Kép forrása: craftsforkidsblog.com

Szalai Borbála: Katicabogárka
Katica -,
katica -,
katicabogárka,
jaj de szép,
jaj de szép
rajtad a kabátka!
Olyan színű,
mint a pipacs.
Hét gomb is van
rajta -
tán a szabó
piros pipacs
szirmaiból varrta.

Kép forrása: Found on repiny.com

Eliza-Beth: A hatpettyes katicabogár

Élt egyszer régen egy helyes, hétpettyes katicabogár. Amolyan víg kedélyű, bohókás bogárka volt, aki egy jó tréfára bármikor kapható. Hanem egy nap őt tréfálták meg a barátai. Elcsenték az egyik pettyét, a legszebbet, és eldugták. A szöcske kíváncsian kérdezte tőle:
– Katica, hová lett a pettyed?
De Katica nem tudta. Bánatában világgá ment, megkeresni pettyeinek legszebbikét. Az erdőben szép piros gombát látott, majdnem olyan szép pirosat, mint ő maga, de fehér pettyei voltak.
– Adok én szívesen a pöttyeimből – mondta a gomba. – Marad nekem még akkor is sok, nyugodtan vedd el, amelyik tetszik!
– Hogy néznék ki fehér pettyel? – szomorkodott Katica. – Az enyémek mind feketék, látod? – fordította oda a szárnyait.
– Akkor vigyél kettőt, mind a két szárnyadra egyet! – ajánlotta a galóca.
– Köszönöm, de inkább keresek tovább, hátha megtalálom a sajátomat – felelte a katicabogár, és elszállt. A réten talált egy elhagyott labdát. Igaz, pöttyös volt, de biztos, hogy egyik petty sem az övé, mert túlságosan nagyok és fehérek. Pici feketét nem látott rajta, pedig jó alaposan körbemászta. Közben meg is ijedt, mert egy csupaszáj virág egyik szája megszólalt.
– Mit keresel, Katica?
– Az elveszett hetedik pettyemet – válaszolta a kis bogár. – Nem láttad véletlenül?
– Sajnos nem láttam. Szívesen adnék az enyémekből, de nekem sincs egy sem – mondta a tátika, és mutatta bársonyos sárga szirmait.
– Nem baj, te így vagy szép! – vigasztalta Katica a virágot, és továbbvándorolt. Addig-addig repkedett a réten, míg összetalálkozott a cinegével.
– De szép napszínű mellényed van, cinege! – dicsérte meg a kismadarat. – Mondd csak, nem láttad véletlenül az elveszett pettyemet?
– Sajnos nem – felelte a cinke. – De kérdezd meg a rét tündérét, hátha ő tud róla. Ott napozik éppen a harangvirág kelyhében.
Katica odaszállt, és halkan megkondította a halványlila harangvirág egyik csengettyűjét. Szilli, a rét tündére kikukucskált kelyhéből.
– Mi szél hozott erre, hétpettyes katicabogárka? – csilingelt vidám hangja.
– Sajnos már csak hatpettyes vagyok – szomorkodott Katica. – Elveszett a hetedik, a legszebb pettyem. Tudnál segíteni rajtam?
– No, nézzük csak! – töprengett el Szilli. – Mikor láttad utoljára?
– Tegnap még megvolt, az biztos – felelte Katica. – Sőt, ma reggel is láttam a patak tükrében. Aztán hancúroztunk egy jót a barátaimmal, és utána már nem volt meg.
– Nocsak! Hancúroztatok? És nem lehet, hogy esetleg a barátaid többet tudnak, mint én? – kacsintott a kis bogárra huncutul a tündér.
– Gondolod? Lehet, hogy csak megtréfáltak, és náluk van pettyeim legszebbike?
– Mindjárt meglátjuk – csilingelte a tündér, és varázspálcáját megsuhintva bűbájszavakat suttogott. A pálca nyomán képek jelentek meg a levegőben, halványan, de azért jól láthatóan. Katica a barátaival… Katica a barátai nélkül… végül a barátok Katica nélkül, ahogy vígan nevetgélve gurítják egy levél alá az elcsent hetedik pettyet. – Látod? Ott van a pettyecskéd.
– Jaj, én meg világgá szaladtam bánatomban – kacagott megkönnyebbülten Katica. – Biztos kinevetnek majd a többiek, de nem baj, most én voltam soron a tréfában. Köszönöm a segítségedet, Szilli!
Katica vidáman hazaszállt. Barátai aggódva várták, és azon nyomban visszaadták az elcsent pettyet. Végül együtt nevettek a jól sikerült tréfán, és Katica fogadkozásán: „Úgyis visszakapjátok!”

