Jelről jelre: falevél

 

Kép forrása:kreativotthonbolt.hu

Gryllus Vilmos: Őszi levél

- Hova mész falevél?
- Oda, hova visz a szél.

- Honnan jössz falevél?
- Fa ágáról hoz a szél.

- Fázol-e falevél?
- Hideg bizony ez a szél!

- Szállj tova falevél!
- Röpülök, ha fúj a szél.
Kép forrása: www.thecraftycrow.net
Kovács Barbara: Levél a szélben
Egy kis huncut szélgyerek
falevelet kergetett.
Összevissza kavarta,
feldobálta magasra.

Rászórta a fejemre,
leráztam én nevetve;
feldobáltam, fel az égbe,
kapaszkodjon meg a szélbe!
Kép forrása: OtthonKommandó
Kép forrása: www.flickr.com
Szabó Gitta: A kis falevél

Beköszöntött az ősz, hűvösebbre fordult az idő. A szél hintáztatta a faleveleket, és ilyenkor a kis falevél nagyon jól érezte magát.

- Mami, mami! Gyere, hintázz velem!- hívta édesanyját, a Nagylevelet.
Vidáman hintáztak, ám a mama egy-kettőre elfáradt, mert így ősszel erősebben kellett kapaszkodnia, hogy le ne essen.
A Kislevél minden nap talált valami furcsát, amit addig még nem látott.
- Anyu! Olyan hideg van, pedig süt a Nap!
- Hát igen, itt van az ősz. Azután jön a tél.
- Anyu! Milyen az a tél? Én még soha sem láttam olyat.
- Télen fehér hó borítja a fákat, és nagyon hideg van. De addigra  mi már nem leszünk a fán.
- Akkor hol leszünk? – kérdezte csodálkozva Kislevél.
- A földön. Ősszel a levelek mind lehullnak a földre. Vastagon betakarják a fa tövében lévő apróbb növényeket, és téli búvóhelyet nyújtanak a kicsinyke állatoknak. Például a sündisznó is a levéltakaró alatt, alussza át a telet. Ha a ruhánk színe, vörösre és sárgára változik, néhány napon belül, akkor egymásba kapaszkodunk, és együtt libegünk majd a föld felé. Meglátod milyen jó lesz!
A Kislevél egyik reggel tűzpiros ruhában ébredt.
- Anyu! Nézd milyen gyönyörű! – és örömében táncra perdült, ám egy óvatlan mozdulat után a nevetést kiáltás váltotta fel.
- Jaj! Anyu, segíts! Lezuhanok!
- Feszítsd ki magad, hogy lassabban zuhanj!- kiáltotta utána Nagylevél. – Mindjárt jövök én is, és megfoglak!
Amikor utolérte a kislevelet, óvatosan alásiklott, és most már együtt libegtek lefelé.
- Anyu, ez csodálatos! Igazad volt! Ilyen remek, dolog még soha sem történt velem.
- Figyelj! Nem sokára földet érünk – figyelmeztette a Nagylevél. – Hopp! Meg is érkeztünk! Tudod – mondta a mama -, napokon belül leesik a hó, és betakarja a lehullott leveleket. Ruhánk  elázik, elrongyolódik, összekeveredik a többi levélével. Aztán, mikor jön a tavasz, a hó olvadni kezd, és a földbe mossa az elázott leveleket. Ez új erőt ad a földnek.
- Ez borzasztó! A gyönyörű piros ruhám el fog szakadni? Pedig én annyira szeretem!
- A leveleknek ez a sorsuk. Ősszel leesnek a fáról. Védik és melegítik az apróbb élőlényeket, táplálják a földet, és tavasszal új élet születik belőlük. És persze Te is új ruhát kapsz.
Hamarosan jött egy hideg fuvallat, és nyomában sűrűn esni kezdett a hó. Kislevél az édesanyjával összeölelkezve pihent a fehér takaró alatt. Mielőtt elaludtak volna, Kislevélnek ismét  furdalni kezdte oldalát a kíváncsiság.
- Anyu! Csak azt mondd meg még nekem, mi lesz tavasszal?
- Az emberek azt mondják, akkor éled a természet. A fák rügyezni kezdenek, melegebben süt a Nap, elolvad a hó.
- És mi? – kérdezte óvatosan Kislevél, mert már említett a mamája valamit neki erről, és félt a választól.
- Mi a hólével és többi levéllel a talajba szívódunk, aztán friss fű  és szép színes virágok kapnak életre a táplálékban gazdag földből. Hóvirág, ibolya, kankalin, százszorszép, nefelejcs, és még sok - sok más virág is.
- Én ibolya szeretnék lenni! – suttogta a Kislevél.
- Nekem is tetszik az ibolya. Együtt fogjuk köszönteni az illatukkal a tavaszt. Jó lesz? De most már aludjunk! Elfáradtam.
Kislevél szorosabban bújt édesanyjához, majd megnyugodva elszenderedett.
Álmában is várta a tavaszt, amikor majd felveheti vadonatúj, ibolyakék ruháját.

Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Nagykovácsi Cinegék

Kép forrása: Found on buzzfeed.com

Kép forrása: Found on livedan330.com

Kép forrása: Found on shop.hobbylobby.com

Kép forrása: nurturestore.co.uk

Kép forrása: www.junghanswolle.ch

Kép forrása: Found on lbrummer.hubpages.com

Kép forrása: http://krokotak.com/

Kép forrása: http://www.juf-joyce.nl

Kép forrása: Kép forrása: detskestranky.cz

Jó játékot és pihenést!

Kép forrása: /happyhooligans.ca

Kép forrása: http://letkidscreate.blogspot.com

"Elbotlott a felhő, elesett, eleredt a könnye, leesett"

Kép forrása: nashvilleparent.com

Garai Gábor: Elbotlott a felhő

Elbotlott a felhő,
elesett.
Eleredt a könnye,
leesett.
Plötty,
plotty,
tocs.
Plötty,
plotty,
tocs.
Kész locs - pocs.

Állok az esőn, nézem, hogy potyog,
sok kicsi cseppecske orromon kopog,
csiklandozza arcomat, befogom az orromat,
kinyitom a számat, be is kapok hármat!

Kép forrása: sugarspiceandglitte

Csepp, csepp, esőcsepp

Fut, fut a sok esőcsepp:
kicsi, kisebb, legkisebb.
Fut, fut egymás hegyén-hátán,
versenyt fut az ablaktáblán.
Kopog a sok esőcsepp:
kicsi, kisebb, legkisebb.
Kopogásuk hallgatom.
játszótér lett ablakom.


Kép forrása: http://munchkinsandmoms.com

Osvát Erzsébet: Felhőűző

Távozz, felhő,
esőt hozó!
Távozz, felhő,
záporozó!
Eleget áztunk,
eleget fáztunk,
libabőrös
lett a lábunk.
Bújj el,
tűnj el,
gyorsan,
gyorsan!
A szárnyas szél
már úton van.
Ha megvárod,
akkor véged,
mint a pelyhet,
elfúj téged.
Választhatsz más
mesterséget.

Orgoványi Anikó: Pocsolya (részlet)

Ez aztán a nagy csoda!

Locsi-pocsi pocsolya!
Fejen áll benne az ég,
boldog, aki belelép.

Óvakodok egy lábbal,
hullámzok a világgal,
beleugrok kettővel,
manók ugranak széjjel....

Licsi-pocsi pocsolya,
ez aztán a nagy csoda!
Nézz bele és meglátod
a nagy kerek világot!

Dagi tócsa, pocsolya,
de nagy a kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik,
minden csupa víz és sár:

ez az ősz. És nem a nyár!

