Nyári levelek

1. A jelválasztó "levél" a "friss" fiókáknak és szüleiknek:

Kedves …!

Köszöntünk abból az alkalomból, hogy ősztől Te is a Cinege csoport fiókájává válsz, és ezúton küldöm a „jel-versedet”, mely akkor lesz a Tied, ha kiválasztottátok a jeledet.

Hogy mi az a „jel-vers”?

Ez az első titok, melyet elárulok Neked: minden Cinegésnek van egy varázserővel bíró, vigasztaló, bánatű mondókája, mely csak a Tied és ha elmondod magadban vagy hangosan, akkor átsegít minden nehézségen, de ahhoz, hogy jel-versed legyen, előbb jelet kell választanotok:

Választhatod a

vagy a

vagy a

Ha a képek alapján nem sikerülne választanotok, akkor talán segítenek a versek:Kiss Dénes: Tulipán

Tuli, tuli, tulipán,
Piroslik a kertben,
Virágvarázs, virágparázs,
Tűz sem pirul szebben.

Madarak voltunk,
Földre szálltunk,
Búzaszemet szedegettünk.
Mondd meg nekem te,
Hányat mondasz te!

Veres Miklós: Csalogató

Napraforgó, aranytál! 
Egész nyáron ragyogtál. 
Ragyogtál, forogtál: 
mezők szépe te voltál.

Ha sikerült kiválasztanotok, hogy melyik e legkedvesebb, akkor kérd meg anyukádat, hogy minél előbb küldje el a levél alján lévő @ címre!

A második Cinegés titok, amit elárulhatok az az, hogy a mi csoportunkban manók is élnek. Ugyan még látni soha nem láttuk őket, de a nyomukat már sokszor megtaláltuk. Volt, amikor elcsenték a piros tárgyainkat. Volt, amikor elképesztő rumlit csináltak /sőt olyan is, hogy az összes játékunkat eldugták és mi keresgélhettük az egész óvodában, de szerencsére a padláson megtaláltuk mindet/. Egyik évben a vízi manók kértek segítséget, mert nem jutottak haza a nádasba, a másik évben kenyeret kellett sütnünk, mert a vihar letarolta a búzájukat... és még sorolhatnám sokáig, hogy mennyi minden történt velünk és a manókkal, de ezeket majd mind elmeséljük, ha már kinyit az óvoda. Amiért már most tudnod kell róluk az azért fontos, mert lehet, hogy még a nyáron újabb galibából kell kisegítenünk őket. Figyeld a postaládát és, ha kapsz tőlük levelet, akkor kérd meg szüleidet olvassák fel Neked és értesítsetek arról, hogy idén vajon miben és hogyan kell segítenünk ennek a kópéságra mindig kész nemzetségnek.

A hátralévő napokra jó pihenést kívánok, és ne felejtsd a postaládát időnként megnézni, hátha…

2. Manólevelek a nyitó játékhoz /7 év, 7 játék, 7 meselevél/

"A levelezés a szülökkel, gyerekekkel nem sajáttalálmány, hanem a Freinet pedagógia 29 technikájának egyike. de ez is egy kicsit saját képre formálódott: mesés levelekké változott. Hogy mikor és miért?

A Cinege ovi megnyitására ki kellett találni valamit, ami segíthetett az egymást nem ismerő családok, gyerekek kapcsolatait alakítani. Kitaláltunk egy „nyitó játékot”, amely nem más, mint még az óvodába járás előtti találkozás. Ehhez szükségünk volt egy „konfliktusra”. A konfliktus az volt, hogy eltűnt az óvodakulcs, amit az erdőben kellett megkeresni. Az erdő mellett meg ki mások is okozhatták volna a galibát, mint a manók, akik minden piros tárgyat elcsentek. A játék vége, - az óvoda kulcsának megtalálása után - megtaláltuk a levelüket is, melyben elmagyarázták, hogy miért is csenték el az óvoda kulcsát, piros tárgyait. Ez a nyitó játék és a meselevél aztán hagyománnyá vált. Itt vannak a manóink, amikor csak úgy érezzük, hogy egy kicsit el kell varázsolni a gyerekeinket és mi mással is lehetne ezt megtenni, mint a mesékkel, a mesevilággal, hiszen ennek a korosztálynak a játék, mozgás mellett „életszükséglete” a mese."

Több, mint 10 éve, hogy a manók velünk élnek és levelezésben vagyunk velük. Ezekből a levelekből válogattam egy csokorba az elmúlt 7 év meseleveleit, melyek egyben meghívók a nyitó játékra és minden esetben valamilyen otthon, együtt készített alkotásra ösztönöznek.

2017.

Helló Cinegék!

Hogy telik a nyár? Ugye már teljesült a kívánságotok, amit a Templomkertben árultatok el még nyár elején mindenkinek?

Miért is írunk Nektek így a nyári szünet közepén? Kíváncsiak vagytok? Hát elmeséljükJ

Képzeljétek a múlt héten az erdőben sétáltunk, amikor is egy ázott falevelet repített az út közepére, éppen elénk a szél. Lehajoltunk, hogy felvegyük, amikor is a levél kettényílt, és benne egy másik levél volt. Aztán az is kinyílt, és egy következő levél fogadott minket.

És ez így ment egészen 26 levélig. Megmondom őszintén eléggé elfáradtunk, míg az összeset kibontottuk. De közben legalább volt időnk gondolkodni. Vajon miért 26? Annyi gombóc fagyit ettünk a nyáron? Nem! Annál sokkal többet! Annyi évesek leszünk?  Nem, annál sokkal több! Annyi nap van vissza az oviig? Nem, az sem pontos… De hát akkor vajon miért! És akkor megláttuk, hogy ez a levél nem más, mint egy MEGHÍVÓ!!! És tudjátok miért 26? Mert annyian vagytok, Cinegék!!!

Íme a levél, ami Neked is szól:

Kedves Cinegefióka!

Biztosan Te is hallottál már arról, hogy Manófalván igazán különleges ez a nyár. Ugyanis idén augusztus 30-án lesz a világ legöregebb, legbölcsebb manója 379 éves. Mivel Ő már annyira öreg, ezért az kérte, hogy hadd ünnepeljen egyedül, magányosan. De azért mi szeretnénk neki sok - sok ajándékot készíteni. Ám ez sem olyan egyszerű. Azt is megmondta mit szeretne. Mivel most költözik új házba ezért képeket szeretne a falra. Kedvence, a fa és a kő

Ha van kedved a szülinapi előkészületekben részt venni, várunk szeretettel augusztus 30-án, délután 5-kor a Galagonyabokornál. Az ajándékot ne feledd otthon légy szíves!

Mi az Áginak még üzenünk, hogy mire van esetleg még szükségünk.....

Csodás nyarat! Tinorú a Dióliget manója

2016.

Halihó, Cinegék!

Hogy vagytok? Hogy telik a nyaratok? Remélem már mindenki annyi fagyit evett, amennyi csak belefért, és rengeteg időt tölt a szüleivel… Ugye minden pocsolyába is beleugrottatok, amit csak találtatok? Nekem ez a kedvenc nyári hobbim, és hála az égnek idén elég sok pocsolya tó van itthon. J

Jaj, elfelejtettem bemutatkozni. Baleno vagyok, Manócsalád legkisebb gyermeke. Szüleim, nagyszüleim rengeteget meséltek már rólatok. Tudom, hogy kedvelitek Csenő manó testvéreimet, pedig hallottam, hogy sokszor törtek már parazsat az orrotok alá. Mesélték, hogy tavaly segítettek parázs unokabátyámnak is hazatalálni, és hogy rátok mindig lehet számítani, ha bajba kerülünk. Hát ezért is vettem a bátorságot ahhoz, hogy legkisebbként én is írjak nektek. Ugyanis nagy bajban vagyok. De kezdem az elején.

Amikor megszülettem, és kinyitottam a szemem a világ legcsodálatosabb csúszdáját láttam meg először. Színes volt, 8 színben pompázott. Láttam benne vöröset, narancssárgát, sárgát, sárgászöldet, zöldet, kékeszöldet, kéket és lilát. Széles sávja az egész eget beterítette. Annyira megörültem a játéknak, hogy cumimat is nyomban elhajítva ( azóta sem vettem többet a számba ) ujjongva csúszdáztam rajta 7 napon át. Néha eltűnt, de annyira szerettem, hogy pár nap múlva ismét visszatért.  Én meg csak csúsztam és csúsztam. Később dédnagyanyám elmesélte, hogy ez az égi csoda legtöbbször eső után jön elő. Ezek után gondolhatjátok, hogy vártam, hogy végre a fenti esőcsapokat újra és újra megnyissák az égiek.

Ám most már hosszú hetek óta nem találom. Emiatt el is indultam az erdőbe, hogy megkeressem. Ezen a keresős utamon találkoztam azonban egy pici tündérlánnyal, akinek elmeséltem bánatom. Ő ekkor úgy elkezdett sírni, hogy hirtelen egy hajót kellett készítenem ágakból és levelekből, hogy a könnyeiből fakadó patakba bele ne fulladjak. Amikor 7 nap és 7 éj sírás után elálltak a könnyei elmesélte, hogy bizony az égi csúszdát a gonosz boszorkány tekerte le az égből, mert megirigyelte a színeit. Azóta is egy ládába, összehajtogatva lapul, és várja, hogy valaki kimenekítse onnan. Kérdeztem tőle, hogy hogyan lehetne kiszabadítani. Ő azt mondta, hogy abban az esetben lesz újra az égen, ha varrnak, hajtogatnak, rajzolnak neki csodálatos színes ruhákat, de legalább egy tucatnyit. Lehet az sapka, szoknya, cipő, blúz, kalap, bármi csak színes legyen. Utolsó határidőt is megadott. Augusztus 30-án, éjfélig szeretné ezeket a holmikat. Ha addig nem lesz ruhája, a csúszdánkat kezdi el szétvágni és abból varr magának egy kendőt, hogy mindig ő lehessen a világ legszínesebb boszorkánya.

Hát ezért fordulok hozzátok kedves Cinegék. Áginak is írtam már. Ő kérte, hogy írjak nektek, hiszen Ti eddig mindig segítettek rajtunk. Én szívesen kihúzok egy kötelet a Koronázó fátokhoz, ahova kicsipeszezhetitek a ruhákat. Ági említette, hogy augusztus 30-án  ( a tűzijáték utáni 10. napon )úgyis találkoztok 5 órakor a Békás tó előtti réten, így talán könnyebb lenne, ha együtt mennétek el a fához.

