Jelről jelre - gesztenye

Kép forrása: bebeliv.blogspot.fr

Veres Csilla: Gesztenyefa

Szelíd még a vadgesztenye lombja,

nevet a nyár, nincsen semmi gondja.

 

Majd ha ősz jő, bálba megy,

mérges lánynak vélheted,

zöld ruhája helyett

rőt kabátot szerez.

 

Jön szél úrfi, rázza, rázza,

táncol a fa ezer ága,

új kabátját elcseni,

nem is marad más neki.

 

Dühös lesz és kiabál,

tüskés labdát hajigál,

ha arra jársz, eltalál!

Kép forrása: julica-design.de

Várfalvy Emőke: Gesztenye Emberke mondókája

A Gesztenye Emberkének,

Gesztenye a feje,

Gesztenye a lába,

Gesztenye a keze.

Lábaszára fogpiszkáló,

Karja pedig gyufaszál,

A Gesztenye Emberke,

Így is vígan táncikál.

Pápai Ildikó: A gesztenye születése

Lehullott a gesztenye
levele, lefele,
kopogott sok mosolygós,
gömbölyű gyereke.

Meghíztak egy nyár alatt,
vaskosra, kerekre,
tüskék alatt titokban,
fényesre, veresre.

Zöld kabátjuk kinyílott
hosszába, keresztbe
s levetkőztek hirtelen,
melegből – hidegbe.

Bebújtak a föld alá,
gyökérnek, örökre,
így lesznek gesztenyefák,
talán - már jövőre.
Kép forrása: Meska.hu

Bartos Erika: Gesztenyék

Gesztenye van kosaramban,
gömbölyű és barna,
kiborítom nyomban mindet,
ide az asztalra!

Készüljön a gesztenyéből
elsőként egy cica,
papírból lesz két kis füle,
négy lába pálcika!

Süni háta csupa tüske,
gömbölyded a medve,
malac farka kunkori lesz,
szakállas a kecske.

Lovacskának lófarok kell,
keress hozzá cérnát!
Csíkozd be a gesztenyéket,
formázz egy kis zebrát!

Katicának fess hét pöttyöt,
kukacnak adj csápot,
oroszlánnak vörös sörényt,
készíts kerek rákot!

Zsiráf nyaka hosszú legyen,
alkoss dühös pókot,
tegyél mellé kisegeret,
s betöltik a polcot!

Kép forrása? meinefamilie.at

 

Mentovics Éva: GESZTENYE-MONDÓKA

Rezzen a szélben
a gesztenye ága,
rozsdabarna ingét
morcosan cibálja.

Ha potyog a termés,
vigyázz kicsit jobban,
ha nem ugrasz félre,
kobakodon koppan!

Kép forrása: spirelloskrimskramserier.blogspot.ch

Tóth Bálint: Vadgesztenye csalogató

Bújj ki tüskés kabátodból,

szép vadgesztenye!

Tükrös fényed olyan barna,

mint anyám szeme.

Tükrös fényed olyan barna,

mint húgom haja.

Bújj ki, s akkor velem alhatsz

egész éjszaka!

Weöres Sándor: Gesztenye úrfi

Hej, gesztenye úrfi
Bundácskádból bújj ki!
Ugorj le a fáról
Érkezésed várom.

Nini, itt van, koppan
Fáról földre pottyan
Futok zsebre dugni
Jöjj, gesztenye úrfi!
Kép forrása: Found on decor4all.com

Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Gesztenyéből fabrikálok
buksi fejű barna bábot.

Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Ha vagytok már jó néhányan,
Megnyitom a bábszínházam.
Kép forrása: 
melogranoantico.blogspot.com

Tarbay Ede: A hiú törpe

Törpe ül a gesztenyefán,
vadgesztenye-törpe, 
feje barna, a sipkája 
zöld és csupa tüske. 

Feje fölé esernyőt tart: 
- kopp! - kopog a zápor; 
lics-locs eső, amint eláll, 
lemászik a fáról. 

Térül-fordul, tócsát keres, 
megy a sáros partra, 
megnézi, hogy elég zöld és 
szúrós-e a sapka? 

Amíg hajlong, zöld sipkája 
toccs! a vízbe toccsan, 
így bosszúsan tovább sétál, 
ma sem tudni, hol van!
Kép forrása:
Kiss Melinda: A gesztenyehéj kabátka

Végefelé járt már az ősz, s az erdő lakói a hideg tél fogadására készülődtek. Meleg kuckókat rakta, odúkat hordtak tele élelemmel. Némelyik állat még bundát is váltott. Dús, meleg, téli bundát. Látva ezt, a kis sün nagyon elszomorodott.

– Csak nekem nincs téli bundácskám! Szörnyen festek ebben a fekete, tüskés kabátban. Ezt hordhatom életem végéig! – panaszkodott anyukájának.

– Ebből is láthatod, hogy elnyűhetetlen – válaszolta sünmama. – A tüskék pedig megvédenek minket ellenségeinktől, méltóságot kölcsönöz nekünk, és ez egyben a díszünk is. Na és ha összegömbölyödsz, mint egy labda, felszurkálhatod a lehullott faleveleket. Versenyezz a testvéreiddel, ki tud több levelet gyűjteni! Úgysem sokáig játszhattok már, hamarosan itt a tél. Meg aztán minek nekünk téli gúnya, mi úgy is átalusszuk a telet – vigasztalta fiacskáját sünmama. – De most menj! Hívd haza a nővéreidet, nekem sok még a tennivalóm. Segítek sünpapának a vacokkészítésben.

Elindult a kis sün az erdei úton a sűrű levélesőben.

– Lám, még a fák is levetik megunt ruhájukat, hogy tavasszal újat, szebbet öltsenek…

Így morgolódott magában, amikor egyszer csak lógó gomborrára egy gesztenye koppant. Felugrott a kis sün fájdalmában, ekkor meg valami tüske szúrta meg a lábát. Már éppen duzzogni akart, amikor megpillantotta az avarban a tüskés gesztenyehéjat.

– Nahát! Eldobta a gesztenye a kabátkáját. Milyen szép zöld és néhol barna foltos, és ezek a tüskék is csodálatosak rajta! – lelkendezett. Összegömbölyödött, felszúrta saját tüskéire, és elégedetten nézegette magát az erdei tó tükrében.

– Végre nekem is van téli gúnyácskám!

Arra repült szarka néni, s meglátván az ugrándozó süngyereket, kikacagta.

– Micsoda dolog ez?! Más tollával ékeskedni… – csörögte.

– Kár, kár – károgott rá egy csapat varjú, akik inni jöttek a tóhoz. – Kár, hogy a régi gúnya kilátszik alóla!

De a kis sün örömét nem tudták elrontani. Most már vidáman folytatta útját. Mire megtalálta nővérkéit, már alkonyodott. Azok észre sem vették kisöccsük új ruháját. Mindnyájuknak tele volt a tüskéje fakéreg darabokkal. Elhullott madártollal, nagyobb falevelekkel, mohával, amiket a vacokrakáshoz gyűjtöttek. Csak sünmama vette észre, amikor hazaérkeztek a nagy tölgy alatti odúba.

– Milyen kár, hogy tavaszra elfonnyad, így senki sem láthatja majd a szép, új kabátod. De azért meg kell hagyni, nagyon csinos! – tette hozzá vigasztalva.

Sünpapa rövidlátó szemeivel csak most vette észre, s a fejét csóválva morgott a bajusza alatt.

– Ugyan, semmire sem való, haszontalan dolog. Aztán majd ha álmodban viszket a tüskéd töve, nehogy megszúrja a kis csülköcskéidet! Munkára, gyerekek, reggelre el kell készülnünk a kuckórakással! Kertek alatt már a fagy. Érzem is minden porcikámban.

Valóban: reggelre leesett az első hó, s a süncsalád befészkelte magát a jó meleg odúba. De alighogy elhelyezkedtek, a süngyerekek máris fészkelődni kezdtek.

– Szúr a kabátod! – nyafogta az egyik.

– Nem tudok hozzád bújni! – így a másik.

– Fázom! – rikkantotta a harmadik.

– Én is, én is! – visongták a többiek kórusban.

– Talán lyuk van valahol a kuckó falán? – tűnődött sünmama.

– Itt van, ni, a kánya fogja meg! – bosszankodott sünpapa. – Nem valami jó már a látásom – fogta be a lyukat mellső lábaival. – Most aztán mivel tapasztjuk be?

Ahogy körbejáratta rövidlátó szemeit gyerekein, egyszer csak felkiáltott:

– Az ám! A gesztenyehéj gúnya! Éppen akkora, mint a lyuk. Csak hát – nézett megszeppent fiácskájára –, mi fog akkor téged melegíteni, és mi takarja el majd el undok, fekete tüskéidet?

– Majd melegítenek a testvérkéim… és nem is olyan csúnyák ezek a fekete tüskék – mondta a kis sün.

Az igazság az volt, hogy már neki sem tetszett az új bunda. Viszketett is alatta, húzta is a tüskéjét, ahogy száradt össze, nem is tudott tőle jól összegömbölyödni. Így hát örömmel segített betömni vele a lyukat.

A süncsalád kuckójába most már béke és nyugalom költözött.

A kis sün félig lecsukódó pillái alól még azt rebegte:

– Azért mégis csak jó lett valamire a gesztenyehéj kabátkám!


Kép forrása: www.redtedart.com

Várady Lilla: a kis gesztenye története

Ősz volt, ősz, a fák színesbe öltöztető ősze. Minden fa különböző színben, sötétbarna rücskös törzsben tündökölt. A legszebb azonban a fák legöregebbike, a kitudja hány éves gesztenyefa volt. Szép ágai boldogan nyúltak a magasba, rajtuk a gyönyörű barna, sárga, piros levelekkel, mintha csak a mennyországot akarták volna elérni. Pár napja a gyerekek leszedték termését, így már csak egy gesztenye maradt a fán. Ez a gesztenye nagyon magányos volt
Csak néha-néha látogattak el hozzá a szelek, kisebb-nagyobb záporok, hegyek-völgyek mezők, erdők tündérei.
Ám egy nap különleges látogatója érkezett: egy kislány. Aranybarna hajába belefújt a szél, ugrándozva közeledett a gesztenye felé. Valamit keresett. Hirtelen rávetette kutató szép szemét, és elmosolyodott. Odament, gyöngéden leszakította, aztán vidáman csengő hangon azt mondta:
-Gyere szépen! Haza viszlek a beteg kishúgomnak, elültetlek, hogy később kikelj, és örömet szerezzek neki.
A kis gesztenye bizonyára összecsapta volna kezét örömében, ha lett volna neki. Így hát a kislány hazavitte a gesztenyét, elültette az ablak alá.
A lány húga, Kata hallotta az ajtócsapódást, és felkiáltott:
-Blanka, te vagy az?
-Igen!
Ez volt a válasz.
-Van egy kis meglepetésem számodra, Kata!
-Tényleg? Jaj, de jó! És mi az? – Hallatszott a rekedt kis hang az ágy felől.
-Várjál csak, megmutatom!
Azzal odament az ablakpárkányhoz, óvatosan levette a cserepet, Kata ágyához ment, és a kezébe adta ajándékát.
A beteg elkeseredetten mondta:
-Hiszen ez csak egy üres cserép! Nem volt szép, hogy becsaptál!!! – Kata elsírta magát.
-Várj, Kata! Ebben a cserépben nem tudod, hogy milyen nagy kincs van, egy gesztenye mag. Ha sokat törődsz vele egy kis idő elteltével cserje lesz belőle, és ha még többet vársz, olyan szép gesztenyefa lesz belőle, amilyen a parkban van! Hiszen te is láttad! Onnan hoztam ezt a kis gesztenyét is, amit eltemettem ebbe a cserépbe.
-Téhényhleheg? – szipogta Kata.
-Hát persze, csak várj türelmesen!
Eközben a kisgesztenye arra készülődött, hogy kicsírázzon, ám ez nem sikerült azonnal.
„Úgy látszik még várnom kell, amíg több táplálékhoz jutok”-gondolta.
Telt-múlt az idő, és ahogy a gesztenye a föld alatt fejlődött, Blanka húga, ha ő maga nem is érezte, de gyógyult. Hamarosan a kis gesztenye szára kibújt a föld alól, nagyot nyújtózott, és amikor ez megtörtént, Kata fölállt az ágyban. Úgy érezte, hogy oda kell mennie a gesztenyéhez. Amikor odaért az immár fiatal csírához, akkorát kurjantott örömében, hogy Blanka felpattant a fotelból, sietett Katához, hogy vajon mi lehet a baj. Amikor ő is odaért, még nagyobbat kurjantott, de akkorát, hogy a kisgesztenye fölébredt legédesebb álmából.
Ez így ment tovább.
Amikor a gesztenye leveleket hajtott, újabb kurjantás.
Amikor a gesztenye kivirágzott, újabb kurjantás.
Eközben Kata csak gyógyult, és gyógyult, és gyógyult.
Mire a gesztenyéből magonc lett, Kata már olyan egészséges volt, mint a makk, bocsánat, mint a gesztenye.
Minden nap odaült a gesztenye mellé, beszélgettek, játszottak.
Amikor Kata, és Blanka már felnőttek voltak a gesztenyéből kész fa vált, és kis társakra talált.
Hogy miért? Azért, mert Blanka, és Kata faiskolát nyitott.
Itt a vége, ültesd el a gesztenyéd végre !

Kép forrása: agnesingersen.dk

Gesztenye sütéshez:

Kép forrása: Cristina André


Játékok gesztenyével:
  • Mindent vagy semmit: Ezt a játékot két játékos vagy két csapat játszhatja. A játékterületet válasszuk ketté egy vonallal vagy bottal! Mindkét oldalra tegyünk le 10-10 gesztenyét. Dobókockával felváltva dobnak az ellenfelek. Amennyit dobnak, annyi gesztenyét vehetnek el a másik térfélről, és ezeket letehetik a saját oldalra. Az nyer, akinek az oldalára átkerül az összes gesztenye.
  • Gesztenyepiramis: Mindenki kap egy bizonyos számú gesztenyét, összesen kb. 30-40 darabot érdemes szétosztani a játékosok közt. Középre tegyünk egy lapos tányért vagy tálcát! A játékosok felváltva tesznek egy-egy gesztenyét a tányérra, a rajta lévő gesztenyekupac tetejére is lehet pakolni. Ha leesik egy gesztenye a tányérról, fel kell vennie annak, akinél leesett. Az nyer, akinek legelőször elfogy a gesztenyéje, vagy akinél a legkevesebb marad.

Kép forrása: KATRIN HERTING

Képről képre: Szivárványos csoportszoba

 

Kép forrása: Pedagogia das Cores

Kép forrása: outdoorareas.blogspot.co.at

Kép forrása: Pedagogia das Cores

Kép forrása: Pedagogia das Cores

Kép forrása: Pedagogia das Cores

-Kép forrása: Nagykovácsi Cinegék

Kép forrása: Nagykovácsi Cinegék

Kép forrása: beneaththerowantree.blogspot.ca

Kép forrása: A Day In First Grade

Kép forrása: Nagykovácsi Cinegék

Kép forrása: Pedagogia das Cores

Kép forrása: Gabi Veres

 

Képö forrása: Pedagogia das Cores

Kép forrása: Pedagogia das Cores

Kép forrása: laclassedelaurene.blogspot.fr

Kép forrása: Pedagogia das Cores
Kép forrása: TimandMary Parker

 

 

Kép forrása: scontent-a-lga.xx.fbcdn.net

 

Kép forrása: etsy.com

Kép forrása: buzzfeed.com

Kép forrása: eHow

Jelről jelre - sün

Kép forrása: Mentőötlet - kreáció, újrahasznosítás

Csukás István: Sün mese

Tüskéshátú sün barátom,

Merre jártál, mondd, a nyáron.

Itt az ősz, a lomb lehullt már,

Most látlak, hogy előbújtál.

Körmöd kopog, eliramlasz.

Vigyázz, itt a tél, te mamlasz!

De a sün nem jön zavarba,

Belebújik az avarba.

Mészely Adél: Az első út egyedül

Sün Simi egy derengőfényű kora nyári hajnalon született. Olyan csupasz és sima volt újszülött korában, hogy anyja a Simi nevet adta neki. Siminek azonban, mint minden valamirevaló sünnek, már élete első napján előbújtak fehér tüskéi. Szépen növekedett és hamarosan ő lett a legügyesebb a süngyerekek közül. Sok gyakorlással az összegömbölyödést is kezdte megtanulni. Esténként már elkísérhette mamát vadászni, de egyedül még nem merészkedett volna messzire a gondosan bélelt családi fészektől.

Sün Simi egy este ezzel a kéréssel állt a mamája elé:

– Mama, engedj el kérlek ma este egyedül, hadd hozzak én vacsorát. Te már úgyis sokat dolgoztál és biztosan fáradt vagy.

– Nem bánom, hiszen te vagy a legügyesebb összegömbölyödő kis sün, de azért légy óvatos kisfiam – aggályoskodott süni mama, majd így folytatta csemetéje okítását: – Jól jegyezd meg, hogy tüskéid nem védelmeznek meg minden ellenségedtől, az uhu karmai közül nincs menekvés, csőre kemény és érzéketlen még a te pompás tüskéidre is. Ne menj túl messzire, és a rókától is őrizkedj, mert vízbe hengeríthet a cselszövő és akkor véged.

– Jó, majd a bokrok közé rejtőzködöm, ha mégis szembe jönne velem a lompos farkú – nyugtatta meg aggódó mamáját Sün Simi.

– Légy éber és siess haza! – búcsúzott süni mama az első hosszabb útjára induló kisfiától.

Süni az utolsó szavakat már nem is hallotta, mert a galagonyabokor felé igyekezett. Ott tartotta első pihenőjét, hiszen még rövid úton is kifáradt, így hát jólesett megállni és gyönyörködni a föléje hajló bíborló ágakban. Hamar kifújta magát és tovább sietett. A mezőn még jobban megszaporázta lépteit. Nem szerette volna, hogy belőle váljék vacsora, amikor éppen ő vállalkozott arra, hogy életében először beszerezze családja estebédjét.

Az öreg vadkörte békésen pihent a szürkületben. Kis lámpásokként világítottak elő a fűből az érett vackorok. Simi gyorsan bevacsorázott az édes csemegéből, de azért nem feledkezett meg arról sem, amiért jött. Ügyesen hempergett egyet a terített asztalon, s így tüskéire tűzte a család vacsoráját is. Hazafelé a mező szélén pihent pár percet a kék iringók közti búvóhelyen. Nagyon kedvelte az éjszakába már beleolvadó hamvas kék virágokat, akik szintén töviseikkel, pikkelyeikkel védik magukat.

– Szervusztok, süni virágok – búcsúzott süni az iringóktól, akiket ő így nevezett. – Sietek, mert nagyon várnak otthon.

Süni mama már idegesen nézegetett a terebélyes galagonya irányába. Végre megpillantotta Süni fiát, aki vackorral megrakodva érkezett haza első élelemszerző útjáról. Boldogan ugrálták körül élelmes testvérüket a süngyerekek. Simi is velük ugrált, s csak úgy potyogtak le róla a kásás vackorok.

Kép forrása: Found on susiequte.blogspot.com.au

Bartos Erika: Sünvacsora

Sünpapának sok a dolga,
amit talál, hazahordja.
Túl a sűrű csipkebokron
hat kicsinye várja otthon.

az első a szilvát rágja,
másodiké lett a málna.
Harmadiknak barack jutott,
negyedik a meggyért futott.

Ötödiké lesz az eper,
hatodiknak jár a szeder.
Sünmama a körtét kapja,
sünpapának jut az alma.

Falatoznak, vacsoráznak,
bokor mélyén lakomáznak.
Kép forrása: kiflieslevendula.blogspot.hu

Találós kérdések:

Melyik disznó nem volt soha malac?

Varrni még senki se látta, mégis csupa tű a háta. Mi az?

Tüske elől, tüske hátul, kiáll minden oldalából. Mi az?

Kép forrása: http://laclassedellamaestravalentina.blogspot.hu/2013/10/riccio-patata.html

Kiss Melinda: A gesztenyehéj kabátka

Végefelé járt már az ősz, s az erdő lakói a hideg tél fogadására készülődtek. Meleg kuckókat rakta, odúkat hordtak tele élelemmel. Némelyik állat még bundát is váltott. Dús, meleg, téli bundát. Látva ezt, a kis sün nagyon elszomorodott.
– Csak nekem nincs téli bundácskám! Szörnyen festek ebben a fekete, tüskés kabátban. Ezt hordhatom életem végéig! – panaszkodott anyukájának.

– Ebből is láthatod, hogy elnyűhetetlen – válaszolta sünmama. – A tüskék pedig megvédenek minket ellenségeinktől, méltóságot kölcsönöz nekünk, és ez egyben a díszünk is. Na és ha összegömbölyödsz, mint egy labda, felszurkálhatod a lehullott faleveleket. Versenyezz a testvéreiddel, ki tud több levelet gyűjteni! Úgysem sokáig játszhattok már, hamarosan itt a tél. Meg aztán minek nekünk téli gúnya, mi úgy is átalusszuk a telet – vigasztalta fiacskáját sünmama. – De most menj! Hívd haza a nővéreidet, nekem sok még a tennivalóm. Segítek sünpapának a vacokkészítésben.

Elindult a kis sün az erdei úton a sűrű levélesőben.

– Lám, még a fák is levetik megunt ruhájukat, hogy tavasszal újat, szebbet öltsenek…

Így morgolódott magában, amikor egyszer csak lógó gomborrára egy gesztenye koppant. Felugrott a kis sün fájdalmában, ekkor meg valami tüske szúrta meg a lábát. Már éppen duzzogni akart, amikor megpillantotta az avarban a tüskés gesztenyehéjat.

– Nahát! Eldobta a gesztenye a kabátkáját. Milyen szép zöld és néhol barna foltos, és ezek a tüskék is csodálatosak rajta! – lelkendezett. Összegömbölyödött, felszúrta saját tüskéire, és elégedetten nézegette magát az erdei tó tükrében.

– Végre nekem is van téli gúnyácskám!

Arra repült szarka néni, s meglátván az ugrándozó süngyereket, kikacagta.

