Jelről jelre: felhő

Felhő a könnyedség jelképe

A felhő a légkörben lebegő apró vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza.

Felhőfajok: pehelyfelhő, bárányfelhő, fátyolfelhő, gomolyfelhő, lepelfelhő, réteges esőfelhő, gomolyos rétegfelhő, rétegfelhő, gomolyfelhő, zivatarfelhő.

Kép forrása: /i.pinimg.com

Kép forrása: https://www.tumblr.com

Kép forrása: https://innerchildfun.com

Kép forrása és ahonnan myomtatható: https://i.pinimg.com/originals/ba/7f/e5/ba7fe5ca07864abf9868bb72a355425d.jpg

Bartos Erika: Felhők (részlet)

Bárányfelhők fenn az égen,

Tündökölnek hófehérben.

Lengedeznek, fogócskáznak,

Alkonyatig meg sem állnak...

 

Oly fehérek, oly vidámak,

Rakoncátlan táncot járnak,

Napkorongot körbefonják,

Táncba vinnék, hogyha tudnák.

 

Napsugáron himbálóznak,

Harmatcseppet falatoznak,

Bárányhangon zeng az ének,

Mintha felhők bégetnének.

 

Bárányfelhők, bárányfelhők,

Ábrándosak, elmerengők,

Elpillednek napnyugtára,

Eltűnnek az éjszakába’.

Kép forrása: Found on flickr.com

Osvát Erzsébet : Irigy felhő

Sötét felhő,
irigy felhő
eltakarta a napot.
Húzott rá egy
óriási, szürke
felhőkalapot.
De jött a szél
es elfújta
a csúf felhőkalapot,
űzte, űzte,
hagyja békén,
a napot!
A napsugár
örömében
a kertekre
leszaladt:
fűre, fára
virágokra
szórta a sok
aranyat.

Bokkon Gábor: A megbántott kövér felhő

Megy a Felhő fönn az égen,
fütyörészve, szép kövéren.
Bizony nagyon lóg a hasa,
lassan ér hát ezért haza.

Egy tó fölött megáll mégis
– Van még idő estebédig –,
tükörképét nézi hosszan,
föl is kiált jó hangosan:


„Nem is vitás, ki a legszebb:
enyém ez a pompás termet.
Aki látott egyszer engem,
nem lehet, hogy mást szeressen!"

Örömében hasa remeg –
indul tovább, elégedett.
Fütyörészve, szép kövéren
megy a Felhő fönn az égen.

Arra visz a Szélvész útja,
ordít, süvít zúgva-búgva:
„De kövér vagy! S hű, de rusnya,
felhők közt a világcsúfja!"

Közeledve, távolodva
komisz Szélvész ezt harsogja. –
Áll a Felhő megszeppenve,
borús lesz az arca, kedve.

Szipog – pedig nem akarja,
könnyes már a szeme sarka.
Bánatában sír a Felhő
– ezért dől most ránk az eső.

K. László Szilvia: Felhőpásztor

Felhőpásztor, felhőnyáját
terelgeti szépen,
fidres-fodros felhőbirkák
ballagnak az égen.

Szél a pásztor, és a felhők
szót fogadnak neki,
arra mennek, mendegélnek,
merre ő tereli.
Kis Szellőcske azt figyeli,
mit csinál az apja
néha-néha segít neki,
amikor az hagyja.

Úgy látod, a felhőbirkák
egy helyben topognak?
Tudhatod, a kicsi Szellő
épp most gyakorolhat.

Zelk Zoltán: Párácska

Régen történt ez, nagyon régen, s olyan nagyon messze, hogy még a torony tetejéről sem lehetett odalátni. Egy kis felhőcske született a hegy fölött, de olyan szép göndör felhőcske, hogy a nap és a hold egyszerre bújtak ki az égen, csak hogy láthassák a kis felhőt. A vihar is kézen fogta kis unokáit, a szellőket, így indult el velük meglátogatni Párácskát, a most született kis felhőt.

Büszke is volt a felhőpapa és a felhőmama gyönyörű gyermekére, és gyakran mondogatta felhőpapa szomszédjainak:

- Meglátjátok, mire megnő: zivatar lesz belőle! 
- Az bizony - mondogatták a felhőszomszédok -, zivatar, de még országos eső is lehet...

Csak felhőmama búsult, mikor ezt a beszédet hallotta: ő azt szerette volna, hogy mindig ilyen kicsi maradjon gyermeke, ilyen szelíd és göndör. Sohase kiáltson haragos villámszavakat, ne veszekedjen mennydörögve a földdel, s ne verje le jégkavicsokkal a gyümölcsfák virágait.
Amíg így aggódott felhőmama Párácska sorsa fölött, az egyre növekedett, egyre erősebb lett, s egyedül szaladgált a hegy csúcsai felett. Egyik reggel odaállt szülei elé, és így szólt:

- Most már megnőttem, erős vagyok, engedjetek el világot látni.

Felhőpapa büszkén nézett Párácskára, s így válaszolt:

- Menj csak, fiam, vándorold be az eget, szórjál villámokat, mennydörögj hangosan, légy erős, büszke felhő... 

Felhőmama így szólt:

- Menj, fiam, járd be az eget, szeresd az erdőket a rét virágait, és szelíd légy, mint nénéd, a szivárvány...

Párácska egy-két esőcseppet könnyezett, elbúcsúzott szüleitől, repülni kezdett az égen. Mikor egy erdő fölé ért, hallotta, hogyan sóhajtoznak odalent az ágak:

- Ó, felhőcske, öntözz meg minket, mert halálra száradunk!

A kis felhőnek eszébe jutottak anyja szavai, s megöntözte a tikkadt lombokat. Aztán tovább vándorolt, s egy rét fölé ért. Amikor meglátták az elsárgult fűszálak, mindnyájan könyörögni kezdtek:

- Ó, kedves felhőcske, ne hagyj szomjan halni minket!

Párácska őket is megöntözte, és boldogan hallgatta, hogyan kortyolják a fűszálak az esőcseppeket.
De akkor már bizony nagyon kicsike felhőcske volt, úgy megfogyott az erdő és a rét megöntözése után, hogy még szállni sem tudott volna, ha meg nem könyörül rajta a szél, és nem fogja erős karjai közé.
Alkonyodott már, mikor egy búzatábla fölé ért, ahol a gazda éppen szomorúan leste az eget. Mikor a kis felhőt meglátta, örömmel felkiáltott:

- Ó, drága felhőcske, vidítsd fel az én kalászaimat, mert ha elszáradnak, nem süthetek kenyeret a gyermekeimnek!

A kis felhő rögtön esővé változott, s a szomjas kalászok boldogan hajladoztak az esőben. A szél pedig hiába kereste kis barátját, mert az már eltűnt az égről, hogy tovább éljen falevélben, fűszálban, margarétában, búzában, kenyérben.

Kép forrása: http://www.kixcereal.com

Kép forrása: i.pinimg.com

Kép forrása: sugarspiceandglitter.com

Habcsók torta

Hozzávalók:

A tortalapokhoz:

A krémhez:

Elkészítés:

  1. 2 tepsit sütőpapírral kibélelünk, és a papírokra 2 egyenlő nagyságú kört rajzolunk.
  2. A fehérjét a porcukorral és a vaníliás cukorral kemény habbá verjük. Most nem gőz fölött csináltam, de lehet hogy legközelebb megpróbálom. Előmelegített sütőben megsütjük.
  3. A pudingot megfőzzük, hűtjük és belekeverjük a habbá vert Hulalát.
  4. Óvatosan lefejtjük az alsó lapnak szánt korongot és áttesszük egy olyan tálra, amin tálalni szeretnék. Rákenjük a habot, és rátesszük a másik lapot.

Forrás: http://www.nosalty.hu/

Márványozás borotvahabbal

Képek forrása: http://spenotkakreativ.blogspot.hu/

Felhő gyurma recept:

Hozzávalók:

  • 1 rész hajkondícionáló / hajbalzsam
  • 2 rész kukoricakeményítő
  • ételszínezék

Lépések:

  1. Tegyél egy tálba hajkondícionálót.
  2. Keverd hozzá a kukoricakeményítőt. A kondícionáló sűrűségétől függ, hogy mennyi keményítőt kell tenni hozzá, tehát tegyél még hozzá, ha nem elég szilárd számodra.
  3. Keverd össze jól az alapanyagokat.
  4. Cseppents bele pár csepp ételszínezéket.
  5. Jól gyúrd össze a gyurmát.

Forrás: https://csanavarazs.wordpress.com

Kép forrása: Via Rosa Miranda Sauret

Kép forrása: teacherspayteachers.com

 

Jelről jelre: falevél

 

Kép forrása:kreativotthonbolt.hu

Gryllus Vilmos: Őszi levél

- Hova mész falevél?
- Oda, hova visz a szél.

- Honnan jössz falevél?
- Fa ágáról hoz a szél.

- Fázol-e falevél?
- Hideg bizony ez a szél!

- Szállj tova falevél!
- Röpülök, ha fúj a szél.
Kép forrása: www.thecraftycrow.net
Kovács Barbara: Levél a szélben
Egy kis huncut szélgyerek
falevelet kergetett.
Összevissza kavarta,
feldobálta magasra.

Rászórta a fejemre,
leráztam én nevetve;
feldobáltam, fel az égbe,
kapaszkodjon meg a szélbe!
Kép forrása: OtthonKommandó
Kép forrása: www.flickr.com
Szabó Gitta: A kis falevél

Beköszöntött az ősz, hűvösebbre fordult az idő. A szél hintáztatta a faleveleket, és ilyenkor a kis falevél nagyon jól érezte magát.

