1. Vásárba csalogatók:

Orgoványi Anikó: Mihály-napi vásár

Szent Mihálynak napja van,  menjünk a vásárba,

kíváncsian fürkésszük, mit tegyünk kosárba.

Piros almát, mosolygóst, körtét, szép kövéret,

szilvát, kéket, gurulóst, szőlőt is fehéret.

Kalapot a fejünkre, a hátunkra gúnyát,

s hogy a télen se fázzunk, jófajta bőrcsizmát.

Tükrös mézeskalácsot, perecet is kettőt,

piros kakas nyalókát, gyerekeknek tetszőt.

Vegyünk tyúkot, kakast is, kacsákat, libákat,

mangalica malacot, báránykát is hármat.

Cirmos macskát, egeret, foltos füle tacskót,

aranyhalat, hörcsögöt, pihe-puha mackót.

Vásároljunk furulyát, fújjuk meg vidáman,

s járjunk csárdást ropogóst együtt mindahányan!

Elöl járja a kakas peckes tyúklépésben,

utána a többiek táncoljanak szépen.

Így egy egész hadsereg tyúkok, libák, macskák,

ünnepeljük meg együtt Szent Mihálynak napját.

A vásárra kéne menni, Vásárfiát kéne venni. Tükrös szívet, ráncos csizmát, A hajunkba kék pántlikát.

Gyere velem a vásárba, fussunk oda hamarjába', vehetsz majd ott minden szépet, ha nincs pénzed, majd csak nézed.."

Vásár (Cinegés rímek)

A vásárban az a jó

Mindenféle eladó:

Alma, körte, zöld dió,

Kemény héjú mogyoró.

Vehetsz mézet, édes krémet,

Zsákbamacskát, nyalókát,

Mindent, ami finomság.

Mindez még ma eladó.

Holnaptól már ne keresd,

Mert elmegyünk messzire,

A világnak végire.

Hangfelismerő játék:

- Árva Panna húgom, mért állsz ott az úton, most kezdődik a nagy vásár

Székelykeresztúron. 
- Én is odamennék, piros csizmát vennék, de a pénzem elvesztettem, így hát hova mennék?"
- Szegény, szegény Panna, segítsünk hát rajta, ha a nevünk kitalálja, forint a jutalma."

Egy gyerek "Panna" hátát megböki : Kukk, ki vagyok?

Ha kitalálja, kap egy krajcárt és viszik magukkal a vásárra.

Végh György: Kakasom, kakasom

Kakasom, kakasom,

udvari kakasom,

nincs kosaram, se kasom,

nem tudlak eladni a piacon,

Minek vagy akkor kakasom:

Udvari kakasom?

2. A vásárban:

Tessék, tessék jó portéka, egynek sincsen maradéka, ma még vehet, holnap mehet.

Erre, erre ifiasszony, más boltosra ne hallgasson. Ma még vehet, holnap mehet.

Perecet vegyenek, frissek, még melegek, ropogósak sósak, szépen mosolygósak.

Olcsó az alma, itt van halomba. aki veszi meg is, eszi, olcsó az alma.

Énekes játék:

Hej, a sályi piacon, piacon,

Almát árul egy asszony, egy asszony.

Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,

Hatot ad egy garason, garason.

A játék menete Az almaárus elõtt, szemben vele guggol egy gyermek, õ az alma. A többi gyerek az alma mögött áll félkörben. A gyerekek közösen eléneklik a dalt. A végén az árus rámutat az egyik félkörben álló gyerekre, aki az alma mögé lép mint vevõ.

Vevõ: – Hogy az alma?

Almaárus: – Egy garas.

Vevõ: – Ki veszi meg?

Az alma ekkor megmondja a mögötte álló vevõ nevét. Új szereplõket választunk.

Párbeszédes játék:

- Jó napot! Eladó a túrócska?
- Nem eladó, nem eladó, csak a vásárra való!
- Mégis hogy adja?
- A kassai toronyér’
Benne levő kincsekér’
Száz arany gyűrűér’,
Egy-két-három csapásér’

Mondóka:

Én se kicsi, te se nagy,
Éppen hozzám való vagy!
Túrót ettem, puliszkát,
Attól nőttem ekkorát!

Énekes játék: Túrót ettem, elejtettem

Hogy a kakas?

A játék leírása A gyerekek kört alkotnak, egy gyermek a körön kívül, a hátuk mögött körbe sétál. Õ a vevõ. Akit kiválaszt, annak megérinti a vállát. Õ kifordul hozzá, majd kezet fognak. Ekkor kezdõdik az alábbi párbeszéd:

– Hogy a kakas?