Bízom a segítségetekben, és szívből kívánom, hogy legyen olyan nyaratok, amilyet mindig is szeretetek volna.

Ölellek Titeket: Balenó, a legkisebb manó

2015.


Kedves Emese!

Tegnap éjjel olyan hihetetlen dolog történt velem, hogy frissiben el kell, meséljem Neked:

Úgy kezdődött, hogy magam sem értettem, hogy miért, de az éjszaka közepén felébredtem. Először azt hittem, hogy a nagy melegre. Aztán arra gondoltam, hogy az ablakon bevilágító holdsugárra vagy talán a hangosan ciripelő tücsökzenére. Aztán rájöttem, hogy egészen más zajok ébresztettek fel: valami gurult, valami koccant, valami vagy valaki kaparászott, valami vagy valaki éktelen hangosan szuszogott a kertben. Kiléptem a teraszra és reccsent valami a lábam alatt. Egy dió volt. Egy lyukas dió. Ebben még semmi szokatlan nem lett volna, ha csak az nem, hogy nyár közepén hogy a csudába kerülhetett pont az ajtóm elé? Lehajoltam, hogy felvegyem és közben a csillagok fényében tudod, hogy mit láttam? Azt, hogy a fűben felém gurul sok-sok bronzosan csillogó apróka ebből a gyümölcsből.

-  Hogy gurulhatnak? – morfondíroztam magamban és aztán észrevettem az apró népet. Hangyák sokasága görgette, gurította maga előtt őket. Amikor már mindegyik a közelembe ért és megszámoltam, hogy hány darab is van ezekből a bronzdiókból kiderült, hogy 29. Pont annyi, ahány Cinegefióka lesz idén a csoportunkban. Akkor már hittel hittem, hogy a manóink szeretnének valamit üzenni, de vajon mit? Kezembe vettem az egyiket és ha, hiszed, hanem ketté vált a kezembe és egy lepkeszárny vékony papír került elő belőle, mindenféle krikszkrakszokkal.

قبول شعر عشق ما را به علامت این سال و کمک به الف ها به تصویب همه از آنها به دور به دور شدن از سرد!

جن گردو

Ahogy megláttam a betűket rögtön felismertem a tünde írást, de vajon, mit akarhatnak tőlem/tőlünk a diótündérek és honnan fogom megtudni, hiszen a betűket csak felismerem, de olvasni nem tudom. Felbontottam a következőt és a következőt, de mindegyikben csak a levelet találtam. Sehol egy tünde ABC és, amikor kissé szomorúan az utolsó diót is megnéztem ismét mocorgásra kaptam fel a fejem. Fürge lábak kaparásztak. Egy szürke, hátán fekete csíkos kisegér görgetett maga előtt egy ezüst diót. A lábam elé gurította ás már el is surrant.

- Jaj, de jó! A tündéreknek eszébe jutott az ABC könyv! – gondoltam magamban és gyorsan feltörtem ezt is, de csalódnom kellett, mert ebben is csak egy levelet találtam. Forgattam, forgattam, de hiába csak betűk és mondatok tünde nyelven és semmi, de semmi, ami segítene a megfejtésben és akkor…

Akkor hangos szuszogásra kaptam fel a fejem. Egy sündisznó közeledett felém az erdő felől és egy hatalmas aranydiót gurított maga előtt.

- Végre, végre, ez már nem lehet más, mint az abécés könyv!

Így is volt: az aranydióban szépen, sorban megtaláltam a tünde betűket és így már sikerült lefordítani az előzőekben talált pilleszárny könnyű leveleket.

A bronz dióban ez volt:

Kedves Emese!

Idén mi, tündérek küldjük Neked az idei „bánatűző” jelversedet, mert a manóknak új várost kell építeniük, hiszen a télen sokuké összedőlt. Neked ezt választottuk:

Csigabiga gyere ki,
Szebb a világ ideki,
Bújj ki kapud aljába,
Ló búsuljon magában,
Ha a lábad táncra áll, 
Kilenc tücsök muzsikál,
Járod akár száz napig,
Míg bocskorod elkopik

Az ezüstdióba rejtett levélben ezt írták:

Kedves Cinegefiókák!

Emléketek még a téli „varázslatos jégvilágra”? Igen, arra, amikor hetekig járhatatlanná váltak az erdei utak? Na, akkor történt, hogy tönkre ment több tucatnyi manó család háza. Tavasz óta éjjel, nappal próbálnak új várost építeni maguknak és ugyan sok barátjuk segít nekik (tündék, hangyák, méhek, lepkék, katicák és a szarvasbogár) segítünk, de ők is és mi is annyira aprókák vagyunk, hogy nem biztos, hogy elkészülünk a hideg beállta előtt,ezért kérünk Benneteket, hogy segítsetek, mert ha minden Cinegés készítene egy-egy manóházat vagy kertet, akkor biztos, hogy nem kellene egy manónak sem vacognia a téli hidegben.

Segítségetekben bízva szép nyári napokat kívánunk: Diótündérek és a manó barátok

Ugye segítünk? Találkozzunk augusztus 28-án délután 1/2 5-kor az oviban és, - ha készítetek házikót, kertet, manó bútort, játékot, ruhát - akkor azt hozzátok magatokkal! (Kényelmes cipőbe gyertek, mert kisétálunk az erdőbe, hogy tovább építsük a tavasszal elkezdett Manóvárost! És, hogy ne maradjunk éhen, szomjan a terülj, terülj asztalkánkra minden finomságot örömmel fogadunk.)

További jó pihenést! Ági, Ildi, Kriszta, Zsuzsi

2014.

Halihó, kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Ti merre jártok?

Én Tiszaugon töltöttem el egy pár napot. Mit is kell tudnotok erről a mesés helyről?

Egyrészt azt, hogy itt is manók élnek – mint Nagykovácsiban - egy hatalmas tölgyfa tövénél. Másrészt azt, hogy a holtágban lakik a halkirálynő, aki mindenkinek teljesíti három kívánságát. Szóval varázslatok sokaságára számítottam, amikor busszal elindultam a Tisza partjára, de valahogy idén minden egy kicsit nehézkesen indult: a manók napokig nem válaszoltak a nekik írt levélre és a halkirálynő úgy elbújt a nádasban, hogy nem leltem meg, ezért a kívánságaimat sem tudtam elmondani neki. Teltek múltak a napok és elérkezett az a nap, amikor haza kellett indulnom. Teljesen elkámpicsorodva szálltam fel a vonatra, hogy ezen a nyáron már semmi, de semmi varázslat nem történik körülöttem. Szóval ültem a vonaton és olvastam, amikor is a nyitott ablakon berepült egy méhecske és a könyvemre szállt és hiába próbáltam elhessegetni újra és újra visszajött és csak zümmögött és zümmögött a fülembe.

Nagy sokára azonban elszállt. El is felejtettem volna ezt az apróságot, ha otthon az ajtót nyitva nem történik meg mindez újra: egy másik méhecske (vagy talán ugyanaz?) szállt be az ablakon és újra és újra a fülem mellett zümmögött. Aztán ugyanez történt, amikor sétálni mentem a Békás-tóhoz. Amikor vásárolni indultam a közértbe, és amikor a barátaimmal fagyiztam a cukrászdában. Mindig ott volt egy-egy méhecske és csak zümmögött és zümmögött és zümmögött és bevallom Nektek őszintén, hogy egy kicsit megijedtem. Féltem, hogy előbb vagy utóbb valamelyik megcsíp és ezért folyamatosan elhessegettem és nagyon örültem, amikor sok-sok nap után abba maradt a zümmögés és nem követett tovább egy méhecske sem.

Aztán ma reggel tudjátok mire ébredtem? Méz illatra. Nem értettem, mert ugyan van itthon vagy 10 mézes üvegem, de mind üres (és nem Micimackó dézsmálta meg mindet, hanem én, mert nagyon szeretem), de akkor honnan ez az illat? Elindultam az illat nyomába és az egy szem rózsámig jutottam (mert nekem is van ám egy rózsám, mint a Kishercegnek) és annak a tüskéjén felakadva megláttam egy bóbitát, melyre egy zöld hínárral rá volt kötve egy összetekert, picinyke tündérrózsa levele.

Akkor már éreztem, hogy ez biztos, hogy egy újabb manó levél. Egyből az jutott az eszembe, hogy vajon idén milyen galibába kerültek kópé barátaink? (/Emlékeztek még arra, amikor kenyeret kellett sütnünk, mert a búzájukat kipergette a szél és nem tudtak lisztet őrölni? Tavalyelőtt meg hajót kellett készítenünk a vízi manóknak, mert nem jutottak haza a nádasba. Előtte meg meséket és betűket kellett keresgélnünk, hogy a kismanók végre valahára el tudjanak aludni./ Kibontottam a levelet és tudjátok, hogy hogyan kezdődött? Így:

„ A teremburáját, hát Te aztán már tényleg nagyon felnőtt vagy, mert hiába keresett meg a méhkirálynő azzal, hogy segítséget kérjen, mert te csak hessegetted, hessegetted napokon keresztül és nem figyeltél rá, pedig szükségük lenne a méhecskéknek arra, hogy valaki segítsen rajtuk és én téged és a Cinegéket ajánlottam.

(Amikor idáig jutottam a levélben gyorsan megnéztem az aláírást. Igazam volt, tényleg manó levelet kaptam, mert Valdi (ugye emlékeztek még a vízi manónkra) írta alá, aki ennyire még soha, de soha nem haragudott rám)

Nagyon, de nagyon remélem - folytatódott a levél -, hogy a manó írást azért még el tudod olvasni és tudtok segíteni a számunkra oly kedves apró népen: a méheken, mert nagy bajban vannak. Kidőlt az az ős öreg hársfa, ahol eddig éltek, ahol a kaptárjuk volt, ahová a virágport hordták, ahol a mézet készítették és ahol a kicsinyeiket nevelték. Most aztán hova repüljenek haza? Hová hordják a virágokról összegyűjtött virágport? Hova húzódjanak az eső elől?

