Rigmusok, versek a Mihály napi vásárra

1. Vásárba csalogatók:

Orgoványi Anikó: Mihály-napi vásár

Szent Mihálynak napja van,  menjünk a vásárba,

kíváncsian fürkésszük, mit tegyünk kosárba.

Piros almát, mosolygóst, körtét, szép kövéret,

szilvát, kéket, gurulóst, szőlőt is fehéret.

Kalapot a fejünkre, a hátunkra gúnyát,

s hogy a télen se fázzunk, jófajta bőrcsizmát.

Tükrös mézeskalácsot, perecet is kettőt,

piros kakas nyalókát, gyerekeknek tetszőt.

Vegyünk tyúkot, kakast is, kacsákat, libákat,

mangalica malacot, báránykát is hármat.

Cirmos macskát, egeret, foltos füle tacskót,

aranyhalat, hörcsögöt, pihe-puha mackót.

Vásároljunk furulyát, fújjuk meg vidáman,

s járjunk csárdást ropogóst együtt mindahányan!

Elöl járja a kakas peckes tyúklépésben,

utána a többiek táncoljanak szépen.

Így egy egész hadsereg tyúkok, libák, macskák,

ünnepeljük meg együtt Szent Mihálynak napját.

A vásárra kéne menni, Vásárfiát kéne venni. Tükrös szívet, ráncos csizmát, A hajunkba kék pántlikát.

Gyere velem a vásárba, fussunk oda hamarjába', vehetsz majd ott minden szépet, ha nincs pénzed, majd csak nézed.."

Vásár (Cinegés rímek)

A vásárban az a jó

Mindenféle eladó:

Alma, körte, zöld dió,

Kemény héjú mogyoró.

Vehetsz mézet, édes krémet,

Zsákbamacskát, nyalókát,

Mindent, ami finomság.

Mindez még ma eladó.

Holnaptól már ne keresd,

Mert elmegyünk messzire,

A világnak végire.

Hangfelismerő játék:

- Árva Panna húgom, mért állsz ott az úton, most kezdődik a nagy vásár

Székelykeresztúron. 
- Én is odamennék, piros csizmát vennék, de a pénzem elvesztettem, így hát hova mennék?"
- Szegény, szegény Panna, segítsünk hát rajta, ha a nevünk kitalálja, forint a jutalma."

Egy gyerek "Panna" hátát megböki : Kukk, ki vagyok?

Ha kitalálja, kap egy krajcárt és viszik magukkal a vásárra.

Végh György: Kakasom, kakasom

Kakasom, kakasom,

udvari kakasom,

nincs kosaram, se kasom,

nem tudlak eladni a piacon,

Minek vagy akkor kakasom:

Udvari kakasom?

2. A vásárban:

Tessék, tessék jó portéka, egynek sincsen maradéka, ma még vehet, holnap mehet.

Erre, erre ifiasszony, más boltosra ne hallgasson. Ma még vehet, holnap mehet.

Perecet vegyenek, frissek, még melegek, ropogósak sósak, szépen mosolygósak.

Olcsó az alma, itt van halomba. aki veszi meg is, eszi, olcsó az alma.

Énekes játék:

Hej, a sályi piacon, piacon,

Almát árul egy asszony, egy asszony.

Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,

Hatot ad egy garason, garason.

A játék menete Az almaárus elõtt, szemben vele guggol egy gyermek, õ az alma. A többi gyerek az alma mögött áll félkörben. A gyerekek közösen eléneklik a dalt. A végén az árus rámutat az egyik félkörben álló gyerekre, aki az alma mögé lép mint vevõ.

Vevõ: – Hogy az alma?

Almaárus: – Egy garas.

Vevõ: – Ki veszi meg?

Az alma ekkor megmondja a mögötte álló vevõ nevét. Új szereplõket választunk.

Párbeszédes játék:

- Jó napot! Eladó a túrócska?
- Nem eladó, nem eladó, csak a vásárra való!
- Mégis hogy adja?
- A kassai toronyér’
Benne levő kincsekér’
Száz arany gyűrűér’,
Egy-két-három csapásér’

Mondóka:

Én se kicsi, te se nagy,
Éppen hozzám való vagy!
Túrót ettem, puliszkát,
Attól nőttem ekkorát!

Énekes játék: Túrót ettem, elejtettem

Hogy a kakas?

A játék leírása A gyerekek kört alkotnak, egy gyermek a körön kívül, a hátuk mögött körbe sétál. Õ a vevõ. Akit kiválaszt, annak megérinti a vállát. Õ kifordul hozzá, majd kezet fognak. Ekkor kezdõdik az alábbi párbeszéd:

– Hogy a kakas?

– Három garas.

– Hát a tyúk?

– Az is úgy.

– Hát a jérce?

– Szaladj érte

– Hogy a kakas?

– Három garas

. – Hát a tyúk?

– Az is úgy.

– Adja alább!

– Nem adom, inkább körülszaladom.

A „szaladj érte”, illetve a „körülszaladom” mondatok után kezdõdik a versenyfutás. Ellenkezõ irányba indulnak, és az a cél, hogy elsõnek vissza- érjenek az üres helyre. Aki lemarad, az lesz a következõ vevõ.

Itt a kalap kerek kalap. Fogd a fülét, mert elszalad.

Kicsit zsíros, kicsit csajla. de a füled eltakarja.

Asszonyok, asszonyok!
Gatyamadzag,
pendelymadzag,
vékony madzag,
vastag madzag,
keskeny madzag,
fehér madzag,
sárga madzag!
Nem dicsérem,
jól megmérem,
tessék kérem!

Itt a köcsög, mi van benne? Aranyalma, aranykörte.

Add tovább, add tovább, te meg fizesd az árát!

Mézes bábot vegyenek, tükrös szívet szépet!

Énekes játék: Hogy a csibe hogy, három forint húsz.
Három forint húsz a csibe ára.
Leteszem az asztalára.

Csere, bere fogadom, többet vissza nem adom,
Aki lovát eladja, többet vissza nem kapja.

Kis tükör, nagy tükör, fel az ár, le az ár, nálam mindenki jól jár!

Ide hozzám, asszonyok,

Hallgassák meg, mit mondok!

Van itt minden, ami kék, Babos kendõ hupikék.

Csak annak lesz, aki vesz,

Aki nem vesz, csúnya lesz.

Vásárfiát vegyenek, ne mindig csak egyenek!

Medvecukor, marcipán,
mézes málé, Marcikám! 
Ha kimondod „m” nélkül, 
elviheted emlékül.

Tessék, tessék, jó portéka,

Egynek sincsen maradéka,

Csak egy tallér csak, csak, csak,

Csak egy tallér, Csak, csak, csak!

T. Nagy Sándor: Mókavásár

Eladó, eladó
Kiáltja az eladó.
Van itt minden
Ami kell
Ez sípol, az kelepel.
Amaz pedig kalapál
Áll a vásár, áll a bál.
Cirókából, marókából
Friss szállítmány érkezett!
Egyedemből, begyedemből
Tessék, kérem, két szelet.
Megéri, nem drága
Három bukfenc az ára.

Bábszínház vagy színházi játék: Az aranyszőrű bárány

Volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, meg még eggyel több. Hol volt mit egyenek, hol nem.

Mondta nekik, menjetek szolgálatba, de egyik restebb volt a másnál. No, mégsem úgy volt egészen. A legkisebb ügyibevaló legényke volt, ő bizony – azt mondta az édesapjának – elmegy világgá s addig meg sem áll, amíg valami jó helyet nem talál.

Elment a legkisebb legényke, ment, mendegélt hegyeken, völgyeken által, s estére kelve egy faluba ért. Ott megtudta, hogy van a faluban egy erős gazdag ember, akinek annyi juha van, mint égen a csillag, s most éppen pásztort keres. Ment a nagy juhos gazdához s elémondta, hogy mi jóba járt.

– Éppen jókor jöttél, mert elcsaptam a juhászomat. Felfogadlak, s ha egy esztendeig hűségesen őrzöd a juhaimat, bizony meg nem bánod.

Megalkudtak, hogy, ha esztendő ilyen a nyájból sem hibádzik, ad egy aranyszőrű bárányt. A juhos gazda adott neki egy szépen szóló furulyát, s a legény kihajtá a nyájat a rétre. A gazdánál három nap volt egy esztendő, de még eddig nem akadt legény, aki az esztendőt kiszolgálta volna, mert éjjel-nappal talpon kellett lennie, s ha csak behunyta a szemét, annyi juh hibádzott a nyájból, hogy egy szegény embernek elég lett volna egész életére.

Ez a legény bezzeg nem aludt el. Amikor egy kicsit elálmosodott, elévette szépen szóló furulyáját, s amennyi juh, mind táncra kerekedett. Amikor letelt az esztendő, hazahajtotta a nyájat. Ott állott a gazda az udvar közepén s számolta a juhait, de csak úgy csillogott a szeme, amikor látta, hogy egy sem hibádzik a nyájból.

– Ilyen szolgám még nem volt. Neked ígértem, neked is adom az aranyszőrű bárányt.

Örült a legény, elbúcsúzott a gazdától, s ment az aranyszőrű báránnyal hazafelé. Estére egy faluba értek. Ott a legény szállást kért egy gazdaembernél. Bement a házba, de magával vitte az aranyszőrű bárányt is. De nézték-e, csudálták-e a bárányt! Különösen a házi leány csudálta, egész éjen be nem tudta hunyni a szemét, mind az aranyszőrű bárányról gondolkozott. Fölkelt s a bárányhoz orozkodott. Ahogy a kezét rátette, a bárány szőrére ragadt egyszeribe. Eközben hajnalodott, s a legény fölébredt. Látja, hogy a leány a bárány hátához van ragadva, gondolkozott, hogy már most mit csináljon. Ő bizony továbbmegy a báránnyal, s hadd jöjjön vele a leány is. Úgy is tett, s ahogy az utcára kiértek, elővette furulyáját s fújta, fújogatta. Hej, láss csudát! Táncolt a bárány, bárány hátán leány, hogy csakúgy porzott belé az utca.

Meglátja ezt egy asszony, aki éppen akkor vetett be kenyeret a sütőkemencébe, kiszalad a sütőlapáttal, üti a leányt s szidja éktelenül:

– Nesze, te világ bolondja! Nem szégyelled magad leány létedre?!

Nem sokáig verte, mert egyszerre csak a lapát a leány hátához ragadt, lapát nyeléhez az asszony, s a legény csak fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját. Táncolt nagy begyesen elöl a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a lapát, lapát nyelén az asszony.

Ahogy a templom elé érnének, jön ki a templomból a pap s utána a sok nép. Kacagtak a népek, de a pap erősen megbotránkozott, odaszalad s üti az asszonyt a pálcájával. De csak egyszer ütött rá, a pálca az asszony hátához ragadt, a pálca végéhez a pap, s az is táncolt a többi után. A vénasszonyok összeverték a tenyerüket s elkezdettek kiabálni, jajgatni: – Jaj, jaj, még elviszik az aranyszájú papunkat, ne hagyjuk!

Nosza, utána az egész falu népe, megfogják a papot, hogy visszahúzzák, de ahogy rátették a kezüket, sorba mind odaragadtak. A legény pedig fújta tovább furulyáját s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát végén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, pap után az egész falu.

Így értek egy városba. Ott a legény betért egy kocsmába. A korcsmáros elmondja, hogy a király erősen szomorú, mert van egy szépséges leánya, aki még soha nem nevetett. Kihirdette az országban, hogy annak adja a leányát, aki meg tudja nevettetni, de még eddig hiába próbálkoztak. – No – gondolá a legény –, szerencsét próbálok!

Ment a király udvarába s mondja, hogy ő megpróbálná, hátha meg tudná nevettetni a királykisasszonyt.

– Jól van, fiam, próbáld meg, de ha meg nem nevetteted, karóba húzatom a fejedet.

Azzal a legény lement az udvarra, a király pedig kiállott a lányával a tornácra s úgy várták, mit tud a szegény legény.

Hiszen mindjárt megmutatta, hogy mit tud! Csak elévevé szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát nyelén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, a pap után az egész falu. Kacagott a király, de hát még a lánya, a könnye is kicsordult! Most még a király kezdett könyörögni, hogy ne táncoljanak már többet, mert ő is meghal, a lánya is meghal a sok kacagásba. A legény eltette a furulyáját s vége volt a táncnak.

– Hallod-e, te juhászlegény – mondá a király –, a leányomat megnevettetted, hát neked adom s vele fele királyságomat.

A papot ott tartották, az mindjárt össze is adta a fiatalokat. Ott maradt a falu is az udvarban, s úr lett még a cigányból is. A juhászlegényből lett király egyszeribe hatlovas hintókat küldött az apjáért s testvéreiért. Ezekből is mind nagy urak lettek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

3. Vásár befejezése

Szervusz, kedves barátom, gyere vélem táncba!
– Nem mehetek barátom, mert a lovam sánta.
– Gyógyuljon meg paripád, de most gyalog jöjj el!
//: Száz tündér kisleány várja: táncra kérd fel! ://

Nagy vásár volt tücsökfalván
Ott aludtam éjjel szalmán.
Reggel a vásárba mentem
Három kismalacot vettem
Addig számolgattam őket,
Míg a háromból öt lett.
Hét malaccal hazamentem.
Mind a tízet felnevelem.


 

Mihály napi ötletelő 1, - Állatok behajtása

Kép forrása:FamilyFun

ELEK ISTVÁN: Háziállatok (részlet)

Röf-röf - ez a disznó hangja.
Állatok közt nagy a rangja.
Gömbölyűre hízva már,
Valóságos éléstár.

Be-e - béget a kis bari,
Messziről is meghallani.
Milyen szelíd, milyen édes!
Miért béget? Talán éhes.

Mu-ú - bőgi a tehén,
S panaszosan néz szegény.
Tőgye nehéz, tej van benne,
Ha megfejnék, de jó lenne.

Terepasztal készítése

Kép forrása:digibordonderbouw.nl

Kép forrása: facebook.com

Kép forrása: frugalfun4boys.com

Kép forrása: Kép forrása: borsoo.blogspot.com

A tök és a csikó (nógrád környéki népmese)

Mátyás király egyik faluban, ahol meghált, korán reggel, ahogy felkel, megy az utcán végig, és arra lesz figyelmes, hogy egy ember nagyon vígan fütyül. Odaköszön neki:
– Jó reggelt adjon isten, barátom! Magának valami nagyon jól mehet a sora, hogy ilyen korán reggel jólesik a fütyülés.
– Hát hogy a sorom jól menne, azzal nem dicsekedhetem.
– Hát akkor mire van a jókedve?
– Hát arra, hogy most fütyülök egyet, az lesz a früstök. Délben fütyülök egy másikat, az lesz az ebéd, este fütyülök egy harmadikat, az lesz a vacsora.
– Hát enni mikor eszik? – kérdi Mátyás király.
– Hát majd ha lesz – azt mondja. Kérdezi Mátyás király:
– Mondja, mit szokott ebben a kertben termelni?
– Hát krumplit, kukoricát, tököt, zöldségeket.
– Ide figyeljen, barátom! Mátyás király nagyon szereti a tököt. Őszkor a legszebb tököt, ami a kertjében terem, vigye el neki a budai várba.
Hát az ember egész nyáron ápolgatja a tököt. Ősz felére az egyik tök egész hatalmasan megnő. Akkor leveszi, és elindul vele Budára, Mátyás királyhoz. Persze mikor a vár kapujába ér, az őrség megkérdezte, hogy mit akar.
Azt mondja a szegény ember:
– Ezt a tököt hoztam Mátyás királynak.
Az őrök nagyot kacagtak, s el akarták kergetni, de Mátyás király valahogy észrevette, és megparancsolta, hogy engedjék be.
Mikor beér, Mátyás király jól megtraktáltatja, ad neki ezer forintot a tökért, meg még külön útra való zsebpénzt is kapott, hogy az ezer forintot hiány nélkül hazavigye.
Mátyás király a tököt a fogadóteremben helyeztette el.
Mikor megy a szegény ember hazafele, útközben egy kis szíverősítőt is bebegyelt az útszéli kocsmákban. Ahogy beér a faluba, előveszi az ezer forintot, és lobogtatja, hogy mit kapott ő Mátyás királytól a tökért.
A szegény ember szomszédjában egy zsíros nyakú paraszt lakott. Amikor meglátja az ezer forintot, amit a szomszédja a tökért kapott, majdnem megütötte a guta.
De akkor a zsíros nyakú paraszt gondol egyet. Neki van egy hároméves, gyönyörű szép csikója. Olyan, hogy igazán ritkítja párját. Mennyit fog ő ezért kapni Mátyás királytól, ha egy tökért ezer forintot adott!
Egyik reggel fogja a csikót, és elvezeti Budára Mátyás királyhoz.
Mikor a kapuba ér, kérdezik, mit akar.
– Mátyás király őfelségének hoztam ezt a csikót. Mátyás királynak jelentést tesznek róla.
Akkor Mátyás király intézkedik, hogy eresszék ki a csikót a ménesbe, az embert pedig vezessék elébe.
Mátyás megkérdezte a parasztot, hogy hova való.
Amikor a paraszt megmondja, hogy honnan való, Mátyás király mindjárt rájött, hogy a tökös embernek a szomszédja. Azt már ottjártában megállapította, hogy nagyon gazdag paraszt. Intézkedik, hogy jó ebédet adjanak neki. Mikor az ebédnek vége volt, így szól Mátyás király:
– Ide figyeljen, barátom! Látja ott a sarokban azt a tököt?
– Látom, felséges királyom.
– Hát az egy ezerforintos tök. Fogja, ezt adom én viszontajándékba a csikóért.
Felveszi a paraszt a tököt, de alighogy a kapun kijött vele, földhöz puhintotta, és nagy zsörtölődéssel, káromkodással hazaballagott. Amikor hazaért, az első útja a szegény emberhez vezetett nagy adta-teremtettével.
– Az ördögök szánkáztassák meg magát a neve napján a tökével együtt! Azt kaptam a csikóért!
Mikor a faluban az esetnek híre futott, volt, aki a zsíros nyakú parasztot talán sajnálta, de a község nagy része ugyancsak örült rajta, hogy így kibánt vele Mátyás király.

