakat kell felszedni és fordítva úgy, hogy a két kéz egyszerre mozog

3. feladat: A poharak összekeverve. Az egyik kézben az egyik színű. a másikban a másik és úgy kell felszedni a poharakat, hogy a színek felváltva legyenek.

"Esőcseppekből számlépcsőt" építettünk:

És még nincs vége, mert délután jógáztunk az Ilcsivel.

A csütörtöki napot egy dzsúdó bemutatóval kezdtük a tornateremben, ahol Zéti mutatta be a tudományát és egy színházi előadással folytattuk, melynek "rendezője" Krisz volt. Kiválogatta a szereplőket, kiválogatta a kellékeket, kitalálta a mesét és instruálta az egész előadást.  A történet az erdővándorokról szólt, akik összetalálkoznak a boszorkánnyal, aki mindenféle varázslattal kövé akarja változtatni őket, de aztán legyőzik őt és így tovább vándorolhatnak az erdő mélyébe. (Mivel a boszorkány gonosz szerepére nem vállalkozott senki én is aktív szereplőjévé váltam a mesének. Hihetetlenül jó kis kaland volt.)

A rögtönzött színház után ládákból, párban készültek a "környezetkímélő járgányok" Dobozkartonra rá kellet kötni a ládákat, tetszés szerint díszíteni és már kész is:

Nem is közlekedtünk mással sem a csportszobában

Sem a tornateremben:

Sem az udvaron:

Pénteki napra 8Autóentes Világnap) "úthálózattá" változott a csoportszoba:

Ismét párokban kellet gondolkodni

A feladathoz kapcsolódó kérdések:

  • Hányan vagytok a családban?
  • Ha mindenki kerékpárra pattan, akkor hány kerékpárra van szükségetek?
  • Ha a gombok a kerékpár kerekei, akkor hány gombot kell felragasztani ahhoz, hogy mindenkinek legyen kerékpárja?

Adél és a megoldás: "Ha öten vagyunk, akkor az öt ujjam a családom. Az öt bicikli. Ha egy biciklinek 2 kereke van, akkor, ha a két kezemet egymás mögé teszem meg tudom számolni, hogy hány kerék kell. 2, 4, 6..."

Kerékpár készült gombokból és drótból is:

Kép forrása: hative.com

Aztán kerékpárra pattantunk:

Utána kerékpárokat rajzoltunk, hogy hol? Természetesen az úttesten:

És, ha azt hiszitek, hogy ezzel vége, akkor:

Polcra kerültek a Mihály napi vásárra készült lándzsásútifű és kakukkfű szirupok:

Elkészültek a "lyukas almák" a célba dobó játékhoz:

Betont is kevertünk, melyből madáritató készül:

Befejezésül egy kép, mely első ránézésre csupán annyi, hogy 5 lány ül a lengő híd tetején:

Valóban így kezdődött, de aztán mivel folytatódott? Felhangzott az ének "bújj, bújj zöld ág" és Emese leugrott a sorból. A lábak alatt próbált átmenni a hídon, amikor az "leszakadt" és a lábak a fökdre értek. Emese a két oldalán álló lányból kiválasztotta a következőt, aki bújik és vagy 20 percen keresztül (így, saját szabályaik alapján) játszották ezt a játékot. Sőt! egy idő után aztán variálni kezdték: nagyon lassan, lassan, gyorsan, nagyon gyorsan énekelték a dalt és a macskának követnie kellet a mozdulatai ritmusával a dalét. Még nehezítésként a vége felé egyenletes tapssal, majd ritmus tapssal is követték a dalt. Csoda jó érzés volt látni, ahogy a szabályokat meg sem beszélve egymásra hangolódtak és, ahogy élvezték azt a tevékenységet, melyet maguknak alakítottak, formáltak.

Jövő heti előzetes:

- Folytatódnak a Jel játékok és mivel 8 fiókánk van az idén és 6 jellel már játszottunk, maradt 2: fenyő és katica

- Készülődünk a pénteki Mihály napi vásárra

Szép hetet Mindenkinek!

Cinege mesék: Ez történt a 2. héten

Cinege mesék hétről, hétre

2017. Szeptember 2. hete: Jeljátékok

A hét jelei: hal, alma, körte

A hal napja:

Sólyom nagy örömére folytatódott a horgászos játék:

Készítettünk gyurma halakat kagylótészta díszítéssel:

Játszottunk ”irány” kirakót, melynek szabálya az volt, hogy a halakat a nyíl által mutatott irányba kell úgy egyenes sorba rakni, hogy az asztal széléig érjen a sor és mivel rá kellet jönnünk, hogy ez bizony túl egyszerűen megoldható feladat. Az újabb verzióban már a kis „kuckókba” (négyzetekbe) már nem csak az irányokra kellett figyelni, hanem arra is, hogy mindegyik kuckóba annyi hal ússzon megfelelő irányba, ahány piros körlap van fölé rakva.

És persze játszottunk a tornateremben, ahová felkötöttünk vagy 20 karikát és szétszórtuk az óvoda létező összes óriás és kicsiny labdáját.

Így kezdődött:

Ilyen lett a látvány, amikor már mindenki ott volt.

A körben jókat nevettünk, amikor valaki „hal nyelven”, csak tátogva elmondta, elénekelte a kedvenc versét vagy énekét és nekünk az artikulációról ki kellett találni, hogy vajon melyik is az.

Az alma és körte napok

Új mértékegységet vezettünk be a csoportba és ez az alma: vajon kihez, hány almát kell kiraknunk? Az eredményeket gondosan feljegyeztük a csoportajtóra:

Festettünk hatalmas piros almákat dobozkartonra, melyeknek a közepe lyukas és célba dobó játék lesz belőle a Mihály napi vásáron.

Nyomdáztunk almával, körtével és az ujjunk begyével, de hogy a nagyobbaknak is legyen egy kis nehézsége ritmikus sormintákat kellett kialakítaniuk a csomagoló papírra, mellyel majd a Mihály napi polcaink szélét díszíthetjük.

Egy praktikus ötlet: ha a fél almába vagy körtébe egy villát beleszúrunk a kicsik is könnyedén tudnak nyomdázni.

A Liziéktől kapott maradék lécekre festettünk egy hatalmas alma és körtefát, melyből kirakó játék lett, mely csak az első pillanatban tűnik egyszerűnek, mert ha a kettőt összekeverjük vagy egy-egy lécet fejtetőre állítjuk, akkor azért lehet rajta törni a fejet:

Térbeli alkotások is születtek almakockákból és hurkapálcából.

Mi történt még?

v  Öröm zenéltünk Ivánnal és kipróbáltuk, hogy hogyan válhat hangszerré a testünk

v  Összeszedtük az összes lepotyogott diót az utcánkban található diófa alól

v  Citromfű, menta szörpöt főztünk.

v  Kakukkfű és lándzsásútifű szirupot készítettünk

v  Ismét kerékpárra, futóbiciklire pattantunk

A nagyok is és a fiókák is:

v  Elkészült Páki a manók által őrzött kincses ládikája a vázában elhervadt napraforgóból, hurkapálcából, maradék fonalakból, fenyőtobozból és a lehullott szirmokból:

És ami a héten „kifogott” rajtunk: Add tovább az almát!

A kör különböző pontjain ülő 3 gyereknél van egy-egy alma. Egyszerre indítják, egy előre megbeszélt irányba az almákat mondókára. Nálunk ez a mondóka az ’Alma, alma, piros alma” volt. Akinél az alma van az utolsó szónál, az megy a gyümölcsös tálhoz és onnan figyelheti tovább a játékot. A játéknak van még két fontos szabálya:

v  Az almákat kézből kézbe kell adni

v  Az almát, amikor felénk nyújtják, át kell venni

Próbáljátok ki, ha kedvet kaptatok hozzá, mert bizony nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek az első pillanatban látszik.

Jövő heti „előzetes”:

v  Tovább játszunk a jelekkel (macska úr, esőfelhő, cseresznye)

v  Almaszedés Krisztánál

v  Mesejóga Ilcsivel

v  Kerékpározás

v  Autómentes Világnap

v  Készülődés a Mihály napi vásárra

Cinege mesék: Ez történt az első héten

Első napok az óvodában

Ismerkedtünk, barátkoztunk, egymásra és újra egymásra találtunk és közben készültek a tündérkertek a manó tisztáson és az erdőben gyűjtött kincsekből:

Gomba házak készültek gyurmából:

 

„Gombamező” játék a nagyobbaknak szívószálból és pomponokból, mely aztán valódi összpontosítást igényelt:

A játék alapja só-liszt gyurma, melybe a gyerekek által felvágott hosszabb, rövidebb szívószálakat szúrtunk és ezekre kellett csipesszel feltenni a gombák kalapját.

Elkészült az első „saját társasjátékunk:

Szilvalekvárt főztünk a Mihály napi vásárra és, hogy a „feladat” nehezebb legyen a szilvákat úgy kellett szorosan egymás mellé rakni a tepsibe, hogy a héjuk nézzen lefelé:

Mi történt még? Ölelő kör, melynek szabálya oly egyszerű: öleld át a melletted ülőt

Egy re kisebb a takaróm. a játék lényege, hogy az egyre kisebbre hajtott takaró alá jól összebújva minél többen beférjenek

Játszottunka tornateremben:

A felnőttekkel is eljátszottuk az első szülői találkozón a gyerekeink heti kedvenc mozgásos játékát Róka, tyúkok, kakasok (A róka az egyik sarokban áll háttal. A tyúkok, kakasok egy csoportban a szemben lévő sarokban és megegyeznek egy számban, melyre a róka megfordulhat, de úgy, hogy a róka azt ne hallja meg. Megegyezés után elindulnak a róka felé a számokat egyre hangosabban sorolva, A róka akkor kezdhet el tyúkot, kakast fogni, amikor a kitalált számot már kiabálva mondják. Akit elkapott az is rókává válik. Ház: a bordásfal.

Játék párban: Szavak nélkül párkeresés és egymással szemben kell vonalban felállni, Jól meg kell nézni a pároknak egymást, majd háromra hátat fordítanak egymásnak a párok és 3-4-5… dolgot meg kell változtatniuk magukon. Miután újra egymás felé fordulnak. rá kell jönni, hogy ki, mit is változtatott magán. (pl. másképp áll a haja, a nadrágja, levette az övet, órát, ékszert stb.)

Aztán pénteken. Fecskehajtó kisasszony napján egy újabb manó levél és egy hatalmas csomag érkezett a csoportba. A borítékban a következő levelet kaptuk Gomba nagyapótól:

Kedves Cinegék!

Köszönöm Nektek a sok-sok szép képet, melyet a szülinapomra hoztatok. Amikor rájuk találtam egyből fel is tettem őket a szobám falára és mindenki, aki csak vendégségbe jött hozzám a csodájukra járt.

Most azonban ismét egy kéréssel kell, hogy forduljak hozzátok. Hogy miért? Mert levelet kaptam az Afrikában élő Homokmanóktól, hogy utazzam el hozzájuk, mert sok-sok kismanónak kell óvodába, iskolába indulnia a napokban és nem tudják másképp megoldani azt, hogy mindegyiküknek legyen valaki, aki elkíséri őket, csak úgy, ha én is segítek. Úgy döntöttem, hogy segítek és elutazom Afrikába és mivel ma van Fecskehajtó napja, amikor is a fecskék útra kelnek és Afrikáig repülnek, fecskeháton teszem meg ezt a hosszú utat. Amíg nem érkezem vissza Rátok bíznám a kincseimet, melyet egy nagy csomagban elküldtem Nektek. Ugye vigyáztok rájuk?

Segítségeteket köszönöm: Gomba nagyapó

A csomagot kibontva megtaláltuk az összes születésnapra készített meglepetésünket és csak azt. A gyerkőceink öröme leírhatatlan volt, amikor rájöttek, hogy manó nagyapó legféltettebb kincsei. az általunk készített ajándékok és persze, hogy vállalták, hogy vigyázzunk rájuk. Így aztán ezek felkerültek a csoportszoba ajtajával szembeni falra a folyósón, hogy mindig szem előtt legyenek és várják nagyapó hazatértét.

Ötletelő: játékok a kezekkel

A befogadás és visszafogadás napjai mi másról is szólhatnának, mint a kapcsolatokról és a megismerésről. Az elfogadásról, a közelségről és a meghittségről. Ennek alakulásához szó szerint mindíg kéznél van egy "eszköz": a kéz

Ujjkiszámolók, tenyeresdik, tapsoltatók, kéztorna. Festés ujjal és tenyérlenyomatok festékkel, vízzel és agyagban. A kezek, mint bábok és árnyjáték. Kézfogás és bemutatkozás, kapcsolatteremtés. Simogatás, kéz a kézben sétálás és egy talán új önismereti, egymás megismerését segítő és egyben fejlesztő játék.

Nem kell hozzá más, mint a kezek és egy fényképezőgép. Kérjük meg a gyerkőcöt, hogy a jobb majd a bal kezét tenyérrel lefelé, majd tenyérrel felfelé tegye az asztalra és annyi ujját nyújtsa illetve hajlítsa be amennyit akar. Ezekről készítsünk fényképet, melyet aztán kinyomtatunk és, ha van fóliázónk, akkor bevonjuk, majd a körvonalak körül kivágjuk. Ez eddig nagyon egyszerű feladatnak tűnik, de ha jobban bele gondolunk, akkor rájövünk, hogy egyáltalán nem az, hiszen ismerni kell hozzá az írányokat (tökéletes játékos helyzet ahhoz, hogy "felmérjük" egy-egy gyereknél, hogy mennyire biztos ismerettel rendelkezik ezen a téren és közben még az ujjak nevét is "gyakoroltathatjuk",  ha végig soroltatjuk, soroljuk, hogy melyik van nyújtva és melyik behajlítva.

Amikor kész van az összes kép (minden gyerek kezéről 2x2 db, akkor aztán kezdődhet a játék, melynek variációi és célja igazán már csak a gyerekek és a mi kreativitásunkon múlik.