Segítsetek, kérlek, mert ha nem lesz új szállásuk, akkor bizony az egyik legkedvesebb manócsemege sem lesz, mert az nem más, mint a mézes dió és kismanók sem fognak tudni elaludni az esti, langyos mézes tejük nélkül, Biztos vagyok abban is, hogy Nektek is hiányoznának kedvenc gyümölcseitek, hiszen a méhek nélkül, - akik a virágport egyik fáról, virágról a másikra hordják – azok sem lennének.

Mi, manók túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy új méhmenedéket készítsünk, ezért kérlek Benneteket, hogy Ti tegyétek meg ezt:

Készítsetek méh szállást, melyet fel lehet akasztani egy fára és hozzátok el augusztus 28-án délután 5 órakor a Kaszáló utcába, ahonnan elindulva keressetek egy új fát, ahol a méhecskék nyugodtan élhetik tovább az életüket és készíthetik a manók és emberek egyik legkedvesebb csemegéjét: a mézet!

Segítségeteket előre is köszönöm. Valdi (a vízi manók nemzetségéből)”

Ez volt a levélben (és én nagyon, de nagyon örültem, hogy annyira még nem vagyok felnőtt, hogy a manó betűket se tudjam olvasni).

Anélkül, hogy megkérdeztelek volna Titeket, már válaszoltam is, mert tudom, hogy Ti is segíteni szeretnétek. Megírtam Valdinak, hogy segítünk és persze, hogy készítünk menedéket, de ahhoz tudnunk kell, hogy hány méhecske is lakott abban a kaptárban? Nem fogjátok elhinni, de pont 25. Annyi, ahányan vagyunk. Mi Cinegések. Erről aztán egyből az jutott az eszembe, hogy mi lenne, ha mindenkinek lenne egy méhecskéje? Ha tetszik az ötlet, akkor adj nevet a méhecskédnek és, ha ráírta Anya vagy Apa a méhecskés papírra, akkor dobjátok be az ovi postaládájába.

További szép nyarat Mindenkinek! Ági, Ildi, Kriszta, Zsuzsi

2013.

Halihó, kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Két nagyon fontos dolog történt velem és körülöttem a nyáron, melyről Nektek is tudnotok kell!

Az első: Ismét levelet kaptam a manóktól. Persze ezt már lassan megszokjuk, hiszen valahogy nyaranta mindig valamilyen kalamajkába keverednek és tőlünk várják a segítséget.

/Emlékeztek még arra, hogy tavaly nyáron kenyeret kellett sütnünk, mert a búzájukat kipergette a szél és nem tudtak lisztet őrölni? Tavalyelőtt meg hajót kellett készítenünk a vízi manóknak, mert nem jutottak haza a nádasba. Előtte meg meséket és betűket kellett keresgélnünk, hogy a kismanók végre valahára el tudjanak aludni./

Szóval, amikor egy játékos szellő Gyűrűfűn (ahol éppen nyaraltam) a lábam elé ejtett egy gyönyörűséges levélkönyvet, akkor rögtön arra gondoltam, hogy már megint milyen csávából és galibából kell kisegítenünk ezeket a rosszcsont, de kedves manókat. Amikor azonban elolvastam a levelet rá kellett jönnöm, hogy abban ugyan igazam volt, hogy a manóktól jött és abban is, hogy segítséget kérnek, de nem maguknak, hanem kedves barátaiknak a tündér-világ lakóinak.

Elküldöm Nektek a manók levelét, amit nekem küldtek és kérlek Benneteket, próbáljunk meg segíteni, mint eddig is minden évben.

Hahó, Cinegefiókák!

Remélem emlékeztek még rám: Valdi vagyok a vízi manó, és amikor a vihar elsodorta a hajóinkat Tőletek kértem és kaptam segítséget, hogy a vízi manók nemzetsége haza jusson. Akkor hajók sokaságával segítettetek rajtunk. Most azonban nem mi kerültünk bajba, hanem legkedvesebb játszótársaink a tündérek. A következő levelet kaptam Tőlük:

S. O. S. Segítség! Kedves Valdi!

Ha Te vagy a manók nemzetsége nem segítetek, akkor idén nem tudunk elmenni az ezerévente egyszer megrendezésre kerülő HOLGFÉNY-ESTRE és nem tudjuk eltáncolni Nektek és a többi mesés lénynek a csillagtáncunkat, mert ebben az évben bizony rossz mesterembert bíztunk meg azzal, hogy készítse el azt a díszes hintót, amely elrepít minket a háromágú fűzfánktól a Tündér-liget közepén álló fűzfáig. Évezredek óta szebbnél szebb hintóval érkeztünk. Biztos emlékszel még a tűzmadár készítette piros-narancs hintónkra, a lepke vontatta virághintóra vagy a napsugár fonattal díszítettre.

Idén 100 évvel ezelőtt, - mert, mint tudod egy tünde hintó elkészítéséhez ennyi idő kell a varázslényeknek – a sok-sok szebbnél szebb ötlet közül kiválasztottuk Köd Mester napfényben szikrázó, széllel hajtott harmat hintóját. El sem tudod képzelni milyen gyönyörűséges volt, amikor elkészült. Ezüstös fényben csillogott, hófehér ködparipák húzták és játékos szellőgyerekek tolták. Nagyon boldogok voltunk, amikor elkészült és végre beleülhettünk. Egy-két próbakör után kikötöttük a hintót a háromágú fűzfához és mindenki elkezdett készülődni az ünnepségre. A diótündérek dióhéjból kalapokat készítettek. A virágtündérek szirmokból a táncos szoknyákat varrták, a fénytündérek nap és holdsugárból ékszereket, koronákat kovácsoltak. Sürgött-forgott minden tündér és reggelre el is készült mindenki, de amikor hintóba akartunk szállni és szétnyitottuk a fűzfa-sátor ágait tudjátok mit láttunk? SEMMIT. Eltűnt a harmatcseppekből készült ködlovas hintó. Kerestük mindenhol, de hiába. Egészen addig el sem tudtuk képzelni, hogy hava lett, amíg a keresgélés zajával fel nem vertünk álmából egy hófehér bagolyfiókát, aki kicsit morcosan, mérgesen, álmosan így szólt:

- Ejnye, tündérek, hogyan lehettetek ennyire oktondiak. Titeket aztán jól becsapott Köd Mester, hiszen még a tojásból éppen kikelt legkisebb bagoly is jól tudja, hogy a köd és a harmat az első napsütésre fölillan az égbe, hát ez történt a ti hintótokkal is. Nézzétek azt a felhőt az égen! Az volt a hintótok. – és mi felnéztünk és fent, fent, nagyon magasan megláttunk egy gomolygó, szélben tovatűnő felhőpamacsot.

Volt hintónk, nincs hintónk és nincs már 100 évünk, hogy újat készítsünk, hiszen 10 nap múlva van a Holdfény-ünnep. Kedves Barátaink! Kérünk, segítsetek!

- Az nem lehet, hogy a tündérek tánca nélkül ünnepeljünk – gondoltam magamban és összehívtam a legügyesebb kezű manó mestereket.

Eljöttek a tűzmanók, de ők azt mondták. hogy nekik legalább 70 év kell egy ékköves, aranyhintó kovácsolásához. a kéreg manók 50 év alatt tudtak volna egy fából és mohából készített hintóhoz. A levélmanók 20 évet, a szivárványmanók 10 évet mondtak. Sőt még a legegyszerűbb csiga-hintó is csak 35 nap alatt készülhet el. Teljesen elszomorodtam és már-már megírtam a választ, hogy akármennyire is szeretnénk. nem tudunk segíteni és akkor hirtelen eszembe jutottatok TI, ti CINEGÉSEK. Arra gondoltam, hogyha hajókat tudtatok készíteni, akkor talán 10 nap Nektek elegendő idő arra, hogy hintókat is sikerüljön és akkor… És akkor ott lehetnek a tündérek a Tündérliget Holdfény-estjén és eltáncolhatják a csillagtáncot.

Kérlek, segítsetek! Valdi, a vízi manók nemzetségéből

Ugye segítünk? Készítsetek hintókat akármiből (pl. kartonból, műanyag palackból, tojástartóból, dió vagy dinnyehéjból …)  Az elkészült alkotásokat hozzátok magatokkal az első Óvodai napra (szeptember 2.)  és még aznap délelőtt kitesszük őket a patakparti fűzfák alá, hogy elrepülhessenek a tündérek Tündér-ligetbe.

Segítségeteket a tündérek és a manók nevében is előre köszönöm: Ági

2012.

1. levél

Kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Mi mással is kezdhetném ezt a levelet, mint azzal, hogy azt hiszem, hogy a manóink már megint bajba kerültek és a segítségünkre szorulnak.

Miért is fogalmaztam úgy, hogy gondolom és nem úgy, hogy biztosan tudom? Ahhoz, hogy ezt megértsétek, le kell írnom, hogy mis történt velem tegnap este.

A történethez hozzátartozik az is, hogy ahol most lakom az udvaron van egy hatalmas, terebélyes fűzfa, melynek ágai a földig hajolnak és egy árnyas kuckót takarnak.

Nyár elején a nagy melegek előtt én ebbe a mindig hűvös kuckóba berendezkedtem. Téglákból és deszkákból asztalt készítettem, székekkel körberaktam, és ha olvasni, beszélgetni vagy csak a szél zúgását, madarak csivitelését hallgatni támad kedvem, ide bújhatok. Szóval tegnap délután átjött a Zsuzsi egy kicsit beszélgetni. Fogtuk a kávéinkat és bebújtunk a fűzfa alá és egyszer csak azt vettük észre, hogy rá esett az asztalra egy papír fecni. Aztán még egy és még egy és egyre több. Már olyan sűrűn záporoztak mintha „papír zivatar” lenne és csak gyűltek, gyűltek a papír darabkák. Aztán egyik pillanatról a másikra abba maradt a „papír zápor” és ahogy a kezünkbe vettük a darabkákat, megláttuk, hogy az egyik oldalán valami írás féle van. Éppen nekiálltunk, hogy a darabkákat összeillesszük, amikor hirtelen szél kerekedett és szerte széjjelfújt minden darabot. Szaladtunk mindenfele, hogy újra egy kupacba gyűjtsük mindet.