Nagy Bandó András: Pej paripám

Járatom délben a

lépeget vélem a

itt kocog énvelem pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végén a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Baktat az úton a

lépdel a téren a

járogat vélem a pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végen a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Vágtat a réten a

vágtat a völgyben a

vágtat a hegynek a pej paripám. Hej, paripám!

Fölrepül vélem a

ott röpül vélem a

szárnyal az égben a pej paripám. Hej, paripám!

Ott van a végen a

ott van a réten a

ott van az égben az én palotám.

Kép forrása: ARIADNA RUIZ PASCUAL

Kép forrása: Terapeuta da Fala Patrícia Teixeira

Birka

Kép forrása: Found on kamloopsmtpaulgirlguides.com

Az aranyszőrű bárány

Volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Hol volt, mit egyenek, hol nem, s a szegény embert vetette fel a bú s a gond, hogy mit tudjon csinálni ezzel a sok gyerekkel. Eleget mondta nekik, menjetek szolgálatba, de egyik restebb volt a másnál, mind az apjára tátotta a száját. No, mégsem úgy volt egészen. A legkisebb ügyibevaló legényke volt, nem nézhette, hogy a testvérei egész nap ácsorognak, ő bizony - azt mondta az édesapjának - elmegy világgá s addig meg sem áll, amíg valami jó helyet nem talál. A szegény ember bezzeg nem bánta, hadd menjen: eggyel kevesebb kenyérpusztító lesz a háznál.

Elment a legkisebb legényke, ment, mendegélt hegyeken, völgyeken által, s estére kelve egy faluba ért. Ott megtudta, hogy van a faluban egy erős gazdag ember, akinek annyi juha van, mint égen a csillag, s most éppen pásztort keres a nyáj mellé. Ment egyenesen a nagy juhos gazdához s elémondta, hogy mi jóba járt.- Éppen jókor jöttél, - mondá a gazda, - mert elcsaptam a juhászomat. Hát, hallod-e, én felfogadlak, s ha egy esztendeig hűségesen őrzöd a juhaimat, bizony meg nem bánod.

Megalkudtak, hogy, ha esztendő ilyen a nyájból sem hibádzik, ad egy aranyszőrű bárányt: abból megélhet úrimód, míg a világ s még két nap.- Itt a kezem, nem disznóláb! - mondá a legény s kezet csaptak magyarosan.A juhos gazda adott neki egy szépen szóló furulyát, jól feltarisznyáltatta s a legény kihajtá a nyájat a rétre.

Közmént legyen mondva, a juhos gazdánál három nap volt egy esztendő, de még eddig nem akadt legény, aki az esztendőt kiszolgálta volna, mert éjjel-nappal talpon kellett lennie, s ha csak behunyta a szemét, annyi juh hibádzott a nyájból, hogy egy szegény embernek elég lett volna egész életére.

 

 

No, ez a legényke bezzeg nem aludt el. Amikor egy kicsit elálmosodott, elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta s hát, Uram, teremtőm, amennyi juh, mind táncra kerekedett. Az aranyszőrű bárány el nem maradt tőle, ez mindig előtte táncolt, de olyan szépen, olyan módosan, hogy csupa csuda.

Amikor letelt az esztendő, szépen hazahajtotta a nyájat, a kapu előtt elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta, s a juhok táncolva mentek bé az udvarba.

Ott állott a gazda az udvar közepén s számolta a juhait, de csak úgy csillogott a szeme, amikor látta, hogy egy sem hibádzik a nyájból.- No, te legény, - mondá, - megöregedtem, kenyeremnek javát megettem, de még ilyen szolgám nem volt. Neked ígértem, neked is adom az aranyszőrű bárányt, legyen rajta szerencséd.

Hej, örült a legény, örömében nem találta helyét. Elbúcsúzott a gazdától illendőképpen s ment az aranyszőrű báránnyal hazafelé. Mentek, mendegéltek, szépen lassan eregéltek s estére egy faluba értek. Ott a legény szállást kért egy jó gazdaembernél, aki azt mondta: Istené a szállás, kerüljön beljebb öcsém uram.

Bement a házba, de magával vitte az aranyszőrű bárányt is. De nézték-e, csudálták-e a bárányt! Különösen a házi leány nézte, csudálta sokáig, egész éjen be nem tudta hunyni a szemét, mind az aranyszőrű bárányról gondolkozott. Addig s addig gondolkozott, hogy fölkelt az ágyból s szépen a bárányhoz orozkodott. Gondolta, hogy amíg a legény alszik, kiviszi a bárányt, s valahol eldugja.

No, hiszen ezt jól elgondolá, mert ahogy a kezét rátette, a bárány szőrére ragadt egyszeribe. Oda bizony mind a két keze. Eközben hajnalodott, s a legény fölébredt. Látja, hogy a leány a bárány hátához van ragadva, gondolkozott, hogy már most mit csináljon. Ő bizony tovább megy a báránnyal, s hadd jöjjön vele a leány is.Hát úgy is tett, s ahogy az utcára kiértek, elővette szépen szóló furulyáját s fújta, fújogatta. Hej, láss csudát! Táncolt a bárány, bárány hátán leány, hogy csakúgy porzott belé az utca.

 

Meglátja ezt egy asszony, aki éppen akkor vetett be kenyeret a sütőkemencébe, kiszalad a sütőlapáttal, üti a leányt s szidja éktelenül:Nesze, nesze, te világ bolondja! Nem szégyelled magad leány létedre?! Nesze, nesze!Hiszen nem sokáig szidta, verte, mert egyszerre csak a lapát a leány házához ragadt, lapát nyeléhez az asszony s a legény csak fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját.

Táncolt nagy begyesen elől a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a lapát, lapát nyelén az asszony, úgy mentek végig az utcán.

Ahogy a templom elé érnének, éppen jön ki a templomból a pap s utána a sok nép. Kacagtak a népek, de a pap erősen megbotránkozott, hogy az ünnepnapot így meggyalázzák, odaszalad s üti az asszonyt a pálcájával. De csak egyszer ütött rá, a pálca az asszony hátához ragadt, a pálca végéhez a pap s az is táncolt a többi után.

A vénasszonyok összeverték a tenyerüket s elkezdettek kiabálni, jajgatni: - Jaj, jaj, még elviszik az aranyszájú papunkat, ne hagyjuk emberek, asszonyok!

Nosza, utána az egész falu népe, megfogják a papot, hogy visszahúzzák, de ahogy rátették a kezüket, sorba mind odaragadtak. A legény pedig fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát végén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, pap után az egész falu.

Így értek egy városba. Ez éppen a király városa volt. Ott a legény betért egy kocsmába, tarisznyába tette a furulyáját, hadd pihenjen egy kicsit a bárány, báránnyal az egész falu.Kérdi a korcsmárost: miféle város légyen ez. Mondja a korcsmáros: ez a király városa. Szóból szó kerekedik s a korcsmáros elmondja, hogy a király erősen szomorú, mert van egy szépséges leánya, aki még soha nem nevetett. Kihirdette az országban, hogy annak adja a leányát, aki meg tudja nevettetni, de még eddig hiába próbálkoztak, a királykisasszony olyan szomorú, mint a háromnapos esős idő. - No, - gondolá a legény, - szerencsét próbálok, hátha én meg tudom nevettetni.

Ment a király udvarába, mellette a bárány, bárány után az egész falu, de az utcán nem táncoltatta őket. Béjelenti magát a királynál s elémondja, hogy ő megpróbálná, hátha meg tudná nevettetni a királykisasszonyt.- Jól van, fiam, - mondá a király, - próbáld meg, de ha meg nem nevetteted, karóba húzatom a fejedet.- Egy életem, egy halálom, akárhogy lesz, megpróbálom - mondá a legény -, csak a királykisasszony álljon ki a tornácba.Azzal lement az udvarra, a király pedig kiállott a lányával a tornácra s úgy várták, hadd lám, mit tud a szegény legény.

Hiszen mindjárt megmutatta, hogy mit tud. Csak elévevé szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta s - uccu neki bolond eszed, ami volt is, mind elveszett! - táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát nyelén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, a pap után az egész falu.

- No, ilyen táncot még nem látott a világ, kacagott a király, de hát még a lánya, a könnye is kicsordult, s csengett a palota a kacagástól. A bárány erre még nagyobbakat ugrott s egyszerre csak levált a hátáról a leány, leány hátáról a lapát, lapát nyeléről a sütőasszony, asszony hátáról a pálca, pálcáról a pap, papról az egész falu s úgy táncoltak egyesbe.

Most még a király kezdett könyörögni, hogy ne táncoljanak már többet, mert ő is meghal, a lánya is meghal a sok kacagásba. No, ha úgy, hát a legény eltette a furulyáját s egyszeribe vége volt a táncnak.- Hallod-e, te juhászlegény, - mondá a király - a leányomat megnevettetted, hát neked is adom s vele fele királyságomat.

A papot ott tartották, az mindjárt össze is adta a fiatalokat. Ott maradt a falu is az udvarban, s úr lett még a cigányból is.

A juhászlegényből lett király egyszeribe hatlovas hintókat küldött az apjáért s testvéreiért. Ezekből is mind nagy urak lettek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Kép forrása: sweetgrace.typepad.com

Kép forrása: Jellybean Park

Kép forrása: La Scuola Cre-Attiva

Kép forrása: Terapeuta da Fala Patrícia Teixeira

Malac

 

Kép forrása: peuterklasjedepuzzel.skynetblogs.be

A ZÖLD DISZNÓ (Magyar népmese)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy király. Volt egy fia, de az nagyon gonosz volt, mert mindent megtehetett, ami csak eszébe jutott.
Örökké a sötét erdőt járta, öldöste a madarakat, vadakat, egyszer még egy rőzseszedő anyókára is rákiáltott, hogy az majd szörnyethalt:
- Kitakarodj ám az erdőmből azonnal! Kutyákkal itatom fel a véred, ha azonnal ki nem takarodsz innen!
Az meg rimánkodással akarta megbékíteni:
- Jó királyfi, hét napja nem fűtöttem, meghalok a hidegtől! Ezt a rőzsét úgysem használod semmire.
Hát még rá is vert érte.
- Na, királyfi, verjen meg az isten! Zöld disznó képében túrjad az erdődet, míg egy királykisasszony meg nem csókol!
És halljatok csodát: megrázkódik a királyfi, s ahogy van, fertelmes zöld disznóvá változik, a palota hatalmas disznóóllá, a sok aranyos minden szalmává!
A szomszéd királynak pedig volt egy igen szép lánya, akit az apja mindenkinél jobban szeretett. Ő is egyetlen gyerek volt, mint a gonosz királyfi, mégis csupa jóság. Pedig semmi kérését senki soha meg nem tagadta néki sem.
Egyszer is azt kérte az apjától, hadd kocsikázhasson a sötét erdőben, s még erre is rálett a király. Intett a kocsisának:
- Jóska! Fogd be a négy szürkét!
Benn az erdőben aztán nagyot zökkent a hintó. Üti-veri Jóska a négy lovat, de a hintót mozdítani sem tudják. Leszállni sem lehet, a hintó ajtajáig feljött a sár, egy pocsolyában akadtak el. Ülni kell, várni, míg a sár felszárad.
Egyszer csak valami nagy zörgést hall a király, s ahogy kinéz a hintó ablakán, kapja máris a puskáját. A többi, az inas, a kocsis is csak jelre vár.
De a királykisasszony is észreveszi ám a zöld disznót, rimánkodni kezd:
- Édesapám! Ne lőjék meg! Hátha tud segíteni rajtunk!
A disznó nem is látja a puskákat, egyenest a hintónak tart, jó messziről rákezdi:
- Röf röf, kedves király uram! Kihúzom én a hintót, ha a lányod feleségül adod hozzám!
A király majd szörnyethalt.
- Néked adjam?! Inkább itt veszek hintóstul, lovastul!
Aztán, bölcsebben, alkudozni kezdett:
- Húzz ki a fele királyságomért!
Csakhogy a zöld disznó nem alkudott.
- Jól van - mondta ki végül a király -, nem maradhatunk itt a pocsolyában.
A zöld disznó meg kitolta a hintót a jó útra, a szürkék elvágtattak.
Nevettek is nagyokat a hintóban:
- Ez sem ér utol bennünket!
De rosszul gondolták, mert a disznó bement az ólba, előhúzta a talicskát, és indult nagy nyikorogva:
- Nyif, nyaf, nyuf, feleségért megyünk!
És így addig ment, mendegélt, míg a kastély kapujához nem ért. A kocsis jól bezárta a kaput, de a zöld disznó kopogtatni kezdett.
- Király uram, nyittasd ki a kaput, hadd vigyem el a feleségemet!
- Lányom, menned kell - mondta a király -, a király szava szent, s én balgán neki ígértelek. De sose félj, megszabadítalak tőle!
A zöld disznó a talicskába ültette a királykisasszonyt, indult is az erdőn át vele.
- Nyif, nyaf, nyuf, feleséget viszek.
Megálltak az ólnál a talicskával.
- Röf röf röf, kedves feleségem, szállj ki a hintóból, itthon vagyunk a palotában!
Bementek, és leültek a szalmára.
- Röf röf röf, kedves feleségem, vess ágyat nekünk!
A királykisasszony sírt-rítt, de a zöld disznó egyre hajtogatta:
- Röf röf röf, vess ágyat, kedves feleségem!
Nem bírta már hallgatni, felugrott, összerendezte a szalmát, a zöld disznó lefeküdt, ő meg betakarta a csipkekendőjével. Gondolta, ha elalszik, elszökik mellőle. De az egyre mondta még a magáét:
- Röf röf röf, csókolj meg, kedves feleségem!
Addig-addig, hogy odahajolt hozzá, képen csókolta, de az iszonyattól el is ájult szegény.
Arra ébredt, hogy csupa ragyogás minden körülötte, aranyos ágyban fekszik, és mellette szépséges királyfi mosolyog.
- Ugye, azt hitted, hogy a disznóólban, a zöld disznó mellett fekszel?
Elmesélte, hogyan lett zöld disznóvá, hogyan fogadta meg, hogy gonoszságot nem művel soha többé. Csengetett, hogy fogják be a hintóba a négy fehér lovat, viszi apjaurához a királykisasszonyt, ne gyászolják tovább. Úgy vágtattak, hogy a patkó alatt szikrázott a föld!
- Nem fogadnak vendéget, gyászol az egész ország - szólott ki Jóska, a kocsis.
De a királykisasszony bekiáltott:
- Nézz csak ki, Jóska, nem én vagyok-e, akit gyászoltok? Vezess az apámhoz!
Lett nagy öröm! Jaj, pedig a király nagyon rossz bőrben volt, szegény! De hogy meglátta az ő kedves lányát, azt se tudta, mit tegyen örömében.
- Hát a zöld disznó hova lett?
- Ott kinn áll, azt várja, hogy behívjad.
- Várhatja!
- Csakhogy nem disznó már, hanem királyfi. Hívass papot, hogy adjon össze minket!
Örült a király, de a két ország is, hogy szerencsésen fordultak a dolgok. Három napig evett-ivott mindenki. Jóska kocsis úgy jóllakott a lagzin articsókával, azóta se tud ételre rágondolni. Eddig volt, fuss el véle!

Kép forrása: etsy.com

Van nekem egy kis malacom,
Debreceni fajta,
éppen olyan tarkabarka,
mint az édesanyja.
Mondja, mondja: röf, röf, röf,
Futok hozzád töf, töf, töf.

Kép forrása: Found on a397.idata.over-blog.com

Kép forrása: Found on parents.co

Kép forrása: Terapeuta da Fala Patrícia Teixeira

Tehén

Kép forrása: Collections Etc.