- Mami, mami! Gyere, hintázz velem!- hívta édesanyját, a Nagylevelet.
Vidáman hintáztak, ám a mama egy-kettőre elfáradt, mert így ősszel erősebben kellett kapaszkodnia, hogy le ne essen.
A Kislevél minden nap talált valami furcsát, amit addig még nem látott.
- Anyu! Olyan hideg van, pedig süt a Nap!
- Hát igen, itt van az ősz. Azután jön a tél.
- Anyu! Milyen az a tél? Én még soha sem láttam olyat.
- Télen fehér hó borítja a fákat, és nagyon hideg van. De addigra  mi már nem leszünk a fán.
- Akkor hol leszünk? – kérdezte csodálkozva Kislevél.
- A földön. Ősszel a levelek mind lehullnak a földre. Vastagon betakarják a fa tövében lévő apróbb növényeket, és téli búvóhelyet nyújtanak a kicsinyke állatoknak. Például a sündisznó is a levéltakaró alatt, alussza át a telet. Ha a ruhánk színe, vörösre és sárgára változik, néhány napon belül, akkor egymásba kapaszkodunk, és együtt libegünk majd a föld felé. Meglátod milyen jó lesz!
A Kislevél egyik reggel tűzpiros ruhában ébredt.
- Anyu! Nézd milyen gyönyörű! – és örömében táncra perdült, ám egy óvatlan mozdulat után a nevetést kiáltás váltotta fel.
- Jaj! Anyu, segíts! Lezuhanok!
- Feszítsd ki magad, hogy lassabban zuhanj!- kiáltotta utána Nagylevél. – Mindjárt jövök én is, és megfoglak!
Amikor utolérte a kislevelet, óvatosan alásiklott, és most már együtt libegtek lefelé.
- Anyu, ez csodálatos! Igazad volt! Ilyen remek, dolog még soha sem történt velem.
- Figyelj! Nem sokára földet érünk – figyelmeztette a Nagylevél. – Hopp! Meg is érkeztünk! Tudod – mondta a mama -, napokon belül leesik a hó, és betakarja a lehullott leveleket. Ruhánk  elázik, elrongyolódik, összekeveredik a többi levélével. Aztán, mikor jön a tavasz, a hó olvadni kezd, és a földbe mossa az elázott leveleket. Ez új erőt ad a földnek.
- Ez borzasztó! A gyönyörű piros ruhám el fog szakadni? Pedig én annyira szeretem!
- A leveleknek ez a sorsuk. Ősszel leesnek a fáról. Védik és melegítik az apróbb élőlényeket, táplálják a földet, és tavasszal új élet születik belőlük. És persze Te is új ruhát kapsz.
Hamarosan jött egy hideg fuvallat, és nyomában sűrűn esni kezdett a hó. Kislevél az édesanyjával összeölelkezve pihent a fehér takaró alatt. Mielőtt elaludtak volna, Kislevélnek ismét  furdalni kezdte oldalát a kíváncsiság.
- Anyu! Csak azt mondd meg még nekem, mi lesz tavasszal?
- Az emberek azt mondják, akkor éled a természet. A fák rügyezni kezdenek, melegebben süt a Nap, elolvad a hó.
- És mi? – kérdezte óvatosan Kislevél, mert már említett a mamája valamit neki erről, és félt a választól.
- Mi a hólével és többi levéllel a talajba szívódunk, aztán friss fű  és szép színes virágok kapnak életre a táplálékban gazdag földből. Hóvirág, ibolya, kankalin, százszorszép, nefelejcs, és még sok - sok más virág is.
- Én ibolya szeretnék lenni! – suttogta a Kislevél.
- Nekem is tetszik az ibolya. Együtt fogjuk köszönteni az illatukkal a tavaszt. Jó lesz? De most már aludjunk! Elfáradtam.
Kislevél szorosabban bújt édesanyjához, majd megnyugodva elszenderedett.
Álmában is várta a tavaszt, amikor majd felveheti vadonatúj, ibolyakék ruháját.

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Nagykovácsi Cinegék

Kép forrása: Found on buzzfeed.com

Kép forrása: Found on livedan330.com

Kép forrása: Found on shop.hobbylobby.com

Kép forrása: nurturestore.co.uk

Kép forrása: www.junghanswolle.ch

Kép forrása: Found on lbrummer.hubpages.com

Kép forrása: http://krokotak.com/

Kép forrása: http://www.juf-joyce.nl

Kép forrása: Kép forrása: detskestranky.cz

Jó játékot és pihenést!

Kép forrása: /happyhooligans.ca

Kép forrása: http://letkidscreate.blogspot.com

Jelről jelre: Kisegér

Forrás: saihirek.sathyasaibaba.hu

A versek:

Kását főz a kisegér...

Kását főz a kisegér, 
minden tálat telemér, 
ennek is ad egy kis kanállal,(hüvelykujj) 
annak ad egy nagy kanállal,(mutatóujj) 
amannak egy pohárkával, (középső ujj) 
ennek itt egy csuporkával,(gyűrűsujj) 
a legkisebbnek nem jutott,(kisujj) 
ezért aztán el is futott. (ujjainkkal a karján felsétálunk a nyakáig, és megcsiklandozzuk)

Kép forrása: 45mix.net/

Dombon áll egy házikó,
(kezünkkel háztetőt mutatunk)
házikóban ládikó,
(négyzetet mutatunk)
ládikóban kerek tálca,
(tenyerünk körül kört rajzounk)
kerek tálcán öt pogácsa.
(rámutatunk az ujjainkra)
Arra járt az egérke,
mind megette ebédre!
Hammmm!

Kép forrása: dzieciakiwdomu.

 

Csukás István: Egérmese

Dohogott az egér:
sosincsen friss kenyér!
Ahogy mondom, ezér
dohogott az egér.
A boltba bandukolt,
csukva volt az a bolt.
Ahogy mondom, úgy volt,
csukva volt az a bolt.
Végül is mit csinált?
Hát morzsát rágicsált!
Egyebet nem csinált,
csak morzsát rágicsált.

Kép forrása: http://www.koolkidscrafts.com

Drégely lászló: Kamrában az egerek

Kamrában az egerek
Szaladgálnak eleget,
Addig cincog mindegyik,
Míg a macska nincsen itt.
Ha a macska hazaér
Elbújik a sok egér!

 

Gyerekdal: Gryllus Vilmos: Hegedül a kisegér

Hegedül a kisegér, penget rajta,

Csellón játszik a macska, vonó a farka.

Ez a csuda zenekar cincog, nyávog,

A lagziban a táncot csak erre járod.


A mesék:

A hős egér

(Eszkimó népmese nyomán írta Jékely Zoltán)

Egyszer nagyot gondolt a kisegér, s kíváncsian kikukkantott a lyukból. Szép nap volt, se meleg, se hideg, éppen arra való, hogy sétálgasson, aki sétálni szeret. A mi kisegerünk pedig nagyon szeretett sétálni. 
Szólt is mindjárt a nagyanyjának: 
— Nagyanyókám, sétálni mennék! 
Egér-nagyanyó beleegyezett: 
— Nem bánom, elmehetsz, de ebédre itthon légy! 
A kisegér elindult. Amint ment, mendegélt, egy tó partjára érkezett. 
A kisegér körüljárta a tavat, aztán azt gondolta: 
— Nagy tó, nem kicsike, de azért én átúszom rajta. 
Azzal nekirugaszkodott, és átúszott a túlsó partra. Igen büszke volt rá, hogy ilyen ügyes. Hanem mikor hátranézett, csudálkozva látta, hogy a tó nem is tó. Hát akkor micsoda? Nagyanyó lábanyoma, belefolyt az esővíz ... 
Kíváncsian tovább bandukolt. Nézelődött, cincogott — egyszer csak egy nagy, magas hegybe ütközött. 
A kisegér most se várt sokáig, hanem azt gondolta: 
— Nagy hegy, nem kicsike, de azért én mégis átugrom! Aztán hopp! — nekifutott, átugrotta a hegyet. 
De alighogy hátranézett, megint csak elcsudálkozott: a hegy nem is hegy, hanem csak egy száraz fűcsomó... 
Most már csak azért is tovább baktatott. 
Jó messze járt már, mikor hirtelen két medvét pillantott meg. Verték, püfölték egymást. 
A kisegér egy darabig nézte őket, aztán azt gondolta: 
— Vad állatok, nem szelídek, de azért én mégis átcsusszanok közöttük! 
Azzal bátran nekilódult és átcsusszant a két verekedő állat közt. 
Most csudái kozott el csak igazán! Mikor hátranézett, látta, hogy nem is medvék verekednek, csak két kicsi hörcsög ... 
Nem is sétált tovább, hanem sietve hazament, s amit látott-tapasztalt, elmesélte a nagyanyjának. Az pedig jót nevetett rajta. 
— Butuska kisegér vagy, hallod-e! Látszik, hogy még nem kunkori a farkad! 
Azóta a kisegérből nagy egér lett, a farka is kunkori lett, ő maga is bizonyosan sokkal okosabb lett.
Kép forrása: https://www.kitchencounterchronicle.com

A kisegér

(Indián mese. Ford. Határ Győző) 

Egér asszonyságnak és Egér uramnak volt egy egér kislányuk. Ez az egér kislány nőtt, növekedett, és mindenfelé tudták már, hogy ő a világ legszebb kisegere. Oly szép volt, hogy Egér asszonyságnak mi jutott eszé­be, mi nem: gondolta, férjet kerít neki. Egér uram is segített, de csak úgy, hogy bólogatott, meg a farkincáját csóválta, mert afféle férjuram módjára a fejtörést és a döntést átengedte Egér asszonyságnak. Gondolt is ő az égvilágon mindenkire, aki a drágalátos kis egér leánykájának méltó férje lehetne; de mindegyiknek megvolt a maga hibája. Az egyiknek túlontúl hosszú volt a farka, a másiknak bozontos-nagy volt a bajusza, a harmadik­nak hiányzott a foga. Egyik sem volt arra érdemes, hogy ekkora magas kitüntetés érje. Hosszú tűnődés után Egér asszonyság és Egér uram gon­dolatai a Nap körül állapodtak meg. Alig várták, hogy jöjjön a hajnal; és mihelyt gurigás szekéren begördült, így szólították meg: 

- Téged várunk, hatalmas Nap. Tudd meg, hogy van egy tündöklő szépségű leánygyermekünk: a legeslegszebb kisegér, amilyen valaha szü­letett. Csak te lehetnél méltó férje, mert te vagy a leghatalmasabb; igen szeretnénk, ha feleségül vennéd. 

Hanem a Nap így válaszolt: 

- Nem én vagyok a leghatalmasabb; a leghatalmasabb a Felleg, amely még engem is elhomályosít. 

Ahogy ezt Egér asszonyság és Egér uram meghallották, nosza, útnak eredtek, hogy megkeressék a felleget. Meg is találták. Hát épp sírdogált. 

„Nem csoda, hiszen olyan egyedül van” – gondolták, és neki is el­mondták ugyanazt, amit a Napnak. 

- Nem én vagyok a leghatalmasabb – felelte a Felleg. – A leghatalma­sabb a Szél, amely engem is megkerget. 

Egér asszonyság és Egér uram csak álmélkodott, és indultak izibe, hogy megkeressék a Szelet. Ott találták az országúton, és ha nem is tudták utolérni, egy szempillantásra, ahogy lecsillapodott, a fülébe kiabálták: 

- Hatalmas Szél! Tudod-e… – De a Szél a szavukba vágott: 

- Tudok mindent. Csakhogy nem én vagyok a leghatalmasabb. Mert a leghatalmasabb az ott: a Fal, amely engem is feltartóztat. 

Egér asszonyság és Egér uram körülbámulnak: hát ott a Fal, nem messze. Odaszaladnak, szólnak hozzá, zöld mohás, roskatag, feketedett fal volt az már. Egér asszonyság és Egér uram szólítják, szólongatják torkuk szakadtából többször is; de csak nem hallja a Fal, olyan öreg volt már. olyan süket. Nemhiába mondják, hogy süket falnak hasztalan beszél az ember. Valahára nagy nehezen csak meghallotta, és így szólt: 

- Nem én vagyok a leghatalmasabb; a leghatalmasabb az egér, amely még rajtam keresztül is lyukat rág. 

Egér asszonyság és Egér uram egymásra néztek: felkunkorították farkincájukat, kissé hátra sunyították fülecskéiket, és ráncba szaladó, fontos­kodó képpel – uzsgyi!… Úgy eltűntek az országút árkán, hogy mielőtt látta volna valaki, már nem voltak sehol. 

Egér asszonyság és Egér uram csakhamar hozzáadták a lányukat egy ifjú egérhez, és a lakodalom napján Egér asszonyság is, Egér uram is szen­tül meg voltak győződve, hogy az ő vejüknél nincs hatalmasabb a világon. 

