Cinege mesék hétről, hétre

2017. Szeptember 3. hete: Jeljátékok

A hét jelei: macska úr, esőfelhő, cseresznye

 

A heti "kedvenc": Nyíri Attila: Cseresznye

Fehér ruhát öltöttem,

senkinek sem kellettem.

Majd a zöldbe öltöztem,

de azzal sem tetszettem.

Piros ruhát felvettem,

azon nyomban elkeltem.

Hétfőn cseresznyéket nyomdáztunk dugóval, mejd azokat "párosítottuk":

Ezalatt megsült a cseresznyés pite is, melyet pillanatok alatt befaltunk:

A keddi nap "macska úré, amikor a tornateremi futó és fogó játékok után elkészültek a fejdíszek és az egész szoba macskákkal telt meg. Mindenhonnan nyávogó, civakodó, összebújó, mosakodó fehér, fekete, cirmos cicák bújtak elő:

A macskáink kedvenc játéka a tejföl nyalogatás volt, mely amellet, hogy nevetős tevékenységnek bizonyult erősítette a nyelvizmokat is.

Amikor már minden cica, mindenhonnan lenyalta a tejfölt kezdődhetett a mérges cica - dorombolós cica játék, melyben négykézláb állva kellet, hol domborítani, hol homorítani a hátat.

És mesét is hallgattunk: A macska és az egér barátsága (részlet)

Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek.

- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!

A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska:

- Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít.

Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez:

- Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak.

- Csak menj isten nevében - felelte az egér -, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból!

Persze egy árva szó sem volt igaz az egészből; a macskának nem volt se nénjeasszonya, se keresztapának nem hívták meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a bödönhöz, nyalni kezdte a zsírt, mind lenyalta a fölét. Mikor jóllakott, sétált egyet a háztetőkön, nézelődött, szemlélődött, aztán leheveredett, elnyúlt a napon, s nyalta elégedetten a bajuszát, valahányszor eszébe jutott a zsírosbödön. Nem is ment haza előbb, csak estefelé.

- No, megjöttél? - fogadta az egér. - Biztosan jól mulattál.

- Megjárja - felelte a macska.

- Hát a kicsinek mi lett a neve? - tudakolta tovább az egér.

- Lefölét - vetette oda kurtán a macska...

Szerdán, mintha az "égiek" is velünk lennének, kint esett és mi felhők sokaságát készítettünk.

1. Vattakorongból, ételfesték csöppentéssel

2. Borotvahabbal:

4. Poharakkal, borotvahabbal és ételfestékkel "kísérleteztünk":

és ha már poharak: A nagyobbakkal is játszottunk "poharast" 3 nehézségi "fokozattal", melyhez nem kell más, mint 5-6 darab pohár két színben:

1. feladat. az azonos színű poharak  a játéktér jobb és bal oldalán. Két kézzel egyszerre kell egymásba szedni a poharakat.

2. feladat: a poharak maradnak két oldalt, de a jobb kézben lévő pohárral a bal oldaliakat kell felszedni és fordítva úgy, hogy a két kéz egyszerre mozog

3. feladat: A poharak összekeverve. Az egyik kézben az egyik színű. a másikban a másik és úgy kell felszedni a poharakat, hogy a színek felváltva legyenek.

"Esőcseppekből számlépcsőt" építettünk:

És még nincs vége, mert délután jógáztunk az Ilcsivel.

A csütörtöki napot egy dzsúdó bemutatóval kezdtük a tornateremben, ahol Zéti mutatta be a tudományát és egy színházi előadással folytattuk, melynek "rendezője" Krisz volt. Kiválogatta a szereplőket, kiválogatta a kellékeket, kitalálta a mesét és instruálta az egész előadást.  A történet az erdővándorokról szólt, akik összetalálkoznak a boszorkánnyal, aki mindenféle varázslattal kövé akarja változtatni őket, de aztán legyőzik őt és így tovább vándorolhatnak az erdő mélyébe. (Mivel a boszorkány gonosz szerepére nem vállalkozott senki én is aktív szereplőjévé váltam a mesének. Hihetetlenül jó kis kaland volt.)

A rögtönzött színház után ládákból, párban készültek a "környezetkímélő járgányok" Dobozkartonra rá kellet kötni a ládákat, tetszés szerint díszíteni és már kész is:

Nem is közlekedtünk mással sem a csportszobában

Sem a tornateremben:

Sem az udvaron:

Pénteki napra 8Autóentes Világnap) "úthálózattá" változott a csoportszoba:

Ismét párokban kellet gondolkodni

A feladathoz kapcsolódó kérdések:

  • Hányan vagytok a családban?
  • Ha mindenki kerékpárra pattan, akkor hány kerékpárra van szükségetek?
  • Ha a gombok a kerékpár kerekei, akkor hány gombot kell felragasztani ahhoz, hogy mindenkinek legyen kerékpárja?

Adél és a megoldás: "Ha öten vagyunk, akkor az öt ujjam a családom. Az öt bicikli. Ha egy biciklinek 2 kereke van, akkor, ha a két kezemet egymás mögé teszem meg tudom számolni, hogy hány kerék kell. 2, 4, 6..."

Kerékpár készült gombokból és drótból is:

Kép forrása: hative.com

Aztán kerékpárra pattantunk:

Utána kerékpárokat rajzoltunk, hogy hol? Természetesen az úttesten:

És, ha azt hiszitek, hogy ezzel vége, akkor:

Polcra kerültek a Mihály napi vásárra készült lándzsásútifű és kakukkfű szirupok:

Elkészültek a "lyukas almák" a célba dobó játékhoz:

Betont is kevertünk, melyből madáritató készül:

Befejezésül egy kép, mely első ránézésre csupán annyi, hogy 5 lány ül a lengő híd tetején:

Valóban így kezdődött, de aztán mivel folytatódott? Felhangzott az ének "bújj, bújj zöld ág" és Emese leugrott a sorból. A lábak alatt próbált átmenni a hídon, amikor az "leszakadt" és a lábak a fökdre értek. Emese a két oldalán álló lányból kiválasztotta a következőt, aki bújik és vagy 20 percen keresztül (így, saját szabályaik alapján) játszották ezt a játékot. Sőt! egy idő után aztán variálni kezdték: nagyon lassan, lassan, gyorsan, nagyon gyorsan énekelték a dalt és a macskának követnie kellet a mozdulatai ritmusával a dalét. Még nehezítésként a vége felé egyenletes tapssal, majd ritmus tapssal is követték a dalt. Csoda jó érzés volt látni, ahogy a szabályokat meg sem beszélve egymásra hangolódtak és, ahogy élvezték azt a tevékenységet, melyet maguknak alakítottak, formáltak.

Jövő heti előzetes:

- Folytatódnak a Jel játékok és mivel 8 fiókánk van az idén és 6 jellel már játszottunk, maradt 2: fenyő és katica

- Készülődünk a pénteki Mihály napi vásárra

Szép hetet Mindenkinek!