– Micsoda dolog ez?! Más tollával ékeskedni… – csörögte.

– Kár, kár – károgott rá egy csapat varjú, akik inni jöttek a tóhoz. – Kár, hogy a régi gúnya kilátszik alóla!

De a kis sün örömét nem tudták elrontani. Most már vidáman folytatta útját. Mire megtalálta nővérkéit, már alkonyodott. Azok észre sem vették kisöccsük új ruháját. Mindnyájuknak tele volt a tüskéje fakéreg darabokkal. Elhullott madártollal, nagyobb falevelekkel, mohával, amiket a vacokrakáshoz gyűjtöttek. Csak sünmama vette észre, amikor hazaérkeztek a nagy tölgy alatti odúba.

– Milyen kár, hogy tavaszra elfonnyad, így senki sem láthatja majd a szép, új kabátod. De azért meg kell hagyni, nagyon csinos! – tette hozzá vigasztalva.

Sünpapa rövidlátó szemeivel csak most vette észre, s a fejét csóválva morgott a bajusza alatt.

– Ugyan, semmire sem való, haszontalan dolog. Aztán majd ha álmodban viszket a tüskéd töve, nehogy megszúrja a kis csülköcskéidet! Munkára, gyerekek, reggelre el kell készülnünk a kuckórakással! Kertek alatt már a fagy. Érzem is minden porcikámban.

Valóban: reggelre leesett az első hó, s a süncsalád befészkelte magát a jó meleg odúba. De alighogy elhelyezkedtek, a süngyerekek máris fészkelődni kezdtek.

– Szúr a kabátod! – nyafogta az egyik.

– Nem tudok hozzád bújni! – így a másik.

– Fázom! – rikkantotta a harmadik.

– Én is, én is! – visongták a többiek kórusban.

– Talán lyuk van valahol a kuckó falán? – tűnődött sünmama.

– Itt van, ni, a kánya fogja meg! – bosszankodott sünpapa. – Nem valami jó már a látásom – fogta be a lyukat mellső lábaival. – Most aztán mivel tapasztjuk be?

Ahogy körbejáratta rövidlátó szemeit gyerekein, egyszer csak felkiáltott:

– Az ám! A gesztenyehéj gúnya! Éppen akkora, mint a lyuk. Csak hát – nézett megszeppent fiácskájára –, mi fog akkor téged melegíteni, és mi takarja el majd el undok, fekete tüskéidet?

– Majd melegítenek a testvérkéim… és nem is olyan csúnyák ezek a fekete tüskék – mondta a kis sün.

Az igazság az volt, hogy már neki sem tetszett az új bunda. Viszketett is alatta, húzta is a tüskéjét, ahogy száradt össze, nem is tudott tőle jól összegömbölyödni. Így hát örömmel segített betömni vele a lyukat.

A süncsalád kuckójába most már béke és nyugalom költözött.

A kis sün félig lecsukódó pillái alól még azt rebegte:

– Azért mégis csak jó lett valamire a gesztenyehéj kabátkám!

Kép forrása: www.flickr.com

Sz. Pál-Kutas Orsolya: Süninóta

A kis süni nagyon fázott,
mondták, vegyen nagykabátot.
"Bizony-bizony jó is volna,
hátam tüskét nem hordozna.

Felvehetném nagy hidegbe`,
dédelgetne, melengetne,
de a tüském, az a fránya,
mennyi lyukat szúrna rája.

Hová menjek, mit csináljak,
hogy ily nagyon most ne fázzak?
Tüzet gyújtsak, azt sem tudok,
gyorsan az erdőbe futok.

Hempergőzöm puha lombban,
s megbújok egy faodúban.
Így lesz ruhám meleg nagyon,
falevélből dunnahalom.

Télen majd egy nagyot alszom,
s ha meleg jön a tavaszon,
elég lesz a töviskabát,
újra meleg lesz a világ."

Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan, pöffen minden percben.
Bokrok alját nézi sorra,
buzgón szaglász nedves orra.
Hátán kócos a sok tüske,
megfésülné,de nincs tükre,
Nem nyúl hozzá,így is jó,
Úgy hívják,hogy sündisznó!

Kép forrása: Found on 1.bp.blogspot.com

Fésűs Éva: Tüsszentős mese

Neszepisze, a csíkos malacka egyszer nagyon megnáthásodott. Harkály doktor azt mondta, hogy gőzölje kamillatea felett az orrát, és egy hétig ne pancsoljon pocsolyában. Búsult is szegény, és szörnyen unatkozott egymagában a százéves tölgyfa árnyékában, amíg a többi vadmalac vígan dagonyázott. Befogta a fülét, hogy ne is hallja boldog visítozásukat. Aztán egyszer csak pompás ötlete támadt. Legalábbis ő annak tartotta, amikor elhatározta, hogy elmegy vendégségbe. Végiglátogatja a pajtásait, akiket már régóta nem látott: legelőször a bumfordi mackót. A mackó éppen erdei hangversenyre készült, és szorgalmasan gyakorolt egy trombitán odabent a barlangjában, mert a falak ott csodálatosan visszhangzottak.
- Bújj be! - brummantott kurtán, amikor meghallotta a kopogtatást két trombitaszó között. Bezzeg meglepődött, amikor a malacot meglátta.
- Nini, hát te nem dagonyázol?
- Nem, mert dagyon dáthás vagyok! - szortyogott Neszepisze, és hogy még jobban bebizonyítsa, hatalmasat tüsszentett, egyenesen bele a trombitatölcsérbe.
- Gondoltam, dagyon fogsz örülni, ha meglátogatlak!
- De én most éppen gyakorolok - lépett hátra a bocs. - Vasárnap lesz a hangverseny; odáig már nincs sok időm.
- Ó, csak gyakorolj tovább nyugodtan, én majd hallgatom! Happii... Sőt, ha elfáradsz fújom helyetted.
- Még mit nem! - mondta mérgesen a mackó.
-Különben is hűvös a barlangom. Jobban tennéd, ha kiülnél a napra.
- Dehogy ülök! - erősködött malacka. - Hiszen mondom, hogy látogatóba jöttem hozzád!... Happii A bumfordi mackó akkorát fújt a trombitába, hogy a sarokban lengő pókháló háromszor megcsavarodott.
- Akkor hát én megyek ki gyakorolni - mondta, és már vitte is kifelé a hangszerét.
Malacka megsértődött.
- Nahát, milyen barátságtalan vagy! Tudd meg, hogy többé be se teszem hozzád a lábamat! Tovább is ment mindjárt, Nyuszókához.
Nyuszóka éppen káposztát rakott el télire egy nagy hordóba, amikor Neszepisze betoppant hozzá. - Szia, Nyuszóka! Eljöttem hozzád látogatóba.
- Szép, hogy eszedbe jutottam, de látod, éppen igen nagy munkában vagyok
- Majd én segítek neked. Happii...
- Mi az? Megfáztál?
- Dagyon dáthás vagyok! - düllesztette ki büszkén a mellét Neszepisze, és akkorát szívott az orrán, hogy egy elefántnak is dicsőségére vált volna. Kis csülkét sebtében végig is húzta az orra alatt, aztán már nyúlt volna a káposztalevelek után, de Nyuszóka hirtelen a körmére koppintott egy fakanállal:
- Ohó, barátocskám, az ilyen segítségből nem kérek!
- No nézd csak, milyen irigy vagy! - kapta vissza a csülkét Neszepisze.
- Nem élek én káposztával! - Egészen másról van szó... - kezdte Nyuszóka, de a kismalac ismét hatalmasat tüsszentett, egyenesen a szeme közé, aztán anélkül, hogy megvárta volna mit mond, sarkon fordult és usgyi!...
- Elmegyek Sünihez - gondolta. Régen láttam, és ő biztosan örül majd nekem. Süni éppen csomagolt.
- Elutazol? - kérdezte csalódottan Neszepisze.
- Igen, holnap reggel indulok Tüskésföldvárra, süntáborba! - felelte Süni, és apró gombszemei örömtől ragyogtak.
- Minden kész, már csak egy igazolás kell Harkály doktortól, hogy egészséges vagyok.
- Minek az? - csodálkozott a malac.
- Mert aki beteg, az nem nyaralhat együtt a többiekkel. Hanem teveled mi van? Olyan furcsán szörcsögsz!
Süni azonban nem nevetett, hanem kissé ijedt képet vágott.
- Ugye, neked még sohasem volt ekkora dáthád? - kérdezte Neszepisze.
- Nem, de nem is kívánom, hogy legyen. Kérlek, eredj haza!
- Hát már te is ilyen utálatos vagy? Nem is örülsz nekem?
- Aki beteg, annak otthon a helye.
- A dátha nem betegség, az csak dátha! Kérdezz meg akárkit!
- Mégsem szeretném elkapni tőled, éppen a nyaralásom előtt. - Nem is adom oda, tudd meg! HappcÜ... És mától fogva nem köszönök neked! - húzta fel kivörösödött orrát a kismalac. Mélységesen megbántva fordított hátat a sünnek. De most már hová menjen? Leült a tisztáson egy lapos kőre, és elkezdte magát rettentően sajnálni. Még a könnye is kicsordult.
- Hát téged ki bántott? - szaladt oda hozzá Mókuska.
- Bindenki! - bőgte el magát Neszepisze, és elmesélte balul sikerült látogatásait. A végén tüsszentett rá akkorát, hogy Mókuska is jobbnak látta gyorsan visszakapaszkodni a faágra. Onnan, tisztes távolságból szólt le újra:
- Igazuk volt a pajtásaidnak.
- Én nem csináltam semmi rosszat! - Tapintatlan voltál. Az ilyen viselkedést így nevezik.
- Akárhogy nevezik, én azt mondom, hogy nem igazi barát az, akinek náthásan nem kell a pajtása!
- De az sem igazi barát, aki nem kíméli meg a másikat! Szó szót követett, feleseltek, veszekedtek, és talán még most is folytatnák, ha a malackának nem támad ismét egy pompás ötlete. Döntsön valaki más!... Például te!... És akkor az lesz ennek a mesének a vége.

Kép forrása: vs-material.wegerer.at

Várfalvy Emőke: Hol alszik a sündisznó?

Őszi eső nap nap után ráérősen szemerkél,

Fáradt süni mindenfele téli szállást keresgél.

Farakásban túl huzatos,

Ez a bokor nagyon szúr,

A házak közt emberek járnak,

Üregben róka az úr.

Lám csak, lám!

De finom puha, ez a színes avarhalom,

Csupa illatos levéllel magamat betakarom,

Alszom benne kényelmesen,

Míg nem melenget napsugár,

S nem éneklik a nyitnikék,

Itt a tavasz, aludni kár!

Kép forrása: Χριστίνα Παπαδημητρίου

Kép forrása: Diana Regina Santos

Társasjáték:

A sün tartása

Mindenképp győződj meg arról, hogy a süninek valóban szüksége van-e a segítségedre. A sünik védett állatok, tartásuk hobbiállatként nem megengedett!

0-80 grammig bébi
80-300 grammig kölyök
300-500 grammig tinédzser
500 gramm felett pedig már felnőtt süniről beszélünk.

Ha bébi sünit találsz, neki szakszerű és gyors segítségre van szüksége. Tegyél mellé melegvizes palackot és juttasd el állatkertbe vagy állatorvoshoz.

Ha a süni már kölyök, tini vagy felnőtt, csak száraztápot kell majd kapnia, és arra kell figyelni, hogy mindig legyen neki tiszta víz. 650 gramm feletti süni magától is át tud telelni a természetben

Fontos, hogy a táp minőségi és kölyök cicáknak való száraztáp legyen. Az tartalmaz ugyanis megfelelő vitaminokat és tápértéket a megfelelő csontozat és fogak megerősödéséhez.

Amire szükséged lesz:

- két tál, lehetőleg nehéz, kerámia tál legyen, hogy ne tudja felborogatni (mert a sünik nagy lakberendezők is)

- munkáskesztyű - tiszta, másra ne használjátok se előtte, se utána

- száraz cicatáp: hill's vagy royal canin kiscicáknak való táp. Előfordulhat hogy egy kis hasmenés lesz tápváltáskor. Az aszpikos táptól fogkövesek lesznek.

- takaró/pléd/törülköző: főleg a kicsiknek, ebbe csak belebújnak és bevackolják magukat. 90 fokban kell kimosi, vagy kidobni, ha elmocskosodik.

- forgács és széna alomnak, búvóhelynek

Annyira fel kell készülni, hogy takarítás után, ha visszateszed és elszámolsz 20-ig, újra mocskos lesz minden. Ez így normális, ők vadállatok :)

Ha befogadsz egy sünit!

Sün etetése

A sünik rovarevők, és emiatt is látjuk szívesen a kertben, mint “természetes kártevő írtó”-t. Mindamellett, ha befogadtuk, nem kellene őket meztelen csigán, földigilisztán stb. tartani, mert ezek átadhatnak parazitákat. Ellenben a kisállat-kereskedésekben kaphatóak tücskök, gyászbogárlárvák és lisztkukacok, az utóbbit mértékkel, melyeket szívesen fogyasztanak a sünik. A befogadott sünöknek adott étel összetétele hasonlónak kell lennie, mint a természetes élelme, bőséges zsírban és proteinekben.

Alap fogások

Sose fogj egy sünit kiegyensúlyozatlan diétára! Az alap összetevők egy változatos diétára a következők:

  • Konzerv macska vagy kutya kaja (ha még kicsi a sün, akkor kis cicáknak valót)
  • Tojás (főtt vagy rántottaként)
  • Főtt csirke
  • Vagdalt husi (kevergetve süssük amíg átbarnul)

További vitamin és/vagy ásványok csak alkalmanként szükséges, és az is csak akkor, ha az állatorvos által van előírva. Egy túladagolás – főleg a zsírban oldódó vitaminoknál – több kárt tesz, mint használ! A különböző alapfogások persze összekutyulhatóak, pl.: konzerv cicakaja és vagdalt husi, vagy rántotta főtt csirkével. Kukorica olaj a legjobb a sütéshez, mivel jótékony elemeket tartalmaz a sünik részére.

Sose adj a süninek közvetlenül a hűtőből vagy a sütőből enni! Ne etesd maradékkal, semmi édest vagy fűszereset se csípőset ne adj neki. Gyümölcs és zöldség, sajt, dió, túró vagy joghurt ne szerepeljen a sünike étlapján!

Hogy “megmosd a fogait” (sünik hajlamosak a fogkőképződésre) száraztápot szükséges kitenni neki.

Kerüld a monoton etetést, pl.: csak konzerv macska kaja. Ha már muszáj macska kaját többször adni, legalább legyen mindig más típusú és tegyél hozzá száraztápot is.

Az itatás
Mindig legyen előtte friss víz. A tejben lévő laktóz emészthetetlen egy süninek, nem beszélve arról hogy hasmenést okoz,ami halálos kimenetelű is lehet. A vizet tedd egy lapos aljú kerámia edénybe, hogy ne tudja felborítani.

Receptek

Kipróbált alternatív boszorkánykoha, ami megfelelő egy közepes méretű ifjú süni számára:

  • 60 g főtt marha, egy teáskanálnyi olajjal, hozzá egy kiskanálnyi of búzakorpával
  • 30 g főtt marha, egy főtt tojás egy teáskanálnyi olajjal keverve 2 kiskanálnyi zabkásával
  • 60 g tojgli rántotta egy kanálnyi olajjal 2 kanál száraz süntáppal
  • 100 g konzerv cica hami keverve 2 kiskanálnyi száraz süntáppal
  • 100 g csirke keverve 2 kiskanálnyi zabkásával és egy teáskanálnyi kukorica olajjal

Étel mennyisége & súlynövekedés

A süniknek különböző mennyiségű táplálékra van szükségük. Függ a súlyuktól és az egészségi állapotuktól. Egy átlagos középsúlyú sünik annyit eszik, ami belefér egy 150g joghurtos pohárkába. A súlynövekedés mértéke mutatja meg a megfelelő porciózás mértékét.

Eleinte mindennap mérni kell a befogadott kis sünit, később elegendő hetente. Fordítsd a hátára és úgy tedd a mérlegre majd finoman fújd meg az orrát, hogy nyugton maradjon. A nagyon sovány állatka 15-20g súlyt kell hogy naponta visszaszerezzen, később ez csökkenhet 10-15 grammra .
Naponta egyszer, esténként etessük a sünit, aki az egész napos mozgás után megéhezett. A legyengült süniket inkább többször, kevesebb étellel kínáljuk. A megmaradt eleséget (ha főtt ételről van szó) dobjuk ki és mossuk el az edényeket forró vízzel minden etetés után/előtt.

Etetés kézből


A képen látható kissüni nem beteg, csak éhes

A nagyon beteg és gyönge sünit, aki nem eszik magától, fecskendővel kell etetni. Fordítsd a hátára ülőpózban, így nem fullad meg. Használj – ha nincs más kéznél – hús pürét (csecsemő táp 4 hónapos kortól), jobb döntés (kézi etetéshez, ha napokig kell) ha állatorvostól kérsz RoyalCanin kutya tápszert, viszont ennek adagolását mindig a sün aktuális súlyához kell mérni!

Etesd 4-5 alkalommal naponta, próbáld a szája széléhez nyomni a tápot, kb 10 -30 ml elég lesz alkalmanként.

Mindig hagyj egy kis edényben száraztápot a sünike előtt, hogy ha úgy gondolja elég erős egyedül enni.
Azt a sünit, amit kézzel kell etetni, annyira gyönge, mindenképp meg kell mutatni egy állatorvosnak!

Mivel ne etessünk egy sünit?

Az emberi fogyasztásra szánt ételek, vagy amelyeket azért etetünk állatainkkal, hogy nagyra nőjenek és erősek legyenek – nem feltétlenül megfelelőek a sünök számára. Következők nem találhatóak egy sün-menün:

  • gyümölcs: alma, körte stb.
  • zöldség: saláta, répa stb.
  • tejtermékek: tej, sajt, túró, joghurt stb.
  • diófélék, mazsola
  • babatáp (emberi)

Forrás: http://sunbarat.hu/

Süni szállás, kertben, udvaron:

Kép forrása: http://sunbarat.hu/

Kép forrása: www.szephazak.hu

 

Játékok kicsiknek és nagyobbaknak befogadáshoz, visszafogadáshoz

Kép forrása: Kép forrása: caesarom.com

Ismerkedő, kapcsolatteremtő, névjátékok befogadáshoz, visszafogadáshoz

1. „Papagáj” játék (ismerkedés labdával vagy babzsákkal)

A gyerekek körben ülnek vagy állnak. A játékvezető gurítja vagy dobja a labdát/babzsákot és közben hangosan Kimondja annak a nevét/jelét, akinek szánta. Amelyik gyerek megkapta a labdát az visszadobja, csúsztatja, gurítja a játékvezetőnek úgy, hogy közben ő is elismétli a nevét vagy a jelét.

Variáció:

- Amikor már jól mennek a nevek és jelek, akkor a kezdő játékos gurítja a labdát úgy, hogy mondja a saját nevét/jelét és annak a nevét/jelét is, akinek gurítja, dobja a babzsákot, labdát.

- Nehezített változat: először szemkontaktust kell felvennie a dobónak, gurítónak azzal, akinek szánja a labdát és, amikor ez már létrejött akkor és csak akkor mondhatja ki a nevét, jelét.

- Amikor már nagyon jól mennek a jelek, nevek, akkor, akinél a labda van „némán” (vagy a magánhangzókat hangosan) mondja ki, annak a nevét, jelét, akinek is szánja a labdát, babzsákot.

2. Ismerkedés szemkontaktussal:

A gyerekek/felnőttek szétszórtan helyezkednek el a térben és halk zeneszó mellet összevissza sétálnak, és közben megpróbálnak szemmel kapcsolatot keresni valakivel. Aki nem fogadja el a kapcsolat kezdeményezést, annak el kell néznie, aki elfogadja, az tartja a szemkontaktust. Akkor alakul ki a pár, ha egymás kezét fogva mennek tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki megtalálja a párját.

Variáció:

- A játékvezető a játék közben megváltoztathatja, hogy hol, hogyan kell összekapcsolódniuk a pároknak

(pl. A meglévő párok sétáljanak tovább úgy, hogy a könyökük, válluk, térdük, homlokuk ér össze.)

- Nehezített változat: Ha kialakultak a párok, akkor tovább lehet játszani úgy, hogy a pároknak szavak nélkül, párokkal kell kapcsolatba kerülni és így 4-es, 8-as csoportok alakulnak ki. Egészen addig játszható, amíg minden játékos egy csapatba nem kerül.

3. „Keresem a barátom” (játék a kezekkel)

A játék résztvevői csukott vagy bekötött szemmel halk zeneszóra mozognak a térben, előre nyújtják a kezüket és a „kezek ismerkednek.” Ha olyan kézfogást érez a kezén, akinek az érintése tetszik, akkor mind a két játékos kinyitja a szemét, bemutatkozik egymásnak és párban megy tovább. A játéknak akkor van vége, ha mindenki barátra lelt.

4. Szobros játék

A gyerekek, felnőttek zenére szabadon mozognak a térben és közben a játékvezető „feladatokat” ad: (Pl. Mozgás közben óvatosan érints meg, minél több játékost vagy érintsétek össze a tenyereteket, homlokotokat, kisujjatokat! stb.). Amikor a zene elhallgat, mindenkinek abban a helyzetben, amiben éppen van „szoborrá” kell merevednie. Zeneszóra lehet tovább indulni.

5. Összegabalyodva

Egy nagy körben állva minden gyereket arra kérünk, csukja be a szemét és nyújtsa előre a két kezét. Ekkor háromra mindenki a kör közepe felé indul becsukott szemmel, és két kinyújtott kezével két másik kezet kell megtalálnia, megfognia. Mikor mindenkinek van „megfogott keze” kinyithatjuk a szemünket és megpróbáljuk kioldani az így keletkezett csomót. Segítség: Minden csomó kioldható!!Figyelem: ha túl sok idő eltelt már, egy nagy csatakiáltással háromra mindenki elengedheti a másik kezét, kvázi felrobbantjuk a csomót.