Meg is maradtak ebben a hitükben, s azontúl csupa boldogság volt az életük.
Kép forrása: http://renaissance-revival.com
Mozgásos játék:
1. Olyan háromszöget rajzoljunk a földre, melynek oldalai kb. 1 méter hosszúak. A szögekbe három gyermek leguggol átfogott térdekkel, ők a csuprok. A többi gyermek láncba áll, ők az egerek, akik különböző irányokból kerülgetik a csuprokat.

Csuporka, el ne dőlj!

Ha eldőlsz, összetörsz!

EGEREK: Ess, ess, ess, egeres!

El ne ess! Ki el ess

Hát az lesz egeres! A

ki eldől, „törött csupor” lesz

2. Kijelölnek egy „macskát“, a többiek az „egerek“. Mindenki rajzol magának egy kört, ez a „háza“. Legnagyobb háza a macskának van, pár méterre az egerektől. Benne egymás mellé rakott kő- vagy fadarabkák helyettesítik a kamrában levő „szalonnát“.



A játék elején mindenki a házában van. A macska leguggol, fejét a térdére hajtja, és alvást szinlel. Erre az egerek lábujjhegyen odalopakodnak a macska mellé, persze cincogva:
– Cin-cin cin…
Amikor meglátják a szalonnát, mindegyikük igyekszik egy darabot ellopni belőle. Erre a macska hirteten felugrik, s akit a szétfutó egerek közül sikerül elkapnia, mielőtt az a házába visszaérne, a játék ismétlésekor az lesz az új macska.

Árok cica: Két formában ismeretes: 1. szerepjátszó változat: az árokban levő „cica” igyekszik megfogni az árkon keresztül ugrókat, akik az árok mindkét oldalán szétszórva helyezkednek el. Akit megérint közülük, azzal szerepet cserél. – 2. fogyó-gyarapodó változat: akit megfogott a cica, mellette marad és együtt igyekeznek elfogni a többi játékost. Az a győztes, akit utoljára fognak meg. Ha nincs árok, azt földre karcolt két párhuzamos vonallal jelzik.

Barkácsolás:

Kép forrása: Found on facebook.com

Kép forrása: Uploaded by user

Kép forrása: Found on gettincraftystampin.com

Kép forrása: Found on welke.nl

Kép forrása: hu.pinterest.com

Kép forrása: Kép forrása: Margita Kmeťková

Befejezésül:

Jó játékot és aztán jó étvágyat!

Kép forrása: Found on alittlemarket.com

Egér fánk

Hozzávalók

  • 50 dkg finomliszt,
  • 1 db egész tojás,
  • 10 dkg olvasztott vaj,
  • 1 cs porélesztő,
  • 20 dkg cukor,
  • csipet só,
  • 1 dl langyos tej,
  • szükség eseten víz,
  • 3-5dl olaj a sütéshez.

Elkészítés

Az egészet összekeverem és egy lágy tésztát kell kapnom. Olyan nokedli tészta lágyságú legyen. Langyos helyen tartom végig.
Az olajat csak bekeverés után forrósítom fel.
Egy evőkanállal szaggatom bele az olajba edénytől függően 3-4 db-ot.
Lefedem fedővel és az egyik oldalát így sütöm, leveszem a fedőt megforgatom és a másik oldalát fedő nélkül sutöm tovább.
Szűrőbe szedem és vaníliás porcukorral szórom. Lekvárral vagy cukorral tálalom.

Forrás: ketkes.com

Jelről jelre: lepke

Lepke a fejlődés, az átalakulás jelképe

Gryllus Vilmos: Reggeli harmat

Reggeli harmat
kelti a lepkét.
Virág a réten
tárja a kelyhét.

Látja a lepke,
billen a szárnya,
virágkehelyben
reggeli várja.

Kép forrása: bluepurpleandscarlett.com

Tóthárpád Ferenc: Átváltozó

Nem érdekli, mi lesz holnap,
csak eszik és araszolgat.
Szekálják is sokan érte,
ám senkivel nem cserélne.

Petéből kelt, óvta erdő,
lombzabáló csúf tekergő
lett belőle – mondják róla.
Régi álma vált valóra,

bábbá vénült istenadta,
langyos szellő babusgatta…
Aztán… nocsak! Új varázslat:
napsugártól pille szárnyak

öltöztetik új ruhába.
Még a páva is csodálja!
S lám egy lepke a magasba'
hernyóságát kikacagja.

Drégely László: Csillagjáró három lepke

Szederje-bederje -

Gesztenyefa ágon
Három sárga lepke.
Egyik elszáll reggel,
Másik elszáll délbe'
A harmadik este
A csillagos égre,-
Csillagokról seper
Harmatot a rétre.
Forrás: http://mesemorzsa.blogspot.hu
Simai Mihály: Tavaszi dúdoló
Szállj ide,
szállj oda,
ez a virágszálloda. Égre nyíló ablaka,
rétre néző ajtaja,

lepkeszárny-függönye,
a csillárja száz bibe.

Szállj ide,
szállj ide!

Mennyi nektár és virágpor!
Ilyet nem lelsz sehol máshol!

Szállj ide,
szállj oda:
most nyílt meg a szálloda.
Kép forrása: http://www.iheartcraftythings.comhttp://www.iheartcraftythings.com
Pille, pille, pillangó

Pille, pille, pillangó,
Szállj le a kezembe,
szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!

Pille,pille,pillangó!
Olyan,mint az álom.
Mitől lettél ilyen szép?
Én majd kitalálom.

Libbenő szép virág,
felhő közelében,
hernyóból lett tündérlány
Odafönn az égen.

Pille,pille,pillangó!
Szállj le a kezembe,
Szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!
Forrás: http://mesemorzsa.blogspot.hu
Kép forrása: bfranklincrafts.blogspot.com

Bolla Gábor: A lepke cípője

Pille egy fűszálon ébredt fel, amikor az első napsugarak megérintették a csápocskáit. Hamar kitárta szárnyait a fény felé, mert csak akkor tud repülni velük, ha felmelegednek. Megmosta az arcát egy csepp hűvös, reggeli harmatban, felhörpintett egy másikat, majd elrugaszkodott a fűszálról.

Vidáman lebegett a kergetőző, könnyű szellők hátán. Táncoló pitypangernyőcskék között szállt csapongva, és látta, hogy lent a réten ezerféle, szebbnél szebb virág nyílik. Ennek nagyon megörült, mert szívesen szívogatott volna egy kis mézédes nektárt. Így hát lassan leereszkedett egy kamillaágra, ahol rátalált hamar a finom eledelre. Ott kényelmesen elhelyezkedett, és eszegetett. Hirtelen megpillantott egy nagy bogarat a földön, éppen a kamillabokor alatt. 
– Hát te ki vagy, és mit csinálsz itt!? – kiáltott le a pillangó. 
– H…h… hogy én? K…k…ki vagyok? – dadogta meglepődésében a bogár. – Én vagyok a futrinka, és éppen a cipőmet kötöm, ha tudni akarod. 
– A micsodádat? 
– A cipőmet. 
– Az meg mire jó? 
– Hát, nem kopik el a lábam a sok futástól. Tudod, egész nap szaladgálok, azért is hívnak futrinkának. 
Pille csodálkozva hallgatta, közben nem vette le a szemét a cipőről, ami meggymagból volt faragva.

Bizony, kellene nekem az a cipő – gondolta –, jól mutatna a lábamon.

– Add nekem a lábbelidet, te futrinka! – kérlelte. Szükségem volna rá!
– Nem, nem! Nem lehet! – mondta a bogár. – Azt nem adhatom, hacsak… 
– Hacsak? 
– Tiéd lehet, ha cserébe adsz a szárnyad aranyporából! 
– Rendben, áll az alku! – válaszolta Pille, és mindjárt meg is töltött egy virágkelyhecskét aranyporral. 
Cseréltek, a bogár fogta a port, és nagy örömmel elsietett vele. Pille Pali megkopogtatta a cipőt, beledugta a lábát, mászkált benne egy kicsit, majd megpróbált felszállni. Igen ám, de túl nehéz volt a cipő, mindig visszahúzta a földre, nagyokat huppant, néha fejreállt. Mindenféle bogarak, csigák, kukacok gyűltek köré, és a hasukat fogták a nevetéstől.
A végén már ő is csak nevetni tudott, meg sem próbált már felrepülni. Amikor aztán jól kimulatta magát, hirtelen levette a cipőket, és így szólt: 
– Sajnos túl nehéz ez a cipő. Nem vihetem magammal, mert mindig lepottyanok. Talán majd egyszer veszek magamnak egy kisebbet. Most azonban irány a lég! – kiáltotta, és felemelkedett a magasba, ahonnan újra láthatta a sok-sok piros pipacsot meg fehér margarétát. Boldogan lebegett a virágos mezők felett, közben elhatározta, hogy a következő napon még azt a széles folyót is át fogja repülni, amin olyan nagy hajókat látott, vagy az erdőt, de az is lehet, hogy a várost.

Lepkekönyv


Képek forrása: http://margaretemiller.wordpress.com/

 

Kárpát Erzsébet. a szúnyog és a pillangó

Tarka szárnyú lepke szállt a rózsára. A virágok összedugták fejecskéjüket:
— Ó, de szép pillangó! — mondta a kardvirág, aki épp a rózsa mellett állt.
— És nézzétek, milyen kecses! —fűzte hozzá a tulipán.
— A szárnyait nézzétek! A szárnyait! — lelkendezett a liliom.
— És a csápjai! Milyen finomak! — csodálkozott a tátika.
A rózsa szeretettel hintáztatta szép vendégét.
A pillangó meghallotta a virágok beszédét, és dölyfösen kihúzta magát. Illegett-billegett, hogy a kert valamennyi virága felfigyeljen rá. Szárnyait kiterjesztette, majd ismét összecsukta, és közben csápjával játszadozott.
Ekkor melléje telepedett a szúnyog.
— Hogy mersz idejönni az én rózsámra, te szúnyog? Keress magadnak más helyet, van elég virág a kertben! — ripakodott rá a pillangó, majd gúnyosan hozzátette:
— Hogy is jutott eszedbe pont a legszebb virágra szállni, és épp a legszebb pillangó mellé? Nézd meg, milyen szép vagyok én! Milyen sok színben pompázik a szárnyam! És te? Ó, te kis szúnyog, milyen pici, milyen vézna is vagy te! És milyen csúnya, színtelen a ruhád! Nincs rajtad semmi pompa. Nézz csak meg engem! Nézd a szárnyaimat. Ugye, irigyelsz?
És kiterjesztette szárnyait, hogy a kis szúnyog jobban csodálhassa.
A szúnyog éppen válaszolni akart, amikor hirtelen háló csapódott rájuk. Kisfiú sétált a kertben, meglátta a kiterjesztett szárnyú tarka lepkét, és gyűjteménye számára akarta megszerezni.
— Nagyszerű! — örvendezett. — Ilyen szép pillangót még nem sikerült fognom.
És indult a ház felé.
A szúnyog könnyedén kibújt a lepkeháló egyik résén, de a pillangó bizony fogoly maradt. Kétségbeesetten sírdogált. A szúnyog megsajnálta, és elhatározta, hogy megmenti. Rászállt hát a kisfiú kezére, és megcsípte. A kisfiú odakapott, de közben kiejtette kezéből a lepkehálót. Az leesett a földre, és a pillangó kiszabadult.
— Jaj a lábam, jaj a hátam! — nyögdécselte. Szárnyait is alig tudta megmozgatni, hogy felszálljon, és egy távolabbi bokor tetején keressen menedéket. Ott aztán végigtapogatta magát. Szerencsére minden tagja épségben maradt, csak hát sajgott egy kicsit. Hanem a szárnya! Elborzadva látta, hogy az bizony megkopott. Lepergett róla a csillogó hímpor.
Keserves sírásra fakadt. Amikor alaposan kisírta magát, körülnézett, és a rózsán meglátta a szúnyogot. Odaszállt melléje, és így szólt:
— Kedves kis szúnyog, köszönöm, hogy megmentettél. De nézd, milyen csúnya lett a szárnyam. Nagyon el vagyok keseredve. Az én életem most már nem ér semmit. Jobb lenne meghalnom, mint ilyen csúnyán élnem.
A szúnyog nem szólt semmit, és a pillangó most vette csak észre, hogy egyik lábát fájlalja, tapogatja.
— Kis szúnyog, csak nem most sérültél meg?
— De igen! — felelte a szúnyog. — Mikor a kisfiú rácsapott a lepkehálóval, eltörött az egyik lábam.
A pillangó lesütötte szemét, és megszégyenülve mondta:
— Kis szúnyog, engedd meg, hogy bekössem fájós lábadat. Kérek a rózsától egy pici virágszirmot, azzal bepólyálom, a póktól meg egy kis ezüstszálat, azzal átkötözöm.
Úgy is tett. Bepólyálta, bekötözte a szúnyog fájós lábát. Azután sokáig ültek egymás mellett szótlanul. Végre megszólalt a szúnyog.
— Hát, ez a lábam, azt hiszem, béna marad, amíg élek. De látod, én azért szeretek élni. Remélem, hogy még így, bénán is, sok bogártársamnak, pillangónak, szúnyognak lehetek segítségére.
A pillangó csendesen Így szólt:
— Kedves kis szúnyog, kérlek, fogadj barátoddá. Maradjunk együtt ezután, és taníts meg engem is arra, hogyan kell másokkal jót tenni.
A szúnyog szívesen beleegyezett, és attól fogva mindig együtt röpködött a csúnya pillangó és a béna lábú szúnyog. Minden rászorulón segítettek, és messze földön minden bogár, pillangó szívébe zárta a két jószívű, mindig segíteni kész barátot.
Forrás: http://mesemorzsa.blogspot.hu
A pillangófa /Mester Gyöngyi/

