Farsang az óvodában 2. - "Érkezik a vándorcirkusz"

"Ilyen csoda, mint a mai
tán sohasem létezett!
Zene harsog, trombita szól,
Csim-bumm cirkusz érkezett.

Elefántok kocsi hátán,
na meg két nagy oroszlán.
Nézd meg jól, mert őutánuk
még négy zebra poroszkál.

Jancsi bohóc ugrabugrál,
fülig szalad a szája.
Ahogy fújja furulyáját,
minden ember csodálja.

Akrobaták sora perdül,
hánynak cigánykereket,
mosolyogva csalogatnak
minden apró gyereket.

Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/116388
Pieris.hu - interaktív művészeti portál"

Jártál-e már cirkuszban? Ha teheted, menj el!
Csodát látsz majd, míg bámulsz tágra nyitott szemmel.
Hallgasd meg, most elmondom, mit látsz ott jókedvvel,
kik azok és mit tudnak, mit nem felejtesz el.
Kezdődjék hát a műsor, a cirkusz varázsa,
figyelj jól és hinni fogsz a valós csodákba’:
cintányér csattan, trombita harsan.
Zsonglőrök sorjáznak: ép tojást dobálnak,
Jönnek a tigrisek: az egyik hófehér,
idomár szavára felugrik, nem henyél,
aztán hét elefánt, lapátfülük libeg,
egymás után sorban, két lábon tipegnek.
Harsog a nevetés a cirkuszsátorban:
csetlő-botló bohóc fején pléhvödör van:
kobakjára szorult, nem szabadul tőle,
pedig bukfencezni, dobolni szeretne!
És van még sok egyéb, Amit mind látni kell;
Csoda hely a cirkusz – higgy nekem és menj el!
(Forrás: http://mek.oszk.hu/16300/16313/16313.pdf)
Inspirációk mozgáshoz:

Egyensúlyozó játék:
Cirkusz kocsi és sátor:

A porond:
A bevonulás.
A szereplők:
Péter Erika: Gombóc bohóc

Gombóc bohóc vigyorog,pingpong orrafintorog.
Buggyos nadrágot visel,
jó nagy cipőt,
pertlivel.

Bő kabátján foltzsebek,
Meglepetést
rejtenek.

Kockás rajta a ruha,
piros kóc
a frizura.

Fején pomponos kalap,
bukfenc közben
fenn marad.

Bábok játékhoz
Képek forrása: https://hu.pinterest.com
Cirkusz játék a http://blog.mindennapraegyjatek.hu oldalról:

Szereplők:

Konferanszié
Kikiáltó
Gyerek1
Gyerek2
Gyerek3
Állatidomár
Bűvész

1. felvonás:
Felkonferálás, bevonulás Weöres Sándor: Vásár 5. és 6. szakasza
Konferanszié:

Érkezik a vándorcirkusz,
hoznak elefántot, (gyerekek kezében játék elefánt)
tarka bohóc vezeti,
Füsti Pisti követi,
ilyet sose látott.

VI.

Sátor alól kikiáltó szétnéz:

Kikiáltó:

“Itt látható a nagyhírű bűvész!
A lábával karikázik,
a kezével citerázik,
az orrával orgonázik,
a fülével figurázik,
a szemével gurgulázik,
a szájával vacsorázik!”

Közben a gyerekek mutatják, ami a versben elhangzik (kb.).

Bohóc Csetlik-botlik. Elmondja a versét: Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője

Jancsi bohóc
a nevem,
Cintányér a
tenyerem.

Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél.

Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz,
elmehetsz!

Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.

Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.

Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd, innen
elmehess!

Kötéltáncosok

Földön spárga, azon kell végigegyensúlyozniuk. (Közben egy felnőtt a háttérben dobolhat, hogy feszültebb legyen a hangulat :)) Lehet esetleg a gyerekek kezében ernyő, csinálhatnak veszélyes ugrásokat… Bízzuk csak rájuk!

Állatidomár:

Hullahopp karikára körben narancssárga post it notes -okat ragasztgattunk. Az idomár utasítására átugrottak a karikán a gyerekek.

Szünet:
Perecárus

Kezében tálcán perecek, Vers: Osvát Erzsébet: Pereces

Perecet vegyenek,
frissek, még melegek.
Ropogósak, sósak
szépen mosolygósak.
Egy forint az ára
ugye, hogy nem bánja?
Csak három – négy falás,
a lyuk mind ráadás.

2. Felvonás:
Erőművész Vers: Drégely László: Súlyemelő

Csupa izom,
Csupa erő
Ez a török
súlyemelő!
Felemel hat
Gyereket
Meg egy malom-
Kereket.
Keréken a
Gyerekek
Kergetnek egy
Egeret.

Malomkő szivacsból


Vaslánc széttépése: Szürke papírból láncot ragasztgattunk. Nagy erőlködés közepette, dobszóval a háttérben az erőművész széttépte.

Varázsló: Kezében egy fekete kalap. Kalapban malac-figura, macska báb, két polisztirol tojás. Másik kezében varázspálca. Vers: Drégely László: A bűvész

Hókusz-pókusz,
Hipp és hopp,
Varázspálcám
Kipi-kopp –
Itt a tojás,
Itt a másik,
Kalapomban
Macska ásít –
Csiribiri,
Krix és krax:
Lesz belőle kismalac!

Utána felnőtt varázslások.

Végén meghajlás. Tapsvihar!

Befejezésül: Mit ér a cirkusz sós perec nélkül?
Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 5 dl tej
  • 5 dkg élesztő
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál só
  • 1,5 dl étolaj
  • +
  • 3 evőkanál liszt
  • 2 evőkanál só
  • 1 tojás

Elkészítés:

Az élesztőt a langyos tejben felfuttatom, a liszttel, 3 evőkanál cukorral, 1 evőkanál sóval és az étolajjal összegyúrom. Letakarva kicsit pihentetem, majd 32 darabra vágom. Egyenként perecet formálok belőle, és olajjal megkent tepsibe teszem. Tetejét egész tojással megkenem, és nagyon forró (villany sütőben 230 fok) teszem. Addig a 3 evőkanál lisztet és az 1 evőkanál sót annyi vízzel elkeverem, hogy folyós massza legyen. Ha a perec színesedni kezd, a tetejére csorgatom, és még pár percig viszateszem a sütőbe. Vigyázz, ne száradjon ki!

Forrás: http://www.mindmegette.hu/sos-perec.recept

Farsang az óvodában 1. "Jer, jer kikelet, seprűzd ki a hideget"

Farsang van (népi mondóka)

Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban.
Fergeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.

Álljon a bál, amíg állhat,
nyaggassuk a citeránkat.
Körbe-körbe, csak vidáman!
Maszk nélkül, meg maskarában.

Még éppen, hogy kipihentük a Karácsony izgalmait és már itt is van a nyakunkon a következő lázas készülődéssel teli időszak : a farsang.

Ahány óvoda, ahány csoport annyi bevált szokás és hagyomány. Van ahol hetekig tartó események sorozata, van ahol egy nap. Van ahol a gyerekek számára szervezett napi, heti esemény és van ahol a szülők is aktív részeseivé válhatnak. Van ahol tiri-tarka és van, ahol egy témára épül. Akárhogy is szerveződik az biztos, hogy hetekre jó játékok és tevékenyégek sokasága előzi meg magát az ünnepet, melynek a hagyományok szerinti lényege, hogy elűzzük a telet és végre valahára megérkezzen a tavasz.

Arra gondoltam, hogy a farsangi ötleteimet 4, nálunk már bevált  "téma" köré csoportosítom:

1. variáció: Télűző

2. variáció: Állatok farsangja

3. variáció: Cirkusz

4. Lovagok, Sárkányok és királylányok

Télűző napok Cinege módra (10 napos időszak)

Első hét: Mivel is kezdjük?

Azzal, hogy a csoportszobát, öltözőt "lecsupaszítjuk" és képzeletben vagy akár egy kihúzott kötéllel a plafon alatt kétfelé osztjuk. Az egyik oldal lesz a Tél király birodalma, a másik a Tavasz tündéré és elkezdjük berendezni a "birodalmakat": hópelyhek, hóemberek, műhóval lefújt ágak, drótból csavart jégcsapok sókristályokkal (telített sós vizes oldatba mártva, a drótra kicsapódik a só), barkácsolt szánkók, sitalpak stb. kerülnek az egyik oldalra. Tavaszi virágok, lepkék, katicák, hajtatott ágak, virágok, magok stb. a másik oldalra. Nagy dobozokból elkészítjük a két várat: (persze ezt megtehetjük úgy is pl., hogy két lepedőt megfestünk és akkor egyből van két paravánunk vagy egyszerűen leterítünk két asztalt, melyre "terítőket" díszatünk

Ezzel már nagyjából kész is a játéktér. Kitűzőket, szemüvegeket készítünk, melyek jelzik, hogy ki melyik birodalom "katonája" és amikor ezekkel mind, mind "készen" vagyunk kezdődhet a "viadal", mely egy egész napos játékos versengés a két csapat között. A "feladatok" mindent felölelnek a képfelismerő, csoportosító játékoktól kezdve, a papír hógolyóval való célbadobáson át, a találós kérdéseken keresztül a kötélhúzásig.

Második hét:

1. nap: Zajjal űzzük a telet

Ehhez hangszereket készítünk mindenből. A lényeg az, hogy minél zajosabb legyen: két kanál vagy fedő is megfelel, de készíthetünk Pet palackból apró kövekkel is:

2. nap:  Állatalakoskodás

Fejdíszek, szemüvegek, álarcok vagy arcfestés és mindenki átváltozhat azzá, amivé leginkább szeretne

Kép forrása: w.w.w. squidoo.com

3. nap: Ijesztgetős álarcok készítése, melytől lábát nyakába kapva rohan el Tél király és az ő hadserege:

Kép forrása: holdkifli.tumblr.com

Kép forrása: anyuci.hu

Tarbay Ede: Farsangi maskarák


ÖRDÖGÖK
Három lyukas
vicsori-fogas
kivájt-bélű, sárgatök:
mi vagyunk az ördögök!
ANGYALOK
Három fehér
tollas, pucér
inges, réklis szárnyasok:
mi vagyunk az angyalok!
ÖRDÖGÖK
Azt kívánjuk
este, reggel
vidám kedvvel
feküdjenek, keljenek
e házban az emberek!
ANGYALOK
Fazekukba
pulyka, kappan,
mindenféle jó főjön,
kéményük is füstöljön!
ÖRDÖGÖK ANGYALOK
Kolbász, sonka,
csülök, borda,
diós, mákos mind jöhet,
itt a zsákunk, töltsétek meg!

4. nap: Kiszebáb készítés

Melyből készíthetünk egy nagyot

Kép forrása: w.w.w.halaszcsarda.hu

vagy/és sok kicsit:

Kép forrása: europark.hu

5. nap: Kiszebáb égetés vagy úsztatás

Tóthárpád Ferenc: Kiszedal

Kisze, kisze, kiszebáb,

rojtos már a rokolyád.

Tüzet hozok, vizet hozok,

napsugárban pernye potyog.

Iszkoljon a tél!

Kisze, kisze, cibere,

ébred már a venyige.

Bú megszakad, bánat apad,

szerencséhez jókedv ragad.

Iszkol már a tél!

Fogjuk a jó zajos hangszereinket, felvesszük az ijesztgetős álarcainkat mondókázva, énekelve körbejárjuk az óvodát, környékét és egy előre kiválasztott és előkészített helyen elégetjük, folyóba dobjuk a telet jelképező kiszebábunkat. A jól végzett varázslat örömével visszatérve befaljuk az összes szülők, nagyszülők által sütött farsangi fánkot.

Várfalvy Emúke: Varázsfánk, szalagos
Püffed a kelt tészta,

forró zsíron táncol,

pirosra sül egy-kettőre,

cukorpaplant ráncol.

Napszínsárga baracklekvár,

édes, ízes párna,

farsangoló huncutkodók,

báli uzsonnája.
Forrás: http://avarfalvimesek.blog.hu/
A vajaspánkó

Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:
-Süss nekem anyjuk vajaspánkót!
-Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
-Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.
Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb. Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked! A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!

S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked. És fújni kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Miért féljek farkas tőled ?
Mindjárt megszököm előled!

S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg tányértalpas, ugyan miért is ennél meg? S a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Miért félnék medve tőled?
Megszököm mindjárt előled!


S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
- Jó napot vajaspánkó! Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy! De a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Mackó Miska úrtól,
Miért féljek hát tetőled?
Megszököm könnyen előled!

-Felséges ének! - szólt a róka. Csak az a baj, hogy megöregedtem kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer!
Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:
-Vajaspánkó a nevem...
Abban a pillanatban a róka-hamm-bekapta.
Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!

"Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe!"

 

Tízperces pillefánk a "rupanerkonyha.cafeblog.hu" oldalról:

Hozzávalók:
– 2 púpos bögre fehér finomliszt (25 dkg)
– 2 tojás
– 1 csomag sütőpor (10 g)
– 2 doboz 140 g-os natúr joghurt, vagy 20%-os tejföl (de még az egy tejföl, egy joghurt is működik)
– 2-3 evőkanál kristálycukor

+olaj a kisütéshez

Elkészítése:

1. A hozzávalókat összekeverjük. Egy galuskaszerű tésztát fogunk kapni.
2. Két evőkanál segítségével forró olajba szaggatjuk, és közepesen hőfokon sütjük őket. Annyi olaj legyen az edényben, hogy lebegni tudjanak a fánkok!
3. A tészta magától fog megfordulni a fazékban. Ez azért jó, mert akkor biztosan átsül a belseje. Azért az első adag kisülése után mindenképpen ellenőrizzük a belsejét. Tépjük/vágjuk ketté, ha nyers maradt a közepe, akkor két lehetőség van: túl gyorsan sült és vissza kell venni a hőfokon, vagy kisebb fánkokat szaggatni.

A három variációból ez az, amelyik leginkább követi, eleveníti fel a néphagyományokat, szokásokat, ezért ehhez  a  mondókák, rigmusok, csúfolódók, a csalimesék, hazugság és láncmesék "illenek" a leginkább.

Ízelitőül a címadó:

"Jer, jer kikelet, seprűzd ki a hideget,

Ereszd be a meleget, dideregtünk eleget"

Szita, szita, péntek,

vége van a télnek,

kikeletet köszönteni

jönnek a népek


Jer, jer kikelet,

seprűzd ki a hideget,

ereszd be a meleget,

dideregtünk eleget!


Itthon van- e a gazda,

van- e jó farsangja?

Menjen fel a padra,

hozzzon le szalonnát,

szúrja a nyársamra!


Aki nem tud táncolni,
Menjen haza aludni!
Lám én tudok táncolni,
Itt maradok mulatni!

Ez a lábam, ez, ez, ez,
Jobban járja, mint emez,
Édes lábam jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!

Ez a kicsi mulatság
Tartana, míg a világ!
Három éjjel, három nap,
Kimulatom magamat!

Én se kicsi, te se nagy,
Éppen hozzám való vagy!
Túrót ettem, puliszkát,
Attól nőttem ekkorát!

Három éjjel, három nap
Nem elég a lábamnak.
Bárcsak ez az éjszaka
Szent-György napig tartana,

Elmúlt farsang, itt hagyott,
A lányoknak bút hagyott,
De énnékem nem hagyott,
Mer' én mindig víg vagyok,

Járd ki lábam, járd ki most,
Nem parancsol senki most!
S az én lábam kijárja,
mert az szokott a táncra.

Ide lábam ne tova,
Ne idegen faluba.
Mert idegen faluba,
Nincs ilyen jó muzsika.

Zurgó dió, mogyoró,
az a leányoknak jó,
Kert tetején döglött ló,
az a legényeknek jó!

Aki réám haragszik,
egyen békát tavaszig,
tavasz után egeret,
míg a szeme kimered!

Kicsi nékem ez a ház,
Kirugom az oldalát,
Ha kirúgom, berúgom,
Mégis megcsináltatom.