Voltak darabkák a fűzfaágakon, az indás tökszárakon, a szúrós csalánon, a paradicsomfa tövében. Volt, amelyik a rózsabokron akadt fenn és volt, amelyik a kerítésen átrepülve a birsalmafán landolt. Sőt, egy darab a fecskefészek közepébe pottyant. (Képzelhetitek azt a csivitelést és szárnycsapkodást, amit a fiókák ijedtükben csaptak. Ja és a csalán is nagyon szúrós volt és a szomszéd néni sem nézte jó szemmel, amikor átbújtunk a kerítésen.)

Minden nehézség ellenére azt hiszem, hogy sikerült minden darabot megtalálnunk, de a darabkák annyira összekeveredtek, hogy a barátnőmmel nem volt elég türelmünk kirakosgatni a mozaikot és így aztán a szöveget sem tudtuk elolvasni.

Arra gondoltam, hogy hátha Ti segítenétek, ezért mindenkinek küldök egy pár darabot, hátha Ti türelmesebbek vagytok és össze tudjátok illeszteni őket és akkor kiderülhet, hogy igazam van-e és már megint a manóink kerültek csávába. (Persze majdnem, hogy biztos, mert ki mástól is kaphatnánk ilyen furcsa módon levelet?)

Kérlek Benneteket, hogy ha sikerül összeillesztgetni a darabokat és elolvasni a rajta lévő szöveget dobjátok be az óvoda postaládájába vagy hívjatok fel, hogy én is tudjam, hogy valóban „manó levelet” kézbesített-e a szél, és ha igen miben, hol, mikor és hogyan kellene segítenünk!

Várom a leveleket, hívásokat és az ötleteiteket!

További szép nyarat kívánok mindenkinek! Ági

2. levél

Halihó, Kedves Cinegék!

Már megint megtörtént. Már megint bajba sodortuk magunkat, pedig mi csak jót akartunk tenni és segíteni.

És tessék, már megint ott tartunk, hogy Tőletek kell segítséget kérnünk.

A történet nyár elején kezdődött, mielőtt a vízi manók tengerre szálltak volna, hogy megkeressék a papagáj kalitkák kulcsait. Eljöttek hozzánk és megkértek minket arra, hogy az ősszel ültetett búzájukat Péter-Pál napján arassuk le, vigyük el a malomba és őröltessük meg, hogy legyen télire lisztjük, melyből kenyeret süthetnek.

Természetesen vállaltuk a feladatot, hiszen ők az unokatestvéreink és egyben a legjobb barátaink és egyébként is a két búzatáblát csak egy búzavirágos, pipacsos út választotta el egymástól.

Ezután (mint tudjátok) a vízi manók tengerre szálltak mi meg készülődtünk az aratásra. Rengeteg dolgunk volt. Kiélesítettük az aratógép késeit, megfentük a kaszákat, sarlókat. Kötelet és zsákokat szőttünk, varrtunk, megjavítottuk a tavalyi aratáson elromlott cséplőgépet és átnéztük a szekerünk minden centijét, hogy nehogy valami kalamajka legyen.

Péter-Pál napjára minden készen állt az aratásra. Kora hajnalban el is indultunk és délre már az egyik búzatáblával végeztünk is. Kora délutánra már mindkét táblát learattuk és kévébe kötöttük a búzaszálakat. Estére ki is csépeltük, sőt zsákokba is raktuk a búzát. 3 zsáknyi magunk termett, ami nagyon jó és bőséges termésnek számított. Évek óta nem termett ennyi gabonánk és este a tűznél már azt tervezgettük, hogy hány és hányféle kenyeret, süteményt fogunk sütni abból a lisztből. Amit a malomban megőrölnek nekünk.

Másnap reggel, amikor felébredtünk szekérre raktuk a zsákokat és elindultunk a malom felé vezető úton. Békésen poroszkáltunk, amikor egyszer csak az út széléről keserves sírást hallottunk. Megállítottuk a szekeret és leszálltunk megkeresni ki rí ilyen keservesen. Az árok partján aztán meg is találtuk: egy  gyerek zokogott.

- Miért vagy ennyire nekikeseredve? – kérdeztük.

- Azért, mert a hangyabolyt, ahol élek tegnap beomlasztotta egy nagy és hangos gépezet és minden nyáron összegyűjtött eleséget maga alá temetett a föld és hiába keresgélünk, egy mákszemet sem találunk meg belőle. Mi lesz a bolyban lakókkal télen? Hogyan húzzuk ki jövő tavaszig? – válaszolta a kis hangya nagy hüppögések közepette.

Arrébb mentünk tanácskozni és úgy döntöttünk, hogy a kis hangyának ajándékozzuk az egyik zsákot, hiszen a maradék két zsák bőven elég lesz a manó kenyerekhez.

Így is tettünk. Levettünk egy zsákot a szekérről és tovább mentünk.

Döcögött tovább a szekerünk, de egy kátyúnál beleragadtunk a sárba. Leszálltunk és megpróbáltuk kitolni a sárból a szekeret, amikor is éktelen jajveszékelés hangját hozta felénk a szél.

Elindultunk a hang irányába és megláttunk egy családot, ahogy le, felszaladgáltak, és közben csak azt mondogatták:

- Mi lesz velünk? Mi lesz velünk? Mi lesz velünk?

- Mi a baj? – kérdeztük kicsit megszeppenve.

- Az éjszakai eső kiöntötte a lyukat, amiben éltünk és a víz elmosta az összes télire összegyűjtött ennivalónkat. Egy mákszem sem maradt. Mit adok majd télen enni a gyerekeimnek? – válaszolta hüppögve az egér mama.

Megbeszélnünk sem kellett, hogy mit tegyünk. Visszamentünk a szekérhez. Levettünk egy zsák búzát, - hiszen jó beosztással nekünk úgy is elég az egy zsáknyi - és odaadtuk az egereknek és lássatok csodát az így könnyebbé vált szekerünk az egerek segítségével könnyedén kikeveredett a sárból és tovább tudtunk menni az úton a malom felé.

Már majdnem a malomnál jártunk, amikor egy szútós vadrózsa bokor tövéből szomorúnak tűnő csivitelés hallatszott, ezért aztán újra megállítottuk a szekeret. Óvatosan széthajtottuk a szúrós venyigéket és ott rátaláltunk egy törött szárnyú , aki elmesélte, hogy már 3 egész napja étlen, szomjan próbál kiszabadulni, de a törött szárnyával ez nem sikerül.

Mi mást is tehettünk volna, minthogy elé szórtuk az utolsó zsák búzánkat, megitattuk és bekentük a szárnyát a tündevízzel (mely, mint tudjátok, mindent gyógyít, és amiből tavaly nyáron Nektek is küldtünk) és örömmel láttuk, hogy jóllakottan egyszer csak szárnyra kap.

Akkor és csak akkor kaptunk észbe, hogy bizony semmi értelme tovább mennünk a malom felé, hiszen az összes búzát, melyből lisztet őröltethettünk volna szétosztottuk. Az igazság azonban az, hogy ezt egy kicsit sem bántuk, hiszen megmentettünk egy egész bolynyi hangyát, egy egércsaládot és egy cinegét, de biza ezzel „bajba” sodortuk magunkat (és a vízi manókat).

Addig, addig törtük a fejünket, amíg aztán eszünkbe jutott, hogy Ti már annyiszor kihúztatok a csávából, hátha most is tudtok segíteni.

Kérünk Benneteket, hogy írjátok meg nekünk, hogy tudtok-e és ha igen hogyan és mikor segíteni!

Barátaitok: a Csenő Manók

Halihó, kedves Cinegék és Cinegefiókák!

Szeretném Nektek megköszönni, hogy ilyen sokan elküldtétek nekem a manók levelét és, hogy törtétek a fejeteket, hogy hogyan tudnánk a bajba került manóinknak segíteni.

Nagyon tetszett az az ötlet, amit a legtöbben javasoltatok, hogy süssünk mi a manóknak kenyeret, amit beoszthatnak maguknak télire.

Az ötleten felbuzdulva nekiálltam a szakácskönyveimet, receptújságaimat lapozgatni, de hiába kerestem, kutattam ilyen receptet sehol sem találtam. Már, már teljesen elkeseredtem, amikor e fűzfám alatt a reggeli kávémat szürcsölgetve hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a lábam alatt egy kisegér cikázik össze-vissza. Aztán rájöttem, hogy bizony nagyon is jól tudja, hogy mikor merre szalad, mert a homokba a láblenyomatából először betűk, aztán szavak és a szavakból mondatok formálódtak:

„A manókenyér gyerekököl méretű, mert ha nagyobb, akkor nem bírják felemelni.”

Az ebéd utáni kávém kortyolgatása közben meg azt vettem észre, hogy hangyák sorjáznak az asztalon és a terítőn fura alakzatokba rendeződnek. Amikor jobban megnéztem a krikszkrakszokat rájöttem, hogy újabb segítséget kaptunk, mert a hangyák betűkké rendeződtek:

„A manókenyér teteje csillagalakban, mélyen be van vágva, mert csak így tudják darabokra törni.”

Délutáni kávém mellé lyuggatott fűzfalevelet kaptam a poharamba, melyet egy cinege kézbesített. A lyukak is betűket, szavakat alkottak:

„A csenő manók kenyerének fűszere a napraforgó vagy a tökmag, a vízi manóké a lenmag vagy a szezámmag.”

Ezekből a furcsán érkező üzenetekből már kiderült, hogy milyen is az igazi manókenyér: gyerekököl méretű, csillagkarcos tetejű, magokkal teli.

Most aztán már úgy érzem, hogy könnyű a dolgunk és valóban tudunk segíteni.

Kérlek Benneteket, hogy süssetek egy apró cipót a csenő manóknak és egyet a vízi manóknak és hozzátok el az oviba Augustus 28-án reggel 9óráig az óvodába, amikor is a vízi manók kenyerét elvinnénk a Békás tóhoz és a csenő manóékét a nagy fához! (Minden ráérő felnőttet is szívesen látunk nyitó ezen a tanévnyitó játékon)

És, ha már úgyis benne vagytok a gyúrásba, dagasztásba, sütésbe, a babakonyhánkba is készíthetnétek kenyereket, péksüteményeket, süteményeket, tortákat a maradék kenyértésztából sütés után napon keményre szárítva vagy só-liszt gyurmából sütőben takarékon szárítva, sütve.

Segítségül küldök kenyér receptet és só-liszt gyurma receptet és egy dagasztást és sütést segítő varázsmondókát, hogy biztosan szépre piruljanak a cipóink.