6. Jónásnak hívnak

A gyerekek körben állnak és egymás után sorban belépnek a kör közepére és valamilyen kitalált mozgással kísérve bemutatkoznak. Ezután az egész kör megismétli a nevet és mozdulatot. Utána jöhet a következő játékos.

7. Pókháló

A kezdő játékos megfogja a fonal végét, majd bemutatkozás után odadobja valakinek a gombolyagot. Ez a játékos is megfogja a fonalat, és a gombolyagot tovább dobja a bemutatkozása után. Így mire mindenki bemutatkozik, kialakul a „pókháló”, melyet vissza is tekerhetünk a nevek ismétlésével.

8. Léggömb játék

A játékvezető (akár a játékosok segítségével is) megrajzolja, megírja az összes játékos jelét, nevét egy kis papírra és összehajtva beleteszi egy-egy lufiba. A lufikat ezek után felfújja és a játéktér közepére teszi, ahonnan összekeverés után mindenki választhat egyet és szabadon játszhat vele, amíg szól a zene. Amikor elhallgat a zene, mindegyik játékosnak ki kell pukkasztania az éppen nála lévő lufit és a lufiban talált nevű, jelű játékosra rámutatva ki kell mondania vagy a jelét vagy a nevét.

9. Székes játék

A széket egymástól kicsit távolabb körbe rakjuk, és a játékosok ráülnek, ráállnak. A játékvezető mond két nevet/jelet és azoknak helyet kell cserélniük. Először lassan, majd egyre gyorsuló tempóban lehet mondani a jeleket/neveket és ezzel nehezíthetjük a játékot.

10. Bújócska:

A gyerekek körbeállnak, kiválasztunk egy hunyót, aki a kör közepére áll, és befogja a szemét. A gyerekek hangosan mondják a mondókát:

“Az erdőben jártunk keltünk,
Egy gyermeket elvesztettünk,
Mondd meg …. (hunyó neve)
mondd meg nekünk –
Ki az, aki nincsen velünk?”

A mondóka közben a tanító kiválaszt egy gyereket, aki elbújik az asztal mögé, egy fa mögé. A hunyó kinyitja a szemét, körbenéz, és megpróbálja kitalálni, hogy ki hiányzik. Ha sikerül, az lesz a hunyó, aki elbújt. Ha nem sikerül, akkor újra ő a hunyó.

 

11. Kapd el a söprűt!

A játékosok körbe állnak. A játékvezető, vagy egy önként jelentkező játékos, a kör közepére áll és függőlegesen tartja a földön álló söprűt. A feladata az, hogy kiszabaduljon a kör közepéről. Ezt úgy tudja elérni, hogy hangosan és érthetően kimondja egy, a körben helyet foglaló társa nevét és ezzel egy időben elengedi a söprűt (bármilyen irányba ellökni tilos). Aki hallja a saját nevét, gyorsan megpróbálja elkapni az eldőlő söprût, mielőtt az földet érne. Ha ez sikerül, a középen lévő játékos marad a helyén, és új nevet kell mondania. Ha viszont a söprű földet ér, a név tulajdonosa nem tudta elkapni, helyet cserél a két játékos. Az új söprűtartónak is ugyanaz a feladata, mint elődjének.

Variáció:

- Játszhatunk úgy is, hogy a körben álló játékosok nem állnak, hanem elindulnak egy irányba és körbe-körbe sétálnak.

- Megpróbálkozhatunk 2 söprűvel is játszani. Ekkor a kör közepén lévő játékos 2 nevet mond egymás után. Ennél a variációnál nagyon ügyeljük, nehogy fejjel összekoccanjanak a gyerekek.

- Amennyiben a játékosok jól ismerik egymást, nevek helyett játszhatunk, pl. állatnevekkel, városok neveivel, színekkel stb.

12. Névhullám

A gyerekek körben állnak. Egy gyerek a nevét mondja különleges hangsúllyal. A név gyorsan végighalad, hullámzik a körben ezzel a kiejtéssel. Utána egy másik gyerek folytatja.

Variáció: A különleges hangsúlyt egy mozdulat is kísérheti.

12+1. Mellettünk nem ül senki

Eggyel több széket körbe rakunk, mint ahány játékos van és mindenki leül egy székre. aki mellet maradt az üres, azt mondja

Mellettünk nem ül senki, gyere ……….. ülj ide!” A felszólított a megütögetett, üres helyre ül, és most az hív valakit maga mellé, akinél megüresedett a szék. (Az üres szék két oldalán ülőknek 3 számolás alatt meg kell egyeznie, hogy kit hívnak az üres székre.

Mondókák, versek a napi ritmushoz

„A gyerekek imádják a varázslatot, a csodákat. És hisznek is bennük. Egy jól sikerült varázsigével sok gyerkőcbaj, nyafogás vagy félelem kezelhető. Így nincs más dolgod hátra, mint, hogy… feltöltsd varázsigetárad csemetéidhez legjobban illő „varázsigékkel”, mondókákkal, versekkel

http://avarfalvimesek.blog.hu

Megérkeztem. Itt vagyok!

Kép forrása: mrspossumsclassroom.blogspot.com

A gyerekek fogadásához:

Anya szoknyája sátor, előbújik, aki bátor.

Egy, kettő, három, ki lesz a párom?

Játsszunk!

(Avarfalvy Emőke)

Kép forrása: jcfotography.blogspot.com

Vigasztaláshoz:

Ha a szíved bánat nyomja, fond bele egy dalba,

Énekelj, s meglásd hamar, az öröm meghallja,

Szivárványszín kabátjában, kacagva dúdol veled,

S ami bántott, egy-két-há', már el is feleded!

(Avarfalvy Emőke)

2. Kisebb sérülések, fájdalmak „gyógyításához”:

Ebcsont, kutyaháj,

Ha meggyógyul,

Majd nem fáj!

Bibics, bibics,

Kecskeláb!

Ha meggyógyul,

Majd nem fáj!

+ 1 ötlet. minden bajra jó varázsvíz készítése:

1. Végy egy szép formájú lezárható üveget és díszítsd kedvedre (festéssel, mohával, gyapjúval....)

2. Töltsd meg illóolajos vízzel (csillámpor és ételfesték is mehet bele)

3. Tedd jól elérhető helyre, hogy mindig elérd, ha szükség lenne a "bánatűző varázslatra"

4. Készíthetsz hozzá varázspálcát is, mely akár egy-egy bánat "típusa" szerint is hathat pl. sárgás - méreg, harag, hiszti, vita vagy zöldes - kisebb sérülések, narancsos - szomorúság...

Kép forrása: http://www.playideas.com/

Összebújós, ölbe ültetős játékokhoz:

Simogató mondóka

Megmásztam öt hegyet:
Egy dundit, (hüvelykujj)
Egy keskenyet, (mutatóujj)
Egy magasat, (középső ujj)
Egy ékeset, (gyűrűsujj)
Egy egészen kicsikét, (kisujj)
Nekem ennyi épp elég! (a tenyerébe simogatunk)

Ölbéli mondóka

Csacsi húzza kicsi kocsit,
(a gyerkőc karjánál fogva előre hátra húzzuk, közben a kinyújtott lábunkon ül velünk szemben)
kicsi kocsi nyekereg.
(a lábunkkal föl-le "rugdossuk" finoman a fenekét)
Ej te gazda, lusta gazda
zsírozd meg a kereket,
zsírozd meg a kereket.
(először lassan, majd egyre gyorsabban jobbra-balra húzzuk a karjánál fogva)
Leestek a gyerekek.
(lefektetjük a kinyújtott lábunkra)

Ujj játék:

Hüvelykujjam mustáros,
mutatóujjam mézes
középső ujjam lekváros,
gyűrűs ujjam krémes
Hát a kicsi tiszta maradt?
Dehogy tiszta, ő is ragad!

Hintáztató:

Hinta baba, ringó, kicsi rózsabimbó

Hopp a toronytetejébe, ott egy csoda hintó.

Ülj fel a hintóra! Szállj a kerek tóra!

Gere vissza fehér hattyú csimpilimpi szóra!

Kép forrása: pragentemiuda.org

Játékba hívogató:

Lányok, fiúk, játsszunk, ugyan mit is játsszunk?

Csincseréket, bugyborékot, Ádám vackot, vadbarackot, tengeri guggot!

5. Mesehallgatásra hívogató:

Erdő-erdő meseerdő, benne mese, tizenkettő.
Itt kopogtat most is egy, gyere gyorsan, hallgasd meg!

Egyszer régen, nagyon régen, kint jártam a meseréten.

Ahogy mentem, ahogy jártam tudjátok, hogy mit találtam?

Semmi mást csak egy mesét, kezdem is az elejét.

6. Reggelihez, ebédhez, uzsonnához, evéshez csalogató:

A kis boszorkány

Kis boszorkány hatkor

talpon áll, habarcsol.

Hétkor már az üstje

belevész a füstbe.

Nyolckor kávé-pára

száll a magosságba.

Kilenc óra tájban

rend van a kamrában.

Mire tíz az óra,

répát vág apróra.

Tizenegykor az ebéd

rotyog: tudja: nem elég

a varázs, hogy délre

legyen már ebédje.

Gyertek, gyerekek,

vár az asztal, egyetek!

/Osztrák mondóka, fordította.: Tarbay Ede/

7. Rendrakó mondóka:

Csiribú - csiribá, hókusz – pókusz, kipp és kopp

Rakjuk a rendet itt és ott:

Egyet, jobbra, egyet, balra, egyet tegyél fel a magasba!

Mire tízig számolunk, már mindent helyre raktunk.

Egy, kettő, három…

8. Sorakozáshoz:

Egy, kettő, három, négy

Sorba állni nem nehéz:

Libasorban nincsen párod,

Párban pedig

Kézen foghat a barátod.

Kép forrása: reggioinspiredteacher.blogspot.co.uk

Öltözködéshez:

Hacuka pacuka
minek az a sok ruha?
Mire mindet felveszem,
jó kövérre növekszem.
Olyan leszek, mint a medve,
aki ki van kerekedve.

Kézmosáshoz:

„Cukros, ragacsos, tapadós, maszatos ez a kicsi tappancs,

Hozd hát ide most, nos hát, gyere mosd, adom is a szappant,

Hékás.békás! Fogd meg már! Csúszós kishal megtréfál!

Mosd meg gyorsan, egy, két, hár!”

(Szabó T. Anna: Kézmosóvers – részlet)

Fogmosáshoz:

Kívül körkörösen, csir-burr-burr,

Belül kisöpröm, huss-huss-huss,

Kívül tiszta, belül szép,

Ahol rágok, ott kell még.

Határozottan, de nem erősen,

A fognyüvőket le is győztem!

(Patonai Gabriella: A fogmosó mondóka)

Ebéd után haza megyek:


Kép forrása: Alachua County Library District

Pihenéshez:

Álommanó zsákját nyitja,
Lecsukódik minden pilla.
Odarepít, hova vágyom,
Meseország... ez az álom.
Orgonából kis pohárka,
Rózsasziromból topánka.
Szél úrfival táncot lejtek,
Zenél nekünk Tücsök Herceg.
Álomtündér álmom óvja,
Gyorsan eltelik sok óra...

(Simola Teréz Csilla: Álomország)

12+1 ötlet: Az óvoda és udvar megismeréséhez:

Megy az út, megy az út,

Kanyarog a gyalogút.

Emelkedő, emelkedő, aztán lejtő

Megy az út, megy az út

Kanyarog a gyalogút.

Hopp, egy gödör!

Megyek itt, megyek ott,

Egyszer bal, egyszer jobb.

Fenn az ég, lenn a kút,

Hideg jég, hosszú út

Kép forrása: scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net

Óvoda, óvoda ki a csoda jár oda? - mesék, versek az óvoda kezdéshez

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

 

Orgoványi Anikó: Kezdődik az óvoda

Piros labda, fakocka,
kezdődik az óvoda.
Gyülekezik a sok gyerek,
mint szőlőfürtön a szemek.
Nem sok mindenkit ismerek,
kicsi szívem picit remeg.
Csüngök még az anyukámon,
mint almagyerek a faágon.
Mosolyogva kezünk kéri
a sok kedves óvó néni.
Mennyi játék, mennyi kép,
mennyi öröm vár itt még!
Énekelünk, rajzolunk,
és közben megokosodunk.
Úgy döntöttem, ide járok,
barátokra itt találok.

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

 

Fésűs Éva: Pöttömke

Pöttömke akkora, mint egy lábujjhegyen álló katicabogár. Nem tudom, láttatok-e már lábujjhegyen álló katicabogarat? Én láttam.

Méghozzá a meseréti Pöttyös utcában, amit éppen azért neveznek így, mert ott van a katicabogarak mosodája.

Kifeszített pókfonálon szárad a napfényben a rengeteg parányi katica szoknya és olyan vidám látványt nyújt, amint ide-oda leng a szélben, hogy még a mogorva szarvasbogár is elmosolyodik, ha arra jár.

Csak Pöttömke haragszik a mosodára, mert attól nem ér rá az anyukája. Ő vezeti a mosodát, és bizony bőven akad dolga ennek a fürge, ezüstös hajú tündér-asszonykának, hiszen nemcsak a katica-szoknyák mosása, hanem a foltos pilleruhák, levetett zöld szöcske-ingek tisztítása is az ő gondja. Ezért aztán, ha Pöttömke megrántja a köténye sarkát, hogy  „Anyu, mesélj!” – mindig csak ezt a választ kapja:

-      Nem érek rá, kicsi fiam, majd később!

-      Mikor lesz később? – faggatja Pöttömke.

-      Télen. Amikor bezárjuk a mosodát.

-      Mikor lesz télen?

-      Mihelyt lehull a hó.

-      És mikor hullik le a hó?

-      amint olyan hidegre fordul az idő, hogy az esőcseppek megfagynak odafönt a levegőben, és fehér hópihe-ruhában érnek földet.

-      Bárcsak már olyan hideg lenne! – sóhajtja Pöttömke, mert nagyon vágyik a mesére. De a nap még forrón süti a meserétet és Pöttömke nem bír várni. Kiszalad a Pöttyös utcára, és körülnéz, hogy kit beszélhetne rá a meseszóra.

-      Gyíkocska, állj meg, mesélj nekem4

-      Jaj, dehogyis állok! Nagyon sietek. sürgős üzenetet viszek.

-      Szabóméhecske néni! Mesélj nekem!

-      Jaj, kincsem, dehogy mesélek, akkora munkában vagyok! Éppen pipacsszirmot szabok.

-      Tücsök bácsi, ugye, te mesélsz nekem?

-      Szós se lehet róla, gyermekem. Gyakorolnom kell az esti hangversenyre.

Senki nem ér rá, mindenkinek dolga van, csak Pöttömke unatkozik, és leül egy harangvirág tövébe sírni. amint javában záporoznak a könnyei, egyszer csak megszólítja valaki:

-      Hát te kivagy, és minek szaporítod itt a harmatot?

Valamivel nagyobb kislány áll ellőtte, icipici piros táskával a vállán. Haja, mint a pitypang pelyhe, arca, mint a vadrózsa szirma. Pöttömke először duzzogva akarja elfordítani a fejét, de aztán meggondolja magát és bemutatkozik.

-      Pöttömke vagyok, a tündér-anyukám egyetlen manófiacskája.

A kislány bólint:

-      Engem pedig Fontoskának hívnak, mert általában nagyon komoly vagyok, és ha megnövök, tündér szeretnék lenni, olyan, aki csupa jót és szépet tesz. Pöttömke nem tudja, mi az, hogy általában de felcsillan a szeme:

-       Akkor most mindjárt gyakorolhatnád a tündérséget általában, és mesélhetnél nekem, meg játszhatnál velem általában, mert nagyon unatkozom, általában!

-      Hát ezért sírtál? – csodálkozik Fontoska, majd megkérdezi: - Te miért nem jársz óvodába?

-      Az micsoda?

-      Az egy szép, kertes ház, ahol egész nap játszunk, énekelünk, mesét hallgatunk.

-      Igazán?

-      De ez még nem minden, mert rajzolni, sőt festeni is szoktunk, és bábszínházat játszunk.

-      Milyen pompás lehet! Éppen nekem való! Vigyél magaddal, Fontoska.

-      Azt nem lehet, de kérd meg anyukádat, hogy írasson be. Ha jó kisfiú vagy, biztosan szívesen fogad az óvó néni, és meglátod, soha többé nem fogsz unatkozni.

Pöttömke jó kisfiú volt, és így esett, hogy három nap múlva, pici piros táskával a vállán, ugyanúgy igyekezett a Százszorszép óvoda felé, mint kedves, új pajtása, Fontoska. Örömtől és büszkeségtől dagadó szívvel lépte át a küszöböt, azután kíváncsian körülnézett.

-      Jó reggelt, Pöttömke! – fogadta kedvesen az óvó néni. Már vártunk. de valamit elfelejtettél az ajtóban.

Pöttömke meglepetten hátranézett. Pillantása a kapu fölött lógó csengettyűvirágokra esett. Áhá, megvan! Belecsimpaszkodott a virágok szárába, és elkezdte őket rázni, hogy csak úgy csengett-bongott az egész Százszorszép óvoda. A gyereke nagyot nevettek, az óvó néni pedig felkapta és magához ölelte:

-      Csöngetni nem kell, hiszen nyitva az ajtó. Hanem a köszönést felejtetted el. No, sebaj, holnap már tudni fogod, ugye? Most pedig gyere, megmutatom a helyedet a kiscsoportban. Leültetette manófiúcskát egy parányi, piros székre. Pöttömkének annyira tetszett a szék, hogy amikor az óvó néni félrefordult, hintázni kezdett rajta, előre-hátra, s addig billegett, míg egyszer csak…puff!...A szék felborult, Pöttömke legurult. Szerencsére nem nagyon ütötte meg magát, és inkább ijedtében szipogott, mint fájdalmában.

-      Hintázni is fogunk, Pöttömke – emelte fel az óvó néni – de majd odakint az udvaron. a szék nem arra való. Most kérlek, figyelj, mert mesét mondok, azután játszunk és meghallgatjuk a nagycsoportosok énekét. Kiderült, hogy már Fontoska is nagycsoportos, és egyedül is szépen éneke..Pöttömke elámulva hallgatta. Amikor délután hazafelé ballagott, már ő is halkan dúdolgatta magában a dalt. Otthon kíváncsian várta az anyukája.

-      Nos, hogy érezted magad az óvodában?

Pöttömke kihúzta magát:

-      Köszönöm, egész jól. Azt hiszem, holnap is elmegyek!

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok

 

Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodás. Korán reggel anyuval kettesben indultak az óvodába. Útközben találkoztak a postás bácsival, a sofőr bácsival meg a szomszédék macskájával.

Mindegyik megkérdezte Danitól:

- Hová-hová ilyen korán?
És Dani mindegyiknek elújságolta:

- Már óvodás vagyok, megyek az óvodába!
És akkor valamennyien összecsapták a kezüket a csodálkozás­tól, és ezt mondták:

- Nahát, már ekkora gyerek vagy! Óvodába jársz! Ki hinné, hi­szen tegnap még kocsiban tologatott az anyukád!

Dani anyukája mindenkire rámosolygott, és azt mondta:

- Bizony, múlik az idő, nőnek a gyerekek.

Dani látta, hogy anyu büszke arra, hogy már ekkora fia van. És ő maga is büszke volt, hogy már óvodás.

Dani még akkor is nagyon örült az óvodának, amikor befordul­tak a nagykapun. Az óvó néni is örült Daninak, mert ahogy beléptek az öltözőbe, megpuszilta és ezt mondta:

- Szervusz, Dani, örülök, hogy megjöttél, már vártalak.

De amikor anyu is megpuszilta Danit és el akart menni, akkor ő is legszívesebben elindult volna anyukájával együtt. Meg is fogta a kezét és indult kifelé, de akkor kiderült, hogy az óvodában nagy szükség van rá.

- Csak nem akarsz elmenni, Dani? - csodálkozott az óvó néni.

- Hiszen éppen azért vártalak, hogy vigasztald már meg ezt a kislányt. - És egy piros kabát mögé bújó, síró-rívó, piros harisnyás lányra mutatott. - Látod, ő még nem tudja, hogy milyen jó óvodá­ba járni.

Dani odament a kabáthoz, és megpróbált mögéje nézni. A kislánynak csak a haja látszott, az is piros volt.

- Én mindennap ide fogok járni - kezdte a barátkozást Dani. -De a piros kislány ettől csak még jobban bőgött. Aztán Dani foly­tatta a barátkozást:

- Itt sok gyerek lesz, és sok játék, sokat fogunk játszani és az óvó néni szeretni fog minket.

- Én nem szeretem az óvodát, és nem szeretem a sok gyereket, és nekem sokkal több játékom van otthon, és nem szeretem az óvó nénit se! - mondta a piros kabát mögül.

Dani az óvó nénire nézett, hogy vajon hallotta-e a kislány szavait, és akkor vette csak észre, hogy az ő anyukája is elment. De most már nem mert sírni, mert mit szólna hozzá a piros kislány a kabát mögött, akit neki kell megvigasztalnia.

Dani kívülről bedugta kezét a piros kabát ujjába.

- Engem Daninak hívnak, és téged? - kérdezte.

A kabát mögött csönd lett, aztán a másik ujja is felemelkedett, jobbra-balra kaszált, mintha keresne valakit. Dani elkapta a hadonászó kabátujját, de azt már az akasztó nem bírta tovább: leszakadt.

Ott állt a piros kislány, keze az egyik kabátujjban. Dani keze pedig a másik kabátujjban. S elkezdtek forogni körbe-körbe.

- Inkább bent játszatok, gyerekek - mondta az óvó néni, és nem szidta össze őket a kabát miatt.

Dani és Pöszke - mert így hívták a kislányt - bement a szobába. Három gyerek volt bent. Egyik az egyik sarokban állt, a másik a másik sarokban, a harmadik meg a szőnyeg közepén ült és töröl­gette a szemét.

Pöszke egyenest a középsőhöz tartott.

- Ez a fiú mindennap ide fog járni - mutatott Danira. - És itt sok játék lesz, meg sok gyerek. Együtt fogunk játszani. És az óvó néni szeretni fog benneteket.