A kis vadcseresznye igazán véletlenül, afféle „talált gyerekként” került az erdőbe. Élete kezdetén, egy öreg gyümölcsfa alatt lelt rá a nagyétvágyú seregély. A fűben szanaszéjjel heverő, utolsó, elfonnyadt szemek közül csippentette fel a csőrébe, s röpült vele a magas égbe, majd leszállt az erdőnek egy bokros részén, hogy avatatlan szemek elől rejtve, nyugodtan csemegézhessen belőle. Csipegette, vagdosta a csőrével, majd amikor már nem talált rajta ennivalót, otthagyta és továbbállt.
A következő napokban a júniusi eső alaposan megáztatta a talajt, s az immár lecsupaszított magocska beágyazódott az erdő földjébe. Telt, múlt az idő, s a borsónyi kis mag megrepedt, apró hajszálgyökerei maguknak utat keresve fúródtak a porhanyós talajba. A gyökerek lefelé törekedtek, mintha látogatást akarnának tenni az anyaföld mélyében, a vékonyka zöld szár pedig fölfelé, a világosság felé húzódzkodott. Eleinte vaskosabbak voltak nála még a gaz, s az erdei gyomok szárai is, aztán lassan megerősödött. Törzse előbb ceruzához, majd seprűnyélhez vált hasonlatossá, később gyermekkar vastagságúra hízott. Sudár, egyenes tartása lett, de semmi több.
Csenevész törzsével, összevissza nyújtózkodó, hajlékony, barna ágacskáival senki nem vette komolyan. Igazán fel sem tűnt az embermagasságú gazban, s amikor még ki is levelesedett, teljesen beleolvadt a környezetébe. Szégyenkezett miatta eleget. Színtelen kis jöttmentnek érezte magát, akit éppen csak megtűrnek a nagyok, és attól félt, talán nem is nő tovább. Főként attól tartott, hogy soha, semmivel nem fog kitűnni az erdő aljnövényzetéből, a cserjék áthatolhatatlannak tűnő, zöld paravánt alkotó sűrűjéből. Szomorú kis életébe csupán a szomjoltó tavaszi langy esők, a nyári szél tikkadtságot hozó forrósága, s az őszi dér hoztak némi változatosságot, na meg az első hó bársonyosan puha érintése, mely habkönnyű fehér palástként borult gyönge vállaira. Még a rovarok is elkerülték. Az éltető napfény csak akkor jutott el hozzá, amikor ősszel lehullott az őt körülvevő szálas faóriások lombja, vagy ha a viharos szél megtáncoltatta, kedvére hajlítgatta a nagy fák koronáját.
Csendben, esemény nélkül teltek a napjai, szelek szárnyán gyorsan röpült az idő. Nem sok minden változott a környezetében. Az idő múlását csak azon érzékelte, hogy egyszer kibújtak a zöld levelei, aztán meg mind lehulltak. Nagyritkán kidőlt egy-egy öreg fa, vagy új madárcsalád fészkelt a vastagabb ágakra, s ez így ment évről, évre.
Egy tavaszon azonban, amikor a természet is még csak ébredőben volt, váratlanul új érzések kerítették hatalmukba. Az első napsugarak, mint ilyenkor mindig, jólesőn melengették ágait, rajtuk azonban a szokásos hosszúkás levélrügyek mellett, kis göböcskék kezdtek kinőni. Először azt hitte, valamiféle kór támadta meg, de fájdalmat nem érzett, a levelei ugyanúgy zöldültek, mint korábban, s a gyökerei sem lazultak meg, sőt, talán még jobban kapaszkodtak, szilárdan kötötték őt a földhöz.
A kis képződmények egyszer csak hasadozni kezdtek. Sajnálta, mert már elfogadta a létüket, hozzászokott a látványhoz, amitől egy kicsit végre ő is más lett. Most azonban úgy tűnt, kifakulnak, elhalnak, majd lehullanak, hogy részévé váljanak az erdő humuszos talajának. Már előre félt attól, hogy megint ugyanolyan jellegtelen lesz, mint volt azelőtt. Nehezen, de próbálta elfogadni az elfogadhatatlant.
A nagy, tüzes golyóbis napról-napra melegebben sütött, beköszöntött az igazi tavasz. Egy reggel arra ébredt, hogy valami megváltozott körülötte. Mintha megint leesett volna a hó. De az nem lehet, ilyen meleg hajnalokon már nem szokott hó esni, legfeljebb eső! Akkor pedig valamiféle hófehér lepkeraj pihenhetett meg ágaimon - gondolta -, bár a szárnyukat egyáltalában nem rezegtették, és amikor kicsit próbaképpen megrázkódott, egyetlen egy se rebbent fel közülük. Jobban szemügyre véve a fehér pillangóhadat észrevette, van közöttük, amelyik még csak félig bújt ki a gubójából. Az meg hogy lehet? Ilyet se látott még, amióta világ a világ! Hirtelen ráismert az előző nap még csak hasadozó, zöld kis gömböcskére, vagyis hogy abból is félig kibújt egy pillangó. De hiszen akkor ő egy pillangófa! Miközben ezen morfondírozott, zümmögő hang hallatszott, és egy sárgacsíkos, pihésen pihés kis rovar telepedett a fehér pillére. Nem mész onnan - rivallt rá -, hagyd békén az én pillangóimat! Micsodáidat?! - ámult el a méhecske. Aztán hirtelen rájött. Te buta kis vadcseresznyefa. Nincs neked pillangód egy se, de csodaszépen kivirágoztál. Biztosan ezek az első virágaid, azért nem ismerted fel őket. Légy büszke magadra, te vagy itt a legszebb!
A kis vadcseresznyefát kimondhatatlanul jó érzés töltötte el. Megdicsérték, szépnek tartják, talán mégsem olyan haszontalan jószág ő! A nap folyamán egyre több méhecske dongta körül, és ő boldogan tárta ki előttük virágai kelyhét, s csak adakozott, adakozott. A körülötte lévő hatalmas, öreg fák is mintha meghajtották volna felé a koronájukat, elismerésük jeléül, s a játékos kedvű szél is azt susogta a fülébe: Nagyra nőj kicsi fácska, te vagy itt a legszebb! Mire az üde tavaszt felváltotta a meleg nyár, a kis fa hófehér virágai helyén piros, később feketébe hajló apró cseresznyeszemek jelentek meg. Többé magányos sem volt. Látogatták a madarak, s az erdő apró rágcsálói is bele-belekóstoltak a földre hullott keserédes csemegébe. Színes bogyóival a zöld paravánélő dísze lett a kis fa. Beköszöntött az ősz, és tarka-barka, sárgás pirosan zöldes barna leveleivel ő megint csak felhívta magára a figyelmet. A tél multával aztán alig győzte kivárni, hogy újra csókot leheljen ágaira az első tavaszi nap, virágot bonthasson, s a bolondos szél erdő szerte hírül adja: kivirágzott a kis vadcseresznyefa, és már megint ő a legszebb…

Lélekpillangó keksz receptje (Forrás: http://lelekpillango.blog.hu/)

  • 50 dkg liszt,
  • 1/2 cs sütőpor,
  • 20 dkg porcukor,
  • 1 cs vaníliás cukor,
  • 2 egész tojás,
  • 20 dkg vaj,
  • 1 evőkanál kakaó a barna tésztához. 

    Összedolgozzuk a hozzávalókat, 2 részre osztjuk a tésztát. Az egyikbe beledolgozzuk a kakaót. Két egyforma lapot nyújtunk, egymásra fektetjük és felcsavarjuk.
    1-2 órát hűtőben pihentetjük a szeletelés előtt. Közepes lángon sütjük.

+1 ötlet: virágos mező

Képek forrása: http://gumbo-lily.blogspot.co.uk

Lepke koszorú

Jelről jelre: béka

Befogadás és visszaogadás első lépése: a jel-levél, melyet már kézbesített is a postás, minden fiókánknak:

Kedves ...!

Köszöntünk abból az alkalomból, hogy ősztől Te is a Cinege csoport fiókájává válsz, és ezúton küldöm a „jel-versedet”.

Hogy mi az a „jel-vers”?

Ez az első titok, melyet elárulunk Neked: minden Cinegésnek van egy varázserővel bíró, vigasztaló, bánatűző mondókája, mely átsegíti minden nehézségen. A Te „ jel-versed” a következő:

"Mondja, kérem, kedves unka,

békáéknál sok a munka?"

"Ne zavarjon, unk-unk-unk!

Nem látja, hogy dolgozunk?"

A béka a bőség jelképe

Amit a békáról tudni "érdemes":

A békák ötezernél is több faja a kétéltűek osztályának egyik rendjét alkotja. Közös jellemzőjük a farok hiánya kifejlett állapotban, - ezért farkatlan kétéltűeknek is nevezzük őket - a lapított test, a viszonylag gyenge elülső és az izmos, hosszú ugrólábbá fejlődött hátsó végtagok, és a dülledt szemek.

Általában víz közelében élnek, bár akadnak szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott (például sivatagi vagy egész életüket vízben töltő) fajok is. Sok békafajnál kiemelt szerep jut a szaporodási időszakban a hangadásnak (brekegés, kuruttyolás), amelyet felfújható torokzacskóik segítségével valósítanak meg.

