"Mi kell neked? Fatető, deszka madáretető"

Kép forrása: Growing a Jeweled Rose (KID FUN)

A madár etetés néhány "szabálya":

  • az ősz végétől kis eleségadagokkal kell kezdeni az etetőhöz szoktatást
  • az etetőt mindig tisztán kell tartani
  • a rendszeres etetést a fagyok beállta után kell elkezdeni, és amíg tart a hideg idő, folyamatosan etetni kell
  • jó, ha reggel is etetünk – hogy gyorsan pótolni tudják az éjszaka elszenvedett energiaveszteséget - és a sötétedés beállta előtt pár órával is – hogy a madarak a hideg éjszaka beállta előtt még egyszer jól tudjanak lakni. Mivel a madaraknak nincs „kályhájuk” ezért a testüket használják melegítésre, hogy ne fázzanak ezért naponta legalább annyi táplálékot – fűtőanyagot - kell megenniük, mint a saját testük súlya
  • sós szalonnát és töpörtyűt kirakva, ártunk a madaraknak, mert hamar megszomjaznak és nem találnak a hideg időben innivalót
  • innivalóról is gondoskodni kell

Kép forrása: wildlifegadgetman.com

  • a tavaszi idő beálltával, nem szabad már etetni, mert a kismadár elkényelmesedik, a kártékony rovarok meg elszaporodnak a kertünkben. Fiókái etetésére is a megszokott etetőhelyről hordaná a magot, de a kismadarak még nem tudják emészteni a magokat, emiatt el is pusztulhatnak.

A madáretető szinte bármiből készülhet.  A lényeg, hogy a kihelyezett madáreleséget ne lepje be a hó és ne ázzon meg.

Képek forrása: Ötletpláza

Képek forrása: hildashem.se

Kép forrása: Found on lushome.com

Matos Maja: Madáretető

Építettem egy kis házat.
Minden madár ki-bejárhat.
Jönnek is a kis cinegék,
Hogy a magot mind kiegyék.

Szórtam belé napraforgót, 
Nem is csuktam be az ajtót. 
Tárva, nyitva vendéget vár, 
Ahány madár, mind idejár. 

Ázva, fázva bekopognak, 
Ablakomban toporognak. 
Csipegetnek, eszegetnek, 
Jóllakottan tovább mennek.

Mit adhatunk a téli madarainknak?

Elsőrangú téli eleség a napraforgómag, amit az etetőn megforduló minden madár szívesen fogyaszt. Emellett mindenféle olajos magvat kitehetünk (pl. tökmag, összetört mogyoró, dió), illetve fák, bokrok ágaira akaszthatunk szalonnát is. Mind a magok, mind a szalonna esetében nagyon fontos, hogy azok só- és fűszermentes natúr változatok legyenek!

Kép forrása: Mia Stokman

A pintyféléknek adhatunk darált kukoricát, apró magvakat (len, kender, köles, cirok, muhar, repce). Rigóféléknek adhatunk mindenféle konyhai maradékot (pl. burgonya, almahéj, reszelt répa, sajt, túró), melyeket hómentes talajra bokrok, vagy fák alá kell kihelyezni. A rigók és a cinegék is szívesen fogyasztják a fák, bokrok ágaira tűzött fél, vagy egész almát.

Kép forrása: http://happyserendipity.com

Az óvoda kertbe előrelátóan ültethetünk mindenféle bogyós bokrokat: pl. fagyalt, berkenyét, tűztövist.

Készíthetünk madárkalácsot is. Ennek készítésekor só- és fűszermentes olvadt faggyúba, zsírba napraforgó és más olajos magvakat is keverhetünk, majd mielőtt megdermed, egy madzagot teszünk bele, amivel a fára akasztható.

Kép forrása: Jen Tills

Mit ne adjunk a madaraknak?

Kenyeret, morzsát, péksüteményféléket nem szabad adni a madaraknak. Ezek ugyanis hamar átnedvesednek, megsavanyodnak, megromlanak, amitől a madarak bélgyulladást és hasmenést kaphatnak, amitől legyengülnek és akár pusztulásukhoz is vezethet.

Egy tucat itthon telelő madarunk:

Cinege: Hétvári Andrea: Havazgató

Kristály levelét, jégcsap gyökerét,

zengeti-pengeti két cinke.

gyöngén takaró, felhőt kavaró

zúzmara-hódara elhintve.

hó-fagy citerát, zengő aranyát

pörgeti-zörgeti erdők holdfény özönét,

fátyol feketét, lengeti-röpteti kék éjbe.

Madarak fonalból:

Kép forrása: Found on fabartdiy.com

Veréb:

Rigó:

Ökörszem:


Sármány:

Barátposzáta:

Rozsdafarkú:

Csilpcsapfüzike:

Zöld küllő:

Tengelic:

Vörösbegy:

Zöldike:

A mese: B. Fór Andrea. a százéves diófa és a madáretető

A 100 éves vén diófa hatalmas színes levélkoronáját már szerte hordta az északi szél. Várta a hosszú hideg évszakot, hiszen téli álmát ilyenkor nem zavarta semmi, és senki. Ekkor megdöbbenve pillantott az egyik vaskos ágára felszerelt valamire. 
– Ez meg mi? – kérdezte csak úgy magától? 
– Én vagyok a Madáretető. – felelte az lentről. 
– Micsoda? – kérdezte ijedten.
– Hogy alszom én akkor a nagy csivitelésben? – tette az önző megjegyzést.
– Azt én nem tudom, csak azt tudom, hogy nekem itt kell lennem. – válaszolta. 
S lepillantott szép kis etető tálkáira, itató edényekre melyek tele voltak ami „csőrnek-begynek” ingere, két szép házikója menedéknek jó a cinkéknek, rigóknak, királykáknak.
Hopp, már le is szállt két kis cinke, mert a köles, és az almadarabkák hívogatták Őket. Éhesek voltak, fáztak, hiszen ebben az időben már nem találnak eledelt maguknak.
– Húú de finomat tettek ide nekünk! – csipogták egymásnak. 
– Na, tessék megmondtam, hogy nem lesz itt nyugalom. – morgott a vén fa. 
– Jaj, mi nem csináltunk semmi rosszat, csak csipegetni jöttünk ide. – felelték a kismadarak.
– Persze, csak… de közben nem tudtok csendben maradni. – morgolódott tovább az öreg fa. 
A madáretető, ha lett volna, keze jól fejbe kólintja, illetve bocsánat ágkoronán billentést adott volna a diófának. De mivel nem voltak kezei, csak körbenézett a házikószemeivel, és fogadta a következő odareppenő kisrigókat. 
– Ne legyél már ennyire utálatos! – csattant fel kis vendégei védelmére.
– Ezek a picinyke madarak nem ártottak Neked semmit, télen nincs, eleségük és, enni jönnek.
– Persze! Tavasszal, nyáron is itt csivitelnek, hangoskodnak az ágaimon. – panaszolta.
– Diióófaa. – hangzott a félénk szólítás.
– Tessék, Te ki vagy? – kérdezte megrázva ágait. 
– Rigó Benő vagyok, és a társaimmal jöttem ide enni, és melegedni, hogy nehogy megfagyjunk. Mi nem messziről jöttünk, de vannak, akik ide költöznek, a még hidegebb elöl. 
Ekkor gyermekhangot hallott.
– Nézzétek, de szép nagy diófa, és Madáretetője is van! – kiáltotta lentről egy kisfiú.
A gyermeksereg csodálva nézte a diófát, és az etetőben csivitelő madárkákat.  Ezt meghallva az öreg diófa meglepődve kihúzta magát, hogy még szebben látszódjon a koronája. 
– Na, látod milyen jóérzés ez, Téged is dicsérnek a gyerekek, hiszen segítesz nekem azzal, hogy fent vagyok rajtad. – jegyezte meg a Madáretető.
– Jól van, lehetséges van benne valami igazság, amit mondasz. – mormogta az ágai alatt.
Rendíthetetlenül állt ott 100 éve, hogy a nyári tűző Nap elöl, árnyékot nyújtson az arra járó pihenőknek, és diószüret után királyi gyümölcsével néha fejére koppintson valakinek. 
De már tudta, hogy télen is van egy nagyon fontos feladata, hogy a kismadarak át tudják vészelni itt nálunk a telet. 
A Nap a látóhatáron már vörösen kezdett lebukni, hogy a Hold, és a Csillagok felválthassák. Közben minden csendesedett, a madarak is elfáradva, összebújtak, és álomra hajtották fejüket. 
– Na, barátom jó éjszakát! – szólalt meg a nagy diófa.

Kép forrása: http://laclassedellamaestravalentina.blogspot.hu/search/label/galline

Kép forrása: Romana Baškovská

Kép forrása: Found on facebook.com

Kép forrása: facebook.com

Befejezésül néhány madaras játék ötlet és egy feladatlap:

- Annyit ugrik a kismadár, amennyit a dobókocka mutat. A játékmezőket együtt rajzoljuk vagy ragasztjuk, a bábuk szintén saját készítésűek, úgy lesz belőlük bábu, hogy a kivágott madárkát egy félbe vágott duóba szorítjuk.

- Annyi kismadár repül a fáról az etetőbe, amennyit a kockával dob a játékos. (kinek mennyi, kinek több, kinek kevesebb, mennyi kellene hozzá, hogy 4. 5 12 legyen…? Amennyit tapsolok, annyi repüljön vissza a fára…

- Kukoricagyűjtő – Fölreppen a madár (létrára másznak a gyerekek), és a szekrényre ragasztott „kukoricát” hordja a madáretetőbe a számképes kártyának megfelelően

Madaras színazonosító: 6 féle színből madarakat vágunk ki. A madarakat felültetjük egy fára. Minden kisgyerek kap egy madáretetőt. Színes dobókockával dobunk. Amilyen színt dobunk, olyan madarat vehetünk le a fáról a saját madáretetőnkbe. A játék végén számlálunk, összehasonlítunk.

Madaras memóriakártyák: krumpli nyomdával, különböző színű párokat nyomtattunk, másik variáció – a színes papírból nyírt, ragasztott változat.

Madaras ujjügyesítő játék Apró magvakat (napraforgó, kukorica, köles, tökmag…) szedegetünk, válogatunk, töltögetünk különféle edényekbe kézzel, kiskanállal, csipesszel. Kilyuggatott madárformákat varrtunk, ki-ki tehetsége szerint - nagy lyukakat cipőfűzővel, kis lyukakat tűvel.

Madárpárokat, árnyékokat, ellentéteket, válogattunk színek szerint, sorakoztattunk nagyság szerint.

 

Angyalszárnyon érkezik a (kis) Karácsony

Mit is jelent a címben az, hogy kis karácsony?

Azt, hogy nálunk a csoportban már évek óta nincs karácsonyfa feldíszítve és nincs "előre hozott" ünnep, ezért aztán nincsenek ajándékok sem és "klasszikus értelemben" műsor sem. A nagy karácsonyi csodát, varázslatot meghagyjuk a családoknak, hiszen ez az egyik legszebb családi ünnep, melynek az otthonokban kell kiteljesedni.

Mi van akkor helyette? A várakozás ideje, mely alatt "díszbe öltöztetjük a lelkünket" és ez legalább annyira fontos része az ünnepnek, mint az amikor elérkezik a várva várt nap.

A várakozás ideje alatt rengeteg minden történik:

- a "lecsupaszított" csoportszoba, folyosó, öltöző, tornaterem díszba öltözik a gyerekek által készített apróbb, nagyobb alkotásoktól. Minden nap elkészül, felkerül valami, amitől egyre ékesebb, fényesebb lesz körülöttünk minden.

- mézeskalácsot sütünk a nagyszülőkkel

- adventi vásárt rendezünk

- várjuk a Mikulást

- Borbála ágat hajtatunk. Luca búzát ültetünk és lessük, hogy kihajt-e, növekszik-e

- tarisznyával felszerelkezve Lucázni indulunk

- gyertyát öntünk és festünk és közösen kitaláljuk, hogy mi is történjen a Karácsonyváró délutánon, amikor a családok apraja és nagyja vendégségbe jön hozzánk.

Ez az egyik legizgalmasabb része a várakozásnak. Ülünk a körben és mindenki elmondhatja, hogy mit is csináljunk ezen a napon. a gyerekek és mi, felnőttek is. Az idei évben a kövtkező ötletek hongzottak el:

Páki Kristóffal karácsonyi dalt szeretett volna énekelni. Emese a barátnőivel bábozni, Liza verset mondani. Zéti zene-bonát szeretett volna, Krisztián meg azt, hogy tanítsunk egy dalt a szülöknek. Zsófi ajándékok készítését javasolta. Jázi táncot, de úgy, hogy a fiúk felkérik a lányokat. Fruzsi szerint teát kell főzni és süteményt sütni. Bonca egy karácsonyi "cipőmese" kitalálását javasolta és Esztók szerette volna, ha együtt rajzolunk. Ehhez még elhangzott a mi kívánságunk is: építsünk közösen egy kandallót a gyerekek által megfestett téglákból. Ennyi ötlettel a tarsolyunkban kezdtük neki a készülődésnek, melynek első lépésként rendszerbe, sorrendbe raktuk őket:

1. Csoportszoba ismét teaházzá változik, ahol a szülők tea és sütemény mellett várakozhatnak, beszélgethetnek

2. A folyosón, a tornaterem felé menet lesz a "zene-bona" ritmujátékokkal, mondókázással, énekléssel

3. A tornaterem ajtajában Páki és Kristóf énekel

4. A tornateremben Liza verset mond. Utána következik a tánc, az ének tanulás, bábozás és végül a rajzolás és befejezésül a közösen felépített kandalló körül gyertyagyújtás és az újonnan megtanult dal eléneklése.