A manó kenyerek sütéséhez:

Mondóka a dagasztáshoz:

Gyúrd, dagaszd a kenyeret,

Tekenőbe kelesztgesd,

Nagy kendőbe tekergesd,

Szakajtóba szendergesd.

 

A sütéshez:

Parazsad süssön kemence

Cipót puhára, kerekre.

Jól süss, kedves kemence!

Kenyér recept: Kovászos kenyér

Kovászhoz:

  • 1 kocka friss élesztő
  • 75 g rozsliszt
  • 75 g félfeher búzaliszt (BL112)
  • 200 ml langyos víz

Kenyértésztához:

  • 500 g félfehér búzaliszt (BL112)
  • 2 tk só
  • 2 ek olaj
  • 200 ml langyos viz
  • kb. 50 g liszt (a dagasztáshoz)
  • magok (napraforgó, tökmag, len vagy szezámmag)
  1. A kovászhoz az élesztőt feloldjuk a langyos vízben. Hozzáadjuk a kétféle lisztet és simára keverjük. Lefedjük egy konyhakendővel és  meleg konyhában 24 órát kelesztjük.
  2. A kovászhoz hozzáadjuk a langyos vizet, az olajat, sót, a 500 g lisztet és a magokat és összekeverjük, majd dagasztjuk, amíg a tésztát már nem ragad, ha szükséges adunk még hozzá lisztet.
  3. További 7-8 percig dagasztjuk.
  4. Meleg helyen 1 órát kelesztjük, majd ismét átdagasztjuk és cipót formálunk, amit csillagalakban bevágunk.
  5. A cipót sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és további 1 órat kelesztjük.
  6. A sütőt 220 fokra előmelegítjük.
  7. A cipót betoljuk a sütőbe, 10 perc múlva a sütőt 200 fokra állítjuk és további 45-50 percig sütjük.

2011.

Kedves Cinege fiókák!

Tegnap este óta azon törtem a fejem, hogy hogyan is tudnék segíteni. Hogy kiknek is? Hát a kicsit kópé, kicsit rosszcsont, kicsit széllelbélelt csenő manóinknak, mert, hogy bajba kerültek. Aztán egyszer csak eszembe jutottatok Ti.

Biztosan tudom, hogy ugyan már sokszor borsot törtek az orrunk alá, - hol a piros tárgyainkat csenték el, hol a Télapó ajándékait, hol a meséinket – Ti , ha meghalljátok mi történt segíteni akartok majd.

/Azok kedvéért, akik nem élték át velünk az eddigi kalandjainkat röviden írnék arról, hogy hogyan is kezdődött és folytatódott a kapcsolatunk a piros sapkás csenő manókkal:

A történet úgy kezdődött, hogy ezelőtt 5 évvel, amikor nyár végén kinyitottuk az óvodát és beléptünk nem találtuk a piros tárgyainkat. Nem találtuk a piros ceruzákat, építőjátékokat. Nem találtuk a nagyfazék tetejét és Szamóca piros színű fogkeféjét. Semmi, de semmi nem volt meg. Ami piros színű volt és még az óvoda kulcsa is eltűnt menet közben, mert az meg piros szalaggal volt felakasztva egy szögre.

Tanácstalanul álltunk és keresgéltünk, amikor is az udvaron a fűben észrevettünk egy piros kisautót és aztán sorban egyre több tárgyat láttunk meg a fűben, a járda szélén, az erdei ösvényen. Úgy sorakoztak, mint az erdei útjelzők és mi mentünk és mentünk és gyűjtöttük fáradhatatlanul az elcsent tárgyainkat és egyszer csak azt vettük észre, hogy az erdő szélén, egy virágos mező közepén, egy nagyra nőtt galagonyabokor tövében állunk és a bokor alján ott vannak a hiányzó tárgyaink. Örömmel szedegettük őket, amikor Áron észrevett egy piros papírra írt levelet. Kibontottam és felolvastam és így aztán megtudtuk, hogy a manóknak, azért kellett kölcsönvenniük a piros tárgyainkat, mert csak egy piros „varázskör” védhette meg az országukat attól, hogy egy hatalmas, fekete felhő bekebelezze. Először körberakták saját sapkáikat, kabátjukat, csizmáikat, de az még nem volt elég. Jöttek a barátaik: a katica a piros szárnyát adta kölcsön, a pipacs a szirmait, a vadrózsabokor a csipkebogyóit, de hiába volt minden, mert még hiányzott egy rész a Határ köré rajzolt körből, és így védtelenek maradtak. Már- már azt hitték, hogy nyakukon a baj, amikor a legkisebbik, körömnyi manónak eszébe jutott, hogy az emberek házainak ablakában ott virít mindenütt a muskátli. Nekiindultak összeszedni a muskátli elhullott virágait és közben bekukucskáltak itt is, ott is az ablakon. Így találtak rá az óvodánkra, ahol rengeteg mindent láttak, ami piros. Besurrantak az ablakrésen, összegyűjtöttek mindent. Batyuba kötötték a szerzett kincseket, de a nagy sietségben beleakadt a kilincsbe és kiszakadt, de szerencsére az elhagyott tárgyak nélkül is pont ki tudták rakni a varázskört és a felhő tovaszállt. A levél végén megköszönték a segítséget és cserébe hagytak nekünk a tisztáson meglepetéseket.

Így kezdődött és azóta is tart a kapcsolatunk. Van, amikor megtréfálnak Bennünket, van, amikor mi készítünk nekik meglepetést és már az is előfordult, hogy megpróbáltuk csapdába csalni őket. Hol békésen, hol kevésbé békésen éljük egymás mellett az életünket./

Van, amikor hosszú ideig nem hallunk róluk. Így volt ez most is. Utoljára Mikulás környékén hallattak hírt magukról és azóta csend van körülöttük. Én már azt hittem, hogy elköltöztek tőlünk egy távolabbi, csendesebb erdőbe, de tegnap este kiderült, hogy tévedtem és már megint bajba keveredtek.

Úgy tűnik, megint segítségükre kell sietnünk. / milyen szerencse, hogy éppen kint ültem a kertben, mert különben lehet, hogy soha nem tudjuk meg, de szerencsére ott voltam, megtudtam és szeretném, ha segítenénk nekik.

Mi is történt ezen az estén?

Szóval üldögéltem a kertben és hallgattam az esti neszeket, amikor is egy süni rohant el a székem mellett és elképesztő sebességgel bebújt az illatos lonc bokrom alá. Kicsit meglepődtem, mert mint tudjátok a sünök óvatosa, megfontoltan, kicsit döcögősen közlekednek általában. Mire felocsúdtam volna egy kisegér surrant el mellettem és ő is eltűnt a bokorban. Aztán érkezett egy hosszútestű menyét, egy fészekaljnyi kék és széncinke, egy tucatnyi pillangó, egy rajnyi méhecske, egy egész zenekarnyi tücsök koma és legvégül két csiga, akik egy kicsit lassan haladtak, mert a hátukon hordták a házukat. Nem akartam hinni a szememnek, mert mindannyian az én bokrom felé igyekeztek és oda bebújva tűntek el a szemem elől. Őszintén bevallom Nektek én semmit nem értettem az egészből, és ahogy ott törtem a fejem egyszer csak a fülem mellett zümmögést hallottam. Már éppen el akartam hessenteni, aki ott dünnyög /azt hittem, hogy egy szúnyog akar belőlem jót lakmározni/, amikor is észrevettem, hogy nem szúnyog, hanem egy apró piros és lila ruhás virágtündér kering körülöttem. Nem akartam hinni a szememnek. Olyanok voltak, mint a legeslegszebb pillangók, amilyet még csak az álmomban láttam. Mozdulni se mertem nehogy elriasszam őket. Egy ideig még keringtek körülöttem és egyszer csak a piros ruhás leszállt a jobb kezemre, a lila ruhás a balra és akkor vettem észre, hogy mindketten nagyon, de nagyon szomorúak és záporozik a könny a szemükből. A könnycseppek, mint a kristályok úgy csillogtak a holdfényben. Teljesen tanácstalan voltam, hogy hogyan is deríthetném őket jókedvre, mert mint tudjátok az nem jó, ha egy virágtündér szomorú, mert akkor hervadásnak indulnak a virágok

Szóval ki akartam találni valamit, amitől elmosolyodnának, amikor is azt láttam, hogy elővesznek egy-egy fél diót és az abban csillogó port felém fújják. /Nyáron, amikor a Blankánál és Olionál jártam olvastam egy könyvben, hogy a tündérek a tündérport fél dióba tartják, de nektek bevallom, hogy eddig a pillanatig nem nagyon akartam én ezt elhinni, De zen az estén megtudtam, hogy ez bizony igaz./

Szóval a tündérek a tündérport felém fújták, ami beleszállt a hajamba, szemembe, orromba és tüsszentenem kellett tőle és amikor kitüsszögtem magam rájöttem, hogy értem a tündérek beszédét. Varázslat történt. Így tudtam mag, hogy a piros ruhás a pipacs tündér, a lila ruhás a levendula tündér és a mi kis tisztásunkon laknak sok-sok társukkal együtt a galagonyabokor mellett, ahol a csenő manók birodalmának a bejárata van. /Kicsit értetlen voltam, hogy hogy  nem láttuk őket soha, amikor mi is nap, mint nap ott játszunk, de ezt is elmagyarázták. Ők nappal alszanak a virágkelyhekben és éjjel szállnak ki a rétre, mi meg csak napközben játszunk a réten/ Jóban vannak a csenő manókkal, akik éjszakákon át szórakoztatják őket turpisságaikról szóló történeteikkel és ezek a piros ruhás, kicsit rosszcsont manók most ismét bajba keveredtek.

-         Már megint milyen galibát okoztak ezek a tréfáskedvű apróságok? – kérdeztem a tündérektől.