Szutyejev: A gomba alatt

A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt, és elbújt a gomba kalapja alá.
Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott.
Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
Hangyácska, Hangyácska, engedj ide engem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
Már hogyan is engednélek – kérdezte a Hangya – , hiszen magma is csak éppen hogy elférek alatta?!
Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke.
Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.
Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá.
Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
Nincs már több hely!
Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
Na jól van.
Összébb húzódtak – jutott hely a Verébnek is.
Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
Bújtassatok el! – kiáltozta.- Mentsetek meg! Üldöz a róka!
Sajnálom a Nyulat – szólt a Hangya. – Tudjátok mit? Húzódzkodjunk összébb!
Alighogy a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
Nem láttátok a Nyulat? – kérdezte.
Nem láttuk bizony!
Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
Nem itt bújt el?
Ugyan, hogy bújhatott volna ide?
Megcsóválta farkát a Róka, és elment.
Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek.
A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem agomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
Brehehehe! Brehehehe! – heherészett valaki.
Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
Ó ti okosok! Hiszen a gomba….
A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta.
Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitaláltak, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.
Ti is kitaláltátok már?

Kép forrása: www.meska.hu/ (Jam81)

Ez a gomba, de megnőtt!
Hordom majd, mint esernyőt!
Künn az esőn nem ázok,
gombám alá beállok.
Vígan nézem az esőt,
hordok gomba-esernyőt!

Kép forrása: media-cache-ec0.pinimg.com

Kép forrása: Nicole Best

Kép forrása: krokotak.com

Kép forrása: Education.com

Kép forrása: sempreclarisse.blogspot.it

+1 ötlet: esőbot készítés:

Kép forrása: Education.com

"Rezzen a szélben a gesztenyefa ága" - Ez történt a 7, héten

"Rezzen a szélben a gesztenye ága,

rozsdabarna ingét morcosan cibálja.

Ha potyog a termés, vigyázz kicsit jobban,

ha nem ugrasz félre, kobakodon koppan!"

Középpontban: vadgesztenye

(egy kis kukoricával, őszi levelekkel és festéseel fűszerezve)

Gesztenye babák készültek a Mihály napi vásáron megmaradt mécsestartókból:

Gesztenyét keresgéltünk a lisztes tálban:

Kirakóztunk:

Számláltunk:

Kukoricát morzsoltunk a mezítlábas "ösvényhez":

Festettünk:

Bújócskáztunk az avarban:

A Magyar Festészet Napján festettünk hintán lógva:

Flakonból spriccelve.

Apával/anyával összekötött kézzel:



" Tökkáposzta kapaszkodj!"

Kép forrása: http://awesomekidsactivities.com/games-with-pumpkins/

Mozgásos, fejlesztő és ügyességi játék ötletek

Tökgurítás, tökgurító „verseny” akadályok kerülésével

Tök szállítása talicskában

Mozgást utánzó játék: (A gyerekek vonalban állnak egymás mellett. Az első kiáll a többiek elé és mozgásokat mutat, amit utánozni kell. Amikor a többiek más „mutatót akarnak, akkor azt mondják: „Tejbekása lipitylotty, tökkáposzta kapaszkodj”, akkor a „mutató” a sor végére megy, és azt mondja ”Hazamegyek, hazamegyek, tököt eszek.” és a következő gyerek mutat.)

Tökfogó: Ki lesz a tökkel ütött? (A fogónál van egy kis tök és futás előtt azt mondja: „Este virágzik a tök, én a fejedre ütök”. Akit megfog annak a fejét „megkoccintja a tökkel és az azt kiabálja: „Égszakadás, földindulás, fejemen egy koppanás. Én vagyok a fogó!)

Futójáték (Az egyik gyerek a tök, a másik az árus és egy gyerek a vevő. A vevő körbe jár és kiválaszt egy „tököt” és megkérdezi: „hogy ez a tököcske? Száz arany pengőcske. Annyit érte nem adok, inkább körbe szaladok!”. Az árus és a vásárló ellentétes irányban körbe szaladnak, és aki előbb visszaér az lesz a következő vásárló, a másik a tök.)

Tök átugrás (Hány tököt tud átugrani)

Célbagurítás tökkel, tökre

Tök piramis építése időre

Érzékelő játék: Mi van a zsákban? (kukoricaszemek között tökmag, tollpihék között kukoricaszem stb.)

Versenyjáték (finommozgás fejlesztés): tökmag és kukorica szétválogatása fa csipesszel

Kép forrása: /hu.pinterest.com

Nyelvtötők:

Öt ördög öt tököt gödörbe dögönyöz.

Tökkelütött ördög töméntelen tökmagot tarisznyába tömköd.

Görögdinnye, török tök, szerda után csütörtök.

Kép forrása: Jennifer Gallant

Mondókák

Csiteri, csütöri, csütörtök

Tököt lopott az ördög,

Nem is ette, nem is itta,

Liba ólba beledugta.

Kép forrása: Pinterest

Csiteri, csütöri, csütörtök

Dinnyét lopott az ördög,

Bugyogójába dugta,

Úgy vitte a pokoolba.

Kép forrása: Szamóca kiskertész-tanoda

"Sütőben a tökmag,

befűtöttünk tegnap,

ripeg-ropog, zeng a nád,

szél röpíti víg dalát.

Ég öt éjjel, öt nap,

odasül a tökmag. "(népköltés)

Görögdinnye, török tök,
szerda után csütörtök.
Török, török hömbörög,
egy zsák diót megtörök.
Csörgő-börgő mogyoró,
te leszel most a fogó!

Kép forrása: Found on buzzfeed.com

Versek:

Kép forrása: www.firefliesandmudpies.com

Elek Péter. Tök bácsi


Volt egyszer egy tökmagocska,
valaki a földbe dugta.
Növesztett egy hosszú indát,
hosszú indán egy bogyócskát.
A bogyócska felkiáltott:
ha megnövök, elsétálok!
Egyre nagyobb lett tökfeje,
most már elsétálhat vele.
El is indult a tök bácsi,
nem tudta, hogy így fog járni.
Elején járt sétájának,
megfaragták töklámpásnak.
Világított a sötétben,
kitartóan, dühös szélben.
Tudta mi lett feladata:
mosolyt csalni az arcokra!

Kurczina Tímea: Töklámpás


Udvarunkon,

tölgyfa mögött találtam egy szép nagy tököt.

Kifaragom egykettőre töklámpás lesz majd belőle.

Több lyukat is vágok rája: legyen szeme, orra, szája.

Üregébe lámpát teszek. megcsodálja minden gyerek!

Mese:


Kép forrása: http://www.craftaholicsanonymous.net

Mátyás király ajándékoz

Szeretett adni, annyi bizonyos. Az arra érdemeseket, ügyeseket, szorgal­masokat jutalmazta, ahogy csak tehette.

Az ítélete szerinti méltatlanokat, mihasznákat, naplopókat, csalókat, ha­zudozókat csúfolta, büntette.

Egyszer egy szegény ember a maga kis kertecskéjében akkora sütni való tököt talált fölnevelni, hatan ráülhettek egyidejűleg. A gyerekei is dicsekedtek vele: akkora tökünk van, hogy hat fölnőtt ráülhet, akkora tökünk van, hogy ha szorul a helyzet, heten is ráülhetnek.

A szájtáti népek látására jártak, hogy is tud ekkora tök nőni egy szegény ember kicsinyke kertjében.

Gondolta a szegény ember, ha ennyien csudájára járnak, hát mennyire megörül majd a király, ha megmutatja neki.

Kapta, fogta magát, a tököt óriási szőrszütyőbe tuszkurálta, s a teherrel fölcihelődött Budára. Az ajtónállók sietve a király elé bocsájtották, nehogy a lábukra ejtse a szegény cipekedő ember a tököt. Mert azt meg kellett, mondja, hogy mit visz. Óriás tököt. Sütni valót.

Beengedték a szegény embert, aki a királynak kijáró tisztelgő hajlongások után előmutatta jövetele okát, a tököt.

Az ajándékban mutatkozó tiszteletnek a király szemlátomást megörült, azonnal az oldalszobába vezette a tökös embert, hogy ott tegye le terhes ajándékát. Kicsinység kikérdezte a tehertől lihegő tököst, hogy miképp fért el ekkora gyümölcs a tenyérnyi kertecskében, mire megtudta, hogy a kert kerítését mindig kijjebb ásogatták, szinte a szomszédot is kitökölték már a sütni valóval.

A király ezt nagy örömmel tudomásul véve, némi aranypiculákkal útjára engedte a tökajándékozó embert azzal a meghagyással, hogy útközben n éhezzen, szomjazzon.