A többi kétéltűhez hasonlóan petékkel szaporodnak. Lárváikat ebihalaknak nevezzük, vízben nevelkednek, kopoltyújuk van és hiányoznak végtagjaik. Fejlődésük során kialakul tüdejük, majd kinő hátsó- és elülső lábuk, végül eltűnik farkuk.

A felnőtt példányok ragadozó, rovarevő életmódot folytatnak.

Hazánkban 15 békafaj honos: vörös és sárgahasú unka, barna ásóbéka, zöld varangy, zöld leveli béka, gyepi és mocsári béka, erdei béka, nagy és kis tavi béka, kecskebéka.

Magyarországon minden kétéltű védett állat!

Megtekinthető művészeti alkotás vagy akár béka kereső játék is lehet a Szabadság téren található bonzbéka, Mihajlo Kolodko mindössze 15 cm magas alkotása

Bemutatható, inspiráló művészeti alkotás:

Tóth Ernő. A béka álma (1949) - pl. meseszövéshez

Kép forrása: budapestaukcio.hu

Fésüs Éva: Békanóta

Békakirály papucsának elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra, seholse találja.

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,
keresték a náderdőben szitakötő lányok.

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Nem találják a papucsot sehol a világon,
ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Brekeke!...

Kép forrása: Paper Art and Cra

Bartos Erika: BÉKANÓTA

Béka, béka, csöppnyi béka,
Előugrik néha-néha.

Brekegve vagy kuruttyolva,
Vartyogva és karattyolva,

Rugólábon erre pattog,
Pocsolyába belecsattog.

Kecskebéka, ásóbéka,
Sárga hasú hegyi unka,

Leveli és tavi béka,
Mocsári és gyepi béka,

Barnavarangy, bajszos béka:
Ebihal az ivadéka!

Lehet zöld, vagy lehet barna,
Lehet színes, tarkabarka,

Vörös hasú, sötétpettyes:
Békabőre mindig nedves.

Sűrű nádas sok lakója
Beleugrik mind a tóba,

Lubickol a Balatonban,
Napozik a parti gyomban.

Messze hallik vartyogása,
Szól a vidám békalárma!

Békanóta béka módra,
Ha nem volna, csend honolna.

Egymagamban üldögélek,
Azt hallgatom, hogy zenélnek:

Békaszív és békalélek,
Zeng az esti békaének!

Kép forrása: Found on dribbsartesanatos.blogspot.com

Kovács András Ferenc: Békazene


Parti berekben brekken a béka:
rezzen a nádas barna taréja.
Békazenére ringnak az árnyak:
tó puha fodrán vadkacsaszárnyak.
Egy tavirózsán brekken a béka:
sárgul a félhold kajla karéja.
Békazenére, békazenére
csillagok ülnek az éj peremére. (részlet)

Kép forrása: get.google.com

Kép forrása: http://www.welke.nl

Ölbeli játékok:

Békás tóra gólya szállt

Békás tóra gólya szállt, 
Kerek tóba besétált. 
Hajlottak a fűszálak, 
Intettek a békának:

Béka vigyázz! 
Ki ne bújj! 
Gugolj le és lapulj! 

De a béka nem ügyelt, 
Intő szóra nem figyelt, 
Kiugrott a tópartra, 
Hamm, a gólya bekapta!

(játékos mondóka, ölbevéve a gyermeket a végén a nyakába "harapunk".)

Kép forrása: http://indulgy.com

Béka, béka, brekeke,
Jól vigyázz a bőrödre,
Mert a gólya erre jár,
Megeszen a csőrivel.

Kép forrása: /i.pinimg.com

A béka meg a holló

Békát fogott a holló, csőrébe kapta, s felrepült vele egy háztetőre. Amint zsákmányával letelepedett a tető szélén, a béka hangosan kuncogni kezdett.

- Mit nevetsz, Béka öcsém? - kérdezte a holló.

- Semmi, semmi, kedves Holló nővér - válaszolta a béka -, szóra sem érdemes, csak azon nevettem, hogy milyen szerencsém van. Az apám ugyanis itt lakik, éppen ezen a tetőn. Rendkívül erős, roppant haragos természetű ember. Bizonyosan bosszút állna azon, aki bántani merészelne engem.

A holló bizony nem nagyon örült e szavaknak, s jobbnak látta, ha biztonságosabb helyen fogyasztja el zsákmányát. Átröppent hát a tető másik oldalára, az esőcsatorna mellé. Itt pihent pár pillanatig, s már éppen neki akart kezdeni a lakomának, amikor észrevette, hogy a béka megint jóízűen kuncog.

- Hát most mit nevetsz, Béka öcsém? - kérdezte.

- Semmi, semmi, kedves Holló nővér, szóra sem érdemes – válaszolt a béka. - csak eszembe jutott, hogy a nagybácsim, aki az apámnál is erősebb, éppen ezen a helyen éldegél. Aligha vinné el szárazon, aki engem bántani merne.

A holló most már nagyon megijedt, s elhatározta, hogy elrepül a tetőről. Így is tett. Csőrébe kapta zsákmányát, s a közeli kút kávájára szállt, s ott letette. Már éppen neki akart kezdeni az evésnek, amikor a béka meg szólalt:

- Amint látom, kedves Holló nővér, nagyon tompa a csőröd. Nem kellene megélesítened, mielőtt enni kezdesz? Nézd csak ott azt a követ! Pompásan megfenhetnéd rajta!

A holló megfogadta tanácsot, a kőhöz reppent, fenni kezdte a csőtét. Amint egy pillanatra hátat fordított a kútnak, a béka nagyot ugrott, s eltűnt a mély vízben.

A holló csak akkor vette észre, hogy a béka eltűnt, mikor már jól megfente a csőrét. Visszareppent a kútkávára, ide nézett, oda nézett, jobbra-balra forgatta a fejét, de a békát csak nem látta sehol.

Végül megsejtette, hogy alighanem a kútban van, s kiáltozni kezdett:

- Béka öcsém, kedves Béka öcsém, már megijedtem, hogy elvesztél! Jó éles a csőröm, gyere ki, hadd egyelek meg!

- Ó, de sajnálom, kedves Holló nővér - válaszolta a béka-, képzeld csak, nem tudok felmászni a kút oldalán. Gyere le értem, ha meg akarsz enni! - szólt, majd lemerült a mély víz fenekére.

Kép forrása: gettingmessywithmsjessi.com

Kép forrása: www.peuteractiviteitenweb.com

A kolbász, a béka és az egér (népmese)

A kolbász, a béka és az egér (népmese)Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy béka. A béka összetalálkozott az egérrel és a kolbásszal. Hárman kezdtek beszélgetni, s elhatározták, hogy ők örökös barátok lesznek.

Az egeret betették sepregetőnek, a békát beszerzőnek és a kolbászt szakácsnak. Így mentek a dolgok egy hónapig. A béka beszerzett, mert ő jól tudott ugrani, hamar tudott menni, jönni, az egér kisepregette a szobát, s hozott be fát meg vizet, a kolbász meg szakácskodott.

Hát olyan jó ételeket csinált a kolbász, hogy örökké csak nyalogatták a szájukat. Akármennyit ettek, nem tudtak jóllakni, mer nagyon jó volt az étel. Mikor letelt a hónap, azt mondja a kolbász:

- Na, hát a dolog az rendre jár, melyiketek lesz a szakács?

- Hát legyen a béka.

Megtették a békát szakácsnak. Nekifogott a béka, így is szakácskodott, úgy is szakácskodott, főzött ilyet, főzött olyat, de olyat nem tudott főzni, hogy a többieknek jólessék. Főzött vagy három-négy nap, s akkor felmondtak a szakácsnak. Azt mondták, hogy:

- Nem vagy jó szakács.

Megszégyellte magát a béka.

- Nahát akkor ki főzzön?

Azt mondja a kolbász:

- Az egeret tesszük oda.

Odatették az egeret. Ő is főzött vagy két-három nap, de ő se tudott jól főzni. Rászorították a kolbászt:

- Csak te főzzél!

A kolbász váltig mondta:

- Én az én hónapomat lefőztem, s hogyha nem akartok ti főzni, akkor inkább felmondjuk a barátságot.

Valahogy csak megkérlelték a kolbászt, mégis elvállalta, hogy még egy vagy két nap ő főz. A béka gondolta, addig ő megtanulja, hogyan főz a kolbász. Nekifogott, hogy meglesse, mit csinál.

Hát amikor a lé meg volt főve, egy darab idő múlva a kolbász, mikor látta, hogy nincsen sehol senki, beledobta magát lébe. Megforgatta magát benne ügyesen, s akkor kijött.

,,Hopp - gondolta a béka -, most mát én is tudom, hogy kell csinálni! Azért olyan jó a leves, mert beledobta magát."

Akkor ajánlkozott:

- Na, most már én leszek a szakács, most már én is tudok főzni!

Nekifogott, odatett egy jó nagy fazék vizet a tűzhöz. Jó tüzet csinált, s főzte, főzte. Mikor már úgy gondolta, hogy meg van főve az a mindenféle, ami bele volt téve, nem várta meg, hogy egy kicsit meghűljön a lé, hanem mikor a legforróbb volt, belészökött.

Hát alig tudott kiszökni, mind összeforrázódott, összefutott a hátán a bőr. Azóta van a varasbéka.

Félreállott a főzésből, alig tudott mozogni, úgy összeégette a forró lé. A kolbász meg az egér, mikor megmondta nekik, hogyan járt, kikacagták.

Felbomlott a barátság, s attól fogva mindenki külön élt. Máig is élnek, ha meg nem haltak.

Kép forrása: www.craftymorning.com

Kép forrása: i.pinimg.com

Mozgásos játék:

Nagyobb kört rajzolunk a földre, ez a békás tó, melyben a "gólya" sétál. A többiek, a "békák" a körön kívül állva ingerkedve mondják:

Gólya, gólya brekeke,

kell -e békapecsenye?

Most óvatosan belépve a körbe folytatják a mondókát:

Itt van már, tessék hát,

fogj magadnak egy békát!

A gólya csak a körön belül foghat meg valakit, ezért hirtelen mozdulattal kell a békák után kapnia, hogy azokat váratlanul érje a támadás. Védekezésül ki kell lépni a körből.

(Forrás: http://ovoneni.blog.hu)

+2 játékötlet: amöba kőfestéssel

Kép forrása: Mesekavics

Kép forrása: /i.pinimg.com

Béka süti:

Hozzávalók: 20 dkg háztartási keksz, 10 dkg porcukor, 3 evőkanál kakaó, 2 evőkanál nutella,  1,3-1,5 dl tej, pár csepp rum aroma; díszítéshez: 30 dkg olvasztató fondant vagy sörbet, zöld ételszínezék, 1 kocka étcsokoládé

Elkészítése: A kekszet ledaráljuk, összekeverjük a kakaóval és a porcukorral.Hozzáadjuk a rumaromát , a   nutellát és annyi tejet, hogy jól formálható masszát kapjunk. 10-12 részre osztjuk, gömbökké formázzuk, majd ezeket hengerré és ujjunkkal  középen kissé benyomjuk, hogy kialakuljon a fejrész. A fondantot vízgőz fölött megolvasztjuk, pár csepp ételfestékkel  zöldre színezzük és a békákat  belemártjuk. A csokoládét vízgőz fölött megolvasztjuk és fogpiszkáló segítségével szemeket és szájat rajzolunk a békákra.