– Három garas.

– Hát a tyúk?

– Az is úgy.

– Hát a jérce?

– Szaladj érte

– Hogy a kakas?

– Három garas

. – Hát a tyúk?

– Az is úgy.

– Adja alább!

– Nem adom, inkább körülszaladom.

A „szaladj érte”, illetve a „körülszaladom” mondatok után kezdõdik a versenyfutás. Ellenkezõ irányba indulnak, és az a cél, hogy elsõnek vissza- érjenek az üres helyre. Aki lemarad, az lesz a következõ vevõ.

Itt a kalap kerek kalap. Fogd a fülét, mert elszalad.

Kicsit zsíros, kicsit csajla. de a füled eltakarja.

Asszonyok, asszonyok!
Gatyamadzag,
pendelymadzag,
vékony madzag,
vastag madzag,
keskeny madzag,
fehér madzag,
sárga madzag!
Nem dicsérem,
jól megmérem,
tessék kérem!

Itt a köcsög, mi van benne? Aranyalma, aranykörte.

Add tovább, add tovább, te meg fizesd az árát!

Mézes bábot vegyenek, tükrös szívet szépet!

Énekes játék: Hogy a csibe hogy, három forint húsz.
Három forint húsz a csibe ára.
Leteszem az asztalára.

Csere, bere fogadom, többet vissza nem adom,
Aki lovát eladja, többet vissza nem kapja.

Kis tükör, nagy tükör, fel az ár, le az ár, nálam mindenki jól jár!

Ide hozzám, asszonyok,

Hallgassák meg, mit mondok!

Van itt minden, ami kék, Babos kendõ hupikék.

Csak annak lesz, aki vesz,

Aki nem vesz, csúnya lesz.

Vásárfiát vegyenek, ne mindig csak egyenek!

Medvecukor, marcipán,
mézes málé, Marcikám! 
Ha kimondod „m” nélkül, 
elviheted emlékül.

Tessék, tessék, jó portéka,

Egynek sincsen maradéka,

Csak egy tallér csak, csak, csak,

Csak egy tallér, Csak, csak, csak!

T. Nagy Sándor: Mókavásár

Eladó, eladó
Kiáltja az eladó.
Van itt minden
Ami kell
Ez sípol, az kelepel.
Amaz pedig kalapál
Áll a vásár, áll a bál.
Cirókából, marókából
Friss szállítmány érkezett!
Egyedemből, begyedemből
Tessék, kérem, két szelet.
Megéri, nem drága
Három bukfenc az ára.

Bábszínház vagy színházi játék: Az aranyszőrű bárány

Volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, meg még eggyel több. Hol volt mit egyenek, hol nem.

Mondta nekik, menjetek szolgálatba, de egyik restebb volt a másnál. No, mégsem úgy volt egészen. A legkisebb ügyibevaló legényke volt, ő bizony – azt mondta az édesapjának – elmegy világgá s addig meg sem áll, amíg valami jó helyet nem talál.

Elment a legkisebb legényke, ment, mendegélt hegyeken, völgyeken által, s estére kelve egy faluba ért. Ott megtudta, hogy van a faluban egy erős gazdag ember, akinek annyi juha van, mint égen a csillag, s most éppen pásztort keres. Ment a nagy juhos gazdához s elémondta, hogy mi jóba járt.

– Éppen jókor jöttél, mert elcsaptam a juhászomat. Felfogadlak, s ha egy esztendeig hűségesen őrzöd a juhaimat, bizony meg nem bánod.

Megalkudtak, hogy, ha esztendő ilyen a nyájból sem hibádzik, ad egy aranyszőrű bárányt. A juhos gazda adott neki egy szépen szóló furulyát, s a legény kihajtá a nyájat a rétre. A gazdánál három nap volt egy esztendő, de még eddig nem akadt legény, aki az esztendőt kiszolgálta volna, mert éjjel-nappal talpon kellett lennie, s ha csak behunyta a szemét, annyi juh hibádzott a nyájból, hogy egy szegény embernek elég lett volna egész életére.

Ez a legény bezzeg nem aludt el. Amikor egy kicsit elálmosodott, elévette szépen szóló furulyáját, s amennyi juh, mind táncra kerekedett. Amikor letelt az esztendő, hazahajtotta a nyájat. Ott állott a gazda az udvar közepén s számolta a juhait, de csak úgy csillogott a szeme, amikor látta, hogy egy sem hibádzik a nyájból.