Ballagott a szegény ember hazafelé, a király dicséretétől se éhség, se szomjúság az úton nem gyötörte, az arany piculák szépen csilingeltek Majsáig. Ott éppen hetivásári nyüzsgés kavargott, vett a pénzén két girhes, de jó kiállású, hízónak való süldőt. Azzal állított haza.

Ahogy a felesége megtudta az ura nagy dicsőségét, le se tette a kezéből s szitát, végigfutotta a hírrel az egész falut. Így jutott fülébe a tőszomszéd megelőzött gazdájának is a szegény ember szerencséje.

Ezen elgondolkodott. Ha Mátyás király egy közönséges sárga bélű tökért ilyen nagylelkű pénzeket szurkol a szegény ember markába, ő bizony megajándékozza a királyt a két legszebbik ökrével, de tudomisten ád érte annyi aranyat, a megmaradt hat ökör is csak nagy kínnal, szuszogással húzza haza a tehertál recsegő szekeret. Akkor lesz ám nagy ámulat meg bámulat a faluban.

A király a hatökröst is nagyra tárt karokkal fogadta, míg megkérdezte, mi jóban forog a palota pádimentumán.

Mire mondja a hatökrös, hogy két legszebb ökrét hozta a királynak ajándékba, de mivel a palotaőrök a lépcső aljánál följebb nem engedték, ott állnak az ajándékok, a király ablakából is látni lehet őket. Ahogy látta is őkegyelmessége.

A királyi elfogadás mindenkori kérdései közé tartozott annak a kitudako­lása, hogy honnét való az ember, meg az ajándéka. Amikor meghallotta, hogy badallói, mindjárt tudta, honnét fúj a szél. Mivel a tegnapelőtti töka­jándékozó ember is Badallóból szerencséltetett.

Nosza, vezette is Mátyás király a hatökröst az oldalszobába, és annak ajándéka viszonzásául az óriás tököt markoltatta meg a hatökrössel. Az ilyen királyi kegy is parancsnak számít. Megtagadni ki is merhetné?

Búcsúzás közben azt mondta a király, hogy a két, ajándékba kapott ökrét meg adja oda Badallóban a tökös szomszédnak. Mert megígérte volt neki, hogy az útiköltséget megtetejézi majd. Adja oda, mint a király ajándékát, jó egészséget kívánva annak is, meg a kedves családjának.

A király kívánsága megkerülhetetlen parancsnak számít. Mit tehetett a hatökrös. Átvezette a két legszebb ökrét a szegény ember portájára, mint a király ajándékát, miközben ő meg a méregtől pulykavörösen előkapta az erdőirtó nagyfejszéjét, ízzé-porrá szabdalta az óriás tököt, minden darabját átdobálta a szegény ember udvarába. A hízónak valók éppen kint szala­doztak. Nekiestek. Éltek rajta két hétig. Jókedvűen röförésztek.

Kép forrása: bawimy-sie.blogspot.com

Töklámpás faragás:

Kép forrása: womansday.com

Tökmag pirítás:

A tökből a tökmagokat legegyszerűbb kanállal kiszedni, viszont ilyenkor természetesen velük jön a tökmag húsából is egy kevés, illetve a tök "szálas" belseje. Tegyük az egészet egy szűrőbe, és csapnál, folyó víz alatt dörzsöljük ki ujjal a magokat, válasszuk le őket a húsról.

Következő lépésben egy tálat töltsünk meg a két harmadáig vízzel, majd adjuk hozzá a magokat, és utána annyi sót, hogy az edény teli legyen. A vizet keverjük el minél alaposabban a sóval, majd hagyjuk állni a magokat 12-48 órán át a vízben. Ezután öntsük ki az összes vizet a tálból, a tökmagokat pedig papírtörlőn szárítsuk meg. Ha szárazok, akkor nekiláthatunk fűszerezni: sózzuk meg őket egy kicsit, egy leheletnyi csilipor is kerülhet rájuk, majd a végén egy bögre tökmaghoz kb. egy evőkanál olajat adjunk hozzá, és alaposan forgassuk meg benne a magokat.

A sütés része nem túl bonyolult sütőpapírral bélelt tepsiben betesszük a magokat egy 200 fokra előmelegített sütőbe, majd 45 percig sütjük őket amíg meg nem barnultak - kb. 45 perc. Fontos, hogy ne hagyjuk leégni őket, ezért 5-10 percenként rázogassuk át őket. Ha kész vannak, kicsit hagyjuk kihűlni őket, majd már fogyaszthatóak is.

Tökmagból:

Kép forrása: greeningsamandavery.typepad.com

Kép forrása: http://alittlepinchofperfect.com

Tökmag festése:

Egy nylonzacskóba csepegtess ételfestéket, és egy kevés alkoholt, majd tedd bele a tökmagot! Addig rázd, míg el nem oszlik a festék! Kész...terítsd ki egy papírtörölközőre száradni!

Tökmagos sütemény:

Hozzávalók

1 kg liszt, 2 csomag (5dkg) élesztő, 2margarin, ½ bögre tej, 2 doboz fejföl, 3 tojás, ½ dl étolaj, 2 evőkanál cukor, 1 jó marék apróra vágott tökmag, 1 mokkáskanál só.

Az élesztőt a tejben, cukor hozzáadásával felfuttatjuk, és hozzáadjuk a szitált liszthez. Jól átdolgozzuk, majd hozzáadjuk a fejfölt, tojásokat (kevés tojást hagyunk a kenéshez), a puha margarint, és jól összedolgozzuk. Végén hozzáadjuk az étolajat, de azzal már lazán gyúrjuk, csak átlevegőztetjük. 1 óráig kelesztjük, ujjnyi vastagra nyújtjuk, apró pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, bevagdossuk. Tetejét megkenjük tojással, megszórjuk a vágott tökmaggal, és sütőpapíron forró sütőben sütjük.

Illatos sütőtökös kevert sütemény:

Hozzávalók
1 tojás
csipet só
10-15 dkg sült sütőtök
10 dkg cukor
1 dl olaj
2 dl tejszín
2 kk fahéj
1 púpos kk szódabikarbóna
10 dkg étcsokoládé
20 dkg liszt

A recept olyannyira egyszerű, hogy elrontani nem lehet. Keverünk, kavarunk, végül megsütjük.

Cinege mesék. Ez történt a 4. héten

"Mihály napja ma vagyon"

A vásárra kéne menni,

Vásárfiát kéne venni.

Tükrös szívet, ráncos csizmát,

A hajunkba kék pántlikát.

Portékák készítése tavasszal:

Bodza szörp, eper lekvár, lándzsáútifú szirup, kakukkfű szirup, zöld dió befőtt, fenyőrügy méz

Portékák készítése nyáron:

Mesetarisznyák, hajgumik, rózsalekvár, rózsa és levendula szörp és víz. menta és citromfű szörp, sárgabarack dzsem, kulcstartó és emlékeztető táblák maradék deszkákból

Portékák készítése ősszel.

Szilvalekvár, száraztészta, kirakó. hajgumitartó levélmanó. diókoszorú, őszi díszek, alma célba dobó játték, fakirakó

Vásárba csalogató:

Vásár (Cinegés rímek)

A vásárban az a jó

Mindenféle eladó:

Alma, körte, zöld dió,

Kemény héjú mogyoró.

Vehetsz mézet, édes krémet,

Zsákbamacskát, nyalókát,

Mindent, ami finomság.

Mindez még ma eladó.

Holnaptól már ne keresd,

Mert elmegyünk messzire,

A világnak végire.

A vásárban

Párbeszédes játék:

- Jó napot! Eladó a túrócska?
- Nem eladó, nem eladó, csak a vásárra való!
- Mégis hogy adja?
- A kassai toronyér’
Benne levő kincsekér’
Száz arany gyűrűér’,
Egy-két-három csapásér’



Nagy vásár volt tücsökfalván
Ott aludtam éjjel szalmán.
Reggel a vásárba mentem
Három kismalacot vettem
Addig számolgattam őket,
Míg a háromból öt lett.
Hét malaccal hazamentem.
Mind a tízet felnevelem.