Befejezésül egy rövid jelenet: Elmúlott a rövid farsang
Forrás: http://canadahun.com/temak/Ünnepeink-ÚjÉv-farsang.20043/page-3#post-1834577

Elmúlott a rövid farsang, búsulnak a lányok…

Fiúk beszaladnak, hívogatnak: Figyelem, figyelem közhírré tétetik. 
A farsangi mulatság elkezdődik! 
Ide gyűjjön apraja-nagyja, 
Ha játékunkat látni akarja!Aki itt van, haza ne menjen. 
Aki nincs itt az is megjelenjen! 

Néhány fiú szekérrel érkezik: A kapuban a szekér, itt a legény leányt kér 
Lányok kikiabálnak a házból: De a leány azt mondja, nem megyek férjhez soha. 
A kikosarazott fiúk válaszolnak: Aki legény akar lenni, 
Nem kell annak megnősülni. 
Én is az akarok lenni 
Nem is fogok megnősülni. 
Megérkeznek a kongózók, kereplőkkel, csörgőkkel, kanalakkal hangoskodnak, zajongnak, csúfolják a férjhez nem ment lányokat: 
Húshagyó, húshagyó, ezt a kislányt itt hagyó. 
Lányok nem hagyják magukat: Ember kéne ide szálas, nem olyan vézna, nyálas. 
Fiúk: Ez a kislány beteges, 
Nem szereti a levest. 
Mert a leves paprikás, 
Ez a kislány heptikás. 
Lányok: Ez a legény, jaj de szép 
Mint a háromlábú szék. 
A szemei ragyognak 
Mint a füles bagolynak. 
Fiúk: Szentendrei leányok csupa piszok a konyhájuk. 
Lányok: Kis gomba, nagy gomba ne légy mindig goromba. 
Fiúk: Ez a kislány de sárga, talán a hideg rázza. 

Lányok: Patak partján pipitér, a te szavad kicsit ér.
Fiúk: Lányok tejfeles a szátok, nyalja a cicátok.
Lányok: Aki minket kinevet, egye meg az egeret. Leültetik a kongózókat, várják a kérőket. 
Két kérő találkozik, üdvözlik egymást, megbeszélik, hogy leánykérőbe mennek. A lányos háznál bekopognak:Kerülgetem váradatKéretem a lányodatFeleségül elveszemArany hintón elviszem.
Anya: Nincs itt fiatal lány, csak ez a két öregasszonyA legények ezt nem hiszik el, még az öregasszonyok szoknyája alatt is keresik a lányokat.
Fiúk: Ilyen öregasszonyok nem kellenek nekünk.

Öregasszonyok: Akár milyen vén az asszony, ha férjhez megy csak menyasszony!
Anya: Odaadom a lányomat, ha kiálljátok a próbát. Melyik lányt szeretnétek?Fiúk: X és Y.Az anya nyelvtörőket mond, a kérők kiállják a próbát. Köralakítás, középen maradnak a menyasszonyok és a vőlegények. 
||: s m dd d :|| rm fm rm fm s m dd d 
Én azt megteszem, 
Julcsát elveszem, Ő keresi a kenyerét, én azt megeszem. 

A kérők bekötött szemmel hívogatják a lányokat: Hol vagy Julcsa? 
Miután megtalálták a menyasszonyukat, táncba hívogatják egymást: 
Fiúk: Gyere Kata táncba! 
Lányok: Nem megyek, mert nem tudok. 
Fiúk: Ugye Kata hogy tudol, mégis mindig hazudol. 

Fonákul van a kendőd (ÉNO) A tánc után leülnek pihenni. Megérkeznek a lányok (kéregető maskarázók) 
Kis hurka, nagy hurka (ÉNO) 

Fiúk: Elmúlott a rövid farsang 
Búsulnak a lányok 
Ettől a nagy búsulástólRáncos az orcájuk. 
Lányok: Ecce neki dáridom 
A farsangot bevártam 
De vőlegényt nem kaptam. 
Várok még egy farsangot 
Tán majd valakit fogok 
Ha vőlegényt nem kapok 
Apácának beállok. 

A gyerekek fánkot kínálgatnak, közben mondogatják:

Itt a farsangi fánk zamatos ízével Akinek nincs foga, rágja az ínyével.

Tessék megkóstolni, tessék megízlelni.Biztosan tudom, fog is ez ízleni.

Jó ötletelést, keresgélést és vidám farsangi mulatságot Mindenkinek!


Hóemberek napja (január 18.)

Mozgásos játék ötletek az http://ovoneni.blog.hu/ oldalról csoportszobába, tornaterembe:

1, A gyerekekkel hógolyókat formázhatunk újságpapírból, majd egy papírzsebkendőbe is belecsomagoljuk. Célozhatunk hullahopp karikába.

2, Festhetünk csomagolópapírra hóembert, és célozhatunk a hóember kalapjára!

Így forgatom, úgy forgatom,

a kezemben összenyomom.

Jó keményre meg is gyúrom,

a hóembert megcélozom.

Puff! Hoppla hó!

Talált a hógolyó!

vagy.

Kép forrása: http://www.growingajeweledrose.com

3, A játékosok körben állnak, a galacsint / hógolyót / kézről - kézre adogatják:

Jár a labda jár, kézről - kézre jár,

nem ejtjük ki a kezünkből, így adjuk tovább.

Száll a labda száll, ide - oda száll,

fiúk, lányok szaladjatok, mert még eltalál.

Akihez az utolsó szótagnál a labda kerül, igyekszik valakit eltalálni a szertefutó játékosok közül. Akit eltalál, újra kezdődik a játék.

Játékok kintre: (forrás: http://blog.mindennapraegyjatek.hu)

-hóangyalka készítése
-gyerkőc a felnőtt lábnyomában próbál lépdelni
-ásunk egy kis gödröt a hóba, és kijelölt távolságból hógolyóval megpróbálunk beletalálni.
-hóbuckákból készítsünk szlalompályát!
-felsorakoztatunk üres műanyag palackokat a hóba. Ki hányat tud eltalálni és felborítani hógolyóval?
-Hógolyókészítő verseny: mindenki kap egy pici hógolyót, elkezdi görgetni, ha lejár az idő, összehasonlítjuk, kié a legnagyobb.
-kincskeresés a hóban. Rejtsünk el néhány színes játékot egy nagy kupac hóba! A gyerkőcök keressék meg! Adjunk nekik kislapátot!

Kép forrása: bloglovin.com

Kisérletek hóval, jéggel és "műhóval, jéggel":


 

"Olvadós" kastély:

Az elkészítéshez szükséged lesz:

- öntőformára

- szódabikarbónára

- vízre

- csillámporra és/vagy kisebb "ékkövekre"

A csillámport, vizet, szódabikarbónát keverd össze, amíg "gyurma" állagú nem lesz és töltsd be az öntőformába, majd tedd be a mélyhűtőbe! Amikor megszilárdult egy kis langyos víz segítségével borítsd ki a formából!

Ha izgalmassá akarod tenni az "olvadás"t:

Szemcseppentőbe tegyetek ételfestékkel szinezett ecetet és csöppentsétek a formákra!

Hóemberes változat (az elkészítés ugyanaz)

(Ha gyorsítani akarjuk az olvadást, akkor ecetes vízzel locsoljuk meg a hóembereinket.)

Hópelyhes, nyúlós "valami/csoda":


Amire szükséged lesz:

- átlátszó ragasztó

- folyékony keményítő vagy bórax

- víz

- csillámpor, hópehely konfetti

- 2 tál

Az egyik tálba keverj össze fél bögre vizet, fél bögre ragasztóval és a csillámporral! A másik tálba mérj ki fél csésze folyékony keményítőt vagy bóraxot és lassan, folytonos keverés mellett öntsd bele a ragasztós keveréket, majd kézzel gyúrd át az egészet!

Egy tiszta gyurmázós lapra, vagy tálba tedd át az egészet és már kezdődhet is a "trutyizás".

Forrás: http://littlebinsforlittlehands.com/

Egy "terepasztal" és egy "fejlesztő" asztal ötlet:

Tóthárpád Ferenc: A szél és a hóember

Szól a szél: - Hát jöjj velem
csillagszórós éjjelen!
Én játszom a lombokon,
te csúszkálsz a dombokon. 

A hóember válaszol:
- Látsz tollat a hátamon?
Ezt a rétet szeretem,
itt a legjobb énnekem.

Hiába hívsz, nem megyek,
sötétek a fellegek.
Véled sosem szaladok,
Hiába csalsz, maradok 

Egy lépést sem mozdulok,
még csak meg se' moccanok.
Lábam fagytól nehezül:
szaladgálj csak egyedül!

Forrás: http://kovacsneagi.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1161686

Kép forrása: cutediyprojects.com

A magányos hóember

Eltelt december, s vele együtt a karácsonyi ünnepek mozgalmas időszaka is elcsendesedett. Az erdő fehér pihepaplanba takaródzott, és egész nap alig mozdult valami. A tisztásról azonban egyre-másra sóhajtozás hangjait vitte szét a téli szél.
- Olyan remek az idő, csak ne lennék mindig egyedül! - panaszkodott a hóember.
- Csirip! Hogy vagy? - röppent egy kis veréb a hóember tökfödőjéül szolgáló fazékra.
- Irgum és búrgurum! Mit gondolsz, hogy csak úgy a kalapomra állsz? Hogy fogok kinézni, ha félrebillented? - támadt rá morcosan a hóember.
Szegény apró madárka még mentegetőzni is elfelejtett, úgy megijedt. Gyorsan felröppent a legmagasabb fenyő csúcsára, s onnan pislogott vissza.
- Hiába, ez a hóemberek sorsa - kezdte megint a hóember -, magányosan éljük az életünket.
- Szervusz, hóember! - köszöntötte ekkor rókamama. - Mondd, kölcsön vehetném pár percre a seprűdet? Szeretném elsöpörni a vackom elől a havat, hogy a fiaim kijöhessenek játszani.
- Hogy gondolsz ilyet? - fortyant mérgesen a hóember. - Hogy néz ki egy hóember a seprűje nélkül? Mindenki kinevetne, a világ csúfja lennék!
Szegény rókamama nagyon megszeppent a rádörrenő hangtól, hátracsapott füllel oldalgott minél messzebb a hóembertől.
-Ó, hogy szeretném, ha nekem is lennének barátaim, akikkel lehetne beszélgetni! - hangzott a hóember újabb sóhaja. De a hangját elnyomta néhány nyuszi gyerek kacagása, akik futva közeledtek a tisztás felé, gyorsan hógolyókat készítettek, és vidám csatába fogtak.
- Azonnal hagyjátok abba! Még a végén kiveritek az orromat a helyéből! Micsoda csúfság lenne, ha a gyönyörű piros orrom nélkül kellene mutatkoznom! - ripakodott hangosan a kis nyuszikra a hóember.
- De ezt már nem hallgathatom tovább! - reccsent az öreg fenyő hangja. - Egyfolytában azon sopánkodsz, hogy magányos vagy, közben meg mindenkit elüldözöl magadtól! Nem tudtad, hogy aki barátokat szeretne, annak magának is barátságosnak, kedvesnek kell lennie? Még hogy a kis veréb elferdítené a kalapod? Ugyan már, hiszen olyan aprócska, hogy meg sem tudná mozdítani. Bezzeg ha a rókagyerekek kijöhetnének, ha nem lettél volna olyan irigy, és kölcsönadod a seprűdet, bizonyára szívesen játszanának veled. A kis nyuszik meg nagyon vigyáztak volna az orrodra, ha szépen megkéred őket, és lehet, hogy még szívesen beszélgetnének is veled - sorolta egy szuszra a bölcs fenyő.
A hóember csak hallgatott, és nagyon elszégyellte magát. Oda fordult az egyik kis nyuszihoz, és megkérdezte:
- Elvinnéd a seprűmet rókamamának, hogy elseperhesse a vacka elől a havat?
A kis nyuszi szívesen segített. Hamarosan ott játszottak valamennyien együtt a tisztáson a hóemberrel. Mielőtt hazaindultak, készítettek maguk helyett egy kis rókát és egy kis nyuszit hóból, hogy a hóember többet ne legyen magányos.
- Köszönöm szépen! - hálálkodott a hóember. - Kedves barátaim, nagyon örülnék, ha holnap is eljönnétek hozzám!

Bódai-Soós Judit: Január

Amikor a Tél megrázza a szakállát, hullani kezd a hó a Földön. Január, a Tél középső fia, kisgyermek korában nagyon irigyelte ezért édesapját. Szerette volna, ha neki is van valami hasonló tudománya, de ahhoz persze még mindenképpen kicsi volt, hogy szakállt növesszen. Mivel azonban ez a dolog annyira érdekelte, hogy emiatt rengeteget nyaggatta szüleit, apja megengedte, hogy segítsen megrajzolni a hópelyhek mintáját.
A kis Január az elején nagyon örült ennek a feladatnak, és rendkívül ügyesnek bizonyult; szebbnél szebb mintákat formázott a hópelyhekből. Sokan megcsodálták munkáit, és gyakran dicsérgették ügyességét.
Hamarosan viszont, úgy érezte, a sok dicséret ellenére is, hogy neki ez nem elég. Arra vágyott, hogy hatalmas virágokat rajzolhasson, óriási képeket komponálhasson. Fantáziája határtalan volt; lendületes, nagy íveket, ezernyi mintát, alakot képzelt maga elé, de hiába, mert ceruzájával csak apró csillagocskákat lehetett formázni, amikből csak kis hópelyheket tudott összerakosgatni. Így nem csoda, hogy egy idő után már cseppet sem élvezte a munkát, ráunt, mert szabadságra vágyott.
Volt Januárnak egy unokatestvére és egyben legkedvesebb játszópajtása: Március. Ő volt a Tavasz legidősebb fia. Neki panaszkodott egyszer munkája unalmasságáról a kisfiú, amikor is Márciusnak hirtelen eszébe jutott valami. Kotorászott egy darabig a zsebeiben, végül előhúzott egy ceruzát, pontosabban egy fél ceruzát, és odaadta Januárnak.
– Mit kezdjek én ezzel? – kérdezte csodálkozva a fiú. – Van nekem éppen elég ceruzám.
– Tudom, – válaszolta Március mosolyogva – de ez varázsceruza. Édesanyámé volt, de eltörött, és kidobta a szemétbe. Én pedig kimentettem onnan, és most neked adom, mert lehet, hogy hasznát veheted.
– Azt mondod, hogy varázsceruza? – kérdezte Január csillogó szemekkel.
– Igen, édesanyám ezzel szokott szivárványt rajzolni az égre. Talán te is rajzolhatnál szivárványt vele, vagy bármi mást, hisz olyan ügyesen rajzolsz.
Január megköszönte és zsebre vágta a varázsceruzát, és csak este vette elő újra, amikor barátja már hazament. Egyedül szerette volna kipróbálni, mert félt a kudarctól, és szégyellte volna magát, ha valami rosszul sikerül.
Kezébe fogta a kis ceruzacsonkot, és megpróbált vele szivárványt rajzolni az égre, amint azt nagynénje teszi, de hiába próbálkozott, nem járt sikerrel. Már éppen el akarta hajítani a haszontalannak tűnő eszközt, amikor észrevette, hogy a Földön, a házak befagyott ablaküvegein megjelent a szivárvány íve, pontosan úgy, ahogyan ő rajzolta.
Megörült a felfedezésnek, de nem volt benne biztos, hogy ez csakugyan az ő keze munkája, ezért gyorsan rajzolt egy kis virágocskát, és csodák csodájára, ez a kis virág is rögtön megjelent a házak ablakain.
„Nagyszerű, – gondolta – most végre szabadon rajzolhatok, amit csak akarok!” És valóban így lett. Egész éjszaka dolgozott, és reggelre, mire felébredtek a Földön az emberek, szebbnél szebb jégvirágok borították be ablaküvegeiket.
Ettől a naptól kezdve, a jégvirágok rajzolása lett Január kedvenc időtöltése, és mindenki, aki látta, nagyon meg volt elégedve munkáival.
Amikor a Tavasz meghallotta, hogy mi történt, megajándékozta unokaöccsét egy egész készlet varázsceruzával, hogy Január az ő ablakaira is tudjon mindig jégvirágot rajzolni.