Lehet a feladat pl. az , hogy

- a sok-sok kép közül válassza ki a sajátjait és akkor önismeret fejlesztő játék,

- párban nézzék meg jól egymás kezét és találják meg az összekevert képek között a másikét és így már a társak felismerését segítő játék,

- számlálja össze, hogy egy képen, több képen hány ujj van kinyújtva vagy mennyi behajlítva és akkor már egyből matematikai játékká válik. Válogathat a képek közöttúgy, hogy mi adunk meg egy számot és úgy, hogy a kiválasztott képeken ő számlál. "Építhetünk" belőlük számlépcsőt vagy ritmikus sorozatokat.... és így tovább.

Egész évben újra és újra használható és észrevétlen fejlesztést segítő játékeszközzé válhat (és, ha pl. az Anyák vagy Apáknapján vagy a szülőin elővesszük a szülőknek is kihívást jelentő játék lehet, mire megtlálja a saját csemetéjének kezéről készült képeket.

Mit csinál az én kezem? (a két kezet széttárjuk)
Simogat kedvesen, (arcot simogatjuk)
Ütöget mérgesen, (tenyerét finoman megütögetjük)
Csiklandoz viccesen, (csiklandozzuk)
Csipked hegyesen, (csipkedjük)
Táncol ügyesen. (két ujjunkkal táncolunk rajta)
Na mit csinál a kis kezem? (a két kezet széttárjuk)
Te is tudod, mondd velem!

Kép forrása: Found on media-cache-ak0.pinimg.com

Mutatóujj érintése a másik négy ujjhoz külön- külön:
Hüvelykujjam korán kel,
Minden ajtón bekopog,
Felébrednek a szomszédok,
Köszönnek, hogy: Jó napot!

Kép forrása: pitterpatterart.com

Megmásztam öt hegyet:

Egy dundit, (hüvelykujj)
Egy keskenyet, (mutatóujj)
Egy magasat, (középső ujj)
Egy ékeset, (gyűrűsujj)
Egy egészen kicsikét, (kisujj)
Nekem ennyi épp elég! (a tenyerébe paskolunk)

Kép forrása: kinderspiele-welt.de

Hüvelykujjam mustáros,

mutatóujjam mézes
középső ujjam lekváros,
gyűrűs ujjam krémes
Hát a kicsi tiszta maradt?
Dehogy tiszta, ő is ragad!

Kép forrása: lovemommylife.com

Egyedem-begyedem, ez az én tenyerem...

Egyedem-begyedem,
ez az én tenyerem. (mutatjuk a tenyerünket)
Öt kis fürge ujj van rajta, (mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk)
bemutatom őket sorba.

Hüvelykujjam itt az első, (mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk) 
mellé másik, ez már kettő. 
Össze-szét, össze-szét, (kinyitjuk-összezárjuk az ujjaikat) 
Körbe forog a kerék. (csuklókörzést végzünk) 

Középső ujjam a leghosszabb,(mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk) 
nem csinálok semmi rosszat! 
Össze-szét, össze-szét, (kinyitjuk- összezárjuk az ujjaikat) 
Körbe forog a kerék. (csuklókörzést végzünk) 

Erre gyűrűt fogok húzni, (mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk) 
ezt a kicsit gyorsan nyújtsd ki! 
Össze-szét, össze-szét, (kinyitjuk-összezárjuk az ujjaikat) 
Körbe forog a kerék. (csuklókörzést végzünk)


Kép forrása: Photography Talk

Mészöly Miklós: A tíz testvér

Volt egyszer egy kerek erdő, a kerek erdőben egy pici ház, a pici házban tíz testvér lakott. Senki más.
De ez a tíz testvér úgy hasonlított egymáshoz, mint tíz ujjam. Volt közöttük kicsi, volt közöttük nagy - és volt egy legkisebb: mint a kisujjam.
Történt egyszer, hogy a tíz testvér nagyon megéhezett. Azt mondta a legnagyobb:
- Rettentően éhes vagyok!
Mire a másik kilenc is zúgni kezdett:
- Mi is! Mi is!
S bementek gyorsan a kamrába, beszagoltak mindegyik sarokba - de bizony semmit se találtak. Csak egy árva kukoricaszemet. De még annak a felét is megrágta az egér.
Így hát tovább kutattak, tovább kerestek.
Ahány fiók volt, mindbe belenéztek, ahány láda volt, mindet kinyitották - de hiába, nem volt szerencséjük.
Bizony akkor nincs mit enni, ha sehol sincs semmi! - sóhajtoztak búsan. De hogy mit tegyenek, azt egyikük se tudta. Azazhogy az egyik - a legkisebbik - mégis kitalálta.
- Menjünk el vadászni! - kiáltotta, s felugrott.
A tíz testvér menten útnak indult.
Mentek, mendegéltek, elöl a nagyobbak, hátul a kisebbek, utolsónak a legkisebbik. Hegyezték a fülüket, járatták a szemüket, de semmit se láttak. A tenger nagy réten csak fű volt és virág. Aztán hirtelen megállt az egyik testvér.
- Ott van ni! - kiáltotta.
- Micsoda? - kérdezték.
- Hát egy nyúl! Ott fut ni!
- Puskát ide rögtön! - kiáltott a másik, és máris kapta, fogta, a vállához emelte, aztán durr! - lelőtte a nyulacskát.
Mit gondoltok, mi történt utána?
A harmadik testvér odaballagott a nyúlért...
A negyedik a vállára vette...
Az ötödik hazavitte...
A hatodik megnyúzta...
A hetedik feldarabolta...
A nyolcaik megsütötte...
A kilencedik tányérba rakta...
És a tizedik - aki olyan nyiszlett, kicsike volt, mint a kisujjam - az egész nyulat egymaga megette!
A kilenc testvérkének csak a nyuszi farka maradt.

Kép forrása: Anna @ The Imagination Tree

Kő (homok) gyurma recept:

Hozzávalók:
2,5 dl lefőzött kávézacc ( a lefőzött őrölt kávé)
2,5 dl liszt
1,2 dl só
0,5 dl homok
kb. 2 dl víz

Egy tálban keverd össze a szilárd hozzávalókat, majd adagolva keverd hozzá a vizet is.

Ebből só-liszt gyurma állagú anyag lesz, amit tetszőlegesen formázhatunk.

Forrás: http://anapfenyillata.cafeblog.hu

Kép forrása: http://www.the11best.com

Az elkészítés menete: Vizes homokba készítsetek tenyérlenyomatot . Öntsétek ki gipsszel és már készen is van az "alkotás".

Befejezésül egy kis számlálás a nagyobbaknak, nagyobbakkal:

Kép forrása: Elifyasemin

Kép forrása: psicopedagogialudica.blogspot.com.br

 

 

Játékok kicsiknek és nagyobbaknak befogadáshoz, visszafogadáshoz

Kép forrása: Kép forrása: caesarom.com

Ismerkedő, kapcsolatteremtő, névjátékok befogadáshoz, visszafogadáshoz

1. „Papagáj” játék (ismerkedés labdával vagy babzsákkal)

A gyerekek körben ülnek vagy állnak. A játékvezető gurítja vagy dobja a labdát/babzsákot és közben hangosan Kimondja annak a nevét/jelét, akinek szánta. Amelyik gyerek megkapta a labdát az visszadobja, csúsztatja, gurítja a játékvezetőnek úgy, hogy közben ő is elismétli a nevét vagy a jelét.

Variáció:

- Amikor már jól mennek a nevek és jelek, akkor a kezdő játékos gurítja a labdát úgy, hogy mondja a saját nevét/jelét és annak a nevét/jelét is, akinek gurítja, dobja a babzsákot, labdát.

- Nehezített változat: először szemkontaktust kell felvennie a dobónak, gurítónak azzal, akinek szánja a labdát és, amikor ez már létrejött akkor és csak akkor mondhatja ki a nevét, jelét.

- Amikor már nagyon jól mennek a jelek, nevek, akkor, akinél a labda van „némán” (vagy a magánhangzókat hangosan) mondja ki, annak a nevét, jelét, akinek is szánja a labdát, babzsákot.

2. Ismerkedés szemkontaktussal:

A gyerekek/felnőttek szétszórtan helyezkednek el a térben és halk zeneszó mellet összevissza sétálnak, és közben megpróbálnak szemmel kapcsolatot keresni valakivel. Aki nem fogadja el a kapcsolat kezdeményezést, annak el kell néznie, aki elfogadja, az tartja a szemkontaktust. Akkor alakul ki a pár, ha egymás kezét fogva mennek tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki megtalálja a párját.

Variáció:

- A játékvezető a játék közben megváltoztathatja, hogy hol, hogyan kell összekapcsolódniuk a pároknak

(pl. A meglévő párok sétáljanak tovább úgy, hogy a könyökük, válluk, térdük, homlokuk ér össze.)

- Nehezített változat: Ha kialakultak a párok, akkor tovább lehet játszani úgy, hogy a pároknak szavak nélkül, párokkal kell kapcsolatba kerülni és így 4-es, 8-as csoportok alakulnak ki. Egészen addig játszható, amíg minden játékos egy csapatba nem kerül.

3. „Keresem a barátom” (játék a kezekkel)

A játék résztvevői csukott vagy bekötött szemmel halk zeneszóra mozognak a térben, előre nyújtják a kezüket és a „kezek ismerkednek.” Ha olyan kézfogást érez a kezén, akinek az érintése tetszik, akkor mind a két játékos kinyitja a szemét, bemutatkozik egymásnak és párban megy tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki barátra lelt.

4. Szobros játék

A gyerekek, felnőttek zenére szabadon mozognak a térben és közben a játékvezető „feladatokat” ad: (Pl. Mozgás közben óvatosan érints meg, minél több játékost vagy érintsétek össze a tenyereteket, homlokotokat, kisujjatokat! stb.). Amikor a zene elhallgat, mindenkinek abban a helyzetben, amiben éppen van „szoborrá” kell merevednie. Zeneszóra lehet tovább indulni.

5. Összegabalyodva

Egy nagy körben állva minden gyereket arra kérünk, csukja be a szemét és nyújtsa előre a két kezét. Ekkor háromra mindenki a kör közepe felé indul becsukott szemmel, és két kinyújtott kezével két másik kezet kell megtalálnia, megfognia. Mikor mindenkinek van „megfogott keze” kinyithatjuk a szemünket és megpróbáljuk kioldani az így keletkezett csomót. Segítség: Minden csomó kioldható!!Figyelem: ha túl sok idő eltelt már, egy nagy csatakiáltással háromra mindenki elengedheti a másik kezét, kvázi felrobbantjuk a csomót.

6. Jónásnak hívnak

A gyerekek körben állnak és egymás után sorban belépnek a kör közepére és valamilyen kitalált mozgással kísérve bemutatkoznak. Ezután az egész kör megismétli a nevet és mozdulatot. Utána jöhet a következő játékos.

7. Pókháló

A kezdő játékos megfogja a fonal végét, majd bemutatkozás után odadobja valakinek a gombolyagot. Ez a játékos is megfogja a fonalat, és a gombolyagot tovább dobja a bemutatkozása után. Így mire mindenki bemutatkozik, kialakul a „pókháló”, melyet vissza is tekerhetünk a nevek ismétlésével.

8. Léggömb játék

A játékvezető (akár a játékosok segítségével is) megrajzolja, megírja az összes játékos jelét, nevét egy kis papírra és összehajtva beleteszi egy-egy lufiba. A lufikat ezek után felfújja és a játéktér közepére teszi, ahonnan összekeverés után mindenki választhat egyet és szabadon játszhat vele, amíg szól a zene. Amikor elhallgat a zene, mindegyik játékosnak ki kell pukkasztania az éppen nála lévő lufit és a lufiban talált nevű, jelű játékosra rámutatva ki kell mondania vagy a jelét vagy a nevét.

9. Székes játék

A széket egymástól kicsit távolabb körbe rakjuk, és a játékosok ráülnek, ráállnak. A játékvezető mond két nevet/jelet és azoknak helyet kell cserélniük. Először lassan, majd egyre gyorsuló tempóban lehet mondani a jeleket/neveket és ezzel nehezíthetjük a játékot.

10. Bújócska:

A gyerekek körbeállnak, kiválasztunk egy hunyót, aki a kör közepére áll, és befogja a szemét. A gyerekek hangosan mondják a mondókát:

“Az erdőben jártunk keltünk,
Egy gyermeket elvesztettünk,
Mondd meg …. (hunyó neve)
mondd meg nekünk –
Ki az, aki nincsen velünk?”

A mondóka közben a tanító kiválaszt egy gyereket, aki elbújik az asztal mögé, egy fa mögé. A hunyó kinyitja a szemét, körbenéz, és megpróbálja kitalálni, hogy ki hiányzik. Ha sikerül, az lesz a hunyó, aki elbújt. Ha nem sikerül, akkor újra ő a hunyó.

 

11. Kapd el a söprűt!

A játékosok körbe állnak. A játékvezető, vagy egy önként jelentkező játékos, a kör közepére áll és függőlegesen tartja a földön álló söprűt. A feladata az, hogy kiszabaduljon a kör közepéről. Ezt úgy tudja elérni, hogy hangosan és érthetően kimondja egy, a körben helyet foglaló társa nevét és ezzel egy időben elengedi a söprűt (bármilyen irányba ellökni tilos). Aki hallja a saját nevét, gyorsan megpróbálja elkapni az eldőlő söprût, mielőtt az földet érne. Ha ez sikerül, a középen lévő játékos marad a helyén, és új nevet kell mondania. Ha viszont a söprű földet ér, a név tulajdonosa nem tudta elkapni, helyet cserél a két játékos. Az új söprűtartónak is ugyanaz a feladata, mint elődjének.

Variáció:

- Játszhatunk úgy is, hogy a körben álló játékosok nem állnak, hanem elindulnak egy irányba és körbe-körbe sétálnak.

- Megpróbálkozhatunk 2 söprűvel is játszani. Ekkor a kör közepén lévő játékos 2 nevet mond egymás után. Ennél a variációnál nagyon ügyeljük, nehogy fejjel összekoccanjanak a gyerekek.

- Amennyiben a játékosok jól ismerik egymást, nevek helyett játszhatunk, pl. állatnevekkel, városok neveivel, színekkel stb.

12. Névhullám

A gyerekek körben állnak. Egy gyerek a nevét mondja különleges hangsúllyal. A név gyorsan végighalad, hullámzik a körben ezzel a kiejtéssel. Utána egy másik gyerek folytatja.