Második lépésben megbeszéltük, hogy mit is kell elkészítenünk és, hogy ki mt vállal ezekből  és napokig folyt a lelkes "munka". Az "önálló produkciókra" vállalkozók hol itt, hol ott verődtek össze próbára. Zsuzsi 26 hatalmas papírorra a megtanulandó dal szövegét festette, A gyerekek tornakarikákat tekertek körbe szalagokkal, téglákat festettek, fenyőfákat ragasztottak gallyakból, ajándékokat készítettek filcből és mi, mint a jó íródeák írtuk a gyerekek szövegeit a Karácsonyról és egy-egy kódot is kitaláltunk mellé.

Zéti: Feldíszítjük a házat, és finomak az illatok.

5; 10; 8; 7;100

Blanka: A havat szeretem Karácsonykor.

csillag, körte, 5

Emese: Akkor születik a Jézuska, és rengeteg ajándékot kapunk.

háromszög;0;csillag;6

Zselyke: Az a jó a karácsonyban, hogy apának és anyának nem kell sokszor mennie a dolgozóba.

2;6;4;6;8

Bogyó: Nekünk már megérkezett a karácsonyfánk, és lassan be lehet vinni és feldíszíthetem a hópelyhes díszeimmel

8;0;11;E;csillag

Jázi: Azért jó a karácsony, mert a fa körül nyitjuk az ajándékokat, és vendégeket várunk.

8;téglalap, A, csillag, 0

Karácsonyváró nap délelőttjén már csak süteményeket kellet sütni, innivalókat készíteni és izgatottan várni a vendégeinket.

Egy kis kitérő: ünnepi menü a kelkáposztafőzelék helyett

Azért, hogy ez a nap ne legyen ilyen "egyzerü" mi még azt is kitaláltuk, hogy a gyerekek által "megszavazott" (tojásleves palacsintával) ünnepi menü kerüljön az asztalra ebédként.

Szerencsére ebben nagy segítségünkre voltak a szüleink, akik délre vagy 100 palacsintával leptek meg bennünket, mely nagyjából 10 perc alatt el is fogyott.

A Karácsonyváró délután


Amíg a szülők gyülekeztek a gyerekeket "jól eldugtuk" egy másik csoportszobában, ahol játszani tudtak, így amíg mindenki megérkezett volt egy pár perc a beszélgetésekre, teázásra és süti evésre, mert innentől kezdve beindult a kavalkád.:

1. játék a szülőkkel: Meg kellett keresni a saját gyereke által díszített és eldugott téglát a kezébe adott kód alapján. (A téglák hátuljára lezárt borítékba tettük a gyerekek szövegeit a Karácsonyról, de itt még nem volt szabad kinyitni és elolvasni) És, hogy miért kód, Mert idén az adventi mamuszaink is így nyíltak és ezt nagyon élvezték a gyerekeink. Gondoltuk a szüleink is. (Ráadásul ezek alatt a kódos napok alatt aztán valóban játszottunk a számokkal, formákkal. Sokat.) Ki kellett húzni egy-egy szépen feltekert, díszített papírt a tartóból, melyen a dal szövege volt megtalálható és ezt sem volt szabad megnézni. Valamint egy-egy mécsest is kézbe kellett venni és a zene hangját követve eljutni a tornaterembe.

2. játék a szülőkkel: A tornateremben családonkénti elhelyezkedés után a folyosóról már hol hangosabban, hol halkabban a zene-bona, mondóka, ének, melyet kézjel alapján a gyerekek csaptak a ritmushangszerként használt kanalakkal. Az ajtóba érve a két fiú elénekelte a "Szálljatok le, szálljatok le" dalt és ez után következett az újabb "próbatétel": sötét folyosón álló gyerekeket a hangjuk alapján (Kipp, kopp, kopogok, én is, én is itt vagyok) kellett felismerni és amikor felismerte egy-egy család a gyerkőce hangját, akkor és csak akkor kellett meggyújtani a családhoz tartozó mécsest, hogy ezzel segítse őt a "haza találásban". Amikor az egész család együtt volt, akkor lehetett kibontani a téglán lévő borítékot és felolvasni a rajta lévő szöveget. Ezek után már más "dolga" nem is volt a családnak, mint, hogy a falra rajzolt kandallót a téglájával építse ... és ez a "rituálé" 26-szor megismétlődött.

Hihetetlenül szép látvány és érzés volt, ahogy egyre több és több mécses lángja világított.

Ezután következtek a "Produkciók" és mivel a dalszöveg papírok kidíszítésére már nem maradt időnk, mindenki hazavitte őket és az óvoda első napjára telis tele rajzolva kapjuk majd vissza őket.

"Duruzsol a tűz, darazsol a hó. Ilyenkor idebent, együtt lenni jó"

Jó volt együtt "angyalt lesni" és egy kicsit megpihenni.

 

 

-

Kalendárium: január

 

Néphagyományok, jeles napok

Zöld ünnepek, világnapok

„Cinegés” hagyományok

Újév (1.)

Háromkirályok napja (6.)

v  Hóemberek Világnapja

(18.)

v  Szülők fogadása az újév első napjaiban

v  Teadélután –szülői kör

v  Nyitott délután

„Cinege Műhely”:

1. Téli zöldség és gyümölcssaláták készítése, kóstolása, receptek cseréje

 

2. Madáreleségek készítése meghívott „előadóval”

3, Farsangi jelmezkészítés

A gyerekek és a szülők „visszafogadása”

Az ünnepek utáni első napok ismét a visszafogadásról, az egymásra találás segítéséről szólnak. Az első napokra olyan tevékenységi tervet állítunk össze, mely a közös játékokról, tevékenységekről, az nyugodt együttlétekről szól. Megtaláljuk a karácsonyi „meglepetéseket”, megtanuljuk azok használatát. Beszélgetünk az otthoni élményekről és közben persze jár a kezünk, lábunk: sokan festünk egy papírra, körtáncokat járunk, terepasztalokat készítünk, építményeket hozunk létre és olyan játékokat kezdeményezünk, ahol egymásra kell figyelni, egymást kell segíteni és így napok alatt ismét egymásra hangolódunk. Ezekben a napokban újra előkerülnek az év elejét is segítő kapcsolatteremtő játékok, az egymás felismerését segítők, bizalomjátékok és a két nagy „kedvenc”: a bot elkapó és az ölelő kör.

A „bot elkapó” játék szabálya nagyon egyszerű. Egy hosszú bottal, mely legalább másfél méter magas középre áll valaki, a többiek nagy körben körbeállják. A középen álló szemkontaktust teremt azzal, aki felé el fogja engedni a botot, és amikor ez megtörtént elengedi. Akinek „küldi” el kell kapnia azt, még mielőtt a földre esne.

Az „ölelő kör” is ugyanúgy kezdődik, mint az előző játék azzal a különbséggel, hogy a középen álló szemkontaktussal és mozdulatokkal, de hang nélkül magához csalogat valakit, akivel össze kell ölelkeznie és addig kell ezt a testhelyzetet megtartaniuk, ameddig mind a ketten jól érzik magukat a szoros kapcsolatban. (Milyen egyszerűnek tűnik ez a játék, pedig bizony sok-sok ismétlés kell ahhoz, hogy valóban mindenkinek örömöt okozzon, mert van, akinek nehezen megy, hogy a személyes terébe engedje a másikat, de egy idő után már mindenki el kezdi érezni, „ahogy árad a szeretet” egymás felé.

Játékötletek az Újév első napjaira a gyerekekkel való játékhoz

Készítsünk egy-egy kalapot vagy előre, vagy a gyerekekkel együtt. Fontos elem, hogy mindegyiken jelenjen meg az óra úgy, hogy 1-től 12-ig mutatja az egész órákat és, hogy mindegyikből két darab készüljön!

Az elkészült kalapokkal már játszhatunk is:

1. variáció, ha páratlanul lennénk: Egy jól körülhatárolt helyre letesszük az összes kalapot és háromra mindenkinek fel kell vennie egyet és meg kell találnia a párját (akinek az órája ugyanannyit mutat, mint az övé.) Aki kalap nélkül marad az lesz a kalap lopó (fogó) és a célja az, hogy "elcsenje" valakinek a kalapját. Akinek a kalapját megszerzi, annak a helyébe áll és a "kalaptalan" lesz az új fogó. Fontos szabály: a párok futás közben nem engedhetik el egymás kezét!)

2. variáció, ha párban vagyunk: A gyerekek választanak egy kalapot, majd szaladgálnak a megadott térben. Előre meghatározott jelre párt keresnek és elvégzik a játékvezető által kitalált "feladatot" (pl fogjátok meg egymás kezét, guggoljatok le, majd álljatok fel stb.) A feladat végrehajtása után elmondják a köövetkező mondókát két ill, egy vagy keresztezett kéz összeütésével):

Ecc, pecc, bejöhetsz, a barátom te lehetsz!

Egyet, kettőt tapsolunk, aztán tovább szaladunk! (Fruzsi mondókája)

Aztán kalapot cseélve szétválnak és tovább futnak.

Fontos szabály: Ugyanazt két egymás utáni játékban nem választhatja párjának!

(Egy egész mozgás fejlesztő foglalkozás felfűzhető erre a játékra, hiszen minden párban végezhető mozgást megadhat a játékvezető.)

Persze még sok-sok játék kitalálható erre a napra, de ami nem maradhat el az a "terülj, terülj asztalkám", amihez kérjük a szülők segítségét, hiszen biztos, hogy mindenhol maradt valami finomság az ünnepekről. (Ha még a megmaradt szerpentineket, konfettit, csillagszórót is bekérjük biztos a siker.) (Egy praktikus tipp: Almát vagy narancsot állítsunk bele egy pohárba vagy üvegbe és abba szúrjuk meggyújtás előtt a csillagszórót!

+ 2 ötlet a szülők újévi fogadásához:

A szünet után a szülőket is játékokkal, meglepetésekkel várjuk. Ilyen meglepetés a „jó kívánságok fája” és a szerencsét hozó „lencse” guriga:

1. Szedjünk faágakat (ha van időnk és kedvünk fújjuk le aranyfestékkel és szórjuk meg csillámporral) és kis kártyákra írjunk mindenféle kívánság rigmusokat vagy kérjünk meg érkezéskor mindenkit, hogy írjon egyet-egyet az előre elkészített kártyákra (megmaradt ajándékkísérőre is jó) vagy előre írjanak otthon egyet (a mai internetes világban nem nehéz a kéréseinket időben eljuttatni mindenkihez) vagy a nap folyamán a gyűjtsük össze a gyerekek szövegeit és délutánra már az fogadhatja a szülőket az öltözőben, faliújságon.

2. Készítsünk kis lencse "batyukat" (persze ezt is csinálhatjuk a gyerekekkel pl. WC papír gurigából és maradék ajándékcsomagolóból, szalagokból)) és akasszuk fel az öltözőben a gyerekek jeléhez!

Vízkereszt avgy a Háromkirályok napja

Napi terv

A témanap címe: Háromkirályok napja

A témanap megvalósulásának tervezett ideje: január 6.

A témanapra tervezett tapasztalat és élménynyújtás: Betlehemes játék

A témanap megvalósítása során kiemelt céljaink, feladataink, kiemelten fejleszthető képességek:

ü  A karácsonyi ünnepkör lezárása

ü  Hagyományok felelevenítése

ü  Együttjátszás élményének elmélyítése

ü  Szociális képességek fejlesztése

A témanap programja, tevékenységei:

Mozgásos játékok:

1. játék: Kövesd a csillagot!

Játék előkészítése és eszközei: egy nagyobb boton egy aranycsillag és a játéktérben előre felrajzolt (szigetelőszalagból ragasztott) 3-4 féle "út", mely lehet egyenes, hullámos, cikkcakk vonal stb.)

A játék: A gyerekek oszlopban állnak, és amíg tart a mondóka a csillagot átadják a mögöttük/előttük lévőnek. Akinél vége van a mondókának a sor elejére áll, kiválasztja az "utat", melyen végig vezeti a sort.

/Fejlesztő hatás: pl. térérzékelés, figyelemkoncentráció, vágyak késleltetése, irányított szerep elfogadása, irányító szerep vállalása, egyensúlyérzék)

A mondóka:

Ez a csillag körbe jár, mindenkire rátalál,

Akinél ott marad, az mutatja az utat.

2. játék: Ajándék hozó

A játék előkészítése, eszközei: annyi sajtos doboz tető, ahány gyerekünk van, egy nagy kosár aranyra lefújt dió (persze, ha nincs rá időnk a festés el is maradhat). a karácsonyi betlehem vagy egy bölcső egy bepólyált babával és egy nagyobb üres kosár.

Tornaszerekből, csoportszobai bútorokból vagy udvari játékokból építsünk két /egy könnyebbet a kisebbeknek pl. tárgyak kerülése, le és fellépések és egy nehezebbet a nagyobbaknak pl. egyensúlyozás padon, átlépések, egyensúlyozás magasabb pallón, billenős játékon stb./ akadálypályát.

A játék: Mindenki kap egy doboztetőt és kivesz e kosárból egy-egy diót és megpróbálja átvinni az akadálypályán, hogy a dió ne essen ki belőle. Az akadálypálya végén belerakja a betlehem elé helyezett kosárba. A játék addig tart, amíg minden dió át nem kerül a betlehem előttibe.

(Fejlesztő hatás: egyensúlyérzék, mozgás koordináció)

3, játék a mindenki által ismert "Adj király katonát”, mely erő, gyorsaság és bátorság fejlesztő is egyben

"- Király, király, adj katonát!

- Magamat vagy rongyos bakát?"