Vers ajánlat:

Krecsmáry László: Hóember

December, december-
készül már a hóember,
hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a kabátja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a keze, lába,
hóból van a nyaka, válla,
hóból van a füle, szája.
Csak az orra répa,
csak a szeme szén,
s egy lyukas lábas
csücsül a fején!

 

Kovács Barbara: Hógolyó mondóka


Amikor a hóba nyúlok,
mindig egy új golyót gyúrok.
Túl sok golyót gyúrtam,
lefagy már az ujjam.
Mégis gyúrom rakásra,
készülök a csatára.

Ha ha ha havazik,
He he he hetekig, 
Hú hú hú hull a hó, 
Hi hi hi jaj de jó.

 

Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
Kalapjára, subájára havat szór a szél.

Hóember, hóember itt áll az útszélen, hízik egész télen.
Ha meleget ad a tavaszi nap,
Ide - oda düledezik, csöpög, mint a csap.

 

 

 

Aki fázik, vacogjon
fújja körmét, topogjon, 
földig érő kucsmába, 
burkolózzék bundába, 
bújjon be a dunyhába, 
üljön rá a kályhára - 
mindjárt megmelegszik.

Hóemberes "tanulás":

Kép forrása: Found on marcheseclowns.blogspot.com

Képek forrása: Kép forrása: ovoneni.blog.hu

Egy-két ötlet barkácsoláshoz:

Kép forrása: ovoneni.blog.hu

Kép forrása: Via Laura Vazquez

Kép forrása: Via Kyla Jayy

Befejezésül ugyan nem hóemberes, de legalább hógolyós recept:


Hozzávalók:

  • 50 dkg túró
  • 2 tasak vaníliás cukor
  • 50 dkg porcukor
  • 3 zacskó kókuszreszelék
  • 2 citrom

Elkészítése:

A túrót egy tálba öntjük és alaposan áttörjük (én erre egy krumpli törőt használtam). Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a porcukrot, a kókuszreszeléket és a reszelt citromhéját.

Jól összedolgozzuk. Egy tányérba szórjuk a maradék kókuszreszeléket.

Kisebb diónyi golyókat sodrunk a két tenyerünk között, majd megforgatjuk a kókuszreszelékben.

Forrás: http://receptneked.hu/sutes-nelkul/hogolyo/

Az idő körforgása

Kép forrása: onderwijsenzovoort.blogspot.com

Az érzékelés és az észlelés kapcsolatáról röviden

A két fogalom szoros kapcsolatban áll egymással. Az érzékelés a külvilágelemeinek, az ezekről érkező ingerinformációknak érzékeinkkel történő fizikai, idegitermészetű megragadása (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás). Az emberi elme azígy nyert érzékleteket összekapcsolja a tapasztalataival, így jön létre az észlelés,amely már pszichikai, intellektuális folyamat. A fizikai természetű érzékelés és apszichikai eredetű észlelés együtt építenek hidat a külső világ és az én belső világa közt.

(Forrás: files.szello.webnode.hu)

Az idő érzékelése és észlelése az egyik leglassabban, legnehezebben kialakuló képesség, mely jó, ha az óvodáskor végére megalapozódik. A kisgyermek időészlelése még leginkább személyes élményein kerszetük válik megfoghatóvá. Egy-egy pozitív vagy negatív élményhez, vele megtörtént eseményhez köti az idő múlását és még nem nagyon érti a tegnapot, a holnapot és a többi idő múlását jelző szavunkat. Könnyedén megtanulja ugyan az évszakok, honapok, napok nevét, de csupán csak, mint a számok esetében csak a szavak sorrendjét jegyzi és nincs még meg mögötte az idő múlását jelző kapcsolat. Óvónőként, hányszor, de hányszor tapasztaltam, hogy a hónap és napsoroló mondókákat nagy élvezettel , hibátlanul modogatják, de bizony amikor  a ritmikus szöveget elhagyatnám és csak a hónapok, napok nevét szeretném hallani, akkor összekeverednek az ezeket jelölő szavak.

Az óvodás a mában és a pillanatban él, de bizony mire iskolába kerül szüksége van arra, hogy minél jobban el tudjon igazodni az időben hosszabb távon is.

Néhány praktikus ötlet:

1. Talán el se hiszitek, de nagyon fontos, hogy minél többet hallják az időt, az idő múlását meghatározó szvakat:

- ha a reggeli ébresztő simogatás közben elhengzik az, hogy "Szép, jó reggelt ezen a téli, hétfő reggelen" máris segítettünk és, ha minden naphoz esetleg kapcsolunk egy-egy zenét, mely halkan szól a háttérben (minden nap, ugyanaz), akkor már több érzékszerv működését is összekapcsoltuk és ezzel is segítettünk. (Egy-két napig talán koncentrálnunk kell, hogy mi magunk ne felejtsük el ezt a mondatot, de aztán már rutinból fog menni.)

- ha reggeli közben megbeszélitek, hogy mi fog történni a nap folyamán, de úgy hogy hozzáteszitek a napszakokat jelölő szavakat is (Reggeli után oviba meggünk és délelőtt ott leszel. Délben borsófőzelék lesz ebédre és délután alvás után megyek érted és együtt elmegyünk bevásárolni. Este játszhatunk a kedvenc játékoddal és lefekvés után folytatom a mesét....)

- ha délután, miután meghallgattad a gyerkőcöd élményeit, Te is elmondod a tieidet a napszakokat beleszőve vagy a holnapi terveidet....... és így tovább, ha hozzászoksz, ahhoz, hogy a beszélgetések, tevékenységek alatt használod az időt meghatározó szavakat már sokat segítettél.

2. A heti és napi ritmus is segíti a gyerekek időészlelésének fejlődését. A jól kialakított, gyerek igényeihez igazodó heti és napi ritmus nem korlátok közé szorítja, hanem segíti, támogatja abban, hogy eligazodjék a világban, az időben és biztonságérzetet ad a számára, hiszen állandóságot biztosít. Nem véletlen az, hogy bár az óvodai programok sokat változtak az elmúlt években, de az egyik "állandó" része mindegyiknek, mely megmaradt az az, hogy minden csoportnak ki kell alakítania a heti és napi "rutinját". Ha jól belegondolunk ezt a rutint egy egészségesen fejlődő, egészséges csecsemő is kialakítja a saját maga számára, ha hagyjuk. Nekünk csak ezt a folyamatot kell "tovább vinnünk" és kialakítani azt a rendszert, mely nap, mint nap ismétlődik, hiszen enélkül nem tudnánk szervezni az életünket, nem tudnánk kielégíteni szükségleteinket. Ahogy piciként a testi szükségletek alakítják ezt, később már a szociális, kapcsolatok iránti igény és tevékenységi vágy is formálja, alakítja. Minden gyereknek szüksége van arra, hogy mindennek meg legyen a "maga ideje", mert ezáltal érzi kiszámíthatónak a körülötte lévő világot. Persze ez a ritmus is változik. Ahogy növekszik, fejlődik, nyit a világ felé más, más időkeretekre van szüksége egy-egy tevékenységhez és ezt figyelembe véve a "napi és heti"ritmusnak is változnia kell, mert különben már nem segít, hanem gátol és nem ugyanaz a ritmusa a télnek, mint a nyárnak, a közösségbe járó időszaknak és a hétvégéknek, a hétköznapoknak és az ünnepeknek.

A heti és napi ritmus önmagában is sokat segíti az időészlelés fejlődését, de még hatékonyabbá tehetjük a fejlesztő hatását, ha láthatóvá tesszük. Egy "képes napirendi tábla vagy óra", melyet akár saját fényképekből is összeállíthatunk vagy egy hét napjait mutató óra, melyre ráragasztjuk az aznapi "kiemelt tevékenységet" (pl. ha van különóra, vagy játszóterezés napja vagy könyvtárlátogatás stb.) is sokat segíthet, hiszen a "megfoghatatlan" időt, láthatóvá teszi.

Kép forrása: gyereketeto.hu

Kép forrása: Alexandra Vilhanová Vaníková

Feladatlap:

Kép forrása: Szabó Anikó

3. Az idő múlásáról, évszakokról, hónapokról, napokról, napszakokról szóló mesék, versek, mondókák és dalok is segítenek. Az interneten rengeteget találhattok és válogathattok köztük kedvetekre, ezért ide csak egy, két kedvencemet másoltam be.

Orgoványi Anikó: ARANYTOLLÚ ÉVMADÁR

Minden évben eljön hozzánk,
az Aranytollú Évmadár!
Tizenkét kis fiókája
tipegve nyomában jár.
Libabőrös január,
bice-bóca február, 
tollászkodó március,
kendermagos április,
selyemtollú május,
ezüstlábú június,
aranyszárnyú július,
csillagszemű augusztus,
holdfényfarkú szeptember,
tűztarajú október,
ködkaparó november,
kopasznyakú december.

Esztendőre mind felnőtt,
fészket raktak, ötvenkettőt,
s láss ekkora örömöt,
fiókák csipognak bennük,
épp háromszázhatvanöt!

Az évszakok és hónapok:

Lengyel Ferenc
Négy vándor

Négy vándor jár egymás mögött,
lépésben mérik az időt,
s ahogy jönnek sorra-sorra,
fordul az év, mint az óra.

A négy testvér a négy évszak.
Egymás mögött vándorolnak,
jönnek-mennek szakadatlan,
soruk végeláthatatlan

Kép forrása: Found on Uploaded by user

Évszakok (angol mondóka)

A tavasz csicsergő, csepergő, tekergő
A nyár darázsló, parázsló varázsló
Az ősz cuppogó, huffogó, puffogó
A tél hőzöngő, berzengő, borzongó

Devecsery László: Évszakok
Egyszer volt…, …hogy’ is volt? Talán egyszer volt, hol nem volt! Ki tudja hol volt? Ki tudja hol van?
Az üveghegyen innen? Az Óperenciás-tengeren túl? Ahol a kurta farkú malac túr?
Dehogy! Sem így, sem úgy! Völgyön innen, hegyen túl, hol sok szikla égbe szúr…
Induljunk el messzire, messzire, hagyjuk el a völgyet, kapaszkodjunk fel magasra, nagyon magasra.

Sok-sok hegyet, óriási sziklát kell elhagynunk, amíg elérkezünk a Hónapok hegyéhez. Ne kérdezd, merre találod a térképen, hiszen nem árulhatom el senkinek. Még teneked sem! 
Egyik hegy olyan, mint a másik. Miről ismerjük meg ezt a nevezetes helyet? Miről, miről…, különleges formájáról. Mitől olyan különleges? Fényképen vagy a valóságban láttál már hegyet és sziklát eleget. Magasak, hegyesek. Ez is magas, hegyes is. Igen ám, de az óriási hegycsúcs mellett tizenkét kisebb csúcs is emelkedik. Ráadásul, ha megérkeztél, s körülsétálsz a hegyoldalon, akkor egyik ámulatból a másikba esel.
Előbb azt érzed, lefagy a fejedről az a formás fülecskéd, s hozzá fúj a szél és hull a hó, a másik pillanatban enyhe szellő simogat, majd váratlanul pirossá válik az orrod a tűző naptól, a nagy melegtől, azután hűvös szél és köd ölel körül, s a következő pillanatban ismét hóembert építhetnél.
Mi ez a varázslat? Egyszerű a magyarázat: a tizenkét hónap négy évszakot varázsol körénk. Lakásuk körül is mindig ott a tavasz, a nyár, az ősz és a tél, vagyis az

évszakok…

Nézd, a TAVASZ erre jár:
huncut, pajkos kicsi lány.
Szoknya lebben, szellő száll,
jót kacag – és meg-megáll.

Ébresztgeti a Napot,
kancsóból hint harmatot.
Ezerszínű lesz a rét:
ráteríti köntösét.

Virág nyílik, rügy fakad,
minden él az ég alatt.
Ajtó koppan, vendég jön:
illendően beköszön!

Meleget hoz NYÁR-LEGÉNY,
szelíd esőt hint a szél.
Almát, körtét melenget,
eperszemet szemezget.

Aranytenger a vidék,
hullámzik a messzeség.
Búzaszemek megértek:
– Munkára fel, legények!

Patakparton víg a nyár,
ki teheti odajár.
Fürdik, játszik nagyokat,
amíg az ősz kopogtat.

Kedves apó, ez az ŐSZ,
ő is köztünk elidőz.
Szőlőt érlel, szüretel,
emberekkel ünnepel.

Ecsetet vesz kezébe,
azt vette a fejébe,
színt fest minden levélre,
így megy a tél elébe.

Hullanak a levelek,
meg is szólal: – Elmegyek,
mert a TÉL már közeleg:
nagyszakállú, ősz, öreg.

Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csudajó!
A hóember nem fázik,
lyukas pipán pipázik.

A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak hidegen.

Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.
A tizenkét hegycsúcs alatt tehát a tizenkét testvér lakása rejtőzik. Január délceg, fiatal fiú. Odabent csupa-csupa fehér minden. Ablakán jégvirágok nyílnak, ereszén jégcsapok erdeje sokasodik. Ruhája fehér, arca piros. Kéményében hideg szelek muzsikálnak, s hófúvás kavarog háza körül.
Február kedves, mosolygós, csípős nyelvű lány. Világoskék ruhát visel, szoknyája mellett szelek suhognak. A hófelhők mögül, melyek a csúcs körül laknak, néha már előbukkan a Nap.
Március-leány sárgászöld színekkel díszítette szállását, s önmagát. Intésére langyos, könnyű fény köszönt ránk, s az ágakra rügyek szaladnak.
A szomszédságból mindig nevetés, móka, kacagás hallatszik. Április, akit a testvérei csak Ápri Julisnak hívnak, vidám és kiszámíthatatlan. Üde zölddel borít be mindent: házat, fákat, mezőt és rétet.
A tavasz két leányát alig-alig győzi nevelgetni, tanítgatni fiútestvérük: Május. Ő már majdnem komoly férfiember, s ezt sötétzöld öltözetével is bizonyítani szeretné.
Odébb a nyár: Június vidám sárgában, Július narancsszínnel, Augusztus pirosas sárgával, mindannyian a Nap ragyogásával. A három hegycsúcsot is mindig fény ragyogja be.
A fény és a ragyogás mellett, kicsit odébb a komor ősz lakik: Szeptember, világos barnán, Október szürkén, ködbundában, November sötétbarna kabátban.
Kit is felejtettem el? Senkit, most következik a vén, kedves, öreg apóka: December, mintha sötétkék kristályok csillognának körülötte. Havat, szelet, hideget és meghitt ünnepeket hoz nekünk. 
Az évszakok velünk laknak, s mi is ővelük.


Kép forrása: Found on fundamentalsinfirstgrade.blogspot.com

A napok:

Ténagy Sándor: Bolondos mondóka

Hétfőn, egy szem makkot leltem,
Kedden délben földbe tettem.
Szerdán este vödröt vettem,
Csütörtökön megöntöztem.
Péteken csak nézegettem,
Szombaton már büszkélkedtem.
S akár hiszed, akár nem:
Vasárnap az én tölgyfámról,
Annak mind a tíz ágáról
Száz szem makkot leszedtem.

 

Cseh Katalin: Sárkánynaptár

Hétfőn rossz a kedvem,
bús az első fejem.
Kedden víg vagyok,
másik fejem ragyog.
Szerdán öl az unalom,
harmadik főmet vakarom.
Csütörtökön a negyedik
fellegekbe emelkedik.
Pénteken az ötödik 
élménnyel telítődik.
Szombaton a hatodik
a többivel hadakozik.
A hetedik – vasárnap – 
naphosszat szunyókálhat.
Hét fejem van, kérem szépen,
magamat én hétszer érzem


Bartos Erika: Bodobács (Forrás:Gyerekversek minden napra az anyablog.hu-n)

Egy bodobácsot látok hétfőn,
Fölfele megy a hosszú lépcsőn.

Két bodobácsot látok kedden,
Orgona ágán ülnek ketten.

Hány bodobácsot látok szerdán?
Hármat a rózsa szúrós szárán.

Négy bodobácsot látok másnap,
Itt a csütörtök, táncot járnak.

Öt bodobács jön péntek reggel,
Friss füvet esznek édes meggyel.