"Egy kis huncut szélgyerek, falevelet kergetett"

Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek,
falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre, 
leráztam én nevetve. 
Feldobáltam fel az égbe, 
kapaszkodjon meg a szélbe.

"Aranyhajú Őszkisasszony, bíborszínnel festeget - őszi fák

G. Joó Katalin: Őszkisasszony

Aranyhajú Őszkisasszony,
bíborszínnel festeget,
hullnak, szállnak körülötte
a szebbnél szebb levelek.

Beszínezi, aranyozza,
cirógatja a fákat,
bíborselyem takaróval
borítja be a tájat.

Aranyhajú Őszkisasszony
perdül- fordul, integet,
szellők szárnyán tovalibben,
búcsúzóul rám nevet.

Forrás:http://www.sunhatsandwellieboots.com/

Kép forrása: Maria Ferrer

Kép forrása: Nancy Cedillo

Kép forrása: https://iheartcraftythings.com

Képek forrása: Michelle {CraftyMorning.com}

Kép forrása: Mireia Espinach Brea

Kép forrása: laclassedellamaestravalentina.blogspot.com

Kép forrása: ladydunbar.blogspot.com

 

 

 

 

Kép forrása: Cassie Osborne (3Dinosaurs.com)

Kép forrása: https://iheartcraftythings.com

Kép forrása: De tout et de rien: Activités pour le préscolaire

Kép forrása: FreeKidsCrafts

Kép forrása: http://nontoygifts.com

Kép forrása: http://twitchetts.com

Kép forrása: kreativszakkor. blog

Kép forrása: Rosa Fernandes

Kép forrása: de-tout-et-de-rien-caroline.blogspot.com

Kép forrása: kleas.typepad.com

Kép forrása: Nagykovácsi Cinegék

 

 

Finommotorika, őszi levelek és a gombolás gyakorlása

Lyn's Family Day Care oldalon találtam ezt az ötletet és azon kívül, hogy izgalmas fejlsztő játék még mutatós dekorációvá is válhat.

1. lépés:

Szeletelj fel kisebb átmérőjű ágakat és, ha kiszáradtak fúrj bele 2 lyukat, majd egy textilre fesstek a gyerekekkel egy fát, melyre a nagyobbakkal varrjátok fel (vagy csomózzátok rá) az ágakra a fa gombokat!

2. lépés: Séta közben gyűjtsetek őszi leveleket, melyek közepét hasítsátok ki vagy vágjatok rá rést!

És már kezdődhet is a játék! A leveleket "gomboljátok rá a fára!

Több "gombos" fából akár egy egész erdőt varázsolhatsz a csoportszobába vagy a folyósóra.

Jó játékot!

Kiszáradt a diófa (dióverés kezdő napja: szeptember 8.)

Kiszáradt a diófa,

Nem játszhatunk alatta.

Majd megújul tavaszra,

Majd játszhatunk alatta!

 

A három dió (magyar népmese)

Volt egyszer egy igen-igen szegény ember. Olyan erősen szegény volt, hogy a három árva gyermekén kívül egyebe sem volt. Még azokat sem tudta mivel eltartani. Egy nap azt mondta nekik: 
- Na, fiaim, vegyétek az utat elejetekbe, s menjetek, ki merre lát, mert én nem tudlak titeket tartani. Nincs mivel, mert én szegény ember vagyok. 
El is ment a három testvér, s mikor egy keresztúthoz értek, azt mondták, hogy három esztendő múlva itt találkoznak, s akkor meglátják, ki mit szerzett. El is váltak, elmentek, ki merre. 
Mikor betelt a három esztendő, eszébe jutott a legkisebb fiúnak, hogy haza kell indulnia. Egy öregembernél szolgált. De olyan becsületesen szolgált, hogy örökké jobban megcsinált mindent, mint ahogy mondták. Egy nap az öreg elé állott. 
- Na, öregapám, betelt a három esztendő, s immár el kell mennem, hogy találkozzam a testvéreimmel. Amit megérdemlek, azt ad nekem fizetségbe. 
Az öregember fel is kelt, elővett háromszáz aranyat, három diót, s letette az asztalra. 
- Na, fiú, ha a pénzt elveszed, tudd meg, nem adom tiszta szívből. De ha elveszed a diót, azt tiszta szívből adom. 
A fiú azt gondolta magában: ,,Amilyen tiszta szívből én őket szolgáltam, ha olyan tiszta szívből találja adni a diót, akkor azt veszem el." Mondja is a fiú: 
- Na, maradjon békével, öregapám! Elveszem a három diót, mert azt tudom, tiszta szívből adja, s ha élünk, még megtérek ide. 
- Járj békével, s az Isten adjon szerencsés utat, de én tudom, hogy ide hozzám soha meg nem kell térned. 
Ment a fiú a keresztúthoz, s összetalálkozott a testvéreivel. Kérdik is egymást, ki mit kapott, mutassa meg. Testvérei elővették a sok aranyat, ő pedig a három diót. Kezdték szidni a testvérei, hogy három esztendőt három dióért szolgált. 
- Nem baj, én ezt is szeretem. Nekem ez is jó, mert tiszta szívből adták. 
A testvérek elzavarták a kisebbet, hogy ne egyszerre menjenek haza, mert ha édesapjuk meglátja a három diót, nem állja meg szidalom nélkül. 
A kicsi bement az erdőbe, megvárta, míg testvérei előremennek, majd ő is elindult utánuk. Mentében megéhezett, de étele nem volt. Egy kúthoz ért, s azt gondolta magában: ha nincs mit egyen, legalább igyon. De mi jön eszébe? Törjön csak meg egy diót, megeszi, arra csak jobban esik a víz. 
Elő is veszi a diót, de mikor megtöri, megrémül. Csorda juh kezdett kifolyni belőle. Csengettyű a nyakukban, de annyi volt, hogy nem is tudta megolvasni! ,,Ej - gondolta magában -, van mivel édesapámhoz hazamenjek." Elfelejtette a szomorúságát, étlenségét, csak mehessen haza. 
Az úton eszébe jutott, hogy még egy diót meg kéne törni. Mikor azt is megtörte, marhák kezdtek kifolyni belőle, s ökrök. Legutoljára egy szekér, két szép ökörrel befogva. Felült a szekérre, a juhok s a marhák, mintha parancsra tennék, olyan szépen ballagtak utána. 
Közel a házhoz eszébe jut a harmadik dió is. ,,Törjem csak fel ezt is, ne vigyem épen haza." Abból meg egy világszép leány szállott ki. Mikor a fiú meglátta, úgy megörvendett, azt se tudta, hol van. 
Mikor a másik két testvér hazaért, éppen csak megmutatták az aranyat, ki mit kapott, hát csak megérkezett a kisebb is. Egy esztena juhval, egy csorda marhával, s egy szép leánnyal az ökrös szekéren. Megijedt a két testvér, mikor meglátták, hogy honnét kapta ő azokat, mert mikor elváltak, csak három diója volt. 
- Ugye, mondtam én nektek, hogy azt tiszta szívől adták. Nem lehet, hogy az ember csak a pénznek örvendjen. Abból a három dióból kelt ki minden, amit itt láttok. Most kacagjatok, ha tudtok! 
Elindult a másik két testvér is, hogy megkeressék az öreget, akinél szolgált, de sem az öreget nem kapták meg, sem ők nem tértek meg többet soha. 
Kisebb öccsük otthon maradt, s eltartotta édesapjukat is haláláig. S ő maga máig is él, ha meg nem halt. Még most is feji azt a nagy esztena juhot.

Kép forrása: Kép forrása: Found on etsy.com

A bocskor a köpönyeg és a dió

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Mikor meghalt minden vagyonát egyetlen fiára hagyta. Nem volt az egyéb, mint egy bocskor, egy dió és egy köpönyeg. Felvette a fiú a bocskort, magára terítette a köpönyeget és zsebre vágta a diót. Gondolta, elmegy világot látni, szerencsét próbálni. Aztán ha megéhezik, majd előveszi a diót és megeszegeti. Ám ahogy ment, mendegélt észrevette, hogy az emberek észre sem veszik.

-          Vajon miért néznek át rajtam? Talán szakadt a köpönyegem? Szegényes a gúnyám?