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Orgoványi Anikó: Katicaköszöntő
/Forrás: http://www.operencia.com/

Egy kicsi katica ébred,
röppen az álom szeméből,
mosdatja mind a hat lábát,
elég volt a hosszú télből.

Két kicsi katica ébred,
potrohukat domborítják,
szárnyaikat fényesítik,
pöttyeiket csinosítják.

Hét kicsi katica ébred,
kidugják fejük a napra,
szellőcske köszönti őket,
csápjaikat cirógatja.

Száz kicsi katica ébred,
táncra kel velük a szél is,
szélrózsa szirmain szállnak,
piroslik tőlük az ég is.

Kép forrása: Ideas for your home

Nagy Bandó András: Pöttyös katica
Hét a pöttye Katicának,
légy türelmes, ide szállhat,
ujjad hegyén megpihenhet,
szárnyat bontva röppen egyet.
Hét a pöttye, számolsz, nézed,
egyet, kettőt, hármat, négyet,
megtalálod mind a hetet,
s önmagadtól kérdezgeted:
hátát vajon ki festhette?
Ki volt, aki teremtette?
Ki tervezte, ki rajzolta?
Ki volt, aki kiszámolta?
És amire eljutsz hétig,
nézed ahogy száll az égig.

Kép forrása: imgkid.com

Katicás kiszámoló

Katicának hét pöttye.
Hátán csücsül örökre.
Megvan vajon mindegyik?
Kire hét jut, kiesik.
(Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét)

Kép forrása: www.flickr.com

Sarkady Sándor: Katica

Habselyem a rokolyája
Nyitva piros kis kabátja
Tenyeremen vígan sétál
Hét a pöttyöd, szép a röptöd
Szállj el, szállj el, katicabogár.
Kép forrása: http://peuterkleuter.jongegezinnen.nl

Berényi Nagy Péter: Katica és a Gomba

Pötyi, a kis katicabogár vígan röpdösött virágról virágra a cirógató napsütésben.

- De jó, hogy újra tavasz van! – sóhajtotta boldogan. – Most akár ki is feküdhetnék napozni a százszorszép szirmaira…

- Hm, igen, úgy is lesz! Éljen a jó idő!

Azonnal indult. Leszállt a kiszemelt helyre, és éppen kicsi kosarát tette le, amikor hirtelen nagy zúgással feltámadt a szél! Pillanatok alatt beborult az ég, s egy ronda, sötét felhőből máris óriási esőcseppek kezdtek el záporozni.

- Jajaj – riadt meg Pötyi - , gyorsan fedett helyet kell keresnem magamnak!

A nagy szélben alig tudott előrehaladni valamicskét, mert körülötte nagy kövér vízcseppek csaptak le! Az egyik még súrolta is, és szinte teljesen beborította vízzel az egyik szárnyát! Ekkor egy kicsit lejjebb ereszkedett, mert a fűszálak között egy piros gombát vett észre!

- Jó napot! – ért földet a katica. – Bemutatkozom: Pötyi a nevem! Vizes lett a szárnyam, így nem tudok hazarepülni! Megengeded,  hogy elbújjak a kalapod alá a vihar elől?

- Gyere csak gyorsan! – hívta kedvesen a gomba. Engem Gedeonnak hívnak!

Pötyi lefeküdt a földre, és fázósan betakarózott egy falevéllel.

Csöpp, csöpp, csöpp… ez eső álomba ringatta a kis katicát.

A tavaszi nap meleg sugarai ébresztették föl mély álmából. Amikor kinyitotta a szemét, meglepődve látta, hogy nem az alatt a gomba alatt van, amelyiknek tövében elaludt. Az a gomba apró, pici volt, épp hogy csak befért a kalapja alá, ez meg itt egy jó terebélyes kalapú, sudár termetű…

- Kérem…kérem szépen…Gedeont keresem!

– De hiszen én vagyok nem ismersz meg?! rázta meg a kalapját nevetve Gedeon. Hát te nem tudtod, hogy mi, gombák az esőben nagyon gyorsan növünk?! Az egyik pillanatban még icurkák-picurkák vagyunk, aztán meg hipp-hopp, máris megnövünk! De most irány gyorsan haza, biztosan aggódnak érted a szüleid. És gyere el holnap is!

