Cinege mesék hétről, hétre

2017. Szeptember 2. hete: Jeljátékok

A hét jelei: hal, alma, körte

A hal napja:

Sólyom nagy örömére folytatódott a horgászos játék:

Készítettünk gyurma halakat kagylótészta díszítéssel:

Játszottunk ”irány” kirakót, melynek szabálya az volt, hogy a halakat a nyíl által mutatott irányba kell úgy egyenes sorba rakni, hogy az asztal széléig érjen a sor és mivel rá kellet jönnünk, hogy ez bizony túl egyszerűen megoldható feladat. Az újabb verzióban már a kis „kuckókba” (négyzetekbe) már nem csak az irányokra kellett figyelni, hanem arra is, hogy mindegyik kuckóba annyi hal ússzon megfelelő irányba, ahány piros körlap van fölé rakva.

És persze játszottunk a tornateremben, ahová felkötöttünk vagy 20 karikát és szétszórtuk az óvoda létező összes óriás és kicsiny labdáját.

Így kezdődött:

Ilyen lett a látvány, amikor már mindenki ott volt.

A körben jókat nevettünk, amikor valaki „hal nyelven”, csak tátogva elmondta, elénekelte a kedvenc versét vagy énekét és nekünk az artikulációról ki kellett találni, hogy vajon melyik is az.

Az alma és körte napok

Új mértékegységet vezettünk be a csoportba és ez az alma: vajon kihez, hány almát kell kiraknunk? Az eredményeket gondosan feljegyeztük a csoportajtóra:

Festettünk hatalmas piros almákat dobozkartonra, melyeknek a közepe lyukas és célba dobó játék lesz belőle a Mihály napi vásáron.

Nyomdáztunk almával, körtével és az ujjunk begyével, de hogy a nagyobbaknak is legyen egy kis nehézsége ritmikus sormintákat kellett kialakítaniuk a csomagoló papírra, mellyel majd a Mihály napi polcaink szélét díszíthetjük.

Egy praktikus ötlet: ha a fél almába vagy körtébe egy villát beleszúrunk a kicsik is könnyedén tudnak nyomdázni.

A Liziéktől kapott maradék lécekre festettünk egy hatalmas alma és körtefát, melyből kirakó játék lett, mely csak az első pillanatban tűnik egyszerűnek, mert ha a kettőt összekeverjük vagy egy-egy lécet fejtetőre állítjuk, akkor azért lehet rajta törni a fejet:

Térbeli alkotások is születtek almakockákból és hurkapálcából.

Mi történt még?

v  Öröm zenéltünk Ivánnal és kipróbáltuk, hogy hogyan válhat hangszerré a testünk

v  Összeszedtük az összes lepotyogott diót az utcánkban található diófa alól

v  Citromfű, menta szörpöt főztünk.

v  Kakukkfű és lándzsásútifű szirupot készítettünk

v  Ismét kerékpárra, futóbiciklire pattantunk

A nagyok is és a fiókák is:

v  Elkészült Páki a manók által őrzött kincses ládikája a vázában elhervadt napraforgóból, hurkapálcából, maradék fonalakból, fenyőtobozból és a lehullott szirmokból:

És ami a héten „kifogott” rajtunk: Add tovább az almát!

A kör különböző pontjain ülő 3 gyereknél van egy-egy alma. Egyszerre indítják, egy előre megbeszélt irányba az almákat mondókára. Nálunk ez a mondóka az ’Alma, alma, piros alma” volt. Akinél az alma van az utolsó szónál, az megy a gyümölcsös tálhoz és onnan figyelheti tovább a játékot. A játéknak van még két fontos szabálya:

v  Az almákat kézből kézbe kell adni

v  Az almát, amikor felénk nyújtják, át kell venni

Próbáljátok ki, ha kedvet kaptatok hozzá, mert bizony nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek az első pillanatban látszik.

Jövő heti „előzetes”:

v  Tovább játszunk a jelekkel (macska úr, esőfelhő, cseresznye)

v  Almaszedés Krisztánál

v  Mesejóga Ilcsivel

v  Kerékpározás

v  Autómentes Világnap

v  Készülődés a Mihály napi vásárra