Gondolta próbát tesz. Épp jött két asszony a mezőről. Beszélgettek. A legény meg átment köztük. De azok rá sem hederítettek. Nem látták. Ekkor jött rá a legény, hogy milyen értékes ajándékot hagyott rá az édesapja.

-          Vajon mit tud a bocskor? Hátha annak is van valami tudománya! Próbára teszem.

A gondolatot tett követte. Így szólt hangosan:

-          Bocskor! Vigyél fel annak a diófának a tetejére!

S lássatok csudát! Abban a szempillantásban felszaladt a diófa tetejére.

-          Jaj! Mi lesz velem? Gyorsan utasítom a bocskort. Hé, te bocskor, vigyél vissza azonnal a diófa alá!

Még szinte ki sem mondta, máris ott állt a diófa alatt.

-          Nocsak! Ez is értékes ajándék! – nézett örömmel a bocskorára.

No de a diócskát nem merte még kibontani. Ezzel a két ajándékkal is sokra viszi. Vígan lépkedett tovább. Ment egyenest a királyi palotába. Bezörgetett a palota ajtaján és jelentkezett szolgálatra. A király felfogadta szívesen, mert nagy szüksége volt épp katonára. De nem ám azért, mert veszélyben forgott a vár, hanem azért mert minden katonája a királykisasszonyt kereste szüntelen. A király lányának az volt a szokása, hogy elbújt és napokig elő sem került. Hiába keresték, hiába kutatták. Bánatos volt a király, mert nagyon szerette egyetlen leányát és féltette őt. Most is éppen az egész udvar a királykisasszonyt kereste, így hát jól jött a segítség. A legény a hátára terítette a köpönyeget. Lábára húzta a bocskorát és így parancsolt:

-          Hipp-hopp, legyek azonnal a királylánynál!

Abban a pillanatban a legmagasabb vártorony legeldugottabb kis szobácskájában termett. Ott volt a királylány. De az olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. S mit hallott? Sírdogált a királykisasszony. Épp a galamboknak panaszolta szíve fájdalmát:

-          Óh, drága galambok! Milyen jó nektek, hogy szabadon jártok-keltek a világban! Lám én itt a palotában csak rab vagyok. Soha el sem hagyhatom a várat. Apám nem enged szabadon. Rab madár vagyok díszes kalitkában.

Nagyon megsajnálta a legény a királylányt. Nem fedte fel magát, hanem halkan odasúgta a csodabocskornak:

-          Hipp-hopp, legyek azonnal a királynál!

A következő pillanatban ott állt a trónteremben. Szépen levette magáról a csodaköpönyeget és láthatóvá lett. Odalépett a királyhoz és így szólt:

-          Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom! Rendelkezzél életemmel, rendelkezzél hű szívemmel! Megmondom én, hogy hol van a királykisasszony.

-          Hol? Hol? Ezer arany üti a markod, ha megmondod!

-          Elárulom, de nem az ezer aranyért, hanem a királykisasszony kezéért.

-          Nagy árat kérsz érte! Miért kell neked a királylány?

-          Azért, felséges királyom, mert nagyon megszerettem.

-          Neked adom a kezét, ha ő is úgy akarja. De tudd meg, hogy nagy veszélyben van a királykisasszony. Megjósolták nekem, hogyha kilép ebből a palotából, elragadja egy sárkány és soha többé nem láthatom.

A legény megígérte, hogy megóvja a királylányt minden bajtól. Csak adja neki a király a kezét. Utasította a csodabocskort, hogy legyen azonnal a királykisasszonynál a toronyban. Most azonban szépen bekopogtatott az ajtón.

-          Ki az? – kérdezte a bús királylány.

-          Én vagyok az, aki megment téged a keserű rabságból.

Ezt hallva a királylány azonnal kinyitotta az ajtót. Nagyon megtetszett neki ez a bátor legény. Szíves örömest a felesége lett. Csaptak hét országra szóló lakodalmat. A lakodalom után felvette a legény a csodabocskort. Magához ölelte a kedves feleségét és parancsolt a bocskornak:

-          Hipp-hopp, azonnal legyünk a világ legszebb helyein!

Így járták be a világot. Nagyon boldog volt a királylány, hogy olyan legényt kapott, aki minden kívánságát teljesíti. Örült a szabadságnak. Örült a sok csodálatos látnivalónak. Mégis egy napon épp aludt a férje, amikor csendesen ellopta a bocskort és a köpönyeget. Felvette a bocskort. Magára terítette a köpönyeget és hipp-hopp, eltűnt. Az ifjú férj mikor felébredt kereste mindenhol a feleségét, de nem találta.

Nagyon elszomorodott. Hol keresse? Merre találja? Nincs semmije! Nincs senkije ezen a világon! Keservesen sírni kezdett. Épp így kesergett, mikor zsebkendőért nyúlt a zsebébe, hogy könnyeit letörölje és mit talált ott? A diót, amit apjától örökölt.

-          Ha a bocskor és a köpönyeg varázserejű volt, talán ez a dió is az – gondolta. Azzal feltörte a diót. S mi történt? Halljatok csudát! A dióból előugrott egy pici kis manócska.

-          Mit parancsolsz édes gazdám? Teljesítem a kívánságod.

-          Jaj, de jó, hogy itt vagy kicsi manócskám! Eltűnt a feleségem. Elvitte a csodabocskort és a láthatatlanná tevő köpönyeget. Ha meg nem találom, elfogy az életem gyertyája a nagy bánatban. Nélküle semmit sem ér az életem!

-          Ne keseregj, kedves fiú! Segítek. De tudd meg, hogy csak egyetlen kívánságod teljesíthetem, azután diófává válok és többé engem nem látsz.

-          Semmi másra nem vágyom, mint az én kedves feleségemre!

-          Rendben van. Fogd meg a kezem és csukd be a szemed, mert olyan gyorsan repülünk, mint a gondolat.

A legény szót fogadott. Amikor kinyitotta a szemét azt látta, hogy az ő kedves felesége épp a delfinekkel játszik a tengerben.

-          Jaj, de jó, hogy látlak, kedves feleségem!

-          Jaj, de jó, hogy látlak, kedves férjem!

-          Miért mentél el, édes feleségem?

-          Azért, mert szerettem volna egyedül is világot látni.

-          Hát nem szeretsz engem annyira, hogy velem láss világot?

-          Már hogyne szeretnélek! De a palotában sohasem lehettem egyedül. Vágyódtam a szabadságra. Vissza is akartam menni hozzád, csak egy kicsit kívántam a világot egyedül is látni. Meg tudsz nekem bocsátani?

Megölelték, megcsókolták egymást. Magukra terítették a láthatatlanná tevő köpönyeget és kiadták a parancsot a bocskornak:

-          Hipp-hopp, legyünk újra a királyi palotában!

A király nagyon megörült, hogy újra láthatja a kedves leányát és a férjét. Nekik is adta egész birodalmát. A legény jó király lett. A leány jó királynő. Szerette is őket az egész ország. Máig is élnek boldogan, szeretetben, ha meg nem haltak.

Várfalvy Emőke: Dió ébresztő

Vastag, zöld kabátkájában barna gömböc szundikál,

Ébredj már fel te, hétalvó, a szél neki így kiabál,

Átaludtad a szép nyarat, mikor minden fényes,

Bújj elő hát te lustaság, ne légy ilyen kényes!



Nyújtózkodik hát a gömböc s lepattan a gombja,

Hajlik az ág, hullik már a fának sárga lombja,

Kinyílik a zöld kabát s a dió hopp, lepottyan,

Kemény barna héjja lent nagyot kacagva koppan.
Kép forrása: wunschkind-herzkind-nervkind.blogspot.hu

 

Kányádi Sándor: Jön az ősz


Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.

 

Kép forrása: wunschkind-herzkind-nervkind.blogspot.de

Várfalvy Emőke: A diófa és a varjú

 


A Varjú ült az ágon lesett a Diófára,

De jó lenne egy nagy dió vacsorára!

Várja türelmesen a száraz faágon,

A sok érett dió végre földre szálljon.