Hat bodobácsról szól a szombat,
Összefogódzva morzsát hoznak.

Hét bodobács már alszik mélyen,
Nyári vasárnap, csillagfényben.

Egri Mónika: A macska és a holnapután

A holnaputánt próbálta a macska megálmodni.
Nem a holnapot, mert az túl közelinek tűnt. Addig még bármi megtörténhet. (Egy napot illik adni a bárminek.)
De a holnapután épp annyira volt távol, amennyire egy álomhoz szükséges.

Szép kerek napnak indulna. – Álmodta a macska. – Amolyan lustán hömpölygősnek, vajas kifli illatú lábtörlővel, kakaós bárányfelhőkkel a bajuszon. Igazán megnyerő kezdet.
Lett volna...
De nem lett, mert a szúnyog arra járt, és a macska most már beleálmodta a zümmögést is a holnaputánba, mégpedig traktor formájában. A traktor pedig veszedelmes, mert nagy, hangos, és soha nem lehet tudni, merre indul el. Ebben a tekintetben kicsit hasonlít egy pulikutyához.

De a macska nem hátrált meg a traktortól, és jól beleálmodta magát a vezetőfülkébe.
Nem is olyan szörnyű – álmodta a macska, végül is most már én irányítok, és miközben szlalomozni kezdett az udvaron, azon járt az agya, hogyan tudná ezt a tudást a pulikutyán is alkalmazni.
Már épp kezdett volna rájönni, amikor hangos korgást hallott.
Naná, hogy a hasa korgott, de hogy ezt álmában tette, vagy valójában, nem tudta volna megmondani.
Végül is mindegy – álmodta a macska –, ha már úgyis alattam van ez a nagy jármű, elmegyek vele a boltba.
A szomszéd vegyesbolt most valahogy sokkal messzebbinek tűnt. Mintha húzták volna alatta az utat. Kinézett az ablakon, és azt látta, hogy valóban, az utat három kockás szőrű elefánt húzta nagy lelkesedéssel.
– Hát, így nehéz lesz haladnom, de kitolok veletek – álmodta a macska, megfordult, és betolatott a vegyeskereskedés ablakán. A három elefánt annyira meglepődött, hogy összegabalyodott az ormányuk, és a kockáikból sakktáblák lettek.

A boltban egy órástücsök szolgált ki, karján megannyi vekker ketyegett.
– Csak hogy mindig tudjam, mikor kell ciripelni – mentegetőzött a tücsök. – Mit adhatok?
A macska elgondolkodott. Ha álmodok, akkor bármit kérhetek.
– Mazsolás kolbászod van? – kérdezte furfangos mosollyal. A tücsök egy pillantás alatt előkapott a pult alól egy hatalmas kolbászt, tele mazsolával.
– Még valamit?
A macska törte a fejét, és most először gondolt arra, hogy talán mégis barátkozni kellene a pulikutyával, mert az egy okos kutya, nyilván okosakat is tud álmodni. Aztán arra gondolt, mit kérne a pulikutya a helyében?...Megvan!
– Csokoládés marhalábszárat kérek flambírozva! – kurjantotta a volán mögül, de végig se mondhatta, máris ott volt előtte egy tálban a marhalábszár. Füstölgött, és fura, égett csokoládé szagot árasztott.
– Ez már igen! – álmodta a macska. Tegyünk egy utolsó próbát.
– Egy meglepetés-menüt kérek... házhoz szállítással.
Egy másodperc sem telt el (már amennyire ezt álom közben mérni lehet), és egy óriási krokodil jelent meg, egyik karjára hűtőszekrény volt tetoválva, a másikra pedig biliárdasztal.
A krokodil egy szót sem szólt, vállára kapta a macskát traktorostól, mazsolás kalácsostól, marhalábszárastól, és egészen a mocsárig ügetett vele.
– Hová viszel? – ijedt meg a macska, hiszen nem is itt lakom!
– Nem bizony – mondta flegmán a krokodil. – Én lakom itt! Házhoz szállítást kértél, és meglepetés menüt. Mondhatom, igazán nagyszerű meglepetés menü leszel! Épp egy ilyen finom vacsorát kértem álmomban...
– Micsoda? Meg akarsz enni? – kiáltotta a macska. – De hiszen nem ehetsz meg, mert én nem álmodtam semmi ilyesmit!
– Te nem is – válaszolta a krokodil. – De én igen! És ez most az én álmom!
– Az nem lehet, én kezdtem előbb, akkor az én álmom... Na de várj csak egy picit.. Melyik napot is álmodod te éppen?
– Én? A holnapot – mondta a krokodil, és közben már a serpenyőjét tisztogatta.
– Na látod, akkor nincs itt semmi hiba. Én a holnaputánt álmodom... Szóval mégsem ehetsz meg.
– Milyen kár – szomorodott el a krokodil. Na de holnap szívesen látlak vacsorára.
– Hát persze – mosolyodott el a macska, és amilyen gyorsan csak lehetett, hazatolatott a traktorral.

Ebben a pillanatban egy légy szállt a macska orrára, és megrángatta a bajuszát.
A macska kótyagosan ébredt, és életében először meg akarta csókolni a legyet.
– Mondtam én, hogy holnapig bármi megtörténhet... morogta maga elé.
Aztán még sokáig nem mert elaludni.

Napszakok

Vörös Andor: Napszakok

Harmat lesiet a
Fű derekán
Reggel érkezik a
Lába nyomán

Arcot simogat a
Nap delelőn
Fönn áll magasan az
Égi tetőn

Halkan beoson a 
Hűs levegő
Álmot vele hoz az
Esti idő

Elmegy hova-tova
Táncol az éj
Tündér viszi el a
Hajnal egén

Az óra

Kép forrása: MP Kolber

Barak László: Időbolt (részlet)

Tegnapelőtt titokban
Időboltot nyitottam.
Kapható volt minden nap:
A holnapután s a tegnap…
Hol van már a tavalyi hó?

Nem gondoltam, hogy a boltban
Olyan lesz a forgalom,
Hogy a percek,
Másodpercek
Nyitás után mind elkelnek.
Itt állok most idő nélkül,
Semmim, semmim sincsen

Kép forrása: sevgi sevra

Mese a kakukkról meg az óráról

Volt egyszer egy erdő. Tele volt fákkal, a fák tele kakukkmadarakkal, az erdő szélén pedig órásmester lakott, aki naphosszat ilyen-olyan órákkal pepecselt, de olyan elmerülten, hogy se látott, se hallott… így élt, éldegélt, s mivel a saját munkáján kívül semmi sem érdekelte, amilyen nagyszerűen ismerte az órák szokásait, annyira fogalma sem volt a kakukkok szokásairól, sőt azt sem igen tudta, mi fán terem ez a madár. Éppen ezért, amikor egy szép nap a nyitott ablakon át beröppent az órával telis-deteli szobába egy kakukk, az órásmester illedelmesen meghajolt előtte, s így köszönt neki: – Jó reggelt fecske! – Én nem vagyok fecske, csak kukk-kukk… kakukkolta hangosan. Kukucs? – csodálkozott az órásmester. Dehogyis. Kakukk! – vágta ki végül a kakukk, és a nagy óra mutatóira pillantott. – Pontosan négy óra van- mondta nyájasan az órásmester, mert azt hitte, azért jött be hozzá a kakukk, hogy megtudja, hány óra van. – Kakukk – kakukk! – kiabált a vendég. – Nem kakukk-kakukk – javította ki az órásmester –, hanem kakukkkakukk-kakukk-kakukk. Négy, érted? Ám a kakukk azt felelte, hogy neki teljesen mindegy, négy óra van e vagy öt, s azzal nézegetni kezdte a sarkokat… Aztán egyszerre csak rátelepedett az órásmester fejére, beleült szép, fészekhez hasonlító gyapjúsapkájába, beletojt egy tojást, s azzal elrepült. – Hej, te kakukkmadár! – kiabált utána az órásmester a fejéhez kapva. – Elvesztettél egy tojást. – Kakukk-kakukk, mesebeszéd! – kiabált vissza az erdő mélyéből a madár. – Nem vesztettem el, hanem odacsempésztem, mert a kakukkok sose rakják tojásukat a saját fészkükre, mindig odacsempészik valaki másnak. És az órásmester ott maradt a tojással… Óvatosan kiemelte a sapkából, s szólt: – Hát legalább már a fejemen nem ül ez a gond. Még óvatosabban berakta egy falióra tokjába, majd rácsukta a kisajtót, hadd pihenjen szép nyugodtan a tojás. Csakhogy az órásmester nem ismerte a tojásszokásokat, így szörnyen elcsodálkozott, amikor egy szép napon, egyszerre kinyílt az ajtó, s egy parányi kakukk ugrott ki belőle. Kakukk- kakukk- kakukk… – kiabálta tizenkétszer egymás után. – Kikeltem a tojásból, itt akarok lakni az órában, és annyit fogok kakukkolni mindig, ahányat kívánsz. – Hát, ha már így van – mondta rá az órásmester –, akkor először is azt kell megjegyezned egyszer s mindenkorra, hogy egy órakor nem szabad tizenkettőt kiabálnod, csak egyet, mert tizenkettőt tizenkét órakor kell kakukkolnod. Egykor egyet, kettőkor kettőt, s hogy háromkor hányat, azt már magatok is tudjátok. Te meg az óra. Így magyarázta az órásmester, és így jelent meg a világon az első kakukkos óra…

1 ötlet: Kakukkos órák barkácsolása a Karácsonyra kapott ajándékok dobozaiból:

Jár a toronyóra, (lassan) bimm-bamm,bimm-bamm.

Jár a falióra, (picit gyorsabban)tiki-taki,tiki-taki.

A zsebóra azt kattogja: (gyorsan) tikitaki,tikitaki,tikitaki,tikitaki,TIKK!
Kép forrása: 
foto.bk4.be
Óra, óra, miért nem ketyeg?
Oly szomorú, biztos beteg.
Ott áll búsan a sarokban.
Órás bácsi, nem lesz jobban?
Azt hirdeti: siessetek,
Egy percet se henyéljetek,
Mert az idő hamar eljár,
Tik-tak, tik-tak, mint a madár.

Kép forrása: funnycrafts.us

Kép forrása: hanneke feijer

Képről képre: óra készítés  „Cinege módra"

Hozzávalók: Végy egy hulahopp karikát, 12 kerékpár csengőt, egy dobozkartont, fakorongot, 2 szívószálat és néhány lelkes gyerek

Az elkészítés menete képekben:

1. lépés: Szereljétek fel a 12 csengőt egy karikára és írjátok rá a számokat!

2. lépés: Színezzétek, díszítsétek ki a dobozkartont, melyből az óra hátlapja lesz!

3. lépés: Rögzítsétek a karikát a kartonra és a közepébe ragasszatok egy fa korongot!

4. lépés: Egy szöggel 2 szívószálból rögzítsétek a mutatókat a fakorongra és már kezdődhet is a játék!

Játék „variációk” (ahogy mi játszottunk)

1. variáció: Kartonból készítettünk kis kártyákat 1-től 12-ig. Összekeverve lefordítottuk őket. A játékos ezek közül megfordított egyet és beállította az órát arra, az időpontra, amit a kártyája mutatott, ha mindezt jól oldotta meg, akkor annyit csöngethetett, ahányat mutatott az óra.

2. variáció: 2 dobókockával dobtunk és összeadtuk a pöttyöket és az óra mutatóját oda kellet állítani, ami kijött eredménynek (és persze ismét lehetett csöngetni.)

3. variáció: Előkészítettünk 12 db pompont. A játékos becsukta a szemét és a kezébe adtunk ezekből valamennyit. Csukott szemmel meg kellet számlálnia, hogy hány darab van a tenyerében és még mindig csukott szemmel be kellet állítania az órát arra a számra, mely megegyezett a kezébe adott pomponok számával. (Az órát minden játékos előtt Visszaállítottuk 12 órára)

Zenehallgatás és mozgás zenére:

PONCHIELLI * AZ ÓRÁK TÁNCA:

https://www.youtube.com/watch?v=Arn03CUb9j8

4. Egy, egy ajándék vásárlása során sem árt, ha eszedbe jut, hogy az idővel foglalkozó könyveket és játékokat is szemügyre vedd, hiszen jobbnál, jobbak vannak már a polcokon

5. Befejezésül: mi magunk is készíthetünk játékokat ezzel kapcsolatban:

pl. saját képekből (ahogy növekedett a gyerkőc) időbeli sorba rendezés vagy egy-egy esemény, tevékenység sorrendje vagy naptár készítése vagy...... az ötletek a végtelenségig folytathatók lennének és ha van olyan, melyet már kipróbáltál, akkor köszönöm, ha megosztod velünk.

 

 

Háromkirályok napok

Középpontban a mozgás

1. játék: Kövesd a csillagot!

Játék előkészítése és eszközei: egy nagyobb boton egy aranycsillag és a játéktérben előre felrajzolt (szigetelőszalagból ragasztott) 3-4 féle "út", mely lehet egyenes, hullámos, cikkcakkvonal stb.)

A játék: A gyerekek oszlopban állnak és amíg tart a mondóka a csillagot átadják a mögöttük/előttük lévőnek. Akinél vége van a mondókának a sor elejére áll, kiválasztja az "utat", melyen végig vezeti a sort.

/Fejlesztő hatás: pl. térérzékrlés, figyelemkoncentráció, vágyak késleltetése, írányított szerep elfogadása, írányító szerep vállalása, egyensúlyérzék)

A mondóka:

Ez a csillag körbe jár, mindenkire rátalál,

Akinél ott marad, az mutatja az utat.

2. játék: Ajándék hozó

A játék előkészítése, eszközei: annyi sajtosboboz tető, ahány gyerekünk van, egy nagy kosár arnyra lefújt dió (persze, ha nincs rá időnk a festés el is maradhat). a karácsonyi betlehem vagy egy bölcső egy bebólyált babával és egy nagyobb üres kosár.

Tornaszerekből, csoportszobai bútorokból vagy udvari játékokból építsünk két /egy könnyebbet a kisebbeknek pl. tárgyak kerülése, le és fellépések és egy nehezebbet a nagyobbaknak pl. egyensúlyozás padon, átlépések, egyensúlyozás magasabb pallón, billenős játékon stb./ akadálypályát.

A játék: Mindenki kap egy doboztetőt és kivesz e kosárból egy-egy diót és megpróbálja átvinni az akadálypályán, hogy a dió ne essen ki belőle. Az akadálypálya végén belerakja a betlehem elé helyezett kosárba. A játék addig tart, amíg minden dió át nem kerül a betlehem előttibe.

(Fejlesztő hatás: egyensúlyérzék, mozgás koordináció)

3, játék a mindenki által ismert "Adj király katonát, mely erő, gyorsaság és bátorság fejlesztő is egyben, de találtam hozzá két új mondókát:

"- Király, király, adj katonát!

- Magamat vagy rongyos bakát?"

"- Király, király, nagykatona!

- Magam vagyok egy katona!

- Jó lesző te magad is!"

"- Eresszetek át a Jordán vízén!

- Nem eresztünk, met nem tudjuk ki katonái vagytok!

- Lengyelország királyáé!

- Az is a mi ellnségünk!

- Miféle ellenségtek?

- Hidunk lábát eltörtétek, soha meg nem csináltátok!

- Ácsok vagyunk, ácsorgunk. Holnap délben visszajövünk. Fenyőfából faragott aranyalmával kocogtatunk!"

Középpontban a környező világ felfedezése

1. Ismerkedés a földgömbbel, térképpel (Hol van Betlehem? Melyik földrészen? Vajon milyen közlekedési eszközzel juthatnánk el oda? Mit jelent az, hogy sivatag és oázis?)

2. Kép válogatás: Keverjünk össze növények és állatok képeit úgy, hogy bele vannak keverve a sivatagban élők és a gyerekeknek szét kell válogatni vagy kiválasztani azokat, melyeknek a nevét mondjuk! (pl. kaktuszok, yukkák, pálmák, sivatagi róka, teve, ásóbéka, skorpió stb.)