Variáció: A különleges hangsúlyt egy mozdulat is kísérheti.

12+1. Mellettünk nem ül senki

Eggyel több széket körbe rakunk, mint ahány játékos van és mindenki leül egy székre. aki mellet maradt az üres, azt mondja

Mellettünk nem ül senki, gyere ……….. ülj ide!” A felszólított a megütögetett, üres helyre ül, és most az hív valakit maga mellé, akinél megüresedett a szék. (Az üres szék két oldalán ülőknek 3 számolás alatt meg kell egyeznie, hogy kit hívnak az üres székre.

Mondókák, versek a napi ritmushoz

„A gyerekek imádják a varázslatot, a csodákat. És hisznek is bennük. Egy jól sikerült varázsigével sok gyerkőcbaj, nyafogás vagy félelem kezelhető. Így nincs más dolgod hátra, mint, hogy… feltöltsd varázsigetárad csemetéidhez legjobban illő „varázsigékkel”, mondókákkal, versekkel

http://avarfalvimesek.blog.hu

Megérkeztem. Itt vagyok!

Kép forrása: mrspossumsclassroom.blogspot.com

A gyerekek fogadásához:

Anya szoknyája sátor, előbújik, aki bátor.

Egy, kettő, három, ki lesz a párom?

Játsszunk!

(Avarfalvy Emőke)

Kép forrása: jcfotography.blogspot.com

Vigasztaláshoz:

Ha a szíved bánat nyomja, fond bele egy dalba,

Énekelj, s meglásd hamar, az öröm meghallja,

Szivárványszín kabátjában, kacagva dúdol veled,

S ami bántott, egy-két-há', már el is feleded!

(Avarfalvy Emőke)

2. Kisebb sérülések, fájdalmak „gyógyításához”:

Ebcsont, kutyaháj,

Ha meggyógyul,

Majd nem fáj!

Bibics, bibics,

Kecskeláb!

Ha meggyógyul,

Majd nem fáj!

+ 1 ötlet. minden bajra jó varázsvíz készítése:

1. Végy egy szép formájú lezárható üveget és díszítsd kedvedre (festéssel, mohával, gyapjúval....)

2. Töltsd meg illóolajos vízzel (csillámpor és ételfesték is mehet bele)

3. Tedd jól elérhető helyre, hogy mindig elérd, ha szükség lenne a "bánatűző varázslatra"

4. Készíthetsz hozzá varázspálcát is, mely akár egy-egy bánat "típusa" szerint is hathat pl. sárgás - méreg, harag, hiszti, vita vagy zöldes - kisebb sérülések, narancsos - szomorúság...

Kép forrása: http://www.playideas.com/

Összebújós, ölbe ültetős játékokhoz:

Simogató mondóka

Megmásztam öt hegyet:
Egy dundit, (hüvelykujj)
Egy keskenyet, (mutatóujj)
Egy magasat, (középső ujj)
Egy ékeset, (gyűrűsujj)
Egy egészen kicsikét, (kisujj)
Nekem ennyi épp elég! (a tenyerébe simogatunk)

Ölbéli mondóka

Csacsi húzza kicsi kocsit,
(a gyerkőc karjánál fogva előre hátra húzzuk, közben a kinyújtott lábunkon ül velünk szemben)
kicsi kocsi nyekereg.
(a lábunkkal föl-le "rugdossuk" finoman a fenekét)
Ej te gazda, lusta gazda
zsírozd meg a kereket,
zsírozd meg a kereket.
(először lassan, majd egyre gyorsabban jobbra-balra húzzuk a karjánál fogva)
Leestek a gyerekek.
(lefektetjük a kinyújtott lábunkra)

Ujj játék:

Hüvelykujjam mustáros,
mutatóujjam mézes
középső ujjam lekváros,
gyűrűs ujjam krémes
Hát a kicsi tiszta maradt?
Dehogy tiszta, ő is ragad!

Hintáztató:

Hinta baba, ringó, kicsi rózsabimbó

Hopp a toronytetejébe, ott egy csoda hintó.

Ülj fel a hintóra! Szállj a kerek tóra!

Gere vissza fehér hattyú csimpilimpi szóra!

Kép forrása: pragentemiuda.org

Játékba hívogató:

Lányok, fiúk, játsszunk, ugyan mit is játsszunk?

Csincseréket, bugyborékot, Ádám vackot, vadbarackot, tengeri guggot!

5. Mesehallgatásra hívogató:

Erdő-erdő meseerdő, benne mese, tizenkettő.
Itt kopogtat most is egy, gyere gyorsan, hallgasd meg!

Egyszer régen, nagyon régen, kint jártam a meseréten.

Ahogy mentem, ahogy jártam tudjátok, hogy mit találtam?

Semmi mást csak egy mesét, kezdem is az elejét.

6. Reggelihez, ebédhez, uzsonnához, evéshez csalogató:

A kis boszorkány

Kis boszorkány hatkor

talpon áll, habarcsol.

Hétkor már az üstje

belevész a füstbe.

Nyolckor kávé-pára

száll a magosságba.

Kilenc óra tájban

rend van a kamrában.

Mire tíz az óra,

répát vág apróra.

Tizenegykor az ebéd

rotyog: tudja: nem elég

a varázs, hogy délre

legyen már ebédje.

Gyertek, gyerekek,

vár az asztal, egyetek!

/Osztrák mondóka, fordította.: Tarbay Ede/

7. Rendrakó mondóka:

Csiribú - csiribá, hókusz – pókusz, kipp és kopp

Rakjuk a rendet itt és ott:

Egyet, jobbra, egyet, balra, egyet tegyél fel a magasba!

Mire tízig számolunk, már mindent helyre raktunk.

Egy, kettő, három…

8. Sorakozáshoz:

Egy, kettő, három, négy

Sorba állni nem nehéz:

Libasorban nincsen párod,

Párban pedig

Kézen foghat a barátod.

Kép forrása: reggioinspiredteacher.blogspot.co.uk

Öltözködéshez:

Hacuka pacuka
minek az a sok ruha?
Mire mindet felveszem,
jó kövérre növekszem.
Olyan leszek, mint a medve,
aki ki van kerekedve.

Kézmosáshoz:

„Cukros, ragacsos, tapadós, maszatos ez a kicsi tappancs,

Hozd hát ide most, nos hát, gyere mosd, adom is a szappant,

Hékás.békás! Fogd meg már! Csúszós kishal megtréfál!

Mosd meg gyorsan, egy, két, hár!”

(Szabó T. Anna: Kézmosóvers – részlet)

Fogmosáshoz:

Kívül körkörösen, csir-burr-burr,

Belül kisöpröm, huss-huss-huss,

Kívül tiszta, belül szép,

Ahol rágok, ott kell még.

Határozottan, de nem erősen,

A fognyüvőket le is győztem!

(Patonai Gabriella: A fogmosó mondóka)

Ebéd után haza megyek:


Kép forrása: Alachua County Library District

Pihenéshez:

Álommanó zsákját nyitja,
Lecsukódik minden pilla.
Odarepít, hova vágyom,
Meseország... ez az álom.
Orgonából kis pohárka,
Rózsasziromból topánka.
Szél úrfival táncot lejtek,
Zenél nekünk Tücsök Herceg.
Álomtündér álmom óvja,
Gyorsan eltelik sok óra...

(Simola Teréz Csilla: Álomország)

12+1 ötlet: Az óvoda és udvar megismeréséhez:

Megy az út, megy az út,

Kanyarog a gyalogút.

Emelkedő, emelkedő, aztán lejtő

Megy az út, megy az út

Kanyarog a gyalogút.

Hopp, egy gödör!

Megyek itt, megyek ott,

Egyszer bal, egyszer jobb.

Fenn az ég, lenn a kút,

Hideg jég, hosszú út

Kép forrása: scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net

Óvoda, óvoda ki a csoda jár oda? - mesék, versek az óvoda kezdéshez

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

 

Orgoványi Anikó: Kezdődik az óvoda

Piros labda, fakocka,
kezdődik az óvoda.
Gyülekezik a sok gyerek,
mint szőlőfürtön a szemek.
Nem sok mindenkit ismerek,
kicsi szívem picit remeg.
Csüngök még az anyukámon,
mint almagyerek a faágon.
Mosolyogva kezünk kéri
a sok kedves óvó néni.
Mennyi játék, mennyi kép,
mennyi öröm vár itt még!
Énekelünk, rajzolunk,
és közben megokosodunk.
Úgy döntöttem, ide járok,
barátokra itt találok.

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

 

Fésűs Éva: Pöttömke

Pöttömke akkora, mint egy lábujjhegyen álló katicabogár. Nem tudom, láttatok-e már lábujjhegyen álló katicabogarat? Én láttam.

Méghozzá a meseréti Pöttyös utcában, amit éppen azért neveznek így, mert ott van a katicabogarak mosodája.

Kifeszített pókfonálon szárad a napfényben a rengeteg parányi katica szoknya és olyan vidám látványt nyújt, amint ide-oda leng a szélben, hogy még a mogorva szarvasbogár is elmosolyodik, ha arra jár.

Csak Pöttömke haragszik a mosodára, mert attól nem ér rá az anyukája. Ő vezeti a mosodát, és bizony bőven akad dolga ennek a fürge, ezüstös hajú tündér-asszonykának, hiszen nemcsak a katica-szoknyák mosása, hanem a foltos pilleruhák, levetett zöld szöcske-ingek tisztítása is az ő gondja. Ezért aztán, ha Pöttömke megrántja a köténye sarkát, hogy  „Anyu, mesélj!” – mindig csak ezt a választ kapja:

-      Nem érek rá, kicsi fiam, majd később!

-      Mikor lesz később? – faggatja Pöttömke.

-      Télen. Amikor bezárjuk a mosodát.

-      Mikor lesz télen?

-      Mihelyt lehull a hó.

-      És mikor hullik le a hó?

-      amint olyan hidegre fordul az idő, hogy az esőcseppek megfagynak odafönt a levegőben, és fehér hópihe-ruhában érnek földet.

-      Bárcsak már olyan hideg lenne! – sóhajtja Pöttömke, mert nagyon vágyik a mesére. De a nap még forrón süti a meserétet és Pöttömke nem bír várni. Kiszalad a Pöttyös utcára, és körülnéz, hogy kit beszélhetne rá a meseszóra.

-      Gyíkocska, állj meg, mesélj nekem4

-      Jaj, dehogyis állok! Nagyon sietek. sürgős üzenetet viszek.

-      Szabóméhecske néni! Mesélj nekem!

-      Jaj, kincsem, dehogy mesélek, akkora munkában vagyok! Éppen pipacsszirmot szabok.

-      Tücsök bácsi, ugye, te mesélsz nekem?

-      Szós se lehet róla, gyermekem. Gyakorolnom kell az esti hangversenyre.

Senki nem ér rá, mindenkinek dolga van, csak Pöttömke unatkozik, és leül egy harangvirág tövébe sírni. amint javában záporoznak a könnyei, egyszer csak megszólítja valaki:

-      Hát te kivagy, és minek szaporítod itt a harmatot?

Valamivel nagyobb kislány áll ellőtte, icipici piros táskával a vállán. Haja, mint a pitypang pelyhe, arca, mint a vadrózsa szirma. Pöttömke először duzzogva akarja elfordítani a fejét, de aztán meggondolja magát és bemutatkozik.

-      Pöttömke vagyok, a tündér-anyukám egyetlen manófiacskája.

A kislány bólint:

-      Engem pedig Fontoskának hívnak, mert általában nagyon komoly vagyok, és ha megnövök, tündér szeretnék lenni, olyan, aki csupa jót és szépet tesz. Pöttömke nem tudja, mi az, hogy általában de felcsillan a szeme:

-       Akkor most mindjárt gyakorolhatnád a tündérséget általában, és mesélhetnél nekem, meg játszhatnál velem általában, mert nagyon unatkozom, általában!

-      Hát ezért sírtál? – csodálkozik Fontoska, majd megkérdezi: - Te miért nem jársz óvodába?

-      Az micsoda?

-      Az egy szép, kertes ház, ahol egész nap játszunk, énekelünk, mesét hallgatunk.

-      Igazán?

-      De ez még nem minden, mert rajzolni, sőt festeni is szoktunk, és bábszínházat játszunk.

-      Milyen pompás lehet! Éppen nekem való! Vigyél magaddal, Fontoska.

-      Azt nem lehet, de kérd meg anyukádat, hogy írasson be. Ha jó kisfiú vagy, biztosan szívesen fogad az óvó néni, és meglátod, soha többé nem fogsz unatkozni.

Pöttömke jó kisfiú volt, és így esett, hogy három nap múlva, pici piros táskával a vállán, ugyanúgy igyekezett a Százszorszép óvoda felé, mint kedves, új pajtása, Fontoska. Örömtől és büszkeségtől dagadó szívvel lépte át a küszöböt, azután kíváncsian körülnézett.

-      Jó reggelt, Pöttömke! – fogadta kedvesen az óvó néni. Már vártunk. de valamit elfelejtettél az ajtóban.

Pöttömke meglepetten hátranézett. Pillantása a kapu fölött lógó csengettyűvirágokra esett. Áhá, megvan! Belecsimpaszkodott a virágok szárába, és elkezdte őket rázni, hogy csak úgy csengett-bongott az egész Százszorszép óvoda. A gyereke nagyot nevettek, az óvó néni pedig felkapta és magához ölelte:

-      Csöngetni nem kell, hiszen nyitva az ajtó. Hanem a köszönést felejtetted el. No, sebaj, holnap már tudni fogod, ugye? Most pedig gyere, megmutatom a helyedet a kiscsoportban. Leültetette manófiúcskát egy parányi, piros székre. Pöttömkének annyira tetszett a szék, hogy amikor az óvó néni félrefordult, hintázni kezdett rajta, előre-hátra, s addig billegett, míg egyszer csak…puff!...A szék felborult, Pöttömke legurult. Szerencsére nem nagyon ütötte meg magát, és inkább ijedtében szipogott, mint fájdalmában.