Korog már a gyomra, szomorúan károg,

Közelebb repül az öreg Diófához,

Adj nekem egy diót, nagyon éhes vagyok,

Ha nem adsz most ennem, biztos éhen halok.

Rendben, adok neked, de előtte kérlek,

Dalolj csak valamit, kedvencem az ének,

A madárdalnál nincs szebb ezen a világon,

Énekelj hát nekem, dióért kívánom!

A Varjú nekifogott hát a dalolásnak,

Hogy kedvére tegyen az öreg Diófának,

De bárhogy próbálta csak károgott egyre,

S nagyon igyekezett, hangokat keresve,

Nem sikerült megtalálni a dallamot sehogy,

S az öreg Fa biz’ neki diót nem adott.

Ejnye, hát ezt mi volt, tán gúnyolódsz rajtam?

Eredj innen, e zajt még egyszer meg ne halljam!

Még hogy diót adjak, ilyen borzadálynak,

Hogy nevezheted magad, ilyen hanggal madárnak?

Eloldalgott a Varjú s találkozott a Széllel,

A legnagyobb, s legügyesebb természet-zenésszel.

Ne szomorkodj Varjú, szedek diót neked,

Nem bűnhődhet senki, amiről nem tehet,

A Szél rázta a fát s csak potyogtak a szemek,

S a Varjú boldog volt, hogy végre mégis ehet.

Pákolitz István: Dió

Kihasad a dió
zöld zakója;
nem csoda, viseli
tavasz óta.

Őszanyó megvarrná
ökörnyállal,
de az a pár öltés
mit használna?

Lábadozik a szél
közel-távol:
kirázza a diót
zakójából.

Kép forrása: Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Juhász Magda: Csörög már a dió

Jaj de jó, jaj de jó,
csörög már a dió,
kis manó van benne,
és vidám a kedve.

Ki van benn, kis manó?
- Úgy bizony, halihó!
Ő gurítja széjjel
a diókat éjjel.

Törd csak fel a diót,
nézd meg a kis manót,
óvatosan szentem,
mert elszalad menten.

Ha mégis elszalad,
ne sírj, mert ott marad
a dióbél szentem,
de azt kapd be menten!

Kép forrása: http://turultanc.hu/

Erre csörög a dió,
Erre meg a mogyoró.
Erre csörög, erre,
Erre gyere, erre.
Falat törtek, az csörög,
Hordót vittek, az dörög.
Itt a dió, mogyoró,
Te vagy a hunyó!


Ismeritek Orosz Péter Diókönyvét? Ha nem, akkor itt megtalálhatjátok: http://dioskonyv.hu

Minden benne van, amit a dióról tudni érdemes. Ezeket a játékokat is itt találtam:

"Diótorony:

Ehhez a játékhoz szabad térre és sok dióra van szükség. A pályát úgy kell kijelölni, hogy a földre rajzolunk egy hatalmas T betűt. A T keresztvonala elég, ha egy lépés hosszú, szára azonban legyen legalább tízlépésnyi. A rövidebbik vonal az alapvonal, onnan céloznak a játékosok, a hosszabbikra pedig öt-hat diótornyot telepítünk egymástól legalább egy lépés távolságra. Egy diótorony négy dióból áll. A tornyot úgy kell felépíteni, hogy a hosszabbik vonalra háromszög alakban szorosan egymás mellé teszünk három diót, s a negyediket úgy rakjuk fölébük, hogy az az egymással érintkező diók mindegyikére támaszkodjék. Minden játékos kap öt diót, és felváltva dobnak célba a tornyocskákra. Miután mindenki dobott egyszer, újra kezdik a kört. Aki eltalált egy tornyot, s a torony diói szétgurultak, az fölveszi a négy, tornyot alkotó diót, valamint azt, amelyikkel eltalálta a többit. Ha nem talált, a saját diója is a földön marad. Az nyer, akinek az utolsó kör végén a legtöbb dió van a kezében.

Dió a lejtőn

A játékhoz nagyjából másfél méter hosszú deszkára és sok-sok dióra van szükség. A kb. kétarasznyi széles deszka két szélére jó, ha két vékony lécet erősítünk, mert így a leguruló diók nem tudnak a deszka oldalánál leesni, hanem úgy gurulnak, mintha egy vályú vagy sín irányítaná őket. Minden játékos kap öt diót, s ezeket megjelöli valamilyen módon, pl. filctollal. A deszka egyik végét fel kell támasztani valamire, de úgy, hogy a deszkáról leguruló dióknak elég szabad terük legyen, és ne ütközzenek bele semmibe.

A játékosok felváltva gurítanak. Úgy kell gurítani, hogy a diót leteszik a lejtő legmagasabb pontján, és elengedik. Nem szabad erősen meglökni a diót gurításkor! Célozni csak azzal lehet, hogy a deszka felső részén középre, jobbra vagy balra helyezzük a diót.

Miután az első játékos egy diót legurított, a következő jön sorra. Ő is egy diót gurít. Ha egy leguruló dió eltalál egy olyan diót, amely már a földön van, a szerencsés gurító mindkét diót fölveszi, akkor is, ha saját diójával ütközött. Ha a dió több diónak ment neki, a játékos mindegyiket felveheti. Minél több dió hever a pályán, annál gyakrabbak lesznek az ütközések.

Miután mindenki elgurította mind az öt dióját, a játékosok fölveszik azokat a diókat, amelyek a földön maradtak. A játék végén összeszámolják, hány dió van a kezükben a megmaradt és zsákmányolt diókkal együtt. Természetesen az nyer, aki a legtöbb zsákmány szerezte, s akitől a legkevesebbet sikerült elvenni.

Cél a gödör

A játékosok egy sima, homokos területen ásnak egy öklömnyi nyagyságú gödröt, és 5-6 lépésre tőle húznak egy vonalat. Mindegyik játékos kap öt-öt diót. A játékosok a vonal mögül dobnak célba a gödörre egymás után. Nemcsak dobni, gurítani is lehet a diókat. Célszerű akkora gödört kiásni, amibe valóban belefér öt dió. Az más kérdés, hogy minél több dió lapul már a gödörben, annál nehezebb egy újat begurítani. Miután az első játékos megszámolja, hány diója maradt a gödörben, öszeszedi dióit, és átadja a terepet a második játékosnak.

Ha már sorban mindegyikük befejezte a dobást, összeszámolják, kinek ért a legtöbb diója a célba. Csak azok a diók számítanak, amelyek benne maradtak a gödörben, amelyek kipattantak onnan, azok nem. Ha több játékos ért el azonos eredmény, döntőt játszanak köztük. A döntőket addig ismétlik, amíg egyértelműen ki nem derült, hogy ki a győztes.

Cél az edény vagy a faodu

A játék szabályai megegyeznek az előzőével, csak nem gödörbe, hanem egy edénybe kell beletalálni a diókkal. Legjobb az olyan edény (pl. régi cserépkancsó), amelynek a szája kicsit összeszűkül, így a célba ért diók nem pattannak ki belőle olyan könnyen, mint a gödörből. Ebben a játékban dobhatunk közelebbről is.

Ha faoduval játsszuk, a játék érdekesebb, de a játékhoz egy odvas fára is szükség van. Legalább olyanra, amelynek a gyökerei a talajon üreget fognak közre. Minden játékos 3-5 diót kap, és felváltva dobnak egy vonal mögül. A cél a faodu vagy a természetes mélyedés eltalálása. Aki nem találja el, nem kap pontot. Aki beletalál, két pontot kap. Az a legértékesebb, ha úgy esik a dió az oduba, üregbe, hogy annak széléről pattan be. Ezért három pont jár.

Cél a kör

A játék szabályai nagyjából megegyeznek az előző két célbadobóssal, azzal a különbséggel, hogy nem gödörbe vagy edénybe, hanem egy földre rajzolt körbe kell beletalálni.

A játékosok rajzolnak a földre egy kb. fél méter átmérőjű kört, s e körtől 5-6 lépésre húznak egy vonalat.