3. Érzékelő játékok:

Ízek felismerése, megnevezése: narancs, citrom, kokusz, datolya, ananász

Illatok felismerése, megnevezése:

A játék kellékei: 4 -6 jellemző illatú illóolaj (nem kevert illat), ami között ott van a mirha és a tömjén is + pl, fahéj, narancs, citrom, szegfűszeg, ananász + annyi egyforma kisüveg vagy parafadugó, ahány illatunk van és nyomtatott vagy rajzolt kép azokról a növényekről, melyeket felhasználtak az olajok készítése során.

Feladat: az illat és kép párosítása (érdemes az üvegre, dugóra ráírni az illóolaj nevét, mert nem biztos, hogy lesz elég időnk másképp ellenőrizni a megoldást.)

Mézes gyümölcssaláta készítése a trópusi gyümölcsökből

4. Feladatlap:

  • Útvesztő típusú feladatlap, melyben a három bölcset el kell vezetni Betlehembe.
  • Különbség kereső:

A feladatlapot Bulyáki Zsuzsi rajzolta

Középpontban: a mese, vers

1. Mese: Találtam egy történetet az "eletfa.uw.hu6januar6haromkiraly.html. oldalon, mely egy interaktív színházi előadás forgatókönyve és szabadon átalakítható, bővíthető saját ötletekkel színesíthető, de már úgy is jól használható, ahogy van.

Hát Meseország merre van, ki tudja? Mindig a túlsó parton. Azt kérditek, hogyan juthatunk oda? Hát persze, hogy a mesék révén. Hát persze, hogy álmunkban. Hát persze, hogy a zene szárnyán. Tengernyi tartománya van ennek az országnak. Van, ahol csodás eszközöket lehet vásárolni, például repülő kalapot. Van, ahol minden a feje tetején áll, minden fordítva van és mindennek az ellenkezője igaz. Télen nagyon meleg, nyáron nagyon hideg van. A Nap vacog, fölfelé hull a hó. „Furcsa” tartomány ilyen. Ami itt jobb, az ott bal, ami itt bal, az ott jobb, amit itt szépnek mondunk, azt ők csúnyának, amire itt azt mondjuk magas, arra ők alacsony. És képzeljétek, Furcsa országban a ló ül a bakon, ő ostorozza a kocsisokat, akiket a lovak elé fogott, azok meg nyerítenek kórusban…

No, nemrég ebben az országban jártam, s egy maszületett kisdedtől a következő mesét hallottam. Egyszer volt, hol nem volt, Hetedhét országon túl élt három király. Országaik egy ponton találkoztak. Ezen a ponton építettek közösen egy kastélyt, s ha csak akadt némi szabad idejük, idegyűltek, olyan jó barátok voltak. Bölcs, de egyben bohókás volt mindegyikük. Menyhért legszívesebben az eget kémlelte. Ismerte minden csillag és minden bolygó nevét. Boldizsár, ha csak tehette, olvasott. Annyi könyvet átböngészett már életében, hogy azzal teli lehetett rakni egy egész szobát. Hát Gáspár? Ő legszívesebben az erdőket és a mezőket járta. Ismerte az összes virág és az összes fa nevét.

No, e három király egy éjszaka álmot látott. Szép álom volt, de semmi különös. Csakhogy mind a hárman ugyanazt álmodták. Mind a hárman egy margarétás réten jártak, és mind a hárman tanúi lettek, hogyan táncoltatta meg Szélúrfi Margarétát Pitypalaty trillázására. „Ez biza’ jósálom” – mondta a tudós Boldizsár. Mert ilyenről, hogy hárman ugyanazt álmodják, még nem olvasott. „Bizonyosan Isten küldte ránk” – vélte Menyhért, az égbolt fürkésze. „Nekem azt súgja, útra kell kelnünk…” – vélte Gáspár, füvek s fák ismerője. „Csak ha megfejtjük az álom jelentését, tudhatjuk, merre induljunk” – szólt Boldizsár. „Csillagok fognak vezetni, hiszen az álombeli, margarétás rét olyan volt, mint a csillagos égbolt” – magyarázta Menyhért. „A szeretetet kell keresnünk, hiszen az álom arról szólt, miként teremtenek harmóniát egymás között növények, állatok és a szél” – bizonygatta Gáspár. Így beszélgettek, de csak nem tudták kitalálni, merre is induljanak. Végre Gáspárnak eszébe villant valami: „Menjünk a titkos úton!” A másik két király buzgón helyeselt, bár fogalmuk sem volt, merre visz.

Szépen föl is kerekedtek. Mentek, mendegéltek. Hanem egyszer mire lettek figyelmesek, mire nem! Egy zölden világító szemű macska állta útjukat. „Ez csak boszorkány lehet, vigyázzunk!” – tanácsolta a sokat olvasott Boldizsár. „Ugyan, hisz közönséges házimacska!” – torkollta le Gáspár. Mindazáltal csak igen halkan és lassan mertek a közelébe érni. Aztán a cica hirtelen felugrott és elszaladt. Három fekete kártyát hagyott maga után. A kártyákon találós kérdések. Amíg nem találjátok ki a választ, nem mehettek tovább! – susogták a lombok. „Sötét bársony széjjelterül, rajta ezer lámpácska ül. Mi az?” Erre Menyhért, a csillagos ég ismerője tudta a választ. „Éjjel, nappal mindig forog, mégsem szédül el. Mi az?” Erre Boldizsár, minden könyvbe rejtett tudás ismerője tudta a választ: a Föld. „Havat olvaszt, vizet ont, fényt áraszt és lombot bont. Mi az?” Erre Gáspár, a nagy természet ismerője tudta a választ: a tavasz.

Így jutottak Heródes király palotájába. „Azt hallottuk a Te országodban fog megszületni a Mindenség királya. Illő, hogy királyi kastélyban, királyi nyoszolyában lássa meg ezt a szép világot. Ezért jöttünk hozzád nagy Heródes király. El is énekeljük a kisdedet köszöntő dalunkat, ha szabad.” A dalt hallgatván Heródes igencsak vakargatta füle tövét. „Még nem érkezett meg a Megváltó, de ha bekopog hozzám a kismama, örömmel látom majd. Tejbe, vajba fürösztöm. Sajna, nem tudom, merre keressem, miről ismerjem fel! Szerintetek?” No, Gáspár, Menyhért és Boldizsár összenézett: rossz helyen járnak, e királynak a szeme sem áll jól. „Távozzunk, mint a szélvész, mielőtt itt ragadnánk örökre!”

Így értek Betlehembe. A legszegényebb házat keresték, ott is az istállót. És láss csodát, bár sötét, hideg éjszakába fordult a nap, itt mégis mintha fényes, nyári nappal volna. Máriát a kis Jézussal süvegüket mellükre szorító pásztorok vették körül, hátrébb tehenek, lovak, bárányok bámészkodtak. Elszoruló szívvel énekelte dalát a három bohókás, bölcs király:

Üdvözlégy kis Jézuska, üdvözlégy, ó, kisbaba!

Mért fekszel a jászolban, a hideg istállóban?

Ó, ha Magyarországban, Isaszeg falujában

Jöttél volna világra, akadnál jobb országra!

mesekezek.blogspot.com

2. Versek:

Sarkady Sándor: Háromkirályok

Hó borított hegytető,
Rajta karcsú, zöld fenyő;
Fenyő fölött tiszta ég –
Azon fényes csillag ég.

Háromkirály lépeget,
Kémleli a kék eget –
Decemberi délután
Indultak a fény után. 

Mirha, tömjén, vert arany –
Tarisznyájuk telve van;
Bandukolnak csendesen:
Messze van még Betlehem?

Már a kormos éj leszáll,
Nincs lámpás, nincs holdsugár;
Ki vigyázza, merre jár
Gáspár, Menyhért, Boldizsár?

Szikráznak a hópihék,
A fenyőfa ó, mi szép!
Tündököl a völgy fölött,
Csillagfénybe öltözött.

Csillag fénye, messze fenn,
Mutasd, hol van Betlehem:
Földön, égen mindenek
Dicsérjék a Kisdedet!

József Attila: Betlehemi királyok

3. Mondóka: Itt a köcsög, mi van benne?

4. Képzelet játék 2. variáció:

A játék kellékei: 3 korona, három különböző színű palást

A játék menete: A gyerekekkel megbeszéljük, hogy a kiválasztott három király közül az egyik pl. gáspár hozza a nehéz, megyhért a könnyű és Boldizsár a törékeny ajándékot.

A három kiválasztott gyerek kimegyy és megbeszéli, hogy melyikük, melyik király és úgy jön vissza, hogy eljátssza, hogyan hozza az ajándékot. Akik elsőként kitalálják, hogy melyi gyerek, melyik király azok lesznek a következő királyok.

Középpontban a kézműveskedés

1. Koronák barkácsolása, díszítése szabadon választott tecnikával

2. Mozaikkép ragasztása (pl a maradék ajándékcsomagolók felhasználásával)

3. Bábok készítése és a történet eljátszása

Kép forrása: Eva Pánková

Maradék ajándékcsomagoló papírokból - kép forrása: rethinkingyouthministry.com

Kép forrása: womenpla.net

Középpontban az ének, zene, hangok

1. Cserépcsengők készítése (csengők, szélharangok bekérése otthonról)

2 Karácsinyi dalok ismétlése (halk - hangos, erősödő (közeledő hangok)- halkuló (távolodó) hangok

3. Hol szól a csengő?

4. Képzelet játék: Hova szállt el (bújt el) a karácsonyi csengő hangja, mely legközelebb csak egy év mólva szólal meg?

Ének:

Játékos feladat a beszélgetőkörben:
Csukott szemmel mindenki képzeljen el egy ajándékot, amit vagy a csoportnak vagy az egyik barátjának adna és amikor a játékvezető rámutat be kell vinnie a kör közepére (vagy ahhoz, akinek szánta) úgy, hogy a többiek ki tudják találni, hogy az ajándéka pl,. könnyű vagy nehéz, törékeny vagy gömb forma, esetleg tégla stb. Utána el kell modnaia róla a jellemzőket és a többieknek ki kell találnia, hogy mit tett a képzeletbeli csomagba!

"Itt van már az új esztendő, tele kamra, tele bendő"

Középpontban a "szerencsehozó jelképek": lencse, 4 levelű lóhere. patkó

Lencse "ötletek"

"Mint lyukas zsákból a lencse, úgy hulljon ránk a szerencse!

www.mindmegette.hu

Képességfejlesztő játékok:

1. Töltsünk meg kisebb textilzsákokat lencsével, babbal, csicseriborsóval, kukoricával és a gyerekeknek tapintással ki kell választania az általunk mondott terményzsákocskát!

2. Üres gyufásdoboz tetejét kenjül be ragasztóval (terményeket legkönnyebb a dakopázs ragasztóval) és szórjuk meg magokkal, majd töltsünk bele a tetőre ragasztott magokból. Ezzel egyszerre két játékot is készítettünk, hiszen tapintás útján, csukott szemmel is fel lehet ismertetni a terményeket és az általuk keltett zörejek, hangok alapján is. Sorozatok alkotásához és számláláshoz is jó játék, főleg akkor, ha egy-egy terménnyel több dobozt is készítünk., hisen így a feladat lehet az is, hogy a hangok alapján csukott szemmel csoportosítson.)

3. Játszhatjuk az általunk "Hamupipőkésnek" nevezett játékot is, amikor többféle lencsét vagy magot összekeverünk és a gyerekeknek szét kell válogatnia. A feladatot lehet versenyben párban vagy kisebb csapatokban időre is játszani, (a homokóra tökéletes időmérő eszköz) és a nagyobbak megpróbálhatják ugyanezt egy vagy két szemöldökcsipesszel. (És miközben játszunk fejlődik többek között a figyelem koncentráció, a finommotorika és a kéz-szem összerendezettsége is.)

Kézműveskedés:

1. A szétválogatott magokból terményképeket ragaszthatunk vagy egy sajtosbobozt megtöltve só-liszt gyurmával és előre belekarcolt formák kirakásával is próbálkozhatnak a kisebbek. Az iskolába készülők pedig papírra előre kirajzolt íráselőkészítő formák kirakásával, ragasztásával tapasztalatokat gyűjthetnek az egyenes és görbe, hullámos és kacskaringós vonalakról vagy akár a nyomtatott "írásáról" is, hiszen sok éves tapasztalatom, hogy bizony egyre többen érdeklődnek már ebben a korban a betűk írása iránt.

2. Hungarocell gömbökből díszeket készíthetünk, melyet farsangi dekorációnak fel is használhatunk

Kép forrása: minimatisse.blogspot.com

Környezővilág felfedezése: Lencsét csíráztathatunk, mellyel a vajaskenyeret ízesíthetjük.

otthondalolo.hu

Túri Imre: Mondóka (részlet)

Kecske, fecske, méhecske
Finom étel a lencse.
Ha megeszed, szép leszel,
A legszebb talán te leszel.

Tenyeresdi.

Babona, babona, bab, lencse
(simítjuk a gyerek tenyerét)
legyen benne szerencse!
(ennél a sornál pedig gyengéden ütögetjük.)
A megtrágyázott lencse

Elmegy a szegény emberhez Mátyás. Este. De diákruhába. És azt mondja:

- Befogadsz?

- Igen. Befogadlak. Gyere be.

Bemegy Mátyás, és no, elébe tesz egy tál lencsét. Akkor azt mondja Mátyásnak:

- Állj meg. Menyek hozzak ki zsírt és még: - Me, teszem, hogy még jobb legyen. Legyen finomabb az a lencse, megtrágyázom.

Na jól van. Mátyás megeszi, elbeszélgetnek s elmegy. S akkor hagy egy gyűrűt nekie, azelőtt mielőtt elment, ez a gyűrű, evel keresse.

- Gyere Budára, és mutasd ezt a gyűrűt. Akkor nézd meg, be fognak engedni.

Na felkerekedik, el is megy s mutassa azt a gyűrűt, igen-igen tisztelik azt a szegény embert. Bemegy. Hát ki fogadja? Mátyás.

- Uram, király, bocsáss meg, hogy csak egy tál lencsével tudtalak felszolgálni.

- Semmi. Űlj le az asztalhoz. - Leül, s akkor hoz egy tányér ezüstöt. Letölti az asztalra. S hoz egy tányér aranyat is. - Na ez azér. Ezt megtrágyázom. Ha te is megtrágyáztad a lencsét, én is megtrágyázom.

Odaadta a szegény embernek, s aztán élt boldogan az aranyakkal.

Magyarszovát (Kolozs megye)

Készíthetünk lencsekrémet:

4 levelű lóhere

Neveljünk! Gondozzuk! Ápoljuk! Növesszük nagyra!

www.ajandekkatalogus.hu

Rajzoljunk feladatlapot:

1. Sok-sok egymásba olvadó lóhere közé tejtsünk el 3-4 4 levelűt, amit meg kell találni és ki kell színezni!

2. Hajtsunk egy lapot félbe és az egyik felére rajzoljunk egy fél lóherét! A gyerekek vágják ki a formát és így lesz egy 4 levelű belőle (szimmetria, tengelyes tükrözés)

Vágjunk, ragasszunk, varrjunk kitűzőt!

csodavaregyesulet.blogspot.com

www.meska.hu


Patkó:

Kézműveskedés: Gyúrjunk fekete vagy szürke só-lisz gyurmát és abból formázzunk patkókat! (a szegecs lehet milton kapocs)

shop.mezofi.hu

Feladatlap: Osszunk el egy lapot 4 - 8 felé! Az elsőbe rajzoljunk egy patkót 7 szegeeccsel, a többinél hiányozzon egy vagy kettő vagy három... A gyerekek feladata, hogy kiegészítsék a szegecseket 7-re!

Sütés: Mákospatkó

varazsfazek.hu

Befejezésül egy angol mondóka:

Egy szög miatt a patkó elveszett.

A patkó miatt a ló elveszett.

A ló miatt a lovas elveszett.

A lovas miatt a csata elveszett.

A csata miatt az ország elveszett.

Máskor verd be jól a patkószeget!

A három kismalac

Adjon Isten bort, búzát, barackot,

tarka farkú malacot,

csutoránknak feneket,

szekerünknek kereket,

Ebben az űj évben!