Bátori Irén: A kíváncsi tehénke


A kert hátsó végében, füves, virágos réten legelt a tehénke. Néha fecske cikázott fölötte, néha rigó fütyült a kerti fán. Békesség, nyugalom volt körülötte. Még a macska is szundikált a padlásfeljárónál, még a kutya is oldalára dűlve süttette magát a jó meleg napon.
Egyszer csak füstszag csapta meg a tehénke orrát. Körülnézett, aztán elindult a füst irányába. Meg is érkezett a konyha küszöbe elé. Ilyenkor szokta főzni az ebédet a gazdaasszony. 
Mi lenne, ha bemenne a konyhába s megnézné, mi van odabent? – gondolta a tehénke. – Vajon miből főzi az ebédet a gazdaasszony? Szénából, szalmából, fűből vagy korpából? – Még álldogált egy kicsit, aztán belépett a nyitott konyhaajtón. 
Az ajtó mellett egy láda állt. A ládán meg szakajtó, tele liszttel. Odább jókora szita, a szitában két tojás, belőlük gyúr majd tésztát a gazdaasszony ebédre. 
A tehénke nézte, nézte a szép fehér lisztet. Még sose látott ilyet. 
„Ezt megkóstolom” – gondolta s azon nyomban hozzálátott. 
De még meg sem ízlelhette igazában, máris tele lett liszttel orra, szeme, nem győzött prüszkölni tőle. Prüszkölt, prüszkölt, a szakajtó lisztet majd mind széjjel fújta. Még a füle is lisztes lett. Olyan volt, mintha bemeszelték volna. 
- Talán az oldalát kell megenni – gondolta – nem a tetejét. 
Azzal a szakajtó oldalába akart harapni. De alig ért hozzá, a szakajtó felborult és legurult a ládáról. Ami liszt még benne volt, az is mind szétszóródott a konyhakövön. 
- Talán emez jobb lesz – találgatta a tehénke s nagy fejét beledugta a szitába. 
Hát! Reccs! Odalett nyomban a két tojás, az összetört tojáshéj meg jól megbökdöste a kíváncsiskodó orrát. 
- Huh! Miféle karmos étel! – ijedezett a tehénke, s odább ugrott. No hiszen! A láda mellett a vizes padka állt, két teli kanna vízzel. Annak se kellett egyéb, mint egy tehénrúgás. Úgy felborult, mint annak a rendje. A két kanna nagy csörömpöléssel a földre esett. A víz meg csak folyt, folyt, folyt … A tehénke nyaldosni kezdte a földről a vizet. 
- Ez legalább jó hűs – gondolta – se nem porzik, se nem karmol … 
De ekkor már a nagy csörömpölésre kiszaladt a szobából a gazdaasszony: 
- Jaj, jaj, mit csinálsz, te cudar? Oda a lisztem! Vége a tojásnak! Úszik a konyhám! – Azzal fogta a seprűt és csihipuhi, jól megtapogatta vele a tehénke lábát, oldalát. 
Szerencse, hogy a seprű cirokból volt, mert ha vesszőből lett volna, a tehénke még ma is sántikálna. S még a kakas is azt kukorékolná, de még a liba is azt gágogná: „Ni, ott megy a kíváncsi tehén, akinek nem volt elég a legelő!” 
De így is megemlegette ezt a napot. Mert ettől kezdve nem járt a kertben szabadon. Kipányvázták a kert végébe, s amilyen hosszú volt a pányva, csak addig tartott a kíváncsi tehénke világa.

Kép forrása: nagykovácsi Diófa csoport

Fejőnóta

Édes tehénkém, adj finom tejet,
Cifra kabátkát csinálok neked.
Róka a gallérja, ezüst lesz a csatja,
Csak a tejecskét, hamar, hamar adjad!
/angol népköltés/

Kép forrása: Cantinho Pedagógico da Sil

Kép forrása: Terapeuta da Fala Patrícia Teixeira

Kép forrása: Katoo Mingneau

Kép Forrása: Jessica

Kép forrása: teacherspayteachers.com

Kép forrása: Found on lacasainfantil.com

Kép forrása: Found on teacherspayteachers.com

 

"Mókuska, mókuska, föl mászott a fára"

Kép forrása: Craftionary . net

Bartos Erika: Mókus

Mókus, mókus, makogó,
mancsában a mogyoró.
Makkot, gombát eszeget,
nem szereti a telet.

Mókus, mókus fut a fán,
ugrabugrál szaporán,
diót visz az odúba,
abból lesz a vacsora.

Kép forrása: Dáša Šmatláková

Juhász Magda: MOGYORÓ MESE

Volt egyszer egy mogyoró,
elgurult a bálba,
mogyorófalevél volt,
a báli ruhája.
Táncra kérte a dió,
de kikosarazta,
addig válogatott, míg
egy mókus bekapta.

Kép forrása: https://thepinterestedparent.com

Szalai Borbála: Mogyorót szedtem

Zöld erdőbe
mentem,
mogyoróra
leltem.
Ettem is,
szedtem is,
megtömtem a
zsebem is.
Ami pedig ottmaradt –
mókusoknak hagytam azt!

Kép forrása: National Pest Management Association

Csanádi Imre: Mókus csalogató

Erre csörög a dió,

arra meg a mogyoró, -

mogyoróbokron,

diófán,

mókusfüttyös

domb alján.

Kép forrása: űhetlieveheersbeestje.blogspot.nl

Osváth Erzsébet: Mókus a taligán

Mókus ül a taligán,
finom mogyorót kínál:
róka kishúgának,
bajszos nyulacskának,
verébnek, cinkének,
totyakos medvének.
Egyik kendőjébe rakja.
Másik menten be is kapja.
Harmadik mancsában tartja.

Kép forrása: Iris Depieris

B. Radó Lili: megérett a mogyoró

Kis mókus az idejét
odújában tölti,
harkályapó bekopog,
kipi-kopi jöjj ki!

Ide figyelj kiskomám,
nagy hírt hozok néked,
siess, mert a mogyoró,
mind egy szemig érett.
Kép forrása: Buggy and Buddy

Egér Ágota: a mókus és a sün

Két erdei állatka házáról mesélek most. Hogy mi a közös a mókus és a sün házában? Nagyon is sok, de haladjunk csak szépen sorban.
Mókus úrfi egy terebélyes lombú, széles törzsű fában készített odút jó pár évvel ezelőtt. Puha szőrmével bélelte, ajtaját a fa kérgéből készítette. Ám egy éjjel vihar tombolt Rigóerdőben, s letörte az elkorhadt ajtót. A mókus úrfi a vihar utáni reggelen arra ébredt, nagyon fázik. Ekkor vette észre, hogy nincs meg a házának az ajtaja.
– A manó vigye el! Hogy történhetett ez? S pont így tél előtt! Honnan szerzek másik ajtót? – bosszankodott. Mégsem tehetett mást, mint hogy elinduljon megkeresni öreg ajtaját. Remélte, a szerencse mellé szegődik. Bezzeg szerencsésen indult a napja az öreg sünnek. Ugyanis mókus úrfi ajtaját a szél pont a sün vacka fölé fújta. Az öreg tüskés ebből semmit sem vett észre, mert mélyen aludt. Az ősz neki azt jelenti, ideje elvackolódni, lassan téli álomra hajtani a fejét. Amikor mégis fölébredt, kicsit sötétnek találta a reggelt.
– Biztos be van borulva. – gondolta. Nem ritka a felhős idő így ősszel. De jó meleget is érzett, s ez ellentmondásos volt, mert ha felhős az ég, szél is fúj. A szél pedig ilyenkor már hideg. Kinyújtotta hát vékonyka, elzsibbadt lábacskáit, kidugta fejét a vackából. Meglepve látta, hogy kuckója fölött tető van.
– Ejha! – rikkantott örömében. – Hát mégis csak gondoskodik rólam valaki, hogy ilyen meleg, védelmező tetővel födte be a kis házikómat!
Körbe járkálta, s igen jónak találta. Azt gondolta, mindenkivel tudatja, hogy ez a meleg tető, és vacok, az övé. De nem volt festéke, csak egy kis darab krétája. Sebaj! Az is megteszi. Rárajzolt hát egy kis mosolygós tüskés sünt.
Közben mókus úrfi az egész erdőt bejárta, csak az erdő szélén nem kereste az ajtaját, ahol a sün lakott. Nagyot dobbant a szíve, mikor végül megpillantotta ajtaját. Ám elbizonytalanodott, ahogy meglátta rajta a sünrajzot. Sün apó örömmel bújt elő a vackából.
– Szia, mókus! Nézd, micsoda tetőm van. Ma reggelre fújta ide a szél.
– Nagyon praktikus. – bólogatott mókus úrfi. S közben azon gondolkodott, honnan lesz most neki ajtaja? Az idő sürgeti, és ajtó nélkül az oduja is védtelen. Hazafelé bánatosan rugdosta a szél által letört gallyakat, mikor remek ötlete támadt: ha ezeket az ágakat, egymás mellé illeszti, könnyen lehet belőlük ajtót tákolni. Így is tett. Szép egyforma, egyenes ágakat válogatott ki, indákkal összekötötte, még ablaknak is hagyott ki helyet. Végül puha szőrrel bélelte ki belülről, és már kész is volt. Jobb lett, mint az eredeti volt!
De nyugovóra még nem térhet, sok dolga van. Bár a nagy őszi begyűjtést többnyire elvégezte, rendet kell csinálnia, és rendszereznie kell az elemózsiákat. Sok dolga van egy mókusnak, mielőtt lehullik az első hó. Alaposan kisöpört, elkezdett rendet rakni a polcán: rendezgette a lekvárokat, a kosarakban a mogyorót, diót, zsákokba az apró magvakat. De mit talált még? Egy kis doboz citromsárga festéket. Nem is emlékezett rá, minek vette? Viszont remek ötlete támadt: lehet, hogy valaki örülne neki…
Sün apó ház tetejét bárki könnyen felismerhette, ugyanis messziről látszódott a citromsárgával ráfestett sün, és a mosolygós napocska. Fújhat a szél, belepheti a kuckót a hó, sün apó biztonságban, és jó melegben alhat. És mókus úrfi mókus is boldogan tér nyugovóra meleg, bélelt odujában. Szép álmokat!

Kép forrása: media-cache-ec0.pinimg.com

Gárdonyi géza: Ugri meg Bugri

Túl a rónán van egy nagy erdő. Abban él két mókus. Az egyik neve: Ugri. A másik neve: Bugri.


Ezek a mókusok édestestvérek volnának. Csakhogy mi történt? Mikor az apjuk, az öreg mókus meghalt, a temetés után Ugri beült az odúba , és így szólt:

- Kedves öcsém, Bugri, eredj, és keress magadnak más hajlékot: én itt maradok.

- Adj legalább az útra egy-két bükkmakkot - mondotta Bugri szomorúan.

- Ej, édes öcsém - felelt Ugri -, nagy az erdő, sok a bükkfa, szedegess az úton!

Azzal kihozott az apja kamrájából egy bükkmakkot, és jó étvággyal megebédelte az ajtó előtt. Az öccsének egy falatot sem adott.

Bugri elindult nagy búsan a vadon erdőbe hajlékot keresni. Az első odút egy tölgyfán találta. Csakhogy amint fölfutott a fára, és bekukkantott az odúba, kiszólt onnan a sárga szemű fülesbagoly:

Ihi-uhu, hókuszpókusz,
mit akarsz itt, Bugri mókus?

- Csak jó napot kívánok, bagoly ténsasszony - felelte Bugri ijedten. Azzal továbbugrott.

Egy másik odúból meg a kígyó sziszegett rá:

Szikra csípje meg a lábad,
elmenj innen, mert megváglak!

Egy harmadik odúból meg a sündisznó utasította vissza:

Nini, hát kend itt mit kémlel?
Majd megbököm a tüskémmel!

Egy helyen meg félig sem mászott föl a fára, a vadgalamb nekiesett a párjával, és úgy összecsipkedte szegény mókust, hogy azt sem tudta, melyik lábára sántítson.

Nagyon búsult a kis mókus.

- Hiába járom az erdőt - szólott búsan. - Nincs itt üres lakás. Mi lesz belőlem? Eső megver, szél megfúj, aztán meg majd jönnek a téli fagyok: gyönge kis bundámban bizony megvesz az isten hidege.

Hát amint így töprenkedik a faágon, egyszer csak kidugja a fejét a kéreg alól egy szarvasbogár.

- Jó napot, mókus úr - ígyen szól tisztelettel hozzája -, miben fő a feje?

- Nagy az én bajom, szarvasbogár pajtás - feleli a mókus. - Vándorúton vagyok, hajlékot keresek. Csakhogy épp az a bajom, hogy az egész erdőben nincs üres odú.

- Bizony - felelt a szarvasbogár -, sok a lakó az erdőben, hanem azért ha dolgozni nem restell, mókus úr, ajánlok én szívesen egy alkalmatos odút.

- Előre is köszönöm - felelt a mókus -, mondhatom, nagyon jót cselekszik velem.

- Hát csak jöjjön utánam - mondotta a szarvasbogár.

Azzal repülésnek indult, és repült, repült jóságos dongással sok fán keresztül, míg végre elérkezett egy öreg tölgyfához.

A mókus, bár megizzadt, de azért csaknem egyidőben ért oda vele.

- No - szólott a szarvasbogár -, itt tessék dolgozni. Olyan pompás odú van itt, hogy egy medve is ellakhatnék benne.

Azzal be sem várta a mókus köszönetét, jó napot kívánt, és tovább repült a vadcseresznyefára.

A mókus örvendezve szaggatta le az öreg kérget, amely az odút borította, és csakugyan jó lakást talált ott magának. Persze hetekig tartott, míg rendbe tudta szedni. Mert ágyat, polcot, ajtót mind egymaga csinált. Hanem aztán nagy is volt a gyönyörűsége, mikor az első zsák mogyorót beszállította a kamrába.

- Nem félek most már - szólott -sem hótól, sem esőtől, sem a téli nagy hidegtől.

És egész nyáron hordta be szorgalmasan a télirevalót.

Hát Ugri mit csinált ezalatt?

Bizony nem csinált semmit. Még arra is rest volt, hogy eljárt volna a szomszéd völgyben lévő diófákra ebédelni: egész nyáron, egész őszön otthon eszegette, amit az apja hagyott neki a kamrában. Nagyokat heverészett, táncolt is hébe-korba. Esténként pedig kiült a hajlék elé, és vígan furulyázott.

Még csak arra sem gondolt, hogy a rozzant ajtót meg kellene igazítani. Lassanként megromlott az úgy, hogy utoljára már csak egy szeg tartotta az odú előtt.

Azonközben elmúlt a nyár. A zöld erdő lassanként átváltozott sárga erdővé. A falevelek lehulltak. A hideg szél lerohant a havasok tetejéről, és haragos zúgással rázta le a fáknak megmaradt lombjait. A rozoga ajtót is leszakította.

Akkor szállta meg csak a félelem Ugrit.

- Jaj, istenem - szólott -, itt a tél a nyakamon, és én még nem is gyűjtöttem!

Szaladgált, kapkodott jobbra-balra ennivaló után, de már akkor a makkot, mogyorót fölették a vaddisznók: a diót pedig betakarította a borz. Ami kis hulladék maradt volna még a földön a haraszt között, azt a hó egy éjjel vastagon betakarta.

A mókus ínségre jutott. Behúzódott a legbelső rejtekszobába, és ott bánkódott a nyomorúsága fölött. Csakhogy a téli szél ott sem hagyott neki nyugtot: besuhogott az ajtótlan odún, és megháborgatta kegyetlen hidegével Ugri urat.

Ekkor jutott eszébe az öccse. Vajon mi lett abból? Hátha annak jó meleg hajléka van, s tele a kamrája?

- Bizony rosszul bántam vele - szólt aztán könnyezve -, de annak mindig jó szíve volt, talán megkönyörül rajtam.

Éhesen és dideregve nekiindult a zúzmarás erdőnek. Sehol egy falevél, sehol egy bogár, sehol egy pillangó. Csak a vaddisznó turkál a hóban, s a varjak kárognak a száraz faágakon.

Bekopog az első odún, amelyet talál. Semmi felelet. Kopog erősebben. A fülesbagoly fölébred a sok kopogásra, és mérgesen kirobban. Megcsapkodja a szárnyával, megcsipkedi a csőrével:

Adta kóborló mókusa!
Kendnek ide semmi jussa!
Mit zavar itt, ilyen-olyan,
az én csöndes lakásomban?

Megy odább a nyomorult mókus. Keze-lába reszket a hidegben. A fülei különösen fáznak.

Bezörget a második odún. Zörget itt sokáig.

Ki az? Mi az? - szól a kígyó, az álmot kidörzsölve a szeméből. - Ki mer engem háborgatni?

- Kérem alássan - kiabál be Ugri -, nem lakik itt egy Bugri nevű mókus?

- Micsoda! - szól mérgesen a kígyó. - Hát tudakozó intézet az én házam?

Azzal kiugrik, és akkorát csíp a mókus lába szárán, hogy az visítva menekül.

Meg dideregve és éhezve tovább. Megint talál egy odút.

Ide már nem mer bekopogtatni. Megvárja az éjszakát. A csikorgó hidegben aztán bekukucskál a hasadékon, de sötét van: nem lát semmit. Kinyitja a zárat, hogy beljebb nézhessen, eközben megcsúszik a lába, és zsupsz! - beesik az odúba.

A sündisznó odúja volt az.

A sündisznó nehéz álomban, összekuporodva feküdt az odúja fenekén. Égnek állott minden tüskéje. Jaj, a mókus de megjárta: ezer tüske közé esett! Alig tudott vissza kimászni az odúból.

Végre hetekig való keserves kóborlás után ráakadt az öccse hajlékára. Kopogtatott alázatosan.

- Ki az? - kérdezte Bugri.

- Én vagyok, a te szerencsétlen bátyád.

Bugri kinyitja az ajtót, és nyakába borul a bátyjának.

- Isten hozott! No, szép tőled, hogy meglátogattál!

- Hát nem haragszol rám? - kérdezte Ugri sírva.

- Hogy haragudnék rád, mikor látom, micsoda siralmas állapotban vagy!? Beteg voltál, édes bátyám? No, gyere a meleg taplókanapémra, takard be a lábad mohapaplanommal, aztán egyél is valamit, mert látom, éhes vagy: aztán mondd el, mi történt veled.

Hogy miképpen beszélte el Ugri mókus az öccsének a nyomorúságát, azt már én nem tudom.