Minden játékosnak van öt-öt diója. A vonal mögött kell megállni, s onnan kell célba venni a földre rajzolt karikát. A játékosok ezúttal felváltva dobálnak, vagyis egyszerre mindegyikük csak egy diót dob el. Így aztán lehet, hogy valakinek a körbe talál a diója, de egy másik játékos kiüti onnan. A diókat gurítani is lehet, s a gurítás során még több diót lehet kiütni a körből. A viták elkerülése végett jó, ha diókat előre megjelölik, mert akkor pontosan lehet tudni, melyik kié.

Az nyer, akinek a legtöbb diója marad a játék végén a körben.

Diók a kosárban

Egy kisebb szakajtót vagy kosárkát rakjunk tele diókkal. A játék annál érdekesebb, minél több dióval játsszák. A játékosok üljék körbe a kosárkát, és kezdjenek el a diókat kivenni a kosárból. Egy játékos addig húzhat folyamatosan, amíg a többi golyó meg nem mozdul. Csak annak a golyónak szabad megmozdulni, amelyet éppen ki akarnak venni a kosárból. Vigyázzunk, ne lökjük meg a kosarat vagy az asztalt, amin a kosár áll. Mert akkor elromlik a játék.

A játék addig tart, amíg golyó van a kosárban, s az nyer, akinek a játék végére a legtöbb diót sikerült összegyűjtenie.

Rontom-bontom

Tizenhárom diót kell szorosan egymás mellé tenni, és egy vonal mögül egy tizennegyedik, festékpöttyel megjelölt dióval kell rádobni. Vagy gurítani. A játék célja az összerakott diók szétlökése. A játékos annyi pontot kap, ahány diót tud egy dobással kilökni, úgy, hogy a többi dióval ne érintkezzen. Minden dobás előtt a tizenhárom diót szorosan egymás mellé kell rendezni.

Pétanque dióval

A francia Riviérán, de máshol is ma is szívesen játszott golyódobálós játék őse. Egy vonal mögül először eldobnak egy diót. Minden játékos más színre festett dióval játszik. Az nyer, aki a dióját a jelöletlen dióhoz legközelebb tudja dobni. Közben más diója távolabb lökhető.

Kifelé a körből

A homokban a dió köré építünk egy kört. Kavicsból, de ha más nincs, akkor homokból. A cél a dió kipöckölése, egy mozdulattal.

Királyfi-királylány

Egy nagyobb kört kell rajzolni, amiből játék közben nem szabad kilépni. Egy játékos feldob egy diót, és egy másik játékos nevét mondja. A megszólított királyfi vagy királylány elkapja a diót, és elkap egy másik játékost. De legfeljebb csak hármat léphet. Ha nem kapott el senkit, ő marad a királyfi vagy királylány, és neki kell feldobni a diót. Az nyer, aki a legkevesebbszer dobja fel a diót.

Dióleső

Hosszabb csövön gurítják végig a diót, és a vállalkozó szellemű játékos kalapáccsal a kezében a cső végén várja. Csak egyszer üthet, amikor a dió a cső végén megjelenik."    (Orosz Péter)

És, hogy neglegyen az egy tucat:

Dombon érik a dió

Játékszabály: Ebben a játékban mindenki körbe áll. Elkezdik énekelni a Dombon érik a dió nótát. Kezet fogva elkezdenek futni egy irányba. Ahogy elérik a szöveg "rajta vissza" részét, gyorsan irányt változtatnak, és vissza haladnak. A "csüccs" szóra pedig mindenki leguggol. Azok akik csak lábbal érintik a földet, nyertesek. 

A Dombon érik a dió dalszövege:

Dombon érik a dió a dió,
Rajta vissza tessék kérem megbecsülni,
És a földre lecsücsülni - csücss! 

Más változatban:  Úgy is lehet játszani hogy kiesik az aki a földet érinti, és addig megy a játék amíg csak ketten maradnak.

 

Diófesték, tinta készítése (ahogy mi csináljuk):
Ez bizony nem egy tudományos eljárás, de egyszerű és nagyon élvezetes "játék":
1. Dió szüret alkalmával mindent összegyűjtünk: burkot, levelet, szél által letört ágat
2. Megtöltjük a festékkészítő fazekunket mindezzel és még a megtört dió héját is belezuttynatjuk.
3. A fazekat megtöltjük vízzel, de csak annyira, hogy a forrásban lévő lé ne fusson ki.
4. Feltesszük a fazekat a tűzhelyre és takarékon órákig forraljuk. (10-12 óra és az elforrt vizet pótoljuk, ha kell)
5. A kihült levet gézen vagy neylon harisnyán átszűrjük és beletesszük a festeni, batikolni kívánt textilt, fonalat, gyapjút és újra forraljuk. Közben belekeverünk egy marék sót és nagyjából 1 dl ecetet. Pár óra után levesszük a tűzről és a festett anyagokat benne hagyva megvárjuk, amíg kihül az egész. A megfestett anyagokat ecetes vízben kiöblítjük és megszárítjuk.
Festettünk már faliújság borítására textilt, terítőket csipkeszegéllyel a vásárra, fehér pólókat "cinegés pólónak.... Érdemes kipróbálni
Megjegyzés: A mardék levet is felhasználhatjuk, merha tovább forraljuk, akkor tinta lesz belőle, mellyel a gyerekek papírra tudnak festeni vagy kisebb üvegekbe töltve pár csepp citromolajjal jó szúnyog, darázsriasztó.
Kép forrása: dioskonyv.bionuss.eu

 

A hét receptje: Csokis, karamellizált dió

20131221_123331

Hozzávalók:

- 140 g apróra vágott dió
- 100 g cukor
- 1 teáskanál vaj
- 200 g tejcsokoládé
- 200 g étcsokoládé (én 52%-os bevonót használok)
- 1 teáskanál mézeskalács-fűszer, vagy szegfűszeg és fahéj
- 30 g aszalt vörös áfonya

A diót felaprítjuk, majd egy fazékban karamellizáljuk a cukrot. Tulajdonképpen felolvasztjuk, és ha aranybarna színt vesz fel a folyadék, akkor félrehúzzuk a tűzről és gyorsan belekeverjük a diót, majd a vajat. Ezután az egészet sütőpapírra borítjuk, majd két villával széthúzgáljuk nagyjából a diót.

Készítsünk elő egy 24-24-es formát, vagy több kisebbet. Ha szilikon, nincs vele dolgunk, ha nem, akkor ki kell bélelnünk sütőpapírral egy tálcának az alját, vagy egy műanyag tárolódobozét.

A csokoládékat egy hőálló tálba tördeljük és a mikróban felolvasztjuk. Közben vegyük ki néhányszor és keverjük át, adjuk hozzá a fűszert, majd azt is alaposan keverjük át. Gyorsan öntsük az előkészített formába, oszlassuk el egyenletesen, és rendezzük el rajta a diót, majd az áfonyával töltsük ki a lyukakat. Minimálisan azért nyomjuk őket bele a csokoládéba. A diót egyébként érdemes még egyszer késsel elvagdosni, mielőtt a csokiba kerül, abban az esetben, ha nagyobb darabokban állt össze. Vágjuk fel csinosan, ha ajándékba lesz, vagy törjük rusztikus darabokra, ha kínálni szeretnénkSzáraz helyen tároljuk…

Forrás: http://rupanerkonyha.cafeblog.hu/

Fecskehajtó kisasszony napja (szeptember 8.)

Mi mással is kezdhetném ezt a bejegyzést, mint azzal, hogy nagy kedvenceim az eresz alól költözésre készülődnek? Végig nézhettem, ahogy megérkezvén rendbe rakták a fészküket. Láthattam, ahogy a levegőben csetlő-botló fiókák szárnyra kaptak és megerősödve szárnyalltak és most azt látom, hogy a villanydróton gyülekeznek. Készülődnek a nagy utazásra. Mostantól számolhatom a napokat, hogy mikor is ébredhetek legközelebb hajnalonként vidám ficsergésükre.

Kisérik még sokan őket, szebbnél szebb nevű társaik: gólya, barátposzáta, csilcsapfűzike, gyurgyalag, szalakóta, vörösbegy, zöldike, a récék és még sokan ...

Kép forrása: kockolada1.blogspot.cz

"Fecskét látok, szeplőt hányok"

"Fecske csicsereg,
mindent kifecseg.
Azt is:jön a nyár,
azt is: tovaszáll."