-      Hintázni is fogunk, Pöttömke – emelte fel az óvó néni – de majd odakint az udvaron. a szék nem arra való. Most kérlek, figyelj, mert mesét mondok, azután játszunk és meghallgatjuk a nagycsoportosok énekét. Kiderült, hogy már Fontoska is nagycsoportos, és egyedül is szépen éneke..Pöttömke elámulva hallgatta. Amikor délután hazafelé ballagott, már ő is halkan dúdolgatta magában a dalt. Otthon kíváncsian várta az anyukája.

-      Nos, hogy érezted magad az óvodában?

Pöttömke kihúzta magát:

-      Köszönöm, egész jól. Azt hiszem, holnap is elmegyek!

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok

 

Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodás. Korán reggel anyuval kettesben indultak az óvodába. Útközben találkoztak a postás bácsival, a sofőr bácsival meg a szomszédék macskájával.

Mindegyik megkérdezte Danitól:

- Hová-hová ilyen korán?
És Dani mindegyiknek elújságolta:

- Már óvodás vagyok, megyek az óvodába!
És akkor valamennyien összecsapták a kezüket a csodálkozás­tól, és ezt mondták:

- Nahát, már ekkora gyerek vagy! Óvodába jársz! Ki hinné, hi­szen tegnap még kocsiban tologatott az anyukád!

Dani anyukája mindenkire rámosolygott, és azt mondta:

- Bizony, múlik az idő, nőnek a gyerekek.

Dani látta, hogy anyu büszke arra, hogy már ekkora fia van. És ő maga is büszke volt, hogy már óvodás.

Dani még akkor is nagyon örült az óvodának, amikor befordul­tak a nagykapun. Az óvó néni is örült Daninak, mert ahogy beléptek az öltözőbe, megpuszilta és ezt mondta:

- Szervusz, Dani, örülök, hogy megjöttél, már vártalak.

De amikor anyu is megpuszilta Danit és el akart menni, akkor ő is legszívesebben elindult volna anyukájával együtt. Meg is fogta a kezét és indult kifelé, de akkor kiderült, hogy az óvodában nagy szükség van rá.

- Csak nem akarsz elmenni, Dani? - csodálkozott az óvó néni.

- Hiszen éppen azért vártalak, hogy vigasztald már meg ezt a kislányt. - És egy piros kabát mögé bújó, síró-rívó, piros harisnyás lányra mutatott. - Látod, ő még nem tudja, hogy milyen jó óvodá­ba járni.

Dani odament a kabáthoz, és megpróbált mögéje nézni. A kislánynak csak a haja látszott, az is piros volt.

- Én mindennap ide fogok járni - kezdte a barátkozást Dani. -De a piros kislány ettől csak még jobban bőgött. Aztán Dani foly­tatta a barátkozást:

- Itt sok gyerek lesz, és sok játék, sokat fogunk játszani és az óvó néni szeretni fog minket.

- Én nem szeretem az óvodát, és nem szeretem a sok gyereket, és nekem sokkal több játékom van otthon, és nem szeretem az óvó nénit se! - mondta a piros kabát mögül.

Dani az óvó nénire nézett, hogy vajon hallotta-e a kislány szavait, és akkor vette csak észre, hogy az ő anyukája is elment. De most már nem mert sírni, mert mit szólna hozzá a piros kislány a kabát mögött, akit neki kell megvigasztalnia.

Dani kívülről bedugta kezét a piros kabát ujjába.

- Engem Daninak hívnak, és téged? - kérdezte.

A kabát mögött csönd lett, aztán a másik ujja is felemelkedett, jobbra-balra kaszált, mintha keresne valakit. Dani elkapta a hadonászó kabátujját, de azt már az akasztó nem bírta tovább: leszakadt.

Ott állt a piros kislány, keze az egyik kabátujjban. Dani keze pedig a másik kabátujjban. S elkezdtek forogni körbe-körbe.

- Inkább bent játszatok, gyerekek - mondta az óvó néni, és nem szidta össze őket a kabát miatt.

Dani és Pöszke - mert így hívták a kislányt - bement a szobába. Három gyerek volt bent. Egyik az egyik sarokban állt, a másik a másik sarokban, a harmadik meg a szőnyeg közepén ült és töröl­gette a szemét.

Pöszke egyenest a középsőhöz tartott.

- Ez a fiú mindennap ide fog járni - mutatott Danira. - És itt sok játék lesz, meg sok gyerek. Együtt fogunk játszani. És az óvó néni szeretni fog benneteket.

- Nekem azért kell óvodába járnom, mert mindenki dolgozik, és nincs aki vigyázzon rám - mondta a szőnyegen ülő, és megint törülgetni kezdte a szemét.

A másik két gyerek egyszerre mondta:

- Az én anyukám is dolgozik.

- Az én anyukám is dolgozik - mondta Dani -, de én nem azért járok ide. - És mert mind a négy gyerek kíváncsian nézett rá, mind­járt meg is mondta, hogy miért: - Hanem azért járok ide, mert már óvodás vagyok.

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

 

Marék Veronika: Első nap az óvodában

Zizegtek az erdőszéli fűszálak. Bokrok hajladoztak a gyenge szélben. Élénken csevegtek egymással a fecskék.

– Ui, ui – visított fel valaki a sűrűben. A madarak riadtan elhallgattak.

– Nem akarok elmenni sehova! – kiabálta a vadmalac.

– Ó, ó, malackám! – nyugtatta a mamája. – Meglátod, milyen jó lesz az óvodában! Elviheted magaddal a legkedvesebb játékodat. Finom tízórait is csomagoltam neked. Gyere, induljunk el!

– Ui, ui! – sírdogált a vadmalac, és erősen magához szorította a játékmalackáját.

Az óvodához érve elcsodálkozott.

– Ui, ui! Mennyi állatgyerek! Ugye, játszotok velem? Játszani kezdtek. Amikor észrevette, hogy a mamája elindult, utánaszaladt.

– Mama. mama, értem jössz, ugye?

– Ó, ó, malackám, csak nem hagylak itt! Persze, hogy érted jövök! Jó legyél!

Jó volt a vadmalacka, csak éppen, amikor megéhezett, turkálni kezdett. És éppen ott turkált, ahol a többi állat lerakta szép rend­ben a kedvenc játékát meg az ennivalóját. Össze is turkált mindent úgy, hogy még a saját tízóraiját sem találta meg. Keservesen visí­tani kezdett.

– Ui, ui! Éhes vagyok!

Odasiettek az állatgyerekek, mert már ők is megéheztek. -Juj, malacka, mit csináltál? Rakjál azonnal rendet! A vadmalacka elkámpicsorodott.

– Én nem tudom, melyik ennivalóhoz tartozik!

– Ui, ui, jaj nekem!

Odasettenkedett mellé az egérke, és sugdosni kezdett a fülébe. Megsúgta, mit hová tegyen. Egy pillanat alatt rend lett! Minden állatgyerek megtalálta a babáját meg a tízóraiját. Még a vadmalacka is! És a három legszebb kukoricaszemet az egérkének adta!

Jóllaktak, s játszottak tovább. Egyszer csak délután lett.

– Ui, ui – visította boldogan a vadmalac. Itt a mamám! Menjünk haza! De… holnap újra elhozol, ugye?

– Ó, ó, malackám, persze, hogy elhozlak!

– Mert már barátom is van! Tudod, kicsoda? Az egérke! – mesélte büszkén a vadmalac.

Turkálgatva ballagtak hazafelé, a sűrűbe. Zizegtek az erdőszéli füvek. Bokrok hajladoztak a gyenge szél­ben. Élénken csevegtek egymással a fecskék.

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Vers az oviról (részlet)

 

Olyan jó az oviban, mert nagyon sok játék van.

Verset, mesét hallgatunk dalokat is tanulunk.

Minden reggel tornázunk, bordásfalra felmászunk.

Mostanára megéheztünk, tízóraihoz készülünk.

Tele hasunk, jó a kedvünk, a játékhoz hozzákezdünk.

Fűzünk, varrunk, ragasztunk, s közben jókat kacagunk.

Ebédidő közeleg, mossunk kezet gyerekek.

Ebéd után fogmosás, vécézés és mosakodás.

A csoportszoba sötét már, álom manó minket vár.

Alvás után ébredés, öltözködés, fésülködés.

Lassan vége a napnak, köszönünk, búcsúzkodunk,

holnap ismét találkozunk.

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Csiga Csabi első napja az oviban

 

Csiga Csabi és anyukája, kézen fogva ballagtak az óvoda felé.
Az oviban Csigamama ráadta kisfiára a váltócipőt, megölelte és a fülébe súgta:
- Ebéd után érted jövök.
Csiga Csabi ijedten nézett az anyukájára. - Te nem maradsz itt velem? - kérdezte pityeregve.
- Nekem dolgoznom kell, de ahogy ígértem, ebéd után érted jövök - magyarázta kedvesen Csigamama.
- Akkor vigyél el engem is a dolgozódba! - pityergett tovább Csiga Csabi.
- Oda nem vihetlek el, de bekísérlek a csoportba - ígérte Csigamama, és bevezette kis csigáját egy terembe, ahol már sok kisgyerek játszott.
Az óvónéni kedvesen fogadta őket.

Csiga Csabi szégyenlősen leskelődött az anyukája mögül . - Jó sok játék van itt - állapította meg.
- Gyere játssz te is! - hívta mosolyogva az óvónéni.
Csiga Csabi felbátorodott, és odaballagott egy kis autóhoz. Tologatni kezdte, de félszemmel az anyukáját figyelte.
- Brrrrrr, brrrrrr - brúgatott egyre hangosabban.
- Nínó, nínó! - jött vele szembe egy tűzoltóautó, amit Cica Tóni vezetett.
- Félre az útból, én megyek tüzet oltani! - kiáltotta a cica.
- Én is olthatom a tüzet? - kérdezte Csiga Csabi.
- Nem, mert a te autód nem tűzoltóautó - mutatott Cica Tóni a kisautóra.
Csiga Csabi félrehúzódott, és Cica Tóni elszáguldott előtte.
A kis csiga szomorúan nézett utána, mert ő is szeretett volna tűzoltósat játszani. Ekkor odarepült mellé Lepke Bori
- Elviszel az autóddal tüzet oltani? - kérdezte egy kis vödröt szorongatva.
Csiga Csabi szeme felcsillant. - Gyere szállj be! - mondta, és már száguldottak is Cica Tóni után.
- Mindenki jöjjön tüzet oltani! - kurjantotta Lepke Bori, mire Nyuszi Pirike, Mókus Miki, és Egér Bori, mind utánuk iramodtak.
- Nínó, nínó! - zengett a hangjuk.
- Ez így nem ér! - kiáltotta haragosan Cica Tóni - amikor meglátta, hogy milyen sokan jönnek utána.
- De Cica Tóni, egyedül nem bírod eloltani azt a nagy tüzet - mondta az óvónéni.
- Ez igaz - gondolta Cica Tóni, és vidáman felkiáltott. - Ide, ide mindenki! - és a gyerekek lelkesen oltották a tüzet.
Csiga Csabi nagyon jól érezte magát. Azt sem vette észre, mikor ment el az anyukája. Amikor felfedezte, hogy nincs itt,
éppen elkészült a tízórai, és a gyomra egy nagyot korgott. Evés után körjátékot játszottak.
Ez is nagyon tetszett Csiga Csabinak, különösen az a csigabiga hívogatós játék.

Hej, te bátor csigabiga,
Gyere velem a lagziba.
Ott lesz a nagy dínom, dánom,
Eljárjuk a csigatáncot.

Az is csuda izgis volt, amikor az óvónéni Teknőc Ervinről mesélt, aki nem akart oviba menni, de a végén mégis megszerette az ovit.
Ebédre a konyhás nénik főzeléket főztek, amit Csiga Csabi nem akart megenni, de az óvónéni rábeszélte.

Egyél finom főzeléket,
Hidd el finom, egészséges.
Ha megeszed erős leszel,
Bizony, beteg sosem leszel.

- Erős leszek? - ámult el Csiga Csabi, mire az óvónéni mosolyogva bólogatott.
Csiga Csabinak se kellett több, lelkesen bekanalazta a főzeléket.
Éppen megtörölte a száját, amikor megérkezett az anyukája.
- Gyere kis csigám, hazamegyünk - ölelte meg Csiga Csabit.
- Én még nem akarok hazamenni! – kiáltotta a kis csiga.
- Holnap újra eljövünk, és akkor ebéd után te is szundizhatsz a többiekkel - ígérte meg Csigamama.
- Én nem akarok szundizni, én játszani akarok! - dacoskodott Csiga Csabi.
- Alvás után az udvaron szoktunk játszani - szólt ki a takaró alól Lepke Bori.
- Van ott libikóka, meg igazi hinta is - vágta rá Nyuszi Pirike.

- Hintázni is lehet rajta? - kíváncsiskodott Csiga Csabi.
- Lehet - bólogattak a gyerekek, és lelkesen sorolták mi minden van még az udvaron. - Van ott mászóka is! Meg homokozó! Labdázni is lehet!
Egy igazi kis házikó is van!
Csiga Csabi csak ámult, bámult a hallottakon. - Holnap ugye te is itt maradsz velem? - nézett kérdőn az anyukájára.
- Nem, én holnap is dolgozni megyek, de megígérem, hogy munka után azonnal érted jövök - ölelte meg Csigamama.
- Jó - egyezett bele Csiga Csabi, és megfogta az anyukája kezét. - Mehetünk mama, de holnap itt maradok délutánig - mondta,
és lelkesen integetett a pajtásainak, akik visszaintegettek neki.
- Holnap te vezeted a tűzoltóautót! - kiáltott utána Cica Tóni.
Csiga Csabi alig várta, hogy holnap legyen, és ott maradhasson az oviba egész nap.
Még azt sem bánta, ha ebéd után aludni kell.
- Majd elviszem a rojtos fülűt - gondolta, mert otthon is a rojtos fülű macijával szokott aludni.

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

 

Tóthárpád Ferenc: Megnyillott az óvoda

Megnyílott az óvoda,
varázslatos palota.
A falakról vidám bábok
kuncogják a nagy világot.

Itt nevetgél sok barát,
felfedezünk száz csodát,
hát… amikor széjjelnézek,  
látom, milyen jó kis székek

hívogatnak: „Csüccs ide!”
El se hinné senki se,
hogy az asztal nem hatalmas,
és a mosdó épp alkalmas…

Csuda, csuda, csuda jó,
itt fincsi a kakaó,
s ahány játék, annyiféle,
és a mesének sincs vége!