Hanem azt láttam, egy hét múlva hogyan sietett haza egyik zúzmarás fáról a másikra ugrálva. Pedig ugyancsak meg volt terhelve: egy ajtónak való fenyődeszkát cipelt, meg egy meleg pokrócot meg egy zsák mogyorót.
Kép forrása: littlepageturners.blogspot.com


Baleset megelőzés és tűzvédelem 4 napban (még mindig manókkal)

Meselevelek négy kíváncsi, szeleburdi manóról 4 napron át

(baleset megelőzés és tűz megelőzés a négy alapelem mentén)

Hétfő: a föld napja

Halihó, Kedves Cinegefiókák!

Legelőször is szeretnék bemutatkozni: Manó nagyapó vagyok, akinek van sok-sok gyereke és négy nagyon kíváncsi kis unokája. 2 fiú (Parázs, a tűzmanók családjából, aki egy percig sem tud nyugton maradni. Állandóan ficánkol, fut és rohan. Barnabás a föld manó, aki folyton folyvást kincsek után kutakodik a földalatti járatokban és állandóan maszatos a keze, lába) és 2 lány (Kérész a vízi manók nemzetségéből, aki állandóan csacsog és Szellő a levegő manók piciny lánya, aki olyan gyorsan tud futni, hogy senki nem ér a nyomába.

Ajaj! Most aztán nagy a baj! A négy kis kíváncsi manó elindult világot látni. Láttuk, mi láttuk, hogy napok óta súgnak, búgnak, de eszünkbe sem jutott, hogy ezen törik a fejüket. Most aztán valóban csak Rátok számíthatunk, hiszen nagyon, de nagyon nagy galibát okozhatnak a világban, hiszen még nem tanulták meg a manó iskolában, hogy hogyan is használják jóra a hatalmas erejüket. (mert, ha hiszitek, ha nem a manók is járnak óvodába, iskolába, ahol a betűvetés és számolás mellett azt is megtanulják). Segítsetek őket megtalálni, hiszen Barnabás a föld manócsemete ugyan már tudja, hogy neki kell vigyáznia a föld alatt élő lényekre, a növények gyökereire, de azt bizony még nem tanulta meg, hogyha kedvenc vakond paripáján száguldozik a járatokban, akkor azzal bajt okozhat az emberek világában, hiszen hepe-hupák keletkeznek, amerre jár, mozoghat, renghet a föld és akkor….

Akkor mi is történhet? ………..

Igen. Így van: Kövek gördülhetnek az embergyerekek lába alá és eleshetnek. Az úttest buckáin az autók összeütközhetnek… és még sorolhatnám tovább a „bajokat” , ami ez a szeleburdi okozhat, ezért egyrészt arra kérnélek Benneteket, hogy nagyon figyelmesen közlekedjetek! Figyeljetek magatokra és egymást segítsétek abban, hogy bajba ne kerüljetek! Vigyázzatok a kisebbekre és az idősebb emberekre! Ismerjétek meg a közlekedés szabályait és az irányító táblákat és jegyezzétek meg ezt a telefonszámot: 107 Ez a rendőrök száma, hogyha már megtörtént a baj, akkor segíteni tudjanak, és feltétlenül ragasszátok ki azokat a matricákat, melyeket küldök, azokra a helyekre, melyeket veszélyesnek találtok az óvodában, hogy a kisebbek elkerülhessék őket!

Miben is tudtok még segíteni? Találjátok meg nekem Barnabást! Hogy hogyan is csalogathatjátok magatokhoz? Készítsetek egy „manócsapdát” dobozból melyet, ha teleraktok számára fontos kincsekkel (csillogó kövek, tükrök, aranyrögök, drágakövek), akkor ez a kis kíváncsi kópé biztos, hogy rátalál és akkor mi fülön csíphetjük és haza hozhatjuk és vigyázhatunk rá, taníthatjuk addig, amíg az erejével már jól fog tudni bánni.

Köszönöm, ha segítetek! Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

Kiemelt eszköz: lépőkövek

v Járás, futás, át és rálépések, átugrások

v Egyensúlyozó játék (pörgések, forgások)

v Célba dobás kővel karikába, vödörbe

 

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Mozgásbiztonság

v Téri tájékozódás

v Egyensúlyérzék

v Figyelemkoncentráció

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Kőfestés föld festékkel (házak, járművek)

v Lenyomatok kőgyurmába vagy felhőgyurmába

v Rajzolás, formakirakás homokkal töltött tálcába

v Városépítés a csoportszobában

v Memória játék ragasztása köre (közlekedési táblák)

v Dobozból „manó csapda készítése

Nagyobbak feladata:

v Hátra rajzolt formák kirakása homok tálcába

v  Kövek nagyság szerinti sorba rendezése

v Finommozgás

v Együttműködés

v Taktilis érzékelés

v Figyelemkoncentráció

v Képzelet

v Szem-kéz koordináció

Értékközvetítési tartalmak:

v Kőleves (magyar népmese)

Módszerek, eszközök:

v Beszélgetés, magyarázat, cselekedtetés, kísérletezés. szituációs játék

v Kövek, homok, föld, tálca, tornakarika, doboz…

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v Eligazodás a csoportszobában és a hozzá tartozó helységekben (alapvető szokások, hagyományok, viselkedési normák felidézése, megalapozása)

v A föld, mint az élet forrása, fölfajták és tulajdonságaik

v Kövek és kőzetek

Reflexiók:

Kép forrása: Kép forrása: Found on kiwiteacherblog.blogspot.co.nz

Kedd: a levegő

Köszönöm Nektek, hogy Barnabást haza hozhattuk, mert, hogy éjjel ez a kíváncsi kis lurkó bele akart kukucskálni a dobozba és azzal a lendülettel, amivel felmászott bele is pottyant, de nem tudott kimászni, hiszen a kincsekkel, amit beledugott a zsebébe mozdulni sem bírt. Így aztán fülön csíphettük és most békésen hortyog az ágyában, hiszen a sok kalandtól, amit átélt, nagyon elfáradt. Azért, ha felébred, elbeszélgetek vele arról, hogy mennyi bajba is keveredhetett volna, ha nem találunk rá időben.

Ma segítenetek kellene megtalálni Szellőt a levegő manók legkisebbikét, hiszen amilyen picinyke, olyan naggyá válhat az ereje. A levegő manóknak sok-sok dolga van a földön. Nélkülük egyetlen élőlény sem tudna élni. Nem élhetnének emberek, állatok, növények a Földön. Állandóan tisztítgatják a poros leveleket, hogy az elpiszkolódott levegőből tisztát tudjanak készíteni (de ezt már úgyis tudjátok) Segítenek a madarakat, pillangókat, méheket, repülő rovarokat a levegőben tartani. Sőt, még a repülőgépek és helikopterek sem tudnának felrepülni a magasba, ha ők nem segítenének, nem tudnátok a lufikat, labdákat, kerékpárok, autók kerekét felfújni. Mit is csinálnak még, A vízzel teli felhőket terelgetik, hogy ott essen az eső, ahol éppen szükség van rá. Segítik a tűzet, hogy világítani és melengetni tudjon. Hűsítenek a nyári hőségben. Fodrosítják a vizek hullámait….. és még sorolhatnám, hogy azt az ezernyi feladatot, amit végeznek. Igen ám, de amikor valamiért haragossá válnak, akkor veszélyesekké válhatnak, mert…..

Ti tudjátok, hogy milyen bajt okozhatnak?.......

Így van: ha túl sokat vitatkoznak, mérgelődnek, akkor bizony viharossá válnak, és ez erejük megsokszorozódik: fákat téphetnek ki a földből, házakat dönthetnek össze…. és így tovább, ezért aztán hosszú évekig tanulják a manó óvodában és iskolában, hogy a haragúkat hogyan tudják lecsendesíteni. Szellő még oly picinyke, hogy fogalma sincs arról, hogy ha mérgessé, dühössé válik, mit is kell tennie és bizony ő még sokszor dühössé válik, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné. Mérges, ha a felhők másfele mennek az égen, mint ahogy ő szeretné. Mérges, ha a Balaton vizén nem sikerülnek a hullám fodrok egyformára. Könnyen dühbe gurul és abból nagy baj lehet, ezért kérlek, segítsetek őt is megtalálni, mielőtt feldühödik és galibát okoz! (Ha esetleg nem találnánk meg időben, akkor a következő telefonszámon tudtok segítséget kérni: 112. Jól jegyezzétek meg. Ez az életmentők száma, akik akármilyen bajban sergíteni tudnak!)

/Jaj, azt majdnem elfelejtettem, hogy azért is kellene Őt hamar megtalálni, mert ha összetalálkozna Parázzsal, a tűzmanó fiúval és véletlenül valamin összekapnának, akkor abból nagy baj lehet, hiszen a vita hevében tűzmanónk ereje megsokszorozódhat …. és akkor?/

Szóval: Szellőt talán a legkönnyebb úgy hozzátok csalogatni, ha készítetek egy olyan ládát, melyre sok-sok repülni tudó állatot festetek (hiszen ők a kedvenc játszótársai) és madártollakkal, illatos növényekkel és virágszirmokkal rakjátok tele (mert ezek a kedvenc játékai)

Segítségetekben nagyon bízom: Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

v „Szél szalagok” készítése mozgásos játékhoz fűzfa karikára

v Szélforgók készítése

Technika: fonás, vágás, hajtogatás

Témajavaslat:

Nagyobbak: vesszőfonás hármas fonással

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Fnommotorika fejlesztése

 

 

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Szabad mozgás zenére egyénileg, párban és csoportban

v Játék az ejtőernyővel

v Lufi fújás és játék a lufikkal

v „Manó csapda” készítése

v Improvizációs készség

v Ritmus készség

v Mozgás koordináció

v Együttműködési készség, alkalmazkodás

Értékközvetítési tartalmak:

v Kovács Barbara: Levél a szélben

Módszerek, eszközök:

v Bemutatás, beszélgetés, gyakorlás, csoportos tevékenykedés

v Fűzfaágak, szalagok, színes papír, lufi

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v A levegő, mint éltető elem és mint veszélyforrás

v Irányok síkban, térben

Matematikai tapasztalatok: relációk

(hosszabb, rövidebb, szélesebb, keskenyebb, kisebb, nagyobb)

Reflexiók:

Kép forrása: Kép forrása: Found on etsy.com

Szerda: Víz

Szellőt is sikerült a „csapdába” csalnotok és így a reggel már Manófalván találta. Bekucorodott egy sarokba és mérgében meg se szólal. Csak mérgesen néz mindenkire és duzzog. Azonban sem én sem a szülei nem bánjuk, hiszen majd csak megnyugszik. Köszönöm, hogy megtaláltátok, mielőtt még nagyobb bajba keveredett volna.

Ma lesz a legnehezebb dolgotok, mert Kérészt a vízi manók legkisebbik lányát kellene magatokhoz csalogatnotok, de őt nagyon nehéz megtalálni, hiszen nagyon szeret bújócskázni. Hol a föld alá bújik, hol a felhőkbe, hol a levelek belsejébe, hol a gyümölcsökbe és ez még mind semmi, mert álcázni is tudja magát, de még hogy! Van, amikor köddé válik és van, amikor harmattá vagy esőcseppé. Előfordulhat, hogy hópehely vagy jégvirág ruhában pompázik. Nagyon, nagyon nehéz megtalálni, pedig hamar haza kellene térnie, hiszen könnyen bajba sodorhatja a világot, ha egyedül kószál, de ezt még nem tuja. Unokatestvére, Szellő nélkül, aki segíti, hogy a felhőkben utazva oda repüljön, ahol szükség van arra, hogy megöntözze a földet. Előfordulhat, hogy egy-egy helyen árvizet okoz és a Föld másik pontján pedig sokáig nem lenne eső és akkor mi lesz az ott élő emberekkel, állatokkal, növényekkel?

Nem tudom, hol van. Nem tudom, éppen merre jár de remélem még időben megtaláljuk, mert ha nem így történik, akkor vajon mi lesz a folyókkal, tengerekkel, patakokkal és a Földön élő összes élőlénnyel? ……

Nehéz a feladat? Valóban az, ezért elárulok két titkot Kérészről! Kedvence az édes – mézes, illatos és csillogó víz, és aminek biztos, hogy nem tud ellenállni az a vízben ragyogó gyöngyszemek ragyogása. Ha esetleg tudnátok ilyet készíteni, akkor…. Akkor talán őt is megtalálnánk és haza térhetne még mielőtt árvizet vagy szárazságot okozna a Földön.

Törjétek a fejeteket és segítsetek! Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

Mese: Zelk Zoltán: Párácska

Vers.:  Bartos Erika: Bárányfelhők (részlet)

Játék: Kakukktojás játék

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Figyelem

v Szabályok elfogadása

v Logikai képességek

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Mozgásos játékok kék selyemmel

v Tavak, folyók építése textillel

v Érzékelő játék készítése vízből (manó csapda)

v Hagymás virágok ültetése

Nagyobbak: Feladatlap: pontok összekötése vonal, egyenes – hullámos vonalak

v Taktilis érzék

v Egymásra figyelés, együttműködés

v Emlékezet, felidéző képesség

Értékközvetítési tartalmak:

Módszerek, eszközök:

v bemutatás, beszélgetés

v Nagyméretű kék textil, lezárható műanyag tasak. ételfesték, virághagymák, babaolaj

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v A víz éltető ereje és, mint veszélyforrás

v Víz felszíni formák és körforgás

v Csapadék fajták és átalakulásuk

v Nyári élmények felelevenítése

Reflexiók:

Kép forrása: Kép forrása: Found on rockabyebutterfly.blogspot.com

Csütörtök: a tűz

Igen! Igen! Igen! Kérész is hazatért! Sikerült a csel és nem tudott ellenállni a szépséges fényeknek, illatoknak, édes ízeknek és szikrázó gyöngyöknek. Köszönöm, hogy segítettetek.

Már csak egy unokám barangol valahol az emberek földjén (bocs, dehogy barangol, hiszen ő csak futni képes) és az utolsó kérésem az, hogy segítsetek, hogy őt is megtaláljuk! Ő ugyan a legnagyobbik és már sokat tud az erejéről és arról, hogy hogyan és mivel tud segíteni az embereknek: meleget ad, ha fáztok, világít, ha nincs áram, hogy ne legyen sötét körülöttetek… és így tovább, de bizony még ő sem tudja, hogy ha nem figyel eléggé, akkor mekkora galibát okozhat.

Ti tudjátok, mi történhet, ha figyelmetlenül rohangálni kezd a világban?.....

Igen, igazatok van: nagyon nagy baj lehet belőle. Főleg akkor, ha Szellővel melegszik bele a játékba, hiszen ha ők kergetőzni kezdenek, akkor aztán nehéz „megállítani” Parázst, aki egyre nagyobbá növekedik, mert mindent felfal, ami csak az útjába kerül. Ilyenkor szoktuk Manófalván k segítségül hívni Kérészt, a vízi manólányt vagy Barnabást, a föld manót, akik képesek lecsendesíteni, megnyugtatni.  Az ő tudományuk azonban néha kevésnek bizonyul és ilyenkor kell segítségül hívni a tűzoltókat, akiknek a telefonszáma az emberek földjén a 107.

Amennyire Kérész jól tud rejtőzködni, Parázsnak ez szerencsére ritkán sikerül. Ugyan el tud bújni a villámban, a napsugárban, sőt még egy szál gyufában is, de ékes fénye általában elárulja. Éjjel könnyebb észrevenni, mint nappal, de mivel nagy „haspók” és mindent szeret befalni, ezért ha készítetek egy ládát csupa, csupa fa és papír dologgal telerakva (hiszen ezek a kedvenc csemegéi), akkor talán ma éjjel ő is felbukkan nálatok és akkor, talán, végre az utolsó unokám is meglenne. Már nagyon hiányzik, hogy melengessen.

Köszönöm az eddigi segítségeteket és remélem, hogy ma is segítetek: Manó nagyapó

Kiemelt tevékenység tartalma:

v Tüzet viszek, lángot viszek (ismétlés)

v Zenehallgatás: Hacsaturján: Tűztánc

v Szabad mozgás zenére a héten készített „szél karikákkal)

Kiemelten fejleszthető képességek:

v Egyenletes lüktetés

Felkínált (kiegészítő) tevékenységek:

v Házak barkácsolás

v Tűzoltós játékok

v Célba dobás „tűzkarikába”

v Célba lövés az udvaron

v Séta az óvoda környékén (dió szüret)

v Tervező készség

v Finommozgás

Értékközvetítési tartalmak:

v Tüzet viszek, lángot viszek (körjáték)

v Tűz, víz, repülő (mozgásos játék)

v Tamkó Sirató Károly: fenn a hegyen (ismétlés)

Módszerek, eszközök:

v Bemutatás, magyarázat, beszélgetés, zenehallgatás

v Tornakarikából készített „tűzkarika, dobozok, csomagolópapír, borotvahab, ételfesték, vízi pisztoly, karton lángok

Feladatok, az ismeretek bővítésének lehetőségei:

v Tűzzel kapcsolatos ismeretek rendszerezése a tűzoltás és a tűzoltók

v Balesetek megelőzésének lehetőségei

Reflexiók:

Kép forrása: Found on two-daloo.com

A történet vége: Kedves Cinegefiókák!

Köszönöm Nektek a segítséget, mert 4 nap után végre újra együtt van mindenki: a 2 lányom, 2 fiam és a 4 unokám. Nem mondom, hogy nem kaptak egy kis dorgálást ezek a rakoncátlan, kíváncsi manócsemeték, mert biza elsőre nagyon, de nagyon haragudtam rájuk, hiszen még nem tanultak eleget ahhoz, hogy tudják, hogy mikor mennyi erőt és varázstudományt használjanak ahhoz, hogy segítsenek, és ne bajt okozzanak. Aztán persze, hogy megnyugodtam és örültem annak, hogy a segítségetekkel épségben, egészségben hazatértek mindannyian. Azt azonban kikötöttem, hogy amíg ki nem járják a manó iskolát, addig nem keresik fel újra az emberek világát. Amikor már Ti is és Ők is mindent tudni fogtok arról, hogy hogyan kerüljétek el a bajt vagy, ha valaki bajba kerül, hogyan tudtok segíteni, akkor… Akkor talán találkozhattok.