- Nekem azért kell óvodába járnom, mert mindenki dolgozik, és nincs aki vigyázzon rám - mondta a szőnyegen ülő, és megint törülgetni kezdte a szemét.

A másik két gyerek egyszerre mondta:

- Az én anyukám is dolgozik.

- Az én anyukám is dolgozik - mondta Dani -, de én nem azért járok ide. - És mert mind a négy gyerek kíváncsian nézett rá, mind­járt meg is mondta, hogy miért: - Hanem azért járok ide, mert már óvodás vagyok.

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

 

Marék Veronika: Első nap az óvodában

Zizegtek az erdőszéli fűszálak. Bokrok hajladoztak a gyenge szélben. Élénken csevegtek egymással a fecskék.

– Ui, ui – visított fel valaki a sűrűben. A madarak riadtan elhallgattak.

– Nem akarok elmenni sehova! – kiabálta a vadmalac.

– Ó, ó, malackám! – nyugtatta a mamája. – Meglátod, milyen jó lesz az óvodában! Elviheted magaddal a legkedvesebb játékodat. Finom tízórait is csomagoltam neked. Gyere, induljunk el!

– Ui, ui! – sírdogált a vadmalac, és erősen magához szorította a játékmalackáját.

Az óvodához érve elcsodálkozott.

– Ui, ui! Mennyi állatgyerek! Ugye, játszotok velem? Játszani kezdtek. Amikor észrevette, hogy a mamája elindult, utánaszaladt.

– Mama. mama, értem jössz, ugye?

– Ó, ó, malackám, csak nem hagylak itt! Persze, hogy érted jövök! Jó legyél!

Jó volt a vadmalacka, csak éppen, amikor megéhezett, turkálni kezdett. És éppen ott turkált, ahol a többi állat lerakta szép rend­ben a kedvenc játékát meg az ennivalóját. Össze is turkált mindent úgy, hogy még a saját tízóraiját sem találta meg. Keservesen visí­tani kezdett.

– Ui, ui! Éhes vagyok!

Odasiettek az állatgyerekek, mert már ők is megéheztek. -Juj, malacka, mit csináltál? Rakjál azonnal rendet! A vadmalacka elkámpicsorodott.

– Én nem tudom, melyik ennivalóhoz tartozik!

– Ui, ui, jaj nekem!

Odasettenkedett mellé az egérke, és sugdosni kezdett a fülébe. Megsúgta, mit hová tegyen. Egy pillanat alatt rend lett! Minden állatgyerek megtalálta a babáját meg a tízóraiját. Még a vadmalacka is! És a három legszebb kukoricaszemet az egérkének adta!

Jóllaktak, s játszottak tovább. Egyszer csak délután lett.

– Ui, ui – visította boldogan a vadmalac. Itt a mamám! Menjünk haza! De… holnap újra elhozol, ugye?

– Ó, ó, malackám, persze, hogy elhozlak!

– Mert már barátom is van! Tudod, kicsoda? Az egérke! – mesélte büszkén a vadmalac.

Turkálgatva ballagtak hazafelé, a sűrűbe. Zizegtek az erdőszéli füvek. Bokrok hajladoztak a gyenge szél­ben. Élénken csevegtek egymással a fecskék.

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Vers az oviról (részlet)

 

Olyan jó az oviban, mert nagyon sok játék van.

Verset, mesét hallgatunk dalokat is tanulunk.

Minden reggel tornázunk, bordásfalra felmászunk.

Mostanára megéheztünk, tízóraihoz készülünk.

Tele hasunk, jó a kedvünk, a játékhoz hozzákezdünk.

Fűzünk, varrunk, ragasztunk, s közben jókat kacagunk.

Ebédidő közeleg, mossunk kezet gyerekek.

Ebéd után fogmosás, vécézés és mosakodás.

A csoportszoba sötét már, álom manó minket vár.

Alvás után ébredés, öltözködés, fésülködés.

Lassan vége a napnak, köszönünk, búcsúzkodunk,

holnap ismét találkozunk.

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Csiga Csabi első napja az oviban

 

Csiga Csabi és anyukája, kézen fogva ballagtak az óvoda felé.
Az oviban Csigamama ráadta kisfiára a váltócipőt, megölelte és a fülébe súgta:
- Ebéd után érted jövök.
Csiga Csabi ijedten nézett az anyukájára. - Te nem maradsz itt velem? - kérdezte pityeregve.
- Nekem dolgoznom kell, de ahogy ígértem, ebéd után érted jövök - magyarázta kedvesen Csigamama.
- Akkor vigyél el engem is a dolgozódba! - pityergett tovább Csiga Csabi.
- Oda nem vihetlek el, de bekísérlek a csoportba - ígérte Csigamama, és bevezette kis csigáját egy terembe, ahol már sok kisgyerek játszott.
Az óvónéni kedvesen fogadta őket.

Csiga Csabi szégyenlősen leskelődött az anyukája mögül . - Jó sok játék van itt - állapította meg.
- Gyere játssz te is! - hívta mosolyogva az óvónéni.
Csiga Csabi felbátorodott, és odaballagott egy kis autóhoz. Tologatni kezdte, de félszemmel az anyukáját figyelte.
- Brrrrrr, brrrrrr - brúgatott egyre hangosabban.
- Nínó, nínó! - jött vele szembe egy tűzoltóautó, amit Cica Tóni vezetett.
- Félre az útból, én megyek tüzet oltani! - kiáltotta a cica.
- Én is olthatom a tüzet? - kérdezte Csiga Csabi.
- Nem, mert a te autód nem tűzoltóautó - mutatott Cica Tóni a kisautóra.
Csiga Csabi félrehúzódott, és Cica Tóni elszáguldott előtte.
A kis csiga szomorúan nézett utána, mert ő is szeretett volna tűzoltósat játszani. Ekkor odarepült mellé Lepke Bori
- Elviszel az autóddal tüzet oltani? - kérdezte egy kis vödröt szorongatva.
Csiga Csabi szeme felcsillant. - Gyere szállj be! - mondta, és már száguldottak is Cica Tóni után.
- Mindenki jöjjön tüzet oltani! - kurjantotta Lepke Bori, mire Nyuszi Pirike, Mókus Miki, és Egér Bori, mind utánuk iramodtak.
- Nínó, nínó! - zengett a hangjuk.
- Ez így nem ér! - kiáltotta haragosan Cica Tóni - amikor meglátta, hogy milyen sokan jönnek utána.
- De Cica Tóni, egyedül nem bírod eloltani azt a nagy tüzet - mondta az óvónéni.
- Ez igaz - gondolta Cica Tóni, és vidáman felkiáltott. - Ide, ide mindenki! - és a gyerekek lelkesen oltották a tüzet.
Csiga Csabi nagyon jól érezte magát. Azt sem vette észre, mikor ment el az anyukája. Amikor felfedezte, hogy nincs itt,
éppen elkészült a tízórai, és a gyomra egy nagyot korgott. Evés után körjátékot játszottak.
Ez is nagyon tetszett Csiga Csabinak, különösen az a csigabiga hívogatós játék.

Hej, te bátor csigabiga,
Gyere velem a lagziba.
Ott lesz a nagy dínom, dánom,
Eljárjuk a csigatáncot.

Az is csuda izgis volt, amikor az óvónéni Teknőc Ervinről mesélt, aki nem akart oviba menni, de a végén mégis megszerette az ovit.
Ebédre a konyhás nénik főzeléket főztek, amit Csiga Csabi nem akart megenni, de az óvónéni rábeszélte.

Egyél finom főzeléket,
Hidd el finom, egészséges.
Ha megeszed erős leszel,
Bizony, beteg sosem leszel.

- Erős leszek? - ámult el Csiga Csabi, mire az óvónéni mosolyogva bólogatott.
Csiga Csabinak se kellett több, lelkesen bekanalazta a főzeléket.
Éppen megtörölte a száját, amikor megérkezett az anyukája.
- Gyere kis csigám, hazamegyünk - ölelte meg Csiga Csabit.
- Én még nem akarok hazamenni! – kiáltotta a kis csiga.
- Holnap újra eljövünk, és akkor ebéd után te is szundizhatsz a többiekkel - ígérte meg Csigamama.
- Én nem akarok szundizni, én játszani akarok! - dacoskodott Csiga Csabi.
- Alvás után az udvaron szoktunk játszani - szólt ki a takaró alól Lepke Bori.
- Van ott libikóka, meg igazi hinta is - vágta rá Nyuszi Pirike.

- Hintázni is lehet rajta? - kíváncsiskodott Csiga Csabi.
- Lehet - bólogattak a gyerekek, és lelkesen sorolták mi minden van még az udvaron. - Van ott mászóka is! Meg homokozó! Labdázni is lehet!
Egy igazi kis házikó is van!
Csiga Csabi csak ámult, bámult a hallottakon. - Holnap ugye te is itt maradsz velem? - nézett kérdőn az anyukájára.
- Nem, én holnap is dolgozni megyek, de megígérem, hogy munka után azonnal érted jövök - ölelte meg Csigamama.
- Jó - egyezett bele Csiga Csabi, és megfogta az anyukája kezét. - Mehetünk mama, de holnap itt maradok délutánig - mondta,
és lelkesen integetett a pajtásainak, akik visszaintegettek neki.
- Holnap te vezeted a tűzoltóautót! - kiáltott utána Cica Tóni.
Csiga Csabi alig várta, hogy holnap legyen, és ott maradhasson az oviba egész nap.
Még azt sem bánta, ha ebéd után aludni kell.
- Majd elviszem a rojtos fülűt - gondolta, mert otthon is a rojtos fülű macijával szokott aludni.

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

 

Tóthárpád Ferenc: Megnyillott az óvoda

Megnyílott az óvoda,
varázslatos palota.
A falakról vidám bábok
kuncogják a nagy világot.

Itt nevetgél sok barát,
felfedezünk száz csodát,
hát… amikor széjjelnézek,  
látom, milyen jó kis székek

hívogatnak: „Csüccs ide!”
El se hinné senki se,
hogy az asztal nem hatalmas,
és a mosdó épp alkalmas…

Csuda, csuda, csuda jó,
itt fincsi a kakaó,
s ahány játék, annyiféle,
és a mesének sincs vége!

Ebben a klassz oviban
minden rendben – csakugyan!

Kép forrása: Kincsek és kacatok óvodáknak, szülőknek, gyerekeknek

Pákozdi Gabriella: Óvodás-kor /részlet/

 

Először az óvodában
szomorfelhő voltam:
sírtam-ríttam s nem értettem,
napfény-anyám hol van.
Ahogy teltek-múltak napok,
fürge szellő lettem,
kergetőztem jókedvemben
ringó-zsongó kertben.

Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában

I.
Most sírok. Itthagyott anyu.
Sírok és nem törlöm le a könnyemet…
Hadd lássák, hogy én most szenvedek!
És hiába dobják ide a labdát
Nem gurítom vissza…
Nem lehet.
Itt fogok ülni a széken estig
S a mesét se hallgatom.
Úgyse tetszik!

II.
Sírok.
És csak a nagy, fehér ajtót nézem
Ahol anyu elment
És este eljön értem!
És rájöttem, hogyha nagyon mereven
Sokáig nézem azt a díszítést
Az ajtókereten
Megelevenedik, és színes mesévé válva
Ott a Hófehérke
És a vasorrú bába,
Meg a torkos farkas,
Ahogy rátámad nagymamára
Aki úgy reszket a félelemtől…

Azt játszom: mindjárt engem is bekap…
Olyan jól tudok sírni ettől!

III.
Sírok. Ha itt lenne velem anyu…
Vagy legalább a nagymamám!
Sírok, sírok
És nem szól senki
Egy szót se rám…
Mért nem kérdezik meg, hogy mért sírok?

Úgyse mondanám meg ám!

Jelről jelre 2. - lepke

A pillangófa /Mester Gyöngyi/

A kis vadcseresznye igazán véletlenül, afféle „talált gyerekként” került az erdőbe. Élete kezdetén, egy öreg gyümölcsfa alatt lelt rá a nagyétvágyú seregély. A fűben szanaszéjjel heverő, utolsó, elfonnyadt szemek közül csippentette fel a csőrébe, s röpült vele a magas égbe, majd leszállt az erdőnek egy bokros részén, hogy avatatlan szemek elől rejtve, nyugodtan csemegézhessen belőle. Csipegette, vagdosta a csőrével, majd amikor már nem talált rajta ennivalót, otthagyta és továbbállt.
A következő napokban a júniusi eső alaposan megáztatta a talajt, s az immár lecsupaszított magocska beágyazódott az erdő földjébe. Telt, múlt az idő, s a borsónyi kis mag megrepedt, apró hajszálgyökerei maguknak utat keresve fúródtak a porhanyós talajba. A gyökerek lefelé törekedtek, mintha látogatást akarnának tenni az anyaföld mélyében, a vékonyka zöld szár pedig fölfelé, a világosság felé húzódzkodott. Eleinte vaskosabbak voltak nála még a gaz, s az erdei gyomok szárai is, aztán lassan megerősödött. Törzse előbb ceruzához, majd seprűnyélhez vált hasonlatossá, később gyermekkar vastagságúra hízott. Sudár, egyenes tartása lett, de semmi több.
Csenevész törzsével, összevissza nyújtózkodó, hajlékony, barna ágacskáival senki nem vette komolyan. Igazán fel sem tűnt az embermagasságú gazban, s amikor még ki is levelesedett, teljesen beleolvadt a környezetébe. Szégyenkezett miatta eleget. Színtelen kis jöttmentnek érezte magát, akit éppen csak megtűrnek a nagyok, és attól félt, talán nem is nő tovább. Főként attól tartott, hogy soha, semmivel nem fog kitűnni az erdő aljnövényzetéből, a cserjék áthatolhatatlannak tűnő, zöld paravánt alkotó sűrűjéből. Szomorú kis életébe csupán a szomjoltó tavaszi langy esők, a nyári szél tikkadtságot hozó forrósága, s az őszi dér hoztak némi változatosságot, na meg az első hó bársonyosan puha érintése, mely habkönnyű fehér palástként borult gyönge vállaira. Még a rovarok is elkerülték. Az éltető napfény csak akkor jutott el hozzá, amikor ősszel lehullott az őt körülvevő szálas faóriások lombja, vagy ha a viharos szél megtáncoltatta, kedvére hajlítgatta a nagy fák koronáját.
Csendben, esemény nélkül teltek a napjai, szelek szárnyán gyorsan röpült az idő. Nem sok minden változott a környezetében. Az idő múlását csak azon érzékelte, hogy egyszer kibújtak a zöld levelei, aztán meg mind lehulltak. Nagyritkán kidőlt egy-egy öreg fa, vagy új madárcsalád fészkelt a vastagabb ágakra, s ez így ment évről, évre.
Egy tavaszon azonban, amikor a természet is még csak ébredőben volt, váratlanul új érzések kerítették hatalmukba. Az első napsugarak, mint ilyenkor mindig, jólesőn melengették ágait, rajtuk azonban a szokásos hosszúkás levélrügyek mellett, kis göböcskék kezdtek kinőni. Először azt hitte, valamiféle kór támadta meg, de fájdalmat nem érzett, a levelei ugyanúgy zöldültek, mint korábban, s a gyökerei sem lazultak meg, sőt, talán még jobban kapaszkodtak, szilárdan kötötték őt a földhöz.
A kis képződmények egyszer csak hasadozni kezdtek. Sajnálta, mert már elfogadta a létüket, hozzászokott a látványhoz, amitől egy kicsit végre ő is más lett. Most azonban úgy tűnt, kifakulnak, elhalnak, majd lehullanak, hogy részévé váljanak az erdő humuszos talajának. Már előre félt attól, hogy megint ugyanolyan jellegtelen lesz, mint volt azelőtt. Nehezen, de próbálta elfogadni az elfogadhatatlant.
A nagy, tüzes golyóbis napról-napra melegebben sütött, beköszöntött az igazi tavasz. Egy reggel arra ébredt, hogy valami megváltozott körülötte. Mintha megint leesett volna a hó. De az nem lehet, ilyen meleg hajnalokon már nem szokott hó esni, legfeljebb eső! Akkor pedig valamiféle hófehér lepkeraj pihenhetett meg ágaimon - gondolta -, bár a szárnyukat egyáltalában nem rezegtették, és amikor kicsit próbaképpen megrázkódott, egyetlen egy se rebbent fel közülük. Jobban szemügyre véve a fehér pillangóhadat észrevette, van közöttük, amelyik még csak félig bújt ki a gubójából. Az meg hogy lehet? Ilyet se látott még, amióta világ a világ! Hirtelen ráismert az előző nap még csak hasadozó, zöld kis gömböcskére, vagyis hogy abból is félig kibújt egy pillangó. De hiszen akkor ő egy pillangófa! Miközben ezen morfondírozott, zümmögő hang hallatszott, és egy sárgacsíkos, pihésen pihés kis rovar telepedett a fehér pillére. Nem mész onnan - rivallt rá -, hagyd békén az én pillangóimat! Micsodáidat?! - ámult el a méhecske. Aztán hirtelen rájött. Te buta kis vadcseresznyefa. Nincs neked pillangód egy se, de csodaszépen kivirágoztál. Biztosan ezek az első virágaid, azért nem ismerted fel őket. Légy büszke magadra, te vagy itt a legszebb!
A kis vadcseresznyefát kimondhatatlanul jó érzés töltötte el. Megdicsérték, szépnek tartják, talán mégsem olyan haszontalan jószág ő! A nap folyamán egyre több méhecske dongta körül, és ő boldogan tárta ki előttük virágai kelyhét, s csak adakozott, adakozott. A körülötte lévő hatalmas, öreg fák is mintha meghajtották volna felé a koronájukat, elismerésük jeléül, s a játékos kedvű szél is azt susogta a fülébe: Nagyra nőj kicsi fácska, te vagy itt a legszebb! Mire az üde tavaszt felváltotta a meleg nyár, a kis fa hófehér virágai helyén piros, később feketébe hajló apró cseresznyeszemek jelentek meg. Többé magányos sem volt. Látogatták a madarak, s az erdő apró rágcsálói is bele-belekóstoltak a földre hullott keserédes csemegébe. Színes bogyóival a zöld paravánélő dísze lett a kis fa. Beköszöntött az ősz, és tarka-barka, sárgás pirosan zöldes barna leveleivel ő megint csak felhívta magára a figyelmet. A tél multával aztán alig győzte kivárni, hogy újra csókot leheljen ágaira az első tavaszi nap, virágot bonthasson, s a bolondos szél erdő szerte hírül adja: kivirágzott a kis vadcseresznyefa, és már megint ő a legszebb…

Galambos Bernadett: Hernyónóta

Erőszakos fráter vagyok,
állandóan rágcsálgatok.
Addig eszek, addig rágok, 
amíg mozdulatlan bábbá válok. 
Színem tarka, szivárványos, 
pöttyös, foltos, csíkos, sávos. 
Talán nem is tudhatod, 
hol rejtőzök, lapulok? 
Hátulról is fejnek látszom, 
elölről is fejnek látszom, 
így hát vigyázz jól, barátom, 
megijeszthet az álarcom! 
Néha olyan turpis vagyok: 
nem láthatod, merre bújok. 
Életben csak így marad, 
kit ..szeretnek a madarak.. 
És, ha eljön az az idő, 
vár a puha, csendes bölcső, 
álmodok egy csoda álmot, 
csúf hernyóból "széppé" válok!

Kép forrása:  http://anationofmoms.com/

Kép forrása: www.juxtapost.com

Tóthárpád Ferenc: Átváltozó

Nem érdekli, mi lesz holnap,
csak eszik és araszolgat.
Szekálják is sokan érte,
ám senkivel nem cserélne.

Petéből kelt, óvta erdő,
lombzabáló csúf tekergő
lett belőle – mondják róla.
Régi álma vált valóra,

bábbá vénült istenadta,
langyos szellő babusgatta…
Aztán… nocsak! Új varázslat:
napsugártól pille szárnyak

öltöztetik új ruhába.
Még a páva is csodálja!
S lám egy lepke a magasba'
hernyóságát kikacagja.

A lepke születése - mozgással

A lepke születése - varázsfőzettel:

A "varázsfőzet receptje": Közösen gyűjtött gyógynövények, fűszerek, ételfesték, csillámpor

Amitől pezseg: ecet, szódabikarbóna

Amitől "működik": 13 keverés visszafelé

Bolla Gábor: A lepke cípője

Pille egy fűszálon ébredt fel, amikor az első napsugarak megérintették a csápocskáit. Hamar kitárta szárnyait a fény felé, mert csak akkor tud repülni velük, ha felmelegednek. Megmosta az arcát egy csepp hűvös, reggeli harmatban, felhörpintett egy másikat, majd elrugaszkodott a fűszálról.

Vidáman lebegett a kergetőző, könnyű szellők hátán. Táncoló pitypangernyőcskék között szállt csapongva, és látta, hogy lent a réten ezerféle, szebbnél szebb virág nyílik. Ennek nagyon megörült, mert szívesen szívogatott volna egy kis mézédes nektárt. Így hát lassan leereszkedett egy kamillaágra, ahol rátalált hamar a finom eledelre. Ott kényelmesen elhelyezkedett, és eszegetett. Hirtelen megpillantott egy nagy bogarat a földön, éppen a kamillabokor alatt. 
– Hát te ki vagy, és mit csinálsz itt!? – kiáltott le a pillangó. 
– H…h… hogy én? K…k…ki vagyok? – dadogta meglepődésében a bogár. – Én vagyok a futrinka, és éppen a cipőmet kötöm, ha tudni akarod. 
– A micsodádat? 
– A cipőmet. 
– Az meg mire jó? 
– Hát, nem kopik el a lábam a sok futástól. Tudod, egész nap szaladgálok, azért is hívnak futrinkának. 
Pille csodálkozva hallgatta, közben nem vette le a szemét a cipőről, ami meggymagból volt faragva.

Bizony, kellene nekem az a cipő – gondolta –, jól mutatna a lábamon.