"- Király, király, nagykatona!

- Magam vagyok egy katona!

- Jó lesző te magad is!"

 

"- Eresszetek át a Jordán vízén!

- Nem eresztünk, mert nem tudjuk ki katonái vagytok!

- Lengyelország királyáé!

- Az is a mi ellenségünk!

- Miféle ellenségtek?

- Hidunk lábát eltörtétek, soha meg nem csináltátok!

- Ácsok vagyunk, ácsorgunk. Holnap délben visszajövünk. Fenyőfából faragott aranyalmával kocogtatunk!"

Környező világ felfedezése

1. Ismerkedés a földgömbbel, térképpel (Hol van Betlehem? Melyik földrészen? Vajon milyen közlekedési eszközzel juthatnánk el oda? Mit jelent az, hogy sivatag és oázis?)

2. Kép válogatás: Összekeverünk növények és állatok képeit úgy, hogy bele vannak keverve a sivatagban élők és a gyerekeknek szét kell válogatni vagy kiválasztani azokat, melyeknek a nevét mondjuk! (pl. kaktuszok, jukkák, pálmák, sivatagi róka, teve, ásóbéka, skorpió stb.)

3. Érzékelő játékok:

Ízek felismerése, megnevezése: narancs, citrom, kókusz, datolya, ananász

Illatok felismerése, megnevezése:

A játék kellékei: 4 -6 jellemző illatú illóolaj (nem kevert illat), ami között ott van a mirha és a tömjén is + pl, fahéj, narancs, citrom, szegfűszeg, ananász + annyi egyforma kisüveg vagy parafa dugó, ahány illatunk van és nyomtatott vagy rajzolt kép azokról a növényekről, melyeket felhasználtak az olajok készítése során.

Feladat: az illat és kép párosítása (érdemes az üvegre, dugóra ráírni az illóolaj nevét, mert nem biztos, hogy lesz elég időnk másképp ellenőrizni a megoldást.)

Mézes gyümölcssaláta készítése a trópusi gyümölcsökből

4. Feladatlap: Útvesztő típusú feladatlap, melyben a három bölcset el kell vezetni Betlehembe vagy különbség kereső

A képzelet szárnyán (mese, vers, játék)

1. Mese: http://eletfa.uw.hu/januar/haromkiraly.html

2. Versek:

Sarkady Sándor: Háromkirályok

József Attila: Betlehemi királyok

3. Képzelet játék

A játék kellékei: 3 korona, három különböző színű palást

A játék menete: A gyerekekkel megbeszéljük, hogy a kiválasztott három király közül az egyik pl. Gáspár hozza a nehéz, Menyhért a könnyű és Boldizsár a törékeny ajándékot.

A három kiválasztott gyerek kimegy és megbeszéli, hogy melyikük, melyik király és úgy jön vissza, hogy eljátssza, hogyan hozza az ajándékot. Akik elsőként kitalálják, hogy melyik gyerek, melyik király azok lesznek a következő királyok.

Kézműves

1. Koronák barkácsolása gurigákból, díszítése szabadon választott technikával

2. Mozaikkép ragasztása (pl a maradék ajándékcsomagolók felhasználásával)

3. Bábok készítése tobozból, gyapjúból és a történet eljátszása

Hangok birodalma

1. Cserépcsengők készítése (csengők, szélharangok bekérése otthonról)

2 Karácsonyi dalok ismétlése (halk - hangos, erősödő (közeledő hangok)- halkuló (távolodó) hangok

3. Hol szól a csengő?

4. Képzelet játék: Hova szállt el (bújt el) a karácsonyi csengő hangja, mely legközelebb csak egy év múlva szólal meg?

5. „Háromkirályok napján” – új ének

A témanap képeiből:

Befejezésül egy feladatlap a témához: Keresd meg a 12 különbséget a két kép között (Ha van kedved, próbáld megoldani, de légy türelmes és figyelmes, mert nagyon nehéz! A 8 iskolába készülődő gyerkőcünk mindegyike könnyedén eljutott a 10-ig, de bizony a tizenkettőt csak kettőnek sikerült megtalálnia.)

(A feladatlapot Bulyáki Zsuzsi rajzolta)

Hóemberek napja

Több éve már, hogy rátaláltam erre a „bolondosnak” tűnő világnapra és egyből megtetszett, hiszen a hóember a gyerekek által nagyon kedvelt figura és a hóember építés a tél egyik legjobb mókája. Magamban gratuláltam annak, aki kitalálta és egyből be is „emeltem” csoportom ünnepnapjai közé és már évről évre alig várjuk, hogy építhessük (hó híján készíthessük) azokat a mosolygós, mérges, morcos hóembereket. (Valójában ez is egy „komoly” zöld ünnep, melynek célja nem más, mint felhívni az emberek figyelmét a klímaváltozással járó veszélyekre.)

A témahét címe: Hóemberek hete

A projekt megvalósulásának tervezett ideje: 2015, január 12 - 15.

Január 18. Hóemberek világnapja

A projekt tervezett indító élménye: Téli terepasztal építése az ablakba

A projekt várható lezáró élménye: Hólabda sütése

 

A projekt megvalósítása során kiemelt céljaink, feladataink:

Ismerkedés a téli csapadékok tulajdonságaival

Kísérletezések, megfigyelések technikái

A projekt során kiemelten fejleszthető képességek pl:

v  Együttműködés, egymás elfogadása, tolerancia fejlesztése

v  Koncentrációs képesség, figyelem fejlesztése

v  Környezettudatosságra nevelés

v  Finommozgás fejlesztése

v  Hallási figyelem fejlesztése

 

 

Játék

/beszélgető-kör játékai/

 

v  Téli terepasztalok építése az ablakba, tálcákra, karton alapra

v  Hangok differenciálása, hangok keresése

v  Hóemberes kirakó és társasjáték készítése

v  „Hó csata” papírgalacsinnal

 

 

 

Munka

 

v  Téli képeskönyv összeállítása

v  Hógolyó sütése

v  Hópelyhes, hóemberes dekoráció készítése

v  Madáreleség készítése

 

 

Külső világ tevékeny megismerése,

matematikai tapasztalatok

Tevékenységekbe integrált fejlesztés

v  Beszélgetés a klímaváltozásról és annak okairól

v  Téli időjárás jellemzői

v  Téli csapadékok és tulajdonságai

v  Kísérletek jéggel, hóval

v  A növények és állatok élete télen

v  Madáretetés, madarak megfigyelése, felismerése, megnevezése

v  Kör és gömb tulajdonságai

v  Több, kevesebb, ugyanannyi

v  Relációk

v  Összehasonlítások és sorozatok nagyság szerint

v  Számlálás, számlépcső

 

Vers, mese, könyvnézegetés anyanyelvi játékok, szabad alkotások

v  Mese: A magányos hóember, Január

v  Vers: Kovács Barbara: Hógolyó mondóka

Krecsmáry László: Hóember

v  Mondóka:  Ha-ha-ha havazik
Aki fázik vacogjon

v  Könyvek nézegetése a télről, az északi és déli sarkról

v  Meseszövés: A félős hóember

 

Énekes és hangszeres játékok, körjátékok, zenehallgatás, zenei képességek, hangszerek készítése

v  Dal: Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
Kalapjára, subájára havat szór a szél.

Hóember, hóember, itt áll az útszélen, hízik egész télen.
Ha meleget ad a tavaszi nap, ide - oda düledezik, csöpög, mint a csap.

v  Körjáték: Ácsorogjunk, bácsorogjunk

v  Zenehallgatás: Állatok farsangja

v  Zenei képességek: relációk (magas-mély, gyors –lassú, halk-hangos)

v  Hangszerkészítés műanyag kanálból és lencséből

 

 

 

 

 

Rajzolás, festés,

mintázás, kézimunka

 

v  Mintázás fehér gyurmából

v  Vágás, legyező hajtogatás („csipke dekoráció)

v  Kanál csörgő készítése

v  Barkácsolás zokniból és filcből (hóemberek)

v  Gyűrés

v  Ragasztás (téli fák)

 

 

 

 

 

Mozgás fejlesztés, mozgásos játékok

 

v  Mozgások karikával, labdával

v  Célba dobás papírgalacsinnal

v  Fogó és futó játékok

 

 

 

Mozgásos játék ötletek az http://ovoneni.blog.hu/ oldalról csoportszobába, tornaterembe:

1, A gyerekekkel hógolyókat formázhatunk újságpapírból, majd egy papírzsebkendőbe is belecsomagoljuk. Célozhatunk hullahopp karikába.

2, Festhetünk csomagolópapírra hóembert, és célozhatunk a hóember kalapjára!

Így forgatom, úgy forgatom,

a kezemben összenyomom.

Jó keményre meg is gyúrom,

a hóembert megcélozom.

Puff! Hoppla hó!

Talált a hógolyó!

3, A játékosok körben állnak, a galacsint / hógolyót / kézről - kézre adogatják:

Jár a labda jár, kézről - kézre jár,

nem ejtjük ki a kezünkből, így adjuk tovább.

Száll a labda száll, ide - oda száll,

fiúk, lányok szaladjatok, mert még eltalál.

Akihez az utolsó szótagnál a labda kerül, igyekszik valakit eltalálni a szertefutó játékosok közül. Akit eltalál, újra kezdődik a játék.

Játékok kintre (ha leesne a hó): (forrás: http://blog.mindennapraegyjatek.hu)

- hó angyal készítése
- gyerkőc a felnőtt lábnyomában próbál lépdelni
- ásunk egy kis gödröt a hóba, és kijelölt távolságból hógolyóval megpróbálunk beletalálni.
- hóbuckákból készítsünk szlalom pályát!
- felsorakoztatunk üres műanyag palackokat a hóba. Ki hányat tud eltalálni és felborítani hógolyóval?
- Hógolyókészítő verseny: mindenki kap egy pici hógolyót, elkezdi görgetni, ha lejár az idő, összehasonlítjuk, kié a legnagyobb.
- kincskeresés a hóban. Rejtsünk el néhány színes játékot egy nagy kupac hóba! A gyerkőcök keressék meg! Adjunk nekik kislapátot!

Vers ajánlat:

Krecsmáry László: Hóember

December, december-
készül már a hóember,
hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a kabátja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a keze, lába,
hóból van a nyaka, válla,
hóból van a füle, szája.
Csak az orra répa,
csak a szeme szén,
s egy lyukas lábas
csücsül a fején!

Kovács Barbara: Hógolyó mondóka


Amikor a hóba nyúlok,
mindig egy új golyót gyúrok.
Túl sok golyót gyúrtam,
lefagy már az ujjam.
Mégis gyúrom rakásra,
készülök a csatára.

Ha ha ha havazik,
He he he hetekig, 
Hú hú hú hull a hó, 
Hi hi hi jaj de jó.

Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
Kalapjára, subájára havat szór a szél.

Hóember, hóember itt áll az útszélen, hízik egész télen.
Ha meleget ad a tavaszi nap,
Ide - oda düledezik, csöpög, mint a csap.

Aki fázik, vacogjon
fújja körmét, topogjon, 
földig érő kucsmába, 
burkolózzék bundába, 
bújjon be a dunyhába, 
üljön rá a kályhára - 
mindjárt megmelegszik


Hóemberek Világnapja – nyitott délután a szülőknek

Programajánló::

1. Hóemberek, hó és jég szobrok, versenye

2. Iglu építés

3. Hó festés temperával

4. Hó csata

Kép forrása: tidal-art.tumblr.com

(Ha nincs hó:

- Csoportszoba ajtajának, ablakának díszítése

- Hóemberek barkácsolása

- „Hó csata” papírgalacsinnal vagy hungarocell golyóval a tornateremben)

Teadélután – szülői kör

Az év közbeni szülői beszélgetés központi témáját a szülők kérései, kérdései alapján választjuk ki. Ettől persze évről, évre változhat az, hogy éppen miről is beszélgetünk, milyen területet járunk körbe. Ami nem változik az az, hogy minden kiválasztott témához –még a Cinege Teaház – „megnyitása” előtt kézhez kapnak egy „szösszenetet”, mely tartalmazza az aktuális kérdéssel kapcsolatos gondolatainkat és ezeket megismerve, ezek mentén folyik a beszélgetés.

Ezekből a „szösszenetekből” választottam ki két egy, de valószínűleg mindenhol kérdésként felmerülő témát:

1. Iskolaérettség:

Mit is jelent az, hogy iskolaérettség?

Ez az egy szó magában foglalja több száznyi testi, pszichikai és gondolkodási képesség bizonyos fokú,  - az iskola megkezdéséhez szükséges – fejlettségi szintjét. Ezek felsorolására nem vállalkozom, hiszen képtelenség lenne mindet felsorolni, de azért egy kifejezést talán érdemes körbe járni:

Érés: egy gyerekre jellemző, belső fejlődési folyamat, melynek tempója gyerekenként változó. Gondoljatok csak egy virágos kertre. Ott sem egyszerre nyílik minden virág. Van amelyik, az első napsugárra teljes pompájában virít és van, amelyik csak ősz végére, de előbb vagy később mindegyikben gyönyörködhetünk. Ezt az érési folyamatot segíteni ugyan tudjuk, de mivel egy belső „munka”, felgyorsítani nem lehet és nem is szabad, ezért fontos, hogy a gyerekek akkor kerüljenek iskolába, amikor éretté válnak.