Köszönettel: Manó nagyapó

Őszi gyógynövénygyűjtő hét: szeptember 2. hete

Balest megelőzés, gyógynövénygyűjtés és a a manóink

Mint minden óvodában, csoportban nálunk is minél előbb meg kell beszélnünk a gyerekekkel a balesetveszélyes helyzeteket és az azokkal kapcsolatos információkat, de hogyan is lehetne ezeket úgy közvetíteni, hogy közben "hagyományt is őrizzünk és a Mihály napi vásárra is készülődjünk?".

Mint mindig a manóink talán most is segíthetnek. Hogy hogyan? egy újabb levéllel:

Halihó, kedves Cinegék!

Ismét a segítségeteket szeretnénk kérni: Közeledik az ősz és ez annyi, de annyi munkával jár, hogy bizony mi már alig győzzük: a leveleket egyenként be kell festenünk színesre, segítenünk kell az állatoknak téli szállást keresni, építeni, a költöző madarakat útnak indítani.... és még sorolhatnám hosszasan az elvégzendőket, ezért aztán sokkal kevesebb időnk marad arra, hogy vigyázzunk rátok, emberekre.

Kérünk Benneteket, hogy segítsetek!

Hogy hogyan?

- Először is azzal, hogy vigyáztok és figyeltek magatokra és egymásra!

- Aztán azzal, hogy a levélben elküldött veszélyt jelző matricákat elhelyezitek ott, ahol kell, hogy az emberek a nagy sietésben is észrevegyék és ne kerüljenek bajba!

- Segíthetnétek azzal is, ha rajzolnátok egy térképet az óvoda környékéről és bejelölnétek rajta azokat a helyeket, ahol valamiért nagyon óvatosan, figyelmesen kell közlekedni!

- Figyeljétek az apró élőlényeket, akik téli szállást keresve betévednek az óvodába és óvatosan vigyétek a szabadba őket, hogy még a hideg beállta előtt elbújhassanak!

- Séta közben figyeljetek a lábatok elé, mert ők már annyira el vannak foglalva a beköltözéssel, hogy sokkal figyelmetlenebbek, mint máskor!

Kérünk Benneteket, hogy egy időre legyetek Ti az őrző, védő manók helyett, azok, akik figyelnek maguk körül mindenkire és mindenre és, ha kell segítsetek! (és, ha estleg marad még egy kis időtök és elég erőtök, akkor segíthetnétek a lepotyogott diókat felszedni és gyógynövényeket gyűjteni! Az összegyűjtött növényeket, ha ki is szárítanátok és csokorba kötve felakasztanátok a csoportszobában, akkor télen abból mi is tudnánk gyógyító teákat, varázsitalokat készíteni, ha beteggé válne egy-egy kismanó!)

Segítségeteket előre is köszönjük4

Az óvó, védő és gyógyító manók nevében a levelet írta: Valdi a vízi manók nemzetségének ember betűket is ismerő íródeákja

Ugye már értitek, hogy miért is szeretem én is ennyire a manóinkat? Napok óta töröm a fejem azon, hogy hogyan is tudnám ezt az "eklektikus" hetet gördülékennyé tenni és erre tessék a manók már megint mindent megoldottak! Már csak annyi a dolgom, hogy a kérések mentén megszervezzem az életünket és minden rendben is lesz.

1. feladat: Figyelmeztető és tiltó táblák összegyűjtése, nyomtatása, sokszorosítása és laminálása pl.



2.  feladat: Nagykovácsi Térképének kinyomtatása
3. feladat: Kosarak előkészítése, gyógynövénygyűjtő táskák készítése, ha nincs időnk ilyen szépséges textilt varrni:  egy színes kartont félbe hajtunk és a tetején két helyen kilyukasztjuk, melybe spárgát fűzünk. Ez lesz a növénygyűjtő táska fogója. A karton lap közé betesszük a gyűjtött növényeket. Összecsukjuk a táskát és már szállíthatjuk is a növényeket. A táskákat a gyerekek  növények lenyomatával díszíthetik is.
Kép forrása: cocukrehberi.net
4. feladat: gyógynövényes képeskönyv összeállítása a növények gyűjtéséhez
Pl. dió, galagonya. bodza, csipkebogyó, lándzsásutifű, katáng, cickafark...
Nem árt, ha Te is tudod!

A szakszerű gyógynövény gyűjtés legfontosabb szabályai.

A növény felismerése…

Az első és legfontosabb szabály a gyűjteni kívánt faj pontos ismerete, különös tekintettel azokra a küllemi (morfológiai) bélyegekre, amelyek alapján más hasonló rokonfajoktól megkülönböztethetőek. Sok esetben egy növénycsaládba több külsőre, nagyon hasonló, de eltérő hatóanyagtartalmú gyógynövény is tartozik, melyek közül értékes drogot nem mind ad.

Néhány gyógynövény esetén fokozottan fontos a fajok pontos felismerése a közeli rokon mérgező fajok miatt, mivel ezek a fajok nemcsak nagyon hasonlítanak egymásra, de hasonló élőhelyen is fordulnak elő. Jó példa erre a gyöktörzséért gyűjtött mezei zsurló és mérgező alkaloidot tartalmazó rokona, a mocsári zsurló. Vagy az igen kedvelt, virágáért és bogyójáért gyűjtött fekete bodza, melyet a mérgező gyalogbodzával keverhet össze a gyakorlatlan gyűjtő.

Mely részét kell gyűjteni a növénynek?

Általában a növénynek azt a részét gyűjtjük, amiben a legmagasabb a hatóanyagtartalom. Ha például a mezei cickafark herbáját gyűjtjük, legfeljebb 40 cm-es szárral szedjük a virágzó hajtásokat, mivel a szár alig tartalmaz illóolajat. A virágáért gyűjtött kamilla esetén a virágzati szárak hossza ne legyen túl hosszú (legfeljebb 5 cm).Csipkebogyó esetén az elfeketedett és túl világos, míg borókánál az éretlen, zöld színű bogyókat nem szabad begyűjteni.

Mikor kell gyűjteni?

Alapvető szabályként elmondható, hogy napos, száraz időben célszerű gyűjteni, a párás, esős napok nem alkalmasak gyógynövénygyűjtésre.

Hol gyűjthetünk?

Elsőre talán nem is gondolnánk, de igen fontos helyesen megválasztanunk azt a helyet, ahol gyógynövényeket gyűjtünk. Tilos gyógynövényeket gyűjteni azokon a területeken, amelyek bármilyen természetvédelmi oltalom alatt állnak.

Ajánlatos kerülni az út menti területeket is, itt ugyanis magas lehet a növények por- és nehézfém szennyezettsége, különösen jellemző utóbbi a csalánra. Szántóföldek környékén szintén nem tanácsos gyűjteni, mivel ezeken a helyeken a korábban kijuttatott növényvédőszerek, toxikus anyagok halmozódhatnak föl a növényekben.

Végül a legfontosabb: a fenntarthatóság…

Hogy nemcsak mi, de később gyermekeink, unokáink is élvezhessék a természet ajándékait, eredeti épségében kell azt megőriznünk a következő generációknak is. Gyűjtés során tudatosan törekednünk kell, arra hogy az élőhelyek ökológiai egyensúlyát ne bontsuk meg.

Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy mindig kíméletesen gyűjtsük be a növényi részeket, úgy hogy ne pusztuljon el a növény. A fás növényeknél (hárs, boróka) sose az ágak megcsonkításával gyűjtsük be a virágdrogot vagy bogyót. A herbát adó fajokat (kisezerjófű, mezei cickafark) pedig nem szabad gyökerestül kiszakítani a földből!

Azzal is kímélhetjük környezetünket, gyűjtőhelyünket, ha nem minden évben ugyanazon a területen gyűjtjük beszokásos éves gyógynövény szükségletünket.

Forrás: http://napidoktor.hu/blog

És még egy 2jó" tanács:

Ha kirándulás, túrázás közben bajba kerülnénk és esetleg nincs térerő, akkor a nemzetközileg elfogadott egységes hegyi vészjelzés, az egy perc alatt hat jelzés (pl. kiáltás, fütty, vagy fényjel), majd egy perc szünet. A szünet után pedig ismét hat jelzés. Ezzel jelezzük, hogy bajba kerültünk. A válasz egy perc alatt három jelzés (pl. kiáltás, fütty, vagy fényjel), és kb. egy perc szünet. Ha ilyen segélykérő jelet hallunk, csak akkor adjunk rá választ, ha biztosan elindulunk segíteni. Ha nem tudunk segíteni, de tudjuk továbbítani pl. telefonon, vagy a közelben tudunk segítséget kérni, akkor tegyük meg. Hiszen mi is kerülhetünk még bajba.

Forrás: http://erdeicsavargo.blogspot.hu/

5. feladat: Receptkönyv összeállítása a gyűjtött növények feldolgozásához és a Mihály napi portékák készítéséhez:

Füszersó, fűszerecet és olaj készítése

Citromos-kakukkfüves fűszersó

Hozzávalók:

  • 5-6 ág friss kakukkfű
  • 1 db citrom héja
  • 30 dkg durvaszemcsés tengeri só
A keveréket is ki kell szárítani, majd utána üvegekbe tölteni.

Lekvár recept:
Bodzalekvár:

Kép forrása: nekedholfaj.blogspot.com

Hozzávalók:
2 kg bodzabogyó
1,5 kg cukor
3 citrom leve

Elkészítés: A bogyókat leszemezem, majd alaposan megmosom, és kevés vízben felöntve puhára főzöm. A megfőtt szemeket egy szitán átpréselem. Az így kapott gyümölcshúshoz hozzáadom a cukrot, a citromok kifacsart levét, és elkezdem összefőzni. Forrástól számítva közepes lángnál még 20 percet főzöm, majd üvegekbe töltöm. Az üvegeket fém fedővel zárom, majd fejreállítva hagyom néhány percet, végezetül száraz dunsztba teszem az üvegeket.

Recept forrása: http://www.mindmegette.hu/

Lándzsásutifű szirup és kakukkfű szirup:

Hozzávalók:

1 maréknyi (kb. 2-3 evőkanál) szárított vagy friss útifű levél

1 csésze (kb. 2-2,5 dl) víz

200 g méz (cukorbetegeknek kizárólag akácméz!)

1 db steril befőttes- vagy szörpös üveg

1. Forrald fel a csésze vizet.

2. Mikor gyöngyözik a víz, vedd le a gázról, majd öntsd rá az úrifű levélre.

3. Takard le és hagyd kihűlni.

4. Ezután szűrd le. Az eltávolított leveleket kézzel  is nyomkodd ki, hogy minél több hatóanyag legyen lében.

5. A leszűrt útifű levet forrald fel újra, majd közepes lángon felére sűrítsd be (vagyis várd meg, míg a víz kb. fele elpárolog belőle.)

6. Egy picit hagyd hűlni, de csak annyira, hogy a méz még feloldódjon benne. Add hozzá a 200 g mézet, majd jól keverd el. Ha nem elég sűrű, tehetsz még hozzá mézet. Arra figyelj, hogy melegen hígabb, ahogy hűl, úgy sűrűsödik.

7. Még melegen öntsd bele steril üvegbe.

A szirupot célszerű sötét üvegbe helyezni és fénytől védett, hűvös hhelyen tartani. Ha nincs sötét üveged, akkor fesd be az üveget fekete táblafestékkel és akkor egyből rá is írhatod a tartalmát,

Kép forrása: Crafthubs

Kakukkfű cukorral lerakva

Szedj annyi kakukkfüvet, amennyit csak tudsz! Tedd egy lábosba és öntsd fel vízzel, épp hogy ellepje. Ez után végy egy nagy üveget. Tégy az aljára kakukkfüvet (amit a vízből kiszedtél, nem kell lecsepegtetni, pont azért volt a vízben, hogy azt a keveset, ami rajta marad, az üvegbe magával vigye), aztán szórd meg bőven cukorral. Ezután ismét egy réteg nedves kakukkfű, majd ismét cukor következik. Ne sajnáljuk róla a cukrot! A tetején kakukkfű legyen. Ha ezzel elkészültünk, zárjuk le az üveg tetejét és tegyük ki legalább hat hétre a napra. Ez után fogyasztható, kis üvegekbe elraktározható

Citromfüves fürdősó

Csináld magad: gyógyfüves fürdősó

Hozzávalók:
Himalája-só, szárított citromfű és levendula

Mit is kell még keresgélnem?

Mesét, verset, éneket és mindenféle egyéb ötletet, melyekhez a gyűjtött növények használhatók:

Ilyenek, mint a csuhé levelek színezése bodzával

A csuhélevelek viszonylag  könnyen festhetők. Növényi festőlevekkel szép, finom árnyalatokat hozhatunk létre.
A bodza bogyóját törjük össze, majd áztassuk vízbe.Ezután  egy órát főzzük, majd tegyük bele a leveleket.Néhány óráig hagyjuk állni, így szép lilás, bordós színt kapunk.Ha citromlevet csavarunk bele, lilás rózsaszínre világosodik.
Minél töményebbek a festőlevek, és minél hosszabb ideig áztatjuk benne a csuhét, annál erősebb színt érünk el.
Forrás: raczildiko.blogspot.com
Virágszövés:
Festés virágokkal:

Gipsz és beton öntés

Elkészítés menete: http://alllkoto.blogspot.hu/2012/09/levellenyomatok-gipszban.html

A mese: Tompa Mihály: A pitypang meséje

A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, és megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók?

A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres – mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyelte a viola édes illatát. Azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.

A virágok tündére jószívű volt, amint az egy tündérhez illik. Megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát. A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani. A liliom élesebb kardokat kért. Az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.

A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt. Rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat. Lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé az erdőben.

Így történt, hogy meglátta az út szélén a porban virító pitypangot.

Megállt előtte:

– Mondd, kedves pitypang van valami kérésed, kívánságod?

A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.

– Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek.

Nem kívánt semmit, de mikor a tündér továbbment, felsóhajtott.

Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:

– Talán mégis szeretnél kérni valamit?

– Hiába minden, kedves tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni – mondta a pitypang. – Messze földről kerültem ide, ebbe az országba. Meggyökereztem itt. Tudom, hogy soha többet nem láthatom a hazámat. De ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyermekeim elmehetnének…, de hát azoknak sincs szárnyuk!

Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert csodatévő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái – a termésbóbiták – ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, repíti őket hegyen-völgyön át. Messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya visszaröpülhet a régi, elhagyott hazájába.

A vers: Osvát Erzsébet: Sárga pitypang bóbitája

Mennyi, mennyi
forgó, pergő
pöttömnyi kis
ejtőernyő!
Könnyű, 
mint a 
lehelet.
Száll a rét,
a tó felett.
Apró ejtőernyők
száza –
sárga pitypang
bóbitája –
repül a földre,
repül fára.
Hajamra is száll, száll, száll.
Bóbitás a hajam már.

És, ha ezeket az ötleteket sikerül napi tevékenységi tervekbe összerendeznem kezdődhet is a második hét.


Ötletelő: játékok a kezekkel

A befogadás és visszafogadás napjai mi másról is szólhatnának, mint a kapcsolatokról és a megismerésről. Az elfogadásról, a közelségről és a meghittségről. Ennek alakulásához szó szerint mindíg kéznél van egy "eszköz": a kéz

Ujjkiszámolók, tenyeresdik, tapsoltatók, kéztorna. Festés ujjal és tenyérlenyomatok festékkel, vízzel és agyagban. A kezek, mint bábok és árnyjáték. Kézfogás és bemutatkozás, kapcsolatteremtés. Simogatás, kéz a kézben sétálás és egy talán új önismereti, egymás megismerését segítő és egyben fejlesztő játék.

Nem kell hozzá más, mint a kezek és egy fényképezőgép. Kérjük meg a gyerkőcöt, hogy a jobb majd a bal kezét tenyérrel lefelé, majd tenyérrel felfelé tegye az asztalra és annyi ujját nyújtsa illetve hajlítsa be amennyit akar. Ezekről készítsünk fényképet, melyet aztán kinyomtatunk és, ha van fóliázónk, akkor bevonjuk, majd a körvonalak körül kivágjuk. Ez eddig nagyon egyszerű feladatnak tűnik, de ha jobban bele gondolunk, akkor rájövünk, hogy egyáltalán nem az, hiszen ismerni kell hozzá az írányokat (tökéletes játékos helyzet ahhoz, hogy "felmérjük" egy-egy gyereknél, hogy mennyire biztos ismerettel rendelkezik ezen a téren és közben még az ujjak nevét is "gyakoroltathatjuk",  ha végig soroltatjuk, soroljuk, hogy melyik van nyújtva és melyik behajlítva.

Amikor kész van az összes kép (minden gyerek kezéről 2x2 db, akkor aztán kezdődhet a játék, melynek variációi és célja igazán már csak a gyerekek és a mi kreativitásunkon múlik.