Ebben a klassz oviban
minden rendben – csakugyan!

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Pákozdi Gabriella: Óvodás-kor /részlet/

 

Először az óvodában
szomorfelhő voltam:
sírtam-ríttam s nem értettem,
napfény-anyám hol van.
Ahogy teltek-múltak napok,
fürge szellő lettem,
kergetőztem jókedvemben
ringó-zsongó kertben.

Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában

I.
Most sírok. Itthagyott anyu.
Sírok és nem törlöm le a könnyemet…
Hadd lássák, hogy én most szenvedek!
És hiába dobják ide a labdát
Nem gurítom vissza…
Nem lehet.
Itt fogok ülni a széken estig
S a mesét se hallgatom.
Úgyse tetszik!

II.
Sírok.
És csak a nagy, fehér ajtót nézem
Ahol anyu elment
És este eljön értem!
És rájöttem, hogyha nagyon mereven
Sokáig nézem azt a díszítést
Az ajtókereten
Megelevenedik, és színes mesévé válva
Ott a Hófehérke
És a vasorrú bába,
Meg a torkos farkas,
Ahogy rátámad nagymamára
Aki úgy reszket a félelemtől…

Azt játszom: mindjárt engem is bekap…
Olyan jól tudok sírni ettől!

III.
Sírok. Ha itt lenne velem anyu…
Vagy legalább a nagymamám!
Sírok, sírok
És nem szól senki
Egy szót se rám…
Mért nem kérdezik meg, hogy mért sírok?

Úgyse mondanám meg ám!

Nyári levelek

1. A jelválasztó "levél" a "friss" fiókáknak és szüleiknek:

Kedves …!

Köszöntünk abból az alkalomból, hogy ősztől Te is a Cinege csoport fiókájává válsz, és ezúton küldöm a „jel-versedet”, mely akkor lesz a Tied, ha kiválasztottátok a jeledet.

Hogy mi az a „jel-vers”?

Ez az első titok, melyet elárulok Neked: minden Cinegésnek van egy varázserővel bíró, vigasztaló, bánatű mondókája, mely csak a Tied és ha elmondod magadban vagy hangosan, akkor átsegít minden nehézségen, de ahhoz, hogy jel-versed legyen, előbb jelet kell választanotok:

Választhatod a

vagy a

vagy a

Ha a képek alapján nem sikerülne választanotok, akkor talán segítenek a versek:Kiss Dénes: Tulipán

Tuli, tuli, tulipán,
Piroslik a kertben,
Virágvarázs, virágparázs,
Tűz sem pirul szebben.

Madarak voltunk,
Földre szálltunk,
Búzaszemet szedegettünk.
Mondd meg nekem te,
Hányat mondasz te!

Veres Miklós: Csalogató

Napraforgó, aranytál! 
Egész nyáron ragyogtál. 
Ragyogtál, forogtál: 
mezők szépe te voltál.

Ha sikerült kiválasztanotok, hogy melyik e legkedvesebb, akkor kérd meg anyukádat, hogy minél előbb küldje el a levél alján lévő @ címre!

A második Cinegés titok, amit elárulhatok az az, hogy a mi csoportunkban manók is élnek. Ugyan még látni soha nem láttuk őket, de a nyomukat már sokszor megtaláltuk. Volt, amikor elcsenték a piros tárgyainkat. Volt, amikor elképesztő rumlit csináltak /sőt olyan is, hogy az összes játékunkat eldugták és mi keresgélhettük az egész óvodában, de szerencsére a padláson megtaláltuk mindet/. Egyik évben a vízi manók kértek segítséget, mert nem jutottak haza a nádasba, a másik évben kenyeret kellett sütnünk, mert a vihar letarolta a búzájukat... és még sorolhatnám sokáig, hogy mennyi minden történt velünk és a manókkal, de ezeket majd mind elmeséljük, ha már kinyit az óvoda. Amiért már most tudnod kell róluk az azért fontos, mert lehet, hogy még a nyáron újabb galibából kell kisegítenünk őket. Figyeld a postaládát és, ha kapsz tőlük levelet, akkor kérd meg szüleidet olvassák fel Neked és értesítsetek arról, hogy idén vajon miben és hogyan kell segítenünk ennek a kópéságra mindig kész nemzetségnek.

A hátralévő napokra jó pihenést kívánok, és ne felejtsd a postaládát időnként megnézni, hátha…

2. Manólevelek a nyitó játékhoz /7 év, 7 játék, 7 meselevél/

"A levelezés a szülökkel, gyerekekkel nem sajáttalálmány, hanem a Freinet pedagógia 29 technikájának egyike. de ez is egy kicsit saját képre formálódott: mesés levelekké változott. Hogy mikor és miért?

A Cinege ovi megnyitására ki kellett találni valamit, ami segíthetett az egymást nem ismerő családok, gyerekek kapcsolatait alakítani. Kitaláltunk egy „nyitó játékot”, amely nem más, mint még az óvodába járás előtti találkozás. Ehhez szükségünk volt egy „konfliktusra”. A konfliktus az volt, hogy eltűnt az óvodakulcs, amit az erdőben kellett megkeresni. Az erdő mellett meg ki mások is okozhatták volna a galibát, mint a manók, akik minden piros tárgyat elcsentek. A játék vége, - az óvoda kulcsának megtalálása után - megtaláltuk a levelüket is, melyben elmagyarázták, hogy miért is csenték el az óvoda kulcsát, piros tárgyait. Ez a nyitó játék és a meselevél aztán hagyománnyá vált. Itt vannak a manóink, amikor csak úgy érezzük, hogy egy kicsit el kell varázsolni a gyerekeinket és mi mással is lehetne ezt megtenni, mint a mesékkel, a mesevilággal, hiszen ennek a korosztálynak a játék, mozgás mellett „életszükséglete” a mese."

Több, mint 10 éve, hogy a manók velünk élnek és levelezésben vagyunk velük. Ezekből a levelekből válogattam egy csokorba az elmúlt 7 év meseleveleit, melyek egyben meghívók a nyitó játékra és minden esetben valamilyen otthon, együtt készített alkotásra ösztönöznek.

2017.

Helló Cinegék!

Hogy telik a nyár? Ugye már teljesült a kívánságotok, amit a Templomkertben árultatok el még nyár elején mindenkinek?

Miért is írunk Nektek így a nyári szünet közepén? Kíváncsiak vagytok? Hát elmeséljükJ

Képzeljétek a múlt héten az erdőben sétáltunk, amikor is egy ázott falevelet repített az út közepére, éppen elénk a szél. Lehajoltunk, hogy felvegyük, amikor is a levél kettényílt, és benne egy másik levél volt. Aztán az is kinyílt, és egy következő levél fogadott minket.

És ez így ment egészen 26 levélig. Megmondom őszintén eléggé elfáradtunk, míg az összeset kibontottuk. De közben legalább volt időnk gondolkodni. Vajon miért 26? Annyi gombóc fagyit ettünk a nyáron? Nem! Annál sokkal többet! Annyi évesek leszünk?  Nem, annál sokkal több! Annyi nap van vissza az oviig? Nem, az sem pontos… De hát akkor vajon miért! És akkor megláttuk, hogy ez a levél nem más, mint egy MEGHÍVÓ!!! És tudjátok miért 26? Mert annyian vagytok, Cinegék!!!

Íme a levél, ami Neked is szól:

Kedves Cinegefióka!

Biztosan Te is hallottál már arról, hogy Manófalván igazán különleges ez a nyár. Ugyanis idén augusztus 30-án lesz a világ legöregebb, legbölcsebb manója 379 éves. Mivel Ő már annyira öreg, ezért az kérte, hogy hadd ünnepeljen egyedül, magányosan. De azért mi szeretnénk neki sok - sok ajándékot készíteni. Ám ez sem olyan egyszerű. Azt is megmondta mit szeretne. Mivel most költözik új házba ezért képeket szeretne a falra. Kedvence, a fa és a kő

Ha van kedved a szülinapi előkészületekben részt venni, várunk szeretettel augusztus 30-án, délután 5-kor a Galagonyabokornál. Az ajándékot ne feledd otthon légy szíves!

Mi az Áginak még üzenünk, hogy mire van esetleg még szükségünk.....

Csodás nyarat! Tinorú a Dióliget manója

2016.

Halihó, Cinegék!

Hogy vagytok? Hogy telik a nyaratok? Remélem már mindenki annyi fagyit evett, amennyi csak belefért, és rengeteg időt tölt a szüleivel… Ugye minden pocsolyába is beleugrottatok, amit csak találtatok? Nekem ez a kedvenc nyári hobbim, és hála az égnek idén elég sok pocsolya tó van itthon. J

Jaj, elfelejtettem bemutatkozni. Baleno vagyok, Manócsalád legkisebb gyermeke. Szüleim, nagyszüleim rengeteget meséltek már rólatok. Tudom, hogy kedvelitek Csenő manó testvéreimet, pedig hallottam, hogy sokszor törtek már parazsat az orrotok alá. Mesélték, hogy tavaly segítettek parázs unokabátyámnak is hazatalálni, és hogy rátok mindig lehet számítani, ha bajba kerülünk. Hát ezért is vettem a bátorságot ahhoz, hogy legkisebbként én is írjak nektek. Ugyanis nagy bajban vagyok. De kezdem az elején.

Amikor megszülettem, és kinyitottam a szemem a világ legcsodálatosabb csúszdáját láttam meg először. Színes volt, 8 színben pompázott. Láttam benne vöröset, narancssárgát, sárgát, sárgászöldet, zöldet, kékeszöldet, kéket és lilát. Széles sávja az egész eget beterítette. Annyira megörültem a játéknak, hogy cumimat is nyomban elhajítva ( azóta sem vettem többet a számba ) ujjongva csúszdáztam rajta 7 napon át. Néha eltűnt, de annyira szerettem, hogy pár nap múlva ismét visszatért.  Én meg csak csúsztam és csúsztam. Később dédnagyanyám elmesélte, hogy ez az égi csoda legtöbbször eső után jön elő. Ezek után gondolhatjátok, hogy vártam, hogy végre a fenti esőcsapokat újra és újra megnyissák az égiek.

Ám most már hosszú hetek óta nem találom. Emiatt el is indultam az erdőbe, hogy megkeressem. Ezen a keresős utamon találkoztam azonban egy pici tündérlánnyal, akinek elmeséltem bánatom. Ő ekkor úgy elkezdett sírni, hogy hirtelen egy hajót kellett készítenem ágakból és levelekből, hogy a könnyeiből fakadó patakba bele ne fulladjak. Amikor 7 nap és 7 éj sírás után elálltak a könnyei elmesélte, hogy bizony az égi csúszdát a gonosz boszorkány tekerte le az égből, mert megirigyelte a színeit. Azóta is egy ládába, összehajtogatva lapul, és várja, hogy valaki kimenekítse onnan. Kérdeztem tőle, hogy hogyan lehetne kiszabadítani. Ő azt mondta, hogy abban az esetben lesz újra az égen, ha varrnak, hajtogatnak, rajzolnak neki csodálatos színes ruhákat, de legalább egy tucatnyit. Lehet az sapka, szoknya, cipő, blúz, kalap, bármi csak színes legyen. Utolsó határidőt is megadott. Augusztus 30-án, éjfélig szeretné ezeket a holmikat. Ha addig nem lesz ruhája, a csúszdánkat kezdi el szétvágni és abból varr magának egy kendőt, hogy mindig ő lehessen a világ legszínesebb boszorkánya.

Hát ezért fordulok hozzátok kedves Cinegék. Áginak is írtam már. Ő kérte, hogy írjak nektek, hiszen Ti eddig mindig segítettek rajtunk. Én szívesen kihúzok egy kötelet a Koronázó fátokhoz, ahova kicsipeszezhetitek a ruhákat. Ági említette, hogy augusztus 30-án  ( a tűzijáték utáni 10. napon )úgyis találkoztok 5 órakor a Békás tó előtti réten, így talán könnyebb lenne, ha együtt mennétek el a fához.

Bízom a segítségetekben, és szívből kívánom, hogy legyen olyan nyaratok, amilyet mindig is szeretetek volna.

Ölellek Titeket: Balenó, a legkisebb manó

2015.


Kedves Emese!

Tegnap éjjel olyan hihetetlen dolog történt velem, hogy frissiben el kell, meséljem Neked:

Úgy kezdődött, hogy magam sem értettem, hogy miért, de az éjszaka közepén felébredtem. Először azt hittem, hogy a nagy melegre. Aztán arra gondoltam, hogy az ablakon bevilágító holdsugárra vagy talán a hangosan ciripelő tücsökzenére. Aztán rájöttem, hogy egészen más zajok ébresztettek fel: valami gurult, valami koccant, valami vagy valaki kaparászott, valami vagy valaki éktelen hangosan szuszogott a kertben. Kiléptem a teraszra és reccsent valami a lábam alatt. Egy dió volt. Egy lyukas dió. Ebben még semmi szokatlan nem lett volna, ha csak az nem, hogy nyár közepén hogy a csudába kerülhetett pont az ajtóm elé? Lehajoltam, hogy felvegyem és közben a csillagok fényében tudod, hogy mit láttam? Azt, hogy a fűben felém gurul sok-sok bronzosan csillogó apróka ebből a gyümölcsből.

-  Hogy gurulhatnak? – morfondíroztam magamban és aztán észrevettem az apró népet. Hangyák sokasága görgette, gurította maga előtt őket. Amikor már mindegyik a közelembe ért és megszámoltam, hogy hány darab is van ezekből a bronzdiókból kiderült, hogy 29. Pont annyi, ahány Cinegefióka lesz idén a csoportunkban. Akkor már hittel hittem, hogy a manóink szeretnének valamit üzenni, de vajon mit? Kezembe vettem az egyiket és ha, hiszed, hanem ketté vált a kezembe és egy lepkeszárny vékony papír került elő belőle, mindenféle krikszkrakszokkal.

قبول شعر عشق ما را به علامت این سال و کمک به الف ها به تصویب همه از آنها به دور به دور شدن از سرد!