Miből is vesszük észre ezeket a jeleket? A fizikai változásokon kívül (pl. fogváltás) például abból, ha ő maga, külső ráhatások nélkül, már vágyik az iskolába vagy érdeklődik a betűk, számok iránt vagy, ha egyre többször elhangzik az a mondat attól a gyerektől. aki addig szeretett oviba járni: unatkozom. Már kevés neki, ami ott történik. (Lehet, hogy furcsának tűnik, hogy örülni kell az ehhez hasonló kijelentéseknek, de higgyétek el, hogy ez a legnagyobb dicsérete a munkánknak, hiszen egy nagycsoportos korú gyerektől ez azt jelzi, hogy kinőtte az óvoda kereteit és már nagyobb kihívásokra vágyik.)

Hogyan segítjük, mi az óvodában azt, hogy iskolaéretté váljanak a gyerekeink? (A legfontosabbakat sorolom csak fel, hiszen ezzel is oldalakat lehetne megtölteni)

  • Úgy dolgozunk, szervezzük gyerekeink életét nap, mint nap személyre szólóan is, hogy tudjuk az iskolára való felkészítés az óvodába lépés első napjával megkezdődik és az utolsó napjával zárul. Nem az utolsó egy vagy fél év eredménye az, ha a gyerekek iskolaéretté válnak, hanem 3-4 év folyamatos tevékenykedéséé.
  • Kialakítunk egy rugalmas, gyerekek életkorához, fejlettségi szintjéhez igazodó heti és napi ritmust, mely állandóságot és biztonságot nyújt a gyerekeknek és bőven biztosít időt arra, hogy fejlődhessenek, beépíthessék az élményeiket, tapasztalataikat, kipróbálhassák képességeiket, kielégíthessék a rájuk jellemző igényeiket.
  • Rengeteg időt biztosítunk a szabad játékra és a mozgásra, a szabadban való tevékenykedésre, hiszen óvodáskorban ezek a legfejlesztőbb „elfoglaltságok”, melyekben bátran kipróbálhatja újonnan kialakult képességeit és gyakorolhatja a már meglévőket.
  • Mesélünk, énekelünk, barkácsolunk, megmutatjuk a világ száz és száz csodáját, melyből kedve szerint válogathat, melyek segítenek megtalálni számára azokat a kifejezésformákat, melyek leginkább segítik őt a saját élményeinek feldolgozásában, közvetítésében a külvilág felé.
  • Fejlődésük üteméhez igazodva újabb és újabb „kihívás” elé állítjuk őket olyan feladatokkal, melyeknek megoldása erőfeszítést igényel a részéről, de képes a megoldásra. Egyre önállóbb tevékenységekre ösztönözzük őket….. és így tovább.

Mivel tudjátok otthon segíteni azt, hogy iskolaéretté váljon?

Hasonló dolgokkal. Az otthoni napi ritmussal, a sok-sok közös tevékenységgel, melybe beletartozik akár az is, hogy van „feladata” (pl. mosogatógép kipakolása, cipők elrakása, terítés stb.). Azzal, hogy ha kell, negyedórával előbb kezditek a készülődést az óvodába induláshoz, de egyedül öltözhessen, gombolhasson, húzhasson, köthessen. Azzal, ha a rosszul kiejtett szavakat, hangokat nem kijavítod, hanem a következő mondatodban helyesen ejtve elrejted. Azzal, ha vezetés vagy séta közben elhangzik pl. jobbra, balra, lefelé, felfelé megyünk….. Túl egyszerűnek tűnik? Nagyobb „feladatokra” vártál ebben a felsorolásban? Azokkal „nem szolgálhatok”, mert hiszem, hogy ahogy az óvodában eltöltött idő minden percében a következő életszakaszra készítünk fel, ugyanúgy otthon is ezt tesszük. Persze lehet különórákra vinni és feladatlapokat megoldani (és mértékkel, a gyerek érdeklődését és teherbírását figyelembe véve ezekre is szükség lehet), de valójában azzal segítesz a legtöbbet, ha együtt vagytok, együtt tevékenykedtek, sokat beszélgettek, meséltek és a legfontosabb, hogy mindig érezze, hogy bízol benne, bízol abban, hogy képes a problémahelyzetek, feladatok megoldására, az új élethelyzetekhez való alkalmazkodásra.

Mit tehetsz, ha bizonytalan vagy és még van lehetőséged még dönteni abban, hogy menjen vagy maradjon?

Legelőször is kérj egy fogadóórát az óvónőktől, hiszen 3- 4 éven keresztül rá bíztad a gyerekedet és rajtad kívül ő ismeri a legjobban és beszélgessetek. Tedd fel kérdéseidet, mond el kétségeidet és ők a legjobb tudásuk szerint segíteni fognak. Abban az esetben, ha még így sem tudod eldönteni, hogy mi legyen kérjél időpontot az óvoda fejlesztőpedagógusától és beszélgess vele is. (Ha még mindig nem tudsz dönteni, akkor az óvodában van egy jó kis pszichológusokból álló csapat, akiket megkereshetsz, akik kérésedre elvégzik az iskolaérettségi vizsgálatot vagy csak egyszerűen beszélgethettek egyet.)

Nézz körül az iskolában, iskolákban! Menj el a szülői értekezletekre, nyílt napokra és, ha lehetőséged van rá, beszélgess a leendő első osztályos tanítókkal, hogy saját tapasztalatid alapján tudjál dönteni!

Az iskola választásról

A legszerencsésebb eset az lenne, ha tanítót tudna választani mindenki, hiszen hosszú évekre szóló együttműködésről szól az a kapcsolat, mely az iskolába lépéssel megkezdődik. Erre nem mindig van lehetőség, de egy dologban biztos vagyok: minden tanító, aki ezt a hivatást választotta és gyakorolja felkészülten, izgatottan, minden tapasztalatát, tudását „csatasorba” állítva készül az új elsősök fogadására, ezért aztán hiszem, hogy minden gyerek a legjobb helyre kerül.

Fontosnak tartom, hogy amennyiben nincs valamilyen speciális indoka (pl. egy-egy területen olyan kiemelkedő képesség, hogy „szakosított” iskolára lenne szüksége a gyereknek a kiteljesedéshez vagy olyan részképesség hiány, melynek fejlesztése kis létszámú osztályban valósítható meg a legjobban…. stb.), hogy a gyereked utaztatva járjon iskolába, akkor helyben kell elkezdeni az iskolai életet. Ez fontos a gyereked szempontjából, hiszen a közlekedés rengeted időt és energiát elvesz a számára fontos, őt fejlesztő, kikapcsolódást biztosító tevékenységektől: játéktól, szabadban való mozgásoktól. Ezekre még jó pár évig szüksége van ahhoz, hogy egészségesen, jó ütemben fejlődhessen. Másrészt: a kapcsolatainak, barátságainak alakulását nagyban segíti, ha egy-két ovis társával együtt kezdheti meg az iskolai életét és a későbbiek során könnyen és egyszerűen tud a barátaival együtt lenni, játszani, focizni, programokat szervezni.

(Ennek a kérdésnek az eldöntésében is számíthatsz az óvónők segítségére, hiszen ők amellett, hogy ismerik a gyerekedet, ismerik a helyi iskola lehetőségeit és az „alternatív” lehetőségekkel is tisztában vannak.)

Befejező gondolatok

Lehet, hogy kicsit furcsállani fogod, de az utolsó gondolat, amit megosztok Veled az az, hogy Neked, mint szülő is „iskolaéretté” kell válnod:

  • tudom, hogy sokszor nehéz elfogadni és elengedni a kezüket.
  • tudom, hogy nehéz életmódot, megszokott rutint váltani
  • tudom, hogy borzasztóan félted az új kihívásoktól, az esetleges kudarcoktól,

de már erre van szüksége, ezért tudatosan készítsd fel magadat arra, hogy iskolássá válik a gyereked, mert csak teljes bizalommal és hittel tudod segíteni Őt ebben az időszakban. (és már egy óvodába lépést is „túléltetek)

Advent első hete - Ez történt a 14. héten

Várfalvy Emőke: Az adventi gyertyagyújtogatáshoz

Gyertek, gyertek, gyújtsunk fényt, pici gyertyalángot,

várjuk együtt örömmel,az eljövő karácsonyt.

1.

Első gyertyánk neve: Hit, erős, mint a szikla,

ha kicsi is, fénye nagy, sötét éjben szikra.

Hétfő:

  • Helyére került mind a családoknak szánt, tevékenységeket "felkínáló" adventi naptár, mind a gyerekeknek szánt adventi cipők, melyekből nap, mint nap előkerülnek a meglepetések:

  • Krampuszok és mikulások sokasága készült:

  • A tornateremben Mikulás fogót, botos játékokat játszottunk és a manók befogták a rénszarvasokat (halászfogó változata)
  • Az első adventi cipőt üresen találtuk (ej, azok a tréfás kedvű karácsonyi manók!)

,de mielőtt még elkeseredtünk volna Páki kitalálta, hogy tán azért, mert kódolva vannak a cipők, mint a felnőttek telefonja, számítógépe. Az ötlet annyira megtetszett, hogy titokban egy számsort írtunk egy papírra, melyet összehajtogatva eldugtunk és miután a gyerekek az öltöző sarkában megtalálták az aznapi kódszámokat és jó hangosan elsorolták, helyes sorrendben a 6 számjegyből és formákból álló sorozatot, lássatok csodát, sikerült hozzájutni a meglepetésekhez. (és ez azóta nap, mint nap így történik)

Kedd:

Délelőtt a múlt héten készült cukros papírból kék angyalok készültek.

és gyertyák a vásárra:

valamint elkészült a Mikulás szánja is:

és a rénszarvasok pihenője:

Délután a már hagyománynak számító mikulásváró uzsonna habos kakaó vajas kaláccsal és az elmaradhatatlan csokis kanállal.

Szerda a Mikulás napja és mi már megint nem találtunk sem ajándékot, sem a cipőinket. (Ajaj! Már megint a manók!). bebarangoltuk az egész óvodát a tornateremtől a konyháig, de hiába, mert a cipőinket sehol sem találtuk. Végül a padláson Zéti észrevett egy zsákot, melyben lehet, hogy a cipőink vannak?

Igen, de csak egy-két pár.

Hol lehet a többi? Hát, itt:

Mire megtaláltuk az összes cipőt a cipökben már ki is találtuk a jövő évi "stratégiát": nem tesszük az ablakba a cipöinket, ahonnan a manók el tudják venni, hanem jól eldugjuk őket és a rejtekhelyet csak a mikulásnak írjuk meg.

(Azért ebédre csak előkerültek a meglepetések:

Csütörtökön, Ambrus napján megsütöttünk vagy 10 kiló mézeskalácsot és, hogy kik segítettek? A nagymamák és nagypapák.

és íme, a lelkes csapat:

Pénteken délelőtt csomagoltuk, díszítettük a délutáni vásárra készült portékákat: csokis lekvárokat, forró csokiport, mézeskalácsot, karácsonyi kirakót, festett gyertyát... és megnyitottuk a "Karácsonyi Teaházunkat", melyben a már kirepült fiókáink szolgáltak ki és fel:

 

 

 

"Luca, luca, kitty - kotty"

Kép forrása: http://kerekito.hu/

A Gergely-féle naptárreform előtt (egészen 1582-ig) a Szent Luca (olaszul Santa Lucia) ünnepét megelőző december 12-e volt az év legsötétebb napja, a téli napforduló ideje, így Lucával kezdődött az újra hosszabbodó nappalok, a növekvő fény időszaka. Az ekkortájt jellemző hosszú éjszakákra utalva született a „Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja” népi mondóka, ezért élnek helyenként még ma is a Luca-napjához kapcsolódó pogány napfordulós hagyományok, és - mivel a neve a fényt jelentő latin „lux” szóból ered - hozzák Szent Lucát, a szűz mártírt, a világossággal, a napfénnyel kapcsolatba.

Szent Lucia legendája

A legenda szerint Lucia (283 – 303 v. 304) a nemesi családból származó fiatal lány vérfolyásban szenvedő édesanyjával elzarándokolt Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy a szenttől kérjen gyógyulást anyjának. A csodálatos felépülés után Lucia szüzességi fogadalmat tett, anyja hozzájárulásával lemondta közelgő esküvőjét, és hozományát szétosztotta a szegények között. Kérője ezt képtelen volt elviselni, bosszúból a bíróság elé állíttatta, bűnösségének kimondása után pedig a legkülönfélébb kínzásoknak vetették alá. Végül bordélyházba akarták meggyalázni, ám Lucia testét még az ökörfogat sem tudta kimozdítani a helyéről. Mivel képtelenek voltak a leányt megbecsteleníteni, máglyára vetették, ám nem fogott rajta sem a tűz, sem a forró olaj, ezért karddal döfték át a torkát. Azonban még ekkor sem halt meg azonnal, csak miután megkapta az utolsó kenetet, lehelte ki a lelkét.

Luca napi szokások más országokban

Alakját Itáliában és a skandináv népek körében mai napig igen nagy tisztelet övezi, a vakok és gyengén látók mellett az utcalányok, a szüzek, a menyasszonyok és a torokfájósok is ot tekintik a védőszentjüknek. Bár Siracusában évről évre megrendezik a hagyományos Lucia-napi körmenetet, a legnagyobb kultusza mégsem szülőhazájában, hanem az északi Svédországban van. Állítólag viking hajósok - akik maguk is keresztények voltak - vitték el Skandináviába a fiatal, hitéért mártírhalált választó lány történetét. A vikingek Luciát fénnyel körülvett, ragyogó lénynek képzelték el, s mivel a téli napfordulót övező sötét napokon a fény számukra igencsak nagy értékkel bírt, ez a valószínű magyarázata annak, hogy a svédeknél a Luca-napi fényfesztivállal kezdődnek a karácsonyi ünnepségek.