Lehet a feladat pl. az , hogy

- a sok-sok kép közül válassza ki a sajátjait és akkor önismeret fejlesztő játék,

- párban nézzék meg jól egymás kezét és találják meg az összekevert képek között a másikét és így már a társak felismerését segítő játék,

- számlálja össze, hogy egy képen, több képen hány ujj van kinyújtva vagy mennyi behajlítva és akkor már egyből matematikai játékká válik. Válogathat a képek közöttúgy, hogy mi adunk meg egy számot és úgy, hogy a kiválasztott képeken ő számlál. "Építhetünk" belőlük számlépcsőt vagy ritmikus sorozatokat.... és így tovább.

Egész évben újra és újra használható és észrevétlen fejlesztést segítő játékeszközzé válhat (és, ha pl. az Anyák vagy Apáknapján vagy a szülőin elővesszük a szülőknek is kihívást jelentő játék lehet, mire megtlálja a saját csemetéjének kezéről készült képeket.

Mit csinál az én kezem? (a két kezet széttárjuk)
Simogat kedvesen, (arcot simogatjuk)
Ütöget mérgesen, (tenyerét finoman megütögetjük)
Csiklandoz viccesen, (csiklandozzuk)
Csipked hegyesen, (csipkedjük)
Táncol ügyesen. (két ujjunkkal táncolunk rajta)
Na mit csinál a kis kezem? (a két kezet széttárjuk)
Te is tudod, mondd velem!

Kép forrása: Found on media-cache-ak0.pinimg.com

Mutatóujj érintése a másik négy ujjhoz külön- külön:
Hüvelykujjam korán kel,
Minden ajtón bekopog,
Felébrednek a szomszédok,
Köszönnek, hogy: Jó napot!

Kép forrása: pitterpatterart.com

Megmásztam öt hegyet:

Egy dundit, (hüvelykujj)
Egy keskenyet, (mutatóujj)
Egy magasat, (középső ujj)
Egy ékeset, (gyűrűsujj)
Egy egészen kicsikét, (kisujj)
Nekem ennyi épp elég! (a tenyerébe paskolunk)

Kép forrása: kinderspiele-welt.de

Hüvelykujjam mustáros,

mutatóujjam mézes
középső ujjam lekváros,
gyűrűs ujjam krémes
Hát a kicsi tiszta maradt?
Dehogy tiszta, ő is ragad!

Kép forrása: lovemommylife.com

Egyedem-begyedem, ez az én tenyerem...

Egyedem-begyedem,
ez az én tenyerem. (mutatjuk a tenyerünket)
Öt kis fürge ujj van rajta, (mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk)
bemutatom őket sorba.

Hüvelykujjam itt az első, (mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk) 
mellé másik, ez már kettő. 
Össze-szét, össze-szét, (kinyitjuk-összezárjuk az ujjaikat) 
Körbe forog a kerék. (csuklókörzést végzünk) 

Középső ujjam a leghosszabb,(mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk) 
nem csinálok semmi rosszat! 
Össze-szét, össze-szét, (kinyitjuk- összezárjuk az ujjaikat) 
Körbe forog a kerék. (csuklókörzést végzünk) 

Erre gyűrűt fogok húzni, (mutatjuk melyik ujjukról van szó, és mozgatjuk) 
ezt a kicsit gyorsan nyújtsd ki! 
Össze-szét, össze-szét, (kinyitjuk-összezárjuk az ujjaikat) 
Körbe forog a kerék. (csuklókörzést végzünk)


Kép forrása: Photography Talk

Mészöly Miklós: A tíz testvér

Volt egyszer egy kerek erdő, a kerek erdőben egy pici ház, a pici házban tíz testvér lakott. Senki más.
De ez a tíz testvér úgy hasonlított egymáshoz, mint tíz ujjam. Volt közöttük kicsi, volt közöttük nagy - és volt egy legkisebb: mint a kisujjam.
Történt egyszer, hogy a tíz testvér nagyon megéhezett. Azt mondta a legnagyobb:
- Rettentően éhes vagyok!
Mire a másik kilenc is zúgni kezdett:
- Mi is! Mi is!
S bementek gyorsan a kamrába, beszagoltak mindegyik sarokba - de bizony semmit se találtak. Csak egy árva kukoricaszemet. De még annak a felét is megrágta az egér.
Így hát tovább kutattak, tovább kerestek.
Ahány fiók volt, mindbe belenéztek, ahány láda volt, mindet kinyitották - de hiába, nem volt szerencséjük.
Bizony akkor nincs mit enni, ha sehol sincs semmi! - sóhajtoztak búsan. De hogy mit tegyenek, azt egyikük se tudta. Azazhogy az egyik - a legkisebbik - mégis kitalálta.
- Menjünk el vadászni! - kiáltotta, s felugrott.
A tíz testvér menten útnak indult.
Mentek, mendegéltek, elöl a nagyobbak, hátul a kisebbek, utolsónak a legkisebbik. Hegyezték a fülüket, járatták a szemüket, de semmit se láttak. A tenger nagy réten csak fű volt és virág. Aztán hirtelen megállt az egyik testvér.
- Ott van ni! - kiáltotta.
- Micsoda? - kérdezték.
- Hát egy nyúl! Ott fut ni!
- Puskát ide rögtön! - kiáltott a másik, és máris kapta, fogta, a vállához emelte, aztán durr! - lelőtte a nyulacskát.
Mit gondoltok, mi történt utána?
A harmadik testvér odaballagott a nyúlért...
A negyedik a vállára vette...
Az ötödik hazavitte...
A hatodik megnyúzta...
A hetedik feldarabolta...
A nyolcaik megsütötte...
A kilencedik tányérba rakta...
És a tizedik - aki olyan nyiszlett, kicsike volt, mint a kisujjam - az egész nyulat egymaga megette!
A kilenc testvérkének csak a nyuszi farka maradt.

Kép forrása: Anna @ The Imagination Tree

Kő (homok) gyurma recept:

Hozzávalók:
2,5 dl lefőzött kávézacc ( a lefőzött őrölt kávé)
2,5 dl liszt
1,2 dl só
0,5 dl homok
kb. 2 dl víz

Egy tálban keverd össze a szilárd hozzávalókat, majd adagolva keverd hozzá a vizet is.

Ebből só-liszt gyurma állagú anyag lesz, amit tetszőlegesen formázhatunk.

Forrás: http://anapfenyillata.cafeblog.hu

Kép forrása: http://www.the11best.com

Az elkészítés menete: Vizes homokba készítsetek tenyérlenyomatot . Öntsétek ki gipsszel és már készen is van az "alkotás".

Befejezésül egy kis számlálás a nagyobbaknak, nagyobbakkal:

Kép forrása: Elifyasemin

Kép forrása: psicopedagogialudica.blogspot.com.br

 

 

Manók és a Cinegék

Ha hiszitek, ha nem nálunk valóban manók és tündérek élnek, akik évek óta, hol valamilyen kalamajkába keverednek, hol valamit elcsennek, hol tőlünk várják, hogy megoldjuk a problémáikat és mi természetesen segítünk is. Erre a segítségre valahogy mindig az óvoda nyitásakor van a legnagyobb szükségük ezeknek a mesebeli lényeknek, ezért az első héten már évek óta a manók körül forog az életünk

Az idén manó nagyapó virágait a virágtündérek rossz helyre ültették. Meg kellet találnunk és a  272. születésnapjára a háza köré raknunk. Ehhez azonban szükségünk volt 26 virágra és 26 meglepetésre, melyet elrejtettünk a virágok kelyhébe.

Így készültek a virágok:

És így a kelyhekbe rejtett meglepetések:

"Évadnyitó" játék a Manó tisztáson:

1. játék: Kakukkfű keresés a tisztáson, hogy illatossá varázsolhassuk a kezünket, azért, hogy megtalálhassunk családonként 5 "kincset, melyből manó házak, kertek készülhetnek.


2. játék: Virágkereső:

3. játék: Családok "befogadása": Haj vára, vára, nadavára vára, manófa közepébe, annak a tetejébe, hej vár vedd be!

És az "utolsó feladat": A szülinapi torta eltüntetése:

Ezek után miről is fognak szólni az első napjaink?

"Hej vára, vára, manók kicsiny háza"

G. Joó Katalin: Manók

Manófalván manó-lak,
a kismanók ott laknak.
Erdőt-mezőt bejárnak,
és vidáman ugrálnak.
Manósapka és kalap,
senkiről le nem marad!
Piros, zöld, és a sárga,
ez a három szín járja.

Huncut manók is vannak,
ők mindenkit becsapnak.
Zöld sapkákat viselnek,
arról megismerheted.

Kik piros sapkát hordanak,
ők segítenek te rajtad.
Meghallják a kérésed,
S máris hozzád sietnek.

Sárga sapkás kismanók,
ők az álmot hordozók.
Álomporral altatnak,
szép álmokat ők hoznak.

 

A három kismanó és a nyúl

Egyszer volt három kismanó. Elmentek a rétre játszani. Ott volt a nyuszi háza, aki jó barátjuk volt. Egyszer csak, miközben a manók a mezőn szaladgálnak így szólt a legkisebb, akit Miskának hívtak:
- Testvéreim, hallgassátok!
A manótestvérek elcsendesedtek és füleltek, majd elindultak a hang irányába. Útközben találkoztak Nyuszival. Szegény Nyuszi sírt. A három kismanó megkérdezte mi a baj? A nyuszi hüppögve így felelt:
-  Éjszaka a nagy viharban egy fa rádőlt a házamra.
-         Semmi baj, majd mi segítünk rajtad. – mondták a manók. – Te csak áss olyan üreget, amilyen a házadnak volt! Mi addig elmegyünk és összeszedjük a szemetet az erdőben, amit az emberek eldobáltak, és a hasznos dolgokat felhasználjuk az építkezéshez.
Így is tettek. Miska talált négy farönköt, a középső kismanó, Domi rábukkant három kartondobozra, aztán elindultak Manó Apóhoz.
-         Manó Apó! Légy szíves a rönköket faragd ki nekünk kockákra!
Manó Apó szívesen megtette, amit a manógyerekek kértek. Megköszönték a manók és elbúcsúztak. Visszaindultak a nyuszihoz. Eközben a legnagyobb manót, Marcit elküldték, hogy az állatokat kérje meg, hogy gyűjtsenek az erdőből újrafelhasználható anyagokat, műanyagpalackot, üveget, papírt, dobozokat. Az őzike azt mondta:
-         Szívesen segítek, ti is visszahoztátok a kicsikémet, amikor elveszett.
Azt mondta Marci:
-         Most váljunk szét, és itt találkozzunk a vízesésnél.
Az őzike elment a diófához és onnan kiabált:
-         Mókus koma, gyere le!
A mókus köszönt illendően:
-         Szia, őzbarátom, miben segíthetek? Gyorsan mondd el, mert épp nagytakarítást tartok,ki kell dobni a már nem használt holmikat. Ennek az őz nagyon megörült:
-         Jaj, de jó, van köztük talicska is?
-         Van bizony!
-         Megkaphatom azokat a holmikat?
-         Persze, de miért kellenek neked? – kíváncsiskodott a mókus.
-         Nem nekem kellenek, hanem barátunknak, Nyuszinak. Éjjel a viharban rádőlt egy fa az otthonára és estére építenünk kell neki egy másik házat, nehogy megfázzon!
Mivel a mókus megsajnálta a nyuszit, így kérdezte szerényen:
-         Én is segíthetek?
-         Hát persze, minél többen vagyunk, annál előbb kész lesz nyuszi lakása.
-         Gyere velem, én tudok egy nagyon szemetes helyet! – mondta a mókus.
-         Jó, menjünk együtt!
Eközben Miska is odaállt egy fa mellé, és felnézett:- Lám csak, a jó öreg sárgarigó barátom, biztos segítene nekem! - gondolta.
-         Csirip! - Csirip lenézett. Mindketten illendőképpen köszöntek egymásnak, aztán Miska megkérdezte:
-         Csirip, tudnál nekem segíteni?
-         Persze, miről lenne szó?
-         Hulladékot kellene gyűjteni, amivel meg tudnánk építeni nyuszi lakását.
-         Természetesen, de mit szeretnél, én mit tegyek? – kérdezte Csirip.
-         Felrepülhetnél, és megmondhatnád hol van rengeteg szemét.
-         Jó, ha ezzel segítek, én megteszem - Csirip felrepült, körülnézett, és így szólt: - A mező sarkában sok a hulladék.
Mikor odaértek Csirip és Miska találkozott az őzikével és a mókussal:
-         Mit kerestek itt? – kérdezte Miska Így felelt az őz:
-         Mókus ezt a helyet tudta nagyon szemetesnek, így elindultunk errefelé.
-         Jó, akkor most dolgozzunk együtt! Van valamitek, amibe szedhetnénk a szemetet? – kérdezte Miska.
-         Van egy talicskánk, az megteszi?
-         Hát persze, hogy megteszi! – lelkendezett Miska. Nekiláttak a munkának. Szedtek kupakot, műanyagot, kartondobozt, üveget, üvegszilánkot, majd így szólt Miska:
-         Ez már elég lesz, menjünk.
Amikor megérkeztek Nyuszi házához, ő éppen akkor fejezte be az ásást. A testvérei is pont akkor készültek el a ház megtervezésével. Serényen dolgoztak, minden anyagot fel tudtak használni a lakás megépítéséhez, az otthon gyorsan elkészült.
A nyuszi annyira hálás volt, hogy barátai ajándékot kaptak; egy közös képet, amit nyuszi fényképezett le, amint mindenki dolgozik.
Csirip, a mókus és az őzike hazamentek, nyuszi is beköltözött új otthonába, a kismanók is hazaértek és arra gondoltak milyen jó érzés segíteni egymásnak, és hogy a hulladékot is fel lehet használni.
Kép forrása: http://fanciliciousfairylands.blogspot.hu/

Vigasztaló és varázsmondókák.

Pl.: Áj, háj, varjúháj, ha megfújom, majd nem fáj!

Áspis kerekes, útifüves, leveles, bíbola, bíbola, paccs, paccs, paccs!

Halandzsa mondókák:

Pl.: Angyal, kangyal, mikula, nyolc dob meg egy pikula, irgum, burgum parafin, ince-pince, te vagy kint!

Ecem, pecem, pompodáré, sárgarépa kacincáré,

Cérnára, cinegére, hess ki madár a mezőre!

Álé! Álé! Álé! Pukk!

Mielőtt még teljesen elkészülnének a születésnapokra szánt manók játhatunk is velük:

1. variáció: Testrészek megnevezése, beazonosítása, saját tetskép fejlesztése: Mutatom a manón, mutasd magadon!

2. variáció: Halmazalkotás, számlálás: Keresd meg a  pl, csíkos nadrágos manókat és add a bal kezembe! Kersd a piros pólósokat és kérem a jobb kezembe! Melyik kezembe hány manót bujtattál? Melyikbe van több, melyikbe kevesebb? (egyforma és üres halmaz)

3, variáció: Igaz és hamis állítások

4. variáció: Megfigyelés fejlesztée: Rakd össze a manók ikertestvérét! Vigyázz, mert úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ezért minden apró részletükben ugyanolyanok!

5. variáció: Rakd ki a manók tükörképét az üres oldalra!

7 csodákat, meglepetéseket rejtő "manós" zsák a hét minden napjára, melybe minden napra elrejthetünk egy-egy figyelemfelkeltő tárgyat, mesét, verset, könyvet vagy játékot:

Kiszáradt a diófa (dióverés kezdő napja: szeptember 8.)

Kiszáradt a diófa,

Nem játszhatunk alatta.

Majd megújul tavaszra,

Majd játszhatunk alatta!