Otthon aztán Pötyi boldogan mesélt arról a csodáról, hogy már egy rövid tavaszi záportól is milyen jó nagyra tud megnőni egy kicsinyke kis gomba…

Forrás: http://katibogar.gportal.hu

Kép forrása: artsymomma.com

Tóth Anna: Katica

Kicsi vagyok, mégse félek,
Tarka mezőn éldegélek.
Hátam piros, mint az alma,
Hét kis pöttyöt láthatsz rajta.
Hívhatsz engem Katicának.
Fürgén szálló kisbogárnak.
S hogyha pihenek az ágon,
Vagy egy apró vadvirágon,
Óvatosan felemelhetsz,
Csengő hangon énekelhetsz,
Ujjacskádra felsétálok,
Aztán gyorsan tovaszállok.

Kép forrása: hu.pinterest.com

A katica elveszett pöttyei

Egy meleg nyári reggel Kiskatica vidáman repkedett a harmatos fű felett. Nagykatica a szomszéd család egyetlen lánya a tükör előtt gyönyörködött pöttyeiben. Neki voltak a legszebb pöttyei a kerek nagy mezőben, vagy legalábbis ő mindig ezt mondogatta.
Hivalkodó, kényes természete miatt nem volt egyetlen barátja sem. Illetve egy mégis volt, ugyanis Kiskatica időnként meglátogatta. Sajnálta Nagykaticát, hogy mindig egyedül van. Mindkettőjüket Katicának hívták, de Nagykatica még a nevében is nagyobb akart lenni barátnőjénél. Kiskaticát egyáltalán nem zavarta ez a megkülönböztetés. Ő jószívű, kedves, és segítőkész volt. Most is arra repült barátnője felé, és bekiáltott az ablakon.
- Nagykatica gyere, repüljünk együtt a harmatos fű felett!
- Dehogy megyek, még vizesek lesznek a pöttyeim. - Nem lesznek vizesek, hiszen csodásan süt a nap.
- Ugyan hova gondolsz? A nap is árt a csodás pöttyeimnek, de ha akarod bejöhetsz, és kifényesítheted őket.  
Egy szempillantás, és Kiskatica már ott volt barátnője mellett. Kezet mosott, elővette a selyem törlőkendőt, és nekilátott a pöttyek törölgetésének. Nem először teszi ezt meg barátnőjének.
- Jaj, csak óvatosan! Ugye milyen gyönyörűek? - kényeskedett Nagykatica
- Nagyon szépek, mind a hat úgy csillog, mint a fényes csillag.
- Mit mondtál?!
- Bocsáss meg Nagykatica, valami rosszat mondtam? - Hány pöttyet mondtál?
- Azt mondtam mind a hat...
- Talán hét, mert én hétpöttyes katicabogár vagyok.
- Tudom én azt, de sajnálom, most csak hat pöttyed van.
- Haaat? Az nem lehet! - már ugrott is fel, szétnyitotta a szárnyait, és elkezdett számolni
- Egy-kettő-három-négy-öt-hat. Hol van a hetedik csodás pöttyem? Biztosan elloptad! - rivallt rá a riadt Katicára, aki alig hallhatóan rebegte.
- Én nem , nem loptam el, hova gondolsz?
- Igen te voltál, mert irigy vagy, hogy neked nem ilyen szépek a pöttyeid. Mutasd!
Kiskatica könnyes szemmel megfordult, és barátnője elkezdte számolni a pöttyeit.
- Egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét. Neked hét van. Akkor biztosan a tücskök lopták el az én csodás pöttyemet - elővett egy távcsövet, a tücsökék háza fele fordult, és belenézett. - Nézd Kiskatica! Ott van a csodás pöttyem!
Kiskatica megtörölte a szemét, kissé hüppögött, de belenézett a távcsőbe.
- Ott! Ott látod? Kázmér dobálja a levegőbe az én csodás pöttyemet!