Kép és recept forrása: aledakonyhaja.blogspot.com

Kép forrása: i.pinimg.com

Pitypang - versek, mesék, ötletek

Kép forrása:blackfairness.blogspot.com

Tompa Mihály: A pitypang meséje

A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók.

A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres - mert irigy volt ez a kerti rózsa, irigyelte a viola édes illatát, azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.

A virágok tündére jószívű volt, mint az egy tündérhez illik, megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát.

A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani; a liliom élesebb kardokat kért; az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.

A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt, rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat, s lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé, az erdőbe.

Így történt, hogy meglátta az út szélén, a porban virító pitypangot. Megállt előtte: 
- Mondd, kedves pitypang, nincs valami kérésed, panaszod?

A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.

- Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek?

Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de mikor a tündér továbbment, fölsóhajtott. Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult: 
- Talán mégis szeretnél kérni valamit, pitypang? 
- Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni - mondta a pitypang.
- Messze földről kerültem ide, ebbe az országba, meggyökereztem itt, tudom, hogy soha többé nem láthatom a hazámat, s ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyerekeim elmehetnének..., de hát azoknak sincs szárnyuk!

Gondolkozott egy kicsit a tündér, s mert csodatévő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái - a termésbóbiták - ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, röpíti őket hegyen-völgyön át, messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya visszaröpülhet a rég elhagyott hazába is.

Kép forrása: www.surfacedesign.org

Osvát Erzsébet : Sárga pitypang bóbitája

Mennyi, mennyi
forgó, pergő
pöttömnyi kis
ejtőernyő!
Könnyű, 
mint a 
lehelet.
Száll a rét,
a tó felett.
Apró ejtőernyők
száza –
sárga pitypang
bóbitája –
repül a földre,
repül fára.
Hajamra is száll, száll, száll.
Bóbitás a hajam már.

Kép forrása: Handmade in Italy

Sarkady Emília: Pitypang herceg légvára

Aznap kissé fülledt nyári éjszaka volt. A nyitott ablakon a függönyök óriás pillangószárnyként meg-meglibbentek, ahogy az esti szellő fújta őket, a kertből tücsökciripelés hangja szűrődött be. Minden olyan volt, mint máskor: csendes és békés. Dorina valamiért mégsem tudott elaludni. Hiába hunyta be a szemét, helyezkedett el kényelmesen a hatalmas ágyon először jobbra, aztán balra, hiába számolt bárányokat, az álom messze elkerülte.

„Már mindenki alszik, csak én nem. Mit tegyek? Nem tudok aludni! Anya azt szokta mondani, ha mélyeket lélegzek, megnyugszom. Hátha ez segít most!” – gondolta magában. Megigazította a párnáját, hanyattfeküdt az ágyon, és olyan mélyeket sóhajtott, amilyeneket csak bírt. De nem jött álom a szemére, csupán a pöttyös zokni riadt fel a nagy sóhajtozásra, aki a sarokban álló zoknis kosárban szunyókált békésen társaival együtt.

– Valami baj van, Copfoska? – nyöszörögte álmosan a zokni, aki nem volt már annyira fiatal, megért már vagy ötven mosást is, és pontosan tudta, az emberfélék nem sóhajtoznak csak úgy, ok nélkül. Főleg nem az éjszaka közepén.

– Nem tudok aludni! – felelte panaszosan a kislány miközben felült az ágyában. – Te sem tudsz, ugye? Olyan furcsa ez a mai éjszaka, nem gondolod? Olyan különös érzésem van valamiért…

– Hát, én már aludtam, és messze-messze szálltam… – vallotta be a zokni. A sötétben nem látszott, hogy zavarában a pöttyei elpirultak, nem szeretett volna csalódást okozni Dorinának azzal, hogy nem elég együttérző. – Aludtam – ismételte meg -, aztán valami furcsa hangra felriadtam. Nyöszörgés vagy sóhajtás lehetett.

– Az én voltam – vallotta be Dorina. Most ő pirult el. – Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni! De mesélj csak! Mit álmodtál? Messze szálltál? Merre repültél? Megint sirályokkal szárnyaltál?

– Nem, nem, dehogyis! A pitypangbóbitákkal! – ingatta pöttyeit a pöttyös zokni. – Egyenesen Pitypang herceg légvárába!

– Pitypang herceg légvárába? – ámuldozott a kislány. Ettől a mondattól az álom is kirepült volna a szeméből, ha arra járt volna. – Pitypang herceg? Róla még soha nem meséltél! Ő is létezik? És hol is van az a vár?

– Pont ott, ahova a szél fújja – suttogta sejtelmesen vékony cérnahangján a zokni. – Hol ide libben, hol oda a kék égen. Pörög és forog a szélben, mint egy fényes búgócsiga! A falai álmok és vágyak szövedéke, ablakai reményből kerekedtek, tornyai, mint hatalmas pitypangbóbiták lengedeznek a szélben. Pitypang herceg pedig áll díszes zöld ruhájában az erkélyen, aranykoronája csak úgy tündöklik a napfényben, ahogy bólogatva üdvözli az elsuhanó felhőket, integet az ágaskodó fáknak, szárnyaló madaraknak. Olykor vendégül is látja az elfáradt vándorokat. Udvarhölgyei, a pitypangtündérek, mint megannyi szivárványszárnyú pillangó röpdösnek, és finom ételekkel és italokkal kínálják a vendégeket! Mert Pitypang herceg jószívű és bőkezű uralkodó. Ő minden pitypangok uralkodója!

– Nem minden pitypang uralkodója? – szólt közbe a kislány, miközben visszafeküdt szorosan magához ölelve kedvenc párnáját.

– Nem, nem! Ő minden pitypangok uralkodója! Így jelenti be az udvarmester, amikor nagyot koppant pálcájával a bálterem kövezetén: – Őfelsége Pitypang herceg, minden pitypangok uralkodója és minden virágok barátja! Ezt így kell mondani! S akkor minden szem az ajtóra szegeződik, a herceg pedig méltóságteljesen végigvonul a termen, helyet foglal a trónján, majd int a zenészeknek, hogy hadd szóljon a muzsika! Mert ha leszáll az este, a palotában bál van, bál! De még milyen bál és milyen vendégsereg! Táncol a Kankalin, hajlik a Liliom, bókol a Pipacs, pirul a Rózsa, suhan a Búzavirág Pitypang herceg oldalán! A szentjánosbogarak pedig keringve fénylenek, világítanak – ha látnád, parányi csillagnak hinnéd a palotát!

De a legszebb mégis az, amikor megvirrad, és ezernyi harmatcsepp csillog a palotán, harmatban fürdenek az ablakok és a tornyok. Ekkor a pitypangtündérek megrázzák bóbitájukat, apró ejtőernyők száza repked – s a vendégek beléjük kapaszkodva hazaszállnak, huss, a szellők szárnyán messze…

A pöttyös zokni hirtelen abbahagyta a mesélést. Fülelt, de nem hallott mást, csak egyenletes szuszogást. „Copfoska csak elaludt.” – gondolta magában. Kicsit fészkelődött kényelmes, bélelt kosárban, majd ő is elszenderült. Még éppen bele tudott kapaszkodni egy bóbitába, mely Pitypang herceg légvárárba repítette.

Mese forrása: http://meseles.hu

Kép forrása: nagykovácsi Cinegék

Széllné Gera Andrea: Pitypang

Kerek, sárga
leszállópálya
fogadja mind
a gépeket:
pillangót,
legyeket,
méheket.

Fehér gömb
alakban
kapaszkodnak,
csapatban.
Szélfúvástól
szétrepülnek,
ernyőjükkel
szélnek dűlnek.

Ernyős csapatok
szállítják
a magot.
Küldetés
a magvetés,
leszállópálya
építés.

Kép forrása: https://vk.com

Nagy Bandó András: Pitypang

Sárga pitypang,
árva pitypang,
tavasz táján érkezel,
sárga pitypang,
árva pitypang
gyermekláncfűvé leszel.

Sárga pitypang,
árva pitypang
rétek alján nyiladozz!
Sárga pitypang,
árva pitypang
egész nyáron illatozz!

Sárga pitypang,
árva pitypang
sorsod tudjuk, nyárig várj!
Sárga pitypang,
árva pitypang
szelek szárnyán égig szállj!

Várfalvy Emőke: Pitypangás

Sárga pettyes pitymallat,
milyen jó a pitypangnak!
Zöld fű közt a harmatban,
mosakodik hajnalban.
Döngő-dongó méh leszáll,
mesél neki, merre jár.
Arany sugár ebédje,
a Nap süti kedvére.
Délután a szellő tánc,
halkan dúdol, eszterlánc,
Mikor bársony éj terül,
álomszárnyon elrepül.
Forrás: http://avarfalvimesek.blog.hu/

Kép forrása: https://subscribe.ru

Markó Béla: A pitypangok királya

Ahogy a nap az égre felkel,
s ahogy már jó meleg a reggel,
egyszerre nyílik ezer pitypang,
egyszerre néz, egyszerre rikkant,
kicsik vagyunk itt lent a réten,
de lám csak, odafent az égen:
hogy fénylik sárga bóbitája,
ott él a pitypangok királya!

Kép forrása: http://www.amazinginteriordesign.com

Gryllus Vilmos: Pitypang

Zöld mezőben sárga pötty,
pitypang nőtt a fű között.
Kék mezőben sárga láng,
égből süt a Nap reánk.
Egyre jobban tűz a Nap,
réten pitypang áradat.
Nincsen már se zöld, se kék,
sárga lett a föld s az ég.

Zöld mezőben sárga pötty,
pitypang nőtt a fű között.
Kék mezőben sárga láng,
égből süt a Nap reánk.
Egyre jobban tűz a Nap,
réten pitypang áradat.
Nincsen már se zöld, se kék,
sárga lett a föld s az ég.

Zöld mezőben sárga pötty,
pitypang nőtt a fű között.
Kék mezőben sárga láng,
égből süt a Nap reánk.
Egyre jobban tűz a Nap,
réten pitypang áradat.
Nincsen már se zöld, se kék,
sárga lett a föld s az ég.
Kép forrása: tvorchestvovpodarok.ru

Cinege mesék. Ez történt a 3. héten

Cinege mesék hétről, hétre

2017. Szeptember 3. hete: Jeljátékok

A hét jelei: macska úr, esőfelhő, cseresznye

 

A heti "kedvenc": Nyíri Attila: Cseresznye

Fehér ruhát öltöttem,

senkinek sem kellettem.

Majd a zöldbe öltöztem,

de azzal sem tetszettem.

Piros ruhát felvettem,

azon nyomban elkeltem.

Hétfőn cseresznyéket nyomdáztunk dugóval, mejd azokat "párosítottuk":

Ezalatt megsült a cseresznyés pite is, melyet pillanatok alatt befaltunk:

A keddi nap "macska úré, amikor a tornateremi futó és fogó játékok után elkészültek a fejdíszek és az egész szoba macskákkal telt meg. Mindenhonnan nyávogó, civakodó, összebújó, mosakodó fehér, fekete, cirmos cicák bújtak elő:

A macskáink kedvenc játéka a tejföl nyalogatás volt, mely amellet, hogy nevetős tevékenységnek bizonyult erősítette a nyelvizmokat is.