 

A három dió (magyar népmese)

Volt egyszer egy igen-igen szegény ember. Olyan erősen szegény volt, hogy a három árva gyermekén kívül egyebe sem volt. Még azokat sem tudta mivel eltartani. Egy nap azt mondta nekik: 
- Na, fiaim, vegyétek az utat elejetekbe, s menjetek, ki merre lát, mert én nem tudlak titeket tartani. Nincs mivel, mert én szegény ember vagyok. 
El is ment a három testvér, s mikor egy keresztúthoz értek, azt mondták, hogy három esztendő múlva itt találkoznak, s akkor meglátják, ki mit szerzett. El is váltak, elmentek, ki merre. 
Mikor betelt a három esztendő, eszébe jutott a legkisebb fiúnak, hogy haza kell indulnia. Egy öregembernél szolgált. De olyan becsületesen szolgált, hogy örökké jobban megcsinált mindent, mint ahogy mondták. Egy nap az öreg elé állott. 
- Na, öregapám, betelt a három esztendő, s immár el kell mennem, hogy találkozzam a testvéreimmel. Amit megérdemlek, azt ad nekem fizetségbe. 
Az öregember fel is kelt, elővett háromszáz aranyat, három diót, s letette az asztalra. 
- Na, fiú, ha a pénzt elveszed, tudd meg, nem adom tiszta szívből. De ha elveszed a diót, azt tiszta szívből adom. 
A fiú azt gondolta magában: ,,Amilyen tiszta szívből én őket szolgáltam, ha olyan tiszta szívből találja adni a diót, akkor azt veszem el." Mondja is a fiú: 
- Na, maradjon békével, öregapám! Elveszem a három diót, mert azt tudom, tiszta szívből adja, s ha élünk, még megtérek ide. 
- Járj békével, s az Isten adjon szerencsés utat, de én tudom, hogy ide hozzám soha meg nem kell térned. 
Ment a fiú a keresztúthoz, s összetalálkozott a testvéreivel. Kérdik is egymást, ki mit kapott, mutassa meg. Testvérei elővették a sok aranyat, ő pedig a három diót. Kezdték szidni a testvérei, hogy három esztendőt három dióért szolgált. 
- Nem baj, én ezt is szeretem. Nekem ez is jó, mert tiszta szívből adták. 
A testvérek elzavarták a kisebbet, hogy ne egyszerre menjenek haza, mert ha édesapjuk meglátja a három diót, nem állja meg szidalom nélkül. 
A kicsi bement az erdőbe, megvárta, míg testvérei előremennek, majd ő is elindult utánuk. Mentében megéhezett, de étele nem volt. Egy kúthoz ért, s azt gondolta magában: ha nincs mit egyen, legalább igyon. De mi jön eszébe? Törjön csak meg egy diót, megeszi, arra csak jobban esik a víz. 
Elő is veszi a diót, de mikor megtöri, megrémül. Csorda juh kezdett kifolyni belőle. Csengettyű a nyakukban, de annyi volt, hogy nem is tudta megolvasni! ,,Ej - gondolta magában -, van mivel édesapámhoz hazamenjek." Elfelejtette a szomorúságát, étlenségét, csak mehessen haza. 
Az úton eszébe jutott, hogy még egy diót meg kéne törni. Mikor azt is megtörte, marhák kezdtek kifolyni belőle, s ökrök. Legutoljára egy szekér, két szép ökörrel befogva. Felült a szekérre, a juhok s a marhák, mintha parancsra tennék, olyan szépen ballagtak utána. 
Közel a házhoz eszébe jut a harmadik dió is. ,,Törjem csak fel ezt is, ne vigyem épen haza." Abból meg egy világszép leány szállott ki. Mikor a fiú meglátta, úgy megörvendett, azt se tudta, hol van. 
Mikor a másik két testvér hazaért, éppen csak megmutatták az aranyat, ki mit kapott, hát csak megérkezett a kisebb is. Egy esztena juhval, egy csorda marhával, s egy szép leánnyal az ökrös szekéren. Megijedt a két testvér, mikor meglátták, hogy honnét kapta ő azokat, mert mikor elváltak, csak három diója volt. 
- Ugye, mondtam én nektek, hogy azt tiszta szívől adták. Nem lehet, hogy az ember csak a pénznek örvendjen. Abból a három dióból kelt ki minden, amit itt láttok. Most kacagjatok, ha tudtok! 
Elindult a másik két testvér is, hogy megkeressék az öreget, akinél szolgált, de sem az öreget nem kapták meg, sem ők nem tértek meg többet soha. 
Kisebb öccsük otthon maradt, s eltartotta édesapjukat is haláláig. S ő maga máig is él, ha meg nem halt. Még most is feji azt a nagy esztena juhot.

Kép forrása: Kép forrása: Found on etsy.com

A bocskor a köpönyeg és a dió

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Mikor meghalt minden vagyonát egyetlen fiára hagyta. Nem volt az egyéb, mint egy bocskor, egy dió és egy köpönyeg. Felvette a fiú a bocskort, magára terítette a köpönyeget és zsebre vágta a diót. Gondolta, elmegy világot látni, szerencsét próbálni. Aztán ha megéhezik, majd előveszi a diót és megeszegeti. Ám ahogy ment, mendegélt észrevette, hogy az emberek észre sem veszik.

-          Vajon miért néznek át rajtam? Talán szakadt a köpönyegem? Szegényes a gúnyám?

Gondolta próbát tesz. Épp jött két asszony a mezőről. Beszélgettek. A legény meg átment köztük. De azok rá sem hederítettek. Nem látták. Ekkor jött rá a legény, hogy milyen értékes ajándékot hagyott rá az édesapja.

-          Vajon mit tud a bocskor? Hátha annak is van valami tudománya! Próbára teszem.

A gondolatot tett követte. Így szólt hangosan:

-          Bocskor! Vigyél fel annak a diófának a tetejére!

S lássatok csudát! Abban a szempillantásban felszaladt a diófa tetejére.

-          Jaj! Mi lesz velem? Gyorsan utasítom a bocskort. Hé, te bocskor, vigyél vissza azonnal a diófa alá!

Még szinte ki sem mondta, máris ott állt a diófa alatt.

-          Nocsak! Ez is értékes ajándék! – nézett örömmel a bocskorára.

No de a diócskát nem merte még kibontani. Ezzel a két ajándékkal is sokra viszi. Vígan lépkedett tovább. Ment egyenest a királyi palotába. Bezörgetett a palota ajtaján és jelentkezett szolgálatra. A király felfogadta szívesen, mert nagy szüksége volt épp katonára. De nem ám azért, mert veszélyben forgott a vár, hanem azért mert minden katonája a királykisasszonyt kereste szüntelen. A király lányának az volt a szokása, hogy elbújt és napokig elő sem került. Hiába keresték, hiába kutatták. Bánatos volt a király, mert nagyon szerette egyetlen leányát és féltette őt. Most is éppen az egész udvar a királykisasszonyt kereste, így hát jól jött a segítség. A legény a hátára terítette a köpönyeget. Lábára húzta a bocskorát és így parancsolt:

-          Hipp-hopp, legyek azonnal a királylánynál!

Abban a pillanatban a legmagasabb vártorony legeldugottabb kis szobácskájában termett. Ott volt a királylány. De az olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. S mit hallott? Sírdogált a királykisasszony. Épp a galamboknak panaszolta szíve fájdalmát:

-          Óh, drága galambok! Milyen jó nektek, hogy szabadon jártok-keltek a világban! Lám én itt a palotában csak rab vagyok. Soha el sem hagyhatom a várat. Apám nem enged szabadon. Rab madár vagyok díszes kalitkában.

Nagyon megsajnálta a legény a királylányt. Nem fedte fel magát, hanem halkan odasúgta a csodabocskornak:

-          Hipp-hopp, legyek azonnal a királynál!

A következő pillanatban ott állt a trónteremben. Szépen levette magáról a csodaköpönyeget és láthatóvá lett. Odalépett a királyhoz és így szólt:

-          Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom! Rendelkezzél életemmel, rendelkezzél hű szívemmel! Megmondom én, hogy hol van a királykisasszony.

-          Hol? Hol? Ezer arany üti a markod, ha megmondod!

-          Elárulom, de nem az ezer aranyért, hanem a királykisasszony kezéért.

-          Nagy árat kérsz érte! Miért kell neked a királylány?

-          Azért, felséges királyom, mert nagyon megszerettem.

-          Neked adom a kezét, ha ő is úgy akarja. De tudd meg, hogy nagy veszélyben van a királykisasszony. Megjósolták nekem, hogyha kilép ebből a palotából, elragadja egy sárkány és soha többé nem láthatom.

A legény megígérte, hogy megóvja a királylányt minden bajtól. Csak adja neki a király a kezét. Utasította a csodabocskort, hogy legyen azonnal a királykisasszonynál a toronyban. Most azonban szépen bekopogtatott az ajtón.

-          Ki az? – kérdezte a bús királylány.

-          Én vagyok az, aki megment téged a keserű rabságból.

Ezt hallva a királylány azonnal kinyitotta az ajtót. Nagyon megtetszett neki ez a bátor legény. Szíves örömest a felesége lett. Csaptak hét országra szóló lakodalmat. A lakodalom után felvette a legény a csodabocskort. Magához ölelte a kedves feleségét és parancsolt a bocskornak:

-          Hipp-hopp, azonnal legyünk a világ legszebb helyein!

Így járták be a világot. Nagyon boldog volt a királylány, hogy olyan legényt kapott, aki minden kívánságát teljesíti. Örült a szabadságnak. Örült a sok csodálatos látnivalónak. Mégis egy napon épp aludt a férje, amikor csendesen ellopta a bocskort és a köpönyeget. Felvette a bocskort. Magára terítette a köpönyeget és hipp-hopp, eltűnt. Az ifjú férj mikor felébredt kereste mindenhol a feleségét, de nem találta.

Nagyon elszomorodott. Hol keresse? Merre találja? Nincs semmije! Nincs senkije ezen a világon! Keservesen sírni kezdett. Épp így kesergett, mikor zsebkendőért nyúlt a zsebébe, hogy könnyeit letörölje és mit talált ott? A diót, amit apjától örökölt.

-          Ha a bocskor és a köpönyeg varázserejű volt, talán ez a dió is az – gondolta. Azzal feltörte a diót. S mi történt? Halljatok csudát! A dióból előugrott egy pici kis manócska.

-          Mit parancsolsz édes gazdám? Teljesítem a kívánságod.

-          Jaj, de jó, hogy itt vagy kicsi manócskám! Eltűnt a feleségem. Elvitte a csodabocskort és a láthatatlanná tevő köpönyeget. Ha meg nem találom, elfogy az életem gyertyája a nagy bánatban. Nélküle semmit sem ér az életem!

-          Ne keseregj, kedves fiú! Segítek. De tudd meg, hogy csak egyetlen kívánságod teljesíthetem, azután diófává válok és többé engem nem látsz.

-          Semmi másra nem vágyom, mint az én kedves feleségemre!

-          Rendben van. Fogd meg a kezem és csukd be a szemed, mert olyan gyorsan repülünk, mint a gondolat.

A legény szót fogadott. Amikor kinyitotta a szemét azt látta, hogy az ő kedves felesége épp a delfinekkel játszik a tengerben.

-          Jaj, de jó, hogy látlak, kedves feleségem!

-          Jaj, de jó, hogy látlak, kedves férjem!

-          Miért mentél el, édes feleségem?

-          Azért, mert szerettem volna egyedül is világot látni.

-          Hát nem szeretsz engem annyira, hogy velem láss világot?

-          Már hogyne szeretnélek! De a palotában sohasem lehettem egyedül. Vágyódtam a szabadságra. Vissza is akartam menni hozzád, csak egy kicsit kívántam a világot egyedül is látni. Meg tudsz nekem bocsátani?

Megölelték, megcsókolták egymást. Magukra terítették a láthatatlanná tevő köpönyeget és kiadták a parancsot a bocskornak:

-          Hipp-hopp, legyünk újra a királyi palotában!

A király nagyon megörült, hogy újra láthatja a kedves leányát és a férjét. Nekik is adta egész birodalmát. A legény jó király lett. A leány jó királynő. Szerette is őket az egész ország. Máig is élnek boldogan, szeretetben, ha meg nem haltak.

Várfalvy Emőke: Dió ébresztő

Vastag, zöld kabátkájában barna gömböc szundikál,

Ébredj már fel te, hétalvó, a szél neki így kiabál,

Átaludtad a szép nyarat, mikor minden fényes,

Bújj elő hát te lustaság, ne légy ilyen kényes!



Nyújtózkodik hát a gömböc s lepattan a gombja,

Hajlik az ág, hullik már a fának sárga lombja,

Kinyílik a zöld kabát s a dió hopp, lepottyan,

Kemény barna héjja lent nagyot kacagva koppan.
Kép forrása: wunschkind-herzkind-nervkind.blogspot.hu

 

Kányádi Sándor: Jön az ősz


Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.

 

Kép forrása: wunschkind-herzkind-nervkind.blogspot.de

Várfalvy Emőke: A diófa és a varjú

 


A Varjú ült az ágon lesett a Diófára,

De jó lenne egy nagy dió vacsorára!

Várja türelmesen a száraz faágon,

A sok érett dió végre földre szálljon.

Korog már a gyomra, szomorúan károg,

Közelebb repül az öreg Diófához,

Adj nekem egy diót, nagyon éhes vagyok,

Ha nem adsz most ennem, biztos éhen halok.

Rendben, adok neked, de előtte kérlek,

Dalolj csak valamit, kedvencem az ének,

A madárdalnál nincs szebb ezen a világon,

Énekelj hát nekem, dióért kívánom!

A Varjú nekifogott hát a dalolásnak,

Hogy kedvére tegyen az öreg Diófának,

De bárhogy próbálta csak károgott egyre,

S nagyon igyekezett, hangokat keresve,

Nem sikerült megtalálni a dallamot sehogy,

S az öreg Fa biz’ neki diót nem adott.

Ejnye, hát ezt mi volt, tán gúnyolódsz rajtam?

Eredj innen, e zajt még egyszer meg ne halljam!

Még hogy diót adjak, ilyen borzadálynak,

Hogy nevezheted magad, ilyen hanggal madárnak?

Eloldalgott a Varjú s találkozott a Széllel,

A legnagyobb, s legügyesebb természet-zenésszel.

Ne szomorkodj Varjú, szedek diót neked,

Nem bűnhődhet senki, amiről nem tehet,

A Szél rázta a fát s csak potyogtak a szemek,

S a Varjú boldog volt, hogy végre mégis ehet.

Pákolitz István: Dió

Kihasad a dió
zöld zakója;
nem csoda, viseli
tavasz óta.

Őszanyó megvarrná
ökörnyállal,
de az a pár öltés
mit használna?

Lábadozik a szél
közel-távol:
kirázza a diót
zakójából.

Kép forrása: Kép forrása: Found on flickr.com

Kép forrása: Found on etsy.com

Juhász Magda: Csörög már a dió

Jaj de jó, jaj de jó,
csörög már a dió,
kis manó van benne,
és vidám a kedve.

Ki van benn, kis manó?
- Úgy bizony, halihó!
Ő gurítja széjjel
a diókat éjjel.

Törd csak fel a diót,
nézd meg a kis manót,
óvatosan szentem,
mert elszalad menten.

Ha mégis elszalad,
ne sírj, mert ott marad
a dióbél szentem,
de azt kapd be menten!

Kép forrása: http://turultanc.hu/

Erre csörög a dió,
Erre meg a mogyoró.
Erre csörög, erre,
Erre gyere, erre.
Falat törtek, az csörög,
Hordót vittek, az dörög.
Itt a dió, mogyoró,
Te vagy a hunyó!


Ismeritek Orosz Péter Diókönyvét? Ha nem, akkor itt megtalálhatjátok: http://dioskonyv.hu

Minden benne van, amit a dióról tudni érdemes. Ezeket a játékokat is itt találtam:

"Diótorony:

Ehhez a játékhoz szabad térre és sok dióra van szükség. A pályát úgy kell kijelölni, hogy a földre rajzolunk egy hatalmas T betűt. A T keresztvonala elég, ha egy lépés hosszú, szára azonban legyen legalább tízlépésnyi. A rövidebbik vonal az alapvonal, onnan céloznak a játékosok, a hosszabbikra pedig öt-hat diótornyot telepítünk egymástól legalább egy lépés távolságra. Egy diótorony négy dióból áll. A tornyot úgy kell felépíteni, hogy a hosszabbik vonalra háromszög alakban szorosan egymás mellé teszünk három diót, s a negyediket úgy rakjuk fölébük, hogy az az egymással érintkező diók mindegyikére támaszkodjék. Minden játékos kap öt diót, és felváltva dobnak célba a tornyocskákra. Miután mindenki dobott egyszer, újra kezdik a kört. Aki eltalált egy tornyot, s a torony diói szétgurultak, az fölveszi a négy, tornyot alkotó diót, valamint azt, amelyikkel eltalálta a többit. Ha nem talált, a saját diója is a földön marad. Az nyer, akinek az utolsó kör végén a legtöbb dió van a kezében.

Dió a lejtőn

A játékhoz nagyjából másfél méter hosszú deszkára és sok-sok dióra van szükség. A kb. kétarasznyi széles deszka két szélére jó, ha két vékony lécet erősítünk, mert így a leguruló diók nem tudnak a deszka oldalánál leesni, hanem úgy gurulnak, mintha egy vályú vagy sín irányítaná őket. Minden játékos kap öt diót, s ezeket megjelöli valamilyen módon, pl. filctollal. A deszka egyik végét fel kell támasztani valamire, de úgy, hogy a deszkáról leguruló dióknak elég szabad terük legyen, és ne ütközzenek bele semmibe.

A játékosok felváltva gurítanak. Úgy kell gurítani, hogy a diót leteszik a lejtő legmagasabb pontján, és elengedik. Nem szabad erősen meglökni a diót gurításkor! Célozni csak azzal lehet, hogy a deszka felső részén középre, jobbra vagy balra helyezzük a diót.

Miután az első játékos egy diót legurított, a következő jön sorra. Ő is egy diót gurít. Ha egy leguruló dió eltalál egy olyan diót, amely már a földön van, a szerencsés gurító mindkét diót fölveszi, akkor is, ha saját diójával ütközött. Ha a dió több diónak ment neki, a játékos mindegyiket felveheti. Minél több dió hever a pályán, annál gyakrabbak lesznek az ütközések.

Miután mindenki elgurította mind az öt dióját, a játékosok fölveszik azokat a diókat, amelyek a földön maradtak. A játék végén összeszámolják, hány dió van a kezükben a megmaradt és zsákmányolt diókkal együtt. Természetesen az nyer, aki a legtöbb zsákmány szerezte, s akitől a legkevesebbet sikerült elvenni.

Cél a gödör

A játékosok egy sima, homokos területen ásnak egy öklömnyi nyagyságú gödröt, és 5-6 lépésre tőle húznak egy vonalat. Mindegyik játékos kap öt-öt diót. A játékosok a vonal mögül dobnak célba a gödörre egymás után. Nemcsak dobni, gurítani is lehet a diókat. Célszerű akkora gödört kiásni, amibe valóban belefér öt dió. Az más kérdés, hogy minél több dió lapul már a gödörben, annál nehezebb egy újat begurítani. Miután az első játékos megszámolja, hány diója maradt a gödörben, öszeszedi dióit, és átadja a terepet a második játékosnak.

Ha már sorban mindegyikük befejezte a dobást, összeszámolják, kinek ért a legtöbb diója a célba. Csak azok a diók számítanak, amelyek benne maradtak a gödörben, amelyek kipattantak onnan, azok nem. Ha több játékos ért el azonos eredmény, döntőt játszanak köztük. A döntőket addig ismétlik, amíg egyértelműen ki nem derült, hogy ki a győztes.

Cél az edény vagy a faodu

A játék szabályai megegyeznek az előzőével, csak nem gödörbe, hanem egy edénybe kell beletalálni a diókkal. Legjobb az olyan edény (pl. régi cserépkancsó), amelynek a szája kicsit összeszűkül, így a célba ért diók nem pattannak ki belőle olyan könnyen, mint a gödörből. Ebben a játékban dobhatunk közelebbről is.

Ha faoduval játsszuk, a játék érdekesebb, de a játékhoz egy odvas fára is szükség van. Legalább olyanra, amelynek a gyökerei a talajon üreget fognak közre. Minden játékos 3-5 diót kap, és felváltva dobnak egy vonal mögül. A cél a faodu vagy a természetes mélyedés eltalálása. Aki nem találja el, nem kap pontot. Aki beletalál, két pontot kap. Az a legértékesebb, ha úgy esik a dió az oduba, üregbe, hogy annak széléről pattan be. Ezért három pont jár.

Cél a kör

A játék szabályai nagyjából megegyeznek az előző két célbadobóssal, azzal a különbséggel, hogy nem gödörbe vagy edénybe, hanem egy földre rajzolt körbe kell beletalálni.

A játékosok rajzolnak a földre egy kb. fél méter átmérőjű kört, s e körtől 5-6 lépésre húznak egy vonalat.

Minden játékosnak van öt-öt diója. A vonal mögött kell megállni, s onnan kell célba venni a földre rajzolt karikát. A játékosok ezúttal felváltva dobálnak, vagyis egyszerre mindegyikük csak egy diót dob el. Így aztán lehet, hogy valakinek a körbe talál a diója, de egy másik játékos kiüti onnan. A diókat gurítani is lehet, s a gurítás során még több diót lehet kiütni a körből. A viták elkerülése végett jó, ha diókat előre megjelölik, mert akkor pontosan lehet tudni, melyik kié.

Az nyer, akinek a legtöbb diója marad a játék végén a körben.

Diók a kosárban

Egy kisebb szakajtót vagy kosárkát rakjunk tele diókkal. A játék annál érdekesebb, minél több dióval játsszák. A játékosok üljék körbe a kosárkát, és kezdjenek el a diókat kivenni a kosárból. Egy játékos addig húzhat folyamatosan, amíg a többi golyó meg nem mozdul. Csak annak a golyónak szabad megmozdulni, amelyet éppen ki akarnak venni a kosárból. Vigyázzunk, ne lökjük meg a kosarat vagy az asztalt, amin a kosár áll. Mert akkor elromlik a játék.

A játék addig tart, amíg golyó van a kosárban, s az nyer, akinek a játék végére a legtöbb diót sikerült összegyűjtenie.

Rontom-bontom

Tizenhárom diót kell szorosan egymás mellé tenni, és egy vonal mögül egy tizennegyedik, festékpöttyel megjelölt dióval kell rádobni. Vagy gurítani. A játék célja az összerakott diók szétlökése. A játékos annyi pontot kap, ahány diót tud egy dobással kilökni, úgy, hogy a többi dióval ne érintkezzen. Minden dobás előtt a tizenhárom diót szorosan egymás mellé kell rendezni.

Pétanque dióval

A francia Riviérán, de máshol is ma is szívesen játszott golyódobálós játék őse. Egy vonal mögül először eldobnak egy diót. Minden játékos más színre festett dióval játszik. Az nyer, aki a dióját a jelöletlen dióhoz legközelebb tudja dobni. Közben más diója távolabb lökhető.

Kifelé a körből

A homokban a dió köré építünk egy kört. Kavicsból, de ha más nincs, akkor homokból. A cél a dió kipöckölése, egy mozdulattal.

Királyfi-királylány

Egy nagyobb kört kell rajzolni, amiből játék közben nem szabad kilépni. Egy játékos feldob egy diót, és egy másik játékos nevét mondja. A megszólított királyfi vagy királylány elkapja a diót, és elkap egy másik játékost. De legfeljebb csak hármat léphet. Ha nem kapott el senkit, ő marad a királyfi vagy királylány, és neki kell feldobni a diót. Az nyer, aki a legkevesebbszer dobja fel a diót.

Dióleső

Hosszabb csövön gurítják végig a diót, és a vállalkozó szellemű játékos kalapáccsal a kezében a cső végén várja. Csak egyszer üthet, amikor a dió a cső végén megjelenik."    (Orosz Péter)

És, hogy neglegyen az egy tucat:

Dombon érik a dió

Játékszabály: Ebben a játékban mindenki körbe áll. Elkezdik énekelni a Dombon érik a dió nótát. Kezet fogva elkezdenek futni egy irányba. Ahogy elérik a szöveg "rajta vissza" részét, gyorsan irányt változtatnak, és vissza haladnak. A "csüccs" szóra pedig mindenki leguggol. Azok akik csak lábbal érintik a földet, nyertesek. 

A Dombon érik a dió dalszövege:

Dombon érik a dió a dió,
Rajta vissza tessék kérem megbecsülni,
És a földre lecsücsülni - csücss! 

Más változatban:  Úgy is lehet játszani hogy kiesik az aki a földet érinti, és addig megy a játék amíg csak ketten maradnak.

 

Diófesték, tinta készítése (ahogy mi csináljuk):
Ez bizony nem egy tudományos eljárás, de egyszerű és nagyon élvezetes "játék":
1. Dió szüret alkalmával mindent összegyűjtünk: burkot, levelet, szél által letört ágat
2. Megtöltjük a festékkészítő fazekunket mindezzel és még a megtört dió héját is belezuttynatjuk.
3. A fazekat megtöltjük vízzel, de csak annyira, hogy a forrásban lévő lé ne fusson ki.
4. Feltesszük a fazekat a tűzhelyre és takarékon órákig forraljuk. (10-12 óra és az elforrt vizet pótoljuk, ha kell)
5. A kihült levet gézen vagy neylon harisnyán átszűrjük és beletesszük a festeni, batikolni kívánt textilt, fonalat, gyapjút és újra forraljuk. Közben belekeverünk egy marék sót és nagyjából 1 dl ecetet. Pár óra után levesszük a tűzről és a festett anyagokat benne hagyva megvárjuk, amíg kihül az egész. A megfestett anyagokat ecetes vízben kiöblítjük és megszárítjuk.
Festettünk már faliújság borítására textilt, terítőket csipkeszegéllyel a vásárra, fehér pólókat "cinegés pólónak.... Érdemes kipróbálni
Megjegyzés: A mardék levet is felhasználhatjuk, merha tovább forraljuk, akkor tinta lesz belőle, mellyel a gyerekek papírra tudnak festeni vagy kisebb üvegekbe töltve pár csepp citromolajjal jó szúnyog, darázsriasztó.
Kép forrása: dioskonyv.bionuss.eu

 

A hét receptje: Csokis, karamellizált dió

20131221_123331

Hozzávalók:

- 140 g apróra vágott dió
- 100 g cukor
- 1 teáskanál vaj
- 200 g tejcsokoládé
- 200 g étcsokoládé (én 52%-os bevonót használok)
- 1 teáskanál mézeskalács-fűszer, vagy szegfűszeg és fahéj
- 30 g aszalt vörös áfonya

A diót felaprítjuk, majd egy fazékban karamellizáljuk a cukrot. Tulajdonképpen felolvasztjuk, és ha aranybarna színt vesz fel a folyadék, akkor félrehúzzuk a tűzről és gyorsan belekeverjük a diót, majd a vajat. Ezután az egészet sütőpapírra borítjuk, majd két villával széthúzgáljuk nagyjából a diót.

Készítsünk elő egy 24-24-es formát, vagy több kisebbet. Ha szilikon, nincs vele dolgunk, ha nem, akkor ki kell bélelnünk sütőpapírral egy tálcának az alját, vagy egy műanyag tárolódobozét.

A csokoládékat egy hőálló tálba tördeljük és a mikróban felolvasztjuk. Közben vegyük ki néhányszor és keverjük át, adjuk hozzá a fűszert, majd azt is alaposan keverjük át. Gyorsan öntsük az előkészített formába, oszlassuk el egyenletesen, és rendezzük el rajta a diót, majd az áfonyával töltsük ki a lyukakat. Minimálisan azért nyomjuk őket bele a csokoládéba. A diót egyébként érdemes még egyszer késsel elvagdosni, mielőtt a csokiba kerül, abban az esetben, ha nagyobb darabokban állt össze. Vágjuk fel csinosan, ha ajándékba lesz, vagy törjük rusztikus darabokra, ha kínálni szeretnénkSzáraz helyen tároljuk…

Forrás: http://rupanerkonyha.cafeblog.hu/

Fecskehajtó kisasszony napja (szeptember 8.)

Mi mással is kezdhetném ezt a bejegyzést, mint azzal, hogy nagy kedvenceim az eresz alól költözésre készülődnek? Végig nézhettem, ahogy megérkezvén rendbe rakták a fészküket. Láthattam, ahogy a levegőben csetlő-botló fiókák szárnyra kaptak és megerősödve szárnyalltak és most azt látom, hogy a villanydróton gyülekeznek. Készülődnek a nagy utazásra. Mostantól számolhatom a napokat, hogy mikor is ébredhetek legközelebb hajnalonként vidám ficsergésükre.

Kisérik még sokan őket, szebbnél szebb nevű társaik: gólya, barátposzáta, csilcsapfűzike, gyurgyalag, szalakóta, vörösbegy, zöldike, a récék és még sokan ...

Kép forrása: kockolada1.blogspot.cz

"Fecskét látok, szeplőt hányok"

"Fecske csicsereg,
mindent kifecseg.
Azt is:jön a nyár,
azt is: tovaszáll."


Kép forrása: nipiagogoi2011kastor.blogspot.gr

Miért szállnak el a fecskék?

 

Tavasszal a fecskék megé­pítik maguknak az eresz alatt kis lakásukat, a fészküket. Szomszédságukban, a padlá­son, verebek telepedtek meg. Hamarosan a két családnál csipogás, csicsergés, csivitelés hallatszik. A kis verebek és a fecskefiókák zajonganak.

Múlik az idő, a napok, a hetek,a kis madarak növögetnek, összebarátkoznak. Együtt röpködnek az udvar fölött, mintha kergetőzné­nek.
- Csip, csirip!... - hangos­kodnak a verebek.
- Csirip, csirip... - felel­nek kórusban a kis fecskék.
Egy napon, amikor már őszre jár az idő, a kis verebek ébredeznek, nézik a fecske­fészket - üres! Csodálkoznak, talán meg is riadnak.
- Mama! Hol vannak a barátaink? - kérdezik izgatottan.
- Azok bizony már messze... - feleli a veréb mama. - Ilyenkor minden fecske melegebb vidékre költözik. Legközelebb tavasszal találkoztok ismét velük.
Csip-csirip! hangoskodnak, kicsit mérgelődve, a veréb-gyerekek. - Elmentek, és el se köszöntek tőlünk? Nem is akarunk többé tudni róluk! És... és... ne is jöjjenek ide vissza!
- Mit beszéltek, fiacskáim! - szomorodik el veréb mama. Hiszen kora hajnalban indultak el, ti még aludtatok. És ha jön az ősz, nekik menniük kell! nem maradhatnak itt a hidegben, a télen, elpusztulnának ennivaló nélkül.
- Hogy-hogy, mama? - értetlenkednek a kis verebek. - És hát a magok? És a kenyérmorzsa nekik nem kell?
- Ezek, fiacskáim, verébeledelek. Télen ilyen ennivalót nem találnak. Ezért repültek el délre, messzi vidékre. De tavasszal visszajönnek.

Osvát Erzsébet: A fecskerepülőtéren

A Nyár gondolt egyet és nagytitokban összecsomagolt. Elvitte az égről a kéket, a fákról a zöldet, elvitte a virágok szép színes szirmát, a napsugarak melegét és elrepült messze tájak felé.
Az Ősz csak ezt leste. Mindjárt a Nyár helyére költözött, de nem egyedül. Magával hozta barátait, a mindig mérges Szelet és a hol pityergő, hol síró-rívó Esőt.
Hűvösre fordult az idő. A legöregebb fecskék nagy gyűlésre hívták össze az öregeket, fiatalokat a fecskerepülőtérre, a villanydrótokra.
A fiatal fecskék szüleik körül csivogtak. Nem értették, micsoda nagy esemény van készülőben, bár hallották már a fecskerokonságtól emlegetni.
- Itt az ideje, hogy elköltözzünk.
De a kisfecskék, akik itt születtek, nem tudták elképzelni, hogy itthagyják puha fészküket, a gyerekeket, akikkel egy fedél alatt laktak. Az ő ereszük alól repdestek ki és be fészkükbe, onnan kukucskáltak kíváncsian ki a fogócskázó, bújócskázó kislányokra, kisfiúkra. Megszerették őket, de a gyerekek is örültek nekik. A gyülekezés előtt nem sokkal azonban a kis fecskék furcsa dolgokat láttak, amikor bekandikáltak az ablakukon. Piros, kék, sárga táskákba könyveket, füzeteket rakosgattak. ”Talán ők is elköltöznek?” - gondolták a kisfecskék. Fecskemama akkor elmesélte nekik, hogy ilyenkor iskolába készülődnek a gyerekek, ahol - mondta büszkén - róluk is tanulnak.
- És mi hova költözünk? - kérdezték a kisfecskék.
- Figyeljetek csak, mindjárt megtudjátok - hangzott a válasz.
Valóban. A legöregebb fecske csendet kért és fecskenyelven érdekes dolgokat mondott a fiatal fecskéknek, amikor már megtelt a fecskerepülőtér:
- Ti, akik itt születtetek, nemsokára meglátjátok majd messze-messze másik hazátokat, a mi téli otthonunkat. Itt már hidegre fordult az idő- folytatta a bölcs öreg fecske-, és mi fecskék csak a meleget szeretjük, a napsugarat. Télen tollunk nem óv meg a hótól, fagytól, elpusztulnánk, ha itt maradnánk. Ott túl a tengereken, a másik hazánkban nyár van, amikor itt hideg a tél. Kék az ég, zöld a fű, simogató a napsugár. Ott is várnak, szeretnek minket a gyerekek. De nem leszünk hűtlenek ehhez a hazánkhoz sem. Amint meghalljuk a tavasz csengetését, visszatérünk ide, a régi fészkünkbe.
Az öreg fecske ezután elhallgatott. A fiatal fecskék elámultak azon, amit a másik hazáról, a tengerekről hallottak. Izgatottan várták már az indulás idejét. Nem kellett soká várniuk - mint egy titkos jelre - egyszerre repültek fel a fecskerepülőterekről-villanydrótokról, háztetőkről a fecskék.
Egyszercsak megpillantották lent a piros, sárga, kék hátitáskás kis iskolásokat, amint búcsút integettek feléjük a magasba.
- Gyertek vissza nemsokára! - kiáltották.
De ezt már nem hallották a messze magasan szálló fecskék. Barátságos, fodros felhők kisérték őket, vigyáztak rájuk hosszú útjukon.
Kép forrása:
Dzikina Laďka
Tóthárpád Ferenc: A fecskék visszavágynak

Minden évben jönnek,
Sárral fészket raknak.
Fiókát nevelnek,
Itt mégse maradnak.

Mert amikor érzik,
Vége van a nyárnak,
S vége van az ősznek,
Messze, délre szállnak.

Hosszú útra kelnek,
Szállnak Afrikáig.
Ám egy fél év múlva
Mind, mind visszavágyik.

Kép forrása: María José Salvador

Találós kérdések:

Ficsicsergek, csicsergek,villás farkam tavaszt lenget.

Sárból rakott vár a házam,Reggel, délben, este látom.Gazdájának háta bársony,Farka villa, hasa vászon.

Vászon a nyaka, muzsika a szája,bársony a háta, villa a farka.

Kép forrása: krokotak.com

Játékok:

 

Fecskék a dróton

A teremben a földön két-három vonalat húzunk, v. anyagcsíkokat fektetünk le. A játékban a gyermekek lesznek a kis fecskék, akik menetirányban futkároznak. Figyelniük kell nagyon, mert amikor az óvónő jelez, gyorsan odafutnak egy vonalhoz ( kötélhez ) és megállnak rajta. Majd az óvónő újabb jelzésére tovább futhatnak.

Fészekfogó
A gyermekek egymással szemben párban kezet fognak és egy fészket alkotnak. A teremben megkeresi a helyét az előzőleg kiválasztott futó és fogó játékos is. A fogó gyermek elkezdi kergetni a futót és próbálja őt megfogni. A futó ha tud gyorsan bemenekül az egyik fészekbe, és akivel szemben megáll annak igyekszik megfogni a kezét, ezzel alkotva egy új fészket. Akinek háttal állt meg, annak kell az ő szerepét átvennie és neki kell a fészkek körül tovább futnia a fogó elől. Akit a fogónak sikerül megfognia, az lesz az új fogó.

Kép forrása: Adrijana Leko

 

Befejezésül néhány madár, akik télre költöznek hazánkba:

 

Többnyire északról, észak-keletről érkeznek madárvendégeink. Ezek a madarak úgy vannak nálunk, mint a mieink Afrikában. Nem költenek Magyarországon, és visszahúzódnak tavasszal hazájukba. Több fajuk rendelkezik magyar populációval is, ezek nem tekinthetők vonulóknak. Ismertebbek: vetési lúd, récék, egerészölyv, gatyásölyv, halászsas, viharsirály, csonttollú, nagy őrgébics, csúz.

Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúg madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.