Kép forrása: nipiagogoi2011kastor.blogspot.gr

Miért szállnak el a fecskék?

 

Tavasszal a fecskék megé­pítik maguknak az eresz alatt kis lakásukat, a fészküket. Szomszédságukban, a padlá­son, verebek telepedtek meg. Hamarosan a két családnál csipogás, csicsergés, csivitelés hallatszik. A kis verebek és a fecskefiókák zajonganak.

Múlik az idő, a napok, a hetek,a kis madarak növögetnek, összebarátkoznak. Együtt röpködnek az udvar fölött, mintha kergetőzné­nek.
- Csip, csirip!... - hangos­kodnak a verebek.
- Csirip, csirip... - felel­nek kórusban a kis fecskék.
Egy napon, amikor már őszre jár az idő, a kis verebek ébredeznek, nézik a fecske­fészket - üres! Csodálkoznak, talán meg is riadnak.
- Mama! Hol vannak a barátaink? - kérdezik izgatottan.
- Azok bizony már messze... - feleli a veréb mama. - Ilyenkor minden fecske melegebb vidékre költözik. Legközelebb tavasszal találkoztok ismét velük.
Csip-csirip! hangoskodnak, kicsit mérgelődve, a veréb-gyerekek. - Elmentek, és el se köszöntek tőlünk? Nem is akarunk többé tudni róluk! És... és... ne is jöjjenek ide vissza!
- Mit beszéltek, fiacskáim! - szomorodik el veréb mama. Hiszen kora hajnalban indultak el, ti még aludtatok. És ha jön az ősz, nekik menniük kell! nem maradhatnak itt a hidegben, a télen, elpusztulnának ennivaló nélkül.
- Hogy-hogy, mama? - értetlenkednek a kis verebek. - És hát a magok? És a kenyérmorzsa nekik nem kell?
- Ezek, fiacskáim, verébeledelek. Télen ilyen ennivalót nem találnak. Ezért repültek el délre, messzi vidékre. De tavasszal visszajönnek.

Osvát Erzsébet: A fecskerepülőtéren

A Nyár gondolt egyet és nagytitokban összecsomagolt. Elvitte az égről a kéket, a fákról a zöldet, elvitte a virágok szép színes szirmát, a napsugarak melegét és elrepült messze tájak felé.
Az Ősz csak ezt leste. Mindjárt a Nyár helyére költözött, de nem egyedül. Magával hozta barátait, a mindig mérges Szelet és a hol pityergő, hol síró-rívó Esőt.
Hűvösre fordult az idő. A legöregebb fecskék nagy gyűlésre hívták össze az öregeket, fiatalokat a fecskerepülőtérre, a villanydrótokra.
A fiatal fecskék szüleik körül csivogtak. Nem értették, micsoda nagy esemény van készülőben, bár hallották már a fecskerokonságtól emlegetni.
- Itt az ideje, hogy elköltözzünk.
De a kisfecskék, akik itt születtek, nem tudták elképzelni, hogy itthagyják puha fészküket, a gyerekeket, akikkel egy fedél alatt laktak. Az ő ereszük alól repdestek ki és be fészkükbe, onnan kukucskáltak kíváncsian ki a fogócskázó, bújócskázó kislányokra, kisfiúkra. Megszerették őket, de a gyerekek is örültek nekik. A gyülekezés előtt nem sokkal azonban a kis fecskék furcsa dolgokat láttak, amikor bekandikáltak az ablakukon. Piros, kék, sárga táskákba könyveket, füzeteket rakosgattak. ”Talán ők is elköltöznek?” - gondolták a kisfecskék. Fecskemama akkor elmesélte nekik, hogy ilyenkor iskolába készülődnek a gyerekek, ahol - mondta büszkén - róluk is tanulnak.
- És mi hova költözünk? - kérdezték a kisfecskék.
- Figyeljetek csak, mindjárt megtudjátok - hangzott a válasz.
Valóban. A legöregebb fecske csendet kért és fecskenyelven érdekes dolgokat mondott a fiatal fecskéknek, amikor már megtelt a fecskerepülőtér:
- Ti, akik itt születtetek, nemsokára meglátjátok majd messze-messze másik hazátokat, a mi téli otthonunkat. Itt már hidegre fordult az idő- folytatta a bölcs öreg fecske-, és mi fecskék csak a meleget szeretjük, a napsugarat. Télen tollunk nem óv meg a hótól, fagytól, elpusztulnánk, ha itt maradnánk. Ott túl a tengereken, a másik hazánkban nyár van, amikor itt hideg a tél. Kék az ég, zöld a fű, simogató a napsugár. Ott is várnak, szeretnek minket a gyerekek. De nem leszünk hűtlenek ehhez a hazánkhoz sem. Amint meghalljuk a tavasz csengetését, visszatérünk ide, a régi fészkünkbe.
Az öreg fecske ezután elhallgatott. A fiatal fecskék elámultak azon, amit a másik hazáról, a tengerekről hallottak. Izgatottan várták már az indulás idejét. Nem kellett soká várniuk - mint egy titkos jelre - egyszerre repültek fel a fecskerepülőterekről-villanydrótokról, háztetőkről a fecskék.
Egyszercsak megpillantották lent a piros, sárga, kék hátitáskás kis iskolásokat, amint búcsút integettek feléjük a magasba.
- Gyertek vissza nemsokára! - kiáltották.
De ezt már nem hallották a messze magasan szálló fecskék. Barátságos, fodros felhők kisérték őket, vigyáztak rájuk hosszú útjukon.
Kép forrása:
Dzikina Laďka
Tóthárpád Ferenc: A fecskék visszavágynak

Minden évben jönnek,
Sárral fészket raknak.
Fiókát nevelnek,
Itt mégse maradnak.

Mert amikor érzik,
Vége van a nyárnak,
S vége van az ősznek,
Messze, délre szállnak.

Hosszú útra kelnek,
Szállnak Afrikáig.
Ám egy fél év múlva
Mind, mind visszavágyik.

Kép forrása: María José Salvador

Találós kérdések:

Ficsicsergek, csicsergek,villás farkam tavaszt lenget.

Sárból rakott vár a házam,Reggel, délben, este látom.Gazdájának háta bársony,Farka villa, hasa vászon.

Vászon a nyaka, muzsika a szája,bársony a háta, villa a farka.

Kép forrása: krokotak.com

Játékok:

 

Fecskék a dróton

A teremben a földön két-három vonalat húzunk, v. anyagcsíkokat fektetünk le. A játékban a gyermekek lesznek a kis fecskék, akik menetirányban futkároznak. Figyelniük kell nagyon, mert amikor az óvónő jelez, gyorsan odafutnak egy vonalhoz ( kötélhez ) és megállnak rajta. Majd az óvónő újabb jelzésére tovább futhatnak.

Fészekfogó
A gyermekek egymással szemben párban kezet fognak és egy fészket alkotnak. A teremben megkeresi a helyét az előzőleg kiválasztott futó és fogó játékos is. A fogó gyermek elkezdi kergetni a futót és próbálja őt megfogni. A futó ha tud gyorsan bemenekül az egyik fészekbe, és akivel szemben megáll annak igyekszik megfogni a kezét, ezzel alkotva egy új fészket. Akinek háttal állt meg, annak kell az ő szerepét átvennie és neki kell a fészkek körül tovább futnia a fogó elől. Akit a fogónak sikerül megfognia, az lesz az új fogó.

Kép forrása: Adrijana Leko

 

Befejezésül néhány madár, akik télre költöznek hazánkba:

 

Többnyire északról, észak-keletről érkeznek madárvendégeink. Ezek a madarak úgy vannak nálunk, mint a mieink Afrikában. Nem költenek Magyarországon, és visszahúzódnak tavasszal hazájukba. Több fajuk rendelkezik magyar populációval is, ezek nem tekinthetők vonulóknak. Ismertebbek: vetési lúd, récék, egerészölyv, gatyásölyv, halászsas, viharsirály, csonttollú, nagy őrgébics, csúz.

Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúg madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Feedek
Megosztás