جن گردو

Ahogy megláttam a betűket rögtön felismertem a tünde írást, de vajon, mit akarhatnak tőlem/tőlünk a diótündérek és honnan fogom megtudni, hiszen a betűket csak felismerem, de olvasni nem tudom. Felbontottam a következőt és a következőt, de mindegyikben csak a levelet találtam. Sehol egy tünde ABC és, amikor kissé szomorúan az utolsó diót is megnéztem ismét mocorgásra kaptam fel a fejem. Fürge lábak kaparásztak. Egy szürke, hátán fekete csíkos kisegér görgetett maga előtt egy ezüst diót. A lábam elé gurította ás már el is surrant.

- Jaj, de jó! A tündéreknek eszébe jutott az ABC könyv! – gondoltam magamban és gyorsan feltörtem ezt is, de csalódnom kellett, mert ebben is csak egy levelet találtam. Forgattam, forgattam, de hiába csak betűk és mondatok tünde nyelven és semmi, de semmi, ami segítene a megfejtésben és akkor…

Akkor hangos szuszogásra kaptam fel a fejem. Egy sündisznó közeledett felém az erdő felől és egy hatalmas aranydiót gurított maga előtt.

- Végre, végre, ez már nem lehet más, mint az abécés könyv!

Így is volt: az aranydióban szépen, sorban megtaláltam a tünde betűket és így már sikerült lefordítani az előzőekben talált pilleszárny könnyű leveleket.

A bronz dióban ez volt:

Kedves Emese!

Idén mi, tündérek küldjük Neked az idei „bánatűző” jelversedet, mert a manóknak új várost kell építeniük, hiszen a télen sokuké összedőlt. Neked ezt választottuk:

Csigabiga gyere ki,
Szebb a világ ideki,
Bújj ki kapud aljába,
Ló búsuljon magában,
Ha a lábad táncra áll, 
Kilenc tücsök muzsikál,
Járod akár száz napig,
Míg bocskorod elkopik

Az ezüstdióba rejtett levélben ezt írták:

Kedves Cinegefiókák!

Emléketek még a téli „varázslatos jégvilágra”? Igen, arra, amikor hetekig járhatatlanná váltak az erdei utak? Na, akkor történt, hogy tönkre ment több tucatnyi manó család háza. Tavasz óta éjjel, nappal próbálnak új várost építeni maguknak és ugyan sok barátjuk segít nekik (tündék, hangyák, méhek, lepkék, katicák és a szarvasbogár) segítünk, de ők is és mi is annyira aprókák vagyunk, hogy nem biztos, hogy elkészülünk a hideg beállta előtt,ezért kérünk Benneteket, hogy segítsetek, mert ha minden Cinegés készítene egy-egy manóházat vagy kertet, akkor biztos, hogy nem kellene egy manónak sem vacognia a téli hidegben.

Segítségetekben bízva szép nyári napokat kívánunk: Diótündérek és a manó barátok

Ugye segítünk? Találkozzunk augusztus 28-án délután 1/2 5-kor az oviban és, - ha készítetek házikót, kertet, manó bútort, játékot, ruhát - akkor azt hozzátok magatokkal! (Kényelmes cipőbe gyertek, mert kisétálunk az erdőbe, hogy tovább építsük a tavasszal elkezdett Manóvárost! És, hogy ne maradjunk éhen, szomjan a terülj, terülj asztalkánkra minden finomságot örömmel fogadunk.)

További jó pihenést! Ági, Ildi, Kriszta, Zsuzsi

2014.

Halihó, kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Ti merre jártok?

Én Tiszaugon töltöttem el egy pár napot. Mit is kell tudnotok erről a mesés helyről?

Egyrészt azt, hogy itt is manók élnek – mint Nagykovácsiban - egy hatalmas tölgyfa tövénél. Másrészt azt, hogy a holtágban lakik a halkirálynő, aki mindenkinek teljesíti három kívánságát. Szóval varázslatok sokaságára számítottam, amikor busszal elindultam a Tisza partjára, de valahogy idén minden egy kicsit nehézkesen indult: a manók napokig nem válaszoltak a nekik írt levélre és a halkirálynő úgy elbújt a nádasban, hogy nem leltem meg, ezért a kívánságaimat sem tudtam elmondani neki. Teltek múltak a napok és elérkezett az a nap, amikor haza kellett indulnom. Teljesen elkámpicsorodva szálltam fel a vonatra, hogy ezen a nyáron már semmi, de semmi varázslat nem történik körülöttem. Szóval ültem a vonaton és olvastam, amikor is a nyitott ablakon berepült egy méhecske és a könyvemre szállt és hiába próbáltam elhessegetni újra és újra visszajött és csak zümmögött és zümmögött a fülembe.

Nagy sokára azonban elszállt. El is felejtettem volna ezt az apróságot, ha otthon az ajtót nyitva nem történik meg mindez újra: egy másik méhecske (vagy talán ugyanaz?) szállt be az ablakon és újra és újra a fülem mellett zümmögött. Aztán ugyanez történt, amikor sétálni mentem a Békás-tóhoz. Amikor vásárolni indultam a közértbe, és amikor a barátaimmal fagyiztam a cukrászdában. Mindig ott volt egy-egy méhecske és csak zümmögött és zümmögött és zümmögött és bevallom Nektek őszintén, hogy egy kicsit megijedtem. Féltem, hogy előbb vagy utóbb valamelyik megcsíp és ezért folyamatosan elhessegettem és nagyon örültem, amikor sok-sok nap után abba maradt a zümmögés és nem követett tovább egy méhecske sem.

Aztán ma reggel tudjátok mire ébredtem? Méz illatra. Nem értettem, mert ugyan van itthon vagy 10 mézes üvegem, de mind üres (és nem Micimackó dézsmálta meg mindet, hanem én, mert nagyon szeretem), de akkor honnan ez az illat? Elindultam az illat nyomába és az egy szem rózsámig jutottam (mert nekem is van ám egy rózsám, mint a Kishercegnek) és annak a tüskéjén felakadva megláttam egy bóbitát, melyre egy zöld hínárral rá volt kötve egy összetekert, picinyke tündérrózsa levele.

Akkor már éreztem, hogy ez biztos, hogy egy újabb manó levél. Egyből az jutott az eszembe, hogy vajon idén milyen galibába kerültek kópé barátaink? (/Emlékeztek még arra, amikor kenyeret kellett sütnünk, mert a búzájukat kipergette a szél és nem tudtak lisztet őrölni? Tavalyelőtt meg hajót kellett készítenünk a vízi manóknak, mert nem jutottak haza a nádasba. Előtte meg meséket és betűket kellett keresgélnünk, hogy a kismanók végre valahára el tudjanak aludni./ Kibontottam a levelet és tudjátok, hogy hogyan kezdődött? Így:

„ A teremburáját, hát Te aztán már tényleg nagyon felnőtt vagy, mert hiába keresett meg a méhkirálynő azzal, hogy segítséget kérjen, mert te csak hessegetted, hessegetted napokon keresztül és nem figyeltél rá, pedig szükségük lenne a méhecskéknek arra, hogy valaki segítsen rajtuk és én téged és a Cinegéket ajánlottam.

(Amikor idáig jutottam a levélben gyorsan megnéztem az aláírást. Igazam volt, tényleg manó levelet kaptam, mert Valdi (ugye emlékeztek még a vízi manónkra) írta alá, aki ennyire még soha, de soha nem haragudott rám)

Nagyon, de nagyon remélem - folytatódott a levél -, hogy a manó írást azért még el tudod olvasni és tudtok segíteni a számunkra oly kedves apró népen: a méheken, mert nagy bajban vannak. Kidőlt az az ős öreg hársfa, ahol eddig éltek, ahol a kaptárjuk volt, ahová a virágport hordták, ahol a mézet készítették és ahol a kicsinyeiket nevelték. Most aztán hova repüljenek haza? Hová hordják a virágokról összegyűjtött virágport? Hova húzódjanak az eső elől?

Segítsetek, kérlek, mert ha nem lesz új szállásuk, akkor bizony az egyik legkedvesebb manócsemege sem lesz, mert az nem más, mint a mézes dió és kismanók sem fognak tudni elaludni az esti, langyos mézes tejük nélkül, Biztos vagyok abban is, hogy Nektek is hiányoznának kedvenc gyümölcseitek, hiszen a méhek nélkül, - akik a virágport egyik fáról, virágról a másikra hordják – azok sem lennének.

Mi, manók túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy új méhmenedéket készítsünk, ezért kérlek Benneteket, hogy Ti tegyétek meg ezt:

Készítsetek méh szállást, melyet fel lehet akasztani egy fára és hozzátok el augusztus 28-án délután 5 órakor a Kaszáló utcába, ahonnan elindulva keressetek egy új fát, ahol a méhecskék nyugodtan élhetik tovább az életüket és készíthetik a manók és emberek egyik legkedvesebb csemegéjét: a mézet!

Segítségeteket előre is köszönöm. Valdi (a vízi manók nemzetségéből)”

Ez volt a levélben (és én nagyon, de nagyon örültem, hogy annyira még nem vagyok felnőtt, hogy a manó betűket se tudjam olvasni).

Anélkül, hogy megkérdeztelek volna Titeket, már válaszoltam is, mert tudom, hogy Ti is segíteni szeretnétek. Megírtam Valdinak, hogy segítünk és persze, hogy készítünk menedéket, de ahhoz tudnunk kell, hogy hány méhecske is lakott abban a kaptárban? Nem fogjátok elhinni, de pont 25. Annyi, ahányan vagyunk. Mi Cinegések. Erről aztán egyből az jutott az eszembe, hogy mi lenne, ha mindenkinek lenne egy méhecskéje? Ha tetszik az ötlet, akkor adj nevet a méhecskédnek és, ha ráírta Anya vagy Apa a méhecskés papírra, akkor dobjátok be az ovi postaládájába.

További szép nyarat Mindenkinek! Ági, Ildi, Kriszta, Zsuzsi

2013.

Halihó, kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Két nagyon fontos dolog történt velem és körülöttem a nyáron, melyről Nektek is tudnotok kell!

Az első: Ismét levelet kaptam a manóktól. Persze ezt már lassan megszokjuk, hiszen valahogy nyaranta mindig valamilyen kalamajkába keverednek és tőlünk várják a segítséget.

/Emlékeztek még arra, hogy tavaly nyáron kenyeret kellett sütnünk, mert a búzájukat kipergette a szél és nem tudtak lisztet őrölni? Tavalyelőtt meg hajót kellett készítenünk a vízi manóknak, mert nem jutottak haza a nádasba. Előtte meg meséket és betűket kellett keresgélnünk, hogy a kismanók végre valahára el tudjanak aludni./

Szóval, amikor egy játékos szellő Gyűrűfűn (ahol éppen nyaraltam) a lábam elé ejtett egy gyönyörűséges levélkönyvet, akkor rögtön arra gondoltam, hogy már megint milyen csávából és galibából kell kisegítenünk ezeket a rosszcsont, de kedves manókat. Amikor azonban elolvastam a levelet rá kellett jönnöm, hogy abban ugyan igazam volt, hogy a manóktól jött és abban is, hogy segítséget kérnek, de nem maguknak, hanem kedves barátaiknak a tündér-világ lakóinak.

Elküldöm Nektek a manók levelét, amit nekem küldtek és kérlek Benneteket, próbáljunk meg segíteni, mint eddig is minden évben.

Hahó, Cinegefiókák!

Remélem emlékeztek még rám: Valdi vagyok a vízi manó, és amikor a vihar elsodorta a hajóinkat Tőletek kértem és kaptam segítséget, hogy a vízi manók nemzetsége haza jusson. Akkor hajók sokaságával segítettetek rajtunk. Most azonban nem mi kerültünk bajba, hanem legkedvesebb játszótársaink a tündérek. A következő levelet kaptam Tőlük:

S. O. S. Segítség! Kedves Valdi!

Ha Te vagy a manók nemzetsége nem segítetek, akkor idén nem tudunk elmenni az ezerévente egyszer megrendezésre kerülő HOLGFÉNY-ESTRE és nem tudjuk eltáncolni Nektek és a többi mesés lénynek a csillagtáncunkat, mert ebben az évben bizony rossz mesterembert bíztunk meg azzal, hogy készítse el azt a díszes hintót, amely elrepít minket a háromágú fűzfánktól a Tündér-liget közepén álló fűzfáig. Évezredek óta szebbnél szebb hintóval érkeztünk. Biztos emlékszel még a tűzmadár készítette piros-narancs hintónkra, a lepke vontatta virághintóra vagy a napsugár fonattal díszítettre.

Idén 100 évvel ezelőtt, - mert, mint tudod egy tünde hintó elkészítéséhez ennyi idő kell a varázslényeknek – a sok-sok szebbnél szebb ötlet közül kiválasztottuk Köd Mester napfényben szikrázó, széllel hajtott harmat hintóját. El sem tudod képzelni milyen gyönyörűséges volt, amikor elkészült. Ezüstös fényben csillogott, hófehér ködparipák húzták és játékos szellőgyerekek tolták. Nagyon boldogok voltunk, amikor elkészült és végre beleülhettünk. Egy-két próbakör után kikötöttük a hintót a háromágú fűzfához és mindenki elkezdett készülődni az ünnepségre. A diótündérek dióhéjból kalapokat készítettek. A virágtündérek szirmokból a táncos szoknyákat varrták, a fénytündérek nap és holdsugárból ékszereket, koronákat kovácsoltak. Sürgött-forgott minden tündér és reggelre el is készült mindenki, de amikor hintóba akartunk szállni és szétnyitottuk a fűzfa-sátor ágait tudjátok mit láttunk? SEMMIT. Eltűnt a harmatcseppekből készült ködlovas hintó. Kerestük mindenhol, de hiába. Egészen addig el sem tudtuk képzelni, hogy hava lett, amíg a keresgélés zajával fel nem vertünk álmából egy hófehér bagolyfiókát, aki kicsit morcosan, mérgesen, álmosan így szólt:

- Ejnye, tündérek, hogyan lehettetek ennyire oktondiak. Titeket aztán jól becsapott Köd Mester, hiszen még a tojásból éppen kikelt legkisebb bagoly is jól tudja, hogy a köd és a harmat az első napsütésre fölillan az égbe, hát ez történt a ti hintótokkal is. Nézzétek azt a felhőt az égen! Az volt a hintótok. – és mi felnéztünk és fent, fent, nagyon magasan megláttunk egy gomolygó, szélben tovatűnő felhőpamacsot.