Amikor már minden cica, mindenhonnan lenyalta a tejfölt kezdődhetett a mérges cica - dorombolós cica játék, melyben négykézláb állva kellet, hol domborítani, hol homorítani a hátat.

És mesét is hallgattunk: A macska és az egér barátsága (részlet)

Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek.

- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!

A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska:

- Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít.

Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez:

- Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak.

- Csak menj isten nevében - felelte az egér -, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból!

Persze egy árva szó sem volt igaz az egészből; a macskának nem volt se nénjeasszonya, se keresztapának nem hívták meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a bödönhöz, nyalni kezdte a zsírt, mind lenyalta a fölét. Mikor jóllakott, sétált egyet a háztetőkön, nézelődött, szemlélődött, aztán leheveredett, elnyúlt a napon, s nyalta elégedetten a bajuszát, valahányszor eszébe jutott a zsírosbödön. Nem is ment haza előbb, csak estefelé.

- No, megjöttél? - fogadta az egér. - Biztosan jól mulattál.

- Megjárja - felelte a macska.

- Hát a kicsinek mi lett a neve? - tudakolta tovább az egér.

- Lefölét - vetette oda kurtán a macska...

Szerdán, mintha az "égiek" is velünk lennének, kint esett és mi felhők sokaságát készítettünk.

1. Vattakorongból, ételfesték csöppentéssel

2. Borotvahabbal:

4. Poharakkal, borotvahabbal és ételfestékkel "kísérleteztünk":

és ha már poharak: A nagyobbakkal is játszottunk "poharast" 3 nehézségi "fokozattal", melyhez nem kell más, mint 5-6 darab pohár két színben:

1. feladat. az azonos színű poharak  a játéktér jobb és bal oldalán. Két kézzel egyszerre kell egymásba szedni a poharakat.

2. feladat: a poharak maradnak két oldalt, de a jobb kézben lévő pohárral a bal oldaliakat kell felszedni és fordítva úgy, hogy a két kéz egyszerre mozog

3. feladat: A poharak összekeverve. Az egyik kézben az egyik színű. a másikban a másik és úgy kell felszedni a poharakat, hogy a színek felváltva legyenek.

"Esőcseppekből számlépcsőt" építettünk:

És még nincs vége, mert délután jógáztunk az Ilcsivel.

A csütörtöki napot egy dzsúdó bemutatóval kezdtük a tornateremben, ahol Zéti mutatta be a tudományát és egy színházi előadással folytattuk, melynek "rendezője" Krisz volt. Kiválogatta a szereplőket, kiválogatta a kellékeket, kitalálta a mesét és instruálta az egész előadást.  A történet az erdővándorokról szólt, akik összetalálkoznak a boszorkánnyal, aki mindenféle varázslattal kövé akarja változtatni őket, de aztán legyőzik őt és így tovább vándorolhatnak az erdő mélyébe. (Mivel a boszorkány gonosz szerepére nem vállalkozott senki én is aktív szereplőjévé váltam a mesének. Hihetetlenül jó kis kaland volt.)

A rögtönzött színház után ládákból, párban készültek a "környezetkímélő járgányok" Dobozkartonra rá kellet kötni a ládákat, tetszés szerint díszíteni és már kész is:

Nem is közlekedtünk mással sem a csportszobában

Sem a tornateremben:

Sem az udvaron:

Pénteki napra 8Autóentes Világnap) "úthálózattá" változott a csoportszoba:

Ismét párokban kellet gondolkodni

A feladathoz kapcsolódó kérdések:

  • Hányan vagytok a családban?
  • Ha mindenki kerékpárra pattan, akkor hány kerékpárra van szükségetek?
  • Ha a gombok a kerékpár kerekei, akkor hány gombot kell felragasztani ahhoz, hogy mindenkinek legyen kerékpárja?

Adél és a megoldás: "Ha öten vagyunk, akkor az öt ujjam a családom. Az öt bicikli. Ha egy biciklinek 2 kereke van, akkor, ha a két kezemet egymás mögé teszem meg tudom számolni, hogy hány kerék kell. 2, 4, 6..."

Kerékpár készült gombokból és drótból is:

Kép forrása: hative.com

Aztán kerékpárra pattantunk:

Utána kerékpárokat rajzoltunk, hogy hol? Természetesen az úttesten:

És, ha azt hiszitek, hogy ezzel vége, akkor:

Polcra kerültek a Mihály napi vásárra készült lándzsásútifű és kakukkfű szirupok:

Elkészültek a "lyukas almák" a célba dobó játékhoz:

Betont is kevertünk, melyből madáritató készül:

Befejezésül egy kép, mely első ránézésre csupán annyi, hogy 5 lány ül a lengő híd tetején:

Valóban így kezdődött, de aztán mivel folytatódott? Felhangzott az ének "bújj, bújj zöld ág" és Emese leugrott a sorból. A lábak alatt próbált átmenni a hídon, amikor az "leszakadt" és a lábak a fökdre értek. Emese a két oldalán álló lányból kiválasztotta a következőt, aki bújik és vagy 20 percen keresztül (így, saját szabályaik alapján) játszották ezt a játékot. Sőt! egy idő után aztán variálni kezdték: nagyon lassan, lassan, gyorsan, nagyon gyorsan énekelték a dalt és a macskának követnie kellet a mozdulatai ritmusával a dalét. Még nehezítésként a vége felé egyenletes tapssal, majd ritmus tapssal is követték a dalt. Csoda jó érzés volt látni, ahogy a szabályokat meg sem beszélve egymásra hangolódtak és, ahogy élvezték azt a tevékenységet, melyet maguknak alakítottak, formáltak.

Jövő heti előzetes:

- Folytatódnak a Jel játékok és mivel 8 fiókánk van az idén és 6 jellel már játszottunk, maradt 2: fenyő és katica

- Készülődünk a pénteki Mihály napi vásárra

Szép hetet Mindenkinek!

Cinege mesék: Ez történt a 2. héten

Cinege mesék hétről, hétre

2017. Szeptember 2. hete: Jeljátékok

A hét jelei: hal, alma, körte

A hal napja:

Sólyom nagy örömére folytatódott a horgászos játék:

Készítettünk gyurma halakat kagylótészta díszítéssel:

Játszottunk ”irány” kirakót, melynek szabálya az volt, hogy a halakat a nyíl által mutatott irányba kell úgy egyenes sorba rakni, hogy az asztal széléig érjen a sor és mivel rá kellet jönnünk, hogy ez bizony túl egyszerűen megoldható feladat. Az újabb verzióban már a kis „kuckókba” (négyzetekbe) már nem csak az irányokra kellett figyelni, hanem arra is, hogy mindegyik kuckóba annyi hal ússzon megfelelő irányba, ahány piros körlap van fölé rakva.

És persze játszottunk a tornateremben, ahová felkötöttünk vagy 20 karikát és szétszórtuk az óvoda létező összes óriás és kicsiny labdáját.

Így kezdődött:

Ilyen lett a látvány, amikor már mindenki ott volt.

A körben jókat nevettünk, amikor valaki „hal nyelven”, csak tátogva elmondta, elénekelte a kedvenc versét vagy énekét és nekünk az artikulációról ki kellett találni, hogy vajon melyik is az.

Az alma és körte napok

Új mértékegységet vezettünk be a csoportba és ez az alma: vajon kihez, hány almát kell kiraknunk? Az eredményeket gondosan feljegyeztük a csoportajtóra:

Festettünk hatalmas piros almákat dobozkartonra, melyeknek a közepe lyukas és célba dobó játék lesz belőle a Mihály napi vásáron.

Nyomdáztunk almával, körtével és az ujjunk begyével, de hogy a nagyobbaknak is legyen egy kis nehézsége ritmikus sormintákat kellett kialakítaniuk a csomagoló papírra, mellyel majd a Mihály napi polcaink szélét díszíthetjük.

Egy praktikus ötlet: ha a fél almába vagy körtébe egy villát beleszúrunk a kicsik is könnyedén tudnak nyomdázni.

A Liziéktől kapott maradék lécekre festettünk egy hatalmas alma és körtefát, melyből kirakó játék lett, mely csak az első pillanatban tűnik egyszerűnek, mert ha a kettőt összekeverjük vagy egy-egy lécet fejtetőre állítjuk, akkor azért lehet rajta törni a fejet:

Térbeli alkotások is születtek almakockákból és hurkapálcából.

Mi történt még?

v  Öröm zenéltünk Ivánnal és kipróbáltuk, hogy hogyan válhat hangszerré a testünk

v  Összeszedtük az összes lepotyogott diót az utcánkban található diófa alól

v  Citromfű, menta szörpöt főztünk.

v  Kakukkfű és lándzsásútifű szirupot készítettünk

v  Ismét kerékpárra, futóbiciklire pattantunk

A nagyok is és a fiókák is:

v  Elkészült Páki a manók által őrzött kincses ládikája a vázában elhervadt napraforgóból, hurkapálcából, maradék fonalakból, fenyőtobozból és a lehullott szirmokból:

És ami a héten „kifogott” rajtunk: Add tovább az almát!

A kör különböző pontjain ülő 3 gyereknél van egy-egy alma. Egyszerre indítják, egy előre megbeszélt irányba az almákat mondókára. Nálunk ez a mondóka az ’Alma, alma, piros alma” volt. Akinél az alma van az utolsó szónál, az megy a gyümölcsös tálhoz és onnan figyelheti tovább a játékot. A játéknak van még két fontos szabálya:

v  Az almákat kézből kézbe kell adni

v  Az almát, amikor felénk nyújtják, át kell venni

Próbáljátok ki, ha kedvet kaptatok hozzá, mert bizony nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek az első pillanatban látszik.

Jövő heti „előzetes”:

v  Tovább játszunk a jelekkel (macska úr, esőfelhő, cseresznye)

v  Almaszedés Krisztánál

v  Mesejóga Ilcsivel

v  Kerékpározás

v  Autómentes Világnap

v  Készülődés a Mihály napi vásárra

Cinege mesék: Ez történt az első héten

Első napok az óvodában

Ismerkedtünk, barátkoztunk, egymásra és újra egymásra találtunk és közben készültek a tündérkertek a manó tisztáson és az erdőben gyűjtött kincsekből:

Gomba házak készültek gyurmából:

 

„Gombamező” játék a nagyobbaknak szívószálból és pomponokból, mely aztán valódi összpontosítást igényelt:

A játék alapja só-liszt gyurma, melybe a gyerekek által felvágott hosszabb, rövidebb szívószálakat szúrtunk és ezekre kellett csipesszel feltenni a gombák kalapját.

Elkészült az első „saját társasjátékunk:

Szilvalekvárt főztünk a Mihály napi vásárra és, hogy a „feladat” nehezebb legyen a szilvákat úgy kellett szorosan egymás mellé rakni a tepsibe, hogy a héjuk nézzen lefelé:

Mi történt még? Ölelő kör, melynek szabálya oly egyszerű: öleld át a melletted ülőt

Egy re kisebb a takaróm. a játék lényege, hogy az egyre kisebbre hajtott takaró alá jól összebújva minél többen beférjenek

Játszottunka tornateremben:

A felnőttekkel is eljátszottuk az első szülői találkozón a gyerekeink heti kedvenc mozgásos játékát Róka, tyúkok, kakasok (A róka az egyik sarokban áll háttal. A tyúkok, kakasok egy csoportban a szemben lévő sarokban és megegyeznek egy számban, melyre a róka megfordulhat, de úgy, hogy a róka azt ne hallja meg. Megegyezés után elindulnak a róka felé a számokat egyre hangosabban sorolva, A róka akkor kezdhet el tyúkot, kakast fogni, amikor a kitalált számot már kiabálva mondják. Akit elkapott az is rókává válik. Ház: a bordásfal.