Kép forrása: Found on catherineandgraham.ca

Kép forrása: Found on pinterest.com

A hagyomány szerint ezen a napon - igaz, ma már nem az első kakasszóra a család legidősebb lány gyermeke elsőként kel fel, és „Sankta Lucia” jelmezébe öltözik: fehér ruhát ölt magára, derekára piros szalagot köt, a fejére pedig egy égő gyertyákkal díszített zöld koszorút erősít. Miközben tradicionális Luca napi dalokat énekel, a ház lakóit kávéval és süteményekkel ébresztgeti. Ezzel a rituáléval Szent Lucia legendájának tisztelegnek, aki az éhínség idején élelmet adott a rászorulóknak.

Kép forrása: Found on kiddley.com

A Luca-napi ünnepségek részeként minden nagyobb város megválasztja a maga Luca-menyasszonyát, s a legszebbiküket Stockholmban jelképesen megkoronázzák. Az iskolák már a déli órákban bezárnak, este pedig - főleg a gyermekek részvételével - országszerte jelmezes, gyertyás felvonulást tartanak. A nagyobb áruházakat, bevásárlóközpontokat, idősotthonokat jelmezbe öltözött Lucák keresik fel, akik, miközben tradicionális dalokat énekelnek, kifejezetten erre a napra készített süteményeket – ún. Luca-cicákat („Lussekatter”-nek nevezett cica-alakú sáfrányos, mazsolával díszített sáfrányos kalácsokat) és ropogós, gyömbéres kekszet – osztogatnak az embereknek.

Lussekatter

Kép és recept forrása: http://www.limarapeksege.hu/

Luca napján nálunk pogácsát szokás sütni, a svédek viszont a Lussebullar nevű süteményt készítik erre az alkalomra. Ezt a sütit itt kizárólag Luca napjától sütik és eszik egészen újévig Svédországban. A boltokban is csak ezen idö alatt lehet kapni.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 2,5 dkg élesztő
  • 75 g olv. vaj
  • 2,5 dl langyos tej
  • 70 g cukor
  • csipet sáfrány
  • csipet só
  • 150 g Kesella (helyette natúr görög joghurt)
A langyos tejben keverjük el a sáfrányt, majd az olvasztott vajat, végül az élesztőt. A dagasztógép üstjébe mérjük a lisztet, a sót és a cukrot, végül öntsük hozzá a nedves hozzávalókat is. Géppel vagy akár kézzel addig dagasszuk, míg a tészta elválik az edény falától. Ragacsos kissé, de ilyennek kell lennie. Ruhával letakarva kelesszük 30 percig.
Borítsuk lisztezett felületre és vágjuk 4 részre a tésztát, majd  azokat is 6-6 részre. 24 kis darabot kapunk, amit gömbölyítsünk.
A gombócokból sodorjunk 20 cm-es rudakat, majd mindkét oldalról tekerjük fel, de ellentétes irányba. A közepükbe nyomjunk egy-egy szem mazsolát (jó mélyen, hogy sütés közben ne tudjon kiesni):
Sütőpapíros tepsin kelesszük ismét 30 percig. Ezután egy felvert tojással kenjük le. 225 fokra előmelegített sütőben süssük 8-9 percig.
Sütés után azonnal takarjuk le egy ruhával és pihentessük tíz percig.
Kihűlve folpackba csomagolva tároljuk.
Hagyományok Magyarországon

Ám amíg az olaszoknál és a skandináv népek körében a gyógyító, ajándékozó Lúcia terjedt el, Közép-Európában – különösen nálunk és a szomszédos országokban – a negatív hasonmása, a sötét Luca, a boszorka alakja jelent meg a folklórban. Ezért van az, hogy Magyarországon e napot nem az ünnepségek jellemezték, hanem a pogány szokásokból táplálkozó babonás hiedelmek, tilalmak, jóslások és praktikák. Mivel a néphit szerint a december 13-i hosszú éjszaka kedvez a gonosz erők varázslatainak, praktikák egész sorát végezték el az emberek a távol tartásukra: fokhagymát tettek az ablakokba, a homlokukra fokhagymával keresztet rajzoltak, patkót helyeztek a küszöbökre, seprűt raktak keresztbe az ajtók elé. Tették mindezt azért, hogy a söprűnyélen lovagló boszorkák, az ártó szellemek ne hatolhassanak be a házaikba.

Kép forrása: B @ ukje

A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása, melyet 9-féle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) készítettek, és szögek helyett bükkfából faragott ékek tartották össze. Alakja egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. A hagyományos Luca széke 13 napig készült, mindennap kellett kicsit faragni rajta, de csak karácsony estéjére volt szabad befejezni. Innen ered a mondás: „Lassan készül, mint Luca széke!” Segítségével a szék tulajdonosa megláthatta a falu boszorkányait az éjféli misén.Aki mások számára láthatatlan tollakat és szarvakat viselt a fején. Ezután a Luca széket el kellett égetni, nehogy rontást hozzon a házra.

Azonban, ha a boszorkányok is meglátták, és üldözőbe vették őt, menekülés közben mákot szétszórva a háta mögött, időben hazaért, hogy elégethesse a széket. A boszorkányoknak közben a mákot kellett felszedegetniük az útról.

Tóthárpád Ferenc:Szórom a mákot

Luca, Luca székeelkészül-e végre?

Édesapám faragja,kész már minden darabja.

Össze kéne rakni!Minek még faragni?

Türelmetlen gyermekekvárják már az ünnepet.

Karácsonykor éjjelfélve nézek széjjel.

Szórom, szórom a mákot,nagyon-nagyon vigyázok.

Éjfélkor felcsendül,hálaének zendül.

Minden hívõ énekel,szentmisével ünnepel.

„Kilenc fából
Kilenc jámbor, 
Bűvös szóból 
Luca-széket 
Faragok.”

Kép forrása: aranylo-osz.lapunk.hu

Mentovics Éva: Lucaszéke és a boszorkányok
Decemberben Luca széke
miről híres, ki tudja?
Barkácsolhatsz te is egyet,
s rálelhetsz a titokra!

Tizenhárom fajta fához 
végy jó erős szerszámot...
kezdetnek az épp elég lesz, 
ha kérgüket lehántod. 

Drótot, szeget sose használj, 
s tizenhárom darabból, 
facsapokkal illeszd össze! 
(Úgyis rájössz magadtól!)

Minden este faragj rajta
tizenhárom napon át, 
s megláthatod, valót mondok, 
nem csak ósdi babonát!

Háromszöget formáljon majd
– s tudja, aki faragja – 
jó erősen illeszkedjen 
minden egyes darabja!

Elkészült a Luca széke?
Ami most jön, semmiség,
hisz ráállva megláthatod 
a boszit a szentmisén.

No, de aztán fürgén vágtass, 
hints egy zsáknyi mákszemet, 
azzal a sok gonosz banyát 
egész biztos, rászeded!

Amíg ők a mákot szedik, 
iszkolj el a székeddel, 
s ne tétovázz, vesd a tűzre,
azon nyomban égesd el!

Ott a boszorkány Luca-napi játék

A játék lényege a lucaszékével kapcsolatos boszorkánylátás.

Kellékek: szék, nagy fekete kendő, dió vagy mogyoró

A játék menete:
Elég nagy helyet biztosítunk a játékhoz. A gyermekekkel körben ülünk. Egy fiút székre állítunk, hátat fordítva a többieknek. Valamelyik lányra rátesszük a nagykendőt.(Ő lesz a boszorkány)

Megkérdezzük a széken állótól: „ Ignác, mit látsz?” Ő megfordul, és rámutat a kendős lányra: „Ott van a boszorkány.” Ezután leugrik a székről és szalad a boszorkány elől, de a földre – menekülés közben – diót, mogyorót szór, amit a boszorkánynak össze kell szedni. Természetesen a szedegetés miatt nem éri utol a felismerőjét.
Forrás: http://mindenovi.gportal.hu/gindex.php?pg=27866081&nid=5319726

Egyensúlyozó játék:

Kép forrása: alphamom.com

Célba dobó:

Mese: A megpatkolt boszorkány

Édesapám Bénán vót kovács, oszt vót két inassa. Egyszer gyönnek édesapám után, aszongyák, hogy:

– Feri bácsi, má’ mink nem maradunk itt, elmenünk máshova!

– Hát mé’? Mi bajotok van?

– Minden éccaka nekünk olyan nehez a mejjünk – aszongya –, hogy nem tudunk szóho’ jutnyi!

Ők nem tudták, hogy őket nyomják a boszorkányok, csak mindég aszondták, hogy olyan nehez vót itt a mejjükön-e, oszt kiabátak, de senki nem hallotta. Édesapám erre aszongya nekik:

– No jó. Vigyetek szöget, patkót, kalapácsot! Zárjátok be az ajtót, a seprőt állítsátok fel, mikor észreveszitek, hogy begyön egy nagy fekete macska, akarhogy is, de fogjátok meg. Ha meffogtátok, mind a négy lábára vessetek patkót, de egy szögvel üssétek rá, jó erősen.

Hát úgy is vót. A két legény, mikor ment a macska, gyorsan bezárták az ajtót, még a kúcslyukat is begyugták. Hiába ugrosott a macska, a két legény meffogta, a patkóval mind a négy lábát messzögelték neki.Akkor kivitték az udvarra, bezárták az ajtót, reggelre a patkós macska eltűnt. Reggel édesanyámnak aszongya a szomszédasszony:

– Szomszédasszony, nézzen má’ át nálunk az udvarra, bemegyek Fülekre, megkeresem Dóla Jani bácsit, mer’ anyám nagyon beteg.

Be is ment Mari néni, gyött Dóla Jani bácsival, mingyá’ mentek a mamáho’. Édesanyám me’ kiváncsiságbó’ elment mellesnyi. Ők nem vették észre, hogy édesanyám belesett az ablakon. Hát, ahogy benéz, látja, hogy Jani bácsi a patkót szedi le a lábáró’ az öregasszonynak.

Édesanyám kérdezte oszt Mari nénit:

– Mi baja van Barnus mamának?!

– Jaj, nagyon fáj a lába, nem tud felkelnyi!

De hát édesanyám tudta, mer’ látta, ahogy a patkót szedi le. Memmomdták oszt a két legénynek, tovább nem nyomták őket. Elmúllott a nyomás.

Magyar Zoltán–Varga Norbert: Amikor még szűk vót a világ… Mondák és hiedelmek Fülek vidékén. Dunaszerdahely, 2007. 194.o.

Forrás: http://mese.mesepedagogia.hu

Kép forrása: flickr.com

Fecske László: A boszorkány karácsonya (mese)

Boróka, a boszorkány nagy, kopott üstjében kavargatott éppen, amikor hirtelen rátört valami furcsa érzés. Tudta, hogy ünnepnap van, de ő még soha sem ünnepelte a karácsonyt. Minden karácsonyt egyedül szokott tölteni. El is gondolkodott ezen.

− Ezegyszer másként lesz – mondta határozottan. – Elég volt az egyedüllétből! Társaságra vágyom.

Borókán egyre jobban eluralkodott a karácsonyi láz. Nem igazán volt még neki igazi karácsonya, ezért elhatározta, hogy az idén vendégek körében fogja tölteni az ünnepet. Igen ám, de nem tudta, hogyan fogjon hozzá terve megvalósításához. Hogyan is verbuváljon össze egy nagyobb társaságot?

− Az emberek nem fognak önszántukból idejönni – gondolta. – Még akkor sem, ha meghívót küldenék nekik, hiszen félnek a boszorkányoktól.

Nagy fakanalát rátette az üstre, leült nyikorgó hintaszékére és elgondolkodott. A százéves csilláron gubbasztó bagoly és a gerendákon lógó denevérek figyelték, amint Boróka gondolkodik.

− Megvan! – kiáltotta hangosan. – Mi vagyok én? – kérdezte saját magától. – Hát, boszorkány! És mit tud egy boszorkány? Varázsolni! – mondta diadalmasan.

A konyhájában − ami egyben az egész lakását képezte − könyvek után kezdett kutatni.

− Azt hiszem ebben lesz, ami nekem kell − mondta boldogan, miközben egy vaskos lexikont húzott elő egy régi ládából. – Hozzávalók: csapzott macska szőre, varjúnyelv, tavalyi tehén poshadt teje, erősre szőtt pókháló és átszűrt békanyál. Ez mind van itthon – jelentette ki nagy örömmel és azonnal összeöntötte a „kellékeket” egy tiszta üstbe.

A nagy fakanállal belekavart, és előkészített egy tál lekváros fánkot is, amelyet még a délelőtt sütött unalmában. Erre ráöntötte a kotyvasztott szert, és elmondott egy varázsigét:

− Perdülj táncra hosszú fánk, társaságot hozz reánk!

Abban a pillanatban a fánk, mint egy megbűvölt kígyó, kiugrott a tálból, kiszambázott az ajtón és a falut bejárva összeszedett annyi embert, amennyit csak tudott. Utcáról-utcára, házról-házra járt, s minden emberhez eljutván rájuk tekeredett, egy csokorba fonta őket és repítette a meglepődött társaságot a magányos boszorkány házába.

Az emberek először nagyon megijedtek, hogy valami rossz vár majd rájuk, de a kedves banya elmagyarázta, hogyan és miért kerültek mindnyájan az ő kunyhójába.

− Hát, ha már így alakult, ne mondjunk ellent! Mégiscsak egy boszorkány a vendéglátónk – súgta oda a többieknek egy férfi. – Érezzük jól magunkat!

− Egyetértek! – szólalt meg egy asszony. – Én lepókhálózok. Sok itt a pók.

− Én felseprek! – hangoztatta egy kislány. – Nagy itt a kosz.

− Én hordok be egy kis tűzifát! – ajánlotta egy fiatalember. – Kissé hideg van itt.