Volt hintónk, nincs hintónk és nincs már 100 évünk, hogy újat készítsünk, hiszen 10 nap múlva van a Holdfény-ünnep. Kedves Barátaink! Kérünk, segítsetek!

- Az nem lehet, hogy a tündérek tánca nélkül ünnepeljünk – gondoltam magamban és összehívtam a legügyesebb kezű manó mestereket.

Eljöttek a tűzmanók, de ők azt mondták. hogy nekik legalább 70 év kell egy ékköves, aranyhintó kovácsolásához. a kéreg manók 50 év alatt tudtak volna egy fából és mohából készített hintóhoz. A levélmanók 20 évet, a szivárványmanók 10 évet mondtak. Sőt még a legegyszerűbb csiga-hintó is csak 35 nap alatt készülhet el. Teljesen elszomorodtam és már-már megírtam a választ, hogy akármennyire is szeretnénk. nem tudunk segíteni és akkor hirtelen eszembe jutottatok TI, ti CINEGÉSEK. Arra gondoltam, hogyha hajókat tudtatok készíteni, akkor talán 10 nap Nektek elegendő idő arra, hogy hintókat is sikerüljön és akkor… És akkor ott lehetnek a tündérek a Tündérliget Holdfény-estjén és eltáncolhatják a csillagtáncot.

Kérlek, segítsetek! Valdi, a vízi manók nemzetségéből

Ugye segítünk? Készítsetek hintókat akármiből (pl. kartonból, műanyag palackból, tojástartóból, dió vagy dinnyehéjból …)  Az elkészült alkotásokat hozzátok magatokkal az első Óvodai napra (szeptember 2.)  és még aznap délelőtt kitesszük őket a patakparti fűzfák alá, hogy elrepülhessenek a tündérek Tündér-ligetbe.

Segítségeteket a tündérek és a manók nevében is előre köszönöm: Ági

2012.

1. levél

Kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Mi mással is kezdhetném ezt a levelet, mint azzal, hogy azt hiszem, hogy a manóink már megint bajba kerültek és a segítségünkre szorulnak.

Miért is fogalmaztam úgy, hogy gondolom és nem úgy, hogy biztosan tudom? Ahhoz, hogy ezt megértsétek, le kell írnom, hogy mis történt velem tegnap este.

A történethez hozzátartozik az is, hogy ahol most lakom az udvaron van egy hatalmas, terebélyes fűzfa, melynek ágai a földig hajolnak és egy árnyas kuckót takarnak.

Nyár elején a nagy melegek előtt én ebbe a mindig hűvös kuckóba berendezkedtem. Téglákból és deszkákból asztalt készítettem, székekkel körberaktam, és ha olvasni, beszélgetni vagy csak a szél zúgását, madarak csivitelését hallgatni támad kedvem, ide bújhatok. Szóval tegnap délután átjött a Zsuzsi egy kicsit beszélgetni. Fogtuk a kávéinkat és bebújtunk a fűzfa alá és egyszer csak azt vettük észre, hogy rá esett az asztalra egy papír fecni. Aztán még egy és még egy és egyre több. Már olyan sűrűn záporoztak mintha „papír zivatar” lenne és csak gyűltek, gyűltek a papír darabkák. Aztán egyik pillanatról a másikra abba maradt a „papír zápor” és ahogy a kezünkbe vettük a darabkákat, megláttuk, hogy az egyik oldalán valami írás féle van. Éppen nekiálltunk, hogy a darabkákat összeillesszük, amikor hirtelen szél kerekedett és szerte széjjelfújt minden darabot. Szaladtunk mindenfele, hogy újra egy kupacba gyűjtsük mindet.

Voltak darabkák a fűzfaágakon, az indás tökszárakon, a szúrós csalánon, a paradicsomfa tövében. Volt, amelyik a rózsabokron akadt fenn és volt, amelyik a kerítésen átrepülve a birsalmafán landolt. Sőt, egy darab a fecskefészek közepébe pottyant. (Képzelhetitek azt a csivitelést és szárnycsapkodást, amit a fiókák ijedtükben csaptak. Ja és a csalán is nagyon szúrós volt és a szomszéd néni sem nézte jó szemmel, amikor átbújtunk a kerítésen.)

Minden nehézség ellenére azt hiszem, hogy sikerült minden darabot megtalálnunk, de a darabkák annyira összekeveredtek, hogy a barátnőmmel nem volt elég türelmünk kirakosgatni a mozaikot és így aztán a szöveget sem tudtuk elolvasni.

Arra gondoltam, hogy hátha Ti segítenétek, ezért mindenkinek küldök egy pár darabot, hátha Ti türelmesebbek vagytok és össze tudjátok illeszteni őket és akkor kiderülhet, hogy igazam van-e és már megint a manóink kerültek csávába. (Persze majdnem, hogy biztos, mert ki mástól is kaphatnánk ilyen furcsa módon levelet?)

Kérlek Benneteket, hogy ha sikerül összeillesztgetni a darabokat és elolvasni a rajta lévő szöveget dobjátok be az óvoda postaládájába vagy hívjatok fel, hogy én is tudjam, hogy valóban „manó levelet” kézbesített-e a szél, és ha igen miben, hol, mikor és hogyan kellene segítenünk!

Várom a leveleket, hívásokat és az ötleteiteket!

További szép nyarat kívánok mindenkinek! Ági

2. levél

Halihó, Kedves Cinegék!

Már megint megtörtént. Már megint bajba sodortuk magunkat, pedig mi csak jót akartunk tenni és segíteni.

És tessék, már megint ott tartunk, hogy Tőletek kell segítséget kérnünk.

A történet nyár elején kezdődött, mielőtt a vízi manók tengerre szálltak volna, hogy megkeressék a papagáj kalitkák kulcsait. Eljöttek hozzánk és megkértek minket arra, hogy az ősszel ültetett búzájukat Péter-Pál napján arassuk le, vigyük el a malomba és őröltessük meg, hogy legyen télire lisztjük, melyből kenyeret süthetnek.

Természetesen vállaltuk a feladatot, hiszen ők az unokatestvéreink és egyben a legjobb barátaink és egyébként is a két búzatáblát csak egy búzavirágos, pipacsos út választotta el egymástól.

Ezután (mint tudjátok) a vízi manók tengerre szálltak mi meg készülődtünk az aratásra. Rengeteg dolgunk volt. Kiélesítettük az aratógép késeit, megfentük a kaszákat, sarlókat. Kötelet és zsákokat szőttünk, varrtunk, megjavítottuk a tavalyi aratáson elromlott cséplőgépet és átnéztük a szekerünk minden centijét, hogy nehogy valami kalamajka legyen.

Péter-Pál napjára minden készen állt az aratásra. Kora hajnalban el is indultunk és délre már az egyik búzatáblával végeztünk is. Kora délutánra már mindkét táblát learattuk és kévébe kötöttük a búzaszálakat. Estére ki is csépeltük, sőt zsákokba is raktuk a búzát. 3 zsáknyi magunk termett, ami nagyon jó és bőséges termésnek számított. Évek óta nem termett ennyi gabonánk és este a tűznél már azt tervezgettük, hogy hány és hányféle kenyeret, süteményt fogunk sütni abból a lisztből. Amit a malomban megőrölnek nekünk.

Másnap reggel, amikor felébredtünk szekérre raktuk a zsákokat és elindultunk a malom felé vezető úton. Békésen poroszkáltunk, amikor egyszer csak az út széléről keserves sírást hallottunk. Megállítottuk a szekeret és leszálltunk megkeresni ki rí ilyen keservesen. Az árok partján aztán meg is találtuk: egy  gyerek zokogott.

- Miért vagy ennyire nekikeseredve? – kérdeztük.

- Azért, mert a hangyabolyt, ahol élek tegnap beomlasztotta egy nagy és hangos gépezet és minden nyáron összegyűjtött eleséget maga alá temetett a föld és hiába keresgélünk, egy mákszemet sem találunk meg belőle. Mi lesz a bolyban lakókkal télen? Hogyan húzzuk ki jövő tavaszig? – válaszolta a kis hangya nagy hüppögések közepette.

Arrébb mentünk tanácskozni és úgy döntöttünk, hogy a kis hangyának ajándékozzuk az egyik zsákot, hiszen a maradék két zsák bőven elég lesz a manó kenyerekhez.

Így is tettünk. Levettünk egy zsákot a szekérről és tovább mentünk.

Döcögött tovább a szekerünk, de egy kátyúnál beleragadtunk a sárba. Leszálltunk és megpróbáltuk kitolni a sárból a szekeret, amikor is éktelen jajveszékelés hangját hozta felénk a szél.

Elindultunk a hang irányába és megláttunk egy családot, ahogy le, felszaladgáltak, és közben csak azt mondogatták:

- Mi lesz velünk? Mi lesz velünk? Mi lesz velünk?

- Mi a baj? – kérdeztük kicsit megszeppenve.

- Az éjszakai eső kiöntötte a lyukat, amiben éltünk és a víz elmosta az összes télire összegyűjtött ennivalónkat. Egy mákszem sem maradt. Mit adok majd télen enni a gyerekeimnek? – válaszolta hüppögve az egér mama.

Megbeszélnünk sem kellett, hogy mit tegyünk. Visszamentünk a szekérhez. Levettünk egy zsák búzát, - hiszen jó beosztással nekünk úgy is elég az egy zsáknyi - és odaadtuk az egereknek és lássatok csodát az így könnyebbé vált szekerünk az egerek segítségével könnyedén kikeveredett a sárból és tovább tudtunk menni az úton a malom felé.

Már majdnem a malomnál jártunk, amikor egy szútós vadrózsa bokor tövéből szomorúnak tűnő csivitelés hallatszott, ezért aztán újra megállítottuk a szekeret. Óvatosan széthajtottuk a szúrós venyigéket és ott rátaláltunk egy törött szárnyú , aki elmesélte, hogy már 3 egész napja étlen, szomjan próbál kiszabadulni, de a törött szárnyával ez nem sikerül.

Mi mást is tehettünk volna, minthogy elé szórtuk az utolsó zsák búzánkat, megitattuk és bekentük a szárnyát a tündevízzel (mely, mint tudjátok, mindent gyógyít, és amiből tavaly nyáron Nektek is küldtünk) és örömmel láttuk, hogy jóllakottan egyszer csak szárnyra kap.

Akkor és csak akkor kaptunk észbe, hogy bizony semmi értelme tovább mennünk a malom felé, hiszen az összes búzát, melyből lisztet őröltethettünk volna szétosztottuk. Az igazság azonban az, hogy ezt egy kicsit sem bántuk, hiszen megmentettünk egy egész bolynyi hangyát, egy egércsaládot és egy cinegét, de biza ezzel „bajba” sodortuk magunkat (és a vízi manókat).

Addig, addig törtük a fejünket, amíg aztán eszünkbe jutott, hogy Ti már annyiszor kihúztatok a csávából, hátha most is tudtok segíteni.

Kérünk Benneteket, hogy írjátok meg nekünk, hogy tudtok-e és ha igen hogyan és mikor segíteni!

Barátaitok: a Csenő Manók

Halihó, kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Szeretném Nektek megköszönni, hogy ilyen sokan elküldtétek nekem a manók levelét és, hogy törtétek a fejeteket, hogy hogyan tudnánk a bajba került manóinknak segíteni.

Nagyon tetszett az az ötlet, amit a legtöbben javasoltatok, hogy süssünk mi a manóknak kenyeret, amit beoszthatnak maguknak télire.

Az ötleten felbuzdulva nekiálltam a szakácskönyveimet, receptújságaimat lapozgatni, de hiába kerestem, kutattam ilyen receptet sehol sem találtam. Már, már teljesen elkeseredtem, amikor e fűzfám alatt a reggeli kávémat szürcsölgetve hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a lábam alatt egy kisegér cikázik össze-vissza. Aztán rájöttem, hogy bizony nagyon is jól tudja, hogy mikor merre szalad, mert a homokba a láblenyomatából először betűk, aztán szavak és a szavakból mondatok formálódtak:

„A manókenyér gyerekököl méretű, mert ha nagyobb, akkor nem bírják felemelni.”

Az ebéd utáni kávém kortyolgatása közben meg azt vettem észre, hogy hangyák sorjáznak az asztalon és a terítőn fura alakzatokba rendeződnek. Amikor jobban megnéztem a krikszkrakszokat rájöttem, hogy újabb segítséget kaptunk, mert a hangyák betűkké rendeződtek:

„A manókenyér teteje csillagalakban, mélyen be van vágva, mert csak így tudják darabokra törni.”

Délutáni kávém mellé lyuggatott fűzfalevelet kaptam a poharamba, melyet egy cinege kézbesített. A lyukak is betűket, szavakat alkottak:

„A csenő manók kenyerének fűszere a napraforgó vagy a tökmag, a vízi manóké a lenmag vagy a szezámmag.”

Ezekből a furcsán érkező üzenetekből már kiderült, hogy milyen is az igazi manókenyér: gyerekököl méretű, csillagkarcos tetejű, magokkal teli.

Most aztán már úgy érzem, hogy könnyű a dolgunk és valóban tudunk segíteni.

Kérlek Benneteket, hogy süssetek egy apró cipót a csenő manóknak és egyet a vízi manóknak és hozzátok el az oviba Augustus 28-án reggel 9óráig az óvodába, amikor is a vízi manók kenyerét elvinnénk a Békás tóhoz és a csenő manóékét a nagy fához! (Minden ráérő felnőttet is szívesen látunk nyitó ezen a tanévnyitó játékon)

És, ha már úgyis benne vagytok a gyúrásba, dagasztásba, sütésbe, a babakonyhánkba is készíthetnétek kenyereket, péksüteményeket, süteményeket, tortákat a maradék kenyértésztából sütés után napon keményre szárítva vagy só-liszt gyurmából sütőben takarékon szárítva, sütve.

Segítségül küldök kenyér receptet és só-liszt gyurma receptet és egy dagasztást és sütést segítő varázsmondókát, hogy biztosan szépre piruljanak a cipóink.