Ők azonban nem válaszoltak. Hanem odavezettek az illatos lonchoz. Óvatosan félrehajtottam az ágait és csodát láttam és hallottam /mert azt eddig elfelejtettem mondani Nektek, hogy a tündérportól aznap éjjel az állatok beszédét is megértettem./

Körben ültek az állatok és, ahogy hallgattam őket lassan kiderült, hogy mi a baj. Újra Manóföldhöz közeledik a hatalmas, nagy, fekete felleg és be akarja kebelezni azt. Ezt egyetlen módon lehet megakadályozni, ha a galagonyabokrot tele aggatják minél csillogóbb díszekkel, amik visszaverik az égre a nap sugarának fényét és emellett még el kell ültetni 30 cserépnyi búzamagot, mely tündérporral van összekeverve. Gondozni, nevelgetni kell a magokat egészen addig, amíg arasznyira nem nőnek. Aztán le kell vágni a zöld leveleket, szárakat, ki kell préselni a levüket. Azt össze kell gyűjteni egy kristályüvegbe és augusztus 27-én pontban déli harangszókor körbe kell locsolni a galagonyabokor által határolt Manó országot. Csak így menthető meg, így tartható távol a falánk felhő. A baj csak az, hogy hiába gyűjtötték össze a búzát, hiába ajánlotta fel a cserregő szarka az összes ékes-fényes, csilingelő díszét, nincs tündérporuk és túl kicsik ahhoz, hogy ennyi mindennel végezzenek. Tanácstalanok voltak, hogy kihez fordulhatnának segítségül, hogy segíteni tudjanak a barátaikon.

Ez volt az a perc, amikor már nem tudtam csendben maradni. Halkan így szóltam:

-         Mi Cinegék segítünk nektek, ha a tündérek adnak egy kis tündérport.

Amikor az állatok észrevettek nagyon megijedtek és százfele akartak szaladni, de amikor meglátták mellettem a virágtündéreket megnyugodtak és beengedtek engem is a körbe és akkor ott elvállaltam a nevetekben is a segítséget.

Megígértem nekik, hogyha nekünk adják az összegyűjtött búzaszemeket és a tündérek megszórják azt, akkor augusztus 1-ig minden Cinege elültet egy cserépnyi búzamagot és azt vigyázza, nevelgeti. 24-25-re elhozza az óvodához. Én 26-án learatom és kipréselem a búza levét és 27-én pontban tizenkettőkor körbelocsoljuk a galagonyabokrot, melyet előtte feldíszítünk tükrökkel, csillogós díszekkel. Ez a varázskör reméljük tényleg segít elűzni a felleget.

Nagyon bízom abban, hogy segítetek, hiszen pontosan 30 cserépnyi friss, zöld búzára van szükség ahhoz, hogy sikerüljön a varázslat /és azt hiszem nagyon hiányozna az életünkből, ha a manóink többet nem turpiskodnának/

Hogyan tudsz segíteni? Leírom lépésenként:

1.)  Az óvoda előtti parkolóban július 25-től találsz egy cserepet a jeleddel ellátva és benne megtalálod a tündérporral elkevert búzaszemeket.

2.)  Otthon porhanyós, fekete földbe, amihez hozzá keversz egy szép formájú kavicsot ültesd el a magokat és minden nap locsold meg őket, miközben valamilyen varázsigét mondasz, hogy biztosan nagyra nőjön a búzád, legalább arasznyira. /Úgy tudod megmérni, hogy a hüvelykujjadat a cserép tetejéhez illeszted, felfelé tartod a szétnyitott ujjaidat és, ha a búza a magasabbra ér, mint a kisujjad, akkor már kész a varázslásra./

3.)  Augusztus 25-én estig tedd vissza a parkolóba cserepestül az addig nevelgetett búzádat és, ha készítettél vagy gyűjtöttél csillogós díszeket, azt is tedd mellé.

Innentől kezdve jön az én feladatom. Levágom a búzák hajtásait, kipréselem a levüket és az addigra beszerzett kristályüvegbe töltöm.

Augusztus 27-én, amikor délelőtt (1/2 9-től kb.1/2 1-ig együtt lesz mindenki az óvodában, kivisszük a tisztásra az üveget az elkészített varázs lével és reményeim szerint segítünk manóinkon.

/ Hahó, Volt Cinegések, Nagyobb Testvérek! Ti is segítsetek! Készítsetek minél több fényt visszaverő készüléket és díszeket, hogy elűzhessük a fekete felleget!/

Segítségeteket előre is köszönöm, a találkozásig szép nyarat kívánva mindenkinek Ági

Kalendárium: augusztus

Cinege kalendárium

Ünnepek, világnapok:

4.   Nyári, gyógynövénygyűjtő nap

9.   Állatkertek Napja

10. Lőrinc nap (Lusták napja)

14. Fagylaltok éjszakája

15. Repülők Világapja

19. Fényképezés Világnapja

20. Újkenyér ünnepe

28. Buborékfújó nap

30. Nemzetközi konyhakerti nap

Egy ünnep, egy ötlet

Gyógynövénygyűjtő nap

Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel

Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.
Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:
fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,
árkon-bokron átal,
háton hátizsákkal,
menni, mendegélni,
este hazatérni:
fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,
somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.

Nyáron gyűjthető gyógynövények pl: ökörfarkkóró, veronika, mezei szarkaláb, csalán, cickafark, pásztortáska. katáng, pitypang, lándzsás utifű…

Lándzsásútifű-szirup recept:

Egy üveg aljára ujjnyi vastagon megmosott, 1 cm-es darabokra vágott friss útifűleveleket teszünk, majd ugyanolyan vastagságú réteg cukrot adunk hozzá. Így rétegezzük az üveget, amíg meg nem telik. Két hétig ablakban, szobahőmérsékleten lefedve, napra téve állni hagyjuk, naponta megrázogatjuk.

Ajánlatos sötét üvegekben tárolni, ha az nics kéznél, akkor fessünk egyet táblakrétával:

Kép forrása: GRzero

Állatkertek Napja

Barkácsoljunk!

Kép forrása: littlegiraffes.com

 

Lőrinc nap:

Csiteri, csütöri csütörtök

dinnyét lopott az ördög.

Bugyogójába dugta, nem fért be a pokolba.

Öreg pásztor elfogta, móresre tanította.

Ropogtatni való csemege dinnyemagból

Hozzávalók:

  • 1csésze nyers görögdinnye mag. Fontos. Csak a fekete magok a jók.
  • 1 evőkanál só
  • víz

Elkészítés:

  • Az összegyűjtött magokat alaposan mosd és szárítsd meg.
  • Egy serpenyőben, közepes hőfokon kezd el pirítani. Amikor a magok elkezdenek pattogni, az jelzi azt, hogy megpirultak.
  • Közben egy pohár vízben oldd fel a sót, majd öntsd rá a megpirult magokra. Néha kevergesd meg, és amikor elfőtt a víz, kész is a csemegéd.

Lusták napja, avagy párnacsata rajt!

Tóth Krisztina: LUSTÁK DALA (részlet)

Gyere lusta, feküdj mellém,
kezdjünk együtt lustálkodni,
és csak lógjunk itt egész nap,
mint kötélen fél pár zokni!

Gyere, bújj mellém Te lusta,
mondjuk el, mit nem csinálunk ma!
Most arról készüljön lista,
mi minden nem lesz ma nálunk!...

Lego nem lesz itt ma rendben,
nem lesz mosdás, nem lesz séta!
Nehogy már mozdulni kelljen!
Elterülünk, mint a béka….

Ez a lusták napja, vagy mi,
átalusszuk az egészet,
tessék minket békén hagyni,
ágyba kérjük az ebédet!

Herba párna készítése:

A herba párna elkészítéséhez mindenekelőtt válasszunk egy megfelelő nagyságú, lehetőleg pamutból vagy más természetes anyagból készült textíliát. Ez tökéletes alkalom arra, hogy a maradék anyagokat – régi párnahuzatokat, kendőket, sálakat – felhasználjuk. A kimosott és megszárított anyagból szabjunk ki egy tetszés szerinti formát.

Következő lépésként keverjünk össze többféle, a mély alvást elősegítő vagy éppen álomhozó növényt

A párna két oldalát fordítsuk a színével egymás felé és a szélük mentén varrjuk, öltsük össze, ügyelve arra, hogy az egyik oldalon hagyjunk egy pár centiméteres rést. A varrás befejeztével fordítsuk ki a párnát, hogy az anyag visszája kerüljön belülre, majd töltsük meg a növénykeverékkel. Ezt követően a bevarratlan rést is öltsük össze.

Néhány növény, mely segíti a mély alvást: macskamenta, kamilla, komló, levendula, citromfű, rózsaszirom, rozmaring, majoránna.

Kép forrása: zsveronika.blogspot.com

Fagylaltok éjszakája:

Egy fejlesztő játék:

Feladat: Rakd ki ugyanazt! (Vagy a tükörképét)

 

Repülők világnapja

Bartos Erika: Repülő

Éjszakai sötétségben
Repülőgép száll az égen.

Hurkot fest a levegőbe,
Én vagyok a vezetője.

Köszönök a csillagoknak,
Integetek majd a holdnak.

Virradatra hazaérek,
otthon mindent elmesélek.

NYÁRI LÁSZLÓ: BARNABÁS MESÉI (részlet)

Mire apa a gyerekszobába ért Barnabás már nem volt sehol, csak egy apró domborulat árulkodott a takarón, de különben néma csönd. Pedig az est fénypontja következett: a mese. Más napokon ilyenkor Barnabás már izgatottan válogatott a mesekönyvek között, és annyi mesét kívánt, hogy az apukája mindig fejcsóválva mondogatta:

- Késő már egy mese pont elég lesz.

Most azonban csend volt, csak a takaró résén villant ki egy szempár huncutul.

- Hol vagy? - kérdezte apa, bár pontosan tudta hol lapul.

- Nem vagyok itt válaszolta nevetve a kisfiú.

- Hát akkor ma nem kell mesélnem. - de erre már előbújt a szőke fejecske és vidáman kiabálta:

- Már megjöttem, mesét kérek, mesét kérek!

- És milyen mesét szeretnél? A Hófehérkét, vagy a Három kis malacot, vagy......

- A három repülőgépről mesélj inkább! - vágott közbe Barnabás.

- Oly mese nincs. - De én nagyon szeretném, ha lenne!