– Add nekem a lábbelidet, te futrinka! – kérlelte. Szükségem volna rá!
– Nem, nem! Nem lehet! – mondta a bogár. – Azt nem adhatom, hacsak… 
– Hacsak? 
– Tiéd lehet, ha cserébe adsz a szárnyad aranyporából! 
– Rendben, áll az alku! – válaszolta Pille, és mindjárt meg is töltött egy virágkelyhecskét aranyporral. 
Cseréltek, a bogár fogta a port, és nagy örömmel elsietett vele. Pille Pali megkopogtatta a cipőt, beledugta a lábát, mászkált benne egy kicsit, majd megpróbált felszállni. Igen ám, de túl nehéz volt a cipő, mindig visszahúzta a földre, nagyokat huppant, néha fejreállt. Mindenféle bogarak, csigák, kukacok gyűltek köré, és a hasukat fogták a nevetéstől.
A végén már ő is csak nevetni tudott, meg sem próbált már felrepülni. Amikor aztán jól kimulatta magát, hirtelen levette a cipőket, és így szólt: 
– Sajnos túl nehéz ez a cipő. Nem vihetem magammal, mert mindig lepottyanok. Talán majd egyszer veszek magamnak egy kisebbet. Most azonban irány a lég! – kiáltotta, és felemelkedett a magasba, ahonnan újra láthatta a sok-sok piros pipacsot meg fehér margarétát. Boldogan lebegett a virágos mezők felett, közben elhatározta, hogy a következő napon még azt a széles folyót is át fogja repülni, amin olyan nagy hajókat látott, vagy az erdőt, de az is lehet, hogy a várost.

Kép forrása: http://www.iheartcraftythings.comhttp://www.iheartcraftythings.com

Pille, pille, pillangó

Pille, pille, pillangó,
Szállj le a kezembe,
szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!

Pille,pille,pillangó!
Olyan,mint az álom.
Mitől lettél ilyen szép?
Én majd kitalálom.

Libbenő szép virág,
felhő közelében,
hernyóból lett tündérlány
Odafönn az égen.

Pille,pille,pillangó!
Szállj le a kezembe,
Szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!
Mese a tarkaszárnyú pillangóról

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy tarka pillangó.

A pillangó egyik szárnya megsérült, amikor megszületett. Ahogy nőtt növekedett, s kezdte megismerni a világot,lassan elfeledkezett a sérült szárnyáról, s boldogan repkedett a virágok között. Szép  sárga  és  vörös rózsákra, liliomokra,  színpompás nyári orgonákra. Egy napon egy vörös rózsa szirmán pihent, amikor a rózsa a kelyheibe szorította, és a legvörösebb szirmával szinte megégette a kis pillangó, amúgy is sérült szárnyát..., amikor kiszabadult, visszarepült a pillangóházba, ahol hosszú ideig gyógyítgatta sebeit. Az ablakokat sem nyitotta ki,  a virágokra sem volt kíváncsi. Szomorú volt. Így éldegélt,  csak  messziről figyelte   a lepketársakat, amint boldogan repkedtek. Félt, nem  mert újra a virágok közé menni. Történt egyszer, hogy  a kertben az emberek ünnepeltek. Szép zene szólt, erre figyelt fel a kis tarka pillangó. Kinyitotta a lepkeház ablakát, de még   csak egy kis résnyire, úgy  hallgatta a zenét.  Amint így szemlélődött, egy kék rózsát pillantott meg a sok tarka virág között. A rózsa egészen más volt, mit a többi virág. Szirmainak kéksége és egyedi illata arra sarkalta a kis pillangót, hogy nyissa ki a lepkeház ablakát egészen. Minden nap kicsit többet nyitott ki belőle, s rózsa is egyre többször nézett a pillangóház felé...

Szinte hívta, hogy repüljön hozzá. Egy szép napsütéses reggelen a kis tarka pillangó kirepült újra...egyenesen a kék rózsához. Heteken át minden nap megtette ezt az utat, mert a kék rózsa hívta...s ringatta a szirmain . Bármilyen rossz is volt az idő, ők ketten minden nap egy kis időt együtt töltöttek. A pillangó más virágra nem repült többé, csak a kék rózsát szerette. A többi virágot észre sem vette, ahogy azt sem, hogy minden nap egy kicsit több lett a szárnyain a kék szín. Lassan elvesztette eredeti tarkaságát, miközben a rózsára figyelt.  A kék rózsa azonban már más pillangók után vágyott,  megunta a kis lepkét,  már nem várta,  nem hívta, s nem ringatta...

Szirmai egyre hűvösebbé váltak, napról napra kevesebb időt töltöttek együtt, mert érezte a kis pillangó, a kék rózsa hűvösödő, távolságtartó sóhajtását.  Amikor a szárnya szinte teljesen kék lett, megértette, hogy a rózsának már nincsen szüksége rá.

A tarka virágok azonban egyre erőteljesebben hívták, de már nem akart a virágok közé repülni. Lepkeházának ablakát újra bezárta, s csak egy kicsi rést hagyott rajta, hogy ne legyen sötétben.  Figyelte kékké vált szárnyait, nézte, ahogy a kék összes árnyalata megpihen rajta.   Nem volt szomorú, de tudta, hogy ez a lepke már nem az a pillangó, aki valaha volt...

Egy napon harangszóra lett figyelmes. Kikukucskált az ablakon és látta, hogy egy különlegesen szép virág nyílt ki a kertben. Egy hófehér harangvirág. Csendesen húzódott meg a kert egyik sarkában. Fejét lehajtotta, mint aki sír...

A kékké vált pillangó elindult, hogy közelebbről is megfigyelhesse. Az égen sötét felhők gyülekeztek és megeredt az eső. Nagy, erőteljes cseppekben zúdult a földre... A kis pillangó nem jutott el a különleges, hófehér harangvirághoz.  Az eső  nagyon átáztatta a gyenge szárnyakat.   A kertben levő virágok figyelték, ahogyan lassan lemosódik róla a kék szín…

A harangvirág pedig a nap felé emelte  fejét…

- Kérlek süss fel… szárítsd meg a kis  pillangó szárnyát, hadd éljen még…, most, amikor  visszakapta az esőtől az igazi színét. Újra a régi lehet...

A Nap pedig rámosolygott a szerény , de jó lelkű harangvirágra…s  gyógyító meleg  sugarait a pillangóra irányította…
Kép forrása: DIY 101
Szállj ide,
szállj oda,
ez a virágszálloda. Égre nyíló ablaka,
rétre néző ajtaja,

lepkeszárny-függönye,
a csillárja száz bibe.

Szállj ide,
szállj ide!

Mennyi nektár és virágpor!
Ilyet nem lelsz sehol máshol!

Szállj ide,
szállj oda:
most nyílt meg a szálloda.
A lepkék és a mezei virágok
Az aranyszínű lepke, a tó fölött repkedett a szikrázó napsütésben.
Amikor elfáradt, megpihent egy bárányfelhőn, és onnan nézegette magát a tó tükrében:

- Én vagyok a legeslegszebb, kerek e világon - hajtogatta folyton.
Társai, a tarka lepkék, kedvesen hívogatták maguk közé:
- Gyere aranylepke, játsszál velünk a színes virágok között.

Ám az aranylepke, kényeskedve válaszolt:

- Én soha nem szállok rá ilyen hitvány mezei virágokra - mondogatta fölényesen.
A mezei virágok nagyon megsértődtek ezen.
- Te egy önző, gonosz lepke vagy! - kiáltották az aranyszínű lepkének.
- Ti meg irigyek vagytok, mert én sokkal szebb vagyok nálatok! - feleselt a lepke,
és felrepült a magasba
- Ilyen csillogó, aranyszíne nincs a világon senkinek - illegette magát kényeskedve.


Az esőfelhő megelégelte a lepke kényeskedését, és elébe repült:
- Azt tanácsolom neked, te kényes lepke, - mordult haragosan a hangja - hogy menj oda a mezei virágokhoz és kérjél tőlük menedéket,
mert pórul jársz! Az aranyszínű lepke nagyot kacagott ezen, ám ekkor hirtelen beborult az ég, és eleredt az eső.
- Azonnal hagyd abba, mert vizesek lesznek a csodás szárnyaim! - kiáltozott a lepke, ám az eső egyre erősebben zuhogott.
A mezei virágok megsajnálták az aranylepkét.
- Gyere, repülj ide közénk, itt biztonságban leszel te is - hívogatták, de a kényes lepke szárnyai, már teljesen átáztak.
Nem tudott tovább repülni, és lepottyant egy szamárkóró közelébe. A szamárkóró kedvesen átölelte az ágaival,
és menedéket adott a bajban levő lepkének. Az eső, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elállt. Újra kisütött a napocska.
A mezei virágok boldogan nyiladoztak, a tarka lepkék vidáman repkedtek fölöttük. Az aranylepke is meglebegtette szárnyait,
és szó nélkül otthagyta a szamárkórót. Egyenesen a tó fölé repült és kényeskedve belenézett a tó tükrébe:
- Jaj, jaj, jaj! - jajveszékelt, amikor meglátta magát.
- Hova lett a csodás, aranysárga színem? - nézegette magát kétségbeesetten. A tarka lepkék mind odarepültek és ámulva látták,
hogy az aranyszínű lepke szárnyai, haloványak lettek. Az eső lemosta róluk az aranysárga csillogást.
- Te így is nagyon szép vagy - vigasztalták kedvesen.
- Köszönöm szépen. Ti olyan jók vagytok hozzám, hogy azt meg sem érdemlem - mondta meghatódva a kényes lepke.
- Meg tudtok nekem bocsátani? - kérdezte.
- Te közénk tartozol, hiszen a társunk vagy - mondták a tarka lepkék - gyere, velünk játszani! - kiáltották,
majd kézen fogták társukat és elrepültek vele, a virágos mezőre. A tarka-barka virágok fölött vidáman kergetőztek.
A kényes lepke, csak ámult, bámult: - Sosem gondoltam volna, hogy ti ilyen szépek vagytok - mondta a mezei virágoknak,
majd odarepült a szamárkóróhoz: - Te vagy az én legeslegjobb barátom - súgta oda neki és szárnyaival megsimogatta a szamárkórót,
majd vidáman a társai után repült. A szamárkóró boldogan kiáltotta utána: - Te így is a legeslegszebb lepke vagy, az egész világon!

A lepkék kacagva helyeseltek, és egymásba kapaszkodva, vidám táncot jártak a fénylő napsütésben.
A napocska elégedetten mosolygott ott fent a magasban, és bársonyos melegével megsimogatta a tarka-barka mezőt, és a felette repkedő,
színes lepkéket.

Kép forrása: enlastejasverdes.blogspot.nl

 

Drégely László: Csillagjáró három lepke

Szederje-bederje -
Gesztenyefa ágon
Három sárga lepke.
Egyik elszáll reggel,
Másik elszáll délbe'
A harmadik este
A csillagos égre,-
Csillagokról seper
Harmatot a rétre.
Hinda Vichi: Harmatszitáló Pillangó

Réges-régen, messze-messze, a messzi tengeren túl, az égig érő hegyekben volt egy kerek völgy. Egy völgy, ahová abban az időben, amikor még nem repültek repülőgépek, soha nem járt ember.

Ebben a kerek völgyben nem lakott más, csak a fák, a virágok, a pillangók, no és a völgy bölcs irányítói, a gombamanók. A fák, a virágok, a pillangók, de még a réten táncoló napsugarak is hozzájuk fordultak tanácsért, ha valamit tenni akartak. Tőlük kérdezték a fák tavasszal, eljött-e már az ideje, hogy virágba boruljanak, tőlük kérdezték a virágok, kinyissák-e már szirmaikat, és tőlük kérdezték a pillangók is, eljött-e már az ideje, szárnyra kapjanak, és a virágok közt táncoljanak.

Mert Kerekvölgyet szorgalmas népség lakta. Mindenkinek megvolt a maga feladata, és mindenki örömmel végezte azt. A fák gyümölcsöt érleltek, a virágok virítottak és illatoztak, a pillangók pedig, a völgy kis kertészei, a virágokat gondozták.

Egyik kis pillangó a virágok szirmait színezte ki, a másik az élősködő bogarakat zavarta el leveleikről.

A mi kis pillangónk, akiről ez a mese szól, hajnalonta harmatot szitált a virágokra kis vödréből, melyet a forrásnál merített meg, ahol a víz a legtisztább volt.

Harmatszitáló Pillangót minden reggel a játékos Napsugarak ébresztették, akik beszöktek a szobája ablakán, és megcirógatták szárnyait.

- Jó reggelt, Harmatszitáló pillangó! –mondták. – Itt az ideje, hogy felébredj, a virágok szomjasak!

Harmatszitáló Pillangó pedig felkelt, fogta kis vödrét és szitáját, és elszállt a forrásra. Ott először friss vízzel megmosakodott, azután megtöltötte kis vödrét, és szitácskáján keresztül a völgy minden virágára harmatot hintett.

- Jó reggelt Harmatszitáló Pillangó! – mondták a virágok, és kérték, fésülje meg szirmaikat ujjacskáival.

- Gyere Harmatszitáló pillangó! – kiáltotta a Szellő. – Lovagolj a hátamon!

És a kis pillangó vígan lovagolt a Széllel egész délelőtt.

- Gyere Harmatszitáló Pillangó! – kiáltották a Napsugarak. – Fogócskázz velünk!

És a pillangó egész délután a Napsugarakkal fogócskázott.

Történt azonban egy szép napon, hogy Harmatszitáló Pillangó rosszkedvűen ébredt. Hiába bíztatták munkára a Napsugarak, csak morgott. Hiába köszöntötték, a virágok, oda sem figyelt rájuk. Nem akart játszani még legkedvesebb pajtásával, a Szellővel sem.

- Mi történt kis Pillangó, talán beteg vagy? – kérdezték aggódva a Gombamanók

- Unom már ezt a mindennapi buta munkát! - felelte a Pillangó. – Unom a virágokat itatgatni, csinosítgatni! Elvágyom innen, messzire! Egy nap szárnyra kelek, elszállok az Égig érő hegyek felett, és megnézem, mi történik az Emberek országában.

- Jaj, Harmatszitáló Pillangó! – szörnyedtek el a Gombamanók. – Nem bírnák a te gyenge szárnyacskáid azt a hatalmas utat. És hideg is van ám a hegyekben, megfagynál, lezuhannál. Maradj inkább itt a Völgyben, ahol minden meleg és vidám!

De a Pillangó nem hallgatott rájuk. Másnap reggel korán, még a Napsugarak ébredése előtt felkelt, elrepült Kerekvölgy szélére, ahol a Nagy Sziklák kezdődnek. Szállni kezdett fölfelé, amerre a hegyek tetejét sejtette. De jaj! Az út nehéz volt. Minél feljebb jutott szárnyacskái annál jobban elfáradtak, a hideg egyre jobban dermesztette, míg végül egyszercsak nem tudott többé repülni. Zuhanni kezdett lefelé, vissza a völgybe. Zuhant, zuhant, míg végül egy kemény szikla útját állta. Nagyot esett. Bizony minden tagja belefájdult. Szegény kicsi pillangó mozdulni sem tudott.

Lent a Völgyben kis barátai egyre csak keresték. A gombamanók egyre kérdezgették:

- Napsugarak! Nem láttátok Harmatszitáló Pillangót?

- Nem láttuk - felelték a Napsugarak. – Mire mi felébredtünk, Harmatszitáló Pillangó már nem volt az ágyacskájában.

- Szellő! Nem láttad Harmatszitáló Pillangót?

- Nem láttam – felelte a Szellő. – Mire én felébredtem, Harmatszitáló Pillangó már nem volt az ágyacskájában.

Végül megkérdezték a Völgy felett szálló nagy és komor esőfelhőt:

- Felhő, te sem láttad Harmatszitáló Pillangót?

- Láttam bizony! – felelte a Felhő. – Az Égig érő hegyek teteje felé szállt, intettem is hogy orduljon vissza, de nem hallgatott rám.

A Gombamanók rögtön Harmatszitáló Pillangó keresésére indultak a hegyekbe. A sziklán fekve találtak rá. Hazavitték, lefektették ágyacskájába és bekötötték a sebeit. Ott feküdt szegény kis pillangó, és egyre csak sírdogált.

- Gyere, Harmatszitáló Pillangó! – hívta a Szellő. – Lovagolj a hátamon!

- Jaj nem tudok, kedves Szellő! Nagyon fáj a hátam.

- Gyere Harmatszitáló Pillangó! – hívták a Napsugarak. – Fogócskázzunk!

- Jaj nem tudok, kedves Napsugarak! Nagyon fájnak a szárnyaim.

- Kócosak vagyunk, Harmatszitáló Pillangó! - kiabáltak be ablakán a virágok. - Gyere, fésülj meg bennünket! - De a pillangó nem tudott kimenni hozzájuk.

- Látod, látod Harmatszitáló Pillangó! – mondták a Gombamanók. – Így jár, aki engedetlen és nem hisz az okosabbnak!

Harmatszitáló Pillangó hamar meggyógyult, és pár nap múlva már újra együtt játszhatott barátaival. De a leckét sosem felejtette el. Ezután mindig hallgatott a Gombamanók szavára. Amikor felnőtt, és megerősödtek a szárnyacskái, útrakelhetett, és meglátogatta a hegyeken túli, messzi vidékeket is.
Kép forrása: 
Fine Craft Guild

Gryllus Vilmos: Reggeli harmat

Reggeli harmat

kelti a lepkét.

Virág a rétentárja a kelyhét.

Látja a lepke,

billen a szárnya,

virágkehelyben

reggeli várja.

Kép forrása: Kép forrása: www.wookmark.com

Pillangó etető, itató készítése:

  • egy mély tányérba vagy tálba (az még jobb, ha virágos) töltesz egy kis vizet, majd raksz bele gyümölcsöket (pl. dinnye, narancs, stb).
  • befőttesüveg etető: a tetőt egy szöggel (és kalapáccsal) kilyukasztod, ebbe beletuszkolsz egy hosszú darab szivacsot. Az üveget megtöltöd 9 rész víz és 1 rész cukor keverékével (felforralod, hogy teljesen elolvadjon a cukor, majd ha kihűlt betöltöd az üvegbe), rácsavarod a tetőt és fejjel lefelé felakasztod egy fára.
  • Tálkába is rakhatsz 9 rész víz és 1 rész cukor keverékét, majd bele egy feltűnő színű szivacsot.

A kép forrása: inspirationgreen.com

Forrás: http://bernikert.blog.hu

Ha szeretnénk, hogy az óvoda kertje lepkebarát kertté változzon:

A lepkeház megrendelhető: http://www.webshop.bernikert.hu/Pillango-haz-d131.htm

Lepkecsalogató virágok:

Nyári orgona (Buddleia davidii)

Gyönyörű növény (a fenti képen), és nagyon szeretik a pillangók. Gyorsan növő félcserje, melynek hatalmas fürtvirágzatai júliustól októberig nyílnak. Ha napos helyre ültetjük és tavasszal mindig visszametsszük dús bokorrá fejlődik. Minden évben csak az új hajtásokon hoz virágot. Napos helyet, és jó vízelvezetésű talajt kedvel.

Bugás lángvirág (Phlox paniculata)

phlox.jpg

A kép forrása: bhg.com

Finom illat és a nektár miatt kedvelik nagyon a lepkék. 60-90 cm magasra növő évelő. Július-augusztusban hozza illatos, dús virágait a felálló szárak végein. Napos, félárnyékos, kissé párás helyet kedvel. Talaja jó vízelvezetésű legyen. Dugványozással és tőosztással szaporítható.

Ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum)

anise.jpg

A kép forrása: floralencounters.com

Észak-Amerikából származó gyógynövény. Erőteljes növekedésű évelő, mely nyár közepétől őszig hozza gyönyörű levendulakék vagy fehér ajakos virágokból álló virágzatait, melyek vonzzák a lepkéket és a méheket. Szára szögletes, levele lándzsás és ánizs illatú. Leveleit és virágait ízesítésre és gyógyteák készítésére is használják. Napos vagy félárnyékos helyet és jó vízelvezetésű talajt kedvel. Ha visszavágjuk elvirágzott szárait, további virágzásra ösztönözzük. Lisztharmatra érzékeny lehet száraz nyarakon.

Őszirózsa (Aster)

aster.jpg

A kép forrása: henrydomke.com

Ősszel ez lesz a pillangók kedvence. Nagyon sok fajtája van: az egészen alacsonytól kezdve akár az 1 méteres magasságig. Bokros növekedésű, felálló szárú évelő, tagolatlan levelekkel és a jellegzetes fészekvirágzattal. Napos helyet és jó vízelvezetésű talajt kedvel. Az öntözést gazdagabb virágzással hálálja meg. Szaporítása tőosztással vagy magvetéssel történhet.

Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)

echinacea.jpg

A kép forrása: pallensmith.com

80-90 cm magas, évelő dísz- és gyógynövény. Gyönyörű, nagyméretű, illatos virágai júliustól szeptemberig csalogatják a pillangókat. Levelei vékonyak és lándzsásak. Tápdús, laza szerkezetű talajt kedvel, ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Tőosztással és magról is szaporítható.

Ligeti zsálya (Salvia nemorosa)

salvia.jpg

A kép forrása: botanikaland.hu

40-50 cm magas, kompakt kis bokrokat alkotó évelő, hosszú (20-25 cm) füzérvirágzatai vonzzák a pillangókat. Májustól júniusig virágzik, majd augusztustól szeptemberig tart a másodvirágzása. Napos helyet kedvel. Igénytelen növény, a szárazságot és a félárnyékos helyet is jól tűri. Ősszel, virágzás után vágjuk vissza.

Sétányrózsa (Lantana camara)

lantana.jpg

A kép forrása: botanikaland.hu

Gyönyörű, vidám növény. Konténeres vagy balkonnövényként ültessük, ugyanis a mi klímánkon a telet nem bírja. Levelei: keresztben átellenesen állnak és sötétzöldek. Többszínű ernyővirágzata egészen őszig nyílik, finom citromos illata pedig csalogatja a pillangókat. Mérsékelten mérgező növény! Napos helyet (nem tűző nap) kedvel, de vízigénye is nagy. Magról vagy dugványozással szaporítható.