− Én kerítek egy karácsonyfát! – mondta egy idős úr, és kisietett a közeli erdőbe egy baltával.

Volt aki süteménysütésbe kezdett, volt aki a fenyőfa díszítésébe, volt aki megvarrta a szakadt függönyöket, s olyan is akadt, aki kifésülte Boróka kócos haját.

Estére a ház, Borókával együtt ünnepi díszben pompázott. Boszorkány háza még nem ragyogott így a tisztaságtól. Az emberek az asztal köré ültek, elmondtak egy áldást, majd szépen megvacsoráztak. Vacsora után a társaság táncra perdült a csillogó karácsonyfa körül. Mindenki megtáncoltatta Borókát.

Már éjfél felé járhatott az idő, amikor a vendégek elbúcsúztak. Boróka, aki nagyszerűen érezte magát ezen az estén, köszönetet mondott a vendégeknek, akik feledhetetlen pillanatokat szereztek neki élete első igazi karácsonyán.

Forrás: http://meseles.hu

Kép forrása: Clipzine

Mentovics Éva: A boszorkány

Varjú tolla, béka lába,gyere el a boszi bálba!
Seprűnyélre felpattanva
vágtass velem el a vadonba!

Ropjunk táncot száz banyával,
mosakodjunk békanyállal.
Felfrissülünk nyomban tőle, 
szépek leszünk egy-kettőre.

Kép forrása: laclassedellamaestravalentina.blogspot.it

A régi Luca-ünnep a női dologtiltó napok közé tartozott, tilos volt sütni, varrni, mosni. Nógrádban, ezen a napon még kenyérsütés sem volt megengedett, nem fonhattak, sőt egynéhány helyen, még a tollfosztás is tiltott volt. (Ez utóbbi azonban csak a Lucákra vonatkozott.) Luca-napján az asszonyok tüzet sem rakhattak, ekkor ez a férfiak dolga volt. A tyúkoknak abroncsba szórták a magokat, nehogy a szomszédba járjanak majd tojni.

Czeglédy Gabriella: Luca napja

Luca nap és tizenhárom!
Szerencsével én nem játszom!
Bal lábbal én föl nem kelek,
tűt a kezembe se veszek!

Kép forrása: blog.jurgenlehletc.com

Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,
Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!
Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,
Annyi csirkéjük legyen, mint a fűszál,
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!"

 

Luca, Luca, kity-koty, kity-koty,
Szabad-e Lucázni,
Szép eladó lányért szalmát szórni, rázni,
Tyúkot, ludat babonázni,
Luca, Luca, kity- koty, kity-koty.

Bárdosi Németh János: Lucázás

Luca, luca, kitykoty,

sok csibe, lúd keljen,

aludttejes köcsög

száradjon a kerten,

vetés, virág megeredjen,

Luca, luca, kitykoty.

Luca, luca, kitykoty,

vizük borrá váljon,
hosszú kolbász,

hurka

lógjon a padláson,

házuk népe bajt ne lásson,

Luca, luca, kitykoty.

Ezen a napon cserépbe búzát vetettek, amely ha karácsonyra szépen kicsírázott, azt jelentette, hogy a következő évben bőséges termés várható.

Kép forrása: Nagykovácsi Cinegék

Varázsmondóka a Luca-búza ültetéshez:

Mag, mag, búzamag, benne aluszik a nap.

Mag, mag, búzamag, nőjél, nőjél hamarabb!

Esőt, felhőt hoz a szél, szomjas soha ne legyél!

tollas pogácsa sütésének hagyománya ugyancsak sokfelé ismert volt. A vidéki házaknál annyi pogácsát sütöttek, ahány tagból állt a család. Minden pogácsába egy-egy tollat szúrtak, s akinek megégett a tolla arra halál várt, akinek megpörkölődött, az a következő évben súlyos betegségre számíthatott. (A pénzes pogácsa: akihez jutott az gazdaggá válik a következő évben.)

Kép forrása: www.vhegy.com

Hajtogatott tepertős pogácsa (Luca pogácsa)

Ezt a pogácsát én Luca pogácsának szoktam elkészíteni, Luca napján. A gyerekek még mindig izgatottan várják, hogy vajon olyan pogácsát sikerül-e kivenniük a tálból, ami pénzt rejt, így szerencsét hozva nekik a következő évre.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
15 dkg darált tepertő
10 dkg tiszta disznózsír
2 tojás sárgája
2 dl tejföl
2,5 dkg élesztő
1 evőkanál só
pici tej, cukor

A cukros tejben felfuttatom az élesztőt. A liszthez hozzáadom a tojás sárgát, a felmelegített zsírt a sót és a felfutott élesztőt. A tejfölt lassan adagolom hozzá, mindaddig, míg lágy tésztát nem kapok. Jól megdagasztom, majd kinyújtom és megkenem a darált tepertő 1/3 részével. Összehajtogatom és fél óráig pihentetem, meleg helyen. Ezt a műveletet még kétszer ismétlem meg. Mikor harmadszorra is kinyújtottam, kb egy centi vastag tésztát kell, hogy kapjak. Ekkor pogácsa szaggatóval kiszaggatom. Tepsibe téve még fél óráig pihentetem, tojás sárgájával megkenem a pogácsa tetejét, majd kisütöm. ( Ha valaki ezt a pogácsát Luca pogácsának készíti, akkor szaggatás után bele lehet nyomkodni a lemosott pénzérméket a még sütés előtt álló pogácsába.)

Recept forrása: http://www.torzsasztal.com/

Pörcös pogácsa, füstölt szalonna,
Itt van rakásra, díszlik halomba.
Minden kopasznak jut hajnövesztő,
Minden ravasznak egy nyírfa vessző!

Számos szerelmi jóslás is kötődött e naphoz. Szatmárban a lányok Luca-estéjén bal kézzel font fonalat kötöttek a derekukra, azt remélvén, hogy megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük. A hajadonok Luca napjától karácsony napjáig minden reggel megettek egy almát, majd miután az utolsó alma utolsó falatját is lenyelték, kimentek az utcára, és - hogy megtudják leendő párjuk nevét - megvárták, hogy milyen keresztnevű férfival találkoznak először.

Egy másik praktika szerint Luca napján a lányok 13 papírra 13 férfi nevét írták fel, majd miután a papírdarabokat gondosan összehajtogatták, mindennap eldobtak egyet belőlük. Karácsony napjának (december 25-ének) estéjére - a megmaradt papírdarabról - megtudhatták, hogy ki lesz a vőlegényük.

Kép forrása: http://korkep.sk/

Egy másik praktikával a házasság idejét is megállapíthatták. Az a lány, aki kíváncsi volt erre, Luca napján megrúgta a disznóól oldalát, s a disznó röfögését megszámlálva megtudta, hány esztendő múlva megy férjhez.

Időjóslásra a Luca-kalendáriumot használták, melybe a Luca napját követő 12 nap időjárását lejegyezve, az eljövendő év 12 hónapjának időjárására következtettek. Ha az egyes napok időjárását - este 6-tól másnap este 6-ig - hatórás bontásban figyelték meg, azt is megtudhatták, hogy a következő év adott hónapjának a megfelelő negyedeiben milyen idő várható.

hagymakalendárium, amelyet Luca napján (néhol Szilveszter napján) készítettek el, ugyancsak jól ismert időjóslás volt. Egy nagy fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedve, kiválasztottak 12 szép gerezdet, melyek mindegyikére kis sót szórtak. A következő esztendő hónapjait jelképező hagymagerezdeket egy tálcán vagy tepsin az óév utolsó napjáig meleg helyre tették, majd naponta megnézték, melyiken olvadt el a só. A nedves gerezd azt jelentette, hogy a megfelelő hónapban sok eső várható, míg azokban a hónapokban, melyeknek a hagymagerezdje száraz maradt, csapadékszegény időre számítottak.

Kép forrása: Kincsek és kacatok

Mentovics Éva: Luca, Luca december

Luca, Luca, december,
Vessen ráncot a pendely!
Koppanjon a csizmád sarka,
Tele legyen majd a kamra!

Eresz alatt költsön fecske,
Boldog legyen a menyecske!
Pördüljön a szoknya fodra,
Sose legyen pénzre gondja!

Sárguljon a búzatábla,
Kalács keljen majd a tálba’!
Szalmát rejtsen majd a pajta,
Görbüljön a koca farka!

Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty,
Tojást tojjon minden tíkod!
Csorduljon a tőkéd leve,
Minden hordód legyen tele!

Forrás: http://www.erzsebetrosta.hu/Hiedelmek-babonak-nepszokasok/luca-napja.html


Ambrus napja - a karácsonyi mézeskalács sütésének ideje

A legenda szerint - amely nyomán később a méhészek védőszentjévé lett, - Ambrust még csecsemőkorában egy méhraj zúgta körül, amint a ház udvarán pihent. A méhek rátelepedtek a bölcsőjére, s teljesen ellepték a gyermeket, még a szájába is bemásztak, mintha csak szőlőfürt lett volna, amelyből a méhek nektárt szívnak. Anyja rémülten kiáltott föl: "Ha ez a gyermek életben marad, nagy ember lesz belőle!" A kicsi Ambrust egyetlen méhecske sem szúrta meg és semmi baja sem esett. Édesanyja jóslata pedig bevált: a gyermekből valóban nagy ember, püspök, és remek szónok lett, ezért is nevezték őt mézajkú prédikátornak.

/Forrás: http://www.papa-ma.hu//

Mesék a mézről

Fűszermesék

Amikor Bors apó felébredt és szemeiből kidörgölte az álom porát, a megszokott mozdulat hirtelen félbeszakadt. Bors apó szoborrá dermedve csak állt és csak nézte – nézte azt a hatalmas, aranyszínű valamit, ami előtte magasodott. Még levegőt is elfelejtett venni az ámulattól.

Lassan ébredezni kezdett a Konyhaszekrény többi fűszerlakója is. Az az aranyló valami olyan óriási volt, hogy mindenki azonnal észrevette, amint kinyitotta a szemeit.

Ez a valami üvegben volt. Egy befőttes üvegben. Arany színű volt, mégis áttetsző. Folyékony, de nem annyira, mint a víz. Inkább olyan ragacsos valami volt ez. Egy felirat is volt az üvegen. Ez állt rajta öles betűkkel:

mez_1.jpg

Ez csakis valami titkosírás lehet! Biztosan valamilyen ősi tudást rejthet az üveg, amit csak Tündérkéz ismerhet.

Az ámuldozó fűszerekhez csatlakozott Fahéj Fanni, Vanília Vella, Gyömbér Gyöngyi és Só Sándor is. Ők ébredtek legkésőbb, de ez érthető is volt. Előző nap ismét forralt bort készített Tündérkéz, és ők voltak azok, akik a legtovább táncoltak a parketten. Na, de bármilyen álmosak is voltak, ők sem tudták nem észrevenni az üveget a furcsa feliratával és tartalmával.

- Fanni! Vella! Nézzétek! Egy régi ismerős! – lelkendezett Gyöngyi.

- Ti tudjátok, mi ez? – csodálkozott a többi fűszer.

- Persze! Süteményben, teában szoktunk vele találkozni. Édes íze van. – hangzott a válasz.

- De a feliratot! Ami az üvegen van! Azt már ti se tudjátok megfejteni!

- Ó, dehogynem! Az van odaírva, hogy MÉZ. Csak hátulról látjuk az üveget.

- MÉÉÉÉZ? Mi az a „méz”?

-  Hááát… öööööö….. Azt… Azt mi nem tudjuk. – nézett egymásra tanácstalanul Fanni, Vella és Gyöngyi. – De azt tudjuk, hogy már évezredek óta eszik – isszák az emberek. Mint egy fajta elixírt. Gyógyítja őket. Mindenféle bajra jó. És talán az egyetlen olyan dolog az éléskamrában, ami soha nem romlik meg.

- Hű, de jó! És hogyan készül a méz? Tündérkéz csinálja?

- Na, erre meg én tudom a választ! – húzta ki magát Só Sándor. – A méhek készítik. A méh egy állat. Egy rovar és tud repülni, mert van szárnya. Mint a légynek. Csak a méhnek szép fekete - sárga csíkos teste van. Jaj, de nagyon tud zümmögni!

- És hogyan csinálják a méhek a mézet?

- Virágport és nektárt gyűjtenek össze, beviszik a kaptárba, vagyis az otthonukba, és ott feldolgozzák azokat. Nagyon sok méhet képzeljetek! Rengetegen vannak. És mind azon dolgoznak, hogy minél több virágport gyűjtsenek be. És képzeljétek! Királynőjük is van!

- Hű, de érdekes! És te honnan tudod mind ezt?

- Emlékeztek, amikor egyszer Tündérkéz elvitt kirándulni ez erdőbe? Na, akkor láttam a méheket, és hallottam, hogy az Emberek miket beszélnek róluk.

Kép forrása: www.meska.hu

Orbán Andrea: A bátor mézeskalácshuszár

Egyszer volt, hol nem volt, a karácsonyfaerdőkön és a Mikulás ajándékgyárán is túl, fenn északon volt egy csendes kis város, a kis városka szélén pedig egy apró pékség. Az év végén ez a kis családi pékség tengernyi ropogós, életteli, barnára sült mézeskalácsnak adott életet. Egy hideg decemberi napon látta meg a napvilágot és kóstolt bele a kemencén túli életbe Mézeskalács Márton, a jóvágású, csinos mézeskalácshuszár. Néhány nappal Mártonunk születése után csodálatosan szép mézeskalácslányt keltett életre a pékmester. Amint Márton meglátta a frissen kisült, csodaszép mézeskalácslányt, efféle gondolatok költöztek a fejébe – no és persze a szívébe:
„Nála szebbet sose láttam,
Ilyen lányt még nem csodáltam.
Nincs nekem, csak az a vágyam,
Együtt éljünk egy kis házban.
Nevelgessünk sok apró mézesgyereket,
S szívünkben mindig legyen szeretet.”