Kiskatica valóban látta Kázmért, ahogy egy gömbölyű, pöttyes valamit dobál a levegőbe.
- De azon ott több pötty van, nem csak egy - mondta bátortalanul.
- Persze mert, más katicáktól is ellopta, de a legszebb az enyém. Odamegyünk, és elvesszük tőle - jelentette ki határozottan Nagykatica, és már indultak is a tücsök háza felé.
Mire odaértek Kázmér, már a hegedűjét hangolta.
- Elloptad a csodás pöttyemet! - kiáltotta Nagykatica köszönés helyett.
Kázmér ijedtében még a vonóját is elejtette.: - Mit loptam én el?
- Láttuk, dobáltad a levegőbe. Igaz Kiskatica? Kiskatica csak bólogatott. Ekkor Kázmér letette a hegedűt, és felkapta azt a valamit, amit dobált a levegőbe.
- Ez egy pöttyes labda, ezzel labdázni lehet. Különben is  ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak - nevetett az ámuldozó katicákon.
- Nem igaziak? Akkor hova tűnt a pöttyem?
- Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom - és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
- Egy-kettő-három-négy-öt. Itt  van mind az öt.
- Mennyiii?
- Mondom öt, öt szép kerek pötty.
- De hétnek kellene lennie - mondta halkan Kiskatica, mert a barátnője meg sem tudott szólalni.
- Ne bőgj már - vakarta meg a fejét Tücsök Kázmér, majd felkiáltott. - Lepke Piroska! Csakis ő lehetett - és már nézte is távcsövön a lepke udvart. - Ott van!  Mondtam én. Elmehetnék Serlok Holmsnak.
A lányok is belenéztek a távcsőbe, és valóban látták Lepke Piroskát, kezében ott volt egy csokor vadvirág, és a katica ellopott pöttyei. Már indultak is a lepke udvar felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér és Kiskatica.
- Azonnal add vissza a csodás pöttyeimet! Látom, ott vannak a kezedben! - kiáltotta Nagykatica.
- Mit adjak én vissza? A te pöttyeidet? Ez egy pöttyes váza, amibe a virágokat teszem, amiket most szedtem. Ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
- Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
- Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom - és már számolta is Nagykatica pöttyeit.  
- Egy-kettő-három-négy. Itt van mind a négy. Nagykatica kis híján elájult.
- Négy? Nekem hét pöttyem volt!  A méhek, biztosan azok voltak - és már nézett is a távcsövébe. - Ott! Ott vannak a pöttyeim. Nézzétek!
A többiek is látták Mézikét ahogy sütkérezik a napozó ágyon és Nagykatica pöttyeit emelgeti. Már indultak is a méh lak felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér, Lepke Piroska, és Kiskatica.
- Azonnal add vissza a csodás  pöttyeimet! - látom, ott van az asztalon.

- Ezek a te pöttyeid? Ez egy pöttyes  bögre. Mézes teát iszogattam belőle - nevetett Mézike. - Ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
- Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
- Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom. -  és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
- Egy-kettő-három. Három csodás pötty.
- Három? De hét volt! A hangyák, biztosan azok lopták el - és már nézett is a távcsövén Hangyáék felé. - Igen, ott vannak! Alfréd tologatja őket!

Valóban mindenki látta, ahogy Hangya Alfréd, egy keréken tologatja Nagykatica pöttyeit. Már indultak is a hangya ház felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér, Lepke Piroska, Mézike, Kiskatica.

- Azonnal add vissza a csodás pöttyeimet! Látom hogy tologatod őket.
- Ezek a te pöttyeid? Vegyél szemüveget, hiszen ez egy pöttyes talicska. Homokot hordok a homokvárhoz. Ezek a nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
- Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
- Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom - és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
- Egy-kettő. Itt van mind a kettő.
- Kettő? Az nem lehet. Hét pöttynek kell lennie. Hol lehetnek? Csiga Oszkár! Biztosan ő lopta el. Igen! Ott vannak a pöttyeim! - kiáltott fel Nagykatica, amikor belenézett a távcsőbe.
Valóban mindenki látta, hogy Oszkár nagy lapáttal emelgeti Nagykatica pöttyeit. Már indultak is a csigaház felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér, Lepke Piroska, Mézike, Hangya Alfréd, és Kiskatica.

- Azonnal add vissza a pöttyeimet! Láttuk, ahogy lapáttal emelgetted őket.
- Ezek a te pöttyeid? Hahaha. Ez egy pingpong ütő, és egy pöttyes pingpong labda. Ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
- Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
- Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom - és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
- Egy. Hát itt van egy pötty.
- Egy? - kiáltott fel Nagykatica, és élettelenül hullott a földre.
- Mi történt vele? Most mit csináljunk? - tanakodtak.
- Meg kell találni Nagykatica hat csodás pöttyét. Itt már csak a mezőtündér segíthet. Ki tart velem? - kérdezte Kiskatica.
- A mezőtündérhez akarsz menni? Az veszélyes lehet - mondták a többiek.
- Meg kell tennem, ő a barátnőm - és felemelte Nagykaticát a földről, egy nagy levélre fektette, nekiveselkedett, majd húzni kezdte a nagy csipkebokor felé, ami mögött a mezőtündér lakott.
A többiek egy darabig némán nézték, az erőlködő katicát, de egyszer Csiga Oszkár felkiáltott.
- Várjál Kiskatica, én is segítek!
- Én is! Én is! - kiáltották a többiek is.
Így aztán mindenki összefogott, és együtt indultak útnak az ájult Nagy Katicával. Kiskatica, Csiga Oszkár, Hangya Alfréd, Mézike, Lepke Piroska, és Tücsök Kázmér.
Igaz féltek, de rendületlenül vitték barátjukat a tündér felé, aki talán tudja hova lettek a csodás pöttyek. Nagy nehézségek közepette átverekedték magukat a szúrós csipkebokron, és valóban ott találták a tündérpalotát.