Pompás titónia (Tithonia rotundifolia)

tithonia.jpg

A kép forrása: bhg.com

Magas termetű (80-200 cm), egynyári virág. Gyönyörű, élénkszínű virágai egész nyáron nyílnak, szép kontrasztot adnak sötétzöld levélzetével. Napos helyet és jó vízelvezetésű talajt kedvel. Tápdús talaj nem szerencsés, mert a növény szárai nem lesznek elég erősek. Csigák károsíthatják.

Ernyős verbéna (Verbena bonariensis)

verbena.jpg

A kép forrása: flowerona.com

1m magasra is megnövő egynyári növény, szárai négyszögletesek, levelei sötétzöldek, vékonyak, virágai lila bogernyőben nyílnak. Nyár közepétől szeptember végéig virágzik. Virágait nagyon kedvelik a pillangók. Napos, félárnyékos helyet, jó vízelvezetésű talajt kedvel. Magvetéssel szaporítható.

Kokárdavirág (Gaillardia pulchella)

gaillardia.jpg A kép forrása: botanikaland.hu

Feltűnő színű egynyári virág. Fészekvirágzatának nyelves virágai legtöbbször kétszínűek, ez adja különleges báját. Júniustól októberig virágzik. Napos helyet, átlagos kerti talajt kedvel.

Gumós selyemkóró (Asclepias tuberosa)

asclepia.jpg

A kép forrása: nwf.org

Sárga virágai nemcsak gyönyörűek, hanem nektárban gazdagok is, így a lepkék és a méhek nem tudnak neki ellenállni. Igénytelen növény, mely jól tűri a szárazságot és a kavicsos talajt is. Világoszöld levelei lándzsa alakúak, sárga virágai bogernyőben nyílnak júniustól augusztusig. Hegyes termései ősszel jelennek meg. Magassága: 30-90 cm. Napos helyet és jó vízelvezetésű talajt kedvel.

Forrás: http://bernikert.blog.hu
Ha kedvet kapnátok a lepke "neveléshez" az óvodában:
http://www.operencia.com/135-pillangok/pillangok/402-pillangoneveles
Lepkefogó társasjáték.
Megfigyelőképességet és gyorsaságot fejlesztő játék, melyben a játékosoknak a leghamarabb kell lecsapniuk a két színes oldalú dobókockával dobott kombinációval megegyező színű pillangóra. Aki a legügyesebb volt, egy korongot kap, a lepke visszakerül az asztalra, így az újra játékba kerül. Az lesz a nyertes, aki leghamarabb gyűjt össze az ügyességéért járó korongból 5 db-ot.
Játék megrendelhető pl: https://www.jatekliget.hu/

Nyári levelek

1. A jelválasztó "levél" a "friss" fiókáknak és szüleiknek:

Kedves …!

Köszöntünk abból az alkalomból, hogy ősztől Te is a Cinege csoport fiókájává válsz, és ezúton küldöm a „jel-versedet”, mely akkor lesz a Tied, ha kiválasztottátok a jeledet.

Hogy mi az a „jel-vers”?

Ez az első titok, melyet elárulok Neked: minden Cinegésnek van egy varázserővel bíró, vigasztaló, bánatű mondókája, mely csak a Tied és ha elmondod magadban vagy hangosan, akkor átsegít minden nehézségen, de ahhoz, hogy jel-versed legyen, előbb jelet kell választanotok:

Választhatod a

vagy a

vagy a

Ha a képek alapján nem sikerülne választanotok, akkor talán segítenek a versek:Kiss Dénes: Tulipán

Tuli, tuli, tulipán,
Piroslik a kertben,
Virágvarázs, virágparázs,
Tűz sem pirul szebben.

Madarak voltunk,
Földre szálltunk,
Búzaszemet szedegettünk.
Mondd meg nekem te,
Hányat mondasz te!

Veres Miklós: Csalogató

Napraforgó, aranytál! 
Egész nyáron ragyogtál. 
Ragyogtál, forogtál: 
mezők szépe te voltál.

Ha sikerült kiválasztanotok, hogy melyik e legkedvesebb, akkor kérd meg anyukádat, hogy minél előbb küldje el a levél alján lévő @ címre!

A második Cinegés titok, amit elárulhatok az az, hogy a mi csoportunkban manók is élnek. Ugyan még látni soha nem láttuk őket, de a nyomukat már sokszor megtaláltuk. Volt, amikor elcsenték a piros tárgyainkat. Volt, amikor elképesztő rumlit csináltak /sőt olyan is, hogy az összes játékunkat eldugták és mi keresgélhettük az egész óvodában, de szerencsére a padláson megtaláltuk mindet/. Egyik évben a vízi manók kértek segítséget, mert nem jutottak haza a nádasba, a másik évben kenyeret kellett sütnünk, mert a vihar letarolta a búzájukat... és még sorolhatnám sokáig, hogy mennyi minden történt velünk és a manókkal, de ezeket majd mind elmeséljük, ha már kinyit az óvoda. Amiért már most tudnod kell róluk az azért fontos, mert lehet, hogy még a nyáron újabb galibából kell kisegítenünk őket. Figyeld a postaládát és, ha kapsz tőlük levelet, akkor kérd meg szüleidet olvassák fel Neked és értesítsetek arról, hogy idén vajon miben és hogyan kell segítenünk ennek a kópéságra mindig kész nemzetségnek.

A hátralévő napokra jó pihenést kívánok, és ne felejtsd a postaládát időnként megnézni, hátha…

2. Manólevelek a nyitó játékhoz /7 év, 7 játék, 7 meselevél/

"A levelezés a szülökkel, gyerekekkel nem sajáttalálmány, hanem a Freinet pedagógia 29 technikájának egyike. de ez is egy kicsit saját képre formálódott: mesés levelekké változott. Hogy mikor és miért?

A Cinege ovi megnyitására ki kellett találni valamit, ami segíthetett az egymást nem ismerő családok, gyerekek kapcsolatait alakítani. Kitaláltunk egy „nyitó játékot”, amely nem más, mint még az óvodába járás előtti találkozás. Ehhez szükségünk volt egy „konfliktusra”. A konfliktus az volt, hogy eltűnt az óvodakulcs, amit az erdőben kellett megkeresni. Az erdő mellett meg ki mások is okozhatták volna a galibát, mint a manók, akik minden piros tárgyat elcsentek. A játék vége, - az óvoda kulcsának megtalálása után - megtaláltuk a levelüket is, melyben elmagyarázták, hogy miért is csenték el az óvoda kulcsát, piros tárgyait. Ez a nyitó játék és a meselevél aztán hagyománnyá vált. Itt vannak a manóink, amikor csak úgy érezzük, hogy egy kicsit el kell varázsolni a gyerekeinket és mi mással is lehetne ezt megtenni, mint a mesékkel, a mesevilággal, hiszen ennek a korosztálynak a játék, mozgás mellett „életszükséglete” a mese."

Több, mint 10 éve, hogy a manók velünk élnek és levelezésben vagyunk velük. Ezekből a levelekből válogattam egy csokorba az elmúlt 7 év meseleveleit, melyek egyben meghívók a nyitó játékra és minden esetben valamilyen otthon, együtt készített alkotásra ösztönöznek.

2017.

Helló Cinegék!

Hogy telik a nyár? Ugye már teljesült a kívánságotok, amit a Templomkertben árultatok el még nyár elején mindenkinek?

Miért is írunk Nektek így a nyári szünet közepén? Kíváncsiak vagytok? Hát elmeséljükJ

Képzeljétek a múlt héten az erdőben sétáltunk, amikor is egy ázott falevelet repített az út közepére, éppen elénk a szél. Lehajoltunk, hogy felvegyük, amikor is a levél kettényílt, és benne egy másik levél volt. Aztán az is kinyílt, és egy következő levél fogadott minket.

És ez így ment egészen 26 levélig. Megmondom őszintén eléggé elfáradtunk, míg az összeset kibontottuk. De közben legalább volt időnk gondolkodni. Vajon miért 26? Annyi gombóc fagyit ettünk a nyáron? Nem! Annál sokkal többet! Annyi évesek leszünk?  Nem, annál sokkal több! Annyi nap van vissza az oviig? Nem, az sem pontos… De hát akkor vajon miért! És akkor megláttuk, hogy ez a levél nem más, mint egy MEGHÍVÓ!!! És tudjátok miért 26? Mert annyian vagytok, Cinegék!!!

Íme a levél, ami Neked is szól:

Kedves Cinegefióka!

Biztosan Te is hallottál már arról, hogy Manófalván igazán különleges ez a nyár. Ugyanis idén augusztus 30-án lesz a világ legöregebb, legbölcsebb manója 379 éves. Mivel Ő már annyira öreg, ezért az kérte, hogy hadd ünnepeljen egyedül, magányosan. De azért mi szeretnénk neki sok - sok ajándékot készíteni. Ám ez sem olyan egyszerű. Azt is megmondta mit szeretne. Mivel most költözik új házba ezért képeket szeretne a falra. Kedvence, a fa és a kő

Ha van kedved a szülinapi előkészületekben részt venni, várunk szeretettel augusztus 30-án, délután 5-kor a Galagonyabokornál. Az ajándékot ne feledd otthon légy szíves!

Mi az Áginak még üzenünk, hogy mire van esetleg még szükségünk.....

Csodás nyarat! Tinorú a Dióliget manója

2016.

Halihó, Cinegék!

Hogy vagytok? Hogy telik a nyaratok? Remélem már mindenki annyi fagyit evett, amennyi csak belefért, és rengeteg időt tölt a szüleivel… Ugye minden pocsolyába is beleugrottatok, amit csak találtatok? Nekem ez a kedvenc nyári hobbim, és hála az égnek idén elég sok pocsolya tó van itthon. J

Jaj, elfelejtettem bemutatkozni. Baleno vagyok, Manócsalád legkisebb gyermeke. Szüleim, nagyszüleim rengeteget meséltek már rólatok. Tudom, hogy kedvelitek Csenő manó testvéreimet, pedig hallottam, hogy sokszor törtek már parazsat az orrotok alá. Mesélték, hogy tavaly segítettek parázs unokabátyámnak is hazatalálni, és hogy rátok mindig lehet számítani, ha bajba kerülünk. Hát ezért is vettem a bátorságot ahhoz, hogy legkisebbként én is írjak nektek. Ugyanis nagy bajban vagyok. De kezdem az elején.

Amikor megszülettem, és kinyitottam a szemem a világ legcsodálatosabb csúszdáját láttam meg először. Színes volt, 8 színben pompázott. Láttam benne vöröset, narancssárgát, sárgát, sárgászöldet, zöldet, kékeszöldet, kéket és lilát. Széles sávja az egész eget beterítette. Annyira megörültem a játéknak, hogy cumimat is nyomban elhajítva ( azóta sem vettem többet a számba ) ujjongva csúszdáztam rajta 7 napon át. Néha eltűnt, de annyira szerettem, hogy pár nap múlva ismét visszatért.  Én meg csak csúsztam és csúsztam. Később dédnagyanyám elmesélte, hogy ez az égi csoda legtöbbször eső után jön elő. Ezek után gondolhatjátok, hogy vártam, hogy végre a fenti esőcsapokat újra és újra megnyissák az égiek.

Ám most már hosszú hetek óta nem találom. Emiatt el is indultam az erdőbe, hogy megkeressem. Ezen a keresős utamon találkoztam azonban egy pici tündérlánnyal, akinek elmeséltem bánatom. Ő ekkor úgy elkezdett sírni, hogy hirtelen egy hajót kellett készítenem ágakból és levelekből, hogy a könnyeiből fakadó patakba bele ne fulladjak. Amikor 7 nap és 7 éj sírás után elálltak a könnyei elmesélte, hogy bizony az égi csúszdát a gonosz boszorkány tekerte le az égből, mert megirigyelte a színeit. Azóta is egy ládába, összehajtogatva lapul, és várja, hogy valaki kimenekítse onnan. Kérdeztem tőle, hogy hogyan lehetne kiszabadítani. Ő azt mondta, hogy abban az esetben lesz újra az égen, ha varrnak, hajtogatnak, rajzolnak neki csodálatos színes ruhákat, de legalább egy tucatnyit. Lehet az sapka, szoknya, cipő, blúz, kalap, bármi csak színes legyen. Utolsó határidőt is megadott. Augusztus 30-án, éjfélig szeretné ezeket a holmikat. Ha addig nem lesz ruhája, a csúszdánkat kezdi el szétvágni és abból varr magának egy kendőt, hogy mindig ő lehessen a világ legszínesebb boszorkánya.

Hát ezért fordulok hozzátok kedves Cinegék. Áginak is írtam már. Ő kérte, hogy írjak nektek, hiszen Ti eddig mindig segítettek rajtunk. Én szívesen kihúzok egy kötelet a Koronázó fátokhoz, ahova kicsipeszezhetitek a ruhákat. Ági említette, hogy augusztus 30-án  ( a tűzijáték utáni 10. napon )úgyis találkoztok 5 órakor a Békás tó előtti réten, így talán könnyebb lenne, ha együtt mennétek el a fához.

Bízom a segítségetekben, és szívből kívánom, hogy legyen olyan nyaratok, amilyet mindig is szeretetek volna.

Ölellek Titeket: Balenó, a legkisebb manó

2015.


Kedves Emese!

Tegnap éjjel olyan hihetetlen dolog történt velem, hogy frissiben el kell, meséljem Neked:

Úgy kezdődött, hogy magam sem értettem, hogy miért, de az éjszaka közepén felébredtem. Először azt hittem, hogy a nagy melegre. Aztán arra gondoltam, hogy az ablakon bevilágító holdsugárra vagy talán a hangosan ciripelő tücsökzenére. Aztán rájöttem, hogy egészen más zajok ébresztettek fel: valami gurult, valami koccant, valami vagy valaki kaparászott, valami vagy valaki éktelen hangosan szuszogott a kertben. Kiléptem a teraszra és reccsent valami a lábam alatt. Egy dió volt. Egy lyukas dió. Ebben még semmi szokatlan nem lett volna, ha csak az nem, hogy nyár közepén hogy a csudába kerülhetett pont az ajtóm elé? Lehajoltam, hogy felvegyem és közben a csillagok fényében tudod, hogy mit láttam? Azt, hogy a fűben felém gurul sok-sok bronzosan csillogó apróka ebből a gyümölcsből.

-  Hogy gurulhatnak? – morfondíroztam magamban és aztán észrevettem az apró népet. Hangyák sokasága görgette, gurította maga előtt őket. Amikor már mindegyik a közelembe ért és megszámoltam, hogy hány darab is van ezekből a bronzdiókból kiderült, hogy 29. Pont annyi, ahány Cinegefióka lesz idén a csoportunkban. Akkor már hittel hittem, hogy a manóink szeretnének valamit üzenni, de vajon mit? Kezembe vettem az egyiket és ha, hiszed, hanem ketté vált a kezembe és egy lepkeszárny vékony papír került elő belőle, mindenféle krikszkrakszokkal.

قبول شعر عشق ما را به علامت این سال و کمک به الف ها به تصویب همه از آنها به دور به دور شدن از سرد!

جن گردو

Ahogy megláttam a betűket rögtön felismertem a tünde írást, de vajon, mit akarhatnak tőlem/tőlünk a diótündérek és honnan fogom megtudni, hiszen a betűket csak felismerem, de olvasni nem tudom. Felbontottam a következőt és a következőt, de mindegyikben csak a levelet találtam. Sehol egy tünde ABC és, amikor kissé szomorúan az utolsó diót is megnéztem ismét mocorgásra kaptam fel a fejem. Fürge lábak kaparásztak. Egy szürke, hátán fekete csíkos kisegér görgetett maga előtt egy ezüst diót. A lábam elé gurította ás már el is surrant.

- Jaj, de jó! A tündéreknek eszébe jutott az ABC könyv! – gondoltam magamban és gyorsan feltörtem ezt is, de csalódnom kellett, mert ebben is csak egy levelet találtam. Forgattam, forgattam, de hiába csak betűk és mondatok tünde nyelven és semmi, de semmi, ami segítene a megfejtésben és akkor…

Akkor hangos szuszogásra kaptam fel a fejem. Egy sündisznó közeledett felém az erdő felől és egy hatalmas aranydiót gurított maga előtt.

- Végre, végre, ez már nem lehet más, mint az abécés könyv!

Így is volt: az aranydióban szépen, sorban megtaláltam a tünde betűket és így már sikerült lefordítani az előzőekben talált pilleszárny könnyű leveleket.

A bronz dióban ez volt:

Kedves Emese!

Idén mi, tündérek küldjük Neked az idei „bánatűző” jelversedet, mert a manóknak új várost kell építeniük, hiszen a télen sokuké összedőlt. Neked ezt választottuk:

Csigabiga gyere ki,
Szebb a világ ideki,
Bújj ki kapud aljába,
Ló búsuljon magában,
Ha a lábad táncra áll, 
Kilenc tücsök muzsikál,
Járod akár száz napig,
Míg bocskorod elkopik

Az ezüstdióba rejtett levélben ezt írták:

Kedves Cinegefiókák!

Emléketek még a téli „varázslatos jégvilágra”? Igen, arra, amikor hetekig járhatatlanná váltak az erdei utak? Na, akkor történt, hogy tönkre ment több tucatnyi manó család háza. Tavasz óta éjjel, nappal próbálnak új várost építeni maguknak és ugyan sok barátjuk segít nekik (tündék, hangyák, méhek, lepkék, katicák és a szarvasbogár) segítünk, de ők is és mi is annyira aprókák vagyunk, hogy nem biztos, hogy elkészülünk a hideg beállta előtt,ezért kérünk Benneteket, hogy segítsetek, mert ha minden Cinegés készítene egy-egy manóházat vagy kertet, akkor biztos, hogy nem kellene egy manónak sem vacognia a téli hidegben.

Segítségetekben bízva szép nyári napokat kívánunk: Diótündérek és a manó barátok

Ugye segítünk? Találkozzunk augusztus 28-án délután 1/2 5-kor az oviban és, - ha készítetek házikót, kertet, manó bútort, játékot, ruhát - akkor azt hozzátok magatokkal! (Kényelmes cipőbe gyertek, mert kisétálunk az erdőbe, hogy tovább építsük a tavasszal elkezdett Manóvárost! És, hogy ne maradjunk éhen, szomjan a terülj, terülj asztalkánkra minden finomságot örömmel fogadunk.)

További jó pihenést! Ági, Ildi, Kriszta, Zsuzsi

2014.

Halihó, kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Ti merre jártok?

Én Tiszaugon töltöttem el egy pár napot. Mit is kell tudnotok erről a mesés helyről?

Egyrészt azt, hogy itt is manók élnek – mint Nagykovácsiban - egy hatalmas tölgyfa tövénél. Másrészt azt, hogy a holtágban lakik a halkirálynő, aki mindenkinek teljesíti három kívánságát. Szóval varázslatok sokaságára számítottam, amikor busszal elindultam a Tisza partjára, de valahogy idén minden egy kicsit nehézkesen indult: a manók napokig nem válaszoltak a nekik írt levélre és a halkirálynő úgy elbújt a nádasban, hogy nem leltem meg, ezért a kívánságaimat sem tudtam elmondani neki. Teltek múltak a napok és elérkezett az a nap, amikor haza kellett indulnom. Teljesen elkámpicsorodva szálltam fel a vonatra, hogy ezen a nyáron már semmi, de semmi varázslat nem történik körülöttem. Szóval ültem a vonaton és olvastam, amikor is a nyitott ablakon berepült egy méhecske és a könyvemre szállt és hiába próbáltam elhessegetni újra és újra visszajött és csak zümmögött és zümmögött a fülembe.

Nagy sokára azonban elszállt. El is felejtettem volna ezt az apróságot, ha otthon az ajtót nyitva nem történik meg mindez újra: egy másik méhecske (vagy talán ugyanaz?) szállt be az ablakon és újra és újra a fülem mellett zümmögött. Aztán ugyanez történt, amikor sétálni mentem a Békás-tóhoz. Amikor vásárolni indultam a közértbe, és amikor a barátaimmal fagyiztam a cukrászdában. Mindig ott volt egy-egy méhecske és csak zümmögött és zümmögött és zümmögött és bevallom Nektek őszintén, hogy egy kicsit megijedtem. Féltem, hogy előbb vagy utóbb valamelyik megcsíp és ezért folyamatosan elhessegettem és nagyon örültem, amikor sok-sok nap után abba maradt a zümmögés és nem követett tovább egy méhecske sem.

Aztán ma reggel tudjátok mire ébredtem? Méz illatra. Nem értettem, mert ugyan van itthon vagy 10 mézes üvegem, de mind üres (és nem Micimackó dézsmálta meg mindet, hanem én, mert nagyon szeretem), de akkor honnan ez az illat? Elindultam az illat nyomába és az egy szem rózsámig jutottam (mert nekem is van ám egy rózsám, mint a Kishercegnek) és annak a tüskéjén felakadva megláttam egy bóbitát, melyre egy zöld hínárral rá volt kötve egy összetekert, picinyke tündérrózsa levele.

Akkor már éreztem, hogy ez biztos, hogy egy újabb manó levél. Egyből az jutott az eszembe, hogy vajon idén milyen galibába kerültek kópé barátaink? (/Emlékeztek még arra, amikor kenyeret kellett sütnünk, mert a búzájukat kipergette a szél és nem tudtak lisztet őrölni? Tavalyelőtt meg hajót kellett készítenünk a vízi manóknak, mert nem jutottak haza a nádasba. Előtte meg meséket és betűket kellett keresgélnünk, hogy a kismanók végre valahára el tudjanak aludni./ Kibontottam a levelet és tudjátok, hogy hogyan kezdődött? Így:

„ A teremburáját, hát Te aztán már tényleg nagyon felnőtt vagy, mert hiába keresett meg a méhkirálynő azzal, hogy segítséget kérjen, mert te csak hessegetted, hessegetted napokon keresztül és nem figyeltél rá, pedig szükségük lenne a méhecskéknek arra, hogy valaki segítsen rajtuk és én téged és a Cinegéket ajánlottam.