A hét meséje: A három kismalac és a farkas

Volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg koca s annak három malackája. Amikor már nagyocskák voltak a malacok, azt mondta nekik az anyjuk:

- Drága gyermekeim, én már eleget fáradtam érettetek, megöregedtem, el is híztam, eredjetek, próbáljatok szerencsét.

Nosza, elbúcsúzott a három kismalac a kocától, s elindultak hárman háromfelé.

Az első malac hamarosan találkozott egy emberrel, aki nagy szekér szalmát vitt.

- Gazduram - kérte a malac -, adjon nekem egy kevés szalmát, hadd építek egy kis házikót magamnak.

Kép forrása: Found on Uploaded by user

A gazda adott jó szívvel, a malac meg egykettőre házikót épített a szalmából. De alig költözött be, odament farkas koma, kopogtatott az ajtón.

- Eressz be kismalac!

- Hogyne! Hogy felfalj! - szólt ki a malac.

- Bizony ha nem eresztesz be szép szóra, összedöntöm a házadat, s megeszlek! - fenyegetőzött a farkas.

Amit mondott, meg is cselekedte, a házacskát összedöntötte, s szegény malacka alig bírt kereket oldani.

Ezalatt a második malac is ment, mendegélt, s ez is találkozott egy emberrel, aki egy szekér ágat vitt.

Kép forrása: Found on love-and-lollipops.blogspot.com

- Gazduram - szólította meg a malac -, adjon nekem néhány ágacskát, hadd építek magamnak házacskát.

Adott ez a gazda is jó szívvel ágacskát, a malacka egykettőre felépítette a házacskát, de alig ült be, már jött farkas koma, kopogtatott.

- Eressz be, kismalac, a házacskádba!

- Dehogy eresztlek! Tán hogy felfalj! - válaszolt a malac.

- Bizony, ha szép szóra be nem eresztesz, lerontom-bontom a házacskádat, s megeszlek!

Úgy tett, ahogy mondotta, a házacskát lerontotta-bontotta, s a malacka épphogy el tudott iszkolni; vitte az irháját.

Kép forrásaq: Found on ovivarazs.blogspot.hu

Hát a harmadik malackával mi történt? Ez is találkozott egy emberrel, aki téglát vitt a szekerén.

- Gazduram - kérte a malacka -, adjon nekem néhány téglácskát, hadd építek magamnak házacskát.

Adott az ember téglácskát, s épített a malacka egy szép, csinos házacskát.

Kép forrása: Found on images.search.yahoo.com

Bezzeg hogy mindjárt odasomfordált farkas koma, kopogtatott az ajtón.

- Eressz be, kismalac!

- Kinn tágas, benn szoros, fel is út, le is út! - szólt ki a kismalac.

- No, megállj! - ordított a farkas, s azzal döngetni kezdette a házacskát, erőlködött szörnyen, hogy szétrontsa-bontsa, de a házacska meg se mozdult, a malacka meg hasát fogta nagy nevettében.

Farkas koma, amikor látta, hogy nem tudja szétrontani-bontani a házacskát, szép szóra fogta, s mondta lágy, hízelkedő hangon:

- Tudod-e kismalac, hogy közel ide egy jó répaföld van?

- Hol? - kérdezte a kismalac

- Éppen itt, a szomszéd gazda telkén. Holnap reggel kimehetnénk oda ketten, s megszereznénk az ebédrevalót.

- Ej, de jó lenne - mondta a kismalac. - Hány órakor menjünk?

- Hat órakor.

- Jó.

Kép forrása: Found on earlyliteracymama.blogspot.com

A kis okos malacka azonban már reggel öt órakor ott volt a répaföldön, kihúzott egy nagy csomó répát, teletöltötte a zsákját, s hat órakor már otthon is volt. Mindjárt jött farkas koma is.

- Jössz-e kismalac?

- Ó, én már vissza is jöttem, hoztam is egy zsákocskával! - kacagott a kismalac.

- Majd megpukkadt farkas koma, de nem mutatta a haragját, lágyra, hízelkedőre fogta a hangját, s azt mondta:

- Lám, lám, nem is hittem volna, hogy ilyen korán kelsz. Tudod mit, kismalac? Van itt közel egy almafa, piros alma terem rajta. Eljönnél-e oda?

- Hogyne, hogyne. Hol az az almafa?

- Éppen a répaföld mellett. Itt leszek reggel öt órakor, odamegyünk, s leszedjük a szép piros almát.

- Ó, de jó, ó, de jó! - csettintett a nyelvével a malacka. - Ott leszek, ott!

Bezzeg hogy az okos malac már négy órakor fölkelt, kiment az almafához, de farkas koma hazudott, az almafa messze volt, s mire a kövér malacka felszuszogott-maszogott a fára, megérkezett a farkas koma is.

Kép forrása: Found on images.search.yahoo.com

,,Ehe, most nem jársz túl az eszemen" - mondta magában a farkas koma. De bizony túljárt a kismalac a farkas koma eszén, mert egy szép piros almát leszakított, azt eldobta jó messzire, nosza, a telhetetlen farkas koma utánaszaladt, az alma meg gurult, gurult, s mire farkas koma utolérte az almát, a kismalac teletömte almával a zsákját, s - uccu neki, vesd el magad! - hazaszaladt a házacskájába.

Dúlt-fúlt farkas koma, de másnap mégis elment szerencsét próbálni, kopogtatott az ajtón.

- Hallod-e, kismalac, ma estefelé nagy vásár lesz a városban, nem akarsz ejönni oda?

- Hogyne, hogyne, mikor induljunk?

- Három órakor.

- Jól van!

Kép forrása: Found on busybeekidscrafts.com

A kismalac azonban már két órakor elindult, a vásáron vett egy vajköpülőt, s azzal indult hazafelé. Hát, uram teremtőm, amint mendegél hazafelé, megpillantja farkas komát, aki meg a városba igyekezett. No, most mit csináljon? Hová bújjon? Mit gondolt, mit nem, nagy hirtelen belebújt a köpülőbe, aztán lökött egyet rajta, a kölpülő meg gurult, gurult, mint egy hordó. Hej, ha láttátok volna, hogy megijedt farkas koma, amikor meglátta a guruló köpülőt! Azt hitte, hogy maga az eleven ördög gurul. Uccu, nyaka közé kapta a négy lábát, s szaladt, szaladt, meg sem állott hazáig! De másnap megint elkullogott a malackához, bekopogtatott s kérdezte:

- Voltál-e a vásáron, kismalac?

- Voltam biz én. Hát te mért nem jöttél el?

- Hiszen elindultam, de útközben láttam valamit, gömbölyű volt, kerek volt, ördög tudja, hogy mi volt, csak gurult, gurult; bizonyosan az eleven ördög gurult abban.

- Hahaha, hehehe, huhuhu! - kacagott a kismalac. - Hát ilyen nagy vitéz vagy te? Vajköpülő volt, amit láttál, én vettem a vásáron, s én gurultam benne.

- Mit! Te voltál?! - ordított a farkas koma. - No megállj, vége az életednek! Nincs pardon, kegyelem, a húsodat lenyelem!

- Orgodom, borgodom, megakad a torkodon - ingerelte a kismalac.

Kép forrása: Found on c-monetiquette.fr

Hopp! - egyet ugrott, kettőt szökött farkas koma, felugrott a házacskára, aztán mászott a kéményre, hogy azon majd leereszkedik a házacskába. De a kismalac sem volt rest, egy nagy üstben vizet forralt, éppen a kémény alatt, s bezzeg hogy farkas koma beleesett, de azután úgy ugrott ki a fazékból, mint a puskagolyó. Azóta is bottal üthetik a nyomát.

A kismalacka pedig jót mulatott a póruljárt farkas komán, mulat talán ma is.

Kép forrása: Found on redtedart.com

"Széna, szalma, széna, szalma, széna szalma

Építettem egy kis házat, ablakot rá párat,

Jött egy farkas ss,ss,ss, s összedőlt a házam.

Bükkfa, deszka, bükkfa, deszka, bükkfa, deszka

Építettem egy jó házat, ablakot rá százat,

Jött egy farkas, ss, ss, ss, s összedőlt a házam

Malter, tégla, malter, tégla, malter, tégla,

Építettem egy nagy házat, ablakot rá százat,

Jött egy farkas ss, ss, ss, s megmaradt a házam"

Kiszámoló: "Dob, dob, bőrmalac, ha rád ütök visítasz!"

Dal meghallgatásra:


 

Kézműves ötletek:

(kiselejtezett kertipárnából)

Kép forrása: bedrestedteacher.blogspot.com

Kép forrása: Etsy

(pezsgősdugóból)

Ötletek sütéshez, főzéshez, keveréshez, kavaráshoz:

- Disznótoros sütése

- Puliszka főzése

- Kukoricalepény sütése

  • Hozzávalók:
  • 25 dg friss kukoricaliszt
  • 3 dl tej
  • 2 db tojás
  • 2 dkg vaj, vagy margarin
  • 8 dkg méz
  • 1 kávéskanál szódabikarbóna
  • egy csipet só
  • 1 db citrom reszelt héja
Elkészítés:
Öntsük rá a felforrósított tejet a kukoricalisztre, majd jól dolgozzuk össze és hagyjuk állni néhány órán át, hogy megduzzadjon. Ezt követően adjuk hozzá a tojások sárgáját, az olvasztott mézet, az olvasztott vajat, a szódabikarbonát, egy csipetnyi sót, a citrom reszelt héját és keverjük simára. Utána egy kisebb zománcozott tepsi alját vékonyan vajazzuk ki és hintsük meg kukoricaliszttel. A sütőt melegítsük elő 180 °C–ra. A tojásfehérjéket verjük kemény habbá, és finoman keverjük a kukoricás péphez. Öntsük a masszát a kikent tepsibe, egyenletesen kenjük szét benne, és mérsékelt tűzön süssük kb. 25 percig, amíg a teteje világos pirosra pirul. A sütő ajtaját hurkapálcikával támasszuk ki, hogy a keletkező gőz eltávozhasson. Ha lehűlt, vágjuk fel nagyobb kockákra. Vaníliás porcukorral jól megszórva tálaljuk. Még finomabb lesz, ha dzsemet is rakunk a tetejére. Hűtőszekrényben nem szabad tárolni.
(Forrás: http://www.mindmegette.hu)

Jó szórakozást és szép hetet kívánok!



"Mi kell neked? Fatető, deszka madáretető"

Kép forrása: Growing a Jeweled Rose (KID FUN)

A madár etetés néhány "szabálya":

  • az ősz végétől kis eleségadagokkal kell kezdeni az etetőhöz szoktatást
  • az etetőt mindig tisztán kell tartani
  • a rendszeres etetést a fagyok beállta után kell elkezdeni, és amíg tart a hideg idő, folyamatosan etetni kell
  • jó, ha reggel is etetünk – hogy gyorsan pótolni tudják az éjszaka elszenvedett energiaveszteséget - és a sötétedés beállta előtt pár órával is – hogy a madarak a hideg éjszaka beállta előtt még egyszer jól tudjanak lakni. Mivel a madaraknak nincs „kályhájuk” ezért a testüket használják melegítésre, hogy ne fázzanak ezért naponta legalább annyi táplálékot – fűtőanyagot - kell megenniük, mint a saját testük súlya
  • sós szalonnát és töpörtyűt kirakva, ártunk a madaraknak, mert hamar megszomjaznak és nem találnak a hideg időben innivalót
  • innivalóról is gondoskodni kell

Kép forrása: wildlifegadgetman.com

  • a tavaszi idő beálltával, nem szabad már etetni, mert a kismadár elkényelmesedik, a kártékony rovarok meg elszaporodnak a kertünkben. Fiókái etetésére is a megszokott etetőhelyről hordaná a magot, de a kismadarak még nem tudják emészteni a magokat, emiatt el is pusztulhatnak.

A madáretető szinte bármiből készülhet.  A lényeg, hogy a kihelyezett madáreleséget ne lepje be a hó és ne ázzon meg.

Képek forrása: Ötletpláza

Képek forrása: hildashem.se

Kép forrása: Found on lushome.com

Matos Maja: Madáretető

Építettem egy kis házat.
Minden madár ki-bejárhat.
Jönnek is a kis cinegék,
Hogy a magot mind kiegyék.

Szórtam belé napraforgót, 
Nem is csuktam be az ajtót. 
Tárva, nyitva vendéget vár, 
Ahány madár, mind idejár. 

Ázva, fázva bekopognak, 
Ablakomban toporognak. 
Csipegetnek, eszegetnek, 
Jóllakottan tovább mennek.

Mit adhatunk a téli madarainknak?

Elsőrangú téli eleség a napraforgómag, amit az etetőn megforduló minden madár szívesen fogyaszt. Emellett mindenféle olajos magvat kitehetünk (pl. tökmag, összetört mogyoró, dió), illetve fák, bokrok ágaira akaszthatunk szalonnát is. Mind a magok, mind a szalonna esetében nagyon fontos, hogy azok só- és fűszermentes natúr változatok legyenek!

Kép forrása: Mia Stokman

A pintyféléknek adhatunk darált kukoricát, apró magvakat (len, kender, köles, cirok, muhar, repce). Rigóféléknek adhatunk mindenféle konyhai maradékot (pl. burgonya, almahéj, reszelt répa, sajt, túró), melyeket hómentes talajra bokrok, vagy fák alá kell kihelyezni. A rigók és a cinegék is szívesen fogyasztják a fák, bokrok ágaira tűzött fél, vagy egész almát.

Kép forrása: http://happyserendipity.com

Az óvoda kertbe előrelátóan ültethetünk mindenféle bogyós bokrokat: pl. fagyalt, berkenyét, tűztövist.

Készíthetünk madárkalácsot is. Ennek készítésekor só- és fűszermentes olvadt faggyúba, zsírba napraforgó és más olajos magvakat is keverhetünk, majd mielőtt megdermed, egy madzagot teszünk bele, amivel a fára akasztható.

Kép forrása: Jen Tills

Mit ne adjunk a madaraknak?

Kenyeret, morzsát, péksüteményféléket nem szabad adni a madaraknak. Ezek ugyanis hamar átnedvesednek, megsavanyodnak, megromlanak, amitől a madarak bélgyulladást és hasmenést kaphatnak, amitől legyengülnek és akár pusztulásukhoz is vezethet.

Egy tucat itthon telelő madarunk:

Cinege: Hétvári Andrea: Havazgató

Kristály levelét, jégcsap gyökerét,

zengeti-pengeti két cinke.

gyöngén takaró, felhőt kavaró

zúzmara-hódara elhintve.

hó-fagy citerát, zengő aranyát

pörgeti-zörgeti erdők holdfény özönét,

fátyol feketét, lengeti-röpteti kék éjbe.