Ettől kezdve boldogan éltek otthonukban, a kis pékség egyik kis üveges szekrényében, és a kis mézeskalácshuszár olyan lángolóan szerette Mártáját, hogy gyakran a piros színű cukormáz is szinte megolvadt szíve környékén. Márta pedig viszont szerette Mártonunkat.

Egy napon aztán egy idős, ősz hajú néni lépett be a pékség ajtaján kezében csomagokkal. Fáradtnak tűnt, és látszott rajta, bizonyosan messziről érkezett. Egy darabig föl s alá járkált a boltban, majd megállt egy kis üveges szekrény előtt, rámutatott valamire, és így szólt:

– Ezt szeretném! A kis unokám nagyon fog neki örülni.

– Rendben! – válaszolta a bolt udvarias eladónője, és keze máris a mézeskalács figurák felé nyújt. Megragadta Mézeskalács Mártát. Beletette egy kis papírtasakba, és azzal odaadta a messziről jött, meggyötört, ősz hajú néninek, aki ránézett Mártára, elmosolyodott, majd kilépett a bolt melegéből a fagyos, hideg télbe.

Mézeskalács Márton látva az előbb történteket, ijedten nézett elkerekedett éj kék, cukormáz szemeivel, és azon tűnődött, hogy hová lett mézeskedvese, Márta. Szomorúság költözött Mártonunk szívébe. Napokig csak sírt, csak sírt az üveges kis szekrényben. Egyszer aztán, ahogy így siratta elveszett kedvesét, a szeretet könnyei végigfutottak testén, és arra lett figyelmes, hogy megelevenednek tagjai. Megmozdult a keze, a lába, a fejével bólintani tudott, a szája mosolyra húzódott ettől a felfedezéstől. Több se kellett Mártonnak, megigazította magán piros huszárruháját, a fején a szép tollas sisakot, magához vette hűséges kardját, és nekivágott a nagyvilágnak, hogy megtalálja az ő Mézeskalács Mártáját, aki a szívének a legkedvesebb ezen a világon.

A kis mézeskalácshuszár napokon át bolyongott céltalanul, várva a csodát, hogy egyszer csak megtalálja kedvesét. De Márta nagyon messzire került Mártontól. Egy este aztán, amikor a kis mézeshuszár és az ő hűséges paripája, Ráró leheveredtek egy falucska szélén, hogy megpihenjenek. Már majdnem elaludtak, amikor aranyszínű fényre lettek figyelmesek. Egyszer csak egy szőke, aranyruhás teremtmény jelent meg előttük.

– Gazdám, ez itt egy… igazi… angyal! – kiáltott meglepetésében Ráró, a ló. Ráró nagyon okos paripa volt, és beszélni is tudott.

Az angyallány eleinte csak állt, majd kis idő elteltével egy mosoly kíséretében a következőt mondta Mézeskalács Mártonnak:

„Három jó cselekedet az ára,
Csaljál mosolyt emberek arcára,
Őszinte örömöt és hálát,
És egykettőre közel lesz Mártád.”

Azzal az angyal olyan gyorsan, amilyen gyorsan érkezett, köddé vált. Mézeskalács Márton törte a fejét, hogyan tudna három efféle cselekedetet véghezvinni egy ilyen mézeskalács legény, mint ő. Végül Ráró törte meg a csöndet:

– Tudod, Márton – mondta Ráró, a mézeskalács ló szomorúan –, mi a magunkfajta mézes nyalánkságok sorsa karácsonykor? Megesznek minket! Minden mézeskalács figura, csokoládé és sütemény rémálma. Amikor kicsi voltam és rosszat tettem, mindig azzal riogattak, hogy nemsokára itt a karácsony. Akik túlélik a karácsonyt, azok a szerencse fiai… vagy lányai. Gyorsan kell cselekednünk, mert nem akarom úgy végezni… mint a többség… Sokáig szeretnék még az élő mézeskalács figurák sorában lenni! Sikerülni fog, meglátod!

– Igazad van, Ráró, hűséges paripám!

Amint Márton kimondta e szavakat, a hátuk mögül zaj hallatszott. Valaki vékony hangon, de annál hangosabban zokogott a sötétben. Márton és Ráró egyszerre fordultak hátra, a zajforrás irányába. Egy közeli padon, a templomkertben egy hatévesforma kisfiú sírt. Mézeskalács Márton és paripája egy darabig zavarodottan nézett a fiúcskára, majd kisvártatva odaléptek hozzá mindketten, és megszólították.

– Mi a baj? Miért sírsz, te kicsi ember? – kérdezték Mártonék.

A kisfiúnak meglepetésében – amiért ebben a pillanatban épp két mézeskalács figura kérdezősködik a hogyléte felől – tátva maradt a szája. Kis idő múlva azonban válaszolt újdonsült ismerőseinek:

– Apa és anya… Mi szegények vagyunk. Anya és apa… Elveszítették a munkájukat… Nem tudunk mit enni… Éhesek vagyunk – mondta Peti szipogva.

A két kis mézeskalács figura törte-törte a fejét, hogyan is tudnának segíteni Petin és a családján. Végül Mézeskalács Márton így kiáltott fel:

– Támadt egy jó ötletem! Gyere ide hozzám, Peti, és törj egy darabot a karomból! Szívesen adom. Fogadd el tőlem, hisz enned kell!

Peti rövid ideig tétovázott, majd félénken odalépett Mártonunkhoz, remegő kézzel megfogta a mézeskalácsfiú kezét, és óvatosan – hisz nem akart fájdalmat okozni jótevőjének – tört egy darabot Márton karjából. Márton, ahogy a karját tartotta, meglepődve vette észre, hogy nem érez fájdalmat. Még nagyobb volt a csodálkozása, amikor észrevette, mi történt törött karjával. Az a hiányzó rész, amelyet közben Peti már jó étvággyal elfogyasztott, újra kinőtt, és karja ugyanúgy nézett ki, mint annak előtte. Márton biztatta a kisfiút, hogy törjön még karjából néhány finom falatot, és vigyen haza az apukájának és anyukájának, hogy ők is jól lakjanak. Peti boldogan evett, Márton karja pedig csodák csodájára minden esetben újra kinőtt. Miután a kisfiú végzett az evéssel, boldog mosollyal ölelte meg a két mézeskalács figurát.

– Köszönöm nektek, hogy segítettetek nekem és a családomnak. Sosem fogom elfelejteni, amit értünk tettetek – búcsúzott Mártonéktól Peti.

Márton és hű paripája meghatódva néztek a távolodó Peti után. Nem sokkal ezután fényességet láttak leereszkedni az égből. Az angyallány volt az, akivel korábban találkoztak.

– Márton, nagyon hősiesen viselkedtél. Boldoggá tettél egy egész családot. Már csak két jócselekedetet kell véghezvinned, és megmutatom az utat Mártádhoz.

– Köszönöm a szép szavakat, angyalka – mondta Mézeskalács Márton.

– Jutalmul bátorságodért, az északi szél elröpít benneteket egy segítségre váró idős emberhez. Ez a bácsi sokat fohászkodik azért, hogy a karácsonyt az unokáival tölthesse a karácsonyt. A ti feladatotok az lesz, hogy teljesítsétek az álmát.

Miután az angyallány elmondta e szavakat, azon nyomban eltűnt. Nemsokára szelesre fordult az idő. Az északi szél eljött a két mézeskalács utazóért. Felkapta, és messzire repítette őket. Amint földet értek, egy kis kunyhót pillantottak meg, amelynek kéményéből szürke füst szállt fel. A házigazda, az idős bácsi az ablakból kukucskált kifelé, így várakozott érkező vendégeire. Tudta, hogy bármelyik pillanatban megérkezhetnek, hiszen égi jelt kapott egy aranyfényű angyallánytól. Mézeskalács Márton és Ráró kopogtattak a ház ajtaján, mire a bácsi hamarosan ajtót nyitott nekik, és betessékelte őket.

– Szervusztok, kis mézeskalács figurák! Egy angyalka jelent meg tegnap nekem este. Ő mondta, hogy ti majd a segítségemre lesztek – mondta reménykedve János bácsi.

– Miben tudunk segíteni? – kérdezték Mártonék.

– Nagy az én gondom… Idős vagyok… Nehezen utazok… Nem merek már vonatra, villamosra, repülőre szállni… Félek tőle már… Viszont… Szeretném látni a fiamat és a kis unokáimat… de nagyon messze vannak tőlem… Angliában élnek… Karácsonyra szeretnék eljutni oda… Ez a legnagyobb vágyam.

A messzeség gondolatára Mártonnak könnyek gyűltek a szemébe, olyannyira vágyódott már elveszett kedvese után. Kisírta magát, majd így szólt:

– Meg tudom érteni, János bácsi. Nekem is messze van az, akit nagyon szeretek. Reggelig gondolkodnánk Ráró lovammal, hogy mit lehetne tenni.

– Köszönöm a kedvességeteket! – mondta János bácsi.

Az idős ember bevezette őket egy szobába, ahol az éjszakát tölthették. János bácsi jó éjszakát kívánt nekik, és azzal nyugodni tért. A két kis mézeskalács figura pedig egész éjszaka törte a fejét azon, hogyan is segíthetnének az idős embernek. Mikor megvirradt, Mártonék izgatottan keltették fel János bácsit.

– János bácsi, megvan a megoldás! Együtt karácsonyozhat a fiával és az unokáival!

– Igazán? Meséljétek el, mit találtatok ki! Hogyan jutunk el a messzi Angliába?

Ráró beszélni kezdett, de János bácsit nem lepte nem a beszélő lovak látványa. Biztosan látott már ilyet, vagy beszélte a nyelvüket, vagy egyszerűen csak hitt a csodákban.

– János bácsi, fessen rám cukormázból szárnyat, és kívánja erősen, hogy repülni tudjak!

A bácsi nem sokáig vesztegette az időt. Csodaszép szárnyat készített Rárónak, miközben arra gondolt, hogy mézeskalács paripán repül a fia és az unokái felé Angliába. Mikor készen lett, összeszedte az úti csomagjait, és felpattant Ráróra. Mézeskalács Márton pedig izgatottan ült fel János bácsi mögé. Ráró elrúgta magát a földről, és pár pillanat múlva már úton voltak észak felé. Hosszú utat tettek meg a levegőben, mire estére Angliába értek. Amint földet értek, egy takaros kis házikót pillantottak meg. Az idős embernek könny szökött a szemébe, amikor felismerte a házat. Kopogtatott. A fia nyitott ajtót.

– Apa… apa… Hihetetlen, hogy itt vagy. Úgy örülök! Micsoda meglepetés! – mondta a fiú, miközben az apját ölelte. Ekkora már János bácsi unokái is megjelentek, egyenként ugorva nagyapjuk nyakába.

– Nagyon hiányoztatok! Bevinnétek a csomagjaimat? Mindjárt én is megyek – mondta János bácsi.

– Igen! – mondták kórusban a boldog család tagjai.

János bácsi örömtől sugárzó arccal köszönte meg Mézeskalács Mártonéknak a segítséget.

– Nagyon boldoggá tettetek engem. Régebben én segítettem az embereken azzal, hogy meggyógyítottam őket, most viszont én kaptam tőletek segítséget. Ha bármikor segíthetek nektek valamiben, tudjátok, hol lakom. Köszönöm nektek! Boldog karácsonyt!

– Boldog karácsonyt, János bácsi!

János bácsi elbúcsúzott Mártonéktól, és bement a családjához. Valóra vált a legnagyobb álma. Márton és Ráró elérzékenyülve álltak a házikó előtt, amikor is megjelent az ismerős sugárzó aranyfény és az angyallány.

– Büszke vagyok rátok, kis mézeskalács figurák! Ezért a szép cselekedetért cserébe elröpülünk együtt arra a helyre, ahová Mézeskalács Mártát vitte az idős néni. Ott azonban még egy próbát kell kiállnotok. Indulhatunk?

Márton és Ráró bólintott. Az angyalka egy mosoly kíséretében arra kérte két útitársát, hogy öleljék át erősen. A levegőbe emelkedtek, és meg sem álltak az idős néni házáig. Kopogtattak a ház ajtaján. Nemsokára az ősz hajú, idős néni állt az ajtóban. Az angyalka szóba elegyedett a nénivel, mivel már régóta ismerték egymást. Esténként Rózsika néni ugyanis rendszeresen beszélgetett az angyallánnyal, és kérte tőle a kis unokája gyógyulását.

– Rózsika néni, újra én vagyok az, az aranyfényű angyallány. Két útitársam, a két derék mézeskalács figura segíteni szeretne a kis Juditkán.

– Gyertek csak be!

Azzal Rózsika néni leültette vendégeit. Ekkor Mézeskalács Márton törte meg a csendet:

– Rózsika néni, Mézeskalács Márton vagyok. Segíteni szeretnénk a kicsi Juditkán. Én és Ráró lovam szeretnénk éjszakára maradni, hogy kitalálhassuk, miképpen segíthetnénk.

Rózsika néninek remény gyúlt a szívében, hogy újdonsült vendégei talán segíthetnek, hogy a kis Juditka újra egészséges legyen. Azzal bevezette őket egy kis, csöndes szobába, és magára hagyta a két jó barátot.

A két kis mézeskalács figura tanakodott egész éjjel, de nem sikerült megtalálniuk a megoldást. Csalódottan nézték a napfelkeltét, amikor Márton hirtelen felkiáltott:

– János bácsi! Régen doktor bácsi volt, és sok mindenkin segített! Szóljunk az angyalkának, hogy röpítse ide az északi széllel. Biztosan meggyógyítja Juditkát.