- Mezők tündére kérlek segíts a barátunkon Nagykaticán - kiáltották a palota kapujában. Ekkor megjelent a tündér. Zöld selyem ruha és tarka virágos kötény volt rajta, fején színes virágkoszorú. Kezében egy csipkebokorág.
- Miért zavarjátok a délelőtti pihenőmet?
- Kedves Tündér, kérlek bocsáss meg nekünk. A segítségedet szeretnénk kérni. A barátunkat nagy baj érte, elvesztek a pöttyei, és most élettelenül fekszik itt ezen a zöld levélen. Kérünk segíts rajta! - így kérlelték a tündért, aki a csipkebokor ággal megsuhintotta Nagykaticát és az egy szemvillanás alatt feléledt.
Meglepetten nézett körbe, majd könnyes szemekkel fordult a barátaihoz.
- Ti vállaltátok értem a veszélyt a tüskés bokron át, hogy nekem segítsetek? Bocsássatok meg nekem, nagyon szégyenlem magam, hogy megvádoltalak titeket. Mezők Tündére, kérlek engem büntess meg, én vagyok az oka, hogy megzavartuk nyugalmadat.
A tündér elmosolyodott, majd így szólt. 
- Nálam vannak a pöttyeid Katica, én vettem el mindig egyet, amikor megbántottál valakit. Visszakapod őket, mert megbántad tettedet, de jól jegyezd meg a kényeskedés, a hivalkodás, a mások megbántása rossz útra vezet - ekkor a Tündér belenyúlt köténye zsebébe, és színes virágszirmokat szórt Nagykatica felé.
Ebben a pillanatban a pöttyek visszakerültek a helyükre.
- Nagykatica megvannak a csodás pöttyeid! - kiáltották örömmel és már számolták is.
- Egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét! Éljen a mezők igazságos Tündére!

A Tündér elmosolyodott, felemelte a csipkebokor ágat és a kis csapat, hipp-hopp átrepülte a tüskés bokrot. Egy szemvillanás alatt a mező közepén találták magukat.
- Köszönöm Tündér! Nektek is köszönöm hogy a barátotok lehetek!  - rebegte Nagykatica. - Tudjátok mit? Labdázzunk együtt! - és már repült is a pöttyes labda.
- Figyelj jól! Hozzád is elrepül. Kapd el hamar!
Forrás: bolt.anyameselj.hu
Kép forrása: /i.pinimg.com

Gryllus Vilmos: Katica-dal

Domború hátam,
Pöttyös a szárnyam.
Baktat a fűben
Hat pici lábam.
Mászom a dombra
Szárnyamat bontva.
Ringat a szellő,
Ez csak a dolga.

Szállok az égen,
Nap süt a réten.
Hét kicsi pöttyöm
Csillan a fényben.
Ámde megállok,
Rád ha találok.
Nyújtsd fel az ujjad,
Arra leszállok.

Kép forrása: funlearningforkids.com
A fűszál és a katica

Egy egészen apró fűszál bújt ki a földből. Kíváncsian nézett körbe, hogy lássa, hová érkezett. Milyen érdekes itt! – gondolta, ahogy megcsodálta az eget, a földet, szomszédos társait és a közeli fákat.

A fűszál növekedni kezdett, hiszen melegen sütött a nap, a talaj tele volt tápanyaggal, eső is gyakran öntözte. Ahogy egyre magasabb lett, mind többet látott a világból. Már észrevette a közeli virágágyásban pompázó növényeket, a kerítés mögött ugató kutyát és a szorgalmasan dolgozó hangyákat is. Jól, sőt mi több: remekül érezte magát. Még az időnkénti fűnyírás sem zavarta; először ijesztőnek találta, de nem fájt, a vágástól pedig tovább erősödött, és hamar meg is nőtt újra.