– Ilyen szolgám még nem volt. Neked ígértem, neked is adom az aranyszőrű bárányt.

Örült a legény, elbúcsúzott a gazdától, s ment az aranyszőrű báránnyal hazafelé. Estére egy faluba értek. Ott a legény szállást kért egy gazdaembernél. Bement a házba, de magával vitte az aranyszőrű bárányt is. De nézték-e, csudálták-e a bárányt! Különösen a házi leány csudálta, egész éjen be nem tudta hunyni a szemét, mind az aranyszőrű bárányról gondolkozott. Fölkelt s a bárányhoz orozkodott. Ahogy a kezét rátette, a bárány szőrére ragadt egyszeribe. Eközben hajnalodott, s a legény fölébredt. Látja, hogy a leány a bárány hátához van ragadva, gondolkozott, hogy már most mit csináljon. Ő bizony továbbmegy a báránnyal, s hadd jöjjön vele a leány is. Úgy is tett, s ahogy az utcára kiértek, elővette furulyáját s fújta, fújogatta. Hej, láss csudát! Táncolt a bárány, bárány hátán leány, hogy csakúgy porzott belé az utca.

Meglátja ezt egy asszony, aki éppen akkor vetett be kenyeret a sütőkemencébe, kiszalad a sütőlapáttal, üti a leányt s szidja éktelenül:

– Nesze, te világ bolondja! Nem szégyelled magad leány létedre?!

Nem sokáig verte, mert egyszerre csak a lapát a leány hátához ragadt, lapát nyeléhez az asszony, s a legény csak fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját. Táncolt nagy begyesen elöl a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a lapát, lapát nyelén az asszony.

Ahogy a templom elé érnének, jön ki a templomból a pap s utána a sok nép. Kacagtak a népek, de a pap erősen megbotránkozott, odaszalad s üti az asszonyt a pálcájával. De csak egyszer ütött rá, a pálca az asszony hátához ragadt, a pálca végéhez a pap, s az is táncolt a többi után. A vénasszonyok összeverték a tenyerüket s elkezdettek kiabálni, jajgatni: – Jaj, jaj, még elviszik az aranyszájú papunkat, ne hagyjuk!

Nosza, utána az egész falu népe, megfogják a papot, hogy visszahúzzák, de ahogy rátették a kezüket, sorba mind odaragadtak. A legény pedig fújta tovább furulyáját s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát végén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, pap után az egész falu.

Így értek egy városba. Ott a legény betért egy kocsmába. A korcsmáros elmondja, hogy a király erősen szomorú, mert van egy szépséges leánya, aki még soha nem nevetett. Kihirdette az országban, hogy annak adja a leányát, aki meg tudja nevettetni, de még eddig hiába próbálkoztak. – No – gondolá a legény –, szerencsét próbálok!

Ment a király udvarába s mondja, hogy ő megpróbálná, hátha meg tudná nevettetni a királykisasszonyt.

– Jól van, fiam, próbáld meg, de ha meg nem nevetteted, karóba húzatom a fejedet.

Azzal a legény lement az udvarra, a király pedig kiállott a lányával a tornácra s úgy várták, mit tud a szegény legény.

Hiszen mindjárt megmutatta, hogy mit tud! Csak elévevé szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát nyelén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, a pap után az egész falu. Kacagott a király, de hát még a lánya, a könnye is kicsordult! Most még a király kezdett könyörögni, hogy ne táncoljanak már többet, mert ő is meghal, a lánya is meghal a sok kacagásba. A legény eltette a furulyáját s vége volt a táncnak.

– Hallod-e, te juhászlegény – mondá a király –, a leányomat megnevettetted, hát neked adom s vele fele királyságomat.

A papot ott tartották, az mindjárt össze is adta a fiatalokat. Ott maradt a falu is az udvarban, s úr lett még a cigányból is. A juhászlegényből lett király egyszeribe hatlovas hintókat küldött az apjáért s testvéreiért. Ezekből is mind nagy urak lettek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

3. Vásár befejezése

Szervusz, kedves barátom, gyere vélem táncba!
– Nem mehetek barátom, mert a lovam sánta.
– Gyógyuljon meg paripád, de most gyalog jöjj el!
//: Száz tündér kisleány várja: táncra kérd fel! ://

Nagy vásár volt tücsökfalván
Ott aludtam éjjel szalmán.
Reggel a vásárba mentem
Három kismalacot vettem
Addig számolgattam őket,
Míg a háromból öt lett.
Hét malaccal hazamentem.
Mind a tízet felnevelem.