Madarak fonalból:

Kép forrása: Found on fabartdiy.com

Veréb:

Rigó:

Ökörszem:


Sármány:

Barátposzáta:

Rozsdafarkú:

Csilpcsapfüzike:

Zöld küllő:

Tengelic:

Vörösbegy:

Zöldike:

A mese: B. Fór Andrea. a százéves diófa és a madáretető

A 100 éves vén diófa hatalmas színes levélkoronáját már szerte hordta az északi szél. Várta a hosszú hideg évszakot, hiszen téli álmát ilyenkor nem zavarta semmi, és senki. Ekkor megdöbbenve pillantott az egyik vaskos ágára felszerelt valamire. 
– Ez meg mi? – kérdezte csak úgy magától? 
– Én vagyok a Madáretető. – felelte az lentről. 
– Micsoda? – kérdezte ijedten.
– Hogy alszom én akkor a nagy csivitelésben? – tette az önző megjegyzést.
– Azt én nem tudom, csak azt tudom, hogy nekem itt kell lennem. – válaszolta. 
S lepillantott szép kis etető tálkáira, itató edényekre melyek tele voltak ami „csőrnek-begynek” ingere, két szép házikója menedéknek jó a cinkéknek, rigóknak, királykáknak.
Hopp, már le is szállt két kis cinke, mert a köles, és az almadarabkák hívogatták Őket. Éhesek voltak, fáztak, hiszen ebben az időben már nem találnak eledelt maguknak.
– Húú de finomat tettek ide nekünk! – csipogták egymásnak. 
– Na, tessék megmondtam, hogy nem lesz itt nyugalom. – morgott a vén fa. 
– Jaj, mi nem csináltunk semmi rosszat, csak csipegetni jöttünk ide. – felelték a kismadarak.
– Persze, csak… de közben nem tudtok csendben maradni. – morgolódott tovább az öreg fa. 
A madáretető, ha lett volna, keze jól fejbe kólintja, illetve bocsánat ágkoronán billentést adott volna a diófának. De mivel nem voltak kezei, csak körbenézett a házikószemeivel, és fogadta a következő odareppenő kisrigókat. 
– Ne legyél már ennyire utálatos! – csattant fel kis vendégei védelmére.
– Ezek a picinyke madarak nem ártottak Neked semmit, télen nincs, eleségük és, enni jönnek.
– Persze! Tavasszal, nyáron is itt csivitelnek, hangoskodnak az ágaimon. – panaszolta.
– Diióófaa. – hangzott a félénk szólítás.
– Tessék, Te ki vagy? – kérdezte megrázva ágait. 
– Rigó Benő vagyok, és a társaimmal jöttem ide enni, és melegedni, hogy nehogy megfagyjunk. Mi nem messziről jöttünk, de vannak, akik ide költöznek, a még hidegebb elöl. 
Ekkor gyermekhangot hallott.
– Nézzétek, de szép nagy diófa, és Madáretetője is van! – kiáltotta lentről egy kisfiú.
A gyermeksereg csodálva nézte a diófát, és az etetőben csivitelő madárkákat.  Ezt meghallva az öreg diófa meglepődve kihúzta magát, hogy még szebben látszódjon a koronája. 
– Na, látod milyen jóérzés ez, Téged is dicsérnek a gyerekek, hiszen segítesz nekem azzal, hogy fent vagyok rajtad. – jegyezte meg a Madáretető.
– Jól van, lehetséges van benne valami igazság, amit mondasz. – mormogta az ágai alatt.
Rendíthetetlenül állt ott 100 éve, hogy a nyári tűző Nap elöl, árnyékot nyújtson az arra járó pihenőknek, és diószüret után királyi gyümölcsével néha fejére koppintson valakinek. 
De már tudta, hogy télen is van egy nagyon fontos feladata, hogy a kismadarak át tudják vészelni itt nálunk a telet. 
A Nap a látóhatáron már vörösen kezdett lebukni, hogy a Hold, és a Csillagok felválthassák. Közben minden csendesedett, a madarak is elfáradva, összebújtak, és álomra hajtották fejüket. 
– Na, barátom jó éjszakát! – szólalt meg a nagy diófa.

Kép forrása: http://laclassedellamaestravalentina.blogspot.hu/search/label/galline

Kép forrása: Romana Baškovská

Kép forrása: Found on facebook.com

Kép forrása: facebook.com

Befejezésül néhány madaras játék ötlet és egy feladatlap:

- Annyit ugrik a kismadár, amennyit a dobókocka mutat. A játékmezőket együtt rajzoljuk vagy ragasztjuk, a bábuk szintén saját készítésűek, úgy lesz belőlük bábu, hogy a kivágott madárkát egy félbe vágott duóba szorítjuk.

- Annyi kismadár repül a fáról az etetőbe, amennyit a kockával dob a játékos. (kinek mennyi, kinek több, kinek kevesebb, mennyi kellene hozzá, hogy 4. 5 12 legyen…? Amennyit tapsolok, annyi repüljön vissza a fára…

- Kukoricagyűjtő – Fölreppen a madár (létrára másznak a gyerekek), és a szekrényre ragasztott „kukoricát” hordja a madáretetőbe a számképes kártyának megfelelően

Madaras színazonosító: 6 féle színből madarakat vágunk ki. A madarakat felültetjük egy fára. Minden kisgyerek kap egy madáretetőt. Színes dobókockával dobunk. Amilyen színt dobunk, olyan madarat vehetünk le a fáról a saját madáretetőnkbe. A játék végén számlálunk, összehasonlítunk.

Madaras memóriakártyák: krumpli nyomdával, különböző színű párokat nyomtattunk, másik variáció – a színes papírból nyírt, ragasztott változat.

Madaras ujjügyesítő játék Apró magvakat (napraforgó, kukorica, köles, tökmag…) szedegetünk, válogatunk, töltögetünk különféle edényekbe kézzel, kiskanállal, csipesszel. Kilyuggatott madárformákat varrtunk, ki-ki tehetsége szerint - nagy lyukakat cipőfűzővel, kis lyukakat tűvel.

Madárpárokat, árnyékokat, ellentéteket, válogattunk színek szerint, sorakoztattunk nagyság szerint.

 

"Négy vasárnap gyújtunk gyertyát"

Kép forrása: Nagykovácsi Cinegék

Az adventi koszorúról.

Az adventi koszorú kör alakú, örökzöld ágakból áll és az örökkévalóságot jelképezi. A kör alakú adventi koszorúnak se kezdete, sem vége nincsen. Isten teljes és végtelen szeretetét szimbolizálja és az örök életet is jelképezi

Úgy van kialakítva, hogy négy gyertya elfér rajta, de egy ötödiknek is van szerepe középen. Az adventi időszakban minden vasárnap meggyújtanak egyet az Úr eljövetelének tiszteletére. A gyertyák egy-egy állomását jelképezik a Jézus születését megelőző lelki felkészülésnek.

A gyertyákról

Az adventi koszorún négy gyertyát helyezünk el, melyek mindegyike 1000 évet jelképez. Ennyi ideig várt az emberiség a Megváltó születésére. Ádám és Évától Jézusig, akinek érkezését megjövendölték az Ószövetségben.

A katolikus gyakorlat szerint ( három lilát és egy rózsaszínt. A koszorú közepén pedig egy fehér gyertya áll. Valamennyi az Úr, Krisztus eljövetelére várakozás jelképe.

Advent első vasárnapján az első lila gyertyát gyújtják meg, melyet „próféta gyertyaként” említenek, emlékezésül a prófétákra, különösen Ézsiásra, aki megjövendölte Jézus születését. Ez a gyertya a reményt jelenti, a várakozást, amely a Messiás eljövetelét megelőzte.

A második vasárnap gyújtják meg a következő lila gyertyát, mely a szeretetet jelképezi. Egyes hagyományok ezt Betlehem gyertyának nevezik, a jászol emlékére, ahol a Megváltó született.

Harmadik vasárnap a rózsaszín gyertya következik, melyet „Pásztorok gyertyájának” is hívnak, s az örömöt képviseli.

Az utolsó, szintén lila gyertya, az „Angyalok gyertyája” békét szimbolizál, advent utolsó, negyedik vasárnapján szokás meggyújtani.

Karácsony estéjén hagyományosan a koszorú közepére helyezett fehér gyertyát is meggyújtják – a „Krisztus gyertyát”. Az ő életét jelképezi, amikor a földre érkezett. A fehér szín a tisztaság megjelenítője. Krisztus bűntelen, makulátlan és tiszta Megváltó, s akik őt befogadják, megtisztulnak bűneiktől, fehérebbek lesznek a hónál.

 

Egy másik hagyományos szín összeállítás szerint a gyertyák színe - a meggyújtás sorrendjében - kék, piros, fehér és lila. A gyertyák egy-egy vasárnaponként érkező angyalt szimbolizálnak.
Forrás: http://napidoktor.hu

 

Kép forrása: churchcandlesonline.com

Advent, Advent,

gyertya ég,

egy–kettő,

három, négy,

Kis Jézuska,

üdvözlégy.

(népköltés)

Kép forrása: churchcandlesonline.com

Péter Erika: Advent

András után vasárnap
új dísze van a háznak.
A karácsonyt várva várod,
advent kincsét megtalálod.

Fagyöngyből vagy lisztgyurmából
készül, s kalács fonatú,
fenyőágból, szalmaszálból
gyönyörű a koszorú.

Advent neve: készülődés,
kezdődhet a sütés-főzés.
Karácsonyra minden ragyog.
Fényesebbek a csillagok.

Kép forrása: sabine-seyffert.de

Péter Erika: Adventi gyertyák

Négy
vasárnap
gyújtunk gyertyát
az adventi koszorún.
Első vasárnap egy szálat,
Bronzvasárnap még egy párat,
Ezüstvasárnap éppen hármat.
Aranyvasárnap meg mind a négy
gyertyán ég a fény.

Várfalvy Emőke: Adventi Gyertyagyújtogató

Gyertek, gyertek, gyújtsunk fényt,

pici gyertyalángot,

várjuk együtt örömmel,

az eljövő karácsonyt.

1.

Első gyertyánk neve: Hit, erős, mint a szikla,

ha kicsi is, fénye nagy, sötét éjben szikra.

2.

A második gyertyaláng, a Reményért égjen,

csillag mutatja utad, bármily sötét éjben.

3.

Harmadik gyertyánk kigyúl: Öröm ragyogása,

együtt várni olyan jó a világosságra.

4.

Negyedik gyertyán a láng, a szeretet fénye,

betölti az éjszakát, a sötétségnek vége.

 

Ma az összes gyertya ég,

ünnepeljük együtt,

áldott Adventünk után,

a Karácsony eljött!

 

Ég a gyertya ég,
el ne aludjék,
szíveinkből a szeretet
ki ne aludjék.

Ég a gyertya ég, 
el ne aludjék, 
szívünkből a rosszaság is
kitakarodjék. 

Ég a gyertya ég, 
nő a fényesség,
sötét Földhöz a fényesség 
egyre közelébb.

Ég a gyertya ég, 
az adventi négy, 
azt lobogják, azt hirdetik: 
Jézus üdvözlégy!

Kép forrása: google.de

Mese az első gyertya gyújtásához: Megtölteni a termet

Volt egyszer egy messzi-messzi ország, s abban a messzi-messzi országban, egy pompás palotában élt egy nagy, nemes, gazdag király. Mivel élete a végéhez közeledett, el kellett döntenie, hogy a három fia közül melyiknek adja az országát: ki lenne a legbölcsebb, legjobb királya ennek a csodás, javakban bővelkedő országnak. Maga elé hívatta hát őket és így szólt:

– Kedves fiaim, mivel mindhármatokat egyformán szeretlek, egy próba elé állítalak benneteket. Ez majd segít eldönteni, hogy melyikőtök kormányozza halálom után az országot. A feladat, amire kérlek, a következő: palotámnak a báltermét pirkadattól éjfélig meg kell töltenetek színültig valamivel, akármivel. Akinek ez sikerül, az kapja meg a koronámat és a királyságomat. Kezdjed te, kedves legidősebb fiam.

A legidősebb fiú gondolkozott, s mivel a környéken jó sok homok volt, azt gondolta ki, hogy majd színültig megtölti a termet homokkal. Nosza, hozzá is látott, száz szolga lapátolta, talicskázta vele a homokot, hordták pihenés nélkül, szakadatlan dolgoztak pirkadattól éjfélig, ám hiába, a terem még csak félig sem telt meg.

A középső fiú úgy gondolta, szalmával próbálkozik, hisz aratás volt, rengeteg a szalma, hátha azzal sikerül megtöltenie a termet a padlótól a mennyezetig. Neki is száz szolga segített, hordták, hányták, vasvillázták, cipeltél a szénát, izzadtak a melegben, ám a pirkadattól éjfélig tartó kemény munka eredményeképp a terem még így is csak kétharmadáig telt meg.

A legkisebb fiú következett. Pirkadatkor leült a bálterem közepére a földre, és nem csinált semmit. Egész nap csak ült és mosolygott. A testvérei elhűlve kérdezték, hogy-mint akar így megfelelni a próbán, de ő csak nyugodtan mosolygott. Majd, amikor elérkezett az éjfél és jött a király, hogy megnézze, mit végzett a legkisebb fia, a fiú a bálterem közepén ülve elővett egy mécsest és meggyújtotta. A mécses fénye egy szempillantás alatt betöltötte a báltermet, a padlótól a mennyezetig, a legtávolabbi sarkocskába és zugba is jutott belőle.

A király szívét mérhetetlen melegség töltötte el, és így szólt:

– Fiam, látom, hogy nemcsak okos vagy, hanem a szíved tele van szeretettel, alázattal és bölcsességgel. Kívánom, hogy királyságod alatt ez a Fény vezéreljen az uralkodásban. És a legkisebb fiú igazán méltó, bölcs és nemes királya lett az országnak.

(Ismeretlen eredetű legenda)                                              Forrás: http://mese.mesepedagogia.hu

Kép forrása: Óvodásgyermekek

Mese a második gyertya gyújtásához: A szegény pásztorfiú ajándéka

Azon az éjszakán, amikor az égen megjelent a fényes csillag, az angyal irányítása szerint útra keltek a pásztorok.

Volt közöttük egy fiúcska, aki kicsi volt és nagyon szegény, így a többiek nem akarták magukkal vinni, hiszen úgy sem tudott volna ajándékot adni az Istengyermeknek.

Ő azonban nem nyugodott bele, látni akarta a kisdedet. Egyedül indult el a hosszú útra, és meg is érkezett Betlehembe. Társai ekkorra már átadták ajándékukat, és az istállóban mindenki aludt: József, Mária és az angyalok. Aludt az ökör és a szamár is, csak a kis Jézus volt ébren. Csendesen feküdt a szalmán, s talán elhagyatottsága miatt kissé szomorú volt, de nem sírt és nem nyugtalankodott, annál ő sokkal derekabb gyermek volt.

A Kisjézus a fiúra nézett, amint ott állt a bölcsője előtt teljesen üres kézzel. Nem volt nála még egy darabka sajt, még egy szál gyapjú sem, amit odaajándékozhatott volna. A fiú is nézte a gyermeket. Ott feküdt szegény a szalmán és nem volt semmije; sem csengettyűje, sem csörgőcskéje, sem egyebe.

A pásztorfiú nagyon megsajnálta a kicsi gyermeket. Letérdelt a bölcső elé, kezébe vette az Istengyermek piciny öklöcskéjét, kihajlította hüvelykujját, és a szájába dugta.

Ettől kezdve nem volt többé szomorú a Kisjézus, mert a szegény pásztorfiú a legdrágábbat ajándékozta neki, amivel egy kicsinyke gyermeket meg lehet ajándékozni: saját hüvelykujját.

(szláv legendamese)

Forrás: http://mese.mesepedagogia.hu

Kép forrása: Found on catholicicing.com

Mese a negyedik gyertya gyújtásához: A boldog család

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog család. A férj és a feleség soha nem bántotta egymást, még csak hangos szó sem esett köztük. Nagyon szerették egymást.

Az ördögnek nem tetszett a család boldogsága. Mindig ott settenkedett a férfi és az asszony körül, leste: mikor viheti valamelyiket kísértésbe. Hiába való volt azonban az ördög minden mesterkedése, nem tántorodott meg sem az asszony, sem a férfi.

Élt a faluban egy vén boszorkány. Egyszer elhatározta az ördög, hogy szövetkezik a boszorkánnyal, hátha neki sikerül megrontani a család boldogságát.

– Egy pár szép csizmát kapsz, ha megrontod a boldogságukat! – mondta az ördög a boszorkánynak.

A boszorkánynak éppen sárga csizmára fájt a foga, elfogadta hát az ördög ajánlatát.

A férfi kint szántogatott a mezőn. Éppen szántás ideje volt. Felesége minden délben vitte neki a jó ebédet. Odamegy a boszorkány a férfihoz.

– Mit csinálsz, jó ember? – kérdezte tőle.

– Csak szántogatok! – felelte a férfi.

– Nem éheztél még meg?

– Most már mindjárt hozza a feleségem az ebédet! – válaszolta az ember, és nézett a falu felé, ahonnan ilyenkor szokott feltűnni a felesége a kosarával.

A boszorkány gyorsan elillant, felült söprűjére, s gyorsan berepült a faluba. Egyenesen az asszonyhoz ment.

– Mit csinálsz, jó asszony? – kérdezte tőle.