– Nagyon jó ötlet, Márton! – ujjongott Ráró.

Szaladt a két jó barát az angyalkához, aki örömmel teljesítette a kérésüket. Néhány óra múlva pedig már kopogtattak is a kis házikó ajtaján. János bácsi volt az.

– Jó napot kívánok! Doktor vagyok! Szeretném megvizsgálni Juditkát – mondta udvariasan János bácsi.

Rózsika néni beengedte, és Juditka szobájához vezette a doktort. János bácsi megvizsgálta a kislányt, és adott neki gyógynövényekből készült orvosságot. Csodák csodájára a kis Juditka napokon belül újra egészséges volt. Rózsika néni nem győzött hálálkodni – hol az angyalkának, hol János bácsinak, hol pedig a két leleményes mézeskalács figurának.

– Köszönöm szépen a segítségeteket. Tehetek-e én is valamit értetek? – kérdezte a boldog nagymama.

– Igen – mondta Mézeskalács Márton izgatottan.

– Mit tehetek érted, te derék mézeskalácshuszár?

– Nemrég el tetszett hozni Juditkának a világ legszebb mézeskalácslányát, egy kisvárosi pékségből. A mézeslányka az én kedvesem, Mézeskalács Márta. Szeretném őt visszakapni.

Azzal Rózsika néni kiszaladt a konyhába, és behozta Mártát. Mártonunk megölelte, megcsókolta a mozdulatlan mézeskalácslányt. Mézeskalács Márta tagjaiba hirtelen élet költözött. Azonnal felismerte kedvesét, és sírva borult Márton nyakába. Újra egymásé lettek. Nem telt bele egy év, és a következő karácsonyra teljesült Mézeskalács Márton minden álma.

„Együtt élünk mézesházban,
Örömben és boldogságban,
Körülvesz minket a szeretet,
És a mézeskalács gyerekek.”

Ráró pedig azóta is boldogan legelészik a mézeskalácsház istállójában.

Itt a vége, fuss el véle!

Mézeskalács mese

Egyszer volt, hol nem volt. Állj! Ez így nem jó! Hadd kezdjem újra!

Tehát: Tavaly, karácsony előtt történt, hogy történetem főhőseivel találkoztam.

Az adventi készülődés, sürgés-forgás közben sok érdekes tennivalóm akad minden évben. Lehet adventi naptárat készíteni. Csinálhatok koszorút, rajta szép, színes gyertyákkal. Lehet karácsonyfa-díszeket barkácsolni. Mesém idején elfogyott otthon a színes szalagom, így útnak indultam a vásárba.

Az adventi vásár forgataga fényesen ragyogott. Sült a kalács. A levegő narancsillatú volt. Kórus állt a színpadon és csodás dalokat énekeltek.

Ám én nem ezekre figyeltem. Ez alkalommal nem. A fülemet halk veszekedés hangja ütötte meg.

Nem is tudod, merre kell mennünk.

Miért ugrottunk ki a kosárból? Most elvesztünk! – hallottam a halk hangokat.

Körülnéztem. Sehol senkit nem láttam, aki veszekedett volna. Mindenütt vidám vásározók.

Jujj! Most meg még ránk is lépnek! – kiáltotta az egyik hang.

Ekkor lepillantottam. A csizmám orra előtt négy, fehér ruhás, cukorgombos mézeskalács emberke állt. Valóban majdnem rájuk léptem.

Lehajoltam hozzájuk és gyorsan felemeltem őket tenyerembe.

Hát ti mit kerestek itt a földön? – kérdeztem.

Elszöktünk. – mondta dacosan az egyikük.

A mézeskalácsos be akart minket rakni egy zacskóba, de mi nem megyünk sehová – kiáltotta a másik.

Nem bizony – kontrázott a harmadik. Mi visszamegyünk a mézeskalács faluba, ahol születtünk. Az árus azt mondta kirakat-dísznek kellünk, de mi egy házat szeretnénk. Otthont.

Világgá megyünk és megkeressük az otthonunkat! – kiabálták.

A kis dühös, fáradt mézeskalács figurák kérdően néztek rám.

Segítesz nekünk? Amikor kiurgottunk a bódéból nem tudtunk, hogy merre menjünk. Már két napja bolyongunk itt. Egyiküknek az útszéli latyakban le is ázott a cukor a lábáról. Nézd!

Megsajnáltam őket. Így történt, hogy szalagok helyett négy mézeskalács figurával tértem haza a vásárból.

Otthon gyorsan munkához láttam. Mézet olvasztottam, lisztet szitáltam, kevertem és kavartam.

A mézeskalácsok a konyhapulton lógatták a lábukat, és egyfolytában csevegtek.

Igazán megkedveltem őket. Mindenen vitatkoztak, de nagyon kedvesek voltak.

A kezem alatt égett a munka és hamarosan elkészültek a leendő házuk falai. Cukrot olvasztottam, karamellt készítettem és összeállítottam új otthonunkat. Mind kaptak egy szobát, benne ágyat. Asztalt és fotelt a nappalijukba. Az ablakba színes cukrokat ültettem. A háztetőre cukorból hóesés hullott. Elkészült!

Csodás! Köszönjük! – lelkendeztek az emberkék. Mind egyetértettek abban, hogy ez a legszebb otthon, amit láttak.

A beteg lábú emberke új cukor-csizmát kapott tőlem piros dísszel. A többiek cukor masnikat.

A mézeskalács emberkék nálunk maradtak és velünk ünnepelték a Karácsonyt.

Amikor elmúltak az ünnepek, segítettem nekik a házukat mézeskalács falvára vinni. Ott laknak azóta is, de most Karácsonykor majd elmegyek értük, és újra meghívom őket magunkhoz. Talán új házat is építek nekik. Szebbet, mint a tavalyi. Segítesz majd nekem?

Kép forrása: Found on blaukitchen.com

Vers

Matos Maja: Mézeskalács

Cukor, cimet, méz és dió,
mézeskalácsba ez való.
Megkeverem, megkavarom,
egy nagy tálban összegyúrom.

Jaj! A tálban alig maradt,
mind a kezeimre ragadt!
Meglisztezem, újragyúrom,
Jó vékonyra ki is nyújtom.

Csillag, csengő meg szívforma,
Kis tepsibe sorba rakva.
Nyomok bele dísznek meggyet,
Mandulát és diót, egyet.

Szép barnára sült a kalács,
illatával megtelt a ház.
Karácsonyi angyalcsapat,
Szimatol az ablak alatt.

Kép forrása: blog.xfree.hu

Csáth Györgyi. Világ végén

Világ végén van egy ház,
mézeskalács, cukormáz,
három pici ajtó rajta,
A kéménye kerek alma.
Ablaka az palacsinta,
Kertjében egy dióhinta,
A pázsitja körtebefőtt,
Tejszín lepi a háztetőt,
Csokoládé a kilincs.
Hogyha arra tekeregsz
szép nyugodtan bemehetsz.
Kép forrása: www.meska.hu

Körjáték

A játékosok (főleg lányok, de fiúk is játszhatják) körben állnak, kézen fogva. A körön belül áll az anya, a körön kívül áll a kérő. A játékosok körbejárnak és énekelnek:

A dal végén a kör megáll, és az anya és a kérő így beszélgetnek:

-Mit kerülöd az én házam táját?
-El akarom venni maga (név) lányát!
-Az én édes lányom gyöngykoszorú nélkül nem adom.
Lipite-lapátom, eriggy, édes lányom!
A kérőhöz odaáll a megkért leány, és a dal éneklése alatt ők ellentétes irányban járnak mint a kör többi tagja.

A játék addig tart, amíg minden lányra sor nem került.

Mézeskalács recept:

Bögrés mézeskalács recept (Rupaner konyhája)

Ez a tészta egy álom! Annyira könnyű vele dolgozni, hogy az elképesztő. A gyúrása valószerűtlenül gyorsan megvan, a végeredmény pedig egy olyan vaj puha, könnyen nyújtható tészta, ami nem ragad.
Döbbenet:-) Pláne azok után, hogy mennyi receptet megszenvedtem már. És tíz perc sütésidő után valóban pihe-puha mézes fűszeres kalácsokba haraphatunk, ami nem émelyítő, hanem éppen kellemesen édes. És így is marad a kekszes dobozban, ameddig meg nem esszük :-) Egy a titka, szigorúan be kell tartani a TÍZ perces sütési időt!!! Nem szabad tovább sütni!

100-150 darab mézeskalács lesz belőle, attól függően, hogy mekkora formákat használunk.

Az eredeti recept “Puha mézes” néven jelent meg a Rama, Karácsonyi sütemények című könyvében.

A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre :-)

Hozzávalók:

– 8 bögre finomliszt (pont 1 kg)
– másfél bögre porcukor
– 3 teáskanál szódabikarbóna
– 1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék
– 30 dkg margarin vagy vaj (én margarint használtam)
– 1 bögre méz
– 3 tojás

1. A lisztet, a porcukrot, a fűszert és a szódabikarbónát egy nagy tálban összekeverjük.
2. Ezután hozzáadjuk az enyhén megolvasztott margarint. Nálam ez úgy nézett ki, hogy mikróban egy picit megpörgettem a a felkockázott margarint, és kivettem, mikor éppen hogy elkezdett megolvadni. A méz és a tojások szintúgy mehetnek a tetejére.
3. Ekkor fogunk egy villát, és az egészet átkavarjuk. Én addig kevertem, míg úgy nagyjából összekeveredett a liszt a ragacsos anyagokkal. Ez egy percemet vette igénybe legfeljebb :-)
4. Ekkor kézzel egynemű tésztává gyúrtam, majd három egyenlő részre osztottam.
5. Ezután az első adag tésztát jól lisztezett deszkán kinyújtottam kb. fél centi vastagra (lehet kevesebb is, de így olyan pufik lesznek), majd tetszőleges formákat szaggatunk süteménykiszúróval a tésztából.
6. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket, és 180 fokra előmelegített sütőben (alul-felül sütés), pontosan tíz percig sütjük őket. Tíz perc, semmiképpen sem több!


Cipők, botok, manók - Ez történt a 12. és 13. héten

1. Játék a cipőkkel

Összegyűjtöttünk egy Mikulás zsáknyi régi, megunt, kinőtt cipót, melyekkel napokig játszottunk pl:

Érzékelő játékot, melynek során a zsákban lévő cipőket kitapogatva kellett pásosával kivenni

Halmazokat alkottunk alapanyag, szín, fajta alapján és aszerint, hogy melyik évszakban hordjuk őket. gyakoroltuk a páros és páratlan fogalmát.

Cipőpárokat rajzoltunk

Cipőtalp lenyomatokat jártunk ki a hóban és meg kellett találni a sajátunkat közöttük

Cipötalp pár lenyomatokat készítettünk festéssel és ebből párosító játék készült, majd az ajtóra készített mátrixba került, ahol az irányokat lehetett gyakorolni. Amikor már ezt ennek megoldása már túl egyszerű volt egy hosszú papírra ragasztva ugráló iskolává váltak és később a kisebbek utakkal kerítették őket körbe.

Cipőfűző játékot is készítettünk és "meséket" rögtönöztünk: Ez a cipő nem cipő. hanem egy kerek erdő. indul a játék. A következő gyerek levesz s cipőjét és beteszi középre és kitalálja, hogy kivé, mivé válik a cipője és közben tovább szövi a mesét.... és így tovább.

Bartos Erika: CIPŐFŰZŐ

Minden reggel megpróbálom
Bekötni a cipőmet,
Hetek óta ezzel töltöm
Hasztalan az időmet.

Mindhiába próbálgatom,
Tekergetem, hurkolom,
Hibátlanul bekötözni
Semmiképpen nem tudom.

Hogyha végre becsomózom,
Kibontani nem lehet,
Mai napra abbahagyom,
Küzdöttem már eleget!

Addig-addig gyakorolom,
Amíg végre sikerül!
Bekötöttem kis cipőmet!
Bekötöttem egyedül!

De amikor készen lettem,
Észrevettem hirtelen,
Hogy az egész cipőkötést
Elölről kell kezdenem!

Mert ez bizony kacsaláb lett,
Akárhogyan forgatom,
Jobb cipő a bal lábamon,
Bal pedig a jobbomon.

Nagy ügyességre volt szükség, amikor úgy kellett áthaladni a cipők között, hogy nem volt szabad hozzáérni.

És végül a legizgalmasabb "feladat az volt, amikor a cipők manó házakká alakultak át:

A Hóesésben "téliesített" világító dobozunkra e házak mellé dugóból elkészültek a Mikulás manói is.

2. Játék a botokkal:

A bot elkapós és adogatós mellett ugráló játékként is nagy sikere volt ennek az eszköznek:

Sőt még ecset helyett festettünk is vele

1. variáció: A papírt körbe járva nem szabad a cipőkhöz érni a festékbe mártott botokkal (zene ritmusára kellett gyorsabban, lassabban haladni)

2. variáció: Ritmus tapsot visszakopogva kell a bottal a papírra nyomot hagyni

Mi történt még?

András napján hurkát sütöttünk és célba dobtunk szalmakarikával

Az első hó leesésekor célba dobtunk:

Cukros, szirupos papírra festettünk, melyből a jövő héten elkészülnek a kék angyal bábok:

Gyűlnek a Cipős  doboz akció" számára szánt ajándékok:

Elkészült a Mikulás postaládánk is.

Gyertyákat festettünk az adventi koszorúunkra:

És végül forró te mellett koszorúkat kötöttünk a szülőkkel.


Feedek
Megosztás