Apa nagyot sóhajtott és belekezdett. A három repülőgép

Egyszer nem is olyan régen egy hatalmas repülőtér legeldugottabb sarkában, a hangárok mögött három öreg repülőgép várakozott. Régóta álldogáltak már ott, belepte őket a por, kikezdte a rozsda, de senki nem törődött velük, mert megöregedtek. Az új repülők már sokkal gyorsabban és sokkal több utast szállítottak, s az öreg gépekre nem volt többé szükség. Senki nem takarította, nem olajozta őket. Az emberek megfeledkeztek róluk. Nap, mint nap fájó szívvel néztek levegőbe emelkedő társaik után, s arra gondoltak, de jó lenne még egyszer repülni egyet. A legöregebb gép, aki egy kicsit távolabb állt a másik kettőtől, és aki a legrégebb óta tekintett vágyakozva az égre, gondolt egyet és megrázkódott. Érezte, hogy maradt még a tartályaiban üzemanyag. Ettől a felfedezéstől remek kedve kerekedett, de annyira, hogy vezetékeiben bizseregni kezdett az áram, és máris arra gondolt megpróbálja amit még soha, repül egyet egyedül, pilóta nélkül. Az ötlettől szinte megtáltosodott, dübörögni kezdtek a motorjai, légcsavarjai nyikorogva neki indultak. Az öreg repülőgép megmámorosodva indult a kifutópálya felé…

(A mese teljes hosszában megtalálható: www.kektoll.com/Dokumentumok/barnabas.pdf )

Fényképezés Világnapja

Ismét barkácsolás és ismét „újrahasznosítás”

Újkenyér ünnepe

Mentovics Éva: Aranybúza

Aranykalász, aranybúza…

kössed, kössed koszorúba!

Búzavirág legyen éke,

pipacs nyíljon közepébe!

 

Melengető napfény járta,

szél simított dús hajába,

megcsodálták erdők, rétek,

dísze volt a messzeségnek.

 

Megőrölve, megszitálva

langyos vízzel teszik tálba,

megkelesztve, megdagasztva

pihen kicsit a damasztba’,

 

majd kemence szája várja,

hogy pírt süssön orcájára.

Aranybúza - mezők éke -

vártunk már az új kenyérre!

(Kép forrása: Litera)

Buborékfújó nap

Nagy Bandó András: Szappanbuborék

Szappanbuborék,
Idelép, oda lép,
Szappanbuborék,
Üdve zöld, üde kék.

Szappanbuborék,
Ez a zöld, ez a kék,
Szappanbuborék,
Ez a föld, az az ég.

Buborék folyadékhoz néhány bevált recept:

12 pohár víz, 1 pohár mosogatószer, 1 pohár kukoricaliszt, 2 evőkanál sütőpor

vagy

5 dl langyos víz, 2,5 dl mosogatószer, 3 evőkanál glicerin, 1 teáskanál cukor

vagy

7-10 rész víz, 1 rész mosószer, 1-2 evőkanál glicerin

Sűrű oldathoz: 2/3 rész víz, 1 rész víz, 1-2 evőkanál glicerin

Pattogós buborékhoz: 2 csomag zselatin, 4 pohár forró víz, 3-5 evőkanál glicerin, 3 evőkanál mosószer

Nemzetközi konyhakerti nap

Tamkó Sirató Károly: Egy kis kertet

Egy kis kertet kerteltem, benne vermet vermeltem répát, retket termeltem.

Répa, retek megérett, piros héja, de fénylett, ki megette, de szép lett.

Jelről jelre 1 - katica

Katica szálló:

Kép forrása: kapanyel.blog.hu

Szalai Borbála: Katicabogárka
Katica -,
katica -,
katicabogárka,
jaj de szép,
jaj de szép
rajtad a kabátka!
Olyan színű,
mint a pipacs.
Hét gomb is van
rajta -
tán a szabó
piros pipacs
szirmaiból varrta.

Kép forrása: Uploaded by user

Nagy Bandó András: Pöttyös katica
Hét a pöttye Katicának,
légy türelmes, ide szállhat,
ujjad hegyén megpihenhet,
szárnyat bontva röppen egyet.
Hét a pöttye, számolsz, nézed,
egyet, kettőt, hármat, négyet,
megtalálod mind a hetet,
s önmagadtól kérdezgeted:
hátát vajon ki festhette?
Ki volt, aki teremtette?
Ki tervezte, ki rajzolta?
Ki volt, aki kiszámolta?
És amire eljutsz hétig,
nézed ahogy száll az égig.

Kép forrása: wunderbare-enkel.de

Katicás kiszámoló

Katicának hét pöttye.
Hátán csücsül örökre.
Megvan vajon mindegyik?
Kire hét jut, kiesik.
(Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét)


Sarkadi Sándor: Katica

Habselyem a rokolyája
Nyitva piros kis kabátja
Tenyeremen vígan sétál
Hét a pöttyöd, szép a röptöd
Szállj el, szállj el, katicabogár.
Kép forrása: wunderbare-enkel.de

Eliza-Beth: A hatpettyes katicabogár

Élt egyszer régen egy helyes, hétpettyes katicabogár. Amolyan víg kedélyű, bohókás bogárka volt, aki egy jó tréfára bármikor kapható. Hanem egy nap őt tréfálták meg a barátai. Elcsenték az egyik pettyét, a legszebbet, és eldugták. A szöcske kíváncsian kérdezte tőle:
– Katica, hová lett a pettyed?
De Katica nem tudta. Bánatában világgá ment, megkeresni pettyeinek legszebbikét. Az erdőben szép piros gombát látott, majdnem olyan szép pirosat, mint ő maga, de fehér pettyei voltak.
– Adok én szívesen a pöttyeimből – mondta a gomba. – Marad nekem még akkor is sok, nyugodtan vedd el, amelyik tetszik!
– Hogy néznék ki fehér pettyel? – szomorkodott Katica. – Az enyémek mind feketék, látod? – fordította oda a szárnyait.
– Akkor vigyél kettőt, mind a két szárnyadra egyet! – ajánlotta a galóca.
– Köszönöm, de inkább keresek tovább, hátha megtalálom a sajátomat – felelte a katicabogár, és elszállt. A réten talált egy elhagyott labdát. Igaz, pöttyös volt, de biztos, hogy egyik petty sem az övé, mert túlságosan nagyok és fehérek. Pici feketét nem látott rajta, pedig jó alaposan körbemászta. Közben meg is ijedt, mert egy csupaszáj virág egyik szája megszólalt.
– Mit keresel, Katica?
– Az elveszett hetedik pettyemet – válaszolta a kis bogár. – Nem láttad véletlenül?
– Sajnos nem láttam. Szívesen adnék az enyémekből, de nekem sincs egy sem – mondta a tátika, és mutatta bársonyos sárga szirmait.
– Nem baj, te így vagy szép! – vigasztalta Katica a virágot, és továbbvándorolt. Addig-addig repkedett a réten, míg összetalálkozott a cinegével.
– De szép napszínű mellényed van, cinege! – dicsérte meg a kismadarat. – Mondd csak, nem láttad véletlenül az elveszett pettyemet?
– Sajnos nem – felelte a cinke. – De kérdezd meg a rét tündérét, hátha ő tud róla. Ott napozik éppen a harangvirág kelyhében.
Katica odaszállt, és halkan megkondította a halványlila harangvirág egyik csengettyűjét. Szilli, a rét tündére kikukucskált kelyhéből.
– Mi szél hozott erre, hétpettyes katicabogárka? – csilingelt vidám hangja.
– Sajnos már csak hatpettyes vagyok – szomorkodott Katica. – Elveszett a hetedik, a legszebb pettyem. Tudnál segíteni rajtam?
– No, nézzük csak! – töprengett el Szilli. – Mikor láttad utoljára?
– Tegnap még megvolt, az biztos – felelte Katica. – Sőt, ma reggel is láttam a patak tükrében. Aztán hancúroztunk egy jót a barátaimmal, és utána már nem volt meg.
– Nocsak! Hancúroztatok? És nem lehet, hogy esetleg a barátaid többet tudnak, mint én? – kacsintott a kis bogárra huncutul a tündér.
– Gondolod? Lehet, hogy csak megtréfáltak, és náluk van pettyeim legszebbike?
– Mindjárt meglátjuk – csilingelte a tündér, és varázspálcáját megsuhintva bűbájszavakat suttogott. A pálca nyomán képek jelentek meg a levegőben, halványan, de azért jól láthatóan. Katica a barátaival… Katica a barátai nélkül… végül a barátok Katica nélkül, ahogy vígan nevetgélve gurítják egy levél alá az elcsent hetedik pettyet. – Látod? Ott van a pettyecskéd.
– Jaj, én meg világgá szaladtam bánatomban – kacagott megkönnyebbülten Katica. – Biztos kinevetnek majd a többiek, de nem baj, most én voltam soron a tréfában. Köszönöm a segítségedet, Szilli!
Katica vidáman hazaszállt. Barátai aggódva várták, és azon nyomban visszaadták az elcsent pettyet. Végül együtt nevettek a jól sikerült tréfán, és Katica fogadkozásán: „Úgyis visszakapjátok!”