(Amikor idáig jutottam a levélben gyorsan megnéztem az aláírást. Igazam volt, tényleg manó levelet kaptam, mert Valdi (ugye emlékeztek még a vízi manónkra) írta alá, aki ennyire még soha, de soha nem haragudott rám)

Nagyon, de nagyon remélem - folytatódott a levél -, hogy a manó írást azért még el tudod olvasni és tudtok segíteni a számunkra oly kedves apró népen: a méheken, mert nagy bajban vannak. Kidőlt az az ős öreg hársfa, ahol eddig éltek, ahol a kaptárjuk volt, ahová a virágport hordták, ahol a mézet készítették és ahol a kicsinyeiket nevelték. Most aztán hova repüljenek haza? Hová hordják a virágokról összegyűjtött virágport? Hova húzódjanak az eső elől?

Segítsetek, kérlek, mert ha nem lesz új szállásuk, akkor bizony az egyik legkedvesebb manócsemege sem lesz, mert az nem más, mint a mézes dió és kismanók sem fognak tudni elaludni az esti, langyos mézes tejük nélkül, Biztos vagyok abban is, hogy Nektek is hiányoznának kedvenc gyümölcseitek, hiszen a méhek nélkül, - akik a virágport egyik fáról, virágról a másikra hordják – azok sem lennének.

Mi, manók túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy új méhmenedéket készítsünk, ezért kérlek Benneteket, hogy Ti tegyétek meg ezt:

Készítsetek méh szállást, melyet fel lehet akasztani egy fára és hozzátok el augusztus 28-án délután 5 órakor a Kaszáló utcába, ahonnan elindulva keressetek egy új fát, ahol a méhecskék nyugodtan élhetik tovább az életüket és készíthetik a manók és emberek egyik legkedvesebb csemegéjét: a mézet!

Segítségeteket előre is köszönöm. Valdi (a vízi manók nemzetségéből)”

Ez volt a levélben (és én nagyon, de nagyon örültem, hogy annyira még nem vagyok felnőtt, hogy a manó betűket se tudjam olvasni).

Anélkül, hogy megkérdeztelek volna Titeket, már válaszoltam is, mert tudom, hogy Ti is segíteni szeretnétek. Megírtam Valdinak, hogy segítünk és persze, hogy készítünk menedéket, de ahhoz tudnunk kell, hogy hány méhecske is lakott abban a kaptárban? Nem fogjátok elhinni, de pont 25. Annyi, ahányan vagyunk. Mi Cinegések. Erről aztán egyből az jutott az eszembe, hogy mi lenne, ha mindenkinek lenne egy méhecskéje? Ha tetszik az ötlet, akkor adj nevet a méhecskédnek és, ha ráírta Anya vagy Apa a méhecskés papírra, akkor dobjátok be az ovi postaládájába.

További szép nyarat Mindenkinek! Ági, Ildi, Kriszta, Zsuzsi

2013.

Halihó, kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Két nagyon fontos dolog történt velem és körülöttem a nyáron, melyről Nektek is tudnotok kell!

Az első: Ismét levelet kaptam a manóktól. Persze ezt már lassan megszokjuk, hiszen valahogy nyaranta mindig valamilyen kalamajkába keverednek és tőlünk várják a segítséget.

/Emlékeztek még arra, hogy tavaly nyáron kenyeret kellett sütnünk, mert a búzájukat kipergette a szél és nem tudtak lisztet őrölni? Tavalyelőtt meg hajót kellett készítenünk a vízi manóknak, mert nem jutottak haza a nádasba. Előtte meg meséket és betűket kellett keresgélnünk, hogy a kismanók végre valahára el tudjanak aludni./

Szóval, amikor egy játékos szellő Gyűrűfűn (ahol éppen nyaraltam) a lábam elé ejtett egy gyönyörűséges levélkönyvet, akkor rögtön arra gondoltam, hogy már megint milyen csávából és galibából kell kisegítenünk ezeket a rosszcsont, de kedves manókat. Amikor azonban elolvastam a levelet rá kellett jönnöm, hogy abban ugyan igazam volt, hogy a manóktól jött és abban is, hogy segítséget kérnek, de nem maguknak, hanem kedves barátaiknak a tündér-világ lakóinak.

Elküldöm Nektek a manók levelét, amit nekem küldtek és kérlek Benneteket, próbáljunk meg segíteni, mint eddig is minden évben.

Hahó, Cinegefiókák!

Remélem emlékeztek még rám: Valdi vagyok a vízi manó, és amikor a vihar elsodorta a hajóinkat Tőletek kértem és kaptam segítséget, hogy a vízi manók nemzetsége haza jusson. Akkor hajók sokaságával segítettetek rajtunk. Most azonban nem mi kerültünk bajba, hanem legkedvesebb játszótársaink a tündérek. A következő levelet kaptam Tőlük:

S. O. S. Segítség! Kedves Valdi!

Ha Te vagy a manók nemzetsége nem segítetek, akkor idén nem tudunk elmenni az ezerévente egyszer megrendezésre kerülő HOLGFÉNY-ESTRE és nem tudjuk eltáncolni Nektek és a többi mesés lénynek a csillagtáncunkat, mert ebben az évben bizony rossz mesterembert bíztunk meg azzal, hogy készítse el azt a díszes hintót, amely elrepít minket a háromágú fűzfánktól a Tündér-liget közepén álló fűzfáig. Évezredek óta szebbnél szebb hintóval érkeztünk. Biztos emlékszel még a tűzmadár készítette piros-narancs hintónkra, a lepke vontatta virághintóra vagy a napsugár fonattal díszítettre.

Idén 100 évvel ezelőtt, - mert, mint tudod egy tünde hintó elkészítéséhez ennyi idő kell a varázslényeknek – a sok-sok szebbnél szebb ötlet közül kiválasztottuk Köd Mester napfényben szikrázó, széllel hajtott harmat hintóját. El sem tudod képzelni milyen gyönyörűséges volt, amikor elkészült. Ezüstös fényben csillogott, hófehér ködparipák húzták és játékos szellőgyerekek tolták. Nagyon boldogok voltunk, amikor elkészült és végre beleülhettünk. Egy-két próbakör után kikötöttük a hintót a háromágú fűzfához és mindenki elkezdett készülődni az ünnepségre. A diótündérek dióhéjból kalapokat készítettek. A virágtündérek szirmokból a táncos szoknyákat varrták, a fénytündérek nap és holdsugárból ékszereket, koronákat kovácsoltak. Sürgött-forgott minden tündér és reggelre el is készült mindenki, de amikor hintóba akartunk szállni és szétnyitottuk a fűzfa-sátor ágait tudjátok mit láttunk? SEMMIT. Eltűnt a harmatcseppekből készült ködlovas hintó. Kerestük mindenhol, de hiába. Egészen addig el sem tudtuk képzelni, hogy hava lett, amíg a keresgélés zajával fel nem vertünk álmából egy hófehér bagolyfiókát, aki kicsit morcosan, mérgesen, álmosan így szólt:

- Ejnye, tündérek, hogyan lehettetek ennyire oktondiak. Titeket aztán jól becsapott Köd Mester, hiszen még a tojásból éppen kikelt legkisebb bagoly is jól tudja, hogy a köd és a harmat az első napsütésre fölillan az égbe, hát ez történt a ti hintótokkal is. Nézzétek azt a felhőt az égen! Az volt a hintótok. – és mi felnéztünk és fent, fent, nagyon magasan megláttunk egy gomolygó, szélben tovatűnő felhőpamacsot.

Volt hintónk, nincs hintónk és nincs már 100 évünk, hogy újat készítsünk, hiszen 10 nap múlva van a Holdfény-ünnep. Kedves Barátaink! Kérünk, segítsetek!

- Az nem lehet, hogy a tündérek tánca nélkül ünnepeljünk – gondoltam magamban és összehívtam a legügyesebb kezű manó mestereket.

Eljöttek a tűzmanók, de ők azt mondták. hogy nekik legalább 70 év kell egy ékköves, aranyhintó kovácsolásához. a kéreg manók 50 év alatt tudtak volna egy fából és mohából készített hintóhoz. A levélmanók 20 évet, a szivárványmanók 10 évet mondtak. Sőt még a legegyszerűbb csiga-hintó is csak 35 nap alatt készülhet el. Teljesen elszomorodtam és már-már megírtam a választ, hogy akármennyire is szeretnénk. nem tudunk segíteni és akkor hirtelen eszembe jutottatok TI, ti CINEGÉSEK. Arra gondoltam, hogyha hajókat tudtatok készíteni, akkor talán 10 nap Nektek elegendő idő arra, hogy hintókat is sikerüljön és akkor… És akkor ott lehetnek a tündérek a Tündérliget Holdfény-estjén és eltáncolhatják a csillagtáncot.

Kérlek, segítsetek! Valdi, a vízi manók nemzetségéből

Ugye segítünk? Készítsetek hintókat akármiből (pl. kartonból, műanyag palackból, tojástartóból, dió vagy dinnyehéjból …)  Az elkészült alkotásokat hozzátok magatokkal az első Óvodai napra (szeptember 2.)  és még aznap délelőtt kitesszük őket a patakparti fűzfák alá, hogy elrepülhessenek a tündérek Tündér-ligetbe.

Segítségeteket a tündérek és a manók nevében is előre köszönöm: Ági

2012.

1. levél

Kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Mi mással is kezdhetném ezt a levelet, mint azzal, hogy azt hiszem, hogy a manóink már megint bajba kerültek és a segítségünkre szorulnak.

Miért is fogalmaztam úgy, hogy gondolom és nem úgy, hogy biztosan tudom? Ahhoz, hogy ezt megértsétek, le kell írnom, hogy mis történt velem tegnap este.

A történethez hozzátartozik az is, hogy ahol most lakom az udvaron van egy hatalmas, terebélyes fűzfa, melynek ágai a földig hajolnak és egy árnyas kuckót takarnak.

Nyár elején a nagy melegek előtt én ebbe a mindig hűvös kuckóba berendezkedtem. Téglákból és deszkákból asztalt készítettem, székekkel körberaktam, és ha olvasni, beszélgetni vagy csak a szél zúgását, madarak csivitelését hallgatni támad kedvem, ide bújhatok. Szóval tegnap délután átjött a Zsuzsi egy kicsit beszélgetni. Fogtuk a kávéinkat és bebújtunk a fűzfa alá és egyszer csak azt vettük észre, hogy rá esett az asztalra egy papír fecni. Aztán még egy és még egy és egyre több. Már olyan sűrűn záporoztak mintha „papír zivatar” lenne és csak gyűltek, gyűltek a papír darabkák. Aztán egyik pillanatról a másikra abba maradt a „papír zápor” és ahogy a kezünkbe vettük a darabkákat, megláttuk, hogy az egyik oldalán valami írás féle van. Éppen nekiálltunk, hogy a darabkákat összeillesszük, amikor hirtelen szél kerekedett és szerte széjjelfújt minden darabot. Szaladtunk mindenfele, hogy újra egy kupacba gyűjtsük mindet.

Voltak darabkák a fűzfaágakon, az indás tökszárakon, a szúrós csalánon, a paradicsomfa tövében. Volt, amelyik a rózsabokron akadt fenn és volt, amelyik a kerítésen átrepülve a birsalmafán landolt. Sőt, egy darab a fecskefészek közepébe pottyant. (Képzelhetitek azt a csivitelést és szárnycsapkodást, amit a fiókák ijedtükben csaptak. Ja és a csalán is nagyon szúrós volt és a szomszéd néni sem nézte jó szemmel, amikor átbújtunk a kerítésen.)

Minden nehézség ellenére azt hiszem, hogy sikerült minden darabot megtalálnunk, de a darabkák annyira összekeveredtek, hogy a barátnőmmel nem volt elég türelmünk kirakosgatni a mozaikot és így aztán a szöveget sem tudtuk elolvasni.

Arra gondoltam, hogy hátha Ti segítenétek, ezért mindenkinek küldök egy pár darabot, hátha Ti türelmesebbek vagytok és össze tudjátok illeszteni őket és akkor kiderülhet, hogy igazam van-e és már megint a manóink kerültek csávába. (Persze majdnem, hogy biztos, mert ki mástól is kaphatnánk ilyen furcsa módon levelet?)

Kérlek Benneteket, hogy ha sikerül összeillesztgetni a darabokat és elolvasni a rajta lévő szöveget dobjátok be az óvoda postaládájába vagy hívjatok fel, hogy én is tudjam, hogy valóban „manó levelet” kézbesített-e a szél, és ha igen miben, hol, mikor és hogyan kellene segítenünk!

Várom a leveleket, hívásokat és az ötleteiteket!

További szép nyarat kívánok mindenkinek! Ági

2. levél

Halihó, Kedves Cinegék!

Már megint megtörtént. Már megint bajba sodortuk magunkat, pedig mi csak jót akartunk tenni és segíteni.

És tessék, már megint ott tartunk, hogy Tőletek kell segítséget kérnünk.

A történet nyár elején kezdődött, mielőtt a vízi manók tengerre szálltak volna, hogy megkeressék a papagáj kalitkák kulcsait. Eljöttek hozzánk és megkértek minket arra, hogy az ősszel ültetett búzájukat Péter-Pál napján arassuk le, vigyük el a malomba és őröltessük meg, hogy legyen télire lisztjük, melyből kenyeret süthetnek.

Természetesen vállaltuk a feladatot, hiszen ők az unokatestvéreink és egyben a legjobb barátaink és egyébként is a két búzatáblát csak egy búzavirágos, pipacsos út választotta el egymástól.

Ezután (mint tudjátok) a vízi manók tengerre szálltak mi meg készülődtünk az aratásra. Rengeteg dolgunk volt. Kiélesítettük az aratógép késeit, megfentük a kaszákat, sarlókat. Kötelet és zsákokat szőttünk, varrtunk, megjavítottuk a tavalyi aratáson elromlott cséplőgépet és átnéztük a szekerünk minden centijét, hogy nehogy valami kalamajka legyen.

Péter-Pál napjára minden készen állt az aratásra. Kora hajnalban el is indultunk és délre már az egyik búzatáblával végeztünk is. Kora délutánra már mindkét táblát learattuk és kévébe kötöttük a búzaszálakat. Estére ki is csépeltük, sőt zsákokba is raktuk a búzát. 3 zsáknyi magunk termett, ami nagyon jó és bőséges termésnek számított. Évek óta nem termett ennyi gabonánk és este a tűznél már azt tervezgettük, hogy hány és hányféle kenyeret, süteményt fogunk sütni abból a lisztből. Amit a malomban megőrölnek nekünk.

Másnap reggel, amikor felébredtünk szekérre raktuk a zsákokat és elindultunk a malom felé vezető úton. Békésen poroszkáltunk, amikor egyszer csak az út széléről keserves sírást hallottunk. Megállítottuk a szekeret és leszálltunk megkeresni ki rí ilyen keservesen. Az árok partján aztán meg is találtuk: egy  gyerek zokogott.

- Miért vagy ennyire nekikeseredve? – kérdeztük.

- Azért, mert a hangyabolyt, ahol élek tegnap beomlasztotta egy nagy és hangos gépezet és minden nyáron összegyűjtött eleséget maga alá temetett a föld és hiába keresgélünk, egy mákszemet sem találunk meg belőle. Mi lesz a bolyban lakókkal télen? Hogyan húzzuk ki jövő tavaszig? – válaszolta a kis hangya nagy hüppögések közepette.

Arrébb mentünk tanácskozni és úgy döntöttünk, hogy a kis hangyának ajándékozzuk az egyik zsákot, hiszen a maradék két zsák bőven elég lesz a manó kenyerekhez.

Így is tettünk. Levettünk egy zsákot a szekérről és tovább mentünk.

Döcögött tovább a szekerünk, de egy kátyúnál beleragadtunk a sárba. Leszálltunk és megpróbáltuk kitolni a sárból a szekeret, amikor is éktelen jajveszékelés hangját hozta felénk a szél.

Elindultunk a hang irányába és megláttunk egy családot, ahogy le, felszaladgáltak, és közben csak azt mondogatták:

- Mi lesz velünk? Mi lesz velünk? Mi lesz velünk?

- Mi a baj? – kérdeztük kicsit megszeppenve.

- Az éjszakai eső kiöntötte a lyukat, amiben éltünk és a víz elmosta az összes télire összegyűjtött ennivalónkat. Egy mákszem sem maradt. Mit adok majd télen enni a gyerekeimnek? – válaszolta hüppögve az egér mama.

Megbeszélnünk sem kellett, hogy mit tegyünk. Visszamentünk a szekérhez. Levettünk egy zsák búzát, - hiszen jó beosztással nekünk úgy is elég az egy zsáknyi - és odaadtuk az egereknek és lássatok csodát az így könnyebbé vált szekerünk az egerek segítségével könnyedén kikeveredett a sárból és tovább tudtunk menni az úton a malom felé.

Már majdnem a malomnál jártunk, amikor egy szútós vadrózsa bokor tövéből szomorúnak tűnő csivitelés hallatszott, ezért aztán újra megállítottuk a szekeret. Óvatosan széthajtottuk a szúrós venyigéket és ott rátaláltunk egy törött szárnyú , aki elmesélte, hogy már 3 egész napja étlen, szomjan próbál kiszabadulni, de a törött szárnyával ez nem sikerül.

Mi mást is tehettünk volna, minthogy elé szórtuk az utolsó zsák búzánkat, megitattuk és bekentük a szárnyát a tündevízzel (mely, mint tudjátok, mindent gyógyít, és amiből tavaly nyáron Nektek is küldtünk) és örömmel láttuk, hogy jóllakottan egyszer csak szárnyra kap.

Akkor és csak akkor kaptunk észbe, hogy bizony semmi értelme tovább mennünk a malom felé, hiszen az összes búzát, melyből lisztet őröltethettünk volna szétosztottuk. Az igazság azonban az, hogy ezt egy kicsit sem bántuk, hiszen megmentettünk egy egész bolynyi hangyát, egy egércsaládot és egy cinegét, de biza ezzel „bajba” sodortuk magunkat (és a vízi manókat).

Addig, addig törtük a fejünket, amíg aztán eszünkbe jutott, hogy Ti már annyiszor kihúztatok a csávából, hátha most is tudtok segíteni.

Kérünk Benneteket, hogy írjátok meg nekünk, hogy tudtok-e és ha igen hogyan és mikor segíteni!

Barátaitok: a Csenő Manók

Halihó, kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Szeretném Nektek megköszönni, hogy ilyen sokan elküldtétek nekem a manók levelét és, hogy törtétek a fejeteket, hogy hogyan tudnánk a bajba került manóinknak segíteni.

Nagyon tetszett az az ötlet, amit a legtöbben javasoltatok, hogy süssünk mi a manóknak kenyeret, amit beoszthatnak maguknak télire.

Az ötleten felbuzdulva nekiálltam a szakácskönyveimet, receptújságaimat lapozgatni, de hiába kerestem, kutattam ilyen receptet sehol sem találtam. Már, már teljesen elkeseredtem, amikor e fűzfám alatt a reggeli kávémat szürcsölgetve hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a lábam alatt egy kisegér cikázik össze-vissza. Aztán rájöttem, hogy bizony nagyon is jól tudja, hogy mikor merre szalad, mert a homokba a láblenyomatából először betűk, aztán szavak és a szavakból mondatok formálódtak:

„A manókenyér gyerekököl méretű, mert ha nagyobb, akkor nem bírják felemelni.”

Az ebéd utáni kávém kortyolgatása közben meg azt vettem észre, hogy hangyák sorjáznak az asztalon és a terítőn fura alakzatokba rendeződnek. Amikor jobban megnéztem a krikszkrakszokat rájöttem, hogy újabb segítséget kaptunk, mert a hangyák betűkké rendeződtek:

„A manókenyér teteje csillagalakban, mélyen be van vágva, mert csak így tudják darabokra törni.”

Délutáni kávém mellé lyuggatott fűzfalevelet kaptam a poharamba, melyet egy cinege kézbesített. A lyukak is betűket, szavakat alkottak:

„A csenő manók kenyerének fűszere a napraforgó vagy a tökmag, a vízi manóké a lenmag vagy a szezámmag.”

Ezekből a furcsán érkező üzenetekből már kiderült, hogy milyen is az igazi manókenyér: gyerekököl méretű, csillagkarcos tetejű, magokkal teli.

Most aztán már úgy érzem, hogy könnyű a dolgunk és valóban tudunk segíteni.

Kérlek Benneteket, hogy süssetek egy apró cipót a csenő manóknak és egyet a vízi manóknak és hozzátok el az oviba Augustus 28-án reggel 9óráig az óvodába, amikor is a vízi manók kenyerét elvinnénk a Békás tóhoz és a csenő manóékét a nagy fához! (Minden ráérő felnőttet is szívesen látunk nyitó ezen a tanévnyitó játékon)

És, ha már úgyis benne vagytok a gyúrásba, dagasztásba, sütésbe, a babakonyhánkba is készíthetnétek kenyereket, péksüteményeket, süteményeket, tortákat a maradék kenyértésztából sütés után napon keményre szárítva vagy só-liszt gyurmából sütőben takarékon szárítva, sütve.

Segítségül küldök kenyér receptet és só-liszt gyurma receptet és egy dagasztást és sütést segítő varázsmondókát, hogy biztosan szépre piruljanak a cipóink.

A manó kenyerek sütéséhez:

Mondóka a dagasztáshoz:

Gyúrd, dagaszd a kenyeret,

Tekenőbe kelesztgesd,

Nagy kendőbe tekergesd,

Szakajtóba szendergesd.

 

A sütéshez:

Parazsad süssön kemence

Cipót puhára, kerekre.

Jól süss, kedves kemence!

Kenyér recept: Kovászos kenyér

Kovászhoz:

  • 1 kocka friss élesztő
  • 75 g rozsliszt
  • 75 g félfeher búzaliszt (BL112)
  • 200 ml langyos víz

Kenyértésztához:

  • 500 g félfehér búzaliszt (BL112)
  • 2 tk só
  • 2 ek olaj
  • 200 ml langyos viz
  • kb. 50 g liszt (a dagasztáshoz)
  • magok (napraforgó, tökmag, len vagy szezámmag)
  1. A kovászhoz az élesztőt feloldjuk a langyos vízben. Hozzáadjuk a kétféle lisztet és simára keverjük. Lefedjük egy konyhakendővel és  meleg konyhában 24 órát kelesztjük.
  2. A kovászhoz hozzáadjuk a langyos vizet, az olajat, sót, a 500 g lisztet és a magokat és összekeverjük, majd dagasztjuk, amíg a tésztát már nem ragad, ha szükséges adunk még hozzá lisztet.
  3. További 7-8 percig dagasztjuk.
  4. Meleg helyen 1 órát kelesztjük, majd ismét átdagasztjuk és cipót formálunk, amit csillagalakban bevágunk.
  5. A cipót sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és további 1 órat kelesztjük.
  6. A sütőt 220 fokra előmelegítjük.
  7. A cipót betoljuk a sütőbe, 10 perc múlva a sütőt 200 fokra állítjuk és további 45-50 percig sütjük.