Egyszer egy katicabogár baktatott a fűszálhoz. Apró kosárkát szorongatott, és udvariasan köszönt.

– Szia! Felmászhatok rád? – kérdezte.

– Nem fog az fájni nekem? – aggodalmaskodott a fűszál.

– Nem hiszem – felelte a katica. – Eddig még senki sem panaszkodott. De ha fáj, csak szólj, és azonnal lemegyek.

– Rendben – egyezett bele a fűszál némi töprengés után.

A katicabogár elindult felfelé, és tényleg nem okozott fájdalmat a fűszálnak.

– Miért mégy fel? – faggatózott a fűszál.

– Szeretnék fentről körülnézni, látok-e valahol ennivalót – válaszolta a katica. – Éhes vagyok, és elfogyott az élelmem, gyűjtenem kell néhány falatot. Ezért van nálam a kosárkám. Csak ha fogom, akkor nem tudok repülni, másznom kell.

A fűszál csodálkozott.

– Nekem semmit nem kell tennem, hogy ne legyek éhes – mondta. – Csak felszippantom a talajból a tápanyagot a gyökeremmel, megiszom az esővizet, és magamba szívom a napfényt. Nem kell sehová se mennem.

– Nagyon jó dolgod van – jegyezte meg a katicabogár. – Örülj neki, becsüld meg! Jöhetnek még ínségesebb napok.

A fűszál nehezen tudta elképzelni, hogy más is lehet az élet, mint amilyennek eddig megtapasztalta. Hitte is, nem is a katica szavait.

A katicabogár időközben felkapaszkodott, szétnézett a fűszál tetejéről, meglátott valami neki való élelmet, és lemászott. Elköszönt a fűszáltól, és elindult az ennivalóért.

Hamarosan beköszöntött a nyár. Forrón tűzött a nap, és egyáltalán nem esett. A fűszál szenvedett a kánikulától, és néhány nap után már nagyon szomjazott. De hiába reménykedett, egy csepp eső sem hullott. A fűszál sárgulni kezdett, görnyedten hajladozott a napsugarak alatt. Eszébe jutott, mit mondott a katicabogár, és most már értette, mire gondolt.

Egy tikkasztó délután a katicabogár újra feltűnt kosárkájával. Meglátta a rossz színben lévő fűszálat, és odasietett hozzá.

– Mi a baj? – érdeklődött aggódó tekintettel.

– Nagyon szomjas vagyok – panaszkodott a fűszál. – Túl régen esett az eső, és a nap kiszívja minden erőmet.

– Hozok neked vizet! – kiáltott fel a katica. – A közelben van egy tál víz, az állatoknak tették ki, megmerítem benne a kosaramat.

A katicabogár elment, majd pár perc múlva visszatért. Kosárkája tele volt vízzel, megöntözte vele a fűszálat.

– Nagyon köszönöm – szólt a fűszál.

– Kérsz még? – kérdezte a katica.

– Kérhetek? – sóhajtott a fűszál nagyot.

– Persze – vágta rá a katica.

A bogárka többször is fordult az apró kosárral.

– Hálásan köszönöm – mondta végül a fűszál. – Igazad volt a múltkor, tényleg jöhetnek ínségesebb napok. Jöttek is – tette hozzá.

– Te is segítettél nekem, én is segítek neked – kacsintott a katicabogár kedvesen. – Máskor is szívesen meglocsollak szárazság idején.

Néhány nap múlva szerencsére nagy zivatar érkezett sok-sok esővel, véget ért az aszály. A növények fellélegezhettek a nagy zuháréban, és csillapíthatták szomjukat. A fűszál egészen kizöldült. Újra jól érezte magát, de annak is örült, hogy tanult valami újat, és közben szert tett egy igazi barátra.

Mese forrása: http://www.olvassmeset.hu
Kép forrása: http://kindergartenkhronicles.blogspot.hu
Devecsery László: Katica
-Kis katica, merre jársz,
égen-földön merre szállsz?
Merre viszed hét pettyedet?
Hadd repüljek távol veled!
-Ég, föld között repít szárnyam,
virágok kelyhe az ágyam.
Szárny nélkül te hogy’ repülnél?
Hét petty nélkül is örülnél?
-Kis katica, repülj messze:
szép, távoli, új egekre!
Szárny nélkül én nem követlek,
hét petty nélkül nem vezetlek.
-Kis katica! Merre jársz?
Égen-földön merre szállsz
Kép forrása: www.talu.de