A katica elveszett pöttyei

Egy meleg nyári reggel Kiskatica vidáman repkedett a harmatos fű felett. Nagykatica a szomszéd család egyetlen lánya a tükör előtt gyönyörködött pöttyeiben. Neki voltak a legszebb pöttyei a kerek nagy mezőben, vagy legalábbis ő mindig ezt mondogatta.
Hivalkodó, kényes természete miatt nem volt egyetlen barátja sem. Illetve egy mégis volt, ugyanis Kiskatica időnként meglátogatta. Sajnálta Nagykaticát, hogy mindig egyedül van. Mindkettőjüket Katicának hívták, de Nagykatica még a nevében is nagyobb akart lenni barátnőjénél. Kiskaticát egyáltalán nem zavarta ez a megkülönböztetés. Ő jószívű, kedves, és segítőkész volt. Most is arra repült barátnője felé, és bekiáltott az ablakon.
- Nagykatica gyere, repüljünk együtt a harmatos fű felett!
- Dehogy megyek, még vizesek lesznek a pöttyeim. - Nem lesznek vizesek, hiszen csodásan süt a nap.
- Ugyan hova gondolsz? A nap is árt a csodás pöttyeimnek, de ha akarod bejöhetsz, és kifényesítheted őket. katica_elveszett_pottyei 
Egy szempillantás, és Kiskatica már ott volt barátnője mellett. Kezet mosott, elővette a selyem törlőkendőt, és nekilátott a pöttyek törölgetésének. Nem először teszi ezt meg barátnőjének.
- Jaj, csak óvatosan! Ugye milyen gyönyörűek? - kényeskedett Nagykatica
- Nagyon szépek, mind a hat úgy csillog, mint a fényes csillag.
- Mit mondtál?!
- Bocsáss meg Nagykatica, valami rosszat mondtam? - Hány pöttyet mondtál?
- Azt mondtam mind a hat...
- Talán hét, mert én hétpöttyes katicabogár vagyok.
- Tudom én azt, de sajnálom, most csak hat pöttyed van.
- Haaat? Az nem lehet! - már ugrott is fel, szétnyitotta a szárnyait, és elkezdett számolni
- Egy-kettő-három-négy-öt-hat. Hol van a hetedik csodás pöttyem? Biztosan elloptad! - rivallt rá a riadt Katicára, aki alig hallhatóan rebegte.
- Én nem nagykatica_6, nem loptam el, hova gondolsz?
- Igen te voltál, mert irigy vagy, hogy neked nem ilyen szépek a pöttyeid. Mutasd!
Kiskatica könnyes szemmel megfordult, és barátnője elkezdte számolni a pöttyeit.
- Egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét. Neked hét van. Akkor biztosan a tücskök lopták el az én csodás pöttyemet - elővett egy távcsövet, a tücsökék háza fele fordult, és belenézett. - Nézd Kiskatica! Ott van a csodás pöttyem!
Kiskatica megtörölte a szemét, kissé hüppögött, de belenézett a távcsőbe.
- Ott! Ott látod? Kázmér dobálja a levegőbe az én csodás pöttyemet!
Kiskatica valóban látta Kázmért, ahogy egy gömbölyű, pöttyes valamit dobál a levegőbe.
- De azon ott több pötty van, nem csak egy - mondta bátortalanul.
- Persze mert, más katicáktól is ellopta, de a legszebb az enyém. Odamegyünk, és elvesszük tőle - jelentette ki határozottan Nagykatica, és már indultak is a tücsök háza felé.
Mire odaértek Kázmér, már a hegedűjét hangolta.
- Elloptad a csodás pöttyemet! - kiáltotta Nagykatica köszönés helyett.
Kázmér ijedtében még a vonóját is elejtette.: - Mit loptam én el?
- Láttuk, dobáltad a levegőbe. Igaz Kiskatica? katica_elveszett_pottyei_kazmerKiskatica csak bólogatott. Ekkor Kázmér letette a hegedűt, és felkapta azt a valamit, amit dobált a levegőbe.
- Ez egy pöttyes labda, ezzel labdázni lehet. Különben is ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak - nevetett az ámuldozó katicákon.
- Nem igaziak? Akkor hova tűnt a pöttyem?
- Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom - és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
- Egy-kettő-három-négy-öt. Itt van mind az öt.
- Mennyiii?
- Mondom öt, öt szép kerek pötty.
- De hétnek kellene lennie - mondta halkan Kiskatica, mert a barátnője meg sem tudott szólalni.
- Ne bőgj már - vakarta meg a fejét Tücsök Kázmér, majd felkiáltott. - Lepke Piroska! Csakis ő lehetett - és már nézte is távcsövön a lepke udvart. - Ott van! Mondtam én. Elmehetnék Serlok Holmsnak.
A lányok is belenéztek a távcsőbe, és valóban látták Lepke Piroskát, kezében ott volt egy csokor vadvirág, és a katica ellopott pöttyei. Már indultak is a lepke udvar felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér és Kiskatica.
katica_elveszett_pottyei_lepke_piroska2- Azonnal add vissza a csodás pöttyeimet! Látom, ott vannak a kezedben! - kiáltotta Nagykatica.
- Mit adjak én vissza? A te pöttyeidet? Ez egy pöttyes váza, amibe a virágokat teszem, amiket most szedtem. Ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
- Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
- Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom - és már számolta is Nagykatica pöttyeit. 
- Egy-kettő-három-négy. Itt van mind a négy. Nagykatica kis híján elájult.
- Négy? Nekem hét pöttyem volt! A méhek, biztosan azok voltak - és már nézett is a távcsövébe. - Ott! Ott vannak a pöttyeim. Nézzétek!
A többiek is látták Mézikét ahogy sütkérezik a napozó ágyon és Nagykatica pöttyeit emelgeti. Már indultak is a méh lak felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér, Lepke Piroska, és Kiskatica.
- Azonnal add vissza a csodás pöttyeimet! - látom, ott van az asztalon.
katica_elveszett_pottyei_mezike2
- Ezek a te pöttyeid? Ez egy pöttyes bögre. Mézes teát iszogattam belőle - nevetett Mézike. - Ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
- Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
- Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom. - és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
- Egy-kettő-három. Három csodás pötty.
- Három? De hét volt! A hangyák, biztosan azok lopták el - és már nézett is a távcsövén Hangyáék felé. - Igen, ott vannak! Alfréd tologatja őket!

Valóban mindenki látta, ahogy Hangya Alfréd, egy keréken tologatja Nagykatica pöttyeit. Már indultak is a hangya ház felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér, Lepke Piroska, Mézike, Kiskatica. 
katica_elveszett_hangya_alfred- Azonnal add vissza a csodás pöttyeimet! Látom hogy tologatod őket.
- Ezek a te pöttyeid? Vegyél szemüveget, hiszen ez egy pöttyes talicska. Homokot hordok a homokvárhoz. Ezek a nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
- Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
- Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom - és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
- Egy-kettő. Itt van mind a kettő.
- Kettő? Az nem lehet. Hét pöttynek kell lennie. Hol lehetnek? Csiga Oszkár! Biztosan ő lopta el. Igen! Ott vannak a pöttyeim! - kiáltott fel Nagykatica, amikor belenézett a távcsőbe.
Valóban mindenki látta, hogy Oszkár nagy lapáttal emelgeti Nagykatica pöttyeit. Már indultak is a csigaház felé. Nagykatica, Tücsök Kázmér, Lepke Piroska, Mézike, Hangya Alfréd, és Kiskatica.

katica_elveszett_pottyei_csigaoszkar- Azonnal add vissza a pöttyeimet! Láttuk, ahogy lapáttal emelgetted őket.
- Ezek a te pöttyeid? Hahaha. Ez egy pingpong ütő, és egy pöttyes pingpong labda. Ezek nem igazi pöttyek, ezek festve vannak.
- Nem igaziak? Akkor hova tűntek az én pöttyeim?
- Biztosan rosszul számoltátok, majd én megszámolom - és már számolta is Nagykatica pöttyeit.
- Egy. Hát itt van egy pötty.
- Egy? - kiáltott fel Nagykatica, és élettelenül hullott a földre.
- Mi történt vele? Most mit csináljunk? - tanakodtak.
- Meg kell találni Nagykatica hat csodás pöttyét. Itt már csak a mezőtündér segíthet. Ki tart velem? - kérdezte Kiskatica.
- A mezőtündérhez akarsz menni? Az veszélyes lehet - mondták a többiek.
- Meg kell tennem, ő a barátnőm - és felemelte Nagykaticát a földről, egy nagy levélre fektette, nekiveselkedett, majd húzni kezdte a nagy csipkebokor felé, ami mögött a mezőtündér lakott.
A többiek egy darabig némán nézték, az erőlködő katicát, de egyszer Csiga Oszkár felkiáltott.
- Várjál Kiskatica, én is segítek!
- Én is! Én is! - kiáltották a többiek is.
Így aztán mindenki összefogott, és együtt indultak útnak az ájult Nagy Katicával. Kiskatica, Csiga Oszkár, Hangya Alfréd, Mézike, Lepke Piroska, és Tücsök Kázmér.
Igaz féltek, de rendületlenül vitték barátjukat a tündér felé, aki talán tudja hova lettek a csodás pöttyek. Nagy nehézségek közepette átverekedték magukat a szúrós csipkebokron, és valóban ott találták a tündérpalotát.
- Mezők tündére kérlek segíts a barátunkon Nagykaticán - kiáltották a palota kapujában. Ekkor megjelent a tündér. Zöld selyem ruha és tarka virágos kötény volt rajta, fején színes virágkoszorú. Kezében egy csipkebokorág.
- Miért zavarjátok a délelőtti pihenőmet?
- Kedves Tündér, kérlek bocsáss meg nekünk. A segítségedet szeretnénk kérni. A barátunkat nagy baj érte, elvesztek a pöttyei, és most élettelenül fekszik itt ezen a zöld levélen. Kérünk segíts rajta! - így kérlelték a tündért, aki a csipkebokor ággal megsuhintotta Nagykaticát és az egy szemvillanás alatt feléledt.

Meglepetten nézett körbe, majd könnyes szemekkel fordult a barátaihoz.
- Ti vállaltátok értem a veszélyt a tüskés bokron át, hogy nekem segítsetek? Bocsássatok meg nekem, nagyon szégyenlem magam, hogy megvádoltalak titeket. Mezők Tündére, kérlek engem büntess meg, én vagyok az oka, hogy megzavartuk nyugalmadat.
A tündér elmosolyodott, majd így szólt. katica_elveszett_pottyei_mezotunder 
- Nálam vannak a pöttyeid Katica, én vettem el mindig egyet, amikor megbántottál valakit. Visszakapod őket, mert megbántad tettedet, de jól jegyezd meg a kényeskedés, a hivalkodás, a mások megbántása rossz útra vezet - ekkor a Tündér belenyúlt köténye zsebébe, és színes virágszirmokat szórt Nagykatica felé.
Ebben a pillanatban a pöttyek visszakerültek a helyükre.
- Nagykatica megvannak a csodás pöttyeid! - kiáltották örömmel és már számolták is.
- Egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét! Éljen a mezők igazságos Tündére!
A Tündér elmosolyodott, felemelte a csipkebokor ágat és a kis csapat, hipp-hopp átrepülte a tüskés bokrot. Egy szemvillanás alatt a mező közepén találták magukat.
- Köszönöm Tündér! Nektek is köszönöm hogy a barátotok lehetek! - rebegte Nagykatica. - Tudjátok mit? Labdázzunk együtt! - és már repült is a pöttyes labda.
- Figyelj jól! Hozzád is elrepül. Kapd el hamar!
Mese forrása: https://bolt.anyameselj.hu/

Kép forrása: Kép forrása: craftsforkidsblog.com

Kép forrása: flickr.com

Képek forrása: Kép forrása: Found on flickr.com

Könyvek:

Befejezésül egy elkészithető játék az Otthonovi - blogger oldalról

 

Feedek
Megosztás