Játék párban: Szavak nélkül párkeresés és egymással szemben kell vonalban felállni, Jól meg kell nézni a pároknak egymást, majd háromra hátat fordítanak egymásnak a párok és 3-4-5… dolgot meg kell változtatniuk magukon. Miután újra egymás felé fordulnak. rá kell jönni, hogy ki, mit is változtatott magán. (pl. másképp áll a haja, a nadrágja, levette az övet, órát, ékszert stb.)

Aztán pénteken. Fecskehajtó kisasszony napján egy újabb manó levél és egy hatalmas csomag érkezett a csoportba. A borítékban a következő levelet kaptuk Gomba nagyapótól:

Kedves Cinegék!

Köszönöm Nektek a sok-sok szép képet, melyet a szülinapomra hoztatok. Amikor rájuk találtam egyből fel is tettem őket a szobám falára és mindenki, aki csak vendégségbe jött hozzám a csodájukra járt.

Most azonban ismét egy kéréssel kell, hogy forduljak hozzátok. Hogy miért? Mert levelet kaptam az Afrikában élő Homokmanóktól, hogy utazzam el hozzájuk, mert sok-sok kismanónak kell óvodába, iskolába indulnia a napokban és nem tudják másképp megoldani azt, hogy mindegyiküknek legyen valaki, aki elkíséri őket, csak úgy, ha én is segítek. Úgy döntöttem, hogy segítek és elutazom Afrikába és mivel ma van Fecskehajtó napja, amikor is a fecskék útra kelnek és Afrikáig repülnek, fecskeháton teszem meg ezt a hosszú utat. Amíg nem érkezem vissza Rátok bíznám a kincseimet, melyet egy nagy csomagban elküldtem Nektek. Ugye vigyáztok rájuk?

Segítségeteket köszönöm: Gomba nagyapó

A csomagot kibontva megtaláltuk az összes születésnapra készített meglepetésünket és csak azt. A gyerkőceink öröme leírhatatlan volt, amikor rájöttek, hogy manó nagyapó legféltettebb kincsei. az általunk készített ajándékok és persze, hogy vállalták, hogy vigyázzunk rájuk. Így aztán ezek felkerültek a csoportszoba ajtajával szembeni falra a folyósón, hogy mindig szem előtt legyenek és várják nagyapó hazatértét.

Ötletelő: játékok a kezekkel

A befogadás és visszafogadás napjai mi másról is szólhatnának, mint a kapcsolatokról és a megismerésről. Az elfogadásról, a közelségről és a meghittségről. Ennek alakulásához szó szerint mindíg kéznél van egy "eszköz": a kéz

Ujjkiszámolók, tenyeresdik, tapsoltatók, kéztorna. Festés ujjal és tenyérlenyomatok festékkel, vízzel és agyagban. A kezek, mint bábok és árnyjáték. Kézfogás és bemutatkozás, kapcsolatteremtés. Simogatás, kéz a kézben sétálás és egy talán új önismereti, egymás megismerését segítő és egyben fejlesztő játék.

Nem kell hozzá más, mint a kezek és egy fényképezőgép. Kérjük meg a gyerkőcöt, hogy a jobb majd a bal kezét tenyérrel lefelé, majd tenyérrel felfelé tegye az asztalra és annyi ujját nyújtsa illetve hajlítsa be amennyit akar. Ezekről készítsünk fényképet, melyet aztán kinyomtatunk és, ha van fóliázónk, akkor bevonjuk, majd a körvonalak körül kivágjuk. Ez eddig nagyon egyszerű feladatnak tűnik, de ha jobban bele gondolunk, akkor rájövünk, hogy egyáltalán nem az, hiszen ismerni kell hozzá az írányokat (tökéletes játékos helyzet ahhoz, hogy "felmérjük" egy-egy gyereknél, hogy mennyire biztos ismerettel rendelkezik ezen a téren és közben még az ujjak nevét is "gyakoroltathatjuk",  ha végig soroltatjuk, soroljuk, hogy melyik van nyújtva és melyik behajlítva.

Amikor kész van az összes kép (minden gyerek kezéről 2x2 db, akkor aztán kezdődhet a játék, melynek variációi és célja igazán már csak a gyerekek és a mi kreativitásunkon múlik.

Lehet a feladat pl. az , hogy

- a sok-sok kép közül válassza ki a sajátjait és akkor önismeret fejlesztő játék,

- párban nézzék meg jól egymás kezét és találják meg az összekevert képek között a másikét és így már a társak felismerését segítő játék,

- számlálja össze, hogy egy képen, több képen hány ujj van kinyújtva vagy mennyi behajlítva és akkor már egyből matematikai játékká válik. Válogathat a képek közöttúgy, hogy mi adunk meg egy számot és úgy, hogy a kiválasztott képeken ő számlál. "Építhetünk" belőlük számlépcsőt vagy ritmikus sorozatokat.... és így tovább.

Egész évben újra és újra használható és észrevétlen fejlesztést segítő játékeszközzé válhat (és, ha pl. az Anyák vagy Apáknapján vagy a szülőin elővesszük a szülőknek is kihívást jelentő játék lehet, mire megtlálja a saját csemetéjének kezéről készült képeket.

Mit csinál az én kezem? (a két kezet széttárjuk)
Simogat kedvesen, (arcot simogatjuk)
Ütöget mérgesen, (tenyerét finoman megütögetjük)
Csiklandoz viccesen, (csiklandozzuk)
Csipked hegyesen, (csipkedjük)
Táncol ügyesen. (két ujjunkkal táncolunk rajta)
Na mit csinál a kis kezem? (a két kezet széttárjuk)
Te is tudod, mondd velem!

Kép forrása: Found on media-cache-ak0.pinimg.com

Mutatóujj érintése a másik négy ujjhoz külön- külön:
Hüvelykujjam korán kel,
Minden ajtón bekopog,
Felébrednek a szomszédok,
Köszönnek, hogy: Jó napot!

Kép forrása: pitterpatterart.com

Megmásztam öt hegyet:

Egy dundit, (hüvelykujj)
Egy keskenyet, (mutatóujj)
Egy magasat, (középső ujj)
Egy ékeset, (gyűrűsujj)
Egy egészen kicsikét, (kisujj)
Nekem ennyi épp elég! (a tenyerébe paskolunk)

Kép forrása: kinderspiele-welt.de

Hüvelykujjam mustáros,

mutatóujjam mézes
középső ujjam lekváros,
gyűrűs ujjam krémes
Hát a kicsi tiszta maradt?
Dehogy tiszta, ő is ragad!

Kép forrása: lovemommylife.com

Egyedem-begyedem, ez az én tenyerem...

Egyedem-begyedem,
ez az én tenyerem. (mutatjuk a tenyerünket)
Öt kis fürge ujj van rajta, (mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk)
bemutatom őket sorba.

Hüvelykujjam itt az első, (mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk) 
mellé másik, ez már kettő. 
Össze-szét, össze-szét, (kinyitjuk-összezárjuk az ujjaikat) 
Körbe forog a kerék. (csuklókörzést végzünk) 

Középső ujjam a leghosszabb,(mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk) 
nem csinálok semmi rosszat! 
Össze-szét, össze-szét, (kinyitjuk- összezárjuk az ujjaikat) 
Körbe forog a kerék. (csuklókörzést végzünk) 

Erre gyűrűt fogok húzni, (mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk) 
ezt a kicsit gyorsan nyújtsd ki! 
Össze-szét, össze-szét, (kinyitjuk-összezárjuk az ujjaikat) 
Körbe forog a kerék. (csuklókörzést végzünk)


Kép forrása: Photography Talk

Mészöly Miklós: A tíz testvér

Volt egyszer egy kerek erdő, a kerek erdőben egy pici ház, a pici házban tíz testvér lakott. Senki más.
De ez a tíz testvér úgy hasonlított egymáshoz, mint tíz ujjam. Volt közöttük kicsi, volt közöttük nagy - és volt egy legkisebb: mint a kisujjam.
Történt egyszer, hogy a tíz testvér nagyon megéhezett. Azt mondta a legnagyobb:
- Rettentően éhes vagyok!
Mire a másik kilenc is zúgni kezdett:
- Mi is! Mi is!
S bementek gyorsan a kamrába, beszagoltak mindegyik sarokba - de bizony semmit se találtak. Csak egy árva kukoricaszemet. De még annak a felét is megrágta az egér.
Így hát tovább kutattak, tovább kerestek.
Ahány fiók volt, mindbe belenéztek, ahány láda volt, mindet kinyitották - de hiába, nem volt szerencséjük.
Bizony akkor nincs mit enni, ha sehol sincs semmi! - sóhajtoztak búsan. De hogy mit tegyenek, azt egyikük se tudta. Azazhogy az egyik - a legkisebbik - mégis kitalálta.
- Menjünk el vadászni! - kiáltotta, s felugrott.
A tíz testvér menten útnak indult.
Mentek, mendegéltek, elöl a nagyobbak, hátul a kisebbek, utolsónak a legkisebbik. Hegyezték a fülüket, járatták a szemüket, de semmit se láttak. A tenger nagy réten csak fű volt és virág. Aztán hirtelen megállt az egyik testvér.
- Ott van ni! - kiáltotta.
- Micsoda? - kérdezték.
- Hát egy nyúl! Ott fut ni!
- Puskát ide rögtön! - kiáltott a másik, és máris kapta, fogta, a vállához emelte, aztán durr! - lelőtte a nyulacskát.
Mit gondoltok, mi történt utána?
A harmadik testvér odaballagott a nyúlért...
A negyedik a vállára vette...
Az ötödik hazavitte...
A hatodik megnyúzta...
A hetedik feldarabolta...
A nyolcaik megsütötte...
A kilencedik tányérba rakta...
És a tizedik - aki olyan nyiszlett, kicsike volt, mint a kisujjam - az egész nyulat egymaga megette!
A kilenc testvérkének csak a nyuszi farka maradt.

Kép forrása: Anna @ The Imagination Tree

Kő (homok) gyurma recept:

Hozzávalók:
2,5 dl lefőzött kávézacc ( a lefőzött őrölt kávé)
2,5 dl liszt
1,2 dl só
0,5 dl homok
kb. 2 dl víz

Egy tálban keverd össze a szilárd hozzávalókat, majd adagolva keverd hozzá a vizet is.

Ebből só-liszt gyurma állagú anyag lesz, amit tetszőlegesen formázhatunk.

Forrás: http://anapfenyillata.cafeblog.hu

Kép forrása: http://www.the11best.com

Az elkészítés menete: Vizes homokba készítsetek tenyérlenyomatot . Öntsétek ki gipsszel és már készen is van az "alkotás".

Befejezésül egy kis számlálás a nagyobbaknak, nagyobbakkal:

Kép forrása: Elifyasemin

Kép forrása: psicopedagogialudica.blogspot.com.br

 

 

Feedek
Megosztás