2011.

Kedves Cinege fiókák!

Tegnap este óta azon törtem a fejem, hogy hogyan is tudnék segíteni. Hogy kiknek is? Hát a kicsit kópé, kicsit rosszcsont, kicsit széllelbélelt csenő manóinknak, mert, hogy bajba kerültek. Aztán egyszer csak eszembe jutottatok Ti.

Biztosan tudom, hogy ugyan már sokszor borsot törtek az orrunk alá, - hol a piros tárgyainkat csenték el, hol a Télapó ajándékait, hol a meséinket – Ti , ha meghalljátok mi történt segíteni akartok majd.

/Azok kedvéért, akik nem élték át velünk az eddigi kalandjainkat röviden írnék arról, hogy hogyan is kezdődött és folytatódott a kapcsolatunk a piros sapkás csenő manókkal:

A történet úgy kezdődött, hogy ezelőtt 5 évvel, amikor nyár végén kinyitottuk az óvodát és beléptünk nem találtuk a piros tárgyainkat. Nem találtuk a piros ceruzákat, építőjátékokat. Nem találtuk a nagyfazék tetejét és Szamóca piros színű fogkeféjét. Semmi, de semmi nem volt meg. Ami piros színű volt és még az óvoda kulcsa is eltűnt menet közben, mert az meg piros szalaggal volt felakasztva egy szögre.

Tanácstalanul álltunk és keresgéltünk, amikor is az udvaron a fűben észrevettünk egy piros kisautót és aztán sorban egyre több tárgyat láttunk meg a fűben, a járda szélén, az erdei ösvényen. Úgy sorakoztak, mint az erdei útjelzők és mi mentünk és mentünk és gyűjtöttük fáradhatatlanul az elcsent tárgyainkat és egyszer csak azt vettük észre, hogy az erdő szélén, egy virágos mező közepén, egy nagyra nőtt galagonyabokor tövében állunk és a bokor alján ott vannak a hiányzó tárgyaink. Örömmel szedegettük őket, amikor Áron észrevett egy piros papírra írt levelet. Kibontottam és felolvastam és így aztán megtudtuk, hogy a manóknak, azért kellett kölcsönvenniük a piros tárgyainkat, mert csak egy piros „varázskör” védhette meg az országukat attól, hogy egy hatalmas, fekete felhő bekebelezze. Először körberakták saját sapkáikat, kabátjukat, csizmáikat, de az még nem volt elég. Jöttek a barátaik: a katica a piros szárnyát adta kölcsön, a pipacs a szirmait, a vadrózsabokor a csipkebogyóit, de hiába volt minden, mert még hiányzott egy rész a Határ köré rajzolt körből, és így védtelenek maradtak. Már- már azt hitték, hogy nyakukon a baj, amikor a legkisebbik, körömnyi manónak eszébe jutott, hogy az emberek házainak ablakában ott virít mindenütt a muskátli. Nekiindultak összeszedni a muskátli elhullott virágait és közben bekukucskáltak itt is, ott is az ablakon. Így találtak rá az óvodánkra, ahol rengeteg mindent láttak, ami piros. Besurrantak az ablakrésen, összegyűjtöttek mindent. Batyuba kötötték a szerzett kincseket, de a nagy sietségben beleakadt a kilincsbe és kiszakadt, de szerencsére az elhagyott tárgyak nélkül is pont ki tudták rakni a varázskört és a felhő tovaszállt. A levél végén megköszönték a segítséget és cserébe hagytak nekünk a tisztáson meglepetéseket.

Így kezdődött és azóta is tart a kapcsolatunk. Van, amikor megtréfálnak Bennünket, van, amikor mi készítünk nekik meglepetést és már az is előfordult, hogy megpróbáltuk csapdába csalni őket. Hol békésen, hol kevésbé békésen éljük egymás mellett az életünket./

Van, amikor hosszú ideig nem hallunk róluk. Így volt ez most is. Utoljára Mikulás környékén hallattak hírt magukról és azóta csend van körülöttük. Én már azt hittem, hogy elköltöztek tőlünk egy távolabbi, csendesebb erdőbe, de tegnap este kiderült, hogy tévedtem és már megint bajba keveredtek.

Úgy tűnik, megint segítségükre kell sietnünk. / milyen szerencse, hogy éppen kint ültem a kertben, mert különben lehet, hogy soha nem tudjuk meg, de szerencsére ott voltam, megtudtam és szeretném, ha segítenénk nekik.

Mi is történt ezen az estén?

Szóval üldögéltem a kertben és hallgattam az esti neszeket, amikor is egy süni rohant el a székem mellett és elképesztő sebességgel bebújt az illatos lonc bokrom alá. Kicsit meglepődtem, mert mint tudjátok a sünök óvatosa, megfontoltan, kicsit döcögősen közlekednek általában. Mire felocsúdtam volna egy kisegér surrant el mellettem és ő is eltűnt a bokorban. Aztán érkezett egy hosszútestű menyét, egy fészekaljnyi kék és széncinke, egy tucatnyi pillangó, egy rajnyi méhecske, egy egész zenekarnyi tücsök koma és legvégül két csiga, akik egy kicsit lassan haladtak, mert a hátukon hordták a házukat. Nem akartam hinni a szememnek, mert mindannyian az én bokrom felé igyekeztek és oda bebújva tűntek el a szemem elől. Őszintén bevallom Nektek én semmit nem értettem az egészből, és ahogy ott törtem a fejem egyszer csak a fülem mellett zümmögést hallottam. Már éppen el akartam hessenteni, aki ott dünnyög /azt hittem, hogy egy szúnyog akar belőlem jót lakmározni/, amikor is észrevettem, hogy nem szúnyog, hanem egy apró piros és lila ruhás virágtündér kering körülöttem. Nem akartam hinni a szememnek. Olyanok voltak, mint a legeslegszebb pillangók, amilyet még csak az álmomban láttam. Mozdulni se mertem nehogy elriasszam őket. Egy ideig még keringtek körülöttem és egyszer csak a piros ruhás leszállt a jobb kezemre, a lila ruhás a balra és akkor vettem észre, hogy mindketten nagyon, de nagyon szomorúak és záporozik a könny a szemükből. A könnycseppek, mint a kristályok úgy csillogtak a holdfényben. Teljesen tanácstalan voltam, hogy hogyan is deríthetném őket jókedvre, mert mint tudjátok az nem jó, ha egy virágtündér szomorú, mert akkor hervadásnak indulnak a virágok

Szóval ki akartam találni valamit, amitől elmosolyodnának, amikor is azt láttam, hogy elővesznek egy-egy fél diót és az abban csillogó port felém fújják. /Nyáron, amikor a Blankánál és Olionál jártam olvastam egy könyvben, hogy a tündérek a tündérport fél dióba tartják, de nektek bevallom, hogy eddig a pillanatig nem nagyon akartam én ezt elhinni, De zen az estén megtudtam, hogy ez bizony igaz./

Szóval a tündérek a tündérport felém fújták, ami beleszállt a hajamba, szemembe, orromba és tüsszentenem kellett tőle és amikor kitüsszögtem magam rájöttem, hogy értem a tündérek beszédét. Varázslat történt. Így tudtam mag, hogy a piros ruhás a pipacs tündér, a lila ruhás a levendula tündér és a mi kis tisztásunkon laknak sok-sok társukkal együtt a galagonyabokor mellett, ahol a csenő manók birodalmának a bejárata van. /Kicsit értetlen voltam, hogy hogy  nem láttuk őket soha, amikor mi is nap, mint nap ott játszunk, de ezt is elmagyarázták. Ők nappal alszanak a virágkelyhekben és éjjel szállnak ki a rétre, mi meg csak napközben játszunk a réten/ Jóban vannak a csenő manókkal, akik éjszakákon át szórakoztatják őket turpisságaikról szóló történeteikkel és ezek a piros ruhás, kicsit rosszcsont manók most ismét bajba keveredtek.

-         Már megint milyen galibát okoztak ezek a tréfáskedvű apróságok? – kérdeztem a tündérektől.

Ők azonban nem válaszoltak. Hanem odavezettek az illatos lonchoz. Óvatosan félrehajtottam az ágait és csodát láttam és hallottam /mert azt eddig elfelejtettem mondani Nektek, hogy a tündérportól aznap éjjel az állatok beszédét is megértettem./

Körben ültek az állatok és, ahogy hallgattam őket lassan kiderült, hogy mi a baj. Újra Manóföldhöz közeledik a hatalmas, nagy, fekete felleg és be akarja kebelezni azt. Ezt egyetlen módon lehet megakadályozni, ha a galagonyabokrot tele aggatják minél csillogóbb díszekkel, amik visszaverik az égre a nap sugarának fényét és emellett még el kell ültetni 30 cserépnyi búzamagot, mely tündérporral van összekeverve. Gondozni, nevelgetni kell a magokat egészen addig, amíg arasznyira nem nőnek. Aztán le kell vágni a zöld leveleket, szárakat, ki kell préselni a levüket. Azt össze kell gyűjteni egy kristályüvegbe és augusztus 27-én pontban déli harangszókor körbe kell locsolni a galagonyabokor által határolt Manó országot. Csak így menthető meg, így tartható távol a falánk felhő. A baj csak az, hogy hiába gyűjtötték össze a búzát, hiába ajánlotta fel a cserregő szarka az összes ékes-fényes, csilingelő díszét, nincs tündérporuk és túl kicsik ahhoz, hogy ennyi mindennel végezzenek. Tanácstalanok voltak, hogy kihez fordulhatnának segítségül, hogy segíteni tudjanak a barátaikon.

Ez volt az a perc, amikor már nem tudtam csendben maradni. Halkan így szóltam:

-         Mi Cinegék segítünk nektek, ha a tündérek adnak egy kis tündérport.

Amikor az állatok észrevettek nagyon megijedtek és százfele akartak szaladni, de amikor meglátták mellettem a virágtündéreket megnyugodtak és beengedtek engem is a körbe és akkor ott elvállaltam a nevetekben is a segítséget.

Megígértem nekik, hogyha nekünk adják az összegyűjtött búzaszemeket és a tündérek megszórják azt, akkor augusztus 1-ig minden Cinege elültet egy cserépnyi búzamagot és azt vigyázza, nevelgeti. 24-25-re elhozza az óvodához. Én 26-án learatom és kipréselem a búza levét és 27-én pontban tizenkettőkor körbelocsoljuk a galagonyabokrot, melyet előtte feldíszítünk tükrökkel, csillogós díszekkel. Ez a varázskör reméljük tényleg segít elűzni a felleget.

Nagyon bízom abban, hogy segítetek, hiszen pontosan 30 cserépnyi friss, zöld búzára van szükség ahhoz, hogy sikerüljön a varázslat /és azt hiszem nagyon hiányozna az életünkből, ha a manóink többet nem turpiskodnának/

Hogyan tudsz segíteni? Leírom lépésenként:

1.)  Az óvoda előtti parkolóban július 25-től találsz egy cserepet a jeleddel ellátva és benne megtalálod a tündérporral elkevert búzaszemeket.

2.)  Otthon porhanyós, fekete földbe, amihez hozzá keversz egy szép formájú kavicsot ültesd el a magokat és minden nap locsold meg őket, miközben valamilyen varázsigét mondasz, hogy biztosan nagyra nőjön a búzád, legalább arasznyira. /Úgy tudod megmérni, hogy a hüvelykujjadat a cserép tetejéhez illeszted, felfelé tartod a szétnyitott ujjaidat és, ha a búza a magasabbra ér, mint a kisujjad, akkor már kész a varázslásra./

3.)  Augusztus 25-én estig tedd vissza a parkolóba cserepestül az addig nevelgetett búzádat és, ha készítettél vagy gyűjtöttél csillogós díszeket, azt is tedd mellé.

Innentől kezdve jön az én feladatom. Levágom a búzák hajtásait, kipréselem a levüket és az addigra beszerzett kristályüvegbe töltöm.

Augusztus 27-én, amikor délelőtt (1/2 9-től kb.1/2 1-ig együtt lesz mindenki az óvodában, kivisszük a tisztásra az üveget az elkészített varázs lével és reményeim szerint segítünk manóinkon.

/ Hahó, Volt Cinegések, Nagyobb Testvérek! Ti is segítsetek! Készítsetek minél több fényt visszaverő készüléket és díszeket, hogy elűzhessük a fekete felleget!/

Segítségeteket előre is köszönöm, a találkozásig szép nyarat kívánva mindenkinek Ági

Kalendárium: augusztus

Cinege kalendárium

Ünnepek, világnapok:

4.   Nyári, gyógynövénygyűjtő nap

9.   Állatkertek Napja

10. Lőrinc nap (Lusták napja)

14. Fagylaltok éjszakája

15. Repülők Világapja

19. Fényképezés Világnapja

20. Újkenyér ünnepe

28. Buborékfújó nap

30. Nemzetközi konyhakerti nap

Egy ünnep, egy ötlet

Gyógynövénygyűjtő nap

Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel

Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.
Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:
fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,
árkon-bokron átal,
háton hátizsákkal,
menni, mendegélni,
este hazatérni:
fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,
somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.

Nyáron gyűjthető gyógynövények pl: ökörfarkkóró, veronika, mezei szarkaláb, csalán, cickafark, pásztortáska. katáng, pitypang, lándzsás utifű…

Lándzsásútifű-szirup recept:

Egy üveg aljára ujjnyi vastagon megmosott, 1 cm-es darabokra vágott friss útifűleveleket teszünk, majd ugyanolyan vastagságú réteg cukrot adunk hozzá. Így rétegezzük az üveget, amíg meg nem telik. Két hétig ablakban, szobahőmérsékleten lefedve, napra téve állni hagyjuk, naponta megrázogatjuk.

Ajánlatos sötét üvegekben tárolni, ha az nics kéznél, akkor fessünk egyet táblakrétával:

Kép forrása: GRzero

Állatkertek Napja

Barkácsoljunk!

Kép forrása: littlegiraffes.com

 

Lőrinc nap:

Csiteri, csütöri csütörtök

dinnyét lopott az ördög.

Bugyogójába dugta, nem fért be a pokolba.

Öreg pásztor elfogta, móresre tanította.

Ropogtatni való csemege dinnyemagból

Hozzávalók:

  • 1csésze nyers görögdinnye mag. Fontos. Csak a fekete magok a jók.
  • 1 evőkanál só
  • víz

Elkészítés:

  • Az összegyűjtött magokat alaposan mosd és szárítsd meg.
  • Egy serpenyőben, közepes hőfokon kezd el pirítani. Amikor a magok elkezdenek pattogni, az jelzi azt, hogy megpirultak.
  • Közben egy pohár vízben oldd fel a sót, majd öntsd rá a megpirult magokra. Néha kevergesd meg, és amikor elfőtt a víz, kész is a csemegéd.

Lusták napja, avagy párnacsata rajt!

Tóth Krisztina: LUSTÁK DALA (részlet)

Gyere lusta, feküdj mellém,
kezdjünk együtt lustálkodni,
és csak lógjunk itt egész nap,
mint kötélen fél pár zokni!

Gyere, bújj mellém Te lusta,
mondjuk el, mit nem csinálunk ma!
Most arról készüljön lista,
mi minden nem lesz ma nálunk!...

Lego nem lesz itt ma rendben,
nem lesz mosdás, nem lesz séta!
Nehogy már mozdulni kelljen!
Elterülünk, mint a béka….

Ez a lusták napja, vagy mi,
átalusszuk az egészet,
tessék minket békén hagyni,
ágyba kérjük az ebédet!

Herba párna készítése:

A herba párna elkészítéséhez mindenekelőtt válasszunk egy megfelelő nagyságú, lehetőleg pamutból vagy más természetes anyagból készült textíliát. Ez tökéletes alkalom arra, hogy a maradék anyagokat – régi párnahuzatokat, kendőket, sálakat – felhasználjuk. A kimosott és megszárított anyagból szabjunk ki egy tetszés szerinti formát.

Következő lépésként keverjünk össze többféle, a mély alvást elősegítő vagy éppen álomhozó növényt

A párna két oldalát fordítsuk a színével egymás felé és a szélük mentén varrjuk, öltsük össze, ügyelve arra, hogy az egyik oldalon hagyjunk egy pár centiméteres rést. A varrás befejeztével fordítsuk ki a párnát, hogy az anyag visszája kerüljön belülre, majd töltsük meg a növénykeverékkel. Ezt követően a bevarratlan rést is öltsük össze.

Néhány növény, mely segíti a mély alvást: macskamenta, kamilla, komló, levendula, citromfű, rózsaszirom, rozmaring, majoránna.

Kép forrása: zsveronika.blogspot.com

Fagylaltok éjszakája:

Egy fejlesztő játék:

Feladat: Rakd ki ugyanazt! (Vagy a tükörképét)

 

Repülők világnapja

Bartos Erika: Repülő

Éjszakai sötétségben
Repülőgép száll az égen.

Hurkot fest a levegőbe,
Én vagyok a vezetője.

Köszönök a csillagoknak,
Integetek majd a holdnak.

Virradatra hazaérek,
otthon mindent elmesélek.

NYÁRI LÁSZLÓ: BARNABÁS MESÉI (részlet)

Mire apa a gyerekszobába ért Barnabás már nem volt sehol, csak egy apró domborulat árulkodott a takarón, de különben néma csönd. Pedig az est fénypontja következett: a mese. Más napokon ilyenkor Barnabás már izgatottan válogatott a mesekönyvek között, és annyi mesét kívánt, hogy az apukája mindig fejcsóválva mondogatta:

- Késő már egy mese pont elég lesz.

Most azonban csend volt, csak a takaró résén villant ki egy szempár huncutul.

- Hol vagy? - kérdezte apa, bár pontosan tudta hol lapul.

- Nem vagyok itt válaszolta nevetve a kisfiú.

- Hát akkor ma nem kell mesélnem. - de erre már előbújt a szőke fejecske és vidáman kiabálta:

- Már megjöttem, mesét kérek, mesét kérek!

- És milyen mesét szeretnél? A Hófehérkét, vagy a Három kis malacot, vagy......

- A három repülőgépről mesélj inkább! - vágott közbe Barnabás.

- Oly mese nincs. - De én nagyon szeretném, ha lenne!

Apa nagyot sóhajtott és belekezdett. A három repülőgép

Egyszer nem is olyan régen egy hatalmas repülőtér legeldugottabb sarkában, a hangárok mögött három öreg repülőgép várakozott. Régóta álldogáltak már ott, belepte őket a por, kikezdte a rozsda, de senki nem törődött velük, mert megöregedtek. Az új repülők már sokkal gyorsabban és sokkal több utast szállítottak, s az öreg gépekre nem volt többé szükség. Senki nem takarította, nem olajozta őket. Az emberek megfeledkeztek róluk. Nap, mint nap fájó szívvel néztek levegőbe emelkedő társaik után, s arra gondoltak, de jó lenne még egyszer repülni egyet. A legöregebb gép, aki egy kicsit távolabb állt a másik kettőtől, és aki a legrégebb óta tekintett vágyakozva az égre, gondolt egyet és megrázkódott. Érezte, hogy maradt még a tartályaiban üzemanyag. Ettől a felfedezéstől remek kedve kerekedett, de annyira, hogy vezetékeiben bizseregni kezdett az áram, és máris arra gondolt megpróbálja amit még soha, repül egyet egyedül, pilóta nélkül. Az ötlettől szinte megtáltosodott, dübörögni kezdtek a motorjai, légcsavarjai nyikorogva neki indultak. Az öreg repülőgép megmámorosodva indult a kifutópálya felé…

(A mese teljes hosszában megtalálható: www.kektoll.com/Dokumentumok/barnabas.pdf )

Fényképezés Világnapja

Ismét barkácsolás és ismét „újrahasznosítás”

Újkenyér ünnepe

Mentovics Éva: Aranybúza

Aranykalász, aranybúza…

kössed, kössed koszorúba!

Búzavirág legyen éke,

pipacs nyíljon közepébe!

 

Melengető napfény járta,

szél simított dús hajába,

megcsodálták erdők, rétek,

dísze volt a messzeségnek.

 

Megőrölve, megszitálva

langyos vízzel teszik tálba,

megkelesztve, megdagasztva

pihen kicsit a damasztba’,

 

majd kemence szája várja,

hogy pírt süssön orcájára.

Aranybúza - mezők éke -

vártunk már az új kenyérre!

(Kép forrása: Litera)

Buborékfújó nap

Nagy Bandó András: Szappanbuborék

Szappanbuborék,
Idelép, oda lép,
Szappanbuborék,
Üdve zöld, üde kék.

Szappanbuborék,
Ez a zöld, ez a kék,
Szappanbuborék,
Ez a föld, az az ég.

Buborék folyadékhoz néhány bevált recept:

12 pohár víz, 1 pohár mosogatószer, 1 pohár kukoricaliszt, 2 evőkanál sütőpor

vagy

5 dl langyos víz, 2,5 dl mosogatószer, 3 evőkanál glicerin, 1 teáskanál cukor

vagy

7-10 rész víz, 1 rész mosószer, 1-2 evőkanál glicerin

Sűrű oldathoz: 2/3 rész víz, 1 rész víz, 1-2 evőkanál glicerin

Pattogós buborékhoz: 2 csomag zselatin, 4 pohár forró víz, 3-5 evőkanál glicerin, 3 evőkanál mosószer

Nemzetközi konyhakerti nap

Tamkó Sirató Károly: Egy kis kertet

Egy kis kertet kerteltem, benne vermet vermeltem répát, retket termeltem.

Répa, retek megérett, piros héja, de fénylett, ki megette, de szép lett.

Feedek
Megosztás