A manó kenyerek sütéséhez:

Mondóka a dagasztáshoz:

Gyúrd, dagaszd a kenyeret,

Tekenőbe kelesztgesd,

Nagy kendőbe tekergesd,

Szakajtóba szendergesd.

 

A sütéshez:

Parazsad süssön kemence

Cipót puhára, kerekre.

Jól süss, kedves kemence!

Kenyér recept: Kovászos kenyér

Kovászhoz:

  • 1 kocka friss élesztő
  • 75 g rozsliszt
  • 75 g félfeher búzaliszt (BL112)
  • 200 ml langyos víz

Kenyértésztához:

  • 500 g félfehér búzaliszt (BL112)
  • 2 tk só
  • 2 ek olaj
  • 200 ml langyos viz
  • kb. 50 g liszt (a dagasztáshoz)
  • magok (napraforgó, tökmag, len vagy szezámmag)
  1. A kovászhoz az élesztőt feloldjuk a langyos vízben. Hozzáadjuk a kétféle lisztet és simára keverjük. Lefedjük egy konyhakendővel és  meleg konyhában 24 órát kelesztjük.
  2. A kovászhoz hozzáadjuk a langyos vizet, az olajat, sót, a 500 g lisztet és a magokat és összekeverjük, majd dagasztjuk, amíg a tésztát már nem ragad, ha szükséges adunk még hozzá lisztet.
  3. További 7-8 percig dagasztjuk.
  4. Meleg helyen 1 órát kelesztjük, majd ismét átdagasztjuk és cipót formálunk, amit csillagalakban bevágunk.
  5. A cipót sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és további 1 órat kelesztjük.
  6. A sütőt 220 fokra előmelegítjük.
  7. A cipót betoljuk a sütőbe, 10 perc múlva a sütőt 200 fokra állítjuk és további 45-50 percig sütjük.

2011.

Kedves Cinege fiókák!

Tegnap este óta azon törtem a fejem, hogy hogyan is tudnék segíteni. Hogy kiknek is? Hát a kicsit kópé, kicsit rosszcsont, kicsit széllelbélelt csenő manóinknak, mert, hogy bajba kerültek. Aztán egyszer csak eszembe jutottatok Ti.

Biztosan tudom, hogy ugyan már sokszor borsot törtek az orrunk alá, - hol a piros tárgyainkat csenték el, hol a Télapó ajándékait, hol a meséinket – Ti , ha meghalljátok mi történt segíteni akartok majd.

/Azok kedvéért, akik nem élték át velünk az eddigi kalandjainkat röviden írnék arról, hogy hogyan is kezdődött és folytatódott a kapcsolatunk a piros sapkás csenő manókkal:

A történet úgy kezdődött, hogy ezelőtt 5 évvel, amikor nyár végén kinyitottuk az óvodát és beléptünk nem találtuk a piros tárgyainkat. Nem találtuk a piros ceruzákat, építőjátékokat. Nem találtuk a nagyfazék tetejét és Szamóca piros színű fogkeféjét. Semmi, de semmi nem volt meg. Ami piros színű volt és még az óvoda kulcsa is eltűnt menet közben, mert az meg piros szalaggal volt felakasztva egy szögre.

Tanácstalanul álltunk és keresgéltünk, amikor is az udvaron a fűben észrevettünk egy piros kisautót és aztán sorban egyre több tárgyat láttunk meg a fűben, a járda szélén, az erdei ösvényen. Úgy sorakoztak, mint az erdei útjelzők és mi mentünk és mentünk és gyűjtöttük fáradhatatlanul az elcsent tárgyainkat és egyszer csak azt vettük észre, hogy az erdő szélén, egy virágos mező közepén, egy nagyra nőtt galagonyabokor tövében állunk és a bokor alján ott vannak a hiányzó tárgyaink. Örömmel szedegettük őket, amikor Áron észrevett egy piros papírra írt levelet. Kibontottam és felolvastam és így aztán megtudtuk, hogy a manóknak, azért kellett kölcsönvenniük a piros tárgyainkat, mert csak egy piros „varázskör” védhette meg az országukat attól, hogy egy hatalmas, fekete felhő bekebelezze. Először körberakták saját sapkáikat, kabátjukat, csizmáikat, de az még nem volt elég. Jöttek a barátaik: a katica a piros szárnyát adta kölcsön, a pipacs a szirmait, a vadrózsabokor a csipkebogyóit, de hiába volt minden, mert még hiányzott egy rész a Határ köré rajzolt körből, és így védtelenek maradtak. Már- már azt hitték, hogy nyakukon a baj, amikor a legkisebbik, körömnyi manónak eszébe jutott, hogy az emberek házainak ablakában ott virít mindenütt a muskátli. Nekiindultak összeszedni a muskátli elhullott virágait és közben bekukucskáltak itt is, ott is az ablakon. Így találtak rá az óvodánkra, ahol rengeteg mindent láttak, ami piros. Besurrantak az ablakrésen, összegyűjtöttek mindent. Batyuba kötötték a szerzett kincseket, de a nagy sietségben beleakadt a kilincsbe és kiszakadt, de szerencsére az elhagyott tárgyak nélkül is pont ki tudták rakni a varázskört és a felhő tovaszállt. A levél végén megköszönték a segítséget és cserébe hagytak nekünk a tisztáson meglepetéseket.

Így kezdődött és azóta is tart a kapcsolatunk. Van, amikor megtréfálnak Bennünket, van, amikor mi készítünk nekik meglepetést és már az is előfordult, hogy megpróbáltuk csapdába csalni őket. Hol békésen, hol kevésbé békésen éljük egymás mellett az életünket./

Van, amikor hosszú ideig nem hallunk róluk. Így volt ez most is. Utoljára Mikulás környékén hallattak hírt magukról és azóta csend van körülöttük. Én már azt hittem, hogy elköltöztek tőlünk egy távolabbi, csendesebb erdőbe, de tegnap este kiderült, hogy tévedtem és már megint bajba keveredtek.

Úgy tűnik, megint segítségükre kell sietnünk. / milyen szerencse, hogy éppen kint ültem a kertben, mert különben lehet, hogy soha nem tudjuk meg, de szerencsére ott voltam, megtudtam és szeretném, ha segítenénk nekik.

Mi is történt ezen az estén?

Szóval üldögéltem a kertben és hallgattam az esti neszeket, amikor is egy süni rohant el a székem mellett és elképesztő sebességgel bebújt az illatos lonc bokrom alá. Kicsit meglepődtem, mert mint tudjátok a sünök óvatosa, megfontoltan, kicsit döcögősen közlekednek általában. Mire felocsúdtam volna egy kisegér surrant el mellettem és ő is eltűnt a bokorban. Aztán érkezett egy hosszútestű menyét, egy fészekaljnyi kék és széncinke, egy tucatnyi pillangó, egy rajnyi méhecske, egy egész zenekarnyi tücsök koma és legvégül két csiga, akik egy kicsit lassan haladtak, mert a hátukon hordták a házukat. Nem akartam hinni a szememnek, mert mindannyian az én bokrom felé igyekeztek és oda bebújva tűntek el a szemem elől. Őszintén bevallom Nektek én semmit nem értettem az egészből, és ahogy ott törtem a fejem egyszer csak a fülem mellett zümmögést hallottam. Már éppen el akartam hessenteni, aki ott dünnyög /azt hittem, hogy egy szúnyog akar belőlem jót lakmározni/, amikor is észrevettem, hogy nem szúnyog, hanem egy apró piros és lila ruhás virágtündér kering körülöttem. Nem akartam hinni a szememnek. Olyanok voltak, mint a legeslegszebb pillangók, amilyet még csak az álmomban láttam. Mozdulni se mertem nehogy elriasszam őket. Egy ideig még keringtek körülöttem és egyszer csak a piros ruhás leszállt a jobb kezemre, a lila ruhás a balra és akkor vettem észre, hogy mindketten nagyon, de nagyon szomorúak és záporozik a könny a szemükből. A könnycseppek, mint a kristályok úgy csillogtak a holdfényben. Teljesen tanácstalan voltam, hogy hogyan is deríthetném őket jókedvre, mert mint tudjátok az nem jó, ha egy virágtündér szomorú, mert akkor hervadásnak indulnak a virágok

Szóval ki akartam találni valamit, amitől elmosolyodnának, amikor is azt láttam, hogy elővesznek egy-egy fél diót és az abban csillogó port felém fújják. /Nyáron, amikor a Blankánál és Olionál jártam olvastam egy könyvben, hogy a tündérek a tündérport fél dióba tartják, de nektek bevallom, hogy eddig a pillanatig nem nagyon akartam én ezt elhinni, De zen az estén megtudtam, hogy ez bizony igaz./

Szóval a tündérek a tündérport felém fújták, ami beleszállt a hajamba, szemembe, orromba és tüsszentenem kellett tőle és amikor kitüsszögtem magam rájöttem, hogy értem a tündérek beszédét. Varázslat történt. Így tudtam mag, hogy a piros ruhás a pipacs tündér, a lila ruhás a levendula tündér és a mi kis tisztásunkon laknak sok-sok társukkal együtt a galagonyabokor mellett, ahol a csenő manók birodalmának a bejárata van. /Kicsit értetlen voltam, hogy hogy  nem láttuk őket soha, amikor mi is nap, mint nap ott játszunk, de ezt is elmagyarázták. Ők nappal alszanak a virágkelyhekben és éjjel szállnak ki a rétre, mi meg csak napközben játszunk a réten/ Jóban vannak a csenő manókkal, akik éjszakákon át szórakoztatják őket turpisságaikról szóló történeteikkel és ezek a piros ruhás, kicsit rosszcsont manók most ismét bajba keveredtek.

-         Már megint milyen galibát okoztak ezek a tréfáskedvű apróságok? – kérdeztem a tündérektől.

Ők azonban nem válaszoltak. Hanem odavezettek az illatos lonchoz. Óvatosan félrehajtottam az ágait és csodát láttam és hallottam /mert azt eddig elfelejtettem mondani Nektek, hogy a tündérportól aznap éjjel az állatok beszédét is megértettem./

Körben ültek az állatok és, ahogy hallgattam őket lassan kiderült, hogy mi a baj. Újra Manóföldhöz közeledik a hatalmas, nagy, fekete felleg és be akarja kebelezni azt. Ezt egyetlen módon lehet megakadályozni, ha a galagonyabokrot tele aggatják minél csillogóbb díszekkel, amik visszaverik az égre a nap sugarának fényét és emellett még el kell ültetni 30 cserépnyi búzamagot, mely tündérporral van összekeverve. Gondozni, nevelgetni kell a magokat egészen addig, amíg arasznyira nem nőnek. Aztán le kell vágni a zöld leveleket, szárakat, ki kell préselni a levüket. Azt össze kell gyűjteni egy kristályüvegbe és augusztus 27-én pontban déli harangszókor körbe kell locsolni a galagonyabokor által határolt Manó országot. Csak így menthető meg, így tartható távol a falánk felhő. A baj csak az, hogy hiába gyűjtötték össze a búzát, hiába ajánlotta fel a cserregő szarka az összes ékes-fényes, csilingelő díszét, nincs tündérporuk és túl kicsik ahhoz, hogy ennyi mindennel végezzenek. Tanácstalanok voltak, hogy kihez fordulhatnának segítségül, hogy segíteni tudjanak a barátaikon.

Ez volt az a perc, amikor már nem tudtam csendben maradni. Halkan így szóltam:

-         Mi Cinegék segítünk nektek, ha a tündérek adnak egy kis tündérport.

Amikor az állatok észrevettek nagyon megijedtek és százfele akartak szaladni, de amikor meglátták mellettem a virágtündéreket megnyugodtak és beengedtek engem is a körbe és akkor ott elvállaltam a nevetekben is a segítséget.

Megígértem nekik, hogyha nekünk adják az összegyűjtött búzaszemeket és a tündérek megszórják azt, akkor augusztus 1-ig minden Cinege elültet egy cserépnyi búzamagot és azt vigyázza, nevelgeti. 24-25-re elhozza az óvodához. Én 26-án learatom és kipréselem a búza levét és 27-én pontban tizenkettőkor körbelocsoljuk a galagonyabokrot, melyet előtte feldíszítünk tükrökkel, csillogós díszekkel. Ez a varázskör reméljük tényleg segít elűzni a felleget.

Nagyon bízom abban, hogy segítetek, hiszen pontosan 30 cserépnyi friss, zöld búzára van szükség ahhoz, hogy sikerüljön a varázslat /és azt hiszem nagyon hiányozna az életünkből, ha a manóink többet nem turpiskodnának/

Hogyan tudsz segíteni? Leírom lépésenként:

1.)  Az óvoda előtti parkolóban július 25-től találsz egy cserepet a jeleddel ellátva és benne megtalálod a tündérporral elkevert búzaszemeket.

2.)  Otthon porhanyós, fekete földbe, amihez hozzá keversz egy szép formájú kavicsot ültesd el a magokat és minden nap locsold meg őket, miközben valamilyen varázsigét mondasz, hogy biztosan nagyra nőjön a búzád, legalább arasznyira. /Úgy tudod megmérni, hogy a hüvelykujjadat a cserép tetejéhez illeszted, felfelé tartod a szétnyitott ujjaidat és, ha a búza a magasabbra ér, mint a kisujjad, akkor már kész a varázslásra./

3.)  Augusztus 25-én estig tedd vissza a parkolóba cserepestül az addig nevelgetett búzádat és, ha készítettél vagy gyűjtöttél csillogós díszeket, azt is tedd mellé.

Innentől kezdve jön az én feladatom. Levágom a búzák hajtásait, kipréselem a levüket és az addigra beszerzett kristályüvegbe töltöm.

Augusztus 27-én, amikor délelőtt (1/2 9-től kb.1/2 1-ig együtt lesz mindenki az óvodában, kivisszük a tisztásra az üveget az elkészített varázs lével és reményeim szerint segítünk manóinkon.

/ Hahó, Volt Cinegések, Nagyobb Testvérek! Ti is segítsetek! Készítsetek minél több fényt visszaverő készüléket és díszeket, hogy elűzhessük a fekete felleget!/

Segítségeteket előre is köszönöm, a találkozásig szép nyarat kívánva mindenkinek Ági