– Megfőztem az ebédet, most készülök a mezőre az uramhoz. Kiviszem neki az ennivalót! – felelte az asszony.

– Nem kell ma ebédet vinned, épp most jövök tőle. Azt üzeni, hogy mindjárt végez! Még egy-két fordulója van, aztán már jön is haza! – hazudta a boszorkány.

Az asszony nem hitt a boszorkánynak, és csak rakta bele az ételt a kosárba, hogy vigye az urának a mezőre. A boszorkány azonban csak beszélt neki, bizonygatta, hogy úgy van, ahogy ő mondja. Közben elővett egy szép kendőt, meg egy szép mellényt, és biztatta az asszonyt, hogy próbálja fel ezeket, meglátja, milyen szép menyecske lesz bennük. Az asszony először nem akarta, de aztán csak felkötötte a kendőt, a mellényt is felvette. A boszorkány akkor tükröt vett elő, és mutatta az asszonynak, hogy nézze csak meg magát, mennyire igaz, amit ő mondott: ilyen szép menyecske nincs is a környéken. A kendő is, meg a mellény is igen jól állt az asszonynak. Elnézegette magát sokáig a tükörben. Észre sem vette, hogy lassan eltelt a fél délután.

A boszorkány, amikor elérte célját, újra felült a seprűjére, és kirepült a mezőre. A férfi már régen megetette, megitatta a teheneit. Nem tudta, miért nem jön a felesége. Éhes volt nagyon, a szeme szikrázott az éhségtől, de hajtotta a munka, hát befogta újra a teheneket és szántott tovább.

– Na, jó ebédet hozott a feleséged? – kérdezte a boszorkány az embertől.

– Nem hozott ma bizony semmilyet! – felelte a férfi. – Biztosan valami fontos dolga akadt. Sietek is este haza, hátha valamiben segítenem kell neki!

– Hihi-hihiiiii! – nevetett éles hangján a boszorkány. – Nem kell annak semmi segítség, csak útban lennél, ha most hazasietnél. Én tudom, miért nem kaptál ma ebédet, te jó ember. Vendége volt az asszonynak. Egy deli fiatalember. Kendőt és mellényt kapott a feleséged tőle. Most is nézegeti magát a tükörben.

Elsötétül a világ a boldog ember előtt. Ilyet mondani a feleségéről! Kapta is mindjárt az ostorát, hogy végighúz a csúnya vénasszonyon, de az már messze repült az erdő felett.

Nem ment tovább a munka az embernek. Nem hitte el, amit a boszorkány mondott, de azért mégis csak kezdett gyanakodni, hiszen a gyomrán érezte, hogy valami rendkívüli történhetett a feleségével, mert eddig mindig pontosan hozta az ebédet.

Felrakta az ekét a szekérre, és indult nagy sebesen haza. Szegény fáradt teheneit egész hazáig ostorozta.

Otthon a felesége még mindig a tükör előtt nézegette magát.

– Hát mégis igazat mondott a boszorkány! – mondta keserűen az ember, és jól elverte a feleségét. Meglett köztük a harag. A boszorkány megkapta a sárga csizmát. Fel is húzta és egyenesen a boldogtalan család házához sietett. Látta, hogy az ördög megelégedve leselkedik be az ablakon. Az ördög és a boszorkány elkezdett táncolni örömében, csak úgy döngött alattuk a föld.

Mikor az asszony kisírta magát, megkérdezte az urától, miért nem jött haza ebédre, ha megüzente, hogy hazajön. Ekkor tudták meg mindketten, hogy a boszorkány vezette félre őket. Az rontotta meg a boldogságukat. Az asszony mindjárt bele is dobta a kemencébe a kendőt meg a mellényt, aztán megfogadta, hogy soha semmilyen csábításnak nem enged. Szent lett a béke közöttük, újra boldogok lettek. Még most is élnek, ha meg nem haltak.

Forrás: http://mese.mesepedagogia.hu

Kép forrása: Found on tiredneedsleep.blogspot.com

Mese a negyedik gyertya gyújtásához: A negyedik bölcs

A három napkeleti bölcs történetét mindenki ismeri. A negyedikről mesélek most nektek…

Élt egy ember Ekbatan városában a perzsa hegyek közt, Artabánnak hívták, és mélységes áhítattal és lelkesedéssel készülődött a Megváltó születésére. Eladott mindent, amije csak volt, az összes vagyonát és a háza árát is ajándékokra költötte. Három különleges drágakövet vett: egy zafírt, ami úgy ragyogott, mint az éjszakai égbolt, egy rubint, mely mélyebben izzott, mint a naplemente, és egy igazgyöngyöt, mely tisztább volt a magas hegyek hófedte csúcsainál.

Amikor egy ragyogó fehér csillag fénylett fel az égen, Artabán tudta: ez a jel, és útnak indult a három ajándékkal, hogy találkozzon a három bölccsel: Gáspárral, Menyhérttel és Boldizsárral az előre megbeszélt helyen.

Napokon keresztül ügetett gyors lábú lován; az utolsó napon pedig már vágtatott, hogy időben érkezzen a találkozóhelyre. A szíve könnyű volt és vidám: éjjelente látta a csillagot az égen, és alig várta már, hogy a saját szemével láthassa a Megváltót.

Háromórányira volt még a templom, így hát vágtatott tovább. Egy datolyapálma-ligetben lova megtorpant. Artabán egy idős férfi alakját vette ki a sötétben, aki az úton feküdt. A bőre sárga volt a mocsárláz miatt. Artabán nem tudta, mit tegyen. Ha segít a férfinak, nem ér oda a találkozóhelyre, és a többiek nélküle indulnak el. De ha most továbbmegy, a férfi meghal.

– Uram, vezess engem a szent úton! – imádkozott.

A haldoklóhoz lépett Artabán, és árnyékos helyre vitte, meglazította a ruházatát, vizet vitt neki, hogy megitassa és megmosdassa. A tarisznyájából orvosságot vett elő, hogy csillapítsa a lázát. Majdnem egy egész napig ápolta a beteget, mire az jobban lett, és lábra tudott állni; akkor a lován bevitte a legközelebbi faluba. Eladta a zafírt, hogy kifizesse a szállását, és pénzt adott a fogadósnak, hogy gondoskodjon róla, amíg fel nem épül. Így már csak két ajándéka maradt a Megváltó számára.

A férfi észrevette, hogy jótevője gondterhelt; megkérdezte, mi nyomja a szívét. Amikor Artabán elmondta neki, hogy minden bizonnyal lekéste a találkozót a három bölccsel, az öreg szelíden Artabánra mosolygott.

– Segítettél nekem, és én semmit nem adhatok cserébe, talán csak ennyit: prófétáink megmondották, a Messiás Betlehemben fog megszületni. Áldjon meg az Isten utadon, és vigyen el biztonságban oda!

Artabán sietett Betlehem felé, amilyen gyorsan csak tudott; szerette volna még időben beérni a többieket, hogy láthassa az újszülöttet. Később ért Betlehembe, mint Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik megtalálták Máriát és Józsefet a kis Jézussal, és lábához fektették ajándékaikat, az aranyat, tömjént és mirhát.

Artabán az utcákat járta, magánál tartotta a rubint és az igazgyöngyöt, hogy a kis Jézusnak adhassa, ám egy alacsony kőházból csendes énekszót hallott, egy asszony énekelt. Belépett. A házban egy anya ringatta álomba a gyermekét. Artabán kérdésekkel halmozta el az asszonyt: jártak-e ott napkeleti bölcsek, merre mentek, hol találja a Megváltót? Az asszony, kisgyermekét ringatva a karján, készségesen válaszolt: igen, a három bölcs jött és ment, ajándékokat hagytak a názáreti Máriának és a kisdednek, nem, a család már nincs a városban, előző éjjel eltűntek, azt rebesgetik, talán Egyiptom felé indultak. Artabán csalódottan töprengett, vajon mit kellene most tennie, hol kereshetné a Megváltót… Ekkor sikoltás hallatszott az utca felől, és rémült asszonyok csapata rohant el a ház előtt, karjukban a gyermekeikkel.

– Meneküljetek! Mentsétek a fiaitokat! Heródes katonái megölnek minden újszülöttet!

Artabán látta az asszony arcán a rémületet, ahogy magához szorította a kisfiát, de a katonák már dörömböltek is az ajtón Heródes nevében.

– Isten nevére kérlek, mentsd meg a gyermekem! – könyörgött az asszony.

Az anya elsápadt, szorosan magához ölelte a kisdedet. Artabán gyorsan az ajtóhoz szaladt, széles vállai betöltötték a nyílást. Katonák véres karddal rohantak az utcán. Megpillantották a szálfatermetű férfit az ajtóban, és megtorpantak a meglepetéstől.

– Magam vagyok itt – mondta szelíd nyugalommal Artabán, és hogy szavainak nyomatékot adjon, előhúzta a rubint. Szeméből olyan sugárzás áradt, melytől még a leopárdok is meghunyászkodtak volna.

A kapitány mohó vigyorral vette el a követ, és hangosan felkiáltott:

– Tovább! Itt nincs gyerek!

Mit tettem? – gondolta Artabán. – Elpazaroltam a Megváltó ajándékát… De ahogyan az asszonyra és a gyermekre nézett, tudta, hogy nem volt hiába.

– Isten áldjon meg azért, amit értünk tettél, ő kísérjen az utadon! – mondta az asszony.

Artabán Egyiptomban folytatta útját, a szent családot kereste Betlehemből, majd továbbment, és Alexandria városában betért egy héber pap házába, aki jól ismerte a próféciákat:

– Ne felejtsd, a királyt, akit keresel, nem palotában találod, és nem is a gazdagok és hatalmasok közt. Akik őt keresik, jól cselekednek, ha a szegényekhez fordulnak.

Így hát Artabán bejárta azokat a városokat, falvakat, ahol a szegények éheztek, ahol a pestis pusztította az ifjakat és a véneket. Nem talált királyt, akit szolgálhatott volna, de sok embert talált, akiknek segíthetett. Etette az éhezőket, felruházta a nincsteleneket, meggyógyította a betegeket, és közben őrizte az egyetlen megmaradt ajándékot: a gyöngyöt.

Hosszú, gyötrelmes évek teltek el, épp harminchárom, és Artabán haja fehérebb lett, mint a hó. Megfáradtan, halálra készen, de még mindig a királyt kutatva Jeruzsálembe vetődött. A zsidó húsvét időszaka volt ekkor. Nagy zsivaj és izgatottság verte fel a várost, a tömeg a damaszkuszi kapu felé sietett.

– Hová mentek? – kérdezte Artabán egy öregembertől.

– A Golgotára. Két embert fognak megfeszíteni ott, és egy harmadikat azért, mert azt állította, hogy ő a zsidók királya.

Az öreg, megőszült bölcs évek óta először mosolygott, és azonnal útra kelt. Végre tudta, hol keresse a Megváltót.

Útnak indult a tömegben a Golgota felé, remélve, hogy az utolsó drágakővel még meg tudja váltani Jézus szabadságát és életét. Ahogy azonban az emberek sűrűjében utat próbált törni magának, kiáltozásra lett figyelmes: katonák vonszoltak egy fiatal lányt a város felé.

– Ments meg! – zokogott a lány. – Apámmal érkeztem Perzsiából, de ő meghalt, és adósságban hagyott. Most el akarnak adni rabszolgának. Könyörgök, segíts rajtam!

Artabán a lányra nézett, azután a Golgotára; előhúzta az erszényéből az igazgyöngyöt, amely sosem volt olyan fénylő, mint akkor, és egy pillanatig szomorúan nézte.

– A Megváltónak őrizgettem – mondta végül. – De úgy tűnik, méltatlan vagyok rá, hogy ajándékot adjak neki. Tessék, húgom! Váltsd meg vele a szabadságodat!

A következő pillanatban elborult az ég, mennydörgött és villámlott, megrázkódott a föld; sűrűn kezdett szakadni az eső, és mindenki menekült. Az ősz Artabán lerogyott az út szélén; a lány pedig fölé hajolt, hogy felsegítse.

Bölcs arca ragyogott; felfelé nézett valakire, akit csak ő láthatott. Beszélni kezdett, mintha felelne a hangnak:

– Ha láttam volna nélkülözésed, ó, Uram, éhséged és szomjad csillapítottam volna! Számkivetettként a házamban otthont nyújtottam volna. Harminchárom évig kerestelek, de nem leltem nyomodra, nem segítettem neked, királyom.

Elhallgatott.

Valahonnan a magasból csendesen és szelíden így szólt egy hang:

– Bizony mondom néked, ha megcselekedted ezeket akár a legkisebb testvéremmel is, velem cselekedted meg!

– De mikor, Uram? – rebegte alig hallhatóan Artabán. – Mikor etettelek? Mikor itattalak? Mikor ápoltalak? Harminchárom esztendőn át kerestelek, és sohasem láttam az arcod…

És a vihar közepén egy alig hallható hang válaszolt neki, talán nem is hallotta más:

– Bizony mondom néked, amit a szenvedőkért tettél, azt értem tetted. Ez volt a te ajándékod nekem.

A szavak hallatán békés ragyogás világította meg Artabán arcát: olyan volt, mint a hajnal első sugara egy havas hegycsúcson. Hosszan sóhajtott még egy utolsót, megkönnyebbült. Útja a végéhez ért. Ajándékait elfogadták immár.

A negyedik bölcs megtalálta királyát.

(Orosz legenda és sok-sok mesélő nyomán)

Forrás: http://mese.mesepedagogia.hu

Kép forrása: Found on kinderart.com

Könyvajánló:

Az adventi angyalok

Kép forrása: blog.kp.ua

hagyomány szerint a Teremtő 4 különleges Angyalt küld le ilyenkor a Földre, minden vasárnap egyet, egészen Karácsonyig:

Az első vasárnap angyala kék (hit erő, védelem) palástban érkezik. hogy közelebb húzódjon az emberekhez.

Kép forrása: Družina Laďka

Kép forrása: Družina Laďka

Kép forrása: biciclettejami.tumblr.com

A második angyal piros (szeretet, harmónia, türelem, )  palástban érkezik és a tiszta szeretetet sugárzó embereket keresi.

Kép forrása: Found on creamalice.com

Kép forrása: Marietta Cooray

Kép forrása: Patricia Shoemaker

A harmadik vasárnap egy fehér (tisztaság, alázat, védelem) ruhás angyal érkezik, kezében fénysugarat tartva, és megérinti a sugárral azt, akinek tiszta szeretet lakik a szívében.

Kép forrása: Happy Home Fairy

Kép forrása: jisli

Kép forrása: Folt Bolt

A negyedik vasárnap lila (szeretet, megbocsátás, elfogadás) ruhába öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és a béke dalát énekli. E daltól a földben szunnyadó valamennyi mag felébred, így újul meg tavasszal is az élet.

 

Kép forrása: sphotos-c.ak.fbcdn.net

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép forrása: ebay.com

Adventi vásár 2. csak természetesen

Kép forrása: Kincsek-kacatok-ünnepek

Kép forrása: postila.ru

Kép forrása: s-media-cache-ak0.pinimg.com

Kép forrása: claudiaroma.blogspot.com

Kép forrása: wohnbuch.de

Kép forrása: Lushome

Kép forrása: őinterest.com

Kép forrása: Mable Crafts-alot

Kép forrása: etsy.com

Kép forrása: cool2craft.com

Kép forrása: Kincsek és kacatok

Kép forrása: Laura Falin / Kids Activities Blogger

Kép forrása: Minimoda.es Modactual.es

Kép forrása: lia griffith

Kép forrása: Kincsek és kacatok

Kép forrása: Meska.hu

Kép forrása: Balatontipp

Kép forrása: Meska.hu

Kép forrása: Victorian Trading Co.

Kép forrása: etsy.com

Kép forrása: pinterest

Kép forrása: Intasgram

Kép forrása: Steenzoekertje Rockpainting Zoeken

Kép forrása: Nagykovácsi Diófa csoport

Kép forrása: Életszépítők

Kép forrása: amazon.de

Kép forrása: Muttis Nähkästchen: Familie, Erziehung, DIY, Reisen mit Kind